Tuesday, January 29, 2013

Magyar exodus: a járulékfizetők lázadása

Elképesztő, és nehezen túlbecsülhető horderejű adatot mondott a minap Matolcsy: félmillió magyar dolgozik külföldön. A keddi Véleményvezér már foglalkozott ezzel az adattal, okaival és következményeivel. Véleményünk szerint a mégoly drámai képet festő poszt még mindig visszafogott a dolog jelentőségéhez képest.

Szinte mindannyiunknak van ilyen tapasztalata: környezetéből már emigráltak néhányan. Nem az ismerősöm távoli rokona, hanem az én barátom, rokonom, tanítványom. Minél képzettebb körben mozogsz, annál gyakoribb ez. Az összeg, a Matolcsy által említett félmillió, egyszerűen döbbenetes. Ez nem "kisebb exodus", ahogy a Véleményvezér írja. Ez minden huszadik ember. Többségük aktív, sőt, ők a kezdeményezők, az innovatívak, a vállalkozó szelleműek - az aktívak közül minden hetedik! A félmillió nagyobb szám, mint az ország második világháborús harci vesztesége, a frontokon, fogolytáborokban elesettek száma ez (a mainál nagyobb országterületre). És persze az emigráltak hazajöhetnek - minél tovább várunk erre, annál kevésbé fognak - de ettől eltekintve ebből a szempontból a gond sokkal nagyobb, mint a negyvenes években (bocsánat a nagyon durva biológiai megközelítésért!): most a félmillió komoly részét nők adják. Bár a korfa torzulását máig nyögjük, a második világháború után egy, az egyének szempontjából meglehetősen kegyetlen Ratkó-korszakkal lehetett valamit segíteni az emberveszteségen, most erre nem sok esély van. Aki angol, holland vagy német gyereket szült, nagyon kis eséllyel jön haza. Aki családdal ment ki, beiskolázta a gyerekeket, az már nehezen mozdul - vissza, Hoffmann "sikertörténetéhez".


Ez már nem "agyelszívás", ez drámai munkaerő- és emberveszteség. És nem "elszívták", hanem "eltoltuk".

A Véleményvezér okként említi az egymást váltó szocialista és fideszes kormányok alkalmatlanságát és az ebből származó reménytelenséget, és felteszi a kérdést: ki fog itt nyugdíjjárulékot, adót fizetni? Ez a kapcsolat is összetettebb, és itt is nagyobb a baj. Egy érdekes cikk a Portfolio.hu Nyugdíjvitájában a jarulékfizetők lázadását vizionálta négy évvel ezelőtt, mondván, miért fizessenek a mai aktívak ilyen arányú nyugdíjjárulékokat, ha nyilvánvaló, hogy az ő visszavonulásukkor lényegesen rosszabb körülmények közt lehetnek nyugdíjasok (dr. Simon Péter: A járulékfizetők lázadása előtt pár órával. Portfolio.hu, 2009. szeptember 16). Nem írja, hogy ez a "lázadás" hogy is menne végbe, de azt gondolom, most pont ezt látjuk. Az alacsony képzettségűek oldaláról a feketemunka, és az utóbbi években az inkább - de messze nem kizárólag! - magasabb képzettségűek kivándorlása pont ez. A túl magas járulékok, illetve az ezek által agyonnyomott gazdaság elől történő menekülés. Nem olyan lázadás ez, hogy ott tolong mindenki a Parlament előtt, hanem olyan, hogy feketén dolgozik (mert máshogy munkája se lenne), vagy kivándorol.

Ráadásul a folyamat nagyrészt valószínűleg nem is tudatos. Nem azért indul el valaki Anglia vagy Németország felé a családjával, mert "nem akar járulékot fizetni". Leginkább azért indul el, mert vagy érdemben jobb jövedelmi viszonyokban reménykedik, vagy egyszerűen itthon nem marad semmilyen lehetősége. Az, hogy az állam, a politikai vezetés - színezettől függetlenül - ragaszkodik az öregségi nyugellátás rendszerének fenntartásához és az aktívakhoz képest észrevehető javításához, hihetetlen pénzigényes. Ehhez rá kell telepedni valamennyi tartalékra, bankadóval minden szabad és nem szabad forrást el kell vonni, és amikor ez is kevés, minél több közszolgától megválni. Így aztán - banki hitelezés híján - egyre többen kerülnek úgy utcára, hogy a megalázó, és a megélhetést nem biztosító közmunkán kívül nincs semmilyen reményük itthon. A járulékszint miatt kicsi a nettó jövedelmük, de még nagyobb baj, ha ugyanezért már munkájuk sincs.


Kard_eresztazorszag.jpgEreszt az ország... A KARD blog olvasóinak területi eloszlása egy jól pörgő poszt esetén.


Persze amikor félmillióan emiatt elmennek, akkor az iszonyatosat üt a gazdaságon: még kevésbé lesz fenntartható a nyugellátás az emiatt csökkenő folyó bevételekből, még több pénzt kell bevonni, már az államkincstárnak is beszállni a betétgyűjtésbe, további elbocsátásokkal megtakarítani és így pörgetni tovább ezt a pozitív visszacsatolást. És nehogy valaki azt gondolja, hogy a "pozitív visszacsatolás" valami pozitív dolog lenne ebben a rendszerben - ellenkezőleg, az eddig csak évtizedes távlatokba vízionált nyugdíjbuktát ez egyre jobban előre hozza. Már nem a leendő nyugdíjasoknak, hanem a maiaknak kell látni, hogy akár pár év múlva is vége a mostani relatíve jó világnak.

Mit lehet tenni ebben a helyzetben? A blogunkon pár hete nagy vitát kiváltó nyugdíjkorrekciós javaslat lehet, hogy most már kevés, több, valódi paradigmaváltás szükséges ahhoz, hogy akár csak megálljon az exodus, nemhogy érdemes lenne hazajönni a kimenteknek. Hogy mind a Fidesz, mind az MSZP alkalmatlan egy ilyen irányváltásra, az sajnos nyilvánvaló (érdemes lesz figyelni majd a kommenteket itt a cikk alatt!), ráadásul nemcsak a politikai akaratuk és a szellemi potenciáljuk hiányzik fájdalmasan, de a hitelességük is. A Véleményvezérnek abban igaza van, hogy a kivándololtak szavazási hajlandósága csökken - aki a vezető pártok reménytelen politikája miatt ment ki, nem fog azért hazarepülni, hogy a "másikra" szavazzon. Egy a fenti helyzetet őszintén megoldani akaró pártért, talán. De ilyen most nincs.

Nincs? Schiffer András: olvasod ezt? Most elviheted a pártot erre is, pár százezren biztos lennénk szavazók, többen, mintha az "ökopolitikán" rugóznátok... Végül is egyfajta "fenntarthatóság" ez is: az országé.


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Thursday, January 24, 2013

Lehet szép a pártszakadás?

Ha fogadni kéne, arra tennék, hogy ebből bizony szakadás lesz. A novemberi LMP-kongresszus válaszolt először a kétpólusú logikát erőltető választási törvénymódosításra, arra, hogy beáll-e ebbe a logikába az LMP vagy nem. Hogy a kormányváltásért együttműködik-e a szocialisták/Bajnai által uralt baloldallal, vagy önálló pólus marad, kerül ez nekik, amibe kerül. A választás az utóbbi irányra esett, nagyon kis különbséggel. A kongresszusi határozatot azonban a kisebbségben maradtak mindmáig nem érzik magukénak, és tippem szerint ez akkor is így lenne, ha fordított eredmény született volna októberben. A kérdésre adható két válasz mögött annyira más gondolkodásmód, attitűd van, hogy a sima belső meggyőzés nehéz, ha ugyan nem lehetetlen. Második forduló szombaton.


Tovább nehezíti a dolgot, hogy mind a szövetség, mind az önálló politizálás valamilyen szinten működő stratégia lehetne (vagy lehetett volna novemberben?), de a kettő együtt nyilvánvalóan nem vállalható fel. A szavazóbázis egy érdemi része kormányváltást szeretne, kerül amibe kerül. Az önállóságpártiak pedig talán számolnak azzal, hogy a kormányváltó hívek nagy része búcsút mond nekik, de észreveszik a rést - mit rést, óriási gödröt - a politikai palettán, hogy a szavazni készülők több mint fele nincs meggyőződve arról, hogy a fideszmszp valamelyik szárnyára kéne szavazni.


Bármi is motiválja a pártot, a végrehajtást az eddiginél sokkal meggyőzőbban kellene csinálni. Az Együtt 2014-gyel együttműködés fonák módon ma nagyobb LMP-s súly mellett valósulhatna meg mint novemberben: Bajnaiék formációja visszaesőben van, de legalábbis stagnál a szocialistákkal vívott dominanciaharc miatt, így az LMP esetleges csatlakozása most akár a túlélést is jelenthetné nekik. A kiábrándult fideszes szavazók hangsúlyozottan nem baloldali megszólítása meg minimum egy hangsúlyozottan nem baloldali politikát igényelne Schifferéktől (is). Ismétlem: mindkettő létező, lehetséges stratégia, de fájdalmasan lehetetlen egyszerre. Annál viszont bármelyik lényegesen több erőfeszítést kívánna az LMP-től, hogy erejét arra fordítsa, hogy egymást gyepálják, még ha ezt eddig a lehetőségekhez képest nem a nyilvánosság előtt tették.


Ezért mondom, hogy a szétválás benne van a kalapban, nagyon is. Mind az együttműködés, mind az önállóan politizáló LMP párthíveinek ez kínál kiutat az őszinte politizálás felé - afelé, amikor nem az egymásnak feszülés hanem esetleg az elképzelt stratégia követése a cél. A ma még egységes LMP-nek, mindkét félnek, azonban a döntés most hétvégi meghozatala előtt azt a  kérdést mindenképp, és indulatok nélkül meg kell válaszolnia: biztos, hogy ez a - pillanatnyi megkönnyebbülést hozó - döntés nem viszi mindkét irányt a marginalitásba és jelentéktelenségbe? Ha a felébe vágott frakció egyik fele sem marad "frakcióképes" a parlamentben, ez nem veszi el gyakorlatilag a teljes játékteret?


brian_kopkodo.jpg


(Monty Python: Brian élete. Handmade Films)


Ha pedig a ezt a kérdést nem teszik fel, vagy felteszik, de nem tartják ezt nagyobb kockázatnak, mint a bénaságra kárhoztató együtt tartását annak, amit talán mindkét fél feladott már, akkor ott a címben feltett kérdés: lehet ezt szépen csinálni? És főleg: lehet utána mindenkinek a saját céljai mentén úgy politizálnia, hogy az elvált felek egymás nevét sem veszik a szájukra? Nem pedig kiabálni egymásra, mint a Brian életében, hogy "Szakadár!" (vagy félrefordítva: "Köpködő!").


Nehéz ügy, nagy, talán irreálisan nagy önfegyelmet igénylő dolog ez - de kötelező. Ha a két, önmagában marginális pártfél nem kezd veszettül dolgozni a saját irányán, nem építi fel párttagok és aktivisták országosan is észrevehető hálózatát (az LMP-nek ma ilyene nincs!), akkor vége. Ehhez pedig dolgozni kell, olyan munkát végezni, amelyet az LMP egyik fele sem kóstolt meg az utóbbi években. Ehhez képest túl nagy a visszamutogatás és a másik féllel tartó ismerősök további egymástszidásánek csábítása. Ennek ellen kell állni. Erre viszont inkább nem fogadok, mert akkor még ennél is pesszimistább hangon fejezném be a posztot.


A Fidesz- és szocialista-szimpatizánsoknak még annyit: igen, tudom, hogy a mostani választási rendszer kétpólusúvá teszi a döntést. Igen, azt is tudom - le is írtam korábban - hogy 2014 az "Orbán vagy nem Orbán" kérdésről fog szólni. De engedtessék meg nekem, hogy ezt rossz kérdésfeltevésnek tartsam, még akkor is ha ezzel kisebbségben maradok. De nem is biztos, hogy kisebbség ez, "csak" nincs megszervezve.


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Wednesday, January 23, 2013

Orbán négyes metrója: az e-útdíj-rendszer

Az elmúlt években az e-útdíj-rendszer kapcsán az embernek az az érzése támadt, hogy a jelenlegi kormányzat egyrészt valamiféle Szent Grálként tekint dologra, mely évről évre kihúzza majd a költségvetést a menetrendszerű slamasztikából, másrészt az állandó halogatás és csúszások miatt ott lebegett a rendszer felett a négyes metró szelleme, mely lágyan suttogta, hogy ezt még unokáink se fogják látni.


Egy ilyen rendszer kiépítése nyilvánvalóan komoly infrastrukturális és informatikai beruházást igényel, bevezetése pedig rendkívül hosszadalmas folyamat. A 2000-es évek elején a hasonló német rendszer éveket csúszott, többször bohózatba illő fordulatokkal, pedig olyan amatőr, nyeretlen kétéves pártok cégek végezték a munkát, mint a Daimler, a T-systems és a Siemens. 



Szerdán Orbán Viktor bejelentette, hogy a magyar rendszer közbeszerzési pályázatának sikertelensége után a magyar állam majd saját hatáskörben kiépíti a rendszert. (Kb. ezt itt a fenti képen, műholdakkal, GPS-szel, mobilkommunikációs rendszerekkel és a többi hasonlóval)


Ezen a ponton érdemes mély levegőt venni és elmerengeni kicsit a távolba, ízlelgetni a dolgot, megpróbálni belehelyezni ezt a kijelentést az általunk ismert valóságba. 


Tehát, az a magyar állam, amelyik még arra sem volt képes, hogy a saját maga számára kiírt negyedik mobiltelefonos frekvencia-pályázat után, egyáltalán egy kapcsolódó cég felállításába belekezdjen, az innovációt úgy támogatja, hogy folyamatosan forrást von el az oktatásból, az elmúlt lassan három évben egyetlen működőképes rendszert sem volt képes felállítani, a tervezési képességéről pedig a háromhavonta átírt költségvetés tesz bánatos tanúbizonyságot, arra készül, hogy elkészít egy rendszert amelyhez hasonlót Európa vezető cégei kínkeserves szenvedés után voltak képesek felállítani. Arról még nem volt szó, hogy erre mennyi időt szánnak, de nyilván 5 napot, mint a teljes felsőoktatási reformra.


Lehet hogy én valahol lemaradtam, de ismer valaki olyan állami céget, vagy bármilyen olyan potens állami intézményt, amelyik képes tízezres nagyságrendű gépjármű valósidejű műholdas követésére egy időben? 


Arról már nem is akarok külön fejezeteket írni, hogy akkor most ezért kellett "rendszert váltani"? Hogy megint minden a központi államhatalom dögvészes ölelésében menjen tönkre?


Természetesen nincsenek illúzióim, ebből sem lesz semmi az elkövetkezendő években. Hiába írja bele Matolcsy a jövőévi költségvetésbe is, hogy e-útdíj-rendszer bevétel 150 milliárd, a szomorú valóság egy 150 milliárdos nemmegszorítás lesz. A kormány információ-technológiai hozzáértését a nagy harci kedvvel lobogtatott "bekötjük a pénztárgépeket a NAV-hoz" történet is fényesen szemlélteti. A nagy lendületből ott is éves csúszás lesz, Orbán Viktor pedig úgy fog járni ezzel és az e-útdíj-rendszerrel is, mint Demszky a 4-es metróval. Mire elkészül, már senki nem fog rá emlékezni, hogy ő hajdan mennyire odavolt érte.


"Még egyszer ezt a kabarét nem adjuk elő.” - mondta Orbán. Félek még csak most jön a java.



 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Monday, January 21, 2013

Gyüttment

"Igaz-e, hogy Pálffy Kinga, a Miskolc Holding vezérigazgatója az ő rokona és beszéli a román nyelvet?  Igaz-e, hogy Perecsenyi Attila, a Miskolci Városgazda igazgatója az ő barátja, s korábban ugyanabban a nagyváradi Ady Endre Líceumban tanult, ahol ő is? Igaz-e, hogy Szélyes Domokos, a MIK Zrt. vezérigazgatója Székelyudvarhelyen született? Igaz-e, hogy a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója,(archív fotó) a Miskolci Csodamalom Bábszínház igazgatója, a Szemere Bertalan Szakközépiskola igazgatója, a Miskolci Sportiskola felügyelő bizottságának elnöke, akiket egytől egyig a fideszes városvezetés hivatalba lépése óta neveztek ki posztjukra, mind-mind erdélyi, vagy partiumi származású emberek, s többségüknek korábban semmi köze sem volt Miskolchoz?" (Földesi Norbert, MSZP)


„Azért cselekedtünk így, mert ezt látjuk helyesnek, és nem azért, mert azt gondoljuk, hogy a nemzetpolitikai fordulat azonnal és gyökeresen módosítani fogja az MSZP-ről kialakult véleményt. „Nem azt várjuk, hogy mindenki felejtse el a kritikai ellenérzését az MSZP-vel szemben. Tisztában vagyunk azzal, hogy sokat kell dolgoznunk azért, hogy visszaszerezzük a bizalmat. Az MSZP-nek még hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy jóvátegye az elmúlt húsz évben elkövetett nemzetpolitikai hibákat. A párt megújult, vezetőségének átlagéletkora 36 év, és jelezni szeretnénk, hogy az új elnökség másképp áll a nemzetpolitikai kérdéshez” (Mesterházy Attila, MSZP)


true or false_1.jpg
Valóban nem lesz könnyű. A kiindulópont nélkülöz minden szkeptikus allűrt a bejegyző részéről, és készséggel elfogadja, hogy az elnök és a 36 éves átlagéletkorú elnökség őszintén tesz gesztusokat a külhoni magyarok felé. Bár első ránézésre azt gondolhatná a józan ember, hogy a szocialistáknak igazán nehéz dolga a gyászos emlékű népszavazás kampányában vérig sértett határon túli emberek meggyőzősével lesz, de közelebbről nézve talán még sincs teljesen így. Nem nehéz belátni, hogy egy kihelyezett elnökségi kirándulás és néhány nyilvánosság előtt előadott mea culpa önmagában nem fog nagy változást okozni a szocik megítélésében, de – mint jeleztem, jóhiszeműen közelítünk a kérdéshez – ha a tárgykörben következetesen képesek hitelesnek maradni, akkor még az is lehet, hogy tényleg lesz olyan határon túli, aki rájuk szavaz. Főként, ha a kormánypárt bensőjéből-közeléből továbbra is folytatják a határon túli magyar szervezetek közötti szemezgetést, savazást.


De ha nem ezt látjuk a szocik legnehezebb feladatának, akkor mit? Az elnöknek és a 36 éves átlagéletkorú elnökségnek szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy szavazóbázisa jelentős részének, és ha a 2004-es népszavazás eredményéből indulunk ki, akkor mondhatni a mai magyar választópolgárok jelentős részének nem okozott, és valószínűleg ma sem okoz különösebb lelki problémát a határon túli magyarok „lerománozása”. Miközben 1988-ban tiszteletreméltó és fontos tüntetés zajlott a Hősök terén az erdélyi falurombolás ellen, aközben a mindennapok során a rémes diktatúra nemzetiségi elnyomása miatt átkényszerült sokakat a „románok elveszik a munkánkat – hallod még szolgálati lakást is adtak nekik” párbeszéd kísérte. E mentalitás gyomorforgató és áporodott győzelmi lakomája volt a 2004-es népszavazást körbeölelő kampány. Az idegent elutasító, a gyüttmentet kinéző gondolkodásmód ugyanazokból a gyökerekből sarjad, amiből a rasszizmus, és ugyanúgy el kell utasítani, még akkor is, ha a szavazóbázis egy része ezt zokon veszi.


Pártelnök és pártelnökség legyen a talpán, aki e berögzült, évszázadnyi mélységekbe gyöpösödött észjáráson egy fikarcnyit is változtatni tud, hogy mennyire nehéz, elég, ha a pártelnök megnézi az oldalán közzétett üzenetéhez érkezett hozzászólásokat, és már vakarhatja is fejét.


Nehéz munka és szép vállalkozás, ha komolyan gondolják a szocik ennek a mentalitásnak a megváltoztatását, akár saját szavazóikkal, pártársakkal szemben is. Mondjuk lehetne kezdeni a miskolci szocikkal. A pártelnök az Erdélyben előadott gesztusok után kioszthatna egy-két szóbeli kokit csak úgy sima gesztusként. Nem csak azért, mert furán néz ki az erdélyi származás bármilyen felhánytorgatása éppen akkor, amikor az elnökség Kolozsvárott ülésezik bocsánatkérő gesztusok izzadságával homlokán, hanem azért is, mert egyszerűen suttyóság.   


Utóirat: Az elnökség átlag 36 éves, Földesi Norbert 32, no úgy látszik a megújulás sem kizárólag életkortól függ.  


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Sunday, January 20, 2013

Tisztességes nyugdíjakat, egyéni számlákkal

Az elmúlt héten a többször foglalkoztunk a nyugdíj témakörével. Timár Gábor a 13. havi nyugdíj ötletének felmerülése után írt a gondolat társadalom-romboló hatásáról, a következő cikkben pedig én szorgalmaztam a nyugdíjak csökkentését.



13. havi nyugdíj, avagy a nemzedéki szolidaritás felmondása


Azonnali nyugdíjcsökkentést!



A téma fontosságát és érzékenységét a cikkhez érkező hozzászólások és rekordja is bizonyítja, aktualitása pedig a napokban sem múlt. Pénteken két olyan hír is napvilágot látott, mely világosan mutatja számunkra, hogy a jelenlegi kormányzat sajnos továbbra sem mer szembenézni a nyugdíjrendszer átalakításának kérdésével, sőt rövidtávú politikai céljainak elérése érdekében további feszültségeket kelt a rendszerben.


A KSH január 18-án hozta nyilvánosságra szokásos havi adatsorát a magyar átlagkeresetek alakulásáról (pdf). A dokumentum szerint: "a bruttó átlagkeresetek 4,6, a családi kedvezmény figyelembevétele nélkül számított nettó átlagkeresetek 2,0%-kal haladták meg az előző év azonos időszakit" Tekintettel arra, hogy az infláció mértéke 5% volt decemberben, ez azt jelenti, hogy a magyar háztartások nettó reálbér csökkenést voltak kénytelenek elkönyvelni. 


Ehhez képest Orbán Viktor a szokásos pénteki rádióinterjújában úgy nyilatkozott, hogy az idei egyik legfontosabb kérdés, hogy a kormány emelni tudja-e nyugdíjakat. Miközben a jelenlegi felosztó-kiróvó rendszer működési elve alapján, a rendszert fenntartó adófizető aktív állampolgárok jövedelmének értéke csökken, az inaktív eltartottak jövedelmét a kormány növelni akarja, ami egész egyszerűen agyrém.


(Az előző cikk kapcsán, sokan felvetették, hogy az inaktívok is fizetnek adót, mert az ÁFA mindenkire vonatkozik. Ezt az érvelést nem tudom elfogadni, mivel például egy nyugdíjas az aktívok adójából szerzett jövedelméből fizet ÁFÁ-t, vagyis gyakorlatilag egy már egyszer leadózott jövedelmet adóz le újra, nem a saját "termeléséből" fizet ÁFÁ-t. Emellett, ha az egyenlet mindkét oldalán megjelenik ugyan az a tétel - jelen esetben az ÁFA - akkor azt a tételt ki szokás húzni az egyenletből.)


Teljesen világos, hogy jelenlegi formájában a nyugdíjrendszer egyrészt a társadalom szempontjából igazságtalan, másrészt amíg a nyugdíjak mértéke az állam kénye-kedve szerint alakítható, addig az állandó kísértést fog jelenteni az aktuális kormányzó erőnek, hogy ezen a rendszeren keresztül próbáljon szavazatokhoz jutni. Az inaktívok állami eltartásának szocialista/kommunista hagyománya a rendszerváltás után hatalmon lévő összes posztszocialista/neokommunista párt - beleértve természetesen a Fideszt is - munkásságát végig kíséri. Ebből a csapdából csak akkor tud kitörni a magyar társadalom, ha a nyugdíjrendszer kifizetési szisztémája függetlenedik az államtól. Ez csak az egyéni számlák bevezetésével lehetséges. Lássuk miként.


Mindenek előtt szükséges néhány alapszabály lefektetése, melyek sarokkövei az új nyugdíjrendszernek.



  • Az állam egy fillérrel sem költhet többet a nyugdíjakra, mint amennyit a befizetők a rendszerbe tesznek

  • Fel kell állítani az egyéni számlákat, melyekből a nyugdíj jogosultak a járandóságukat megkapják

  • A magán nyugdíj vagyont az Államkincstár kezeli és azt állampapírba fekteti

  • Az elrabolt magánnyugdíjpénztári befizetéseket az egyéni számlán jóvá kell írni



A fentebb említett átlagbérrel (221.200,- Ft) számolva egy dolgozó egyszer befizet 10% nyugdíjjárulékot, mely őt, a munkavállalót terheli, ez 22.120,- Ft havonta. Emellett a munkáltatója a munkája után befizeti a bruttó bérének a 24%-át, ami 53.088,- Ft. Ez a két tétel összesen 75.208,- Ft havonta, éves szinten pedig 902.496,- Ft. Számoljunk kicsit ezzel az összeggel. Tegyük fel, hogy 40 éven át egy munkavállaló ezt az összeget megtakarítja. A megtakarítás legyen a legbiztonságosabbnak tekinthető állampapír. Ma a legjobb hozamot az 5 éves futamidejű Prémium Magyar Államkötvény biztosítja, 9,5%-ot. A fentebb is említett 5,2%-os inflációval számolva ez 4,3%-os éves reálhozamot jelent a megtakarítás után. Maradjunk kicsit a földön (remélhetőleg valamikor majd kisebb lesz infláció és nem kell ilyen horror áron finanszírozni a magyar államot) és számoljunk évi 2%-os reálhozammal. 40 év után a megtakarítás reál értéke 54.551.000,- Ft. Ezt az összeget már csak éves lekötéssel, Kamatozó Kincstárjegyben fialtassuk, 6%-on, ez 3.273.060,- Ft, havi lebontásban pedig 272.755,- Ft. Ez az az összeg, amit egy átlagbért kereső alkalmazottnak 40 év munkaviszony után nyugdíjként meg kellene kapnia, miközben közel 55 millió forint örökölhető megtakarítással rendelkezik. Ehhez csupán ez kell, hogy a nyugdíjbefizetései az ő saját számlájára kerüljenek.




Az egyéni számlákat az Államkincstárnak kellene vezetnie, a befizetett összeget pedig állampapírba fekteti. Ezzel az állam kiszámítható, stabil finanszírozási forráshoz jut és nem lesz kísértés a magán nyugdíjvagyon újbóli elrablására sem. A felhalmozott vagyon kamatai szolgálnak a nyugdíjkifizetésre, a felhalmozott tőke vagyon pedig örökölhető. 


Természetesen a dolog nem ilyen egyszerű, mégpedig amiatt, hogy ez a rendszer azok számára nyújt vállalható alternatívát akiknek legalább még 25 évnyi munkaviszony van kilátásban. Ebben az esetben a fenti példa számainak felével lehet számolni (~29 millió Ft tőke vagyon, 145.000,- Ft havi járandóság). A jelenlegi felosztó-kiróvó rendszert tehát valamilyen formában addig is fent kell tartani és a társadalmi szolidaritás fenntartása érdekében, minimális formában pedig még utána is. Mi lehet ennek a rendszere?


Az előző cikkemben leírtak alapján, a nyugdíjak befagyasztása és a nyugdíjplafon bevezetése éves 400 milliárd forint megtakarítást hoz a nyugdíjrendszerben. A szomorú helyzet az, hogy ez az összeg még a költségvetési támogatások leállítására is alig elegendő. A Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai 2011-ben 2.918 mrd Ft-ot tettek ki. Ebből a járulékbevételek 2.365 mrd Ft volt. A magánnyugdíj befizetések átirányításával 310 mrd Ft-ot nyer ugyan a kassza, de még így is szükség volt közel 250 mrd Ft-nyi állami pótlásra.


Az egyéni számlás rendszer elindításához ennél jóval nagyobb korrekcióra van szükség. Indítsuk a rendszert azzal, hogy a munkavállaló saját 10%-a már az egyéni számlájára kerül, a munkáltató által fizetett 24% pedig a jelenlegi rendszer fenntartását szolgálja. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Nyugdíj Alap bevételei azonnal 33%-al csökkenek. Mivel a rendszer fenntartásához szükséges az állami támogatás azonnali megszüntetése is, a Nyugdíjbiztosítási Alap korábbi 2.918,- mrd-os kiadási oldala ezzel a lépéssel ~1.800,- mrd Ft-ra csökken. A korábban már említett 400 mrd-os megtakarítás mellett 700 mrd Ft szűkítésre van szükség a nyugdíjkiadásokban, ami további ~25%-os általános nyugdíjcsökkentést tesz szükségessé. Az állami források megvonásával felszabaduló összeget az ÁFA-csökkentésén keresztül részben vissza lehet juttatni a nyugdíjasoknak is.


Elindult tehát az egyéni számlás rendszer. A 10% saját számlára befizetés immár a magán számlára érkezik, a 24% munkáltatói pedig még a régi rendszerbe. Az aránynak a már fent említett körülbelül 25 év alatt meg kell fordulnia oly' módon, hogy a saját számlára történt befizetés 30% körüli értékre emelkedjen, a maradék 4% pedig a szolidaritási alapon fennmaradó felosztó-kirovó rendszerbe kerül. Az arányok nyilván változhatnak a jövő társadalmának teherbírása függvényében.


Természetesen a két éve elrabolt magánnyugdíjpénztári befizetéseket az egyéni számlákon jóvá kell írni. Ez az alapja az egyéni számlás rendszer felállítását övező bizalomnak, egyben biztosíték arra, hogy a rendszert felállító kormány a továbbiakban nem kívánja folytatni a Kádár-korszak utáni neokommunista kormányok magánvagyont fosztogató hagyományát.



 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Tuesday, January 15, 2013

A tücsök vagy a hangya pártján?

Néhány intézkedés a közelmúltból: végtörlesztés, árfolyamgát. Önkormányzati adósságok állami átvállalása. Nyugdíjeinstand. Kicsit korábbról, korábbi ciklusokból: féktelen devizahitelezés állami beavatkozás és érdemi kontroll nélkül. Bank-konszolidációk. Mi a közös bennük?


Nyilvánvaló: a fentiek mind azokat támogatták, akik bármilyen okból erejükön felül költöttek, eladósodtak, esetleg rosszul gazdálkodtak, a pénzt pedig minden esetben a közösség, az egész társadalom, illetve a manyup-einstand esetében a tagok fizették. A posztban nem célom minősíteni, pláne elmarasztalni mindazokat - legyenek bár egyének vagy közösségek -, akik az elmúlt évtizedekben hitelt vettek fel, mindössze arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen üzenetet hordoznak ezen lépések, állami döntések a polgárok és az ő gondolkodásmódjuk számára.



Először is, nem erősítik a polgárok és közösségeik felelősségérzetét. Az üzenetnek ez a része nyilvánvaló: ha elegendően sokan adósodnak el erejükön felül, akkor - legalábbis adósságuk egy részére vagy bizonyos típusára - át fogja vállalni az állam, gyakorlatilag a teljes közösség a tartozásukat, részben mert sokan vannak és sok szavazatot jelenthetnek, részben azért, mert az át nem vállalás össztársadalmi kára - pl. a sok otthonát vesztő család - egyes mérlegelés szerint több lehet, mint az átvállalás ára. Részben pedig akár azért is, mert az állam felelősséget érez amiatt, hogy korábban - más színezetű kormányok alatt - nem lépett fel jóval hatékonyabban e nagyon kockázatos típusú eladósodás ellen. Azért azt itt is meg kell jegyezzük, hogy a döntéshozók, parlamenti képviselők végtörlesztése véleményünk szerint etikailag több, mint aggályos, morális üzenete védhetetlen.


A másik dolog, hogy a "hangya-üzemmód", tehát a befektetések ösztönzése, az egyszerűen nem működik. Amilyen deficitben van az állam, minden fillérre szüksége van, és ahonnan tud, onnan el is veszi. Ahonnan meg nem tud, ott pedig mindig megvan az inflációs félelem, a forintban történő felhalmozások értékvesztésének veszélye. A takarékoskodás, mint pozitív társadalmi érték még azoknál is visszaszorul, akik azt egyáltalán megengedhetik maguknak, családjuknak.


A harmadik dolog ezeknél hosszabb "futamidejű", és emiatt talán még károsabb is. Ez pedig nem egyszerűen a felelős gondolkodás elkerülhetősége, hanem a hosszú távú tervezhetőség hiánya. Ma Magyarországon a középtávú befektetések is átlagon felül kockázatosak, egy bizonyos időtáv feletti befektetésekben pedig egyszerűen nem praktikus gondolkodni. Tizenöt-húsz éves befektetési konstrukciók? Ugyan már! A jogszabályi környezet, az adószabályok, az inflációs- és árfolyamkockázat éven belül is drasztikusan változnak, nemhogy ennyire nehezen belátható időtávon. Összességében ez is azt erősíti: élj a mának, ne gondolkodj előre, mire odaérünk, úgyis más szabályok lesznek. Pedig konzervatív alapállásból pont az ellenkezőjét kéne tenni.


Nehogy valaki azt gondolja, hogy ezt a kritikát én valamiféle kormánybírálatnak szánom, ez annál sokkal tágabb időkeretet érint - arról nem is szólva, hogy a jelenség nemcsak hazánkban virul. A rendszerváltás óta nem is nagyon tudok felidézni olyan időszakot, ahol az össz-üzenet ne ez az "élj a mának" lett volna, bár a kormányzati kommunikáció és intézkedések a kilencvenes években mintha pozitívabbnak tűnnének így visszatekintve. Viszont ha nem változtatunk ezen, akkor egy újabb generáció szokik bele ebbe - vagy szökik el az országból.


Végezetül hadd írjam ide La Fontaine meséjének egy viccesebb (?) változatát. A hangya egész nyáron szorgalmasan dolgozott, gyűjtögetett, a tücsök meg csak bulizott, hegedült, mit sem törődött a jövővel. Ősszel aztán meg is döglött mint a kettő.


Ugye nem erre játszunk?


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Sunday, January 13, 2013

Azonnali nyugdíjcsökkentést!

A héten ismét felmerült a 13. havi nyugdíj ötlete. Néhány nappal ezelőtti posztunkban már értekeztünk ennek a társadalomromboló hatásáról, de mivel a téma egy jellegzetes magyar korszellemet és kórtünetet tükröz, úgy gondoljuk érdemes tovább elemezni.


Ha az alapvető elemeire bontjuk, mire van szükség egy társadalom közös kasszájának kiadási oldalán, a legmagasabb prioritásként három területnek kell szerepelnie. Ezek az egészségügy, az oktatás és az aktív (értsd: dolgozó, munkával rendelkező) családok támogatása. Nyilvánvaló, hogy egy ország és ezáltal a lakosainak legkiemelkedőbb közös érdeke, hogy a tagjai minél tovább éljenek egészségesen (minél tovább fizessenek adót és legyenek képesek gondoskodni magukról), az életük során minél magasabb színvonalú munkát legyenek képesek elvégezni (ezáltal több adót fizessenek és nőjön az öngondoskodási képességük és életszínvonaluk) illetve, hogy biztosítsák a népesség reprodukcióját.


Ha megvizsgáljuk a mai magyar folyamatokat azt látjuk, hogy az előbb felsoroltaknak szinte mindenben az ellenkezője zajlik. Az egészségügy helyzete kétségbeejtő, dolgozóinak morális és anyagi helyzete katasztrofális, az orvosok elvándorlása már az alapvető működést veszélyezteti. Az oktatásból folyamatos a forráskivonás, ami a tehetséges diákokat szintén elvándorlásra készteti, az oktatásban nem részesülőket pedig ázsiai színvonalú alacsony hozzáadott értékű munkára predesztinálja. A magas keresetű aktív dolgozók gyerekvállalásának adórendszeren keresztüli támogatására a kormány tett ugyan lépéseket, de egy szűk kör támogatása nem fog csodát tenni, ha például nincs elegendő óvoda sem.


Itt szögezzük le, hogy ma Magyarországon nincs olyan politikai formáció, amely a társadalom aktív rétegének (adófizető) széleskörű képviseletét vállalná fel. A Fidesz korábban elindult ugyan ebbe az irányba, de erejéből csak egy szűk, jól kereső réteg támogatására jutotta, utána, mint látható, őket is elérte a neokommunista szociális demagógia. Ma Magyarországon, a szavazatszerző politikai stratégia arra alapul, hogy minél több embert taszítsanak állami függésbe, majd ezen függő státuszú emberek érdekeinek húzd meg-ereszd meg jellegű kiszolgálásával az éppen kormányon lévő erő biztosítani próbálja a hatalmon maradását. Ez a társadalom szempontjából katasztrofális. 


Látható, hogy miközben a társadalom fejlődésének alappilléreit tekintve is rendkívül súlyos a helyzet, minden rövidtávú politikai érdekeket szolgáló felvetés, mely a társadalom inaktív rétegeit támogatja, egyszerűen elfogadhatatlan és éppenséggel pont az ezzel ellenkező irányú döntések lennének szükségesek. Ennek megfelelően nem az öregségi nyugellátás további expanziója, hanem éppenséggel annak csökkentése lenne kívánatos.


A KSH 2012 december 18-ai statisztikái alapján a bruttó átlagkereset 219.500,- Ft volt. Ez 2013-ban 143.000,- Ft nettó bért jelent. Ez az az összeg, aminél egyetlen inaktívnak sem szabadna többet megkapnia mások adójából finanszírozva. Az öregségi nyugdíjak esetében éppen ezért tekintsük ezt egy kifizetési maximumnak. 



Az ábra táblázatos formában.


Az Országos Nyugdíjfolyósító 2011-es évkönyve alapján (a 2012-es még nem jelent meg) 340.000-en kapnak ennél magasabb összegű nyugellátást. A mindenkori átlagkeresethez kötődő nyugdíjmaximum bevezetése ebből a tételből évi 140 milliárd forint megtakarítást hozna az országnak. A 100.000 és 143.000 Ft közötti ellátási kategóriában közel 600.000-en vannak. Ha ezeknél az ellátottaknál mindenkit eggyel alacsonyabb kifizetési sávba sorolunk illetve a 90.000-100.000-es kategóriában is 5000-el csökkentjük a kifizetéseket, az 90 milliárdos kiadáscsökkentést jelent. A két tétel együtt 230 milliárd forint, a 2011-es öregségi nyugdíjkiadások (1877 mrd) 22%-a, a teljes nyugdíj ellátási kiadások (2894 mrd) 8%-a. 


Ezen kívül szükséges a nyugdíjasokat illető, állami kiadással járó összes kedvezmény megszüntetése. Ez a rendszer egyébként is átláthatatlan. Ez egy szolgáltatásnak minősül amit az állam rendel meg többek közt például a MÁV-tól, illetve a Volán társaságoktól. Ezt a szolgáltatást viszont évek óta nem fizetik ki, a közlekedési társaságok veszteségeit viszont más adóforrásokból pótolják a nyugdíjkasszán kívülről. Az erre fordított összeg ennek megfelelően gyakorlatilag meg sem állapítható pontosan, de több tíz milliárdos tételt jelent.


A nyugdíjak jelenleg minden évben az inflációnak megfelelő értékben növekednek. 2013-ban ez 5,2% lehet, miközben az aktív dolgozók a magas infláció miatt legtöbb esetben reálbér csökkenést szenvednek el. Csak ez a tétel 150 milliárdnyi plusz kiadást jelent a 2013-as költségvetésben. Ezt a rendszert azonnal meg kell szüntetni. 1%-os GDP növekedés alatt a nyugdíjak nem növekedhetnek, felette is pedig maximum a GDP növekedés mértékével.


Összesen tehát közel 400 milliárd forintról beszélünk évente. Ez az összeg közel a háromszorosa annak amennyit az állam a felsőoktatásra költ vagy pedig kétszerese annak amennyibe a pedagógus és az orvosi életpályamodell bevezetése került volna. Vagy pedig ennyivel csökkenhetnének a munkabérekre rakódó terhelések. Az átlagbért tekintve ez körülbelül 10000 forintot jelentene havonta, ami elég érdemi gazdaságélénkítő lépés lenne.


A poszt így is meglehetősen hosszúra sikerült, a nyugdíjrendszer átalakításának kérdése így egy következő bejegyzés témája marad.


Minden társadalomnak el kell döntenie, merre tart, mit akar elérni. A felelősen döntő választóknak pedig ezek alapján kell megtenni szavazataikat. Az erőforrások elosztásában az aktív és inaktív rétegek közti, közmegegyezésen alapuló egyensúly szükséges. Feltéve, hogy ez az egyensúly 10-15 évvel ezelőtt fennállt, azóta jelentősen felborult, és ebben a szocialista és most már a fideszes kormányoknak is komoly felelősségük van. Az inaktív rétegek bármiféle további előnybe helyezése az aktívakkal szemben szükségszerűen magával fogja hozni az adott közösség társadalmi és gazdasági válságát. 


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Friday, January 11, 2013

Közoktatás: a hírzárolt sikertörténet

Igazi sikertörténetnek nevezte Hoffmann államtitkár pár napos üzem után a közoktatás államosítását. Igaz ugyan, hogy vécépapírért az önkormányzatokhoz küldi az igazgatókat, de ezek apró, idegesítő apróságok. Kár, hogy egy dolog működőképességét - ami azért a sikertörténetnek mégis egyfajta előfeltétele - az ilyen apróságok tömege határozza meg. Ráesik erre még egy - társadalmi vitát nem látott - új nyugdíjszabályozás, amely szerint ha nyugdíj mellett tanítasz, vagy nyugdíj vagy fizetés, ami miatt sok tanár szállhat ki a munkából, felvenni viszont nem lehet senkit helyettük a létszámstop miatt.

Egységes színvonal jellemezze a közoktatást, senki ne jusson kisebb szelethez a szellemi javakhoz csak azért, mert rossz helyre született - hangzott és hangzik a szlogen, és amikor a kormányközeli kommentátorok ezt értelmezik, mindenki szeme előtt a szerencsétlen falusi iskola képe dereng fel, ahol a nebulók bizony a töredékéhez jutnak mindannak, amelyhez szerencsésebb városi társaik. És ki ne értene egyet azzal, hogy ezen változtassunk? Igaz, hogy a kapkodó előkészületek, a rendszerbe programozott százmilliárdos forráskivonás eleve megkérdőjelezték e vízió realitását. A kormányzatnak mindazonáltal hihetünk - csak épp az egységes közoktatást a jelek szerint úgy kell elérni, hogy felfelé ne lógjon ki senki.

Ezt látszanak igazolni az elmúlt napok egyelőre szórványos eseményei is. A Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanárai kezdték a nyilvános elégedetlenséget a rendszerrel kapcsolatban, ezt ma újabb fővárosi iskola zavar-összefoglalója követi, időként hajmeresztő és érthetetlen hírekkel. Említhetem Pokorni Zoltán szembesülését az ELTE gyakorlóiskolájának bezárása miatt dühös szülőkkel és diákokkal - de ez kicsit félrevinne, mert az említett iskola gimnáziumi részének valószínű bezárása pont nem az államosítás, hanem a tárca másik sikertörténete, a drasztikus egyetemi elvonások következménye. Hoffmann mondhatja, hogy "a gyakorlóiskola nem hozzám tartozik" - mert persze hozzá tartozik, csak nem a közoktatáson, hanem a felsőoktatáson keresztül.


shut-up.jpgHogy több ilyen ne nagyon legyen, a központi állami fenntartó - nem szívesen írom le e káosszal kapcsolatban Klebelsberg nevét - megtiltotta beosztottjainak, így jellemzően az iskolaigazgatóknak, hogy bármilyen ügyben nyilatkozzanak. Ha kérdéseket kapnak, arra majd a tankerület válaszol: legyenek szívesek az igazgatók a kérdéseket, és az általuk javasolt válaszokat eljuttatni a fenntartónak. Kérdés persze, hogy mikor tudnak válaszolni: az államtitkár szerint a tankerületek stábjának feltöltése az eredeti tervek szerint is január végére várható. És hát azt se felejtsük el, hogy az utasítás értelmében az említett falusi iskola igazgatójához esetleg a helyi újságtól befutó érdeklődésre is csak a járási központból, vagy ne adj'Isten még messzebbről érkezhet válasz.

Nem szívesen írom ezt: eddig sajnos a novemberben általunk is valószínűsített forgatókönyv szerint haladunk. Amikor a szálak nincsenek elvarrva, a kérdések előre megválaszolva, a rögtönzésre esetleg alkalmas szervezet fel sem állt, csak a vezetői vannak kinevezve, és ezt az egészet forráskivonás kíséri, az nem jó irány a közoktatásnak. A hírzárlat sajnos ezt látszik igazolni.

Node sebaj, a nyugdíjasok választás előtti tudati frissítésére lesz pénz.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Wednesday, January 9, 2013

13. havi nyugdíj, avagy a nemzedéki szolidaritás felmondása

Egyelőre még távolinak tűnik a döntés, a szerdai sajtóhírekben mégis felmerült a 13. havi nyugdíj újbóli bevezetésének ötlete, amely szerint kormányzati berkekben nemcsak játszanak a gondolattal, hanem háttérszámításokat is végeznek. Az intézkedés költsége éves szinten valahol 270 és 300 milliárd forint között van, ami a GDP nagyjából egy százaléka. Összehasonlításként: az egy havi nyugdíj a magyar felsőoktatásra évente fordított teljes állami pénz két és félszerese. A ciklus elején pedig még "csak" kétszerese volt!


A dolog politikai hozadéka nyilvánvaló. Minthogy a Medgyessy-féle ámokfutásszerű túlköltekezés eme mintadarabját 2009-ben épp az a Bajnai szüntette meg, aki most legesélyesebb kihívója Orbánnak, nyilvánvaló a mögé kapcsolható üzenet: Bajnai megszüntette, de mi visszahozzuk. Arra nyilván kevés nyugdíjas fog felfigyelni, hogy a Fidesz azért gyakorlatilag végigcsinálja a ciklusát úgy, hogy nem kell ezt az évi summát elköltenie, vagyis ha őszintén ezt akarta volna és nem csak szavazatot szeretne vásárolni, akkor már 2 éve visszahozta volna a 13. havi nyugdíjat. Nem véletlenül nem tette, és jövőre is csak az MNB valutatartalékainak felélése, vagy további, elsősorban az oktatást - tehát a jövőt! - sújtó nemmegszorítások árán teheti meg. És még akkor is csak úgy, ha az uniós pénzügyminiszterek tanácsa, az Ecofin mentesíti hazánkat a túlzottdeficit-eljárás alól.


Miközben a rövid távú politikai hozadék okán a Fidesz komolyan is gondolhatja a dolgot, két dolgot mérlegelnie kellene. Olyan dolgokat, amelyekkel eddig nem igazán foglalkoztak:


1. Rövid távú problémája lehet a Fidesznek, hogy ha bevezeti a 13. havi nyugdíjat és megnyeri a 2014-es választást, mit tud ezzel csinálni utána? Négy évig fizeti, és ennek érdekében lelakja a teljes oktatásügyet meg amit még kell? Vagy visszakozik, mint amit próbál december - valójában már 2011 - óta tandíjügyben, és virít megint valami látványosat 2018-ban? Persze ezzel ráérnek 2014 májusban foglalkozni ha nyernek, tehát most nem szempont. Ha meg nem nyernek, legyen ez a következő kormány gondja.



2. A másik gond elvi és strukturális, az előzőnél sokkal súlyosabb. Miközben az ország súlyos nemmegszorításokat kénytelen elviselni, ezek kapcsán elveszítve növekedési potenciálját, az öregségi nyugdíjak - mértéküktől függetlenül, tehát az átlagjövedelmet meghaladók is! - reálértékének megőrzése töretlen. A demográfiai folyamatok és a gyorsuló elvándorlás mind arra mutat, hogy a mai aktívak, különösen a fiatalok nemhogy a mai szintet megközelítő nyugellátásban nem reménykedhetnek idehaza, de örülhetnek, ha valamit kapnak - vagy mert nem fog jutni, vagy pedig addig tolódik ki a nyugdíjkorhatár, amit már érdemi tömegek nem érnek meg. Ők a mostani, teljes életúton összegzett befizetéseiknek - amelyekből a mai nyugdíjakat fizeti az állam - várhatóan töredékét fogják megkapni. Ez már önmagában felveti, hogy a nemzedékek közt kellene egyfajta megállapodás, hiszen a mai nyugdíjasok e piramisjáték haszonélvezői - a következő generációk, de elsősorban a mai gyerekek, az ő unokáik (már akinek van!) rovására. Aki ezt tovább srófolja - esetünkben a Fidesz, de a szocialisták ezirányú zsigeri hajlamában se kételkedjünk - az gyakorlatilag nyugdíjaspárttá válik.


Márpedig aki a köz- és felsőoktatásából azért von ki pénzt, hogy az aktívakhoz képest amúgy nem rossz helyzetben levő nyugdíjasokat további ellátásban részesítse, az egy eleve gyenge lábakon álló nemzedéki szolidaritást mond fel. Ilyen politikai erőre egy bizonyos életkor alatt egyszerűen nem szabad szavazni. Már csak az a kérdés, hogy lesz-e olyan politikai formáció, amely az aktívakat próbálja meg képviselni? Mert eddig ennek nyomát sem látni.


Hétvégén garmr blogtárs tolmácsolásában visszatérünk a dolog gazdasági vetületére.


Disclaimer: igen, ha arra kerül a sor, el fogom tartani anyámat (apám már nem él) - és szó sincs arról, hogy a szépkorú generáció vesztét kívánom. Attól viszont kevésbé fogadok el kritikákat a fentiek ügyében, akinek nincs legalább két gyereke, mert - ahogy már egy éve is írtuk - a jelenleg ismét egyeduralkodóvá tett felosztó-kirovó nyugdíjrendszer enélkül garantáltan csődre van ítélve. Meg valahol mindegyik.


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Tuesday, January 8, 2013

A nyomorultak

Bezárják a főváros kifejezetten mozgáskorlátozottaknak (nemrég) épített közoktatási intézményét. Lám, megint egy kurzus, amelyik spórolni akar az egészségügyön, az oktatáson - a nemzet tartópillérein - és ha kell, egyszerre. Szégyen.


Minden rohadt forintért bepróbálkozik, csak hogy költségvetési lyukait betömködje. Állami vagy önkormányzati szinten – és ha kell, egyszerre. Ráadásul azt sem titkolja, mennyire zavarja, hogy az egészség- vagy oktatásügyből nem jön közvetlen bevétel (az egészségesebb társadalom gazdasági felhajtóereje meg ugye kit érdekel). Nyomorultnak tekinti az ágazatot. Miközben maga nyomorult.


Embertelen és méltatlan cselekedet ez, főleg olyan kormányzat regnálása idején, amelyik létrehoz magának egy „Emberi Erőforrások Minisztériuma” nevű csúcsszervezetet. Miféle emberi erőforrásokra tetszenek számítani? Az "egészséges" emberekre?


Persze, hagyjuk szegény Balog Zoltán hivatalát (elég neki az a sok tüntető diák): majd Csomós Miklós főpolgármester-helyettes úr megmagyarázza. Szerinte nincs itt semmi baj: „az elbocsátott gyerekek majd találnak maguknak olyan iskolát, ahol járhatnak gyógytornára is”. Micsoda szerencse, hogy ilyen segítőkész „szakemberek” dolgoznak a Városháza élén. És mennyire szerencsés ő, hogy nem a saját gyerekének elhelyezéséről kell vidáman nyilatkoznia a tévében.


Csomós és társai. Az az intézmény nem viccből épült. Feladatának szánták olyan honfitársaink - a miniszter úr kedvéért: emberi erőforrásaink - oktatásának biztosítását, akik a mi „normális” körülményeink között hátrányokkal küszködtek volna, s hogy e honfitársaink – akik pont ugyanannyira értékes emberek, mint mi vagyunk – sikerrel vezethessék magukat önmegvalósításuk útján. Semmivel nem érdemelték ki, hogy kihúzzák alóluk a szőnyeget. Hogy elvegyék tőlük a támogatást, hogy megalázzák őket. Ahogyan a cukorbetegek, a prosztatarákosok és a májbetegek sem. A végstádiumban lévő rákos betegek sem. Akiket tavaly szintén „megpiszkált” ez a kurzus. Érthetetlen okból.


akadalymentesites.jpg


Úgy tűnik, mintha a kormányoldal emberei „Javert rendőrfelügyelőként” megszállottan üldöznék az elesetteket, a nincsteleneket, a betegeket, a hátrányt szenvedőket - akiket rendszerint közönséges csalóknak tekintenek. Jó volna már kijózanodniuk a nagyuraknak. Észre kellene végre venniük, hogy kincstárbővítési kötelességük ilyetén teljesítése igencsak ütközik az erkölcsi jóval, társadalmi normákkal, emberségességgel; hogy pénzéhségüktől megtébolyult elméjük hamis ellenségképeket gyárt. Üldözöttjük, „Jean Valjean”, vagyis az intézmények és betegeik: ártatlanok. Értsék meg végre: nem ők azok, akik hamis kártyával mozgássérültek helyén parkolnak. Ők a mozgássérültek.


Támogattam a dohányzás szigorítását. Nem támogattam a trafiktörvényt, mert az csak biznisz, egészségesebbek nem leszünk tőle. Támogattam a nyerőgépek betiltását (még ha jogilag aggályos is volt!), mert eltűntek a nyomorultak szemei elől. Nem támogattam a pálinka-liberalizációt, mert attól nem leszünk egészségesebbek. Támogatnám az akadálymentesítést – ha lenne végre. Csakhogy utóbbi (is) pénzbe kerül, ami ugye nincs. Ezért - mint az intézménybezárás kapcsán is látjuk - az új kormánypárti logika nem az akadályt szüntetné meg, hanem az akadályozottat.


Talán van remény. Azt látom (vagy csak hiszem?), hogy Áder János köztársasági elnök úr érzékeny e problémákra. Bízom benne, hogy tenni fog valamit az ügyben. Hogy legközelebb arra koccinthasson: nem lettünk nyomorult ország.


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Saturday, January 5, 2013

Kommunistahatározó: Fónagy János

Fónagy János Vilmos 1942. július 11-én született Budapesten.


Fónagy János a rendszerváltás előtt a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja volt 1985-ig.


Fónagy János 1981-tól 1988-ig az Ózdi Kohászati Művek vezető jogtanácsosa volt.




Fónagy János 1993-tól a Fidesz tagja.



Fidesz: Magyarországon működő neokommunista politikai szervezet, mely 2000 milliárd forintnyi magánvagyont zsarolt ki a lakosságból. Működése alatt, noha 6 évnyi lehetősége volt rá, nem hozta nyilvánosságra a kommunista rezsimet szolgáló ügynökök listáját, ezáltal a kommunizmus bűntettei támogatójának tekinthető. Tagjai közt jelentős számban találhatóak az előző kommunista éra politikai életében részt vevő személyek. Programjának központi eleme a magánszektor büntetése és az államosítás. 



Fónagy János 2010-től a Fidesz által működtetett kormány államtitkára.


Fónagy János, a napokban történt új megbízatása szerint a rezsidíjcsökkentés érvényesítését vizsgáló kormánybizottság vezetője.


Fónagy János egy 2013.01.04-én tartott sajtótájékoztatón emlékeztetett arra, hogy a kormány január 1-jével az áram, a gáz és a távhő lakossági árának tízszázalékos csökkentéséről döntött. Annak érdekében, hogy ez ténylegesen és mindenhol megtörténjen, vezetésével a kormány, valamint a Fidesz-frakció is létrehozott egy bizottságot.



Közüzemi díjcsökkentés: A kommunista/szocialista kormányok bevett populista eszköze a megcsappant népszerűségük visszanyerésére. Akkor van rá szükség, miután az adott kormány elhibázott voluntarista gazdasági politikája megbukott, ezáltal nincs se gazdasági növekedés, se munkahelyek, az emberek életszínvonala pedig meredeken esik. A kommunizmus/szocializmus hagyományainak megfelelően ilyenkor a magánszektortól várják a helyzet megoldását (jellegükből adódóan az ilyen rendszerek szükségszerűen inkompetensek), de nem a magánszektor lehetőségeinek bővítése, hanem további sarcolása révén.



Fónagy János a Népszabadságnak 2013.01.05-én adott interjújában a következőket mondta:


"Persze feltételezem, hogy az érintett cégek nem örülnek. Természetesnek tartanám, ha a mostani bevételcsökkenést fájlalva tárgyalásokat kezdeményeznének velünk. Mi állunk is elébe. Az, hogy a mostani árcsökkentés mely energiacégekre milyen pénzügyi hatást gyakorol, egyelőre nem ismert. A mérték cégenként különböző lehet, de abban biztos vagyok, hogy az 1995–1996-os privatizációk óta a vevők befektetése bőven megtérült. A sok tekintetben monopolhelyzetű közműszektorban kétségtelenül a mostaninál sokkal nagyobb mértékű közösségi tulajdont látnánk szívesen. Csakúgy, mint számos olyan nyugati országban, amelyek közösségi tulajdonú cégei Magyarországon éppenséggel magánbefektetőként jelentek meg. De ez nincs semmilyen összefüggésben a kormány lakossági tehercsökkentési szándékaival. Nem tudunk azonban, hogyan is tudnánk kitérni az elől, ha egy tárgyalás során valamely befektető eladási ajánlattal élne. Akkor ezt a felvetést is megvizsgálnánk. Csakúgy, mint például az E.ON gáznagykereskedőjének és gáztároló hálózatának ügyében."


A fentiek alapján felvethető, hogy Fónagy János Vilmos kommunista.


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Friday, January 4, 2013

Regisztráció: taktikai visszavonulás vagy stratégiaváltás?

Sokakat meglepett, sok elemzést - köztük a miénket is - tett egy pillanat alatt elavulttá a Fidesz azzal, hogy az Alkotmánybíróság (AB) választási regisztrációt elkaszáló döntése után visszavonulót fújt. Még az elmúlt napokban is pedzegették, hogy csak beírják az Alaptörvénybe mindazt, amit az átmeneti rendelkezésekkel az óév végén törölt el az AB, ma azonban Rogán bejelentette: a 2014-es választás biztosan regisztráció nélkül fog zajlani.


Ahogy ma már írtuk, hát először is: köszönjük Elnök úr! Ugye senkinek nincs kétsége, mi is történt volna, ha még mindig Schmitt lett volna az államfő? És hát az ügyben se legyen senkinek kétsége, hogy a mostani visszavonulást ki rendelte el. Orbán nélkül egy ilyen horderejű kérdés kizárt a Fideszben, ahogy valószínűleg egyik pártban sem lehetne ezzel sem megkerülni, sem lenyomni a párt vezetőjét.


A dolog nyilvánvaló kármentés: ősz elején a megkérdezettek 80%-a nyilatkozott elutasítóan a regisztrációról, ha még ehhez hozzájön a mai alkotmányellenességi verdikt, és mindez úgy, hogy a diákok újra az utcára mennek, az a Fidesznek nagyon nem jó. Ám ha okosak - és miért ne hinnénk ezt róluk? - akkor ezt a nyilvánvaló vereséget a javukra is fordíthatják.


Már tavaly év elején is felvetődött egyfajta konszolidációs igény, hogy hagyjon már alább a forradalmi hevület, jöjjenek végre a csendesebb hétköznapok. Lehet, hogy egy ilyen politikai attitűd kezdődik most? És ahogy tavaly írtuk, lenne erre igény, de pénz nélkül ez nem nagyon megy; még két hónap, és a magánnyugdíjpénztári vagyon után el lehet tapsolni az MNB tartalékait is "konszolidálásra", egy évig biztos kitart, utána meg majd csak lesz valami.


Meglátjuk. Egy pontra nem illesztünk egyenest, de a vázolt lehetőség fennáll. Ja igen: és nehogy valaki komolyan azt gondolja, hogy a Fidesz az elejétől kezdve erre játszott! Dehogy, komolyan regisztrációt akartak, de belátták, hogy ilyen áron nem éri meg. A Békemenet meg mehet tüntetni Rogán és a Fidesz ellen, ha annyira regisztrációt akar.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Thursday, January 3, 2013

Regisztráció: Áderrel kerül(t volna) szembe a Fidesz?

Hadd kezdjem azzal, régóta tartozunk egy köszönettel, de minimum lépésének nyugtázásával a köztársasági elnök úr felé. November végén itt, e blogon tettük fel neki a kérdést, hogy mi a véleménye a választási regisztrációnak a Fidesz által különösebb magyarázat nélkül erőltetett intézményével:



És most fog eldőlni, mennyire gondolja komolyan a köztársaság elnöke a nemzet egységének képviseletét. Ha aláírja: vége a még épp épülő "összes magyar embere" nimbuszának. De ha nem... (ezt egyelőre nem tudom elképzelni, de ne legyen igazam)



...írtuk akkor, az elnök úr pedig ránk cáfolt! Még december elején tudatta véleményét: nem írta alá a parlamenti kétharmad által elfogadott jogszabályt, hanem az Alkotmánybíróság (AB) elé utalta. Beadványának várhatóan ma lesz eredménye: az előzetes hírek szerint az AB szinte minden elnöki kifogásnak helyt adott, és mivel időközben az alaptörvény átmeneti rendelkezései közé erőltetett, valójában nem átmeneti pontokat is törölte, lehetősége nyílik a regisztráció intézményének törlésére is. Áder János vétója nélkül ez a jogszabály feltehetően különösebb további viták nélkül a jogrend részévé vált volna. De jó, hogy Schmitt kopipésztelt...


Ahogy ezt nálunk avatottabbak már leírták, a Fidesz innen két utat választhat: hagyja a fenébe a regisztrációt, jó képet vág a dologhoz, és azt kommunikálja: no lám, miféle diktatúráról beszéltek itt? Hát működik itt a fékek és ellensúlyok rendszere, kérem. Na, milyen elnököt találtunk, nem kivágta, hogy alkotmányellenes? És küldhetünk itt sorban fideszes kötődésű bírákat az AB-ba, hát van ennek foganatja? Látjátok, hogy nincs! Magam is valószínűbbnek látom azonban, hogy nem ezt teszik, hanem nekiállnak hegeszteni, beleírni az Alaptörvény XXIII. paragrafusába, amely az általános választójoggal indul, hogy mégsem olyan általános az. Ha ezt teszi, újra a novemberi, fentebb idézett dilemma elé állítja az elnököt. (Update: nem lett igazam... Őszintén szólva jobb így.)


independence.jpg


Hiába mondják rá sokan, hogy ugyan már, hát ő, az ős-fideszes természetesen a kormánytöbbség bábja: elnökként eddig nem úgy cselekszik. Szimbolikus megnyilvánulásai - beiktatási beszéde, újévi köszöntője - az ország megbékélését szorgalmazó, ez ügyben tenni kívánó elnök képét vetítik elénk, most várhatóan célba érő vétója pedig milliók feleslegesen eltöltött pár órás elfoglaltságát teszi szükségtelenné, és tíz-, esetleg százezrek szavazatát teszi lehetővé, akik talán a szavazókörben szembesültek volna azzal, hogy regisztráció nélkül nem választhatnak. Nehezen tudok olyan ügyet elképzelni, ami ennyire kellemetlenül érinthette a kétharmadot, mint ez. Amilyen vehemenciával áll ki a Fidesz és lelkes támogatói köre a regisztráció mellett, bizony nem az ő bábjuk az, aki ezt a szabályt megbuktatja! Ha pedig őszintének bizonyul az önálló, pártok felett működő elnök modellje - függetlenül attól, hogy Áder hogyan és milyen háttérrel került a székbe - nehezen hiszem, hogy feladná azt. Ha a fideszesség és az autonóm elnöki szerep csap össze, úgy tűnik, Áder az utóbbit választja. Meg is teheti: hacsak ki nem derül (nem tartom valószínűnek), hogy doktorijából csak a tartalomjegyzéket írta saját maga, öt évig ő az elnök, akkor is, ha a Fidesz a feje tetejére áll. Már ezzel is szembe kell(ett volna) mennie a Fidesznek, ha tovább erőlteti az ügyet.


Most kicsit elkanyarodok az elnök úr témájától, de ahogy írtam, valószínűsítem, hogy tovább erőltetik. Viszi tovább a dolgot a saját frakciójuk, pártvezetésük, az ezen a körön belül egyértelműen autoriter vezetőjük gondolkodásmódja. Lássuk be, miután az elmúlt hónapokban ők és lelkes támogatóik beásták magukat egy "a regisztráció ahhoz kell, hogy csak a megfontolt emberek szavazzanak, hát nem jó ez?" pozícióba, ezt nehéz lenne feladatni velük (pláne hogy decemberben már megpörgették a véleményüket kell tandíj, nem kell tandíj ügyben is). És az erőltetéssel nemcsak az elnököt hozhatják dilemmába, de azokat a híveiket is, akik a fideszes kapkodás közepette Áder Jánosban találják meg a mégis vállalható példaképet. Ez sem biztos, hogy nagyon megéri, mint ahogy az egész ügy továbbvitele összeterelheti az ezirányú tiltakozásokat a diákokéval...


UPDATE: Nem vállalták be! Az első (igaz is: Schmitt után a második) érdemi visszakozást láthattuk a kétharmadtól. Nem fog rosszat tenni nekik.


És köszönjük, Elnök úr!


Új posztunk a témában


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Wednesday, January 2, 2013

Depresszió-indukációt végre Magyarországra!

Nem nekünk jutott ugyan először az eszünkbe, de vessünk tekintetünket ismét jó Kardosként egy igen fontos társadalmi probléma irányába. Itt az ideje hatékonyan enyhíteni a bűnözéssel járó problémákat. Játsszunk el a gondolattal; mekkora haszna származna a társadalomnak, ha a bűnözők a büntetésüket indukált unipoláris depresszióban tölthetnék le szépen, csendben, saját otthonukban.


Kérem, ne, ne nyúljanak egyből a féltégláért, íme kicsit részletesebben a tervezet. Nézzük csak a legfőbb előnyöket:


1.  A bűnelkövetők izolálása rendkívüli terheket ró az államra és az adófizető polgárokra, azaz ránk.


Azt olvashattuk , hogy a büntetés-végrehajtás költségei Kalifornia államban 2012-ben már meghaladták a teljes oktatás költségét, óvodától doktorátusig. És ennek ellenére több mint száz százalékos a kihasználtsága a túlzsúfolt börtönöknek. Építeni kéne még sokat, rengeteget, tolni bele a milliárdokat ezen felül is. Ez nálunk sincs másként, a büntetés-végrehajtás költségei jelentősen emelkednek, évről-évre egyre nagyobb zsúfoltság és egyre riasztóbb biztonsági feltételek mellett. A tendencia nyilvánvaló, rövidesen már nemcsak a szakemberek, de a közvélemény számára is nyilvánvalóvá válnak a büntetés-végrehajtás elborzasztóan magas költségei.



Mint oly sok helyen, Magyarországon is a büntetési tételek emelésével, törvényeink szigorításával akarnak küzdeni a bűnözés -igencsak valós- terjedése ellen, (gondoljunk csak a mostani rendpártiság dicséretes erősödésére, Három Csapás törvényre stb.) Mindenkinek, akinek van halvány lövése is a témában, az tudja, a bűnelkövetés volumenének csökkenése nemcsak Kaliforniában, de nálunk sem  fog összejönni, csak sok-sok új börtönt kell majd építeni és üzemeltetni az adófizetők pénzéből. Aki nem hiszi járjon utána. Annyi lélegeztetőgépet lehetne venni a spórolásból, hogy alig férnének a kórházakba.


Ingyenbe' lennének otthon, kellene még egy kis pánikbetegség is hozzá, hogy ne akarjanak elmászkálni még véletlen se, de azt már tuti nem lenne nehéz hozzátenni. Havi egy injekció, és mehetsz szépen hazafele. Rátenni még egy elektronikus, nyomkövető karperecet, hogy ne tudjon meglógni a következő havi adag elől. Így válhatna a háziőrizet egycsapásra lényegesen jobb alternatívává, mint a börtönbüntetés.


2.  Komoly visszatartó ereje lenne a megoldásnak, így ez az alapcél teljesülne. Be lehetne zárni egy csomó börtönt, nagy vagonnyi pénzeket megspórolni. A visszaesési ráta szerintünk nem lenne túl magas, a büntetés letöltése közben a bűnelkövetés ismétlődése sem tűnik valószínűnek. A Társadalom és a Közjó legfőbb érdeke egyértelmű ebben a kérdésben - mint az talán nem mindenki számára köztudott - nem a megtorlás a cél, hanem a bűncselekmények elkövetését  megakadályozni. Elterelni a potenciális elkövetőket a Bűn Világától, - illetve ha a káros cselekedet már megesett - akkor elrettenteni az elkövetőt a bűnismétléstől, minimálisra csökkenteni a visszaesés esélyét. 


Az is köztudott, hogy történtek-e orvosi kísérletek, vizsgálatok ezirányban is. Bizonyára megtörtént már, Mengeléék, vagy a 731-es alakulatban a  japók Mandzsúriában  alaposan megnézték, mit lehetne tenni. Esetleg az usákos fiúk valamelyik műintézményükben a hatvanas években, sőt akár mostanság is, 9/11 után. Nem lenne szégyen a sürgető kényszerben ismét kelet felé, Kína esetleg Korea felé tekintenünk hogy felleljük a szükséges alapkutatások eredményeit. Más, magukat dőrén civilizáltabbnak tartó országok is megtették ezt, a mindennapokban alkalmazva a kutatások eredményeit, így szégyenkezésere nem lenne igazán okunk.



3. Ugyancsak közismert, hogy a gyógyszeripar gigászi bevételeinek jelentős hányadát adják immár az antipszichotikumok.  A depresszió-ipar mára már tízmilliárdos dolláros üzletté vált, gigászi gyógyszermultik nőttek ki gombaként szerte a világban.


Az új antidepresszánsok formuláit, hatóanyagait  sok ezer tudós és kutató keresi minden pillanatban. Ha ezt kibővítjük egy sajátos, unortodox, új kutatási területtel, a depresszió-indukáció kutatásával,  akkor az ugyanígy nagy üzlet lenne Magyarország számára. Hiszen erről szól ugyebár az orvostudomány meg az élettan egy szép nagy része; ahol szervezetben végbemenő folyamatokat gátolni lehet, ott serkenteni is képesek lehetünk. Csak éppen Nem gátolni kell a szelektív szerotonin-visszavételt, hanem ellenkezőleg; serkenteni. A magyar, világszerte híres gyógyszerkutatás és -vegyészet új szárnyakra lelhetne. Az innovatív metódus kifejlesztése sok ezer új iparági munkahelyet teremtene a nehéz gazdasági helyzetben, kurrens és jól fizető nemzetközi exportcikkre tehetnénk szert, hiszen a Világ döntéshozói gyorsan rádöbbennének az új, elsőre talán kissé meglepő, de hatékony megoldásra a depresszió-indukációs gyógyszercsaládban.


Itt lenne az alkalom, számításaink szerint durván havi egy ezresből tokkal-vonóval kijönne a kezelés. Ha valaki megkérdőjelezné a hasznosságát, előnyeit a többi alternatívával szemben akkor csak mutatni kellene neki pár ismeretterjesztő filmet a Spektrumról/Discoveryről. 


A személyi szabadság brutális korlátozása, azaz a börtönbe kényszerítés egyaránt jelentős joghátrányt és életminőség romlást okoz a bűnelkövetőnek és annak családjának is, ez nem kérdéses. Bekerülni egy cellába nyolc kancigindo-magyar bűnözővel, bőven elegendő hátrányt jelent, hogy ha nem is dalolva, de önként alávessék magukat a depresszió-indukációs eljárásnak, az új, civilizált megoldással. Elkerülhető lenne a most minennapos ún. bűnöző-akadémia ártó működése, a hűvösön, egymást kiokosító bűnöző generációk létrejötte, a belső képzés, a tippek átadása, csoportok szerveződése.


Egészen kis bűncselekményektől alkalmazható lenne, például: kétszázzal meszelnek le az úton? Puff, 2 hét indukált depresszió. Lopások, csalások, betörések? Mind-mind megkaphatnák a megfelelő tételt érdemeik szerint. Mint büntetési tétel a közösségi élet szabályainak megszegőinek széles skálájával szemben gyorsan, rugalmasan bevethető módszerré válhatna.


Összefoglalva:



  • Komoly visszatartó erő a bűncselekmény elkövetésétől -> pipa

  • Elítélt társadalomtól és a többi bűnözőtől való hatékony elkülönítése -> pipa

  • Költséghatékonyság, gyors és hatékony bevethetőség ->pipa

  • Magyar gyógyszeripar óriási fejlődése, hatalmas nemzetközi bevételek a magánszférába és az államkasszába egyaránt, új kutatási-oktatási centrumok létrejötte, új szinergiák és iparágak létrejötte  -> pipa


Végezetül:


Ne gondoljuk hogy az orvostudomány eredményeinek össztársadalmi célú felhasználása az ördögtől való, civilizálatlan, jogsértő és példa nélkül való lenne. Több évtizede folyamatosan alkalmazzák nemzetközi szinten is például a hormonkezeléseket, gyógyszeres, vegyi kasztrációt a szexuális bűnözők, pedofilek, ragadozók pusztító vágyainak fékentartására is, méghozzá például Németországban és Csehországban és a világ számos más országában is, méghozzá önkéntes alapon! Az első itthoni reakciók is bíztatóak a honi jogalkotók véleményében.


"Végre úgy élhetek, hogy tudom, nem jelentek veszélyt senkire" - mondta a Pavel nevű férfi, aki még az 1980-as években, 18 éves korában késelt halálra egy 12 éves kisfiút, amiért hét évet töltött börtönben és ötöt pszichiátriai kezelés alatt. "Tartalmas életet élek. Szeretném, ha az emberek tudnák, hogy van segítség" - idéz az Origo.


Ha ezt összehasonlítjuk a felvetett depresszió-indukációval, az egyértelműen civilizált és etikus megoldás lenne; hatékonyan csökkentené az elkövetővel való bánásmód és a társadalom sérelmeit, gyors, hatékony, olcsó megoldással.


Használnunk kellene nekünk is.


Gondoljuk át, depresszió-indukáció.


Lenne értelme, csak akarnunk kellene.


Egy kattintás, és nem maradsz le a posztokról:


Tuesday, January 1, 2013

Közmunka és minimálbér?

A kormány a december közepi "erős hete" alatt "megoldotta a minimálbért" is: összege 93 ezer forintról 98 ezer forintra emelkedett. A hírek szeint az emelés a versenyszférával és a szakszervezetekkel egyetértésben történt, és most itt ne is menjünk bele olyan dolgokba, hogy okoz-e ez érdemi leépítéseket azokon a területeken, ahol a 93 ezres minimálbér és közterhei kigazdálkodhatók voltak, a 98 ezeré meg nem. (Véleményem szerint nem: a minimálbér azt jelenti, hogy mi az az összeg, ami alatt "fehéren", bejelentve nem dolgozhatsz.)


A kérdés csak az, hogy kötelezőnek tartja-e az állam e rendelkezését saját magára nézve is, és ha igen, akkor miért nem? A szakképzettség nélküli közfoglalkoztatás bruttó bére 2012-ben ugyanis 72 ezer forint (nettó 47 ezer), ami azért nem kicsit marad el a 93 ezres minimumtól, és egyelőre nincs híre annak, hogy a dolog megoldást nyerne. Sőt, az ombudsman az óév végén jelentette be, hogy a jelenlegi rendszer - és ebben kiemelte a posztban is vázolt ellenmondást - jogsértő.


Persze tudom és az érveket: hát ezt a pénzt tulajdonképpen "lapátforgatásért" kapják. Csakhogy elvileg a piaci szférában ugyanezért a munkáért érdemben többet kellene fizetni. Egy megállapítást és egy kérdést azonban nyugodtan megtehetünk:


1. A piaci, törvényben rögzített minimálbérnek - legalábbis az állam szerint - semmi köze a "tisztességes megélhetés" tamogatásához, bármennyire is kommunikálja ezt időnként a kormány. Ha ahhoz lenne köze, akkor a közmunkásoknak az állam által fizetett bér és a piaci minimálbér legalább megegyezne. A minimálbér egyetlen valódi szerepe a kormány szerint az, hogy a falból történő "minimálbéren bejelentések" után több közbevételt teremtsen. Nincs ez utóbbival baj, sőt az államnak ez alapvető feladata is, csak akkor tessék ezt és pont ezt mondani. Az már csak segédpont, hogy az "1 millió munkahely" felé vezető fényes útba is csak akkor lenne jogos beszámítani a közmunkásokat, ha ők is megkapnák a kormány szerinti minimális bérszintet.


2. A kérdésem viszont ennél messzebbre vezet. Bár - mint fent említettem - nem tartok a mostani emelés miatti tömeges elbocsátásoktól, az azonban felvethető, hogy a törvényben rögzített, piaci minimálbér és a közmunkások legalacsonyabb bére között valahol nincs-e egy olyan bérszint, amely mellett a mostani közmunkások zömét piaci viszonyok közt is foglalkoztatni lehetne? Ha egy kicsit lejjebb lenne a minimálbér, nem lenne-e számottevő igény azon az áron a mostani közmunkásokra - piaci alapon?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot: