Tuesday, October 30, 2012

Választási törvény - lopakodó módosítás?

Ez valami gyönyörű. Hétfő este részletes vita a választási törvényről, aztán kedd reggel a fideszes Papcsák Ferenc képviselő előhúz egy hatvan oldalas módosító javaslatot. Éjjel ihlete lehetett, alighanem.


Technikai vagy lényegi változtatások? Fél nap az ellenzéknek, hogy megismerje és kialakítsa az álláspontját? Egyáltalán: a kormánypárt képviselői már látták? Vagy nekik mindegy, valaki bekiáltja, hogy igen, oszt' jónapot?


És még ahhoz is ragaszkodnak, hogy erről most szavazzanak. Plenáris vita nélkül persze, hisz annak már vége.


Hölgyeim és Uraim, sokszor mondták, mondtuk már, hogy ez átlép egy határt, most biztosan ez a helyzet. A jelen törvénytervezet, amelyet ilyen átláthatóan módosítgatnak, nem a vízközmű-társulásokról szól. EZ A VÁLASZTÁSI TÖRVÉNY! Ennek alapján lehet Önökről véleményt mondani 2014-ben.


Délután többször rákerestem, és eléggé elborzasztó, hogy a kérdéses javaslatot sehol nem találom az interneten. Mindenki azt ragadja ki, hogy "egyesületek nem indulhatnak", de az nem zavar senkit, hogy a többi 226 pontról nem tudunk semmit? Az Országgyűlés honlapján október 30-án kedden 17:10-kor nincs 24 óránál frissebb, a "Papcsák" karaktersort tartalmazó állomány. Mi lehet benne, ami ennyire titkos? És hát hatvan oldal azért sok. Nagyon sok. Abba nagyon sok disznóság is belefér, márpedig ha nem tudom, mi van benne, akkor ezt feltételezem. Kérem, hölgyeim és uraim, ott a kormányoldalon, lazán dőljenek hátra és képzeljék el: ha Horn vagy Gyurcsány csinál ilyent, mit feltételeztek volna a szándékokról? Mert józan ésszel csak azt lehet feltételezni, hogy mindent ami kínos, ami még az egyéni indítvánnyal elsumákolt államigazgatási és társadalmi egyeztetésre sem engedett törvényből is kirívóan durva, az van benne ebben a hatvan oldalban - legalábbis úgy járnak el, mintha. A HVG értesülései szerint pl. betarthatatlan rendelkezés is akad benne, hiszen állítólag (ismétlem: szeretném ellenőrizni, de nem tudom) a jegyzőknek személyesen kellene felkeresniük az állampolgárokat a regisztrációs időszakban, hogy tájékoztassanak az új rendszerről. Nyilván a pongyola fogalmazás az ok, de hát aki írt már egy éjszaka 60 oldalt (mert biztos úgy volt...), az tudja, hogy megy ez. És hány ilyen marad benne?


(UPDATE 2012.10.30 22:50: A jegyző vagy megbízottja azért megy ki a polgárokhoz, hogy tájékoztassa őket a rendszerről és átvegye a regisztrációs nyilatkozatokat. Akkor eljutottunk oda, hogy persze erre bárki bólinthat - és miért ne tenné - csak a jegyzői hivatalok emberei járkálnak majd három hónapig tök fölöslegesen, hiszen akár fel is lehetne tételezni, hogy az emberek el akarnak menni szavazni. Ha meg mégsem, hát nem mennek el. Mennyivel egyszerűbb lenne, nem? Ja, hogy eddig pont így volt? Persze 2014-ig lehet még messze van, addig lehet még cserélni a lapokat az Alaptörvényben.)


(UPDATE2 2012.10.31 7:15: nu pagagyí kommentelőnk megírta a linket, amelyen a már az alkotmányügyi bizottság javaslataként továbbfutó dokumentum elérhető tegnap késő este óta: klikk ide.)


Kedves fideszes képviselő hölgyek és urak, Önök olvasták Papcsák képviselőtársuk hatvan oldalát? Ha igen, miért kell sunnyogni? De ha nem, akkor ugye látatlanban nem szavazzák meg?


Na jó, ezen a reményemen magam is mosolygok. Egy azért még maradt. A köztársasági elnök úr nagyon büszke arra - nem is teljesen alaptalanul - hogy eljárási okokból is hajlandó visszaküldeni törvényeket. Áder úr, erről mi a véleménye? Ismétlem: nem a víziközművekről vagy a hulladékgazdálkodásról beszélünk - hanem A VÁLASZTÁSRÓL!



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Viktor, az emberkereskedő

Nálunk tényleg mindennek ára van. 250 ezer eurónyi államkötvény vásárlásával magyar állampolgárságot lehet szerezni egy fideszes javaslat szerint. „A haza nem eladó.” – hangzik el oly gyakran. De azért eladjuk.



Kohn 15 év után hazalátogat, és döbbenten látja, hogy barátjának, Grünnek a lánya egy gyönyörű, 18 éves szépséggé serdült.


Mondja is Grünnek: - Nagyon tetszik nekem a lányod és feleségül venném. A dolog komolyságát bizonyítandó, felajánlok egy tízezer dolláros ajándékot...
Grün közbevág: - Mit képzelsz? Na persze, vén kecske is megnyalná a sót? Hogy én, a gyönyörű lányomat, tehozzád? Hát ezt verd ki a fejedből! Nincs az a pénz! Érted? Nincs az a pénz!


Eltelik egy hét, Kohn ismét felkeresi Grünt:
- Nézd, gondolkodtam a dolgon. Lehet, hogy alulbecsültem a lányod szépségét. Egy húszezer dolláros...
- Grün ismét közbevág: - Nem, nem, erről szó sem lehet! Jegyezd meg: nincs az a pénz!


Újabb hét múlva Kohn:
- Grün, ne haragudj, nem tudom elfelejteni a lányodat. Egy százezer dolláros ajándék talán...
- Mire Grün: - Kedves barátom! Keblemre! Mikor tartsuk az esküvőt, melyik zsinagógában, milyen szertartásrend szerint?
- De Grün, egy hete még azt mondtad, nincs az a pénz!
- Azt. Na, de ha van?



Két hónappal ezelőtt még arról elmélkedtünk itt a KARD hasábjain, hogy az azeri baltás gyilkos ügyének politikai nyilatkozatai kapcsán olyan ellentmondások merültek fel, amik később a Kormány kárára lesznek. Mert – blogtársam többször is hangoztatta: „attól, hogy lezártnak tekintik az ügyet, még vérciki marad”. Magam azzal fenyegetőztem: ha nem rendezik tisztes európai módon ezt az ügyet, akkor a 2014-es kampányban elő fogják venni a „Viktor, az emberkereskedő”-kártyát - és az bizony nagy szívás lesz. Hát persze, hogy nem hallgattak arra a bizonyos (protest) 80 %-ra sem, aki elítélte a tettüket. Csak tudnám, minek rendelnek meg méregdrága közvélemény-kutatásokat, ha magasról tesznek az abban foglalt eredményekre?


Bevallom, azt azért nem sejtettem, hogy mindössze nyolc hét leforgását követően egy újabb „nemzetközi prosti” ügyet fognak megnyitni. Ezek után. Ezek után!


Akkor ezek után próbáljuk meg higgadtan elolvasni, mit mondott Rogán Antal és Babák Mihály:



„A kínaiak részéről többször megfogalmazódott, hogy segítsük elő a magyarországi gazdasági befektetéseiket. Ahhoz, hogy valaki komoly szereplő legyen a piacon, tőkét is kell rá szánnia. És ha valaki magyar állampolgár is, több lehetőség nyílik meg számára. A méltányos eljárás feltétele a 250 ezer eurós államkötvény-vásárlás 5 éves futamidővel. Ezzel olyan fontos célokat szeretnénk teljesíteni, mint hogy az úgynevezett harmadik világ országaiból jöhet tőke befektetni, az államadósság-csökkentést pedig ilyen módon is finanszírozzuk."



Ebben a történetben az a „szép”, hogy még csak nem is egyszeri készpénzes vagy átutalásos fizetésről van szó, hanem hitelnyújtásról! Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy még ennyit (tisztán 250 ezer EUR-t) SEM ér a magyar. Vagy úgy, hogy annyi eszük sincs Rogánéknak, hogy a készpénzt kérjék - örökbe, nem hitelbe! - és ezzel magát az államadósságot csökkentsék, ne pedig a "finanszírozási igényét". Ugyanakkor örülhet majd a KSH (meg persze az agitprop), hiszen Viktorék ezzel rövidtávon megoldják a népességfogyás problémáját is. Aki pedig nem örül majd annak, hogy tele lesz az ország kínaival, az lesz csak igazán a rasszista. Vegyük tudomásul, hogy a jövő elkezdődött. A keleti jövő.


freetibetmadeinchina_250.jpg


(Kivételesen kíváncsi leszek, hogyan reagál majd a szélsőjobb minderre: eddig azért sírtak, mert „izraeli gyarmat lettünk/leszünk”: most viszont megnyitjuk az utat a kínaiak előtt… kommunikációs Kánaán.)


Ha nem elég a lóvé, adjuk meg Szafarovnak is az állampolgárságot: 250 ezer EUR és nem ismerjük egymást. Ja, és mindenkit - akinek morogni támad kedve - figyelmeztetek, hogy a Kormányt megint a "jó szándék" vezérli! Például kifehéríti a gazdaságot: hiszen immár teljesen legálisan juthat hozzá bárki magyar útlevélhez - nem kell lepaktálni az alvilággal hamis papírokért.


(Nos, lehet, hogy azt a „fehér” szót ki kéne majd cserélni valami másra…udvari nyelvészek, hajrá: tiétek a jövő!)


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Friday, October 26, 2012

Meteo-monopoly?

"Állami monopólium lesz az időjárás-jelentés" - olvashatjuk és hallhatjuk a hírportálokon és a hírműsorokban tegnap óta, amikor Illés Zoltán környezetügyi államtitkára nyilatkozott a közrádióban.



Az időjárás-előrejelzés monopólium, nagyon szűk ugyanis az a kör, ami az időjárási adatokat pontosan mérni, értékelni, elemezni tudja, prognosztizálni tud belőle. Hatalmas műszaki felszerelés, számítógépes kapacitás, műholdas rendszerek szükségesek mindehhez, a pontos információ óriási érték. (...) Az új törvény kimondja, hogy a meteorológiai adatok begyűjtése állami szerep, amit az állam finanszíroz, és nem támogatja, hogy magánmeteorológiai társaságok elemzéseket adjanak. Azokat a visszás helyzeteket is igyekszik kiküszöbölni a törvény, hogy a megszerzett adatok alapján a másod-, harmad-, sokadik közlés az elemzéseket eladhassa és magánhasznot termelhessen belőle. A magántársaságok ugyanis nem rendelkeznek saját mérőhálózattal, hiszen ennek hatalmasak a költségei. (...) Az Országos Meteorológiai Szolgálatnak jelenleg működési költségeinek felét kell saját erőből előteremtenie. A törvényi szabályozással arra törekszenek, hogy ezen a területen minél nagyobb legyen az állami szerepvállalás, és az OMSZ ne legyen kiszolgáltatva a piaci viszonyoknak, ne kelljen az információkat eladnia a bevételei növelése végett. (kiemelés tőlem: TG)



A fenti hír által beharangozott törvényi változtatásnak két lehetséges, és egymást nem is kizáró iránya van, nem árt tehát ezeket még az elfogadás előtt áttekinteni.


meteomonopoly.jpgValószínűleg a hírnek az a része a kulcs, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálatnak (OMSz) költégvetése felét kell saját bevételeiből kigazdálkodnia (valójában az elvárt saját bevétel aránya ennél már jóval nagyobb, de a lényeg most nem ez). Tudnunk kell, hogy ez nemcsak rájuk, de az állami fenntartású, a földtudományokhoz kötött más intézetekre (és jó eséllyel máshol is, csak azokra nincs rálátásom): így a Földmérési és Távérzékelési Intézetre (FÖMI), a Magyar Állami Földtani Intézet és az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet egyesítésével létrejött Magyar Földtani és Geofizikai Intézetre (MFGI) is vonatkozik, illetve így működött a megszüntetésre ítélt VITUKI is. Ez a gyakorlat nem új keletű, ismereteim szerint az 1960-as évek végéig vezethető vissza, bár az utóbbi évtized költségvetési megszorításai mindig a kitermelendő saját bevétel növekedésében jelentkeztek. Ez részben pályázati kötelezettséget jelent az érintett intézményeknek, részben ahhoz vezet, hogy egyébként állami forrásból létrehozott és fenntartott adatbázisokat csak térítés ellenében tesznek hozzáférhetővé. A "vizitdíj-elv", tehát, hogy az intézmények fenntartásának állandó, adóból fizetett költségei mellett a használó többet fizet, valósul tehát meg. Ez politikai döntés kérdése: az Egyesült Államokban például a közpénzből létrehozott adatbázisok közkincsnek minősülnek és törvény erejénél fogva nyilvánosak, míg az európai államok nagy része (nem mind) a miénkhez hasonló gyakorlatot folytat. A mindenkori kormány döntése, hogy melyik utat követi.


A nyilatkozatnak az a mondata, miszerint (az OMSz-nek) "ne kelljen az információkat eladnia a bevételei növelése végett" utalhat arra, hogy az állam hajlandó nagyobb részt vállalni az egyébként állami alapfeladatot végző intézmény fenntartásából, csökkentve a működési kockázatokat. Ennek van értelme, hiszen egy meteorológiai intézet elsősorban időjárás-jelentést, időjárási adattárakat készít, ezzel kapcsolatos eszköz- és módszerfejlesztéseket végez, nem pedig marketing-munkát és piaci értékesítést. Valószínűleg az egész hazai piac nincs akkora, amekkora bevételt nekik elő kéne teremteniük - és ez feltehetően igaz pl. a FÖMI által eladható geodéziai adatokra is.


A másik értelmezés viszont az, hogy meg akarják tartani a "kitermelendő saját rész" arányt, esetleg a rossz gazdasági helyzetben tovább is növelnék azt, és hogy ez könnyebben elérhető legyen, a versenyszféra konkurrens cégeit kívánnák korlátozni abban, hogy az állammal versenyezzenek - pláne úgy, hogy részben annak adatait használják. A hazai meteorológiai piac az OMSz mellett pár magáncégből áll,  ezek közül kettő, az Időkép és a Metnet klasszikus webkettes közösségek. Utóbbiak - bár nem rendelkeznek kalibrált saját állomáshálózattal - saját közösségükön és az alább bemutatott nyilvános adatokon alapuló, meglehetősen jó előrejelzéseket adnak. A hazai meteorológia szempontjából sem mellékes, hogy ők nem kalibrált, de azért elég jó műszerekkel rendelkező, lelkes felhasználók százait, ezreit összefogó közösségek is, amelyek adott pillanatban bizony az OMSz adataitól független információkkal rendelkeznek, és azokat honlapjukon meg is jelenítik. Sikerük és versenyelőnyük nyilvánvaló: míg e cikk írásakor az OMSZ meteorológiai portálját 4000 alatti számban lájkolták a Facebook-felhasználók, ugyanez az adat az Időkép portálja esetében meghaladja a 320 ezret! (A metnet.hu mérőszáma ugyanitt 3200 körüli). Érdemes megnézni az oldalak adattartalma, kezelhetősége, felhasználó-barátsága közti különbséget. Az Időkép kizárására készülne a törvény?


Még hadd mondjak pár szót a felhasznált adatokról. Ami a felszíni mérési eredményeket illeti, a repülőtéri meteorológiai adatokat (METAR) nemzetközi hálózatból bárki elérheti, LisztFerihegy aktuális adatait például itt; ez csak Magyarországon 11 állomást jelent, amerikai világ-adatbázisból letöltve, bár az eredeti forrás nyilván az OMSz és/vagy a honvédség meteorológiai szolgálata. Ha valaki előrejelzési modellt szeretne, a GFS modell futtatási eredményei elérhetőek bárkinek, akit a következő egy hét európai időjárása érdekel (nyilván minden szervezet igyekszik a saját régiójára pontosabb eredményt adó modellt fejleszteni, de azért egy Déli Krónika időjárásjelentés szintjéhez az GFS is bőven elég). Meteorológiai műholdkép is elérhető ingyenesen, bár ez is olyan hozzájárulás eredményeképp, amelyet a többi fenntartó mellett a magyar állam is fizet. Az Időkép és az OMSz között a fő vitát az állami meteorológiai szolgálat időjárási radarképei jelentették. Hogy most is jelentik-e, ezt nem tudom (további információk a Vastagbőr blog posztjában), de a magáncég nem véletlenül épített ki az OMSz-től függetlenül működtetett, bár takarékossági okokból csak az érdekes időszakokban bekapcsolt saját radarhálózatot (legújabb bázisállomását épp e cikk megjelenésének napján telepítették Pozsonyban) és villámdetektor-rendszert.


Van tehát vitás pont bőven, tehát ha a törvény mégis e másik irányban, vagy ebben is, e vita lefolytatása helyett készül, vagyis Lex Időkép lenne belőle, az azért elég durva beavatkozást jelentene nemcsak egy hazai kisvállalkozás tevékenységébe, de több százezer ember meteorológiai érdeklődésébe is. És hát ennyi emberrel kár összeveszni. Hogy világos legyen: ez nem egy olyan csoport, amely valami ellen tiltakozva egy nap alatt 8000 lájkot kap - alapból 320 ezren vannak/vagyunk. Az már három "Milla". Vagy egy fél népszavazás.


(A szerző nem elfogulatlan: pár évig az Időkép tanácsadója volt publikusan hozzáférhető nemzetközi adatbázisok ügyében. Nem pénzért, hanem az ügy és a közösség iránti lelkesedésből.)


Egyetértesz? Csatlakozz hozzán a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Magyarország, menjország


Az elmúlt hónapban egy érdekes fejlemény vezető politikusainkat is felkavarhatta (ami az Index október 11-i cikkének köszönhető). Orbán Viktor tőle szokatlan módon nem állta meg nyilatkozni arról, hogy (szerinte) „ha 2014-ben újra nyer a Fidesz, hazajönnek a fiatalok”; Bajnai Gordon pedig nem volt rest válaszolni erre a Milla tüntetésén: „mi nem olyan országot akarunk a gyerekeinknek, amelybe egyszer talán majd jó lesz visszatérni – hanem olyat, ahonnan nincs miért elmenni”. Egy alapvető hibát azonban mindketten elkövettek: csupán a vágyaikat vetítették ki – miközben az okok és a tények kinyilatkoztatásától eltekintettek. „Elfelejtették” ugyanis feltenni a kérdést: miért is vágyódnak el a polgárok ilyen tömegesen ebből az országból? Abból az országból, amelyet - nem mellesleg - a szóban forgó politikusaink irányítottak az elmúlt években?


A TÁRKI Társadalomkutatási Intézet márciusi kutatása szerint minden ötödik magyar felnőtt tervezi, hogy rövid- vagy hosszú távon külföldön vállal munkát vagy véglegesen kivándorol. Az Index október elején közzétett cikkének szavazógépét pedig közel húszezren vették eddig igénybe és az eredmények még az előbbinél is jóval drasztikusabb képet mutattak:
















































Tervezi, hogy elköltözne Magyarországról?



    Igen, a közeljövőben biztosan költözöm



4187



22%



    Igen, bár még csak szervezem



4997



26%



    Még nem döntöttem el



2420



13%



    Ha rosszabb lesz a helyzet, biztosan



3427



18%



    Ha rosszabb lesz a helyzet, esetleg



2427



13%



    Semmiképpen



1708



9%



Összesen



19166



az Index októberi felmérése (október 11-25.)





A rendszerváltás éveit közvetlenül kísérő nyugati fény, pompa és csillogás okozta káprázat ma már nem tartozik a fő „felbujtók” közé. Annál inkább hozzájárul a menekülési ösztönök felszínre töréséhez a gazdasági és politikai kilátástalanság; az állandósulni látszó lúzer-szerep; a depresszív munkakörülmények; az aljasság, a közöny és a cinizmus halálos szimbiózisa; a korrupció természetessége; a hírnév helyett a hírhedtség felértékelődése; az ál-jólét és műmosoly kényszerű vetítése – és persze a negatív társadalmi morál (mert itt lassan már mindenki negatív, mindenki pesszimista, mindenki csak bűnbakokat keres). És persze amikor ezeket dühödten hozzávágjuk „bölcs” vezetőink fejéhez, ők csak csodálkozó, ártatlan tekintettel pillantanak vissza ránk. Mint akik nem értik, miért piszkáljuk folyton őket ezekkel a problémákkal? Miért téblábol népszerűségi indexük tartósan 50 százalékpont alatt? Miért fordulnak el tőlük – és az országtól! - a választók ekkora tömegben?


Ők azok, akik komolyan elhiszik: ha jobb lesz a foci, ha több lesz az olimpiai érem, mint korábban; akkor sikk lesz magyarnak lenni. Ha most még kicsit rosszabbul is élünk, de jövőre teszünk egy lépést előre, akkor mindenki meg fog nyugodni. Ha röghöz kötjük a fiatalokat, akkor majd szépen itthon maradnak. Hát nem. Nagyon nem.


almosoly.jpg


Kik mennek és kik maradnak? Mennek a számítók és a rettegők. Maradnak az erőszakos ostobák és a reménykedők. Mindkét csapatban vannak kormánypárti és ellenzéki érzelműek is. Mi azonban csak az itthon maradottakkal tudunk foglalkozni. Őket kellene meggyőzni arról, hogy maradjanak - és segítsenek megmaradni. A sikernek viszont három olyan alapvető feltétele van, amit rendszerváltó politikusaink közül eddig senki nem tudott megteremteni: közbiztonság, jogbiztonság, létbiztonság. Pedig ezek miatt tényleg érdemes volna itthon maradni.


Persze mit várunk egy olyan kiépült klientúrától, amely úgy telepedett rá a magyar választó (de lassan választani nem tudó) agyára, hogy az még véletlenül se találhasson alternatívát? Megpróbáltam ábrázolni, milyen dilemma előtt állunk 2014-ig:


politikai helyzet_MO2012.jpg


Amint látjuk, két nagy csapat szeli a magyar politika egét - a hozzájuk tartozó kicsik pedig csupán szatelit-pártként aposztrofálhatók. Az ő feladatuk, hogy a bizonytalankodó választók számára alternatívát színlelve behúzzák a szavazatokat a szélekről. Valójában azonban a nagy csapatok táborát hizlalják: nincs valódi filozófiai, felfogásbeli, értékrendbeli eltérés köztük és „gazdáik” között. Hol mérsékeltebb, hol radikálisabb álláspont felé húzódnak: azonban leszakadni sohasem fognak.


A politikai árvák számára az egyedüli érdekes formációt az LMP jelentheti. Illetve: jelenthette. Az ő elkeseredett küldetésük nagyjából arról szól, hogy folyamatosan próbálják bizonyítani a választóknak: nem szatelitek, nem válnak egyik nagy csapat hűbéresevé sem. Azonban erős „rugókkal” kénytelenek felszerelkezni, hiszen politikai filozófiájuk olyan satnya, hogy képtelenek volnának önállóan lebegni a politikai térben. Hol baloldali, hol konzervatív, hol jogvédő szerepet játszanak - nem valami jól. Sajnos így 2012-ben is nagyon látszik rajtuk, hogy a protest szavazók juttatták őket a parlamentbe - viszont ők is fogják kipenderíteni őket onnan. Egyszerűen azért, mert nincs elég önálló arculatuk ahhoz, hogy bárkit meggyőzzenek arról: ők egy olyan célt, ügyet szolgálnak, ami csak „az övék” – és csak velük lehetünk képesek azt elérni. Tipikus ellenzékiek. Széthullásuk nemcsak belső instabilitásuknak, széthúzásaiknak lesz köszönhető (mint arról blogtársam írt is mostanában), hanem csigalassú felfogásuknak, egoizmusuknak, személyi állományuk kvalitásainak - és persze naivitásuknak is. Ha így folytatják tovább, nekik tényleg fájni fog 2014. És nekünk is, mert így megszűnik minden akadály a kétpólusúvá válás előtt.


Az elkeseredett választó éppúgy forgatókönyveket gyárt, mint a politikai pártok. Nézzünk egy végtelenül leegyszerűsített - azonban mégis lehetséges - példát a következő két évre vonatkozólag:



























































az elkeseredett politikai árvák ("Én") lehetőségei



 



IMF



Orbán



Bajnai



Szatelitek



Én



IMF



jön



megy



marad



marad



marad



Orbán



megy



jön



megy



marad



megy



Bajnai



marad



megy



jön



marad



marad



Szatelitek



megy



marad



megy



jön



megy



Én



senkit nem érdekel



jön



Szatelitek = Jobbik vagy Gyurcsányék (kormánytényezőként)




E szerint a forgatókönyv szerint lényegében akkor érdemes maradni, hogy Orbán megy, illetve ha Bajnai jön. Ez azonban nem azért van, mert kevés a Fideszes és sok az MSZP-s. Inkább olyan tényezőknek köszönhető, mint hogy: kormányon maradni eleve nehezebb; Bajnai szövetsége egy új(abb) reményt hoz és ez sokak számára vonzó; Orbánék pocsékul kormányoznak és máshogy nem lehet leváltani őket; a szélsőségek hatalomra segítésével pedig nem lesz jobb és biztonságosabb az életünk.


A felvázolt helyzet azért elég lesújtó. A két nagy pártszövetség között lebegő felhő egy betöltetlen politikai tér – amit úgy tűnik, nálunk senki nem kíván betölteni. Nyilván Orbán és Bajnai is áhítozik a „nagy nemzeti közép” megszerzésére – azzal azonban nem számolnak, hogy ott olyan gondolkodású választók bújnak meg, akiket mindenkettőjük  - tetteik okán – taszít. Ők volnának a politikai árvák: akik elutasítják a demagóg, hazug, álságos kortesbeszédeket, akik elutasítják a szélsőséges, udvariatlan megnyilvánulásokat. Akik alternatívát keresnek – nem pedig hitet. Az ő álmuk a valódi alternatíva: őszinte beszéd a gazdaságról, a jóléti rendszerek fenntarthatóságáról, a jogbiztonságról, az esélyegyenlőségről. Számukra egy rossz hír nem jelent automatikus kiábrándulást: nem sértődnek meg azon, ha nem jutalmazzák őket (a saját pénzükből). Ők akkor maradnak itthon szívesen, ha látnak és hallanak egy kis őszinteséget is. Ha tudják, hogy a köz-, jog- és létbiztonság ügye rajtuk is múlik.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

Thursday, October 25, 2012

Lehet más? De merre?

Az elmúlt napok ellenzéki fejleményei még biztosan nem a végleges, 2014-es felállást mutatják, ugyanakkor körvonalazódnak azok a viszonyok és lehetőségek, amelyek az egyes formációk játékterét megszabják, lehetséges irányválasztásukat felvázolják. Az általunk már sokszor tárgyalt LMP pozíciójához hadd tegyek még egy gondolatot, ígérem, most nem leszek hosszú.


Hogy 2010-ben milyen elképesztő szerencséjük volt, azt talán fel sem fogják. A 2010-es választásnak ugyanis olyan tétje nem volt, hogy ki kormányozzon, vagy hogy az addigiak elhúzzanak-e a fenébe. Évekkel a választás előtt mindenki tudta a győztest, a kérdés csak a többség mértéke volt. Ez - és hadd legyek durván cinikus: csak ez! - tette lehetővé, hogy aki nem kedvelte az akkor még csak leendő kormánypártot, az szavazatával cizellálja a véleményét. A frissen feltűnt LMP által közvetített rendszerkritika - nekem ez volt a fő vonzerejük, nem a zöld vonal - vállalható alternatíva volt mindazoknak, akik mindkét "oldalból" kiábrándultak.


Egy dologban teljesen biztosak lehetünk: ez a számukra kedvező konstelláció 2014-ben nem lesz meg. Nem lesz meg egyrészt a Fidesz által átírt választási törvény miatt, másrészt meg a Fidesz által vitt politika polarizáló, megosztó hatása miatt. Viktort vagy szeretik, vagy utálják, középút nem nagyon van. Így nagyon valószínű, hogy lesz Orbán, lesz egy valamilyen ellenzék - 23-án láthattunk erre egy javaslatot - és lesz a Jobbik (bár meg kell mondjam, ha kisebb mértékben is, de a most leírt polarizáció őket is érinti). Technikai értelemben persze semmi akadálya nincs az indulásnak, a kérdés csak az, hogy ami 2010-ban hét és fél százalékig vitt, jó-e bármire most? A választás fő kérdése most ugyanis az lesz: Viktor vagy nem. (23-a után talán már mondhatjuk: Orbán vagy Bajnai, de ez ahhoz még túl friss, hogy kőbe véssük).


A kérdés, amivel az LMP szembesül: találnak-e öt százaléknyi olyan, politikailag aktív szavazót, akinek ez a kérdés nem fontos? Akinek mindegy (nem most: 2014-ben!) hogy Viktor maradjon vagy menjen. Ahhoz, hogy erre a kérdésre ne a teljesen nyilvánvaló "nem"-mel válaszoljunk, nagyon meggyőző rendszerkritikával kellene előállniuk. Amíg ezt a kérdést nem tisztázták, bármit mondanak, az ellentmondásos lesz. Minél jobban nyit középre Bajnai, annál inkább. (A birkás képért bocs, más állattal nem találtam ilyent... vegyétek úgy, hogy engem szimbolizál :-) )


Egyetértesz? Csatlakozz hozzán a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

Tuesday, October 23, 2012

Összefogás Bajnai-módra: sakk az MSZP-nek

Aki a Milla tüntetését azzal a céllal kereste fel, hogy útmutatásra leljen az elmúlt hetek "ki kivel nem fog össze és ha mégis akkor miért nem" játszmája után, az nem csalódott. Bajnai csapata ismét profi teljesítményt nyújtott, ami komoly versenyelőnyhöz is juttathatja az ellenzéki oldalon: továbbra is ő a kezdeményező fél, összefogási programja pedig integratív, befogadó több szinten is. Ahogy pár hete a Milla-Bajnai összefogás híre az LMP-t, a mai fellépés a pár győzelme ellenére az összefogás-fronton eddig passzív MSZP-t hozza kényszerhelyzetbe.


bajnai_milla.jpgA fellépés mikéntjéről, a meglehetősen koherens programpontokról itt nem beszélek, ezt Poldi bá nagyon jól leírta. A lényeg az, hogy Bajnai nemcsak széleskörű, toleráns és (saját maga irányában is) önkritikára hajlandó összefogást vizionált, hanem egyben bejelentette ennek általa javasolt keretét. A Szolidaritás, a Milla és Bajnai saját Haza és Haladás egyesülete által kialakított "Együtt 2014" szövetség jelenti ennek centrumát, Kónya Péterrel, Juhász Péterrel és Bajnaival - a primátust nyilván ez utóbbi viszi. Egyik szervezet sem párt, ugyanakkor nemcsak nyíltak a pártok csatalkozására, de ez az ajánlatuk, a javaslatuk. Ez egy kétpólusú ajánlat, széles körű Orbán-ellenes összefogásról szól, de nemcsak a kormányt, hanem a rezsimet (alkotmányos rendszert), sőt a politikai gondolkodásmódot is meg kívánja újítani, az elmúlt 22 évhez képest új alapokra helyzni. Bajnai nyilván érezte, hogy az ő esetében ez azért némi bizalom-megelőlegzést igényel támogatóitól, mert erről és önkritikus hajlandóságáról több, a helyszínen őszintének tűnő mondatot, gondolatot is mondott.


Ha pedig ez két pólus, akkor egyrészt az LMP szerepe válik súlytalanná a modellben, hiszen bár a Bajnai-beszéd a programjuk számos elemét említette, nekik a jelenlegi politikai irányultságukkal vagy a marginális csoportként beilleszkedés lehetősége vagy a kívülmaradóként érdektelenségbe süllyedés marad. Sokkal érdekesebb az MSZP helyzete. Jelenleg országosan kiépült párthálózata a Fidesznek, az MSZP-nek és (az ország nagyobbik felén, de messze nem mindenütt) a Jobbiknak van. Ennek alapján ők egyedül is aspirálhatnának a Fidesz kihívójának szerepére - most azonban nem ők a kezdeményezők. Előállhattak volna saját jelölttel, aki szerintem nagyjából csak Botka László szegedi polgármester lehetne, de eddig nem tették meg. Most már ők is az események után kell menjenek: nekik kell válaszolniuk Bajnainak és az Együtt 2014-nek: igen vagy nem? És ha igen, akkor ez azt is jelenti, hogy hiába a hálózatépítésben domináns helyzetük, a passzátszelet nem ők fújják - és ezért cserébe csak annyit kapnak, hogy Bajnai kiemelte: az ő 8 évük és a Fidesz 2 éve közé - a jogállami keretekhez való viszonyulás miatt - nem lehet egyenlőségjelet tenni. Ez azért elég keserű pirula, és nem is biztos, hogy hajlandók lesznek lenyelni - valószínűleg ez a következő hónapok egyik legfontosabb politikai kérdése itthon. Arra azért fogadnék, hogy a szocialista vezetők most kicsit fújnak Bajnaira: 2009-2010-ben egy évig tartotta sakkban őket és folytatott a nevükben épp a saját valószínű reflexeik elleni politikát, és most még ez is... Viszont valószínűleg Bajnai és csapata is elég jól ismeri őket ahhoz, hogy meddig lehet elmenni velük/ellenük egy ilyen játszmában.


A másik fő kérdés az, hogy ez az, önmagukban közvéleménykutatási szinten nemhogy nem mérhető, de meg sem jelenő csoportok alkotta szövetség, az Együtt 2014, a "magyar Olajfa" képes-e gyökeret ereszteni, ismertté válni, a kormányváltó összefogás jelképévé válni? Pár tízezer ember előtt ma úgy tűnt, hogy igen, de itt jóval szélesebb kör számít. Ha nemcsak ők hiszik ezt el magukról, de az Orbánt leváltani igyekvő indulatot tényleg ők képesek fókuszálni, akkor itt a kormányváltás lehetséges forgatókönyve (csak lehetséges, mert nyilván a másik oldalnak is lesz ehhez még szava).


(Kis önreklám: még azt sem mondhatja senki, hogy Bajnai nem hagyott időt másoknak: mi már januárban, aztán a márciusi Milla-tüntetés után is vázoltuk ezt a valószínű forgatókönyvet, és bár szeptemberben volt egy kis megingás, az szinte az akkor megjósolt módon alakul... Márciusban ezt írtuk:



Mert most még kiment jópár tízezer ember csak a kormányellenes demonstráció kedvéért, de hátha legközelebb még többen kimennének azért, hogy meghallgassák, milyen jövőképet kínál az ellenzék jelöltje. Hátha erre többen lennénk kíváncsiak. Hátha többen azok közül is, akiket a Milla tegnap még nem tudott megszólítani. Talán érdemes lenne megpróbálni.



...és így is lett, tényleg érdemes volt megpróbálni.)


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

Monday, October 22, 2012

Elintéztünk egy csomó ÁVÓst...

...ezt mondta Nagyapám Anyámnak, ott, hátul a kertjükben, a vadkörtefa tövében. Az előzményekhez tartozik még egy csattanós páros irdatlan pofon, amit főkönyvelőként a devecseri Állami Gazdaság sikkasztó párttitkárának lekevert. Majd persze meglett a böjtje ennek is, klerikális elhajlóként, a kommunisták ellenlábasaként addig megtűrték, mert jó munkát végzett, keményen dolgozott mások helyett is. A kapucinusoknál végzett (dédapám, aki kovácsból emelkedett a Nemzeti Bank főgépészévé, taníttatni tudta), a karakán, igazságtalanságot, hazugságot nehezen tűrő fiatalember ezzel a pofonnal fejezte be a karrierjét a Nép Köztársaságában. Aztán bő egy évet nyomott le a veszprémi börtönben azért a két jogos maflásért, míg elmehetett. Másutt jutott volna talán több is, akkoriban egy viccért is lehetett tíz évet kapni.

Nagyanyám, meg két karonülő csöpp gyermeke várták őt haza 1954-ben. Amikor a felismerhetetlenségig lesoványodva, és kimerülve, nagykabátján hatalmas, fekete festékkel felmázolt "R" betűvel, hazatért Lengyeltótiba, már megbélyegzett ember volt. Az én nagyapám mégsem esett kétségbe, jól megtermett, majd' két méteres izmos, szíjas, inas emberként így nem esett nehezére a fizikai munka. Vagonszámra szenet rakott ki, előbb segédmunkásként, majd nagy nehezen, ismerősök, barátok által segítve beállhatott esztergályosnak, mindenesnek egy gépállomás javítóműhelyébe. Nem vesztegette az idejét, a következő években, évtizedekben háromféle szakmunkás bizonyítványt szerzett, majd kétféle technikumot is elvégzett, teljesen új szakmákat tanult, de sokra nem ment velük a bélyeggel a homlokán.



Aztán 1956-ban az én Nagyapám elégtételt nyert. Tízenegy évvel a háború után, ősszel Lengyeltótiban újra sorakoztak a Pestről jött teherautók. Élelmet, adományokat vittek magukkal és titokban, a besúgók és rosszakarók tekintetét elkerülve Nagyapám is velük tartott visszafelé. Egy hónapot töltött Budapesten, hogy hol volt és ott mit csinált, vagy tett, arról soha senkinek nem beszélt, csak néhány évvel később, a már cseperedő Anyámnak mondta azt ott, a vadkörtefa tövében körtét szedve hogy "elintéztünk egy csomó ávóst". Csak ennyit mondott, se többet, se kevesebbet.

Mikor hazatért, vissza a gépállomásra, csendben maradt és hallgatott. Azoknak a suhancoknak akik azokban a napokban  odahaza ledöntötték a helyi Lenin szobrot, az "ellen"forradalom után ugyanúgy elvették a jövőjét, mint az én Nagyapámnak. Csendben ültek a kocsmában a koszos, izomszaggató munka után,  fizetésnap után havi egyszer még berúgásra is tellett. Gyakran jött ilyenkor haza véresen, elmarjult ököllel, mert aki a kocsmában beléjük kötött annak még évtizedekkel később is kijárt a jókora verés. De legalább az én Nagyapám elégtételt kapott helyettük is, a legyilkolt, meghurcolt, becsapott, elnyomott emberek helyett is.



Kérdeztem Anyámat: De miért nem kérdezted meg tőle részletesen, mi történt? Sem akkor sem később? Egyáltalán, mit mondtál neki, amikor ezt mondta neked? Az mondtam - mondta Anyám-: "Jól van angyalkám, jól tetted. Semmi mást." Tovább kérdezgetni meg nem akartam, szenvedett ő eleget akkor is, később is, nem akartam bolygatni.


- * - * -


Eddig tartott Trocsanyi cikke. Ekkor a blog egyik okvetetlenkedő szerkesztője megkérdezte, hogy mi is  a cikk üzenete? A kérdésre még a következőket mondta, érdemes továbbolvasni:


Anyám nagyon szerette Nagyapámat; több mint 30 éve halt meg, de máig siratja.
 
A szeretet ilyen;
„A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy. (…) Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” - ahogy Pál apostol írta.
 
Néha a kisember is kaphat elégtételt az Élettől, ez kb. a lottóötös esélyével szokott megtörténni, és ez ugye maga a Remény.
 
Ilyen az igazi, megélt, valódi történelem, nem az amit a könyvekben írnak, meg amit az okosok kinyilatkoztatnak. Valahol itt húzódik a határ a műveltség (intelligencia) és a bölcsesség között. Ez meg maga a Hit.
 
Az a csavar, hogy mindaz ami most történik, a napi politika a harcok, minden talmi és jelentéktelen, a történelem és az egyéni életünk kontextusában. Ezért egyfajta kritikája a blognak is, meg a helyzetnek is, a felgyorsult és lehajolni, tanulni rest társadalmunknak és civilizációnknak.


 


Egy kattintás és nem maradsz le a posztokról:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

Sunday, October 21, 2012

Bajnai vagy Orbán? Válasz Róna Péternek

Az általam igen tisztelt Róna Péter úr ma fontos írást publikált a Népszabadságban, Össze-visszafogás címmel. Cikkének vezérfonala az, hogy a 2014-es választás eredményeképp többséget kapó politikai gondolkodásmód, annak az elmúlt 22 év beidegződéseivel való szakítási képessége a leglényegesebb.



Lehet, hogy a katasztrofális Orbán-kormány leváltására a megfelelő eszköz nem a magyar közélet szótárának és nyelvtanának gyökeres megreformálása, hanem a lerobbant, de kétségtelenül életben maradt soi disant demokratikus erők összeboronálása. Ehhez pedig nem egy olyan személy kell, aki hiányosnak és deformáltnak véli az általuk képviselt berendezkedést, hanem olyan valaki, aki épp onnan jött, annak nem fordít hátat, de mégis elmondhatja magáról, hogy ő, valamilyen, eddig meghatározatlan értelemben, más, mint az a kormány, amelynek minisztere, majd kormányfője volt.



A gondolatmenet világos, és ebből következően az írás jó része gyakorlatilag Bajnai Gordon részben meghirdetett, részben kikövetkeztethető, részben pedig életútjából feltételezett programjának elvi kritikája. Meg kell mondjam, nekem nem ezzel van gondom, mint mindenkit, Bajnait is lehet, és kell is kritizálni. Nekem a fő bajom az, hogy ezt Róna Péter, és az általa láthatóan favorizált LMP nem viszi végig következetesen.


3kind.jpgMert hát az LMP lehet, hogy két éve azt mondja, hogy "lehet más" vagy "legyen más", ehhez képest - bár volt jópár komoly taktikai húzásuk, legutóbb a napokban Kajászón - stratégiai értelemben mindeddig olyan balos álmodozóknak tűnnek, akik két kézzel sem találják a saját hátsójukat. Pillanatnyilag azt sem tudom, kire hallgassak náluk, elnökük nincs, az a pár ember, aki esetleg mondhatná, merre van az előre, meg nem ugyanazt mondja.


Ehhez képest hadd csapjak a lecsóba: Róna úr, ha Ön úgy áll ki ezzel a gondolatsorral, mint az LMP miniszterelnök-jelöltje, az egy érdemi lépés lenne, az egész mondanivalónak komoly súlya lenne egy pillanat alatt. Ehhez nyilván a párt támogatása is szükséges lenne, de ha megadják (ugye, lesz egy kongresszus novemberben...), akkor onnantól mit bánom én, ha ökozöldeznek meg akármi - akkor már fogom tudni, hogy az Ön markáns, alapjában konzervatív értékrendjét tartják támogatandónak. Tegyük ehhez hozzá Schiffer látható elkötelezettségét a jogállam helyreállítása iránt, és egész jó kis elegy lehet ez.


Amíg azonban ez nem történik meg, addig sajnos Ön is csak egy a fanyalgók közül. Ha Orbán távozni kényszerül 2014-ben (ha!), az nem a magasztosan kifejtett gondolatok és logikus gondolatmenetek miatt lesz, hanem azért, mert valaki ezeket érthetően közvetíteni tudja a választók felé. Nekem Ön jobban tetszene ebben a szerepben mint Bajnai Gordon - de míg ő úgy tűnik, vállalja a dolgot, más pedig egyelőre nem, és mivel ő nemcsak arra tűnik alkalmasnak, hogy jó kihívó legyen, de 2009-10-es teljesítménye elég jó referencia is, most elsősorban rá vagyok kíváncsi. És azért is, mert ha Orbán mégis marad, akkor még messzebb kerülünk Róna Péternek a cikkében jó irányként vázolt elképzeléseitől.


Lehet, hogy Bajnainak csak az lesz a szerepe, hogy az összefogni nem akaró erőknél kiugrassza a nyulat a bokorból - ámde ha Ön ezzel egy hónappal előbb áll ki, és esetleg az LMP is támogatja ebben, akkor talán 23-án Önt mennénk meghallgatni. De az kiderült korábban is, hogy valaki már kell, pusztán a tagadásra, kritikára nem építhető sikeres mozgalom.


Én egyetértek az Ön kritikájával, és ha kiáll jelöltként, támogatni is fogom. De ehhez ki kell állnia! Pusztán a kritikára nemcsak Orbán, de Bajnai ellen sem építhet.


Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Friday, October 19, 2012

Tarlós-égetés

Főpolgármester Úr ideges. Van rá oka: nem elég, hogy lehetetlen költségvetési helyzetben van a város; nem elég, hogy az ellenzék nap mint nap számon kéri őt vélt vagy valós tetteiért; nem elég, hogy óriási felháborodás kíséri minden intézkedését; nem elég, hogy a Fidesz-frakció folyamatosan szervezkedik ellene; még ez az okoskodó liba is kekeckedik vele. Budapest szegény királya elfáradt – s rajta már az sem segít, ha IQ-ja 90 felett repeszt át a fővárosi égbolton.



Tarlós bő két éves uralkodásának gyümölcse hosszas és kínos magyarázkodások sorozatából lassan véget nem érő vészkiáltássá érik. Mély világfájdalommal szívében, Őgorombasága talán unja már elkeseredett, tehetetlen (ön)vívódását - és talán ezért érezte ösztönös szükségét, hogy levezesse a feszkót Kálmán Olgán.



Az ilyen agyi érelpattanások láttatják, hogy azon politikusok, akik egyébként a pártdrukkereken kívüli, gondolkodó közönség számára is elfogadhatóak (s urambocsá’: időnként talán még szimpatikusak is), egyetlen rossz napot kifogva képesek romba dönteni nagy nehezen felépített pozitív imázsukat. Hiába kapálóznak: azért ők sem gondolhatják komolyan, hogy Kálmán Olga a hibás, amiért néha felfedi valós arcukat - és ami így rendszerint népszerűségvesztéssel is jár. „Engem provokálnak!” – kiáltják sértődötten: ez azonban maximum a Főrendezőnél lehet elfogadható magyarázat. Az értelmes többség ugyanis pontosan tudja: itt csak az provokálható, akinek vaj van a füle mögött. Meg persze az, aki tahó.


primitiv faj.jpg


Tarlós esetében a napnál is világosabb, hogy mi ennek a nagy idegességnek a valódi oka: egész egyszerűen képtelen eljátszani a ráaggatott szerepet. Orbán direktor úr arra kérte fel őt egykoron, hogy egy középre húzó ember képét mutató - a bizonytalanná vált budapesti szavazókat el nem ijesztő - gentleman szerepében brillírozzon, majd - főpolgármesterként - mindig, minden körülmények között működjék együtt a Kormánnyal és a fővárosi Fidesz-frakcióval. Tartsa a hátát, tartsa a frontot - és persze tartsa távol a túlzottan ambiciózus narancsosokat a hatalomtól. Tartsa ott a gyengélkedőben Budapestet - néha pedig tegyen eleget különleges kéréseknek. Így válhat belőle „Őfelsége legfőbb polgármestere”.


Hűségével kapcsolatban eddig nem is akadhatott problémája Orbán Viktornak: tehetségével, rátermettségével annál inkább. A miniszterelnök talán csak nemrég döbbenhetett rá, mennyire elszámította vele magát. Tarlós egész egyszerűen nem megfelelő ember a nagy feladatra: önjáróságával olykor elefántként téblábol a budapesti porcelánboltban; megbont bizonyos szisztematikusan szőtt politikai hálókat; saját bábokat gyárt; és túl gyakran konfrontálódik. Mindenkivel. Rendszerint akkor kerül középpontba, amikor nem kellene: múzeumi negyed felállítása, megújított földalatti, villamos- és trolihálózat, fővárosi tulajdonba kerülő vízmű, gödöllői metró és csepeli gyorsvasút átadása helyett csődveszély, koalíciós feszültségek, utca névtáblák cseréje, hajléktalan-kipaterolás, Vitézy Dávid és Dörner György körüli botrányok. Hiába könyvelhet el kézzelfogható sikereket is (Alstom- és Siemens-vita rendezése, BKV-csőd elkerülése): egy választás megnyeréséhez ez rettentően kevés lesz. Pláne annak fényében, hogy – bár országos szinten a politikai szélrózsa nem fordult még meg teljesen – Budapest készen áll a váltásra. A következő két esztendőben semmi olyan eredmény prezentálására nem lesz lehetősége, amivel győzelemre törhet.


Főpolgármester Úr fásult is emiatt. Érzi, hogy az Orbán által kreált szerep nem áll jól neki. A mindenkivel szemben elkeseredett és hősies küzdelmet vívó, igazságkereső polgármester kiégett. Talán már azok sem hullajtanának könnyeket utána, akik eddig szánni való, szerethető figurának tartották. Tarlós magára maradt és már csak egyetlen feladatot szánt neki a miniszterelnök: húzza ki valahogy a választásokig, amíg ki nem talál valamit. Pontosabban: valakit, helyette. Olyat, aki nem veszélyes, aki nem válhat konkurensévé a Kormánynak - akiben nincs annyi ambíció és leleményesség, mint Rogánban vagy Pokorniban. Tarlós viszont már alig bírja szusszal: prüszköl, szitkozódik, goromba megjegyzéseket tesz. Tovább rontja a Fidesz amúgy sem valami fényes nőpolitikáját. Kálmán Olga elleni kirohanása emberileg persze érthető: a tántorgó királyra gúnyosan mosolyogó riporter arcának látványa nyilvánvalóan haragot váltott ki belőle. Ő amúgy sem higgadt típus: ha Szerkesztő Asszony szemüveges volna, talán még azt is leverné róla és jól ráugrana.


Dühödt ember ő, aki érzi a vesztét – akinek már mindenki érzi a vesztét. Politikai karrierje a vég felé közeledik. Ebben a szerepben számára már csak a magány és reménytelenség érzete maradt. A Kálmán Olgával bunkózó Tarlós megkeseredett politikai hajléktalanná vált – akin senki sem akar már segíteni. Sem a Fidesz, sem Orbán Viktor, sem a szélsőjobb. Kudarctörténete tanulság mindazok számára, akik a (tüzes) trónra áhítoznak: a királyi szerepre bizony nem mindenki alkalmas.


Schmitt Pál sem volt az.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Lázár lázálma


Lázár János hangsúlyozta: a termelésbe, a mezőgazdaságba, az iparba kell invesztálni, magyar bankrendszerrel, hitelezéssel és támogatási rendszerrel, valamint az összes európai uniós forrás átalakításával meg kell teremteni a termelő vállalkozások stabilitását.


A szolgáltatók "megregulázásával" is fellép a kormány a szegénység ellen. Közölte: a távhő után hatósági áras lesz januártól a víz- és a szemétszállítási díj, és ezt az áram és a gáz esetében is megpróbálják bevezetni. 


- Lázár János, Salgótarján, 2012. október 18., csütörtök (MTI)




Minden kapcsolat alapja a bizalom. Ha van bizalom, bármi megtörténhet, ha nincs, akkor jó eséllyel semmi nem fog. Azt gondolom, a bizalom egy olyan alapvető emberi, civilizációs érték, melynek a jelentőségét, fontosságát és szerepét az élet bármely területén mindenki megérti és elfogadja. A bizalom jelentőségének semmibevétele és fontosságának meg nem értése, véleményem szerint bárkit alkalmatlanná tesz minden olyan interakcióra, mely emberek között zajlik. Nincs ez másként az üzleti életben sem.


A bizalom kiemelt fontosságú az üzleti életben. Talán fontosabb, mint bármi más. Ahhoz, hogy egy üzlet létrejöjjön, ami által munkahelyek teremtődnek, adófizető munkavállalók kerülnek a rendszerbe, beruházások jönnek létre, mely alapját képezi a jövő gazdasági növekedésének, esszenciális fontosságú, hogy meglegyen a bizalom. Ez nemcsak a felek közti, hanem az üzleti környezetbe vetett bizalmat is jelenti, hiszen az ad keretet a vállalkozás működésének. Nem véletlen, hogy a vállalatok a jogbiztonságot fontosabbnak tartják egy beruházás megvalósításáról születő döntés során, mint például az adókedvezményeket.



A nagyobb probléma az az üzenet, amit a kormány küldött az országnak, nevezetesen a bankokkal felrúgott szerződés. Ez azt mutatja, hogy vagyis olyan példát mutat a kormány, nem érdemes, nincs súlya nincs becsülete sem a szavuknak se az írott megállapodásnak, ha ezt egyoldalúan felrúgja. Ez sajnos az a kormány amelyik egy írott megállapodásból visszalép ilyen drasztikusan, egyoldalúan az nem csak azzal a szektorral fogja legközelebb megtenni, hanem bárkivel. Ez egy fontos üzenet, mert egy komoly bizalmatlanságot szül. Ennek lehet egy sokkal durvább gazdaság lassító hatása, mint önmagának a megszorítási csomagban lévő tételeknek.


- Szalay-Berzeviczy Attila, M1 Az Este, 2012. október 18., csütörtök



Ez világos beszéd. Egy olyan országba senki nem fog befektetni, melynek a kormánya folyamatos jogbizonytalanságot tart fenn, amelyik semmibe veszi saját írott szavát, amelyik folyamatosan belenyúl a magán és vállalkozói szféra megállapodásaiba, melyik saját maga akarja alakítani a piaci folyamatokat, például a piaci árak meghatározásával. Lázár kijelentése az ipari beruházásokról ezen a ponton válik pusztában derengő hagymázas vágyálommá, mert ha a magánszféra a kormánnyal szembeni bizalmatlanság miatt nem fejleszt - arról nem is beszélve, hogy pénzt sem kap rá, mert a kormány a pénz áramlásáért felelős bankokat tartja a legnagyobb bizonytalanságban - akkor nem marad más szereplő, mint az állam, illetve az állammal kapcsolatban álló "baráti cégek".


Az állami szerepvállalás erősödése nem más, mint a visszatérés a rendszerváltást megelőző érába, az állam által elfogadottnak tekintett cégek térnyerése pedig az afrikai korrupráciák hagyományainak követése. Egyik sem a gazdasági növekedés biztos alapja.


Lázár János a csütörtöki salgótarjáni nyilatkozatával teljesen világossá tette, hogy a jelenlegi kormányzat (ne feledjük, Lázár jelenleg a Miniszterelnökséget vezető államtitkár), egész egyszerűen nem tudja értelmezni a bizalom fogalmát, ezzel pedig nagyobb károkat okoz az országnak, mint Matolcsy bármelyik eddigi csomagja.



Update 1.: Az, hogy Angela Merkel milyen magyarországi folyamatokkal, jelenségekkel szemben kritikus, lényegében ismert. Jogbiztonság, gazdaságpolitika kiszámíthatósága, bizalom: ezeken a területeken érzékelnek súlyos problémákat a Magyarországon tevékenykedő német vállalatok is. A szövetségi kormány véleménye az, hogy amit a kormány a bizalom terén elvesztett, azt nem lehet egyik napról a másikra helyreállítani.


Az Orbán iránti bizalmat nehéz helyreállítani - üzeni a német kormány


 



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Wednesday, October 17, 2012

A velünk élő szocializmus

Tulajdonképpen semmi különös nem történt a kormány mai bejelentésével, miszerint még további pénzelvonásra van szükség a költségvetési hiány tartásához. Mindenki tudja, hogy Matolcsy egy tehetségtelen bohóc akinek a programja, lassan már kimondható, hogy évek óta megbukott. Mindenki tudta már a nyáron elfogadott költségvetés körüli idétlenkedés után, hogy a költségvetés nem lesz tartható és újra kell tervezni. Azt is mindenki tudta, hogy hiába áll elő a kormány három havonta valami csomaggal az egész műsor csak cselekvés látszatát igyekszik fenntartani. Azt is mindeni tudta, hogy a kormány nem lesz hibás, hanem majd valaki más (ezúttal az IMF nem lehetett, hát lett a másik joker, Brüsszel). Azt is mindenki tudta, hogy a kormány már csak meg sem próbálja magát tartani a korábbi ígéreteihez és megállapodásaihoz, ha a pillanatnyi érdekei úgy kívánják. Azt is mindenki tudta, hogy a szavazások szempontjából stratégiai fontosságúnak tekintett nyugdíjasok továbbra is érinthetetlenek. Mint anno a rendszerváltás előtt.



Lassan mindenki leszámol magában azzal a nézettel is, hogy "ne az emberek fizessék meg", mert végső soron mindent az emberek fizetnek meg. Hiszen ki más fizetné? Cirmos macskám még nem jelentkezett, hogy akkor ő most fizetné a személyi jövedelemadómat helyettem. Népszerű elgondolás, hogy majd megfizetik a cégek, meg a multik, meg a mocskos kapitalista karvalytőkések. Tulajdonképpen ez még jól is hangzott a szocializmusban, de egy piacgazdaságban azért ez másként működik és bár nagyon úgy tűnik, hogy a Fidesz vissza kíván térni a kommunista gyökereihez (mihez máshoz térne vissza, hiszen onnan jöttek ők is), azért remélem, hogy ez csak átmeneti állapot lesz.


A jelenlegi gazdaságpolitikai kurzus doktrínája szerint az emberek helyett a költségvetés lyukait leginkább a külföldi cégeknek és a bankoknak kell megfizetnie. Ennek megfelelően a kormány rájuk vet ki adót, illetve kénye kedve szerint rúgja fel a velük kötött megállapodásokat. Ennek a következménye az, hogy Magyarországra nem érkezik tőke, a bankok pedig nem adnak ki hiteleket a vállalkozásoknak. Vagyis, nem jönnek létre munkahelyek, az elbocsátottakat nem pótolják, a fizetéseket csökkentik, vagy feketén adják ki és máris ott vagyunk hogy az emberek megfizették. Természetesen erre a válasz, hogy a közmunka. Amit azonban szintén az adófizetők fizetnek, azok akik még nem mentek ki külföldre és érdemi termelő vagy szolgáltató munkát végeznek. 


A jelenlegi megszorítási csomag továbbra is a növekedés lehetőségét ássa alá és az államszocialista berendezkedés irányába mutat. A tőkemozgást korlátozza - szegény Széchenyi a sírjában forog -, minél több embert próbál az államtól függővé tenni és bezárja az ország gazdasági kapuit. Ezért kellett rendszert váltanunk, hogy ismét ugyanoda menjünk vissza?




Socialist governments traditionally do make a financial mess. They always run out of other people's money. It's quite a characteristic of them. They then start to nationalise everything, and people just do not like more and more nationalisation, and they're now trying to control everything by other means. They're progressively reducing the choice available to ordinary people.


- Margaret Thatcher




Ismerős?



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Monday, October 15, 2012

Központi vagy helyi lakcímnyilvántartást?

A választási regisztrációs vita egy furcsa folyománya: vasárnap este Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője felvetette, minek Magyarországnak kötelező lakcímnyilvántartás, csinálhatnák ezt az önkormányzatok is. Első ránézésre talán meglepő, a párt eddigi, ultracentralizáló elképzeléseivel homlokegyenest ellenkező a javaslat. Persze mindjárt érthetőbbé válik úgy, ha a központi lakcímnyilvántartás léte a választási (elő)regisztráció elleni legnyilvánvalóbb technikai érv. Nosza, verjük szét (rakjuk az önkormányzatokhoz, aztán majd lesz valami), de regisztráció, az lesz! "Gombhoz az országot" - írja az "Így írnánk mi" blog a HVG-n.


Olyant már láttunk, hogy a Fidesz, ha egy vitában ellenérvekkel találkozik, törvénymódosítással akarja azt kilőni (szerencsére a bírói nyugdíjkorhatár csökkentését végül nem kísérte az egyetemi tanárok kötelező 62 éves nyugdíjazása, amire csak a felsőoktatás ment volna rá azonnal). Ez viszont most egyrészt veszélyes, másrészt tényleg filozófiailag megy teljesen szembe a Fidesz eddigi államfelfogásával.



Ez utóbbinak akár örülhetnénk is, ha nem lenne Napnál világosabb, hogy csak egy eleve vesztett vita érvei ellen próbálnának meg így harcolni. Magunk is kritizáltuk korábban a párt végletekig központosító, az önkormányzatokat ügyintéző elöljárósággá tevő elképzeléseit. Most is megkérdezhetjük: ha megbízunk abban, hogy egy önkormányzat képes közhiteles lakcímnyilvántartást vezetni, miért ne lenne képes egy általános iskola fenntartására, működtetésére? Vagy az érvek elleni harcban esetleg - mint ez esetleg felsejlik a híradásokban - akár a lakcímnyilvántartás kötelező jellege is áldozatul eshet? Ezt nehezen tudnánk elképzelni, bár mostanában minden lehet.


A javaslat viszont elég veszélyes - főleg azért, mert a NER alapszabályai szerint akár egy hét alatt gránitba, oppardon Alaptörvénybe is faraghatják, és mire kiderül, hogy esetleg a rendőr nem tud kihez fordulni adatért egy igazoltatásnál, vagy nem lesz olyan állami címlista, ami alapján kiküldenék a miniszterelnök marketing-leveleit, addigra késő. Én nem vetem el alapból az elképzelést csak azért, mert Rogán mondta - csak legyen érdemi érv mellette, azon kívül, hogy "szocialista csökevény". De az ég szerelmére, ugye legalább nem egyéni módosítóként, gyorsított eljárásban adják be, hogy eszükbe se juthasson, milyen súlyos mellékhatásai lehetnek a tüneti kezelésnek?


Mert ez tüneti kezelés: egy érvet próbál meg kilőni a regisztráció ellenzői kezéből, és érvet kreálni a vérszegény támogatói véleményeknek. Egy technikai érvet kilő, de az ellenző négyötöd csak felesleges mizériák nélkül, minél kisebb macerával szeretne szavazni. És ha lehet, nem szétverni az országát, annak adatbázisait a vita hevében.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Sunday, October 14, 2012

Orbán vészforgatókönyve

"Győzelemre készülünk, de átgondoljuk ezt a vészforgatókönyvet" - mondta Orbán Viktor Cegléden a gazdaszövetség ifjúsági tagozatának ülésén arra a felvetésre, nem kellene-e kétharmaddal bebetonozni a leendő agrártörvényt. Az, hogy ezt azoknak mondja, akik kevés sikerrel indulnak a földbérlet-pályázatokon, mostani mondandónk szempontjából másodlagos.


Az már sokkal érdekesebb, hogy ez egyáltalán felvetődik. Hogy egy ilyen kérdésre már nem egy félmosolyt kísérő legyintés a válasz, hogy hiszen úgyis mi győzünk. A választási vereség lehetőségét már nemcsak a belső elemzések fogadják el olyan lehetőségként, amelyre esetleg érdemes felkészülni, de az a párt és a kormány kommunikációjába is utat talált, méghozzá a legfelső szinten. Ez mindenképp érdekes fejlemény - a pártok saját véleménye lehetséges választási eredményeikről mindig érdekes útmutatás az erre fogékony, de esetleg kevéssé elkötelezett választóknak is.


A másik következtetés messzebbre vezet. A gyűlésen felvetett kérdés és a rá érkező miniszterelnöki válasz egy nyilvánvaló szcenáriót vetíthet előre: ha a választás előtt a kétharmados kormánypártnak az esetleges vereséggel is szembe kell néznie, a törvények mely körét próbálhatja így "kétharmadba vésni"? Ha mégis győznek, sőt esetleg ismét kétharmaddal, akkor ez nem jelent problémát, lehet tovább farigcsálni a törvényeken később is. Ha győznek, de nincs kétharmad, hát az már felvet olyan problémákat, hogy ha mégis bennmaradt valami, a sürgősséggel beadott egyéni indítvány nyomán ki nem tárgyalt hiba, akkor az esélyes, hogy ott is marad. Ha pedig nem ők nyernek, de a többség csak sima és nem kétharmados, akkor jöhet a rock'n roll, kormányozzanak ők ezekkel a szinte megváltoztathatatlan szabályokkal.


Ez utóbbival sok újat nem mondtam. Ámde annak a kifejtését még nem láttam sok helyen, hogy milyen további hatással lehet az esetleges vereség megfontolása a mai többség részéről magának a választási szabályrendszernek az esetleges (vissza) módosítására. A már elfogadott szabályok (előregisztráció nélkül is), az egyfordulós, a korábbi rendszerhez képest az egyéni körzetek felé hangsúlyosabb és a győztest túlkompenzáló mandátumszámítás eredménye az, hogy kicsit veszteni nem igazán lehet. Ha a pálya, a vélemények, a pártok közmegítélése a választás napján csak kicsit lejt valamelyik párt(szövetség) felé, annak sokkal könnyebben lehet kétharmada, mint eddig. Ha azt látja majd esetleg a Fidesz, hogy ki is kaphat, nem fogják-e ezt mégis visszacsinálni a kétharmadukkal - amíg lehet?


full_emergency_exit_sign.jpg


És ebből a szempontból a legkínosabb kérdés, hogy akkor, amikor ez az esetleges felismerés (nem biztos, hogy lesz rá okuk!) előáll, meglesz-e még ehhez a kétharmaduk? Szó se róla, eddig fegyelmezett a párt és a frakció, de ha kiszalad alóluk a szőnyeg, az itt is megjelenhet. Annál pedig kevés rosszabb forgatókönyv lehet nekik, hogy látják, hogy a győztest túlkompenzáló rendszert kreáltak, nem ők állnak győzelemre - de már vissza se tudják csinálni.


Ismétlem: ez nem a ma, és lehet, hogy nem is a holnap problémája, sőt az is lehet, hogy nem is áll elő olyan helyzet, hogy elő kéne kerülnie. Csak mondom, hogy nem lehetetlen. Már a miniszterelnök szerint sem.



Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Thursday, October 11, 2012

LMP végveszélyben?

Nem az ő hetük ez. Kiszorítják őket a "harmadik erő" még csak vizionált pozíciójából, prominens képviselőjük elkövet egy ki nem kényszerített szarvashibát Chávezzel, és kijönnek egy, Matolcsyt is leköröző tündérmesével gazdaság-ügyben. Lehet - bár még korántsem biztos - hogy a Fidesz lefelé spirálba került, de nekik még van honnan esni, lehet korrigálni. Az eddig is az észrevehetőségi határon álló LMP ezt a luxust nem engedhetné meg magának.


Bajnai és a Milla bejelentése, hogy a volt miniszterelnök az immár egyesületté szerveződő csoport október 23-i tüntetésén mond beszédet és lép vissza ezzel a hazai politikai életbe, pont az LMP-t hozza gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe. A párt elképzelése, hogy Orbánt úgy kell leváltani, hogy ez ne vezessen a szocik visszatéréséhez - most egy pillanatra ne menjünk bele abba, hogy ez a számunkra is szimpatikus elképzelés reális-e - úgy körvonalazódott eddig, hogy a bizonytalan bázisú, és a politikában ismeretlenségük és szervezetlenségük miatt eddig gyakorlatilag súlytalan rendszerkritikus szervezetekkel, elsősorban pont a Millával, esetleg a 4K-val lépjenek szövetségre. Kicsik a kicsikkel, ez önmagában is elég illuzórikus elképzelésnek tűnt. Ezután Schiffer András, a párt pillanatnyilag is egyik legerősebb arca kijelentette, hogy na Bajnaival aztán nem, őt is az elutasítandó szocik közé sorolva. Erre most Bajnai - aki valószínűleg önmagában komolyabb tájékozódási pont az ellenzékben, mint az LMP, a Milla és a 4K együtt - épp a Millával látszik összefogni. És ha az is erősen kérdéses, hogy egy erő vagy csoport megél-e a Fidesz és az MSZP között, akkor az viszont biztos, hogy kettő nem. És ki bukhat itt nagyobbat?


Ez már önmagában elég kellemetlen, de legalább az LMP eddigi arculatát folytatja. Erre jön Scheiring Gábor, az LMP parlamenti képviselője, és leírja a blogján, hogy Venezuela nem túl jogállami módszereket alkalmazó elnöke mekkora faszagyerek és micsoda modell a dél-amerikai baloldalon, amely így akár alternatívája is lehetne a korrupt hazai jobb- és baloldalnak. Na azt hiszem, ezt hívják ki nem kényszerített hibának. A részletes bírálatba nem megyek bele, megtette azt a HVG publicistája (érdemes elolvasni, nagyon jó!), elég legyen itt annyi, hogy felveti egy egalitáriánus, kőkeményen szocialista párt világképét.


lmp_gabika.jpg


Ezután ma bejelentik a költségvetési elképzeléseiket. "Igazságosabb adórendszert" - írják, meg "3 kulcsos progresszív jövedelemadót". Ami ugyan nincs az anyagban, de 4 milliós éves jövedelem felett 45%-os SZJA-t vezetnének be. Mondom, kőkeményen szocialista program. Az pedig, hogy ez a tervezet a szokásos módon tele van a "zöld" és "öko" jelzőkkel, amelyeknek a valóságra vetítése feltehetően amúgy matolcsysan, vagyis ki tudja hogyan történne, már meg sem lep.


Értem én, mindig is értettem, hogy ők váltópárt akartak lenni. Meg is írtuk, hogy talán még az év elején nem lett volna teljesen esélytelen a dolog - ehhez azonban például elnököt kellett volna választaniuk, és inkább a csalódott, Fideszből kiábrándult, de az LMP vonalától feltehetően valamelyest jobbra álló szavazók megnyerésére koncentrálni, esetleg Ángyánt a csapathoz hívni. Ezekből szinte semmi nem történt. Most a csalódottakat majd elviszi Bajnai, ha ő nem tudja, akkor az MSZP, ha nem lesznek elegen, akkor marad Orbán. De az LMP innen nem tudom, hogy áll fel. Chávezzel meg 45%-os SZJA-val biztosan nem fog.


Kár.


Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Orbán Viktor csodálatos utazása a vadludakkal

Mert ne legyen kétségünk afelől, hogy a végére mindenki megjavul. Orbán Viktor is szépen lassan rá fog jönni, hogy meghúzni a tehén farkát, pocsolyába kergetni a jószágokat nem szép dolog, mint ahogy nem szép dolog erőből kormányozni, nyudíjvagyont elvenni, országot alázni ésatöbbi ésatöbbi. Nils Holgerssonnak ez sikerült, bár a svéd modell ebben az esetben is kicsit más. Ott egy hóbortos törpe változtatta törpévé a kölyköt, itt a négyévenkénti választások - mert még van ilyen - mumusa lesz az, aki mosolyra fakasztja a fideszes vezérkart. A recept a régi. Nem bántani kell a jószágokat, hanem simogatni a fejüket, cserébe még négy évig mindenki marad az istállóban.



Valljuk be, OV már majdnem van olyan dörzsölt mint Kákalaki Akka, a kis két éve húzódó csodálatos utazása miatt unortodoxia felett pedig van mit pótolni. Valami furcsamódon a gaz IMF még mindig tárgyalópartner, Matolcsy elv..., pardon bajtárs szabadságharca lassan olyan kínlódássá válik mint Mao nagy menetelése, úgyhogy van honnan feljönniük a fiúknak. Persze ez sem meglepő, minden kormány az első félidőre rakja a keserű dolgokat, a végére meg valami édeset (unikum-vacsora-hubertus), hogy jó szájízzel menjünk el szavazni. Amióta a világ világ, ez így ment. A soproni fiaskó pedig pont az a kilométerkő, ahol el kell kezdeni osztani az édeset.



A kérdés csupán az, hogy az eddigi két év “eredményei” után mi van még bevethető állapotban. Merthogy Nils Holgerssonnak ingyenbe volt segíteni a sok-sok bajbajutott állaton, megmenteni a medvéket, bocikat, kacsákat és ludakat, de Orbán Viktornak kicsivel többet kell felmutatnia. Mondjuk ha lenne olyan kis piros sapkája, a végén fütyülővel, elég lenne csak belefújni, és a szmöre-IMF már kotródna ki az országból. De nincs neki, sőt Matolcsy (Úristen, kinek a ötlete volt hogy Hacser Józsa legyen pocok szinkronja???) 400 milliárdos megjavuló csomagja olybá tűnik, mintha az IMF fütyülőjét kellene a szánkba venni. Na, ennél komolyabb násztáncot ez az ország még nem járt, de a libák se Lappföldön. Nem vagyok azonban biztos abban, hogy az unikum-hubertus recept most is működni fog. Úgy tűnik messze belegázoltunk az unortodoxia mocsaraiba, és egy kurva vasunk se lesz  már hangulatjavító intézkedésekre 2013/14-ben. Nils Holgersson ebben az esetben odaállna Kákalaki Akka elé, és bocsánatot kérne. Hogy miért? Mert ő tényleg megjavult útközben. A mi Orbán Viktorunkról ezt nehezen képzelem. Jó lenne egyszer azt látni, hogy Matolcsy helyett egy szakembert ültetne a miniszteri székbe, és okos embereket megkérdezne, merre tovább?



Ehelyett félek hogy el fog durvulni a politika, nem véletlenül lett bedarálva a média, az alk. bíróság, a jogrendszer, Azerbajdzsán... A mi Nils Holgerssonunk egy óvatlan pillanatban ki fogja tekerni Márton lúd nyakát, meg fogja sütni és az egészet pocokra keni. Teszi ezt majd azért, hogy akit még meg lehet etetni, azt legyen mivel jóllakatni, akiket pedig nem, azt egymásnak ugrassza. Így aztán 2014-re ad hoc jóllakottak, és egymást tépő ellenzékiek maradnak.



Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: