Monday, December 31, 2012

2012 - Havi visszatekintő

Ahogy ígértük, ebben a cikkben a magunk mögött hagyott esztendő minden hónapjából választunk egy - számunkra legalábbis - érdekes posztot, kicsit összegezve is az évünket.


KARD_212_havi.jpg


Január - Mi a bóvli?


Zengett a "Bóvli, bóvli!" az utcákon és a fejekben januárban, az év 320 forint körüli euróval és sok-sok kétellyel, meg "küszöbön álló IMF-megállapodással" indult. A megállapodás mindig köszöbön állt, de a küszöb egyre messzebb került - közben azonban megnyugodtak a kedélyek, és az euróárfolyam megbíthatóan 300 forint - sőt általában 290 forint - alatt maradt az évben. Cikkünk azonban nem az aktuális gazdaságpolitikában, hanem a végletekig megosztott politikai véleményekben, és ebből adódóan a közösségi problémamegoldás hatástalanságában látja a nemzeti bóvli forrását.


- * - * -


Február - Fellélegezhet a Fidesz, ismét van árok


Miközben a Fidesz népszerűsége, ha nem is látványosan, de kitartóan esett 2010 ősze és 2012 eleje között, a folyamat ekkor jelentősen lelassult, sőt megállt. Bár a decemberi erőltetett alkotmányozás, majd a már említett "bóvli", és az embrionális állapotban lévő Schmitt-ügy azt a veszélyt vetítették előre, hogy a párt már a törzsbázisát is elveszítheti, februárban az EU indított többszörös vizsgálatot hazánk jogrendje ellen, kehetőséget adva a Fidesznek arra, amihez mindig is értett: a "mi" és az "ők" magyarázathoz. Természetesen önmagában ez nem magyarázza a népszerűség stabilizálódását, de mindenképp a hónap érdekes momentuma volt.


- * - * -


Március - Ctrl/Schmitt - Crtl/V


Március végén terítette lapjait a Semmelweis Egyetem belső vizsgálóbizottsága: Schmitt doktorija jelentős részét másolta. A bizottság jelentésében ugyanakkor annyira becsomagolta ezt a következtetést, hogy fél napig még azt magyarázta a hazai politikai valóságok egyik fele, hogy az eredmény gyakorlatilag felmenti az elnököt. Cikkünk mindenképp az elsők közt volt, amely bemutatta, hogy a bizottsági vélemény csak egyféleképp értelmezhető: úgy, ahogy később az egyetem doktori tanácsa és szenátusa is tette. Innen pedig már nem volt visszaút...


- * - * -


Április - Egy lemondás margójára


...és április elején, egy fura komédia végén lemondott Schmitt Pál köztársasági elnök. Posztunk próbál pontot tenni egy politikailag erősen felfűtött időszak végére, megköszönve az ország "jobb hellyé válását" mindazoknak, akiknek ebben szerepük volt. A "nyugi" jegyében egy hónapig nem is jelent meg posztunk.


- * - * -


Május - The Public Machine


Az atlatszo.hu áprilisban bemutatta, hogy a közbeszerzéseken sorozatban taroló Közgép tényleges tulajdonosa a Fidesz gazdasági hátországának kulcsfigurája, Simicska Lajos. Miközben a miniszterelnök a Parlamentben próbált védekezni a nyilvánvaló oligarcha-vádak ellen, cikkünk, részben az ő definíciói alapján, bemutatja a NER gazdasági oldalának, a "Nemzeti Közgép Rendszerének" működését.


- * - * -


Június - A vízügy nem játék!


Megszűnt a magánnyugdíjrendszer, megszűnt a Malév? Na jó, jó. Igen ám, de júniusban a vízállásjelentés szűnt meg. Szerencsére augusztustól egy szervezeti átalakítás megoldotta ezt a problémát, de a köztes időszak, és a talán mostanra rendeződő központi adattár és adatbázis ügye felhívta a figyelmet arra: alapfunkciók - szerencsére csak ideiglenes - kikapcsolása sem akadálya a sok esetben a bevezetés pillanatában sem átgondolt reformoknak.


- * - * -


Július - Az egynyelvű és egyszokású jobboldal


Orbán "csak remélni tudja, megtartható-e demokratikus rendszerünk" - és erre a megjegyzésére alig érkezett kritika a saját politikai térfeléről. Ez alkalmat adott egy kis eszmefuttatásra arról, hogy erre a poltikai oldalra megáll-e Szent István Intelmeinek egy fontos rendszerelméleti figyelmeztetése. A kérdés mindazonáltal folyamatosan feltehető azóta is: van-e a miniszterelnökön kívül más érdemi véleménycentrum arrafelé?


- * - * -


Augusztus - Politikai távoltartás


Új szerzőnk, Carnivore összefoglalója arról, hogyan lehet elkerülni a tömegmédiában a kínos politikai kérdések előkerülését, bemutatását, és egyáltalán, hogyan lehet "politikamentesíteni" mindazokat a közösségi fórumokat, amelyet tényleg sokan követnek. Bár az eljárásnak lehet rövid távú, sok esetben csak látszólagos előnye a mindenkori kormányzó erők számára, összességében ez csak a január kapcsán említett "bóvli" része.


- * - * -


Szeptember - Meddig élhetnek a szent tehenek?


A Fidesz augusztusban nyilatkoztatta ki (akkor épp legutóbb), hogy a nyugdíjasok juttatásaihoz nem mer hozzányúlni, és erre kontrázott rá az MSZP-nek a Fent és Lent blog remek találata által nyilvásosságra hozott belső stratégiai tervezete, hogy ők sem. A kérdés az, amit egy kommentelőnk feltett: "kire szavazzon egy magyar CDU-szavazó? Mármint: EU-párti, atlanti-párti, versenypárti, kisebb állam (kisebb állami elosztás) párti?" A kérdésre azóta is adós válaszával a magyar politika.


- * - * -


Október - A velünk élő szocializmus


"Ne az emberek fizessék meg!" - a Fidesz szlogenje mind kormányon, mind ellenzékben. De akkor ki? Szerzőnk, garmr blogtárs Cirmos macskája még nem jelentkezett. Addig maradnak a különadók, amelyeket végső soron szintén nem Cirmos cica fog kifizetni. (Sőt, nemcsak annyit, hanem még többet is...) Thatcher asszony itt idézett mondása szerint: "A szocialista kormányok hagyományosan pénzügyi katyvaszt csinálnak, és mindig kifutnak mások pénzéből. Ez jellemző rájuk. Aztán elkezdenek mindent államosítani. Az emberek nem akarnak újabb és újabb államosításokat, és így másként próbálják átvenni az irányítást minden felett. Ezáltal a közember választási lehetőségei egyre csak csökkennek." Ismerős?


- * - * -


November - Szegény Klebelsberg


Hogy kezdene egy konzervatív politikus az oktatásügy gyökeres átalakításához? Biztos nem úgy, hogy két hónappal a bevezetés előtt még nincs elvarrva minden szál, sőt tulajdonképpen a gyakorlati kérdések jó részére még nincs válasz. Azóta túl vagyunk nyolc kapkodós héten a közoktatásban és állami irányításában, de csak most, januárban kezd vizsgázni a rendszer. Vajon Klebelsberg - akiről az intézményüzemeltető központot elnevezték - mit szólna egy ilyen rohammunkához?


- * - * -


December - Diáktüntetések: a hazugság ára


Ha valaki arra fogadott volna a kormányváltáskor, hogy a Fidesz tandíjat vezet be, nyilván mindenki kineveti. 2008, és a Gyurcsány bukását kiváltó népszavazás után valóban nehezen hihető elképzelés volt ez, mégis megvalósul. Persze nem most: az államilag finanszírozott egyetemi keretszámok jelentős csökkentése már egy éve megkezdődött, most azonban jönne a maói "nagy ugrás": egyik évről a másikra, felvételi jelentkezés előtt két hónappal bejelentik az teljes állami támogatású helyek számának harmadolását. A kipattant diáktüntetések egyik oka nyilván az, hogy sokan emlékeznek az alig öt évvel ezelőtt történtekre: az akkori tandíj-ellenesség és a mai bevezetés közti ellentmondás korbácsolja a kedélyeket. Mondhatni ez a hazugság politikai ára, amit nem 2008-ban, hanem most kell megfizetni.


Egy kattintás, és nem maradsz le a jövő évi posztokról sem:


Sunday, December 30, 2012

2012 - a KARD legolvasottabb posztjai

Az év utolsó napján visszatekintünk 2012-re: lássuk, hogy blogunk posztjai közül melyek voltak a legolvasottabbak az óévben. Minthogy egy éve indultunk, az első félévben meg alapból kevesebb olvasónk volt, nem is volt annyi poszt, nem véletlen hát, hogy e posztok zöme az év második feléből való, három pedig épp decemberből.


kard_2012_top10.jpg


10. Selmeczi Gabriella a Közgép szóvivője lett?
Az LMP önláncolós performanszai közül eddig tudtommal az utolsó volt a nyári Közgépes eset. Az akció média-visszhangjáról nem is annyira a párt akciója, hanem Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője gondoskodott, aki példás gyorsasággal, még az akció ideje alatt megjelent az LMP irodáját is rejtő ház előtt sajtótájékoztatni. A népszerű kérdés akkor és most is csak az, hogy a Fidesz hogyan lett érintett az ügyben? A választ persze sejtjük, de ez akkor is a nyár egyik mosolyra fakasztó jelenete volt.


* - * - *


9. Már rólatok szól
"a háború: béke - a szabadság: szolgaság - a tudatlanság: erő" - írja Orwell, ma pedig nálunk a "lenyúlás: megvédés - a recesszió: növekedés - a regisztráció: a demokrácia kiteljesedése". És melyik politikai erő jut eszünkbe a citromba harapó Bástya elvtársnak mondott mondattól: "Az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a miénk"?


* - * - *


8. A magyar, aki dombra megy fel a pofonért
Nyár, uborkaszezon, és kevés politikai hír: ilyenkor még Hugh Grant egy elejtett és különben teljesen visszhangtalan, hazánkat mellékesen bíráló félmondatából is ügy lehet. És ha már ügy, szokás szerint mi magunk tesszük azzá, hogy kormánypárti szinten reagálunk rá. Hogy erre mi szükség volt pár hazai politikus szereplési lehetőségén kívül, az nem világos, de a "Love actually" kép sok olvasót vonzott hozzánk is.


* - * - *


7. Bajnai vagy Orbán? - Válasz Róna Péternek
Ez a poszt akkor született, amikor Róna Péter még az LMP egyik potenciális kulcsembereként fejtette ki véleményét amellett, hogy miért kell a pártnak távolságot tartania az (akkor még meg sem nevezett) Együtt 2014-től. Aztán ez az irányvonal később szoros többséggel nyert az LMP kongresszusán, Róna pedig mégsem lett a párt egyik arca, hanem inkább távozott a hazai közéletből. Egy újabb meglepő fordulat, ez azonban a poszt írásakor még a jövő volt.


* - * - *


6. Diáktüntetés: Olaj volt a tűzre a nyilatkozat
Volt néhány olyan posztunk (és a listában is lesz még kettő), ahol a gyors reagálás hozta a sok olvasót. A decemberi diáktüntetések kiinduló megmozdulásán, a hídfoglaláshoz vezető első lágymágyosi gyűlésen részt véve még a tüntetés ideje alatt írtuk meg, hogy mi tűnt olyan momentumnak, amely elindíthatta az akció utcai részét: bizony a minisztériumnak az addigi kormányérvelést szajkózó közleménye.


* - * - *


5. Sólyom kontra Kövér - az amnézia újabb példája
Be kell valljam, ennek a posztnak a népszerűsége minket is váratlanul ért, hisz az állítás mindössze annyi volt: miután 2005-ben a Fidesz segítette államfői székbe Sólyom Lászlót, most, amikor a Fidesz mostani tevékenységét bírálja, értelmes dolog-e váalszul előhúzni Sólyom ellen 2005 előtti alkotmánybírói tevékenysége miatti kritikákat? Persze azt se feledjük, hogy sokáig volt címlapos a poszt...


* - * - *


4. Prostitúció felsőfokon
A blog-újságírás egyik szakértője mondta a Goldenblog idei gáláján, hogy a posztokat akkor nézik sokan, ha szex van bennük, vagy vaskos politikai vitalehetőség. No, ebben a posztban valamilyen szinten keveredik a kettő: meg is hozta a sikert. A téma egyébként - egy brit tudósítás kapcsán - az, hogy mennyire elterjedt a tandíjnak olyan mesterséggel megkeresése, amelyet főként lányok űzhetnek.


* - * - *


3. Így csinál a Fidesz szemetet a forintból
A posztban közölt elemzés nem újdonság: pénzügyi elemzők az itt vázolt szcenáriót, az adósságok forintra konvertálásának majd elinflálásának menetrendjét leírták már. A népszerűség és a sok olvasó jelezheti azt, hogy az információ nem közismert. Sokáig volt ez a poszt is címlapos, de hát az épp az olvasottság miatt van.


* - * - *


2. Tulassay Tivadart köztársasági elnöknek!
Kerüljön bár címlapra valami, ekkora olvasottságot csak akkor ér el, ha a téma akkor épp "a levegőben van". A Semmelweis Egyetem rektora Schmitt előtt egy nappal nyújtotta be lemondását az ügyben őt - nyilvánvaló, hogy milyen irányból - ért támadások miatt. A kontraszt nem is lehetett nyilvánvalóbb: a konzervatív, Professzorok Batthyány Köre-tag rektor, és a plagizáláson kapott, mondjuk úgy, hogy másfajta előélettel érkező, de a hatalom által aznap még favorizált államfő vitájában világos, hogy hol állt a közbizalom.


* - * - *


1. Diáktüntetés: elszakadt a cérna a hatalomnál?
Ismét forró téma, még az esemény közben posztolva. Visszanézve bizony nem kicsit szenzációhajhász a cím, és mint TuRuL_2k2 a Mandineren felhívta a figyelmet, az 1986-os eseményekkel egy lapon említés is erős túlzás. A 80-as évek végén előállítás alatti Orbán Viktor és a mostani előállítás képei egymás mellett - bár a demagógia-skálán is kétségtelenül értékelhető páros ez - ugyanakkor mindenképpen elgondolkodtatóak.


Holnap egy olyan válogatással jövünk, amely az 2012-es év 12 hónapjának általunk legérdekesebbnek tartott cikkét mutatja be. Érdemes a lencseleves után is benézni!


Egy kattintás, és nem maradsz le a jövő évi posztokról sem:


Saturday, December 29, 2012

Egy éves a KARD blog

Ma egy éve jelent meg az első poszt a KARD blogon.


Egy év alatt 156 posztunk jelent meg, összesen 8 szerzőtől. Posztjainkat összesen 1 milliószor néztétek meg, nagyjából félmillióan vagytok, akik legalább egyszer beleolvastatok írásainkba. Ha valaki induláskor azt mondja, hogy ma itt tartunk, nem hisszük el.


cupcake.jpg


Honnan is a csapat és honnan a név? Sokan tudják, de a fenti számokhoz képest csak elenyészően kevesen, hogy a csapat magja az eRepublik játék magyar közösségének KARD nevű pártjából jött, egyik szerzőnk - hogy ki, az hadd maradjon titok - itt is, ott is alapító. A játékban már egyikünk sem igazán aktív, de a blog-posztok írását ott gyakoroltuk. A KARD rövidítésnek a fejlécben látható feloldása is hasonló - bár nem teljesen azonos - a játékbelihez, választásunk pedig azért esett erre, mert a konzervatív politika fogalmát valamennyien úgy értelmezzük, hogy annak az aktív lakosság érdekeit is képviselnie kell(ene). Ma Magyarországon ilyen politikai formáció nincs a parlamentben.


Magát a blogot 2010 novemberében regisztráltuk, a magánnyugdíjpénztári vita csúcspontján, de különböző okokból akkor még nem írtunk posztokat. Tényleges elindulásunkat közvetve a Kettős Mérce blognak köszönhetjük. A fent már említett első posztom eredetileg egy Facebook-os kommentként született meg, amikor felbosszantott Gyurcsány Ferenc valamely ott publikált helyzetértékelése. Az eRepublikról tudtam, hogy blogot (a játékban: újságot) akkor érdemes indítani, ha a kommentjeid hosszabbak az eredeti posztnál. Így aztán, a Mérce korábbi felkérésének megfelelően, a cikket először oda küldtem el, viszont nekik nem tetszett. Itt az idő - gondoltam.


Ez történt egy évvel ezelőtt.


Köszönöm Nektek a társaságot, a sok ezer kommentet, a vitákat, a közösséget! Természetesen  maradunk.


Egy technikai dolog: a decemberi "próbaüzem" után a Twitteren is követhetők vagyunk, ha valakinek ez kényelmesebb. Facebook-csoportunkat pedig továbbra is szeretettel ajánljuk az érdeklődőknek:


Thursday, December 27, 2012

Keresztényellenes gazdasági pogrom Karácsonykor

Tudtuk és tudjuk ma is, hogy Magyarország sikere, a magyar nemzet szárnyalása szálka az idegen erők szemében. Magyarország és az általunk vágott új ösvény, veszélyt jelent a globális elnyomó hatalmi berendezkedésre, nem véletlen hát, hogy országunk és hitvallásunk állandó ostrom alatt áll. 


Tudtuk azt is, hogy ezek az erők bármit megtennének, hogy akadályokat gördítsenek Magyarország fejlődésének az útjába. Mégis mélységes megdöbbenéssel kellett nyugtáznunk, hogy a mai világban már semmi sem szent ezeknek. Miközben a magyar családok a szeretet erejével övezve, meghitt hangulatban ülték keresztény népünk legszentebb ünnepét, újabb gyalázatos és nemtelen gazdasági pogrom indult hazánk ellen.


Nyilvánvaló, hogy a tavalyi év elejei támadás a forint ellen nem érte el a várt sikert, hiszen hazánk példátlan sikerrel vette a 2012-es esztendő kihívásait. Miközben az Istentől elfordult Európai Unió csak szenved, Magyarország fejlődését mi sem sommázza szebben, mint nemzeti fizetőeszközünk világviszonylatban is kiemelkedő erősödése. 


Ellenségeink azonban nem nyughatnak, vezérlő elvük szerint nem állhat sértetlenül a kereszténység bástyája Európa szívében. Karácsony szent ünnepén orvul, alávaló és szégyenteljes módon újfent támadást intéztek a forint ellen. Míg az igaz keresztény magyarok az otthon melegében adóztak áhitattal az ünnep szentségének, az idegen erők gyáva szolgái 284-ről 295-re süllyesztették a forint árfolyamát az euróval szemben. 


Néhány nappal ezelőtt megpróbálták elaltatni óvatosságunkat és mi is jóhiszeműen azt gondoltuk, Jézus születésének napja még a hanyatló nyugati világban is olyan szentség ami tabunak számít. Tévedtünk. Világos, hogy meg akarják törni Magyarország hitét, ők is tudják, hogy a Kárpát-medencében stabilan állnak a keresztény gyökerek. Ez hazánk létének alapja, Szent István öröksége, mely irányt mutat nekünk még a legvészterhesebb időkben is, olyankor is, ha szomszédaink, szövetségeseink már meginogtak a kíméletlen ostrom alatt.


Nem véletlen, hogy Magyarország a célpont, melyet meg akarnak törni, el akarnak gyengíteni, hogy aztán meg próbáljanak behódoltatni minket hamis eszméiknek. Hazánk az európai kereszténység végvára volt a tatár ellen, a török ellen, kommunista elnyomás ellen. A hitünkért hozott áldozatok soha nem voltak hiábavalóak, büszkén mutathatjuk ma is a világnak, hogy amiben hiszünk azért kitartunk a végsőkig. Történjen bármi is. Ez Magyarország felemelkedésének kulcsa.


Disclaimer: :-)


Szereted a paródiát? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:


Monday, December 24, 2012

Karácsonyi ajándék Viktortól: miért is kell a regisztráció

Bár részben egyetértünk egy tegnapi kommenttel, hogy karácsonykor ne politizáljunk, de hát nem mi kezdtük. Az ünnepre való tekintettel nem is megyünk bele a tegnap esti Fizbí-interjú mélységeibe, de három mondatot muszáj idetenni:



A választási regisztrációról Orbán azt mondta, nincs választási lehetőségük, ha azt akarják, hogy Magyarországon mindenki szavazhasson, be kell vezetniük a regisztrációt.


"Ma nincs Magyarországnak olyan központi nyilvántartása, ami alapján a polgárok önkéntes bejelentkezése nélkül le tudnák bonyolítani a választást" - mondta Orbán. Szerinte 2010-ben "néhány tízezer ember" emiatt nem tudott részt venni a választáson.



Szóval azért kell megnehezíteni a választási részvételt, hogy könnyebb legyen. Köszönjük ezt az ajándék mondatot.



Arról meg miért most hallunk először, hogy tízezrek nem tudtak szavazni 2010-ben? Csak így, bele a Karácsony előtti áhítatba, hogy válasz nélkül maradjon. Nem lehet, hogy Viktor azokra gondolt, akiknek regisztráció hiányában 2014-ben fogják a szavazókörben mondani, hogy köszönjük hogy idefáradt, de hiába jött?


Na, ennyi.


Áldott Ünnepet kívánunk mindenkinek.


Bucsin-tető a Görgényi-havasokban, Székelyföld (erzsok, Panoramio.com)

Sunday, December 23, 2012

Pávatánc a diákokkal

Kezd nagyon menni már ez a pávatánc-dolog. Nem arra gondolok most, hogy a gazdasági miniszter szerint épp a valutaalap tukmálná ránk a pénzt, ami viszont nekünk nem kell, most új színpad nyílik a pávatánc-színházban. Most mintha a diákok felé járná ezt a kormány. A legújabb hír szerint már áprilisig tárgyalnának a követelésekről.


Hogy is mondta a Nagy Klasszikus júniusban?



...ezt a pávatáncot - az elutasítót - úgy kell előadni, mintha egyébként barátkozni szeretnénk... majd a hét javaslatból 2-3-ra, amit úgyis megcsináltunk már, csak ők nem vették észre, rábólintunk, a maradék kettőre amit nem akarunk, úgy meg utasítjuk el, hogy a többségét tulajdonképpen elfogadtuk.



A Valutaalap-tárgyalások pávatáncos időhúzása után a szemünk előtt rajzolódik ki egy újabb performansz a diáktüntetések miatt elkerülhetetlenné vált tárgyalások kapcsán. Az elmúlt két hét sorozatos vargabetűi, elképesztő sebességű kormányzati álláspont-változásai után most Balog Zoltán miniszter a tárgyalások áprilisig elhúzását kezdeményezte.



Az "elutasító pávatánc" sikerének azonban mindig van külső feltétele is: a másik félnek bele kell nyugodnia abba, hogy elutasították. A Valutaalap és a kapcsolódó EU-tárgyalások esetén a másik fél ezt nyilván elfogadja, legfeljebb csodálkozik kicsit, hogy akkor miért erőltettük a segítséget tavaly novembertől. Ha nem üt be nemzetközi pénzügyi pánik, a dolog, érdemi kamatfelárral, de összejöhet. A diákokkal való konfrontációban azonban az a kérdés, hogy ha a végén kiderül, hogy semmilyen engedményt nem értek el (sőt, jelen állás szerint rosszabb a felsőoktatás helyzete, mint a tiltakozások előtt), akkor nem kezdődik-e elölről az egész. Ez pedig két okból is érdemi kockázat a Fidesznek: tavasszal melegebb van, akkor a tüntetés is inkább buli mint fagyoskodás, és hát négy hónappal közelebb leszünk a választásokhoz.


Két dolog motiválhatja a kormányt. Bízhat abban, hogy a diákok nem tartanak ki - ne menjünk esélylatolgatásokba, most nem tudhatjuk, hogy így lesz-e. És ott lehet az elutasításra játszó magatartás mögött az, hogy nem szabad engedni, mert akkor minden tiltakozó előtt ott a recept, mit kell csinálni. Akármelyik is a fő ok, amiért a kormány nem enged ebben a kb. 30-40 milliárd forintos, tehát a költségvetés fél százalékát sem elérő kérdésben, a kezdeményezést kiadja a saját kezéből: most már a diákok döntik el, hogy elfogadják ezt, vagy folytatják a tiltakozásokat.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:


Saturday, December 22, 2012

Kövér kontra Sólyom: az amnézia újabb példája

Nyilatkozatot adott szombaton Kövér László házelnök az MTI-nek. Miközben érdekes, és módfelett vitatható elképzeléseket vázolt a Parlament szerinte optimális működéséről, Sólyom László volt köztársasági elnököt is bírálta.


Sólyom az Áder János által az Alkotmánybíróság elé citált választási törvény, konkrátabban annak a választási regisztrációról szóló, az alaptörvény átmeneti rendelkezései közé emelt része kapcsán a múlt héten érdemi bírálatot fogalmazott meg. A NER egyik klasszikus eszköze, hogy bírálóit megpróbálja lejáratni. Esetünkben így nyilatkozik Kövér:



"óvatos stílusra intve magát" úgy fogalmaz: abban, hogy 2010-re alkotmányos szempontból is a csőd szélére jutott az ország, Sólyom Lászlónak is, aki szemlátomást nehezen viseli köztársasági elnöki tisztségének elvesztését, van felelőssége.


Szerinte alkotmánybírósági elnökként Sólyom volt az, aki úgy honosította meg a testület működését, hogy az a parlamentarizmus alapelveit felrúgva, kvázi fellebbviteli fóruma lett az Országgyűlésnek, úgy, hogy az alkotmánybírók a képviselőkkel és a kormány tagjaival ellentétben senkinek sem tartoznak elszámolással. "És ezzel a helyzettel nemegyszer vissza is éltek, a "láthatatlan alkotmány" nevű istenség papjainak teokratikus hatalmát hozva létre a népszuverenitás felett" - tette hozzá.


"Hogy hanyatlik-e az alkotmányos kultúra vagy sem, és ha igen, ennek mi az oka, ezt én differenciáltabban látom, mint a tisztelt volt köztársasági elnök úr, és helyes lenne, ha mindenki önkritikusan számolna el az elmúlt 20 évével"



Forrás: index.hu


A parlamenti elnöknek természetesen jogában áll kritizálni más közszereplők mai vagy múltbeli cselekedeteit, és vitába bocsátkozhat korábbi vagy mai véleményükkel is. Esetünkben Sólyom mostani véleményének vitatása szóba sem került - ami illeszkedik abba a sorba, hogy a Fidesz szerint azért lesz regisztráció, mert csak. Az viszont mintha elkerülte volna a házelnök úr figyelmét, hogy Sólyom László 1990 és 1998 között töltötte be az Alkotmánybíróság elnöki posztját, valóban erős intézménnyé téve azt.



Ez azért érdekes, mert az említett periódus jóval megelőzte 2005-öt, amikor Sólyom Lászlót épp a Fidesz - a mostani köztársasági elnök által vitt nyerő taktikával, az akkori baloldali-liberális parlamenti többség ellenében - választotta meg köztársasági elnöknek. Akkor mintha mindaz, amit ma Kövér úr Sólyom szemére vet, nem lett volna probléma. 2005-ben lelkesen, a jogállam győzelmeként ünnepelték Sólyom megválasztását, most pedig bírálják azt megelőző tevékenységét?


A Sólyom elleni lejáratási kísérlet ettől függetlenül sem tűnik okos dolognak: a volt köztársasági elnök - nem kis részben a Fidesz által 2010-ben aztán a helyére választott Schmitt látványos bukása miatt - még a konzervatív elkötelezettségűek számára is legalább akkora tekintéllyel bír, mint Kövér.


Különösen pikáns Kövér kritikája az Inforádiónak hétfőn adott interjúján elhangzottakkal kiegészítve. Nem hiszem, hogy bármi jobban jellemezné az országgyűlés elnökének alkotmányos demokrácia-felfogását, valamint a parlament optimális működéséről szóló elképzeléseit mint az a kijelentése, hogy "sokszor ma órákat töltenek azzal, hogy módosító indítványokat utasítanak el, miközben pontosan lehet tudni, hogy a kormánypártok melyeket támogatják". Helló pártállam.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Thursday, December 20, 2012

Felsőoktatás: egy lépés előre, kettő hátra

A kormány elmúlt két hétben produkált felsőoktatás-ügyi csavarjai mintha a világvégére játszanának: pénteken úgyis lehúzzák a rolót, akkor minek megcsinálni rendesen? A rossz hír, hogy - legalábbis ha ezeket a sorokat olvasni lehet - nincs vége a világnak, és a kormányzati ciklusnak sem. Mégiscsak le kell tenni valami tervezet-félét az asztalra, lehetőleg olyant, ami emlékeztet az ígéretekre. Jó nem a 2-4 évvel ezelőttiekre, de legalább a tegnapelőtt mondottakra.


Keretszámok nincsenek - mondja a nagyfőnök és megbízza a minisztert, hogy három nap alatt dolgozza ki. Legalább ötvenötezer állami finanszírozású helyre veszünk fel jelentkezőket jövőre, akik teljesítik az elvárt minimális pontszámot. Pontszámlista Karácsony előtt - mondja a kormányszóvivő szerdán. Csütörtök este meg azt mondják, hoppá, mégsem, sőt újévig sem. Az ugye világos, hogy innentől kormányszóvivői bejelentéseket senki nem fogad el tüntetéseket lezáró problémamegoldásnak?



Hát hogy a jó életbe lehet ekkora betűkkel kiírni a kormány cégérére, hogy: NEM ÉRTÜNK HOZZÁ, csak dumálunk a levegőbe? És ezt középiskolás gyerekek simán megértették szerda este, pedig akkor még az újabb fordulat legfeljebb a minisztériumi irodákban érett. Nem tudja a kormány, hogy (a pár tízmilliárdos, ekkora balhét messze nem érő forráskivonás mellett) mit is akar pontosan a felsőoktatástól, az pedig kifejezetten riaszthatja, hogy akarjon bármit, az rengeteg, nem látványos aprómunkával jár. Persze ha nincs ötlet és képesség a változtatásra, akkor lehetne azt is csinálni, hogy nem nyúlnak hozzá, de hát nagyon kellenek a tízmilliárdok a TEK költségvetés-növelésére, pár stadionra, hogy a Közgépet ne is említsem.


Úgyhogy változtatunk, ha fene fenét eszik, akkor is. Igaz, hogy megígérem szerdán, hogy aki megüti a mércét az mind ingyen tanulhat, de csütörtökön azért megmondom, hogy a valamiért feketelistás jogászokon és a közgazdászokon kívül hány más szakmában sem lehet tandíj nélkül egyetemre járni. A Fidesz tevékenységét eddig is nagymértékben az befolyásolta, hogy mondatai és tettei hogyan adhatók el a médiában, hogy reagál rá a kontrollcsoport. Az viszont, hogy az erre alapozott optimalizálás naponta változzon, új fejlemény. Az eredmény: a felsőoktatás kilátásai ma rosszabbak mint 2 hete, a tiltakozások megkezdődésekor: a jövő évi büdzsé még 11 milliárddal kevesebbet szán a szektornak és a tisztán fizetős szakok listája is hosszabb lett. Eközben bármit mondanak, nem lehetünk biztosak benne, hogy nem pont az ellenkezőjét készítik-e elő.


És ezt már a tizenévesek is látják.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Wednesday, December 19, 2012

Diáktüntetés: elszakadt a cérna a hatalomnál?

Szerda este a szervezett megmozdulás lezárultával a tömeg nem oszlott fel, hanem spontán tüntetés jelleggel a Lánchídra ment (1986. március 15, megvan?). Az eddig a tüntetőkkel, még a spontán szakaszban is együttműködő rendőrség innen több fiatalt bekasztlizott, bevitték őket a rendőrségre. Nem gondolom, hogy a saját elhatározásuk lett volna: NER-Magyarországon ehhez ugyanúgy utasítás kell, mint pár éve az Astorián, az akkor sokkal durvább attakhoz.



Elszakadt a cérna? Türelmetlenség, vagy mi ez? Pedig ez egy sima chicken game játék volt, a kormány és a diákság autója addig ment egymás felé, amíg a kormány higgadt javaslatokat tett, tárgyalást, engedményeket szimulált, a diákok pedig vonultak, vonultak, mindegy, hogy konkrétan miért. A diákok akkor szálltak volna ki, ha hazamennek, a kormány meg, ha bekeményít. Utóbbi most megtörtént. Nem értem, hogy miért. Délben még azt hittem, amikor a kormányszóvivő bejelentette a kormány módosított határozatát, hogy ügyes, ezzel kihúzhatják az ünnepekig, és januárban talán nem indul újra hasonló lelkesedéssel a tüntetéssorozat. De így?



Orbán diákokat vitet el? Mi van? Pont ő, akit anno szintén elvittek?


Ezzel két baj van, nagyon nagy bajok. A kisebbik, taktikai hiba az, hogy innen egyértelmű célt adnak a diáktüntetésnek (Táncsics-effektus), és jól fel is paprikázzák a hangulatot. A stratégiai hiba meg az, hogy a mai beszédekből láthatóan sokan nem hiszik el a mai, engedményként kezelt kormányhatározatban foglaltakat, és erre kontráz rá a hatalom a fellépéssel: ők sem hiszik el. Sem azt, hogy elfogadható lenne az ajánlat, sem azt, hogy igaz lenne. Az már csak hab a tortán, hogy ez, a kormány számára nagyon negatív hír lesz a nap híre, nem az ő pozitív, "kompromisszumos javaslatuk".


Innen megint bármi lehet. Hétfő este a Rádiónál is elég érdekes volt a hangulat, sok indulattal, hármas rendőrsorfallal diákok ellen. Most meg ez. Felesleges volt, de hát nyomás alatt lehet hibázni. Csak nem érdemes.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Monday, December 17, 2012

Mi a NER? Fekete megmondja, a miniszter rábólint

Nemcsak a miniszterelnöknek, Balog Zoltán emberi erőforrás miniszternek is sűrű hete volt. Most ne is menjünk bele ebbe a nemtandíj-mizériába, meg hogy a főnöke utasítására három nap alatt kell a nulláról vadiúj felsőoktatási koncepciót kreálnia. De hát közben Nemzeti Színház meg Magyar Művészeti Akadémia is akadt. Maradjunk most csak ezeknél.


A Nemzeti Színház igazgatói pályázatán a papírforma jött be. Lehet arról vitatkozni, hogy ki volt a jobb jelölt, nekem is van véleményem, de hát láthatóan nálunk ez a szokás, ez volt más színezetű kormányok alatt is: ha az állam adja a pénzt, ő mondja, hogy ki vezesse a színházat, amikor kitelt az előző igazgató megbízása. Az a mondás, hogy ez a többségi demokrácia: aki többséghez jut, kinevez, és ha a többségnek ez nem tetszik, majd leváltja, ha meg tetszik, akkor nem. Ebben nekem is, a kedves olvasónak is, meg Szörényi Leventének is egy szavazata van. A hogyan, persze felvet kérdéseket, de most hadd ne erről írjak.


Aztán itt ez a Magyar Művészeti Akadémia. Távol álljon tőlünk, hogy megmondjuk, ki mit tarthat művészetnek. Ha valaki felszögezi a Megváltót a Szentírásra és azt jó művészetnek tartja, nem szólunk bele - ha ettől minél többen elgondolkodnak a világról, annál jobb. Ott viszont kicsit bicsaklik a dolog, amikor egy, az alaptörvényben nevesített akadémia vezetője az ilyen beleszólást nemcsak megteszi, hanem ki is nyilatkoztatja, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere úgy működik, hogy aki nem működik együtt - értsd: állami művészeti intézmény vezetőjeként más a véleménye, mint neki - az repül.


Ha nem lenne az alaptörvényben említve az MMA, még erre is legyinthetnék: hogy mit gondol Fekete György úr a NER-ről, vagy akár a demokráciáról, hát akár a magánügye is lehetne. A gond az, hogy ha ott ül mellette Balog Zoltán miniszter úr, akkor bizony a kormány nevében mond erről ott helyben véleményt - meg adott emellett nem kevés beleszólást az állami kultúrügyek intézésébe, amivel tényleg kirúghatja az "együtt nem működőt". Egy hasonló esetben, ha egy német akadémia ülésén ilyesmire ragadtatná magát az elnök, egy CDU-párti miniszter valószínűleg ott helyben megmondaná, hogy nem ezt jelenti, és kikérné magának, esetleg utána rögtön el is hagyná a termet. Na jó, a németeknek nincs NER-jük, már majdnem hetven éve.


Ehhez képest Balog miniszter úr a kormány támogatásáról biztosította az MMA-t. Márpedig ezzel a kormány nem is közvetett, de explicit egyetértését fejezte ki: igen, egyetért az MMA elnökével; a NER azt jelenti: fagyit és galambot a címerre - ha nem nyalsz, repülsz. És itt kell visszakérdezni: hogy is van ezzel a demokráciával, amit a színház kapcsán emlegettünk?


(Tudtommal a képen látható címert a Fehéren-Feketén blog publikálta - ha nem ők az eredeti szerzők, kérem, írjátok meg!)


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Tandíj-ügy: ezerrel pörög a Fidesz-szélkakas

Az ember azt hinné, nem lehet fokozni. 2008-ban népszavaztat a Fidesz a tandíj ellen, most meg bevezetné... vagy bevezette volna... vagy nem is tudjuk szerdáig, hogy mit akarnak. Erre jön a minden- és közgépvédelmi szóvivő asszony, és teker akkorát a szélkakason, hogy az rögtön elfelejti a perdületmegmaradást meg a precessziót fordultában.


Azt mondja minden fideszesek Gabriellája, hogy



A Fidesz egyetért azzal, hogy ingyenes legyen a felsőoktatás azoknak, akik Magyarországon szeretnének dolgozni. Nagy várakozással tekintünk a szerdai kormányülés elé, ahol döntenek a részletekről. Addig is a Fidesz oktatási kabinetje minden támogatást kész megadni, hogy a diákok számára legjobb megoldás megszülessen. Az MSZP-t pedig felszólítjuk, hogy ne hergeljék a tanulni akaró, jó szándékú, jövőjükért aggódó diákokat.



 



Mivanmivanmivan? Tessék mondani, ezt akkor nem lehetett volna, amikor a Kedves Vezető még nem mondta meg, hogy mégse legyen tandíj? Múlt szerdán ez még ütött volna, így meg inkább stand up comedy, vagy inkább 1984:



Óceánia Keletázsia ellen visel háborút: Óceánia mindig is Keletázsia ellen viselt háborút.

Öt esztendő politikai irodalmának nagy része most tökéletesen elavult. Villámgyorsan helyesbíteni kell mindenféle tudósítást és feljegyzést, újságokat, könyveket, röpiratokat, filmeket, hanglemezeket és fényképeket. Noha semmiféle utasítást nem adtak ki, mindenki tudta, hogy az osztály vezetői azt szeretnék: egy hét múlva egyetlen célzás se maradjon sehol az Eurázsiával való háborúra vagy a Keletázsiával való szövetségre.



Nekem nem is az a fő kérdésem, hogy a múlt héten ennél kevesebb cinizmusért a hídra vonuló diákok ezt beveszik-e? Még csak nem is az, hogy mit csinált a Fidesz emlegetett "oktatási kabinetje" az elmúlt hónapokban, években? Hanem mit fognak szólni Orbán sajtóbeli szőcsövei, illetve a meggyőződéses fideszes kommenterek ezután? Ezt a dupla kanyart azért nehéz lehet elmagyarázni, elsősorban saját maguknak.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:


Riadó! Zavar a parancsnoki hídon!

A múlt heti néhány tízezres diákmozgalmak megrendítették a kormányzat kommunikációját. Ez ráadásul úgy történt, hogy egyszerre a széles nyilvánosság előtt is felmutatta a kormányzati rendszer működésképtelenségét. Mindez komoly veszélyekre is figyelmeztet, mivel már egy ilyen lényeges, de korántsem kritikus helyzetben is a kormányzat cselekvésképtelensége és vészes megosztottsága mutatkozik meg, amint arra az írás végén igyekszünk felhívni a figyelmet. Egyelőre maradjunk a közvetlen események vizsgálatánál.


Döntés született a felsőoktatás rendszerének átszervezése, de főként finanszírozásának alapjaiban történő átalakításával kapcsolatban, erőből, az érintettek bevonása, de legalább tájékoztatása nélkül. A tervezett intézkedések, mind a Rektori Konferencia, mind a diákok képviseletét ellátó régebbi és újabb szervezetek felháborodásához vezettek, és ezek tömegmegmozdulásokban nyilvánultak meg december második hetében. Az intézkedéseket először teljes fronton propagálta a kormány, maga a miniszterelnök, az érintett Balogh Zoltán miniszter, az akármilyen döntés vállalására teflon arccal kész Hoffmann Rózsa államtitkár asszony. Kiállt a kormányszóvivő, a Fidesz szóvivő. Kivette mindenki a részét az ügy kisimogatásából, helyrehozatalából, akár méltatlan eszközök bevetésével is, mint a diákvezetők listázása.


Ám egyszerre a miniszterelnök enyhülni látszik, lehet, hogy felülvizsgálnak ezt azt, és mindezt úgy adja elő, mintha ő az eredeti döntésből kimaradt volna. Lám jön Viktor bácsi, megkérdi a pityergő diákokat, mi történt, ki volt a rossz bácsi vagy rossz néni. És egyszerre egy szombat délutáni ál-egyeztetésen kiderül, nincs is szó itt kérem költségtérítésről, meg diákhitelekről, meg efféle rémes dolgokról, hiszen Viktor bácsi igazságot tesz. Gyakorlatilag mindenki, aki az ábécét és a szorzótáblát ismeri, költségtérítés nélkül bekerülhet a felsőoktatásba… Egy kis röghöz kötés cserébe… Mondja ezt a miniszterelnök úgy, mintha a teljes stábja nem épp azt állította volna az elmúlt napokban, hogy vége az ingyen egyetemi életnek, és majd egy később törlesztendő hitel megoldja az önköltség kérdését.


Nem kívánunk itt mélyebbre merülni ebben az örvényben, mert ma, 16-án, amikor ez az írás készül valójában csak porfergeteg látszik, körvonalazódni vélhetünk ugyan valamit, világos álláspontok a kormányzat részéről nem fogalmazódnak meg. Majd holnap, amikor tárgyalni akarnak, akár szerdáról előrehozva a valójában utólagos egyeztetéseket.


Itt az a kérdés, hogy mit tud még képviselni Balog Zoltán, és mit Hoffmann Rózsa? Annak gyökeres ellentétét, mint amit tegnap mondtak, teljes mellszélességgel kiállva a miniszterelnöki álláspont mellett? Mivel lehet ezt indokolni? Mennyire maradnak „hitelesek” az államszolgák? A miniszterelnök talán elfelejtett szólni saját stábjának is, hogy változnak az idők, változnak az irányvonalak? Voltaképpen cserbenhagyta a szaktárcát és a kérdésben legfontosabb támogatóit?


Mit szoktak mondani arról a hadvezérről, aki bármiféle taktika nélkül beáldozza serege egyik szárnyát, visszavonulva, odahagyva azt? Mi volt akkor a „totális támadásra” kiadott parancs? Szónoki kérdés is elhangozhat: Tisztelt Miniszterek, Államtitkárok! Ezek után mit várhattok a hadvezértől? Ti következtek, ha bedőlt a most odahagyott seregtest! Nem kellene elgondolkodnia a kormányt támogató frakciónak, pártvezetésnek, hogy rossz felé mennek a dolgok, és nem egyes ügyekben, hanem morális értelemben is: mert a saját rendszer belső tartása roppant meg. Tisztelt Frakció, Képviselők, mit vártok a hadvezéretektől, a pártotoktól ezután? Holnap lehet, hogy Ti maradtok a frontvonalon, egyedül hagyva a pergőtűzben!


Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A gyorsnaszád, amelynek parancsnoka az imént tűzparancsot adott, holnap talán a hadbíróságon kéri számon Önökön a tüzelést! De lehet, hogy már csomagol a mentőcsónakba, és hajnalra csak egy cetlit hagy a hajónapló mellett! Ébresztő, riadó! Baj van, ott, fenn a parancsnoki hídon!


destryer.jpg


Feltárult végre a kormányoldal részére is a kormány döntéseit átható cinizmus?


Kicsit távolabbra emelve a szemünket, az ország horizontjára, hadd kérdeztessék már meg, ha a diákok felháborodásától ilyen mértékben zavarodik össze a kormányfő és a kormány belső döntéshozó rendszere, akkor mi lenne itt egy katasztrófahelyzetben, legyen az gazdasági, természeti, vagy ki sem mondom miféle! Biztos, hogy ez a struktúra és ez a vezetés alkalmas a vészhelyzeti vagy bármilyen irányításra?


Napról napra épül le az ország, gazdasága romokban, az emberek sokasága a tönk szélén. Mindenkinek, ma már mindenkinek, nem csak az ellenzéknek érdeke a kormányváltás.


Új posztunk a témában: Tandíj-ügy: ezerrel pörög a Fidesz-szélkakas


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Saturday, December 15, 2012

Góg és Demagóg fiai

Orbán Viktornak erős hete volt. Csökkentette a rezsiköltségeket, elfogadtatta a költségvetést, megoldotta a jövő évi minimálbért és ráadásként a hét végéig - de legkésőbb szerdáig - megoldja a felsőoktatási reformot is. Akinek kételyei támadnak korunk első számú politikai szuperhősének képességeivel szemben, emlékezzen csak vissza az elmúlt két és fél esztendő elsöprő lendületére.


Orbánék két hét alatt helyreállították a közbiztonságot. Egyetlen nagyobb huszárvágással (aztán még pár kisebbel) megvalósították a „nyugdíjvédelmi” reformot. Pár hónap leforgásával rendbe tették a jogállamiságot és megerősítették a sajtószabadságot. Kifehérítették a gazdaságot. Magyar kézbe került a stratégiai ágazatok nagy része.


Ki az, aki kibírta eddig röhögés nélkül?


És ki az, aki elhiszi ezek után, hogy a „felsőoktatási reform” valóban reform és nem lenyúlás, bedöntés? Orbán nem hitte el, amikor 2008-ban elemi erővel sújtott le a tandíj-tervezetre. Mi meg azt nem hittük el mostanáig, hogy egyszer ennyire szembe fogja köpni saját magát. Nem hittük el, hogy képes még a saját (stabil) választói rétegének tetemes hányadát is feláldozni Matolcsy tanár úr gazdasági fantazmáiért. A demagógiáért.


demagogia.jpg


Nem hittük el, hogy az államadósság ellen harcoló Fidesz adósságcsapdába akarja hajszolni a diákokat. Mert ép ésszel nem fogható fel, hogy mit érez egy 21-23 éves friss diplomás, amikor 2-5, vagy akár 10 millió mínusszal vág neki a nagybetűs életnek. Demagógia? Aligha.


A Fidesz Gyurcsányékkal szembeni sikerét nemcsak az garantálta, hogy Fletóék öngólok egész sorát lövöldözték be hálójukba, hanem az is, hogy az emberek mindennapjaira leselkedő veszélyekkel tudtak riogatni nyolc éven keresztül. Kezdve a „gáz-ár-emelés”től a tandíjon és az egészségbiztosításon keresztül a devizahitelekig minden olyan témára ráültek, amiről tudták, hogy biztosan érdekli a népet. Populizmus volt? Hát persze. Demagógia? Aligha.


Most viszont a rontás visszaszáll. Ezt pedig maguknak köszönhetik. Ma-guk-nak. Hiába kürtölik szét a jobboldali médiumokban, hogy az egész műbalhé, amit az ellenzék generál. Hiába sírnak, prüszkölnek, őrjöngnek, mert „az egész világ összefogott ellenük”: saját híveiken kívül már senkit nem érdekel. A tandíj nemcsak 2008-ban, hanem ma is életbevágó kérdés. É-let-be. Az ellene ágálás populizmusnak populizmus, de nem demagógia.


És ez az a pont, ahol Orbán Viktor „reform”-lendülete megtört. Rajta kívül talán már mindenki tudja - csak még nem merik megmondani neki. Bátorság.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Friday, December 14, 2012

A neokommunizmus győzelme a távközlési vállalatok felett

Az orbáni neokommunizmus már eddig is számtalan területen kényszerítette térdre a vállalkozásokat, a távközlési rendszerek akadozásáról szóló hírdömping azonban új minőséget jelez ebben a folyamatban. A KARD blogon már korábban is foglalkoztunk a szánalmasan alacsony magyarországi beruházási rátával. Tényként elfogadható, hogy a beruházások immáron olyan alacsony szintre estek hazánkban, ami nem hogy a fejlesztésekre, de bizonyos esetekben a karbantartási munkálatok elvégzésére sem elegendő. Ennek egyenes következményei lesznek az ellátási zavarok a közmű-szolgáltatásban. 


Az elmúlt napokban több olyan rendszerleállás is volt a hazai telefon- és internet-szolgáltatóknál, ami világosan jelzi, hogy az első fecskék már megjelentek az égen. Pénteken megakadt a T-Home email-szolgáltatása majd pedig órákig akadozott az Invitel rendszere is. A különböző közösségi csatornákon egész nap felháborodott hozzászólásokban szidták a felhasználók a szolgáltatókat. Ezek azonban profitorientált vállalkozások, amelyek normál piaci környezetben a bevételeikből hajtják végre a karbantartásokat és a fejlesztéseket. Nem gondoljuk, hogy ezek a cégek szentek volnának, azt viszont igen, hogy a működésük szempontjából sok ilyen hibát és leállást nem engedhetnek meg maguknak, pláne nem szándékosan. A közműszolgáltatók ellen folytatott kormányzati hadjárat immáron sikeresnek tekinthető abból a szempontból, hogy ezek a cégek (is) úgy tűnik, most már a túlélésre játszanak, a kormányzati elvonások és adóterhelések miatt a költségeiket minimálisra fogják vissza, fejleszteni nem fejlesztenek, beruházást és karbantartást pedig csak akkor végeznek amikor az már elengedhetetlenül szükséges. Ez viszont egyértelműen növeli a hibák lehetséges számát. A jövőben egyre több leállásra kell számítanunk. 


Ez a fajta kormánypolitika persze nem csak ebben nyilvánul meg, hanem olyan közvetlen károkat is okoz Magyarországnak amit már nehezebb kimagyarázni. Ilyen bizonytalan üzleti környezetbe ugyanis nem fog beruházni semmilyen normális cég sem. Ennek tükrében egyáltalán nem meglepő, hogy Magyarország helyett Romániát választja a Vodafone az új szoftverfejlesztő központjának építésére. Ez vajon hány minőségi munkahelyet és mekkora adóbevétel-kiesést jelent?


A helyzet tragikomédiáját jelzi, hogy az EU által évekkel korábban idelapátolt pénzek és az általuk megvalósult telekommunikációs beruházások is a kormányzati "stratégia" áldozatává válnak. A közműadó-terhek és a vezetékdíj miatt a kisebb településeken egyszerűen nem éri meg ezeket a hálózatokat fenntartani, pedig részben EU-s forrásokból hozták őket létre, most pedig ezeket egész egyszerűen lebontják vagy hagyják ott megrohadni. Végső esetben a hálózatokat átvehetik az önkormányzatok - és valószínűleg át is fogják venni, hogy mentsék a menthetőt - hogy ezáltal mentesüljenek az adóterhelés alól. Na de kérem, ez vajon megállja majd a helyét egy EU versenybírósági vizsgálattal szemben? Milyen ország az ahol az állami entitások adó- és ezáltal versenyelőnyt élveznek a piaci cégekkel szemben? Kommunista.


Végül pedig óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy vajon nem szándékos rombolás zajlik-e a telekommunikációban? Vajon nem kormányzati cél-e a digitális írástudatlanság fenntartása és az információáramlás lassítása az országban? A mindenki által elérhető közmédiumok már régóta csak a kormánypropaganda szócsövei. A szabad internet ebbe csak belezavar, nem?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Thursday, December 13, 2012

Felvételi matek vagy matek felvételi?

Számoljunk egy kicsit. Nem lesz olyan bonyolult, mint egy matek felvételi, ez csak egy kis felvételi matek, játék a számokkal, a négy alapművelet elég hozzá. Egyszerűnek is tűnik, így aztán csak a miértet nem értem. Miért kell ez az egész keretszámos balhé a kormánynak most?


A 2012/13-as tanévben (tehát idén) elkezdhette tanulmányait 30 ezer teljes állami finanszírozású hallgató, és az erdetileg meghirdetett 15 ezerhez helyhez képest kb. kétezren a "félárú" képzésben (alapszakokról, illetve az ötéves, osztatlan képzésekről beszélünk). Most a bili azon borult ki, hogy a 2013/14-es tanévtől (jövő szeptembertől) lenne 10 és félezer teljes állami finanszírozású hely, és kb. 40 ezer "félárú" - utóbbiról szólnak az aggodalmak, hogy (1) ez az átlag felvételiző, illetve családjaik számára még mindig megfizethetetlen, és emiatt (2) mi van, ha erre ugyanúgy nem jelentkezik senki, mint idén?


Nade. Akkor miért csinálja ezt a kormány? Ha vissza-felezné a 40 ezret, és adna a maradék félannyi diáknak teljes állami finanszírozást, pénzben ugyanott lenne. Ekkor ugyanis ez a 20 ezer hely jönne hozzá az eleve is tervezett tíz és félezerhez, ami kb. 30 ezer - annyi mint idén. Ha erre van pénz a tervben, akkor miért nem marad úgy, ahogy idén van - és ami politikusok számára is ehető: amit már lenyeltek az érintettek? És hát ne felejtsük el: az idei szám is elég jelentős csökkentés a korábbi évekhez képest, tehát ha ide jutunk vissza, örülni meg győzelmet ünnepelni azért nem kellene.


Innentől csak találgatok - mert indok, az persze szokás szerint nem volt. Négy lehetőséget látok:



  1. Azért, mert így kétszer annyi hallgatót lehetne "röghöz kötni"?

  2. Azért, mert hátha tényleg nem jelentkeznek ennyien, és akkor jöhet a 27 milliárdos spór Széll Kálmán-módra?

  3. Netán azért, hogy érezze a diák, hogy mekkora kakiban van az ország (megjegyzem, ez Bokrosnak sem jött be, pedig ő érvelt is mellette)?

  4. Arra már gondolni sem merek, hogy netán azért, hogy lehessen nyomni a rizsát: "kétszer annyi hallgató tanulmányait finanszírozza a jóságos állam"?


A fentiek közül mindenki válassza ki a vérmérsékletéhez illőt, de persze simán lehet, hogy más ok is van. Amennyiben pedig a lemorzsolódást, vagy az "évekig lébecolást" (bocsánat a jól tanuló hallgatóktól, ezek az érvek hangzottak el a napokban) akarnánk elkerülni, azt meg nem így kell. Ahhoz felvételiztetni kellene, megint. Érdekes, hogy ez nem került szóba, pedig nem kézenfekvő?


Matolcsy salátatörvénybe bújtatott végszavazás előtti módosítója pedig még ebben a helyzetben is tovább faragja a felsőoktatás állami forrásait. Ez már nemcsak a hadüzenet, ez maga a háború!


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Wednesday, December 12, 2012

Diáktüntetések: a hazugság ára

Hétfő után szerdán is utcára vonultak az egyetemisták és középiskolások a diákhitel mögé bújtatott költségtérítéses képzés, magyarul a tandíj ellen. Ráadásul fagyos hideg ide vagy oda, valószínűleg folytatás is lesz, márpedig ez ismét egy nagyon kellemetlen szituáció a kormányoldal számára. De miért az indulatok?


1. A legnagyobb részt mindenképpen a nyilvánvaló hazugságok számlájára kell írnunk. Feltehetően nem lenne ekkora, és főképp nem lenne a tandíj kérdésén ennyire túlmutató a tiltakozás, ha pont a Fidesz nem állt volna ki ellenzékben többször is a tandíjnak még az ötlete ellen is. Az, hogy 2008-ban népszavazásra vitte Gyurcsány tandíj-elképzelését, majd elég komoly kampány végén leszavaztatta, mindenkiben azt a jogos hitet ültette el, hogy kormányon nem fog tandíjat szedni. Ráadásul ekkor már túl voltunk Öszödön, és a Fidesz végig kritizálta Gyurcsányt amiatt, hogy elismerten hazudott, emiatt elveszett legitimációról és leválthatóságról is beszélt. Most pedig ez hullik rá vissza együtt. Ha most tandíjat szed, akkor a 2008-as kampány nyilvánvalóan nem a tandíjról, csak és kizárólag támogatásról és hatalomról szólt, vagyis hazugság volt. Hazug kormány pedig nem lehet legitim, mondták ők maguk. Az akkori lépések politikai árát kell megfizetni most.



Lerágott csont ez már persze és régen is volt. Lehet felejtésre is játszani, és ha ma elkezdenének érvelni, számokat mutatni, talán több esélyük lenne (persze hogy ez miért nem megy, a következő pontban látjuk). Ehelyett most is, hát hogy mondjam, nem fejtik ki az igazság minden részletét. Mert amikor azt mondják, hogy az ideinél sokkal többen tanulhatnak majd ingyen, az így elég durva hazugság, lévén a hitel nem ingyen pénz. Hadd tegyem itt hozzá, hogy Gyurcsány meg Bajnai ellen komoly fideszes érv volt a közelmúltban, hogy nem léptek fel a lakossági eladósodás ellen, hogy nem hívták fel a figyelmet a kockázatokra. Ehhez képest az, hogy most úgy írunk kommünikét, hogy hitelből = ingyen, az megint elég érdekes bakugrás. És a hallgatók ráadásul nem Habony úr átlag célcsoportja, amely bevesz mindent, ha elégszer ismételgetik neki: szépen megmondják, hogy értik ők, csak nem szeretik, ha hülyének nézik őket. Arra meg kifejezetten berágnak, hogy mindez értük van.


2. A következő gond ugyanis a céllal van. Akár még értük is lehetne, de nem. Azt még meg lehetne magyarázni (bár mint 2008-ban láttuk, nem egyszerűen), hogy szedjünk valamilyen tandíjat, amelynek az összegével növekedjen a felsőoktatásra fordítandó összeg. Most azonban nem erről van szó: kell a pénz a sorozatos Matolcsy-csomagokhoz, így a tandíj bevezetését évi több tízmilliárdos forráskivonás mellett tervezi a kormány. Persze, szorító gazdasági szükség is van a világon; azt azonban kifejezetten nehéz elmagyarázni, hogy miközben innen kivonjuk a pénzt és tandíjat szedünk, a profi focira az itteni kivonás többszöröse megy,a közmédia költségvetése kiemelten nő, egyházi rendek különösebb indoklás nélkül kapnak milliárdokat, és miközben szinte minden intézmény a csőd szélén áll, most kell teljesen kistafírozott közszolgálati egyetemet építeni. Ja, és nagyjából ennyi a Szajol-Püspökladány közti vasúti pályafelújítás Közgéphez köthető keretösszeg-növekménye is.


3. A harmadik baj a mérték és az időzítés. A tandíjmentes helyek harmadára vágása, mindez két hónappal a jelentkezési határidő előtt, ez nagyon durva dolog. Lehetett volna előbb mondani? Talán igen, hisz amire hivatkoztak (Széll Kálmán terv 2. ütem), az másfél éve ismert. Az ember fejében ott motoszkál a gondolat, hogy kivárták a vizsgaidőszakot meg a fagyokat, hátha kisebb lesz a tüntetési kedv. És tényleg, eddig egy-két-háromezer ember ment ki az utcákra, hidakra.


Most vagy kitart a tüntetéssorozat addig, amíg a kormány úgy ítéli meg, hogy ennyit már nem ér meg a huszonvalahány milliárdnyi kivonás a szektorból, vagy nem, és marad minden a régiben. Ez a döntés nagyrészt a tüntető hallgatók és gimnazisták, illetve az esetleg hozzájuk csatlakozók kezében van. Köztes út nincs, és ez megint a kormány politikájának következménye. Ígéretekben ugyanis már senki nem hisz, ilyen irányú hitelességüket (is) elvesztették, gondoljunk csak a pedagógus életpálya-modell visszavont ígéretére, vagy a többször becsapott Bankszövetségre. Ennek a vége vagy fekete lesz, vagy fehér. Viszont legalább a mai fiatalság is tétre játszhat, mint fideszék 88/89-ben. Ellenük.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Monday, December 10, 2012

Diáktüntetés: olaj volt a tűzre a nyilatkozat

Érdekes volt a hétfői, Lágymányosról induló diákdemonstráció. Az állami finanszírozású felsőoktatási keretszámok drasztikus megvágása, gyakorlatilag a tandíj bevezetése miatt eleve elégedetlen volt a hangulat. A követeléseket tartalmazó 5 pont elfogadása után felvetődött a "hogyan tiltakozzunk" kérdése is, ötlet hangzott el az EMMI (emberi erőforrás-minisztérium) illetve az egyetem elfoglalására, nyilvánvaló célként pedig felmerült valamelyik közeli híd is. A sorozatos szavazásokon azonban nem kapott többséget egyik ötlet sem.


akihulye.jpg


Közben megérkezett a szegedi egyetemisták kormányhivatal-foglalási akciójának a híre, de amennyire a helyszínen meg tudtam ítélni, az igazi olaj a tűzre az volt, amikor kiadták az EMMI nyilatkozatát. Ennek felolvasása paprikázta fel annyira a hangulatot, hogy végül a hídfoglalás ötlete bizonytalan többséget kapott, a tömeg elindult, lezárta a Petőfi hidat és lassan, már rendőri kísérettel Pest felé vonult. Majd - ezt már nem követtem közelről - nyilván spontán ötletek döntötték el, merre legyen az arra. Szigorúan szubjektív véleményem szerint az EMMI-nyilatkozat nélkül nem ez lett volna a végkifejlet.


hidon.jpg


Két dolog mindenképp kiemelendő. Egyrészt a hallgatóságban megvolt az öntevékenység, és amikor a hatalom túlment egy általuk elfogadhatónak tartott határon, megmutatták, hogy nem akarnak beletörődni. Ilyen spontán diáktüntetés nagyon régóta nem volt Magyarországon, reménykeltő példáját adva az önszerveződésnek! A másik, az az EMMI nyilatkozata, a - szerintem - kiváltó ok, benne ilyenekkel:



Míg korábban 50 ezer diák tanulhatott állami segítséggel az egyetemeken, főiskolákon, mostantól a rendszer lényegében teljesen nyitottá válik, és akár 100-120 ezer diák is tanulhat ingyen.



Meg kell magyaráznom, hogy a Diákhitel 2 (mint általában minden hitel), az nem "ingyen"?. Hát a jelenlevőknek nem kellett. Ahogy a Hallgatói Hálózat elnöke megjegyezte: "vagy hülyék írták a közleményt, vagy minket néztek hülyének". A kormányzati kommunikátorok kezdhetnek feltenni valami új lemezt. Az 1984 reloaded láthatóan nem jön be a hallgatóknak. Lehet viszont, hogy nincs más?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Saturday, December 8, 2012

A felsőoktatás védelmében: ez csak együtt fog menni!

A magyar felsőoktatás, a mostani- és leendő hallgatók, családjuk, az oktatók és minden érintett hadüzenetet kapott a kormánytól: nincs vége az eddig is súlyos elvonásoknak - jövőre soha nem látott nemmegszorítás indul, nemtandíjjal és nemröghözkötéssel párosítva. Ha hagyjuk. Tiltakozni kell minden érintettnek, belső vitákat félretéve, és együtt kiáltani: ezt így nem!


A héten a kormány véglegesítette álláspontját: a teljes állami ösztöndíjas képzési helyek számát az egyébként is csökkentett idei szint nagyjából egyharmadára tervezik csökkenteni jövőre. A részfinanszírozású helyekből hiába kínálnak sok tízezret: idén kétezernél kevesebben választották ezt a - súlyos terheket jelentő - rendszert. Az idei jelentkezések alapján jövőre így 20-22 ezer fő körüli valóban kihasznált teljes- és részfinanszírozású hallgatói hely valószínűsíthető, vagyis az alap- és osztatlan képzésben majdnem feleződne az idei létszám. A kormánypártok tökéletesen szembefordultak a 2008-as népszavazáson képviselt álláspontjukkal.


panic_organise.jpg(klikk a képre és zene is lesz)


A döntés ellen megindult a tiltakozás a felsőoktatásban. A Hallgatói Hálózat hallgatói-oktatói fórumot hirdetett hétfő délutánra az ELTE lágymányosi kampuszára. Nem fogunk elférni: e sorok írásakor az esemény Facebook-oldalán 2300-an jeleztük részvételünket - nemhogy ekkora aula nincs, de az épületben összesen nincs ennyi hely a tantermekben. És ez csak felvezetése a szerveződő szerdai diáktüntetésnek, miközben a szegedi diákság sztrájkbizottságot állít fel. Az egyetemeket képviselő Magyar Rektori Konferencia is elutasítja a kormány határozatát.


A helyzet valóban nem rózsás. Jómagam egy fővárosi egyetem természettudományi karának helyzetére látok rá valamennyire. Jövőre az idei költségvetésének minimum negyedét, de lehet hogy harmadánál is többet veszíti el az intézmény, és ebben még nincs benne a mostani döntés hosszú távú hatása! Nem panaszként mondom ezt (na jó, egy kicsit...), hanem helyzetképként: ha az ország nemzetközileg legjobban jegyzett állami egyetemének az a kara, amely a kormány által megjelölt prioritási irányban oktat, ilyen helyzetben van, akkor mi lehet máshol? Tényleg az utolsó órában vagyunk, ha tiltakozni akarunk.


Három dolgot szeretnék a várható megmozdulások szervezőinek figyelmébe ajánlani.


Az első az, hogy ebben a helyzetben én nem igazán látok veszíteni valót. Persze, elegáns, és "politikailag nagyon korrekt" az az egyetemi és értelmiségi attitűd, hogy én tanulok, oktatok, kutatok, a tudománynak szentelem életem, politikával nem foglalkozom, vagy legalábbis nem diákként, tanárként teszem. Most a helyzet olyan, hogy ez az attitűd pontosan azt a tevékenységet veszélyezteti, amit szeretünk csinálni: a tudományokkal foglalkozást. Tessék megnézni a számokat, tessék hinni nekik: igen, ez rólunk szól, a mi jövőnkről. Ilyen egyszerű. Akkor is rólunk szól, ha nem politizálunk, hanem homokba dugjuk a fejünket.


A második, hogy az érintettek bizony sokfélék, sokféle prioritással, sokféle belső sérelemmel, adott esetben egymás felé is. Hallgatók, oktatók, nagy egyetemek és kis főiskolák, "prioritást" jelentő irányokban oktató orvosi és tanárképző intézmények, mérnöki, természettudományos és informatikai iskolák, illetve támogatásmegvonásra ítélt jogászok, közgazdászok; még mindig kormánypárti politikai szimpatizánsok és ellenzékiek: kicsit más helyzet, sok belső vita. Ezeket pedig most félre kell tudni tenni. Itt az egész rendszert érte támadás. Tisztában vagyok vele, hogy a fejkvóta-alapú tömegképzés nem jó rendszer. Ám amikor baltával jönnek változtatni, akkor erre nem jó válasz a patikamérleg: nem veszi rá a baltást a mérleg használatára.


Ha sikert akarunk elérni, ha ki akarjuk kényszeríteni a szektort lehetetlenné tevő döntés visszavonását, akkor tehát fel kell lépnünk, és ezt egységesen kell tennünk. Sem idő sem lehetőség nincs most a belső véleménykülönbségek cizellálására: együtt kell kiáltanunk: ezt így nem hagyjuk!


És ennek formájára vonatkozik a harmadik gondolatom. Nem érdemes a tiltakozási formákon sem sokat vitatkozni: ezek nem zárják ki egymást. Nem kérdés, hogy érdemes-e népszavazást szervezni, akár a 2008-as szórólapokkal: érdemes. Azt viszont látni kell, hogy még ha egységesen lépünk is fel, a kormány csak akkor fog engedni, vagy akár tárgyalni, ha úgy látja, sokat veszthet az ügyön. Ehhez pedig elsősorban látszani kell! A közmédiában sajtóvisszhangra nem számíthatunk, és a kereskedelmiek sem fognak diákfórumokról közvetíteni. Ehhez bizony utcára kell menni, ehhez akár a többi, sérelmet szenvedett csoportot is hívhatjuk. Ne féljünk tőlük: közalkalmazottként, tanárként, kisvállalkozóként, kirúgott gyári munkásként, tűzoltóként, még rendőrként is hasonlóan jártak; csak ők nem tudták elég hatékonyan képviselni az érdekeiket. Kitartónak is kell lenni: egy megmozdulás biztosan nem lesz elegendő. Annak az ábrán látható nagyhal-kontúrnak össze kell állni és kitartani.


Ismétlem: a felsőoktatási szektor hadüzenetet kapott. Ilyenkor a belső vitákat félre kell tenni, és olyan üzemmódra váltani, amely ezzel szembehelyezkedik. De kevesebbet követelni nem lehet, mint legalább a 2012/13-as keretszámok megtartását és az egyetemirányítás kancellári rendszerének visszavonását. Ha ez megvan, akkor pedig kitalálni együtt - egymással, és talán, ha ehhez partner, a kormánnyal - hogy mit is kell tenni a felsőoktatással ahelyett, hogy egy kormányzati ciklus alatt felezzük a költségvetési forrásait.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Friday, December 7, 2012

Obersovszky-interjú a láthatáron!

Nemzetmentők! Teljes harckészültség! Szorítsuk össze a fogunkat, ez most (megint) rázós lesz! Zsolt, a miniszterelnök-helyettes fővadász is fennakadt a liberál-bolsevikok hálóján. A rosseb vinné el, hogy ezek mindig találnak valamit. Ezek ilyenek. Ezek.


Zsolt lezártnak tekinti. Jól van, első lépésnek nem rossz. Külföldön tartózkodik, ezzel nyertünk egy hétvégét. A jobboldali sajtóban (majdnem) teljes hírzárlatot rendelünk el. Ha kérdezik: „lezárult a vizsgálat”. Le-zá-rult. Ennyi és nem több. Elterelő-hírek gyártása folyamatban. Felkészül Obersovszky.


Igen, beismerjük. Indokolt az alkotmánybírósági döntés a választási regisztráció ügyében. Igen, egyetértünk. Megálljt kell parancsolni az emberek listázását szorgalmazó szélsőséges politikai nézetek térnyerésének. Igen, támogatjuk Azerbajdzsán euroatlanti integrációját. Igen, elmondjuk, ha kell százszor: Gyurcsány is csalt a szakdolgozatában. Sőt, ő csalt csak igazán! Jó, Schmitt is csalt (egy kicsit), de Gyurcsány is! Ők ketten vannak a pályán, többről nem tudunk. Amúgy meg most kaptuk a hírt, hogy hazugság itt minden, mert a fiatalok haza fognak jönni külföldről. Na ugye, hát nem is akar innen elmenni senki. Miért is menne, ha olyan emberekkel élhet együtt, mint Zsolt?


Egyébként kiselefánt született az állatkertben. Hogy melyikben? Még nem tudjuk, de munkatársunk már a helyszínen tartózkodik. Hóesés várható. Jövő héten. Öltözzenek rétegesen.


Tandíj pedig nincs. Röghöz kötés nincs. Bajnai lop.


semjenzsolt_trofea.jpg


Obersovszky, hol vagy már?! Most nagyon nagy a baj, Te kellesz ide! Te olyan jól meg tudod magyarázni, amit Pali nem. Amit Zsolti sem.


Olyan szépeket szoktál mondani. És most ugyanilyen szépeket szeretnénk hallani, erre van szükségünk! Mert amit eddig látunk Zsoltitól, az nem szép.



Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Thursday, December 6, 2012

A magyar kormány ellenzi az Európai Föderációt?

Lassan egyfajta ideológiai forrássá válik Matolcsy György heti könyv- illetve lapszemléje. Az elmúlt héten a Légifelvétel.blog foglalkozott a miniszter úr új technológiáról leszűrt véleményével, amelynek forrása az MIT kutatócsoportjának vezetője részéről írott cikk volt. A levont következtetéssel egyébként azon nyomban ellentétes kormányintézkedésre került sor, amennyiben a dr. Matolcsy szerint alapvető technológiai fejlődést megalapozó felsőoktatás lehetőségeit visszavágták, és mára az egyetem előtt álló diákok egyre inkább a külföldi tanulásban gondolkodnak.


Csütörtöki hír szerint Matolcsy olvasmányélményei alapján a világot egy rejtélyes világkormány irányítja, amely az elavult nyugati demokrácia álarca alatt diktatúrát gyakorol az egyes országok felett. Emiatt nem kellene csatlakoznia Magyarországnak Európa remélt föderális egyesült államához, hanem tovább kellene fokoznia az izolációs politikáját, mert az európai állam is csak elvenne a szabadságból.


295_2079_szurke_marha2.jpg(fotó: http://www.karahun.hu/a-nagyallattarto-kultura/az-osmagyarok-haziallatai)


Ez lenne a Kormány álláspontja? Az európai társországainknak - akiktől pénzt remélünk, de akiknek rendszeresen beintünk - ezt üzeni a Kormány? Kreativitás és szabadság elvesztése, ez lenne Európa? Nem érdemel magyarázatot ez az okfejtés?


Mintha egy népszavazáson meglehetős legitimitást szerzett a belépés... és mintha mindig is az egyesülés fokozása lett volna a cél..., mit kellene már megint felülírnia a kétharmadnak?


Természetesen manapság létezhetnek a világ dolgairól furcsa vélemények bőven, létezhetnek extravagáns vélekedések, összeesküvés elméletek, ezekről tengernyi "szakirodalom" jelenik meg, jellemzően puha kötéssel és kapásból 50%-kal leértékelve. Láthatunk ebben a témában rakatnyi filmet a különféle „tudományos” televíziós csatornákon, ahol a nézettség növelésére a népszerű „világvége a jövő héten”, a „Hitler klónozott alteregója”, a „piramisok mutatják az ufók leszállási irányait” típusú rövidfilmeket játsszák nap, mint nap. Akár mozifilmet is, mint a Da Vinci kód, és sorolhatnánk sokáig.


Ám azért a magunk részéről elgondolkodtatónak tartjuk, hogy a felelős Magyar Kormány gazdasági minisztere ezekben a témákban kormányzati álláspontot is megfogalmaz, vagy ez csupán a magán-érdeklődésének  furcsa tükörképe? Feltesszük a kérdést, miszerint ha például egy közismert keletkutató, éppen szakmai hitelének védelme érdekében, álnevek fedésében külön tudja választani a krimi és fantasy írói, valamint tudományos munkásságát, nem kellene ezt tennie a felelős Magyar Kormány Gazdasági Miniszterének, a Miniszterelnök Jobbkezének, aki többé-kevésbé, de mégiscsak egy országot is képvisel szavaival?


Meddig kell hetente találkozni olyan megnyilatkozásaival, amelyek fél- vagy áltudományos ismereteinek széles köréről tesznek tanúbizonyságot, és ezek fényében miképp higgyük el, ha dr. Matolcsy György éppen azt állítja, hogy komolyan beszél? Ha éppenséggel a szakterületének valamely kérdéséről igyekszik meggyőzni akár bennünket, választókat, akár másokat? Esetleg efféle okosságok hangzanak el például a külhoni tárgyalásain is, zárt ajtók mögött, a miniszter részéről?


Biztos, hogy helyes ez így? Jó út ez számunkra?


A Heti Válaszhoz is lenne kérdésünk: miként értékelik Matolcsy dr. írásait? Véleménynek, álláspontnak, tréfának vagy reklámnak? Az egyik mértékadónak tekintett konzervatív lap ilyen áltudományos bulvár reklámra szorulna? Vagy mindez a lap véleményével is egybeesik? Esetleg a szerkesztőségnél ezek a napi témák a reggeli értekezleten, a kávé mellett? A heti válaszok a világ kérdéseire? Hiszen reflexióról mindeddig nem érkezett hír…


Amennyiben nem pusztul el a világ folyó hó 21-én, vagy akörül,  - már hogy a miniszteri tematikához igazodjunk -, visszakereshető lesz mindez, a magyar és külhoni eszmetörténészek nagy-nagy örömére. Kell ez nekünk, kell ez a Heti Válasznak?


Végül:


Meddig tűri mindezt a magyar értelmiség? Nincs valaki, aki fölszólamlana valahol, vagy barátilag odasúgna, hogy ez nem egy miniszter szintje...?  Senki nem tart attól, hogy előbb-utóbb, amennyiben ezek a jelenségek állandósulnak, a magyar szürkeállományt a Hortobágyon legelésző hasonlóképp megnevezhető gulyával azonosítják?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről