Saturday, April 25, 2015

Álmodtam egy országot

Álmomban Magyarországot egy jobbközép-kereszténydemokrata koalíció vezette, stabil parlamenti többséggel. A saját útját évek óta keresgélő baloldal nem jelentett sok kihívást, hogy a marginális szélsőbalos és szélsőjobbos csoportokról ne is kelljen említést tenni. Ekkor egyszer csak berobbannak a hírek a Európába tartó afrikai migránsok hajóinak sorozatos szerencsétlenségeiről, a borzalmas körülmények közt tengerbe fulladt ezrekről. És természetesen elindul a közbeszéd, a közgondolkodás, hogy mit is lehetne, sőt mit kellene tenni.



Ebben természetesen nincs egyetértés. A kormánypárt többségének véleménye az, hogy bár a tragédiák súlyosak és megrázóak, nem támogathatjuk a menekültkérdés liberalizálását. A megoldás keresése során hangsúlyosan vállalnunk kell a speciális magyar érdekeket és szempontokat. Amíg Európa a "visszaküldöm, ahonnan jött" alapján áll és országonként működik, nagyvonalú önkéntességet engedve a gazdagabb, de a migrációs határoktól távolabbi valódi célországoknak, sorsukra hagyva a "határállamokat", nem lehet eredményes. Mi is határállam vagyunk, közösen lépjünk fel a többiekkel, sürgessük a közös európai megoldást. A kormánypárt egy-két képviselője azt is hozzáteszi: nem mi gyarmatosítottuk Afrikát anno, nem a "mi sarunk", de a többség mégis az előbbi gondolatokat hangoztatja. A kereszténydemokraták és az egyházi vezetők, a laikus hívekkel együtt a kérdés morális, etikai oldalát feszegetik, bibliai alapon, idézve Ferenc pápa gondolatait is. Nem véletlen a kormány többsége: ezúttal is jól fogalmazzák meg a választói többség véleményét.


A baloldali pártszövetség álláspontját, hogy a bevándorlást a mainál sokkal liberálisabban kell kezelni, kevesek teszik magukévá. A zöld párt felveti, hogy Afrikába telepítendő munkahelyek ösztönzésével talán gyökerében próbálhatnák kezelni a kérdést, de a párt "mélyzöldjei" féltik a szavannákat és a gazellákat. A szélsőjobboldali mozgalom pedig teljesen elutasító a menekültkérdésben: csak a magyar emberek elől a munkát elvevő gazdasági menekülteket, sőt terrorfenyegetést látnak a dolog mögött.


Álmomban a köztelevízió esti vitaműsoraiban - merthogy álmomban ilyenek is voltak, és ezekben a pártok képviselői és a civil gondolkodók rendszeresen részt is vettek minden irányzatból - a fenti vélemények ütköztetésekor érdemi vitákat láthatunk, hallhatunk. Ezeket külön színesítik egyes pártok azon képviselői, akik a saját csapatuk többségéhez képest valamilyen logikus, vagy annak vélt gondolatmenet alapján eltérő véleményt hangoztatnak. Összességében azonban felülkerekedik a speciális nemzeti érdekeknek a természetes emberséggel előadott képviselete: az európai összefogás sürgetése, közös, jövedelemarányos kezelési alapok létrehozásának javaslata a helyzet kezelésére, minél inkább még a migrációs forrás-országokban. Amikor a parlament a kérdésben vitanapot tart, végül valamennyi kompromisszum megtételével sikerül odáig jutni, hogy a szélsőjobb és a szélsőbal kivételével mindenki ezt fogadja el, Mire idáig jutunk, álmomban a közbeszéd is ezt az irányt tartja természetesnek, az idegenektől való zsigeri félelmen a közös vélemény tudata segít felülemelkedni a humánus, keresztényi elvek felé.


Aztán csörgött a vekker.


Pedig szép álom volt. Ha ez így menne mindenben, nem kellene tartani Veszprémtől, Tapolcától, menne ez a szekér. De nem így megy, nagyon nem. Már csak azt tessék nekem elmondani, hogy Tapolca után mégis mit remélnek ettől a fantasztikus nemzeti inzultációtól? Miért lesz az jobb, hogy a közbeszédet a centrumból megint a zsigeri félelem hergelése irányába tolják tovább?


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:



kardlog.png

Thursday, April 23, 2015

Habony, a nemzet önkéntese és a Fidesz kétségbeejtő esélyei

Rogán minap azt nyilatkozta az RTL Klubbon, miszerint Habony Árpád magánemberként ad tanácsot a miniszterelnöknek, ezzel le is van zárva a Vuittonos Habony ügye. Ingyen, magánemberként. Bejelentett munkája ugyan nincs, jövedelme se nagyon, mégis mi az első? A nemzet. A haza. 


Kérem alássan, ha ez igaz, én itt befejezném. Uszítottam, hazaárultam, rágalmaztam, kérem kapcsolja ki. Habony a mi Teréz anyánk, a mi Mahatmánk (és lám, az itt felsoroltak ruházata is jellegzetes, azonnal felismerhető stílusú volt. Az ilyen nagy lelkek úgy látszik adnak az öltözetükre, így van ez rendjén.)


De mi van ha nem igaz? Az Orbán kormány eddig -- sajnos -- úgy hazudott, mint a vízfolyás, és úgy látszik, a problémákkal való szembenézés, az őszinte kommunikáció hiánya az időközi bukták után sem változik. Mintha ez lenne a belső jelszó: Nem hazudtunk eleget, hát hazudjunk többet, jobban, hihetőbben! Nekem ugyanis nem fér össze az, hogy Habonynak van parlamenti belépője, komoly részesedése az új fideszes propaganda gyárban, de hivatalosan nem is létezik. Kérem szépen, én is szívesen adnék tanácsot a kormánynak, lenne pár gondolatom a kibelezett szociális rendszerről, vagy akár az egyetemek autonómiájáról, mégsem ültem még ott a fidesz frakció ülésén. Nem akarok én álszenteskedni. Tudom én, hogy a személyes ismeretség a demokrácia berkein belül is fontos, hogy nem lehet mindenkinek papírt, rangot adni aki megszólal. Nem kell ahhoz szerződést írni, ha a parlament portása jó tanácsként odavakkant a távozó Orbánnak: vegyen kalucsnit fiam, latyakos az idő! Tudom én, hogy az informális csatornák ugyanúgy működnek egy jogállamban is, de akkor miért nem lehet ezt mondani? Miért kell pökhendi módon ködösíteni, kioktatni, népesség nyilvántartóhoz küldeni a kérdezőt? Ez ugyanaz az Orbán Viktor, aki egykor még a nép gyermeke volt? Hát... a gyerekek felnőnek, és kirepülnek a családi-népi fészekből. Itt is ez történt, csak a mi fiunk jó magasra repült, ahonnan már csak lenézni tud -- ránk. Sokan bízhattak abban, hogy az időközik után Viktor leszáll a földre. Megvolt az esélye egy kommunikációs váltásnak, egy vissza a választókhoz programnak, de úgy tűnik ez most elmarad. Nem hazudtunk eleget, hát hazudjunk többet, jobban, hihetőbben!


Belegondolva nem is meglepő, hiszen ez a váltás csak egy őszinte kommunikációt -- vagy legalább csak egy kicsivel őszintébbet, hogy ne legyünk telhetetlenek, mégiscsak politikáról van szó --  igényelne, ami kb. 180 fokos fordulat lenne a keleti nyitásra, atyáskodásra, bólogatásra tréningelt pártapparátussal, választókkal szemben egyaránt. Mi lett volna ha Orbán azt nyilatkozza: Habony a személyes tanácsadóm, megbízom a mélyreható gazdasági, szakmai tapasztalataiban, éleslátásában, így meghallgatom a véleményét döntéseim előtt. Habony úr jelenleg nem áll a kormány alkalmazásában, mint jó barátom ad tanácsokat. Jogilag talán rendben lett volna, de máris itt a következő bökkenő: ezután már Habony úrnak kellett volna kiállni a saját feddhetetlenségéért, becsületéért. Aha, persze... Lázár, Rogán, Szíjjártó, Habony (csak a jéghegy csúcsa), akiknek most a hátukon kellene vinni az őszinte, választók felé forduló (nem csak kommunikációs) váltást. Na most lehet röhögni. Mindazonáltal van olyan szeglete az univerzumnak, ahol a kapcsolatok lepapírozása és a hivatalos formák használata igencsak kerülendő, úgy hívják: maffia.



Régi a kép, de a hangulat nem változott, csak az arcok cserélődnek -- így van ez minden bűnszervezetben.

Ahogy több elemző is írta, beindult a hazugságspirál. Úgy tűnik a Fidesz ebből -- ezekkel a nevekkel és ezzel a hozzáállással -- valóban nem tud szabadulni. Már csak 3 kényelmetlen kérdés bújkál bennem, engedem hadd menjenek:


Van-e Orbán annyira vak, vagy vakmerő, hogy ezzel a bandával nekivágjon a következő 3 évnek?


Van-e Orbán annyira elkeseredett és magára maradt, hogy kénytelen ezzel a bandával nekivágni a következő 3 évnek?


Van-e Orbán annyira aljas és körmönfont, hogy direkt ezzel a bandával vágjon neki a következő 3 évnek?


Ha a fenti kérdések egyikére is igen a válasz, bajban vagyunk.


 

Thursday, April 16, 2015

Barátunk az MSZP?

A tapolcai választások eredményét azt hiszem mindenki ismeri. TGM után szabadon: radikálisok 70%, többiek - ezt kénytelen vagyok a demokratáknak gondolni - 30%. Nem mondom, hogy örülök a Jobbik győzelmének, de azt sem állítom, hogy a másik két jelölt sikerének jobban tudnék örülni. Ez persze nem jelenti azt, hogy Rig Lajos miatt nincs görcs a gyomromban vasárnap óta. De van, ám egyelőre csak amolyan pszichoszomatikus nyavalygás ez, mondhatni zsigeri jövőféltés. Talán annak a gyomorgörcsnek az előszele ez, amit majd akkor fogok érezni, ha a betyársereg félig hivatalos kormányőrségi szerephez jut 2018 után, én meg mennék tüntetni a Kossuth-térre. Science fiction? Remélem igen, de a Jobbik 2018-as kormányra kerülését már baloldalon is egyre többen tényként kezelik.


Én azért nem adnám fel a harcot azért, hogy ha már én nem is, de legalább gyerekem egy normálisabb Magyarországon élhessen - és bocsássa meg nekem a világ, de ebbe egy fasisztoid, xenofób és szélsőjobb párt nem fér bele, még ha el is játsszák a szendét. Mégis, mi lehet a megoldás? Hallgass a gyomoridegre, szavazz a Fideszre? Rémálom, hogy 2018-ban a választás éjszakáján majd megkönnyebbülten lélegzünk fel, hál’istennek, nyert a Fidesz. Rémálom, ez a javából még ha kicsit kevesebb verejtékezéssel is jár, mint a Jobbik feltételezett győzelme. Na de merjünk nagyot álmodni, hiszen azt tanultuk a főnöktől.


Jó reggelt Magyarország.


Jó reggelt, netadósok, jó regelt kishantosiak, jó reggelt ökotársak, jó reggelt norvég pénzesek, trafik-károsultak, földmutyi-károsultak, vasárnapi tescóba járók ésatöbbiek. Fel kéne ébredni. Tényleg kurva jó volt, hogy az őszön csináltatok egy világító telefonos kis flashmobot a hídon…. de ez még kevés. Innen nézve a legjobbkor jött a Jobbik győzelme. Na nehogy azt higyjük már, hogy egy telefon felmutatása az éccaka közepén, az már parlamenti képviselet. Sajnálom, nem az, és az sem érdekel senkit, hogy tüntetés közben sikerült szintet lépni az Angry birdsben. Ehelyett fel kellene építeni egy országos szervezetet, megkérdezni az embereket, mit akarnak, és igen, meggyőzni a csendes többséget arról, hogy most már nem oké otthon maradni, és leszarni, hogy a két rossz közül épp melyik alakít kormányt. Nagyobb a tét annál, hogy épp ki fogja megtömni a zsebeit a mi adóforintjainkból. Hogy ez rengeteg munka? Hogy 3 év alatt kellene vagy másfél millió szavazót összekaparni, hogy legalább egy vasárnap délutánra összekapják magukat? Attól tartok nem fog menni. A semmiből legalábbis nem. Párszáz ezer embert meg lehet mozgatni, talán még párszáz ezret megmozgatnak a ma is aktív mozgalmak, alapítványok, pártok, de ez még mindig semmi ahhoz, hogy megvédjük a demokráciát. Esetleg félmillió bizonytalant fel lehet rázni 3 év alatt, de ne álltassuk magunkat. Nem sikerült az áttörés sem az LMP-nek, sem a többi kispártnak.


Félmillió civil magában tehát nulla, de ha hozzáadjuk az MSZP állítólagos egymillás táborát… már másfél. És most lehet szidni, hogy na tessék, kibújt a szög a zsákból, biztos pénzelnek is, álnéven én vagyok mesterházi, satöbbi, mindenki kap öt percet anyázásra. A politika azonban nem a tündérmesék otthona. Itt a legkisebb királyfi nem győzi le a sárkányt, esetleg koalíciós kormányt alkot a kurtafarkú malaccal, meg a vasorrú banyával. Tudom, hogy arról, illetve azokról a pártokról van szó, amelyek egyszer-kétszer már komolyan leszerepeltek, amelyek közvetlenül felelősek a magyar demokrácia pusztulásáért, de ilyen a demokrácia. Ez a mi országunk, ezek vagyunk mi, magyarok. Hogy szeretjük azt gondolni magunkról, mi ennél jobbat érdemlünk? Hogy szeretünk sértődötten legyinteni a politikára, mondván szaros, mocskos és gusztustalan? Kérem alássan, az ott a mi szarunk, mocskunk, és ne álltassuk magunkat: a Jobbik épp porcelántányérra szedi, hófehér abroszt terít és már eteti is. Na nem velünk, büszke magyarokkal, hanem - hamarosan - a gyerekeinkkel. Én még középiskolában tanultam, hogy József Attila így köszöntötte Thomas Mannt: fehérek közt európai. Nem biztos 2018 után ez még tananyag lesz. Így elmerengve pedig Gyurcsány, Mesterházy és a többiek bűnei egyre jelentéktelenebbnek hatnak. Ezek sosem voltak, vagy lesznek annyira erősek, hogy egy diktatúrát lenyomjanak a torkunkon, én ezektől nem félek. Abban sem bízom igazán, hogy majd képesek lesznek megmenteni az országot, de arra a cirka egymilla baloldali szavazóra szükségünk lesz, hogy legalább 4 évvel eltoljuk a katasztrófát. Barátunk az MSZP.


Hál’ istennek Tapolcán az MSZP nem tudott egyedül győzni. Akkor jött volna csak a pökhendiség, hogy mit akartok ti ott, odalent, mától csókolommal és hangosan előre köszönni az elvtársaknak… És ebből lett volna a tuti bukás 2018-ban. Ehelyett most meg kell tanulnia az MSZP-nek, hogy a civilek nélkül 2018-ban (is) kitörölhetik a 25%-os eredményükkel a valagukat. Vörös róka fogta civil csuka, civil csuka fogta vörös róka? Csúnya 3 évünk lesz.



Szép is lenne, ha 2017-re felépülne egy civil kezdeményezés, masszív, több százezres támogatottsággal, de az összefogás akkor is elkerülhetetlen lenne. Hiába is várjuk, ha az MSZP eddig nem tűnt el, 2018-ig sem fog nagyságrendekkel tovább gyengülni. Az lehet még fontos, hogy ki megy oda kihez, listás helyekért kuncsorogni. A veszprémi választás megmutatta, járható út az, ha az MSZP beáll a sorba, és vezérbika szerepe helyett szimplán húzza az igát, ahogy az az ökrökhöz illik. De ezt önszántából nem fogja megtenni országos szinten, csak ha lesz aki rákényszeríti. Jó lenne látni az MSZP-t ahogy pitizik, vegyék be a buliba őket is, és nem fordítva. Nem beszélve arról, hogy a DK-t is csak akkor lehet távol tartani bármilyen összefogástól, ha van aki odaáll, és kijelenti, én lelépek az 500 000 szavazómmal, ha ezt ide beengeditek. A helyzet nem kicsit paradoxon, hiszen a politikából kiábrándultakat, a civileket épp azzal lehet megmozgatni, hogy takarodjon mindenki. Azoknak kellene az MSZP-vel közös listát állítani akik legszívesebben a börtönben látnák az MSZP vezetőségét. Nem tudom, a demokráciaféltés elég erős kapocs-e egy ilyen helyzetben. 


Adalék a bejegyzéshez: Pár hónapja beregisztráltam az összes baloldali párt hírlevelére, gondoltam majd lehet belőlük szemezgetni hülyeségeket. Nos, a Liberálisok havonta küldenek egy levelet, plusz húsvéti jókívánság. Az Együtt, PM, Moma le se szarnak azóta. Viccből még a Munkáspárt hírlevelére is jelentkeztem, nem hiszitek el, havonta jön egy levél, na azon tényleg lehet röhögni.(év végén lesz egy best of munkáspárt)  Na és mit küld az MSZP? Nem havonta, hanem naponta egy levelet. Most nem az a fontos mi van benne (amúgy semmi váratlan, szimpla agitprop), hanem az, hogy - tetszik vagy nem - a demokratikus oldalon csak egy pártnak van valamire való országos szervezete, és az az MSZP. (Az is jó kérdés, hogy az MSZP mennyire demokratikus, és mennyire populista. Megérne egy vitát, nem mondom, de ha odaállítjuk a Jobbik mellé...)


Aki tudja a varázsszót, amivel 2018-ra legalább másfél millió “civil” szavazót az urnákhoz lehet vinni, az kérem most szóljon. Ha nincs ilyen, úgy látszik meg kell tanulnunk csukott szemmel szexelni, mert Magyarországon már csak ilyen a demokrácia.

Sunday, April 12, 2015

Tapolca: a centrális erőtér vége?

Kicsi a különbség, és az utolsó szavazókörre még várhatunk pár napig, de nagyon kicsi az esélye, hogy a Fidesz fordítson, ezt behúzta a Jobbik, megszerezve története első egyéni mandátumát. A szocik stabilan hozták a harmadik helyet, ami ugye pont semmire nem jó. Az LMP talán átlépi végül a 2%-ot is.


A Fidesznek két tanulság rögtön adódik. Az első, hogy a "centrális erőtérnek" valószínűleg meszeltek. Jól ki volt ez találva, hogy a szocik meg a jobbik nem szavaznak át egymásra, ők meg bőven 50% alatt is nyerők lehetnek. Miután Ózd megmutatta, hogy a "nem szavaznak át"-ra már nem lehet építeni, most egy klasszikus, dunántúli, "átnemszavazós" helyzetben szorultak le az élről. Pedig ha az elmúlt években volt istenigazából fideszes körzet, akkor Tapolca az volt. Már a körzethatárok módosítása után, tavaly itt olyan 20%-kal nyertek. És ez is kevés, Orbán Viktor fellépése is kevés. Abban persze még bízhatnak, hogy egy országos választáson azok a körzetek, ahol a Jobbik nem elég erős, ott majd "Veszprém-típusú" eredmény születik, ahol meg igen, ott "Tapolca-típusú". De hát ehhez is győzni kell nagyon sok helyen, és ha itt nem megy, akkor hol fog?


A másik, hogy talán most már észreveszik, hogy a fő ellenfelük már nem balra van. És ez bizony nehéz ügy. A Fidesz egész identitásának nem kis része a gyurcsánytakarodj. Ezt betanulták, mesterien űzik, hatásos is, hiszen eltakarodott, és mint Tapolcán, de akár még Ajkán is láttuk: a többség nem is kívánja vissza. A gond csak az, hogy közben új front nyílt ellenük, amely jobban fenyeget mint a "ballibák". És közben a Fidesz meg a Jobbik szavazótábora közt hagyományosan van átjárás. Emiatt soha nem vetődött fel komolyan, hogy éles szembenállást alakítsanak ki, inkább feladtak valamennyit a saját identitásukból és próbálták magukhoz vonzani a tábor e részét. Hát ez most nem sikerült.



A Fidesz simán lenyomta a baloldalt azzal, hogy átvett klasszikus baloldali programpontokat (a vizitdíj ellenzése vagy a rezsicsökkentés mi más lenne?) akár a korábbi programja feladása árán is. Eddig a Jobbikot is féken tartotta azzal, hogy a retorikájuk nagy részét magáévá tette. A régi, 1998-2002 közötti Fideszt már rég eltüntette ez a két stratégiai lépés. Most van még 1-2 évük, hogy vagy a régi identitást újrateremtsék, vagy újat alkossanak. A képességeikből valószínűleg egyikre sem futja. Marad hát a taktikai harc: ki tud-e fejleszteni és ki akar-e fejleszteni a Fidesz egy működő "harceljárást" a Jobbik ellen? Mert a további gyurcsányozás láthatóan csak Vonáékat erősíti, őket már nem.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot: