Sunday, December 15, 2013

A Gazprom legvidámabb barakkja - 2. rész

"S emellett oly szoros, keveredett tömegbe vannak összezsúfolva, hogy az egész, mint egy hangyaboly, zsibong előre-hátra, osztrák és magyar lovasság együtt. Ó, egy orosz hadvezér tudná, mit tegyen ilyenkor. Nekik irányozná mind a hatvankilenc ágyúját, s elseperné mind a kettőt maga elől." (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai)


Közép-Európát 1938 és 1945 után ismét megeszik. Legalábbis próbálkoznak vele: most épp az oroszok. Kezdjük a minapi hírrel és az INA-sztorival. A MOL, a magyar gazdaság egyik zászlósáhajója a sikeres Slovnaft-bevásárlás után a történeti Magyarország újabb utódállamában, Horvátországban nyer olajcég-vásárlási tenderen. A horvát INA kisebbségi részesedése és a terjeszkedési opció már a tengeri kikötők felé köti a MOL hálózatát és a cég valódi regionális multi képét kezdi ölteni, amely az orosz beszerzéshez képest alternatív folyosót épít ki. Igen ám, de a horvátok közben úgy gondolják, hogy a kisebbségi szakmai befektető MOL még csak elmegy, de többségük azért ne legyen, és elég hosszú huzavona kezdődik. Ennek egy pontján Sanader horvát miniszterelnök - a horvát bíróság későbbi ítélete szerint korrupciós befolyás hatására - megállapodik az INA irányítói jogainak átadásáról. A horvátok azóta is, és nyári EU-csatlakozásuk óta folyamatosan erőltetik Hernádi Zsolt MOL-vezető bíróság elé állítását és feltehetően elítélését. Az egyébként az ügyek többségében kő-, sőt vídiakeménységű magyar kormány az elfogatóparancs hírére nem igazán offenzív választ ad: felveti az INA eladását. Most pedig a Gazprom vezére tárgyal Orbánnal, és hírek szerint a MOL INA pakettjét szeretné megvenni (a magyar állam komoly részvényes a MOLban). Ha ez a horvátokat meglepetésként éri, akkor ma jöttek le a falvédőről. A horvát-magyar haragszomrád fő nyertese így könnyen az orosz fél lehet.


backagain.jpg


1938 után ismét egy, a közép-európai államok közti vitát kihasználva szerezhet nem csekély befolyást a térségben egy külső nagyhatalom, ráadásul esetünkben egy vele rivális államszövetség, az Európai Unió allamaiban. Mert sem a magyar, sem a horvát félnek nincs annyi esze, hogy erre rájöjjön és azonnal kooperatív módba váltson.


Tegyük mellé ezt a tavalyi hírt: oroszok pénzelnék a paksi bővítést? Valamiért azt gondolom, hogy erről - már csak a beruházás valószínűsítetten 10 milliárd eurós (mintegy 3000 milliárd forintos, vagyis 2-3 évi elcsalt áfányi) költsége miatt parlamenti jóváhagyás kellene, de ennek nem sok híre van. Ami itt körvonalazódik, hogy



  1. az oroszok igen jó stratégiai érzékkel az energiabevételeikből meghatározó energetikai részesedést kívánnak venni a térségben, így orosz kézbe kerülne a MOL tengeri kijárata, továbbá paksi beruházásunkat próbálják technológiailag (is) magukhoz kötni. Ezzel a magyar energiapiacon az orosz dominancia megmarad, sőt tovább nő,

  2. amihez a magyar kormány lelkesen asszisztál. Az Európai Unió felé kőkemény "szabadságharcot" folytató kormány a keleti nyitás jegyében lelkesen teszi szét a lábát az orosz igények hallatán. Pedig ellenzékben, 2007-ben még milyen kemények voltak ezirányban. Ízlelgessük csak Orbán akkori szavait:



Most ez nem katonai megszállást, hanem gazdasági érdekszférába sorolást jelenthet. A kormány ezt a veszélyt vagy nem érzékeli, vagy nem aggasztja, sőt mintha elő is segítené ezt a veszedelmes folyamatot. (...) Tegyük világossá: nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni!



De ugye most sem?


A mostani poszt "első része" márciusból.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


No comments:

Post a Comment