Saturday, September 29, 2012

Láthatatlan emberek

Mondtam én, hogy nincs itt semmi látnivaló! Amikor az azeri baltás gyilkos ügye kirobbant, sok százezer naiv internetező abban a hitben volt, hogy "az azeri baltás gyilkos ügye kirobbant." Pedig nem. Mert aki akkor bekapcsolta televíziót (mínusz ATV), a rádiót (mínusz Klubrádió), átnézte a kormánnyal szemben nem túl kritikus portálok tartalmát, bizony nem találhatott semmit. Úgy tűnik van, aki még most sem talál semmit.


Mára a "nem létező" Safarovról kiderült, hogy létezik - csak épp "láthatatlan" (értsd: egyesek szerint nincs azeri ügy - legalábbis nálunk!). Láthatatlan ugyanúgy, mint januárban az Opera előtt megjelent több tízezer/százezer kormányellenes tüntető, a Tőkés László mellett álló Lomnici Zoltán, vagy az interjút adó Daniel Cohn-Bendit. De vajon mi közöset vélhettünk felfedezni e láthatatlan emberekben, rejtélyes eltűnésükben? Egyetlen dolgot: nem a Fidesz hívei voltak. Mára viszont eljutottunk oda, hogy Kövér László, a Fidesz (kb.) második embere is "láthatatlanná" tudott válni. Na de hogyan? Hiszen ekkora bűvész-trükköt nem képes akárki végrehajtani. Ehhez Papp Dániel, Élő Gábor, vagy Belénessy Csaba (és az MTVA csapata) már kevés. Ide profi kell.


Igen, ő az: a kormányzati kommunikáció pápája, a szembesítés kérlelhetetlen kivédekező bajnoka, Szijjártó Péter. A „Spokesman” visszatért – sajnos egyelőre csak egy interjúval szórakoztatja a nagyérdeműt. De micsoda interjúval! Ebben eltünteti magát Kövér Lászlót a szeptemberi Fideszes elnökségi ülésről. Na, ez a valami! Letagadja azt, hogy az Országgyűlés elnöke kiakadt a fenti megbeszélésen az azeri ügy miatt. Letagadja, hogy a Safarov-kiadatás egyáltalán szóba került volna azon az ülésen - amely éppen akkor zajlott, amikor már az egész ország (igen, akkor már kormánysajtóstul-mindenestül!!) attól volt hangos egész nap! Amikor külföldről magyarázatot követeltek olyan „jelentéktelen” szövetségesek, mint az USA, Oroszország vagy az EU!  Ha így folytatja tovább,  a következő interjúban azt fogja mondani: nem is volt aznap elnökségi ülés!


Vicces mellékszál, hogy Kövér László már Schmitt úr elnöki kinevezésének ötletén is kiakadt (amit nem tagad le a mai napig sem – talán büszkeségből): s az élet akkor is őt igazolta. Sokszor ment már szembe Orbán elképzeléseivel - mondhatjuk, általában ennek is meg lett az eredménye.


invisible_man.jpg


Mindezekből pedig levonhatjuk a tanulságot: egyrészt Kövér úr „sajátos” habitusából és eddig jellemző viselkedéséből szükségszerűen következnie kellett egy „kisebb” őrjöngésnek a baltás gyilkos kiadatása miatt (már csak azért is, mert ha valaki, ő aztán nem fél megmondani a véleményét T. Miniszterelnök Úrnak (sem) – pláne ha taktikai baklövésről van szó); másrészt a politikai informátoroknak ma már mindenki jobban hisz, mint Szijjártó Péternek – még ha ez nem is tetszik neki. Ja, és a népítéletet is jól ismerjük az ügy kapcsán. Éppen ezért érthetetlen, miért kell letagadni továbbra is egy olyan balhét, amiről már mindenki tud és amiről mindenkinek megvan a véleménye?


Azt hiszem, hogy civilizált országban ezen a fronton már nincs más lehetőség: visszavonulót kell fújni. Marad a beismerés, a személyi konzekvenciák levonása, a jóvátétel valamely (diplomáciai) formája, elhatárolódás. Ebben az esetben a „jóhiszemű kormány” képe hiteles is marad. Kevésbé civilizált országban van csak más út: elhallgatás, eltüntetés, elferdítés, rácsodálkozás, letagadás, megsértődés, visszatámadás, cinizmus. Ebben az esetben viszont csak az azeri biznisz marad. Tessék végre választani.



Szijjártó Péter: „Nem szegtünk meg semmilyen normát.” (interjú - 168 Óra)



 



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Friday, September 28, 2012

Védjük meg a választást!

Kicsit fideszesre sikerült ez a cím, tudom, de hát ez olyan ügy. 78-17: Ennyi a választási regisztráció ellenzőinek és támogatóinak százalékos aránya a HVG által bemutatott szeptember közepi Medián-felmérés alapján. Amint tegnap írtuk, ez a klasszikus 80-20-as ügy, amikor a társadalom véleménye gyakorlatilag egységes, illetve a regisztrációt illetően egységesen elutasító. Ami számomra meglepő, hogy eddig a média és az ellenzéki mozgalmak ezt az adatot mintha nem kezelnék értékén. Pedig könnyen lehet, hogy ezzel megvan a fogás a Fideszen.


Bár augusztus végén még volt némi bizonytalanság a kormánypárt frakciójában, a sárvári frakcióülésről már úgy jöttek haza szeptember elején, hogy ez lesz a frankó, majd Lázár úr tolja egyéni indítványban a javaslatot, és az milyen szép lesz. Pedig még a Nézőpont Intézet is azt hozta ki augusztus közepén, hogy a regisztráció intézményét a megkérdezettek 70%-a utasítja el - mégis belementek. Olyan már korábban is volt, hogy valamilyen kérdésben nem tűnt egységesnek a fideszes álláspont, majd az összetartás összefogást hozott - de emlékeim szerint még soha nem olyan ügyben, amely ekkora elutasítással találkozna a társadalomban.

Az ellenzéki pártok a kötelező körökön túl nem igazán léptek: az MSZP-nek nem tetszik, a DK éhségsztrájkol, az LMP tiltakozása mellett egy prominensük a blogján szedi darabokra a kormánypárti javaslatot és indoklását - és közben folytatják a "ki kivel nem" országos népi játékot. Amikor csütörtökön nyilvánosságra került a fenti "80-20", nem láttam rá reakciókat. A médiában sem sokat. Mintha Janics Natasa ügye, az X-faktor részletei vagy Mága Zoltán nemvitézsége fontosabb lenne. Pedig nem. Ekkora aknát még nem tolt maga alá a Fidesz, tulajdonképp önszántából.

Kedves ellenzéki pártok és mozgalmak! Vegyétek észre a magas labdát! Semmi más feladatotok nincs, mint ráébreszteni a 80%-ot hogy ő a 80% ! Népszerű, könnyen magyarázható, amolyan fideszes módra indokolható ügy: "Védjük meg a választásokat!". Pláne amíg a túloldal Kubatovot és Selmeczit is vitába küldi, addig ez sétagalopp. Tudom, hogy a Fidesz nap mint nap ad muníciót, új témát a vitához, tiltakozáshoz, de ne hagyjátok magatokat eltéríteni: ennél nagyobb véleményegység semmilyen más ügyben nem valószínű, miközben a regisztrációnál és az átlátható választások dolgánál nincs ma fontosabb: első helyen csak erről beszéljetek!

A Fidesz 2 éve azzal foglalkozik, hogy mindig kiemel egy adott kisebbséget (rendvédelmisek, magánnyugdíjpénztári tagok, rokkantnyugdíjasok), és elveszi valamely jogát. Belefásultunk már, azt gondoljuk, hogy úgysem tiltakozunk elegen. De ez most más, ez most tényleg "lehet más" :-) Csak annyi a feladat, hogy rájöjjünk: most az ellenzők vannak többen, sokkal.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Thursday, September 27, 2012

A nép elutasítja a regisztrációt - beleáll a Fidesz?

Schmitt és a családon belüli erőszak után újabb 80%-os ügy körvonalazódik, ez azonban sokkal direktebb módon érinti a Fidesz hatalomtechnikai elképzelését: a választás előtti regisztrációt.

A regisztráció lényege, hogy valamilyen módon jelezni kell a hivatalban hogy majd én szavazni akarok (a részletekbe nem mennék bele, pro érvek pl. itt, kontra meg itt), és aki erről lemarad, az nem vehet részt a választáson.


Erről készített közvéleménykutatást a Medián, és eredményeiről az ATV és a HVG is beszámol. Az eredmények figyelemreméltóak, némiképp váratlanok. A megkérdezettek 80%-a utasította el az előregisztráció elvét - és a mára megmaradt Fidesz-tábor nagyjából fele is az elutasítók csoportjába tartozik. 75% szerint a módszer inkább sérti a demokratikus elveket, semmint erősíti azokat. Tudom, lehet mondani, hogy ugyan már, a Medián - tekintetbe véve, hogy a korábbi választások tényleges eredményeit ők saccolták meg a legjobban, a posztban elfogadom ezeket az eredményeket.


80-20-rule.gif


És ez az a pont, ahol a Fidesznek nagyon el kell gondolkodnia, hogy nem veszít-e sokkal többet a réven, mint amennyit esetleg megnyer a vámon? 80% ellen egy tömegpártnak nem szabad mennie! Kormányon, kétharmaddal, alkotmánymódosítással: pláne nem! Ezt két hete pontosan tudták, ámde az egy olyan ügy volt, amelynek nem volt közvetlen köze a hatalomhoz, hatalomtechnikákhoz, a mostani viszont a legközvetlenebbül ahhoz kapcsolódik.


A fenti kérdéshez képest talán másodlagos, egyébként viszont nem: abban egyetérteni látszanak a közvéleménykutatók (igen, a Századvég is), hogy 13% körüli azon választók száma, akik szavaznának, de nem regisztrálnának. Tudom, hogy ez egy képlékeny dolog és a gyakorlatban nem lesz ennyi, ugyanakkor minden olyan polgártársunk, aki elmegy szavazni, és ott közlik majd vele, hogy regisztráció hiányában szabad hazamenni, egy-egy súlyos ellenérv az egész rendszer ellen.

Nem tudom, tud-e a Fidesz itt visszakozni. És ha ez felvetődik, akkor azért meg kéne próbálniuk utólag azt is felfedni: honnan is jött ez az ötlet? Ki, vagy melyik testület volt az a Fideszben, aki vagy amely ennyire elszakadt az ország többségi véleményétől egy olyan ügyben, aminél nem igazán van fontosabb most hazánkban?

Nagyon veszélyes lehet ez az egész a Fideszre. Ha a közvélemény tényleg így áll, ők meg ragaszkodnak a regisztrációhoz, akár még az összefogás alapját is szállíthatják az eddig leginkább a "ki kivel nem" játékra összpontosító kormányellenes politikai erőknek. Ez végül is olyan ügy, ami mellett elég széles kiállás valószínűsíthető, és csak egyszer döbbenjen rá a 80%, hogy tényleg többségben van, onnan jöhet a fideszes lefelé spirál, amúgy Öszöd-módra. A mindenvédelmi megbízott szóvivő asszony ezt már nem fogja tudni kimagyarázni.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Wednesday, September 26, 2012

Törölköző

A Fővárosi Törvényszék harmadszor is a Klubrádiónak adott igazat a 95,3-as frekvenciáért folytatott perben. A bíróság kimondta, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nem zárhatja ki a pályázatból a Klubrádiót, és hatályon kívül helyezte az erről szóló határozatot. Kedves Szalai Annamária, itt az ideje feladni a küzdelmet. Mert három a magyar igazság.


Már a fiktívnek tűnő  „Autórádió” nevű pályázó elmeszelésekor is világos volt mindenki számára, hogy jogállami keretek között ezt a meccset nem lehet megnyerni. Persze, ha a gombhoz varrták volna a kabátot, akkor esetleg ki lehetett volna találni olyan (visszamenőleges hatályú?) jogszabályt, amivel a Klubrádió jött volna ki vesztesen az ügyből. Vagy berakni az Alaptörvénybe, hogy „…65 év felett senki nem lehet bíró…frekvenciapályázat győztese pedig nem lehet a Klubrádió…vagy olyan cég, ahol Bolgár György alkalmazásban áll”. Ugye, hogy ennek semmi értelme?


throw-in-the-towel.jpg


Szerintem összességében nagyon kevés ember veszített ebben az ügyben. Talán csak az NMHH, meg esetleg néhány fideszes érdekember. A Klubrádió csapatán és a baloldali/liberális érzelmű embereken kívül ugyanis a jobboldaliak is győztek: mert mindenki számára bebizonyosodott, hogy igenis van jogállam; mert szerencsére maradnak „játszópajtások a homokozóban” (ha tetszik: van kit anyázni); mert a nyilvánosság palettája nem szűkül (az ügyek megfelelő szintű feltárásához fontos a sokszínű média); mert a sajtószabadság szintje nem süllyed (például azért, mert a médiahatalom nem válik egypólusúvá); és mert nem csináltak mártírt Bolgárék csapatából.


Kedves Szalai Annamária és az Ön csapata, a helyükben most dobnám be a törölközőt és együtt ünnepelnék az ellenféllel.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Tuesday, September 25, 2012

Köszönjük, hogy rágyújt!

A paternalista kormányzati filozófia érvényesülése során megszokhattuk, hogy Lázár János és a törvénygyáros munkatársak feladata a piacgazdaság újragondolása – a felülről irányítás megoldásaival, ami annyit jelent, hogy „Apuci” újraosztja a lapokat a játékosok körében (magyar kisvállalkozások helyzetbe hozása), miközben - természetesen a társadalmi igazságosság jegyében - egy kicsit csal is (értsd: haverok helyzetbe hozása). Hamiskártyázás kategóriába sorolható a dohány-kiskereskedelem rendjének forradalmi átalakítása is – ez azonban sokkal elegánsabb trükknek tűnik, mint a többi kápráztatás.


A sajtó kormányt nem kedvelő része sokszor háborodott fel Lázár János filozófiai felfogásán, politológusok tömkelege illette már dicsérő szóval jogi leleményességét, a kormánybarátoknak pedig sok fejtörést okozott az általa benyújtott törvények jó színben való feltüntetése. Hasonló helyzet alakult ki az ún. trafiktörvény kapcsán is, hiszen egyrészt jól jár majd vele Sánta János érdekeltsége, a Continental Dohányipari Csoport (ami ugye ízig-vérig magyar és még sikeres is – a druszák pedig köztudottan remek viszonyt ápolnak egymással), másrészt a dohány-kiskereskedelem állami monopóliuma ellen az Európai Bizottság sem emelt kifogást (és korrekt megoldásnak tűnt, hogy a zárószavazást a Fidesz javaslatára elhalasztották addig, amíg az európai testület nem adott zöld utat). Örülhetnek a patrióták is, hiszen lehet, hogy valamilyen úton-módon a külföldi multi Philip Morris, British American Tobacco és Imperial Tobacco "szívni fog". A boltok és benzinkutak válláról a törvény levesz egy komoly terhet, hiszen a dohánytermékek kötött fogyasztói ára miatt amúgy sem tudtak elég nagy hasznot kicsikarni a cigiből. És persze örülhet majd a feketepiac is, hiszen a jövedéki adó emelésével kombinálva igencsak megnő majd a „könnyebben” beszerezhető áruk iránti igény.


És akkor következzék, amiről nem szeretünk sokat beszélni: az egészség. Pedig ez volna a lényeg.


Sánta úr szerint „a legális forgalomban eladott cigaretta mennyisége idén a tavalyi évhez képest várhatóan mintegy 5 százalékkal csökken” és „szeptember 1-jétől már csak az elrettentő képekkel ellátott csomagolóanyagban gyárthatók a dohányáruk”. (Bár vicces, hogy ezt épp a dohánylobbistától tudjuk: az emberben olyan érzést kelt, mint amikor Selmeczi Gabriella hirtelen a Közgép szóvivőjévé lép elő.) Az pedig tény, hogy a törvény a kétezernél kisebb lélekszámú településeken legfeljebb egy, minden „további” kétezer fő után pedig egy-egy újabb trafik működését engedi meg. Egészségügyi szempontból tehát a korlátozás nem tűnik rossz ötletnek, mert a cigi így nem lesz annyira szem előtt.


Csakhogy a „Lex Trafik” csalóka törvény: ettől ugyanis nem fognak kevesebben dohányozni – még ha a Fidelitasos fiatalok lelkesen szónokolják is azt. Akik ilyet állítanak, nem veszik figyelembe, hogy a feketepiac felvirágzása szinte tökéletesen kompenzálni fogja a legálisan eladott termékek visszaesését (így a fogyasztási statisztika szerinti csökkenő tendencia maximum a kormányzat teljesítményének kozmetikázásra lesz alkalmas); és nem ismerik a dohányzás lélektanát sem. A marihuána illegális volta (és emiatt nehezebb hozzáférhetősége) például egyáltalán nem csökkenti az áru iránti keresletet: drogok ellen tehát elsősorban nem a tiltás és elzárás eszközével kell(ene) harcolni.


A Fideszt azonban még ez sem kell, hogy zavarja: mindenképpen jól fog járni az új szisztémával, hiszen – ellentétben a többi párttal – tényleg fel tud mutatni valamit dohányügyben 2014-ig. Elmondhatják majd magukról, hogy:



  1. az ő négy évük alatt - kicsit félázsiai szigorral ugyan, de eredményesen - szinte mindenhonnan kitiltották a dohányosokat

  2. a családbarát Lex Trafik segítségével jócskán megritkították az elérési pontokat („gyermekeink elől gondosan elzárva”)

  3. egy borzalmasan magas jövedéki adóemeléssel eltántorították a szegény embert az önmérgezéstől

  4. az elrettentő képek felragasztásával letudták a kötelezőt az EU és a WHO felé

  5. munkahelyet teremtettek olyanok számára, akik patrióta kisvállalkozni akartak a Nemzeti Együttműködés Rendszerében (plusz helyzetbe hoztak egy magyar dohánygyárat)


Tiszta haszon mindenkinek - és ők legalább csináltak valamit. Az emberek egészségesebbek ugyan nem lettek (így a társadalombiztosítási igény szintje sem csökkent), de ez nem is volt követelmény. A lepapírozás, az viszont igen.


emberi logika.jpg


A dalai láma szerint az ember azért furcsa lény, mert feláldozza saját egészségét azért, hogy pénzt keressen - majd feláldozza a pénzét azért, hogy visszaszerezze az egészségét. (Persze kit érdekel egy olyan „jelentéktelen” közszereplő gondolata, akit magyarországi látogatásakor nem fogad a miniszterelnök – de még külügyminisztere sem?) Ha a kormányt nem érdekli a népegészség, csak a kontroll és a nyereség, akkor javaslom, hogy egy huszárvágással tegye rá a kezét a drogpiacra is: hihetetlen adóbevétellel számolhat és a most kiépítendő infrastruktúrába is könnyen beilleszthető - az árukapcsolás pedig további hasznot hoz (hiszen ugyanazon árusítóhelyeken lehetne hozzájutni cigihez, fűhöz és kokainhoz). Még a választék- és a külkereskedelmi paletta is bővülne. Ehhez azonban rá kellene térni a legalizálás útjára és – a profitmaximalizálás érdekében – újra engedélyezni kellene a dohánytermékek reklámozását is. (Uramisten: kész liberalizmus, konzervatív mázzal leöntve!)


Tudják, hogy mi az, ami hiányzik ebből az - egyébként tényleg elegánsan kivitelezett - hamiskártyázásból? Egy cseppnyi őszinteség. Egy valódi cél kimondása, hogy: „magyar tüdőbe magyar rákot”. Az olyan finnyásak számára, mint én, ugyanis roppant idegesítő, ha egy népegészségügyi intézkedés nem az egészségről szól. Ha legalább vaskalapos konzervatívok lennének, megnyugodnék, mert tudnám, hogy ők is emberéleteket akarnak megmenteni (és ezért mondjuk betiltanának mindent, ami ördögtől való). Amit azonban most látok, az képmutatás és szemfényvesztés. Lázári filozófiával kifejezve: amit ezzel a törvénnyel elérnek, az annyit is ér.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Monday, September 24, 2012

Csak magyarul érthető a történelmünk?

"A Climbing Squirrel in Cheer/So Joyful Is the Pioneer"


Hétvégi hír: Hoffmann Rózsa ragaszkodik a történelem magyar nyelven oktatásához a kéttannyelvű iskolákban is. Egy pillanatra vonatkoztassunk el szimmetrikus érzelmeinktől a felvidéki és erdélyi folyamatok kapcsán, amikor ott meg a szlovák és román nyelvű történelemtanításhoz ragaszkodnak, nyilván tartalmi okok miatt. Hoffmann szerint az idegen nyelvű oktatást a természettudományok irányába kell vinni. Minthogy jómagam is rendszeresen oktatok természettudományt angolul, ez utóbbi fontosságával messzemenően egyet kell értsek - persze nem a többi rovására. Hadd meséljek egy sztorit a történelemről és annak megértéséről. Szubjektív, saját történet, de talán tanulságos.

2000-es évek közepe, nászutunkon Sárospatakon jártunk, és ha már ott vagyunk, irány a vár és a Rákóczi-múzeum. A szabadságharc története, nagyon szépen feldolgozva, bőven részletesebben, mint a gimnáziumban anno. És a felirat egy térkép mellett: Rákóczi hadai 1704 nyarán a francia-bajor sereggel mentek volna egyesülni, de Nagyszombatnál elkapták őket, így nem voltak ott a második höchstädti csatában, ahol az osztrák-angol csapatok jól elkalapálták francia szövetségeseinket. Hopp, villanykörte a fejben: Höchstädt, 1704 augusztus? Ez nem ugyanaz, mint amit a brit történettudomány, benne Churchillel, Blenheimnek nevez? A spanyol örökösödési háború első döntő ütközete? Rövid ellenőrzés a wapon (akkor még az volt): de igen, a dátum és a helyszín azonos.


Aki csak futólag is ismeri a korszak történelmét az ebből rájön: a Rákóczi-szabadságharc a spanyol örökösödési háború (az első igazi világháború) kis jelentőségű mellékhadszíntere volt, és 1704, Höchstädt/Blenheim után gyakorlatilag nem lehetett megnyerni.

Ha angolul, pláne részben külföldi könyvekből tanulod, ez valószínűleg jobban átjön. Az eldöntendő kérdés, hogy átjöjjön-e? Rákóczival egy nemzeti mítoszt, hősi élményt és példát szeretnénk az ifjúságunknak adni ("akár nyerhettünk is volna"), vagy bele tudjuk tenni a korszak világtörténetébe, és adott esetben a dolgozatban/zh-ban megkérdezni: volt-e köze Rákóczi csatáinak a máig is tartó gibraltári brit uralomhoz? A mítosszal, vagy a jobban megértett összefüggésekkel járunk jobban?

Bár magam erősen az összefüggések fontossága felé hajlok, nem tudok erre abszolút egyértelmű választ adni. Meg kéne próbálni ötvözni a kettőt, a sárospataki kiállításon nem éreztem ebből gondot - és az talán angolul is menne. (Rákóczi esetében a német kicsit necces...) Az viszont valószínű, hogy - akár a cikk mottójaként választott úttörődal címe esetén is - a pátosz sokszor elég profán szövegekhez vezethet angolul. Vajon ez a közvetítő nyelv vagy a közvetítendő hangulat/üzenet hibája?


Azt a kérdést viszont muszáj feltennem: és a számszerűleg sokkal több magyar nyelvű iskolában megy a kettő együtt? Az én 80-as évekbeli tapasztalatom szerint (egy nagyon jó iskolában) nem - pedig a fenti "ráeszmélések" élményét kár lenne nem megadni a diákoknak. Egy kevés pátosz talán nem árt, de ne vigyük túlzásba, nyelvtől függetlenül.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Friday, September 21, 2012

A magyar Olajfa vége?

Nem mintha lett volna, de az elmúlt napok fejleményei eldönteni látszanak: nem lesz klasszikus értelemben vett össz-baloldali összefogás Orbán ellen. Az MSZP nyilvánosságra került stratégiai számvetése eleve a Fidesz-MSZP kétosztatú politika fenntartását jelölte meg célként, ez viszont a lehetséges partnerek többsége számára elfogadhatlan és vállalhatatlan. Nem mellékesen elég sok választó van úgy vele, hogy Orbánt nem, de azért a szocikat sem.

Eztán a Szolidaritás a bejárotottnak tekintett október 23-i délutáni ellenzéki tüntetés mellé alternatív felvonulást hirdetett az Operához. Klasszikus rászervezés, nyilvánvaló elkülönülési szándékkal. A szocialisták és a DK mintha a Szoli felé hajlana ebben. Ez, ha tényleg így van, rendesen letisztázza a képet: van a Fidesz és támogatóik, van a Szolidaritás-MSZP-DK csoport, lényegében a klasszikus baloldal, és a harmadik csoport (nevezzük Millásoknak, talán az LMP-vel), akiknek egyik sem jön be. Akiknek konkrétan az ő váltógazdálkodásuk eredményeivel van bajuk.


A fenti két dolog után a szoci táborból küldött fogjunkmárösszepatásorbánellen üzenetek őszinteségét és relevanciáját a nullához közelítőnek vehetjük.

Ebben a felállásban különös jelentősége van a Milla-tüntetés üzenetének és szónokainak. Már tavasszal megírtuk, hogy a politika tagadása itt már kevés, politikusokat kell állítani, programot kell hirdetni. Utóbbit már meg is ígérték. Ha ennek olyan személyiségek adnak majd hangot, akikért és mondandójukért magukért is odamennénk, az nagyon érdekes fejlemény lehet. Említettünk itt a blogon olyanokat, akikért bizony akár. Sok múlik rajtuk, a szervezőkön, és az értük-velük összefogó politikai csoportokon. A politikai árvák nevében hadd reménykedjem ebben.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Wednesday, September 19, 2012

Meddig élhetnek a szent tehenek?

A Fidesz és az MSZP társadalmi újraelosztást érintő elképzelései ismeretében, nehezítve mindezt az utóbbi párt minap nyilvánosságra került szavazatmaximáló stratégiájával is, súlyosan felmerül a kérdés: mik közül is lehet választani? A kérdésfeltevést itt egy kicsit szűkítem: mit is kínál a "két nagy" (na jó, a nagy, meg a most nem annyira nagy) nyugdíjügyben?

Hallgassuk meg először Orbán Viktort, mit mondott augusztusban a nagyköveti tájékoztatón:



Bármit súg is a megszorításpárti IMF, nem csökkenhet tovább a nyugdíjak reálértéke, ugyanis ha létbizonytalanság fenyegeti az időseket, az aláássa a demokráciát.



És mit licitál erre a kihívó?



Semmilyen olyan lépés nem támogatható, s főleg nem kezdeményezhető, ami a nyugdíjasokat a legkisebb mértékben is hátrányosan érintené. Az MSZP-nek meg kell őriznie azt a képét, hogy a pártok közül legjobban védi a nyugdíjasok érdekét, mert semmilyen más szavazói csoport nem ennyire fontos a párt számára.



Értem én mind a kettőt. Több helyen nálam sokkal jobban leírták már, hogy a nyugdíjasok nagy és aktív szavazói kört jelentenek, így egy, a saját "politikai oldalát" összefogni kívánó néppárt sem engedheti meg magának, hogy tengelyt akasszon velük. Orbán jól emlékezhet 2002-re, meg az MSZP 19 ezer forintos csekkjére. Az a spekuláció is jogos, hogy ha elvész a létbiztonságuk, akkor könnyebben szavazhatnak a szélsőségekre, de ennél is egyszerűbb belátni, hogy ha mindkét, értük egymás ellen versengő párt mindent megígér nekik, és az egyik visszalép, akkor a másik viszi a talont.

Ami miatt ezt feszegetem, az a gond viszont nem 2014-ig tart, sőt valószínűleg akkor fog kezdődni. Gyakorlatilag már jó ideje az inaktívak juttatásainak fenntartása (illetve 2010 óta még a felsőbb jövedelmi sávokban történt SZJA-csökkentés) viszi el a hiányt annyira, hogy pótlása csak olyan módon, eszközökkel lehetséges, amelyek miatt idén már recesszióba kerültünk - térségünkben szinte egyetlenként, tehát ez most nem fogható a külső körülményekre. A csökkenő nemzeti összjövedelem mellett az inaktívak juttatásainak fenntartása egyre nehezebb - amíg egyáltalán lehetséges.

Félre ne értsen senki: nem kívánom idős és/vagy bármilyen okból eltartott honfitársaink éhhalálát vagy nyomorát. Sőt, épp azt szeretném elkerülni, hogy a "szenttehén-probléma" miatt rögzülő gazdaságpolitika ezt hozza rájuk és mindenkire.

Ebben az összefüggésben viszont különösen aggasztónak tartom az MSZP munkaanyagának azt a kitételét, hogy ők a kétpólusú politikai váltógazdaságban érdekeltek, és ezt kell fenntartaniuk (szvsz tisztán kétpólusú politikai rendszerben nem fognak nyerni, de ez egy másik téma). Magyarul abban érdekeltek, hogy más gazdaságpolitikai program meg se jelenjen.

És kire szavazzon az, aki szerint a társadalmi újraelosztás mértéke túl magas hazánkban?


TothLali kommentje szerint: Röviden: kire szavazzon egy magyar CDU-szavazó? Mármint: EU-párti, atlanti-párti, versenypárti, kisebb állam (kisebb állami elosztás) párti.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Monday, September 17, 2012

Szoci stratégia: de ki fog itt gólt lőni?

A Fent és Lent blog jót gurított: nyilvánosságra hozták az MSZP 2012-2014-es választási stratégiáját, pontosabban a szocialisták politikai önpozicionálását elemző tanulmányt. Érdekes az egész, és érdekes minden olyan pont, amelyet a FentÉsLent kiemel, de a mostani posztban hadd koncentráljunk kettőre: hogyan képzelik a szocialisták viszonyukat progresszióhoz és populizmushoz, illetve hová pozícionálnák magukat a hazai pártrendszerben. És hát a lényeg, hogy mi, illetve ki lesz ebből 2014-ben?

Az MSZP hosszú-hosszú ideig úgy szerette magát meghatározni, mint az európai haladás, a "progresszió" (itt kérek elnézést a ProgBlogtól, nincs közük a szocikhoz - sem) hazai letéteményesét, amely a széljobbal is kokettáló, mucsai Fidesz, meg populista Orbán ellen küzd. Na, ezzel most elkezdenek leszámolni. "Az MSZP-nek újra kell definiálnia viszonyát  a megszorításokhoz és a populizmushoz. Pusztán azért, mert egy ígéret népszerű, az MSZP-nek nem kell elleneznie", meg "semmilyen olyan lépés nem támogatható, s főleg nem kezdeményezhető, ami a nyugdíjasokat a legkisebb mértékben is hátrányosan érintené" és "az  MSZP nem állhat elő semmilyen megszorító programmal" Láttunk olyan pártot, amely a legdurvább megszorításait is ezzel próbálja eladni mostanában? Szép kis műsor lesz, amikor ők ezen a pályán fognak versenyezni.

"Az MSZP számára minél inkább kétosztatú a politikai verseny, annál jobb. A választók továbbra is képesek és hajlandók Fidesz-MSZP versenyben gondolkodni" - ebből, ahogy a FentÉsLent is írja, az következik, hogy a Jobbik akármilyen vad dolgára sem szabad reagálni. Nincs kényelmes antifasiszta attitűd, erre a pályára akkor sem szabad többé rámenni, ha a tagság szereti és bármikor utcára is megy érte, hiszen nem a Jobbik az ellenfél hanem a Fidesz. Az LMP-ről meg éppenséggel tudomást sem szabad venni. Persze ezt meg kéne mondani a baráti blogoknak is, hogy a Marcia su Veszprém nem téma, nem is kell azzá tenni.

A kérdés ezek után, hogy ki is lesz az MSZP arca - pláne győzelemre akár halványan is esélyes arca - 2014-ben? Mesterházy? Ugyan kérem, ő olyan színtelen-szagtalan, hogy az már fáj. Ki jut még az emberek eszébe a szocikról? Lendvai, Kiss Péter, Szekeres - ők a stabil emberek, már vagy 15 éve, és? Szanyi kapitány passzolna is az új, populista stílushoz. Ez lenne a nyerő csapat?

Na, azért kérdezem ezt, mert eléggé elterjedt azért az a verzió is, hogy Bajnai - akit valószínűleg többen el tudnának képzelni kihívóként mint Mesterházyt - a szocialista párt infrastruktúráján jöhetne vissza a jelöltségbe. Nem tudom, hogy ezt ő eddig vállalta volna-e, de ha az MSZP Bajnai stílusa ellenében határozza meg magát - és a mostani tervezet pont erről szól! - akkor ez egyik fél részéről sem fog menni.

Mi meg, a politikai árvák, keresgélhetjük tovább azt a jelöltet, csapatot, amely az aktívak, az adófizetők és a vállalkozók érdekeit képviseli a parlamentben - az, hogy ez nem a szocik lesznek, eddig sem volt kérdés, Bajnai azért egy kicsit igen.


Vagy meg kell csinálnunk.


Sunday, September 16, 2012

A kontrollcsoport mi vagyunk

Sajnos már nem emlékszem a forrásra, linket sem tudok adni, így lehet, hogy városi legenda, de hihető: egy amerikai elnököt megkérdeztek, kiknek van a legnagyobb hatalmuk az Államokban? A válasz ez volt: a közvéleménykutatók által kiválasztott kontrollcsoportnak, akiken szondázzák a választói véleményt. Nem róluk lesz tehát szó, viszont tippelhetünk a kormánypárt legutóbbi korrekciójának okairól: mégis tárgyalják, méghozzá érdemben a családon belüli erőszakról kérdését a Parlamentben.

A sztori nem túl bonyolult, ámde tanulságos. 106 ezer aláírással népi kezdeményezés érkezett az Országgyűléshez az említett kérdés megtárgyalására. A Ház illetékes bizottsága aztán már az éjszakába hajló órákra tűzte ki a napirend szerinti tárgyalást, amelyen talán másfél tucat képviselő volt jelen. Könnyen lehet, hogy a világon semmi nem történt volna, ha a fideszes Varga Istvánnak nem száll el az agya, és nem mond olyanokat, amiből instant mém születik: "szültél ma már?". Ez viszont már átvitte a nyilvánosság közönyének falát, ráadásul leginkább a hölgyek körében. A kezdeti hírek szerint a fideszes hölgyek kiálltak Varga mellett, majd a párt elhatárolódott nevezett képviselőjétől. Végül, a hét végén már az volt a hír, hogy a kormánypárt az élére áll a kezdeményezésnek, és lesz BTK-módosítás.


Az ok meglehetősen prózai: vannak annyira profik, hogy szondázzák a közvéleményt, és ne csak a saját környezetük véleménye alapján döntsenek - persze az adott esetben ez is ütősebb lehetett a szokásosnál. Egyszerűen nem mérték fel elsőre a probléma tényleges társadalmi súlyát, aztán a hét közepére a kontrollcsoport dobhatott egy 80% körüli elutasítást - ebbe pedig senkinek nem szabad beleállni. Pont ugyanúgy, hogy Schmitt Pál nemlemondásába sem lehetett. 3 nap alatt ott is megvolt a hátraarc.

A Fidesz és a kezdeményezők szempontjából ez a végeredmény egy majdnem win-win szituáció. A kezdeményezők elérik céljukat, lesz ilyen törvény, a kormánypárt pedig megpróbálhatja feledtetni, hogy képviselője milyen otromba szöveggel állt elő zsigerből múlt hétfő éjjel. Azt azért tippelném, hogy a párt közhangulata valószínűleg továbbra is Varga és mondandója mellett áll (ha ez megváltozott, annak meg csak örülhetünk) - ahogy feltehetően még mindig sajnálják kicsit Schmittet is, még ha Áder meglepően jó korrekciónak bizonyult is eddig.

Ja igen: mondhatja bárki, hogy a Fidesz "meghátrált", meg "180 fokos fordulatot hajtott végre" az ügyben, de ennek nem szabad bedőlni. Ha egy párt felismeri, hogy a tömeghangulat ellen megy, és ennek megfelelően korrigál, akkor az éppen a normális működés jeleit mutatja. Az pedig minket, a "kontrollcsoportot" minősít, hogy Schmitt és a családon belüli erőszak ügyében láthatóan elterelhetetlen és határozott a véleményünk, Közgép-ügyben meg nem. Meg persze az is lehet, hogy ott is megvan a 80%, de abban az ügyben nincs hátraarc. De hát ugye ezért fogom megkapni a kommenterektől, hogy Fletót várom vissza, pedig hát Isten őrizz.


Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Thursday, September 13, 2012

Török áfium ellen való orvosság

Egyeseknek nagyon fáj mostanában, hogy Török Gábor politológus elemzéseiben rendkívüli késztetést érez az ellensúlyozgatás művészetének bemutatására. Hadd tegye. Miért fáj az bárkinek is, hogy nem anyázza le a Kormányt a hazug IMF-levél ügyében? Miért beszél mellé akkor, amikor megpróbálja kitalálni, milyen motívumok sarkalhatták Orbánt e kommunikációs trükk bevetésére? Nem ez a munkája?


Figyelemelterelésről, gumicsontokról, elhallgatásokról, közvélemény számára történő előkészítésről („elő-emésztésről”), tompítási technikákról magam is írtam már e blog hasábjain – nem köveztek meg érte. Török Gábort miért kellene? Ugyanezekről beszélt. E megnyilvánulások azt a célt szolgálják, hogy segítsék a gondolkodó közönséget átlátni a szitán. A politikusok mindig készételt szolgálnak fel - az elemzők dolga a belsőségek kibontása. Ők a mi boncnokaink. Persze, más és más technikát alkalmaznak. Na és? Mindenki keresse meg a számára legjobban tetsző politológust.


Semmi nem bizonyítja, hogy Török Gábor össze akarna kacsintgatni a miniszterelnökkel – mint tették/teszik azt (ex-, és mostani) kollégái. Mert még ha egy csónakban eveznének is, Török még mindig csak az egyik lapátot fogja, a másikkal - legalábbis egyelőre - nem bajlódik. Ellentétben Giró-Szásszal, Kuminnal, Stumpffal, akik oly lelkesen eveztek már két esztendeje is, hogy mindannyian tudtuk róluk: előbb-utóbb ott fognak majd felmosni a Kapitány fedélzetén. (S lőn. De nézzék, hová tud süllyedni egy ilyen szép hajó!) Török mellettük ügyetlennek, esetlennek - mások számára persze ugyanolyan aljasnak - tűnik. Számomra sunyinak, helyezkedőnek semmiképpen. (Pedig nekem is volt egy-két „baráti szavam” az aszófői Sólyom-beszéd prezentálása kapcsán.)


egyensulyozas.jpg


Ez a történet valójában nem róla szól, hanem a Kormánnyal szemben álló tábor egy részének attitűdjéről. Nyilván még mindig sokan haragszanak azokra, akik valamilyen formában hozzátettek ehhez a kétharmadhoz (a hangsúly az "ehhez"-en van!!!). Nyilván sokan érzik úgy még mindig, hogy „innen a törökök, onnan a farkasok”. Nyilván gyanakvással fogadják azokat a hümmögőket (így Török Gábort is), akik nem torkuk szakadtából üvöltik a Kormánynak, hogy "elég!". Haragjuk, dühük érthető, azonban e ponton a tisztesség úgy kívánja, hogy különbséget tegyünk felelősség és felelősség között - főként a mértéket tekintve. Mert ezért a kétharmadért igazából mi felelünk. Mi húztuk be nekik az X-et - vagy épp mi maradtunk otthon, amikor menni kellett volna. És miattunk olyanok ők, amilyenek. Mert „minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel” (Széchenyi István).


Ami pedig a haragot illeti, jól vigyázzunk! Éppen ennek kijátszására játszik Gyurcsány is, amikor újra és újra meglebegteti: „na, vajon ki szivárogtatta ki az őszödi beszédet?”. Mondhatná így is: „na, ki bántott engemet?” Ha valaki, hát ő pontosan tudja, milyen sokan élnek ebben az országban, akik lelkükben bosszút esküdtek az őszödi árulók ellen - s akiket a másodperc töredéke alatt egységbe lehet ugrasztani egyetlen provokatív kérdéssel. (S még mondják, hogy Gyurcsány ostoba!)


A Török Gábor elleni támadás tehát egy megkeseredett leszámolási kísérlet kezdete (csak szellemi értelemben, nyugalom!). Haragosai meg vannak győződve arról, hogy "nincs semmi rosszabb a töröknél és a tatárnál". Pedig bizony van. Ha például csillapíthatatlan dühük miatt lassan ugyanazon szellemi nívót kezdik képviselni, mint azok, akikre valójában haragudniuk kellene. Ha egy lapon lehet említeni őket azokkal, akik nem csináltak mást ez elmúlt évtizedben, mint átkot szórtak a velük egyet nem értőkre (másként gondolkodókra); akik lezüllesztették a magyar társadalom közéleti szellemiségét; akik akkori fröcsögésük „szellemi” sikerének – amelyet pusztán saját nívótlan közönségük körében értek el - "úgy örültek, mintha lefejeztek volna egy törököt". Akkor van baj. Mert akkor már nincs különbség - és nincs alternatíva sem. Akkor pedig "legyek inkább török elnyomás alatt"!




Másképp, törökösebben - óvatosan ellensúlyozgatva:


Török Gábor Kormányhoz való viszonyulásáról egyrészt nem mondhatjuk, hogy "eldicséri azt, mint török a lova farkát"; másrészt viszont azt sem, hogy "úgy bánik vele, mint török a rabjával". Talán dühítő, hogy a Kormányt "nem kergeti a török" és "nem száll fejére a török átka". És néha magam sem értem, Gábor "törökül beszél-e, vagy tatárul"? Azt azonban nem érzem vele kapcsolatban, hogy "törököt fogott, de az nem ereszt". Szerintem Giró-Szász, Stumpf és Kumin van/lesz inkább kiszolgáltatva ennek a helyzetnek. Egy dologban vagyok biztos: nem Gáboré az "a török torok, ami sok kárt tett az országban". Ez elég jó „dekázásnak”? (ahogy Chigavera mondja)



Tuesday, September 11, 2012

Az asszony verve jó, hejhó!

Még hogy nem lehet szembehugyozni a széllel? Ugyan már! Csak hajnalban kell csinálni, amikor mások alszanak: így a pisifolt a nadrágon megszárad reggelre. Na, ezt csinálták a mi honatyáink is tegnap/ma. Hajnali gusztustalankodás.


A „Tisztelt” Háznak sikerült ismét alulmúlnia magát. Tekintélye immár totális nulla, intellektusa a pince padlóját nyaldossa, empátiája elpárolgott. Mert az aztán nagyon fontos, hogyan büszkélkedik Orbán saját kormányzásáról, meg hogy éhes-e Gyurcsány a Kossuth téren. Az, hogy a családon belüli erőszak legyen végre úgy büntethető, hogy annak elrettentő hatása is legyen a suttyóra, az nem menő. Az nem érdekes, az le van szarva. Majd éjfél után adásba kerül, amikor már lement a Himnusz.


eroszak-csaladon belul.jpg


Azon merengek, vajon milyen kérdések fogalmazódhattak meg azon képviselő hölgyek/urak fejében, akik éjjel bent ültek az ülésteremben (mind a 18-an, ÁFA-val). Jó, nyilván nem érdekelte mindegyiküket a téma, de hát miért is érdekelte volna? Hiszen ez csak egy buta népi kezdeményezés volt.


Kit érdekel az egész? Azt a potom 106 ezer embert, aki aláírta az ívet? Na jó, meg még néhány felnőtt hozzátartozót, pár ezer gyereket, egy-két feminista hajlamú férfit (vagy mit?). 


Miért érdekelne ez bárkit is? Tavaly is csak 44 nő halt meg családon belüli erőszak következtében Magyarországon. Ennyi szavazóval kevesebb, na bumm. (Úgyse tudtak volna elmenni az urnáig. Gyerekek meg nem szavazhatnak.)


Miért probléma ez? Hiszen ennek népi hagyományai vannak! És ha az araboknak lehet, akkor nekünk miért nem? Különben meg el lehet válni, igaz? (Az elvált nők közel 70%-a bántalmazó kapcsolatból menekül. Semmi gáz.)


Ja, és magánügy: a rendőrség ne jöjjön már be a hálószobámba! Én se futkosok betörők után!


Amúgy meg mindenki csinálja: most olvastam, hogy „az orvosok, a bírók és a politikusok is verik a feleségüket”. Milyen megnyugtató. Ez aztán a Nemzeti Együttműködés.


És mi ez a baromság, hogy a társadalom „ne tekintse a családon belül elkövetett erőszakot az idegenekkel szembeni bűncselekményekkel egyenrangú jogsértésnek”? Hölgyeim! E-gyen-ran-gú-ság! Önök egyenrangúan agyon lesznek verve! Ez a helyzet!


„Az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága hétfői ülésén nem támogatta a népi kezdeményezést. Arra is nemet mondtak a kormánypárti képviselők, hogy Halász Pálma (a kezdeményező civil) e késői órában felszólalhasson a parlamentben.” – írja a hír24. Na ugye! A szakértőkre kell bízni az ügyet: mert a jogász lányok-fiúk aztán tudják, hogy mi fontos és mi nem az. Hiszen már Varga István (Fidesz) is megmondta, hogy „a Btk. jelenleg is bünteti a családon belüli erőszakot” – és hozzátette, hogy „a nők legfontosabb dolga a gyereknevelés”. Nem értik? Fogják be a pofájukat és húzzanak vissza a fakanál mögé!


Na, hát nagyjából a fenti „elveket” képviselték tegnap/ma a „Tisztelt” Házban. Az okosok. A szakik. Csak hogy tudják.


Szép volt, fiúk!



Magyarország Alaptörvénye (részlet)
(2011. április 25.)



Nemzeti hitvallás


"Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet."



L) cikk


"(1) Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.


(2) Magyarország támogatja a gyermekvállalást.


(3) A családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza."



Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:


Wednesday, September 5, 2012

Mondjál kevesebbet!

Németh Zsolt külügyi államtitkár úr, tetszett volna kevesebbet mondani! Tetszett volna hallgatni Hajdu János harcostársra, a TEK főigazgatójára (aki egy augusztus 28-i sajtótájékoztató kellős közepén próbálta odasúgni a kiszabadított magyar túsznak, hogy nyilatkozzon rövidebben, mert akkor „nem tudnak belé kötni”)! Kár, hogy nem a TEK-vezér a kommunikációs igazgatójuk.


Németh Zsoltnak – akit igencsak magára hagyhattak ebben az azeri baltás ügyben – sikerült 24 óra alatt olyan ellentmondásba kerülnie saját nyilatkozataival, mint mostanában senkinek. (Szerintem maga sem vette észre – és láthatóan a sajtó nagy része sem, kivéve Obersovszky Pétert – lásd később.) Persze, meg lehet érteni a zavarodottságot, de akkor minek nyilatkozni? Vagy miért nem gyakorolta be előre? Szeptember 4-én még azzal védte a mundér becsületét, hogy „az azeriek megtévesztették Magyarországot”, másnap reggel viszont már arra ébredhetett az ország, hogy a Kormány „minden lehetséges forgatókönyvet felvázolt”, mielőtt súlyos döntését meghozta: az m1 Ma reggel című műsorában (szeptember 5.) az államtitkár szinte rögtön így nyitott: „Tisztában voltunk azzal, hogy itt az elnöki kegyelem a nemzetközi jog szabályai szerint lehetséges…” Akkor most mégis tudták? Vagy tudták, csak nem sejtették?


A hirtelen jött megvilágosodás láthatóan Obersovszky riporter urat (a nemzet Schmitt Pál-szakértőjét) is meglephette, aki próbált is hebegve-habogva továbblépni a kérdésben és rögtön arról kezdett el beszélni (az államtitkár helyett!!!): nem biztos, hogy van alapja a kritikáknak, mert hát „nagyon necces helyzet, ami ott van…borzalmas állapotok vannak a térségben…” stb. stb. – legendás jóindulatát és empátiáját ismerve, valószínűleg most is azért, hogy mentse a menthetetlent. Hiába. Ugyanis a helyzet nem ott necces, hanem itt. Az azeriek és az örmények pontosan tudják magukról régóta, hol is/hogy is állnak ebben a kérdésben. Mi vagyunk azok, akik bizonytalankodunk. Mi vagyunk azok, akik rögtön gyanakodni kezdtünk a Kormányra, a szándékaira.


Már önmagában is ellentmondásos helyzet, hogy Németh Zsolték szerint az azeri ügyben „nem volt rossz szándék Magyarország részéről” ( - tehát nem volt biznisz), ugyanakkor „nem is történt szakmai hiba”. Akkor most mi történt, kérdem én?


Harmadik lehetőség? Rendben, nézzük ezt is: jó szándékkal mérlegeltek, de tudták, hogy benne van a pakliban az azeriek „félrelépése” – viszont nem tartották jelentősnek magát az ügyet, pontosabban annak következményét. Tulajdonképpen erre utalt Orbán Viktor is szeptember 3-án, amikor így próbálta csillapítani a kedélyeket: „Magyarország képes arra, hogy minden kérdést a saját súlyának megfelelően kezeljen”. Németh Zsolt azonban két nappal később erre is határozottan rácáfolt. Az Obersovszky-interjú kétharmadánál például úgy belendült, hogy már-már kikelve magából, felháborodását fejezte ki az üggyel kapcsolatban: „Ez az egész problematika nincsen kellőképpen komolyan véve!...”


paradox-copy-294x300.jpg


Ajjaj. Most van igazán baj. A Kormánynak ugyanis döntenie kell sorsáról, saját imázsáról: a dilettáns vagy az embertelen jelzővel illessék? A jobboldal nyilván az előbbiben, míg a baloldal az utóbbiban alkudna meg. A miniszterelnök azonban láthatóan egyikben sem (így marad a szokásos kettős beszéd alkalmazása - lásd pl. IMF-tárgyalás). Csakhogy sajátjait így megint nagyon nehéz helyzetbe hozza (annyi kínt kellett már átélniük Matolcsy és Schmitt „bevédése” miatt is) és így ez az ügy is gördül tovább, a többivel együtt (pláne, ha nem menesztenek majd valakit – a nép ugye, "vért kíván" ilyenkor).


A makacsságnak meg lesz az eredménye: így születnek majd újabb és újabb összeesküvés-elméletek, amik hamar tovaterjednek– s így lehet majd szépen muníciót adni az ellenzék kezébe. Orbán Viktor talán nem hiszi el, pedig az a helyzet, hogy ezt a balhét 2014-ben simán be lehet majd dobni a választási kampányba – és igen, ugyanolyan nagyot fog ütni, mint most. „Viktor, az emberkereskedő.” Hogy hangzik?


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Tuesday, September 4, 2012

Civilization, avagy játszani meg kell tanulni



Az elmúlt napok magyar-azeri-örmény fejleményei, és különösen a legfrissebb azeri bejelentés kapcsán azt kérném: mondjátok el, hogy miért nem az az eseménysor történt itt meg, ami a legvalószínűbb, és amit itt leírok:




  1. Azerbajdzsán és Magyarország – hosszas puhatolózások és megkeresések után – megállapodott, hogy kiátadjuk a baltás gyilkost. A hivatalos megállapodás szerint ő változatlan formában folytatja odahaza a büntetését, de a két fél, hallgatólagosan vagy nem, de egyetért, hogy valamikor a jövőben, fű alatt kiengedik.

  2. Ezért a gesztusért az azeriek felajánlanak valamit: pénzt, kötvényjegyzést, gazdasági lehetőségeket, megrendelést, MOL-koncessziót.

  3. Az azeriek már akkor, amikor ebben megállapodnak, tudják, hogy a kiadatáson kívül semmi nem fog megtörténni: elnöki kegyelemmel azonnal elengedik a fickót. Egyrészt azért, mert megtehetik, mert ez a vezetőjüknek politikai hasznot hoz (és jó félázsiai szokás szerint más nem számít), másrészt meg mert ez ad lehetőséget majd kibújni a pénzügyi kötelezettségek alól. Ha az elengedés nem lenne elég, még rá is provokálnak: előléptetés, ingyen lakás, visszamenőleges zsold, nemzeti hős.

  4. Amikor azonnal eleresztik a baltást, a nemzetközi közvélemény (és itt főleg az USA és az EU számít) elkezdi nyomni Magyarországot, hogy mi volt ez? Ez pár nap alatt még akkor is feszültséget visz hazánk és Azerbajdzsán közé, ha nagyon igyekszünk ezt elkerülni. Mi mondjuk, hogy nem volt megállapodás, ők hogy igen. Nyilvánosságra hozzuk a faxukat. Finoman, de elítéljük őket, hogy így egy pillanat alatt elengedték.

  5. Azerbajdzsán közli, hogy nincs pénz, nem is volt róla szó. Próbáljuk meg az ellenkezőjét mondani, az is nekünk rossz.





Én legalább két dolgot nem értek. Az egyik, hogy a külügyi think tankben (ha ugyan ott dőlt ez el) soha senki nem játszott Civilization-t, Diplomacy-t, Rizikót, meg hasonló stratégiai és társasjátékokat? Na nem azért, mert ez elég lenne a diplomáciai finomságokhoz, de azért az alapokat meg lehet tanulni: az erősebb kutya génjei öröklődnek – vagyis célszerű, ha olyan pozícióba lavírozunk, ahol legalábbis esélyes, hogy az adott helyzetben mi legyünk azok. Meg hát, hogy addig vagy tárgyalási pozícióban, amíg van valami adu, a másik számára is fontos dolog a kezedben. A diplomácia aztán ezt fordítja le kulturált és illendő nyelvre. És azt is meg lehet tanulni, hogy olyan lépést válassz, amely után a legtöbb lépéslehetőséged lesz (ez bizonytalan helyzetben általában jó stratégia).




A másik, hogy ki is a külügyminiszter? (Létezik-e a fent említett think tank?) Mert az ügyben Martonyi urat nem annyira látni, egyre többször tűnik fel viszont Szijjártó Péter, a Miniszterelnöki Hivatal külügyese, akinek profi külügyi előélete, hát mondjuk úgy, elmarad a hivatásos diplomatáké mögött.




És ha már szóba került a Civilization játék, még egy dolog, amit abból meg lehet tanulni. Ha két szomszédos ország rosszban van, és az egyik tartósan jobban teljesít gazdaságilag a másiknál, akkor nagyjából csak idő kérdése, hogy mikor fog háborúval próbálkozni. A többségében örmények lakta Hegyi Karabah, amely a szovjet időken Azerbajdzsán része volt, 1994 óta de facto örmény fennhatóság, azeri interpretáció szerint: megszállás alatt áll. Célpont is van tehát az azeri olajjövedelmek kevésbé békés elköltéséhez. A kérdés már csak az, hogy elég veszélyesnek tartják-e az örmény hadsereget az olaj-infrastruktúra, és ezzel a jövedelemtermelés komolyabb kikapcsolására, illetve az, hogy ez pillanatnyilag számít-e nekik valamit? Az örmények ezt pontosan tudhatják: nem miattunk rendeltek el harckészültséget a baltás gyilkos elengedése után.




És nagyon nem lenne jó, ha az esetleges következő háborús felvonáshoz nekünk is – akár áttételes – közünk lenne.




Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Monday, September 3, 2012

Baltás

Minden tiszteletem Orbán Viktor miniszterelnökúré, kérem szépen, végre szintet lépett az ország. Látjátok hazaáruló és egyéb nemzetietlen feleim, ilyen az, mikor a magyar kormány - végre - dolgozni kezd. Úgy tűnik sikerült elpasszolnunk pár kiló államkötvényt, és újabb hónapokig bohóckodhatunk az imf-fel. (Tenkes kapitány forogna a sirjában, de az egy másik történet.)

Merthogy semmi másról nincs szó, mint az unortodox gazdaságpolitika globálissá tételéről. Itt az unortodox diplomácia. A vicc az egészben, hogy a viktorék fullkontakt propagandaháborúja a fidesz kormányzás ezeréves sikereiről olyan hatékony, hogy már ők is elhitték. (Szent István mondott valami olyasmit, hogy az egynyelvű ország gyenge. Lehet nem igy gondolta, de igaza lett.) Elhitték azt, hogy a világ tényleg Felcsút körül forog, és Galileo Galilei, prefülkeforradalmi bérblogger csak ködösitett a Nappal kapcsolatban. Hogyan jutottunk idáig? Kérem alássan, mi tehetünk róla. Én is, te is, akármelyik kedves olvasó, aki pár éve puffog a monitor előtt, vagy puffogott már 2006-ban is.

És mást nem csinál.

Viktorék évek óta tömik belénk a fekáliát, csak arra figyelnek, hogy két kanálnál sose kapjunk többet egyszerre. Mi meg arra nem figyelünk, hogy a két kanál ugyan mindig csak kettő, de a kanál egyre nagyobb. Volt itt forradalom a nyugdíj-mizériánál? Nem volt. Alaptörvény? Köszönjük finom volt, még mindig szaros a szánk egy kicsit. Költségvetés? Pillanatok alatt rendeleti úton elfogadott törvények? Ja, az LMP néha összekötözi magát ezzel azzal, de már kezdem azt hinni hogy Harry Houdinit másolják. Választási törvények? Rémlik valami, vagy az x faktor fontosabb? Esetleg jobban aggódunk a megasztárosokért mint az Alkotmánybíróság hiteléért?

Na, őszintén: ki az aki úgy érzi, hogy egy-egy ellenzéki blog elolvasása és esetleges lájkolása - ha nem túl fárasztó - pontosan elég a magyar demokrácia védelmében? Orbán Viktor pont olyan mint a mesebeli farkas, aki előbb csak az egyik majd a másik mancsát teszi be az ajtón, és így tovább. Annyi a különbség, hogy az okos kecskegidák már vagy Londonban mosogatnak, vagy hat sör után monnyonléznek a kocsmában. Nincs igazam? Cáfoljatok meg - de ne kommentekben!!!!

Egyszóval a Viktor nem csinál semmi mást mint eddig. Csak most nagyobb színpadon, ám mivel sem az örményeknek, sem az EU egyéb lúzereinek nincs Magyarországon szavazati joga, jobban le vannak szarva mint mi. És teljesen igazuk van. Ha már fülkeforradalom, legyen kövér. Ha már miénk a Kánaán, legyen egy kicsit mindenkié! Viktor nagyon jól tudja, ennyiért senki nem fog tankokkal nekirontani az országnak, más meg a kárpátok kicsiny zugában - már - nem számit. Régen lehet hogy számított, de akkor még nem voltunk félázsiai származékok.

Mindazonáltal az is bántó, mennyire rosszmájú a magyar közvélemény. Én már annak is örülök, hogy menet közben a repülőtér felé nem hajtottak el dudálva és kalasnyikovokkal az égbe lövöldözve az örmény nagykövetség előtt, pedig úgy diktálta volna a félázsiai etikett. Meg aztán oda kellett volna vetni az örményeknek azt is, hogy a meggyilkolt katona végülis ágyban párnák közt halt meg, mire ez a nagy sirás-rivás. Az a tény pedig, hogy a külügyminisztérium tudja: a Hegyi Karabah köztársaság nem a gyűrűk urában van, már önmagában lenyűgöz.

Az pedig, hogy még a fideszes diplomáciai érzéknél is van unortodoxabb - lásd az azeriek briliáns helyzetkezelése - csak azt a tényt erősíti bennem, hogy nem Viktorral van a baj, hanem a honfoglaló őseink jöttek túl sokat nyugat felé. Már valahol Levédia körül azt kellett volna mondani, hogy állj, elvtársak, innentől már késsel villával zabálnak az emberek. Na persze a levest azt nem, de amúgy igen.

Azért annyit elvártam volna az azeri elnöktől, hogy elsőnek átszállítják a baltást egy speciális állami fegyintézetbe, ami nem más mint egy IKEA gyermekmegőrző, majd pár hónap után egészségi állapota, szanatórium satöbbi satöbbi háziőrizet satöbbi satöbbi. De nem, úgy látszik az azeri politikusok is Kustorica filmeken nevelkedtek. Jól tették, nem sajnálom én tőlük. A vicces meg az lesz, ha Azerbajdzsán teszem azt nem vesz egy kurva magyar állampapírt sem, nehogy már azt higgye róluk a világ, hogy képesek és belemennek egy ilyen kétes és erkölcstelen üzletbe.

Akkor aztán nem marad más hátra, Orbán Viktor megszüleszt egy elefántot, és lesz miről szóljon az esti hiradó.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Sunday, September 2, 2012

Tényleg nincs itt semmi látnivaló!

Blogtársam teljes joggal veti a Fidesz és a Kormány szemére, hogy az azeri baltás gyilkos botrányos hazaengedését (némi váltságdíjért, azaz államkötvény megvételéért cserébe) megpróbálják azzal a bagatell módszerrel elintézni, hogy „nemzetközi jogilag rendezettnek és lezártnak tekintik”. Szerintem is felháborító, hogy megint úgy védekeznek egy számukra (is) kínos ügyben: „menjenek haza emberek, nincs itt semmi látnivaló!”. De hát ha egyszer tényleg nincs?


Pénteken szondázom a kormány felé (némileg/igencsak) elkötelezett sajtóorgánumokat. Azeriekről, örményekről nem látok semmit. Szombat reggel 10:00 után megteszem ugyanezt. Semmi. 19:00 után megint próbálkozom. Hiába. Emberek (különösen a "nemzeti oldaliak")! Látják? Hát nem történt itt semmi! Mert ha történt volna, arról tájékoztattuk volna Önöket! De nem tettük. Mert nem történt meg. Vagy mert nem volt fontos.


Mert mennyivel fontosabb most azzal foglalkozni, hogy: „vége a bliccelésnek Mosonmagyaróváron”; hogy „dinnyét loptak, lebuktak, gyújtogattak”; hogy mit üzennek „a múlt X-ei az új generációnak?” (X-faktor c. műsor propagálása); hogy mi van a „pálinkás fagylalttal és az óriás üsttel”; hogy „Clint Eastwood kiállt Mitt Romney mellett”; hogy „illusztrációkkal rettentenek el a dohányzástól”; hogy „a munkavégzésre alkalmatlan bírósági épületből költözni szeretnének a bírák”; és hogy „egymillió forintot hozott a magyarok kenyere”. Kár, hogy ma nem született kiselefánt az állatkertben. Mert akkor arról is tudnánk. Na, de örményekről? Ugyan már!


Igen, ismét az elhallgató propagandához nyúltak a fiúk - de ne becsüljük le őket. Ezzel a módszerrel hatékonyan lehet tompítani a rossz híreket és persze távol tartani az okvetlenkedőket. Sikerülni fog, amire ezúttal nagy szükségük lesz, mert úgy hírlik, Orbán úr keze is vastagon benne van a dologban. Márpedig a legnagyobb totem szent és sérthetetlen, rá különösen vigyázni kell!


Még mindig nem hiszik, hogy nem történt semmi? Pillantsanak rá a mellékelt képekre! (lentebb) Látni fogják, hogy a hirado.hu és a Magyar Hírlap online voltak valamennyire "tökösek", és (délutánra) "csak bevállalták" az örmény anyagot (na jó, az RTL Klub is rávette magát végül). Azért korántsem esztelenül: a Helyi Témától tanult kiragadás/ferdítés/hangulatkeltés módszerével eleve olyan címekkel hozták le az anyagot, ami arra utal, hogy itt minket támadtak meg, alaptalanul („Magyar zászlót égettek Jerevánban”; „Megtaposták a magyar zászlót Jerevánban” – mintha ezzel kezdődött volna az egész balhé!). Óriási, nem? Nem hiszik el nekem? Higgyenek a szemüknek! Íme!


hirtv reggel.jpg; hirtv este.jpg; SEMMI


magyar nemzet reggel.jpg; magyar nemzet este.jpg; SZINTE SEMMI


tv2 reggel.jpg; tv2 este.jpg; SEMMI


magyar hirlap reggel.jpg; magyar hirlap este.jpg; HANGULATKELTÉS


rtlklub reggel.jpg; rtlklub este.jpg; HANGULATKELTÉS


hirado.hu.jpg KORREKT


CsendAdas.jpg


U.I.:


Kedves Hitetlenkedők! Látják-látják? Mégis kell az a harckocsi! Két napja még arról kaptunk hírt, hogy a Terrorelhárítási Központ (TEK) egy BTR-80-as beszerzését tervezi - és jól lehurrogtuk, mi károgó varjak, miközben az élet máris őket igazolta! T. Miniszterelnök és társai – dicsőségesen megnyerve a gazdasági szabadságharcot – ezúttal háborús helyzetre készültek, kiváló érzékkel: gyakorlatilag sikerült kirobbantaniuk (egy sokadik) azeri-örmény viszályt. Ideje hát valahogy megvédeni a Hazát.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Saturday, September 1, 2012

Lezártnak tekinti?

"Nemzetközi jogilag rendezettnek és lezártnak tekinti a Fidesz az azeri kiadatás ügyét - jelentette ki Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője." - írja az origo. A kormány meg "sajnálatosnak tartja", hogy az örmények így felkapták a vizet. Ám ezt azért ilyen könnyen nem lehet megúszni. Az ügy ugyanis csak most kezdődik.



Néhány kérdésre ugyanis mégis csak válaszolni kéne. Attól, hogy a nemzetközi jog ismeri az ilyen kiadatás intézményét, arról szó sincs, hogy ez automatikus lenne. Valakinek erről döntenie kellett. Nyilván nem ütközik a dolog a nemzetközi jogba, de a jó ízlésbe, erkölcsbe, és más hasonló, polgári dolgokba nagyon is. Amennyiben a dolog államközi megállapodás alapján történt, nyilván nem úgy szerepelt a forgatókönyv, hogy a kiadatás napján az elnök nemzeti hősként ad kegyelmet a baltás gyilkosnak, majd másnap őrnaggyá lépteti elő. Erről jut eszembe, még jó, hogy nem kérdezi meg tőle: "háromba vágtad, édes jó Lajosom?" Szóval mégiscsak el kéne mondani, hogy mi is történt, különben az azeriek állnak elő a saját verziójukkal, hogy minden így volt megbeszélve.



Persze értem én, le volt zsírozva a dolog, elengedjük, ott börtönbe vonul, cserébe majd jegyeznek államkötvényt. A gond persze az, hogy abban a pillanatban, hogy a baltás gyilkos azeri földre lép, semmi nincs a kezünkben, amivel betartathatnánk velük a továbbiakat. Lehet, hogy ezt előre ki is kalkulálták, a muzulmán alkustílusba ez bőven belefér: akinek nincs adu a kezében, az annyit is ér. Ha viszont becsaptak minket, akkor - ha kicsit is hitelesek akarunk maradni a nemzetközi porondon - minden eddigi megállapodást sutba vágva nekünk kéne megszakítanunk Azerbajdzsánnal a diplomáciai kapcsolatokat - és akkor bye-bye előnyös gazdasági megállapodások, bye-bye "keleti sale".


De ezt annyivel nem lehet megúszni, hogy "le van zárva az ügy, nincs itt semmi látnivaló". Persze, kínos ez, nem véletlenül nincs a dologról semmi a Fidesz honlapján (azóta már van). Mégis meg kell mondani, hogy kinek a zseniális eredménye volt ez, és levonni a konzekvenciákat. Minimum a külügyminiszternek, de ha a megállapodás feljebb született, akkor bizony neki is. És ahogy laci0011 mondja kommentjében: nem is olyan rég volt már olyan, hogy a Fidesz lezártnak tekintett valamit, ami azért elég hamar kinyílt...


De addig is, teríteni kéne: ki állapodott meg kivel, miről? Ahogy anno ők is kérték.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:



 


A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.