Monday, December 30, 2013

Évzárásra: a blogger kampányol egyet a saját műfaja ellen

Jó szar év volt ez az idei. A kormányban nőtt a komcsifaktor, az ellenzék szánalmasabb mint valaha, továbbra sincs jó választás, jaj, jaj, jaj. Háborgunk, dühösen értetlenkedünk, ha az állam hatalmát építő törvényre hasonló célú népszavazási kezdeményezéssel, a választási csalásra csalással reagálnak. Borzasztóan cikinek gondoljuk, hogy az ellenzéki összefogásról papoló volt miniszterelnök hívei megalázzák a legnagyobb ellenzéki párt elnökét, miközben az épp beszélne, és eszeveszettül kulturálatlannak tartjuk, hogy a Házelnök milyen szavakat használ az előbb említett volt miniszterelnökre. Rémesnek és rossz üzenetnek tekintjük, hogy ugyan magánterületen, de mindenki számára látható helyen Horthy-szobrot avatnak, miközben keresve sem találjuk a jó ízlést azokban az ellentüntetőkben, akik önként, egy jó poén, egy flashmob erejéig sárga csillagot vesznek magukra. Kiakasztóan múltrendszerinek érezzük, hogy mekkora hatalma van az MMA nevű dolognak, de a fölött sem tudunk nyugalommal átsiklani, hogy mindenki egy rohadt náci, aki nem kedveli a Nemzeti Színház volt igazgatóját. Lazán alkotunk megalapozatlan, fanatizáló véleményt, de bátran szidjuk az anyját annak, aki ugyanezt teszi a nekünk nem tetszővel.


No_2013-300x286.jpg


Na, szerintem ne legyen így! Végül is, nem oly mindegy? Hát pont ezek ne történnének meg itt? Azért ne felejtsük már el, hogy hol vagyunk! Itt. Nem mellesleg itthon. Ha egy mód van rá, ne gyűlöljük együtt azt, aki háborút emleget és lélekölő viadalt, inkább csak ne hassa át az életünket, de kedveljük együtt azt, aki szeretni tanít!


Jó szar év volt ez az idei. Freddie Mercury most sem támadt fel, megint voltak sikertelen udvarlási próbálkozások, sőt a karácsonyi töltött káposzta sem lett tökéletes, és persze a nyolcegy is. A többi meg nem számít.


BUÉK!

Sunday, December 29, 2013

Mi lesz a takarékszövetkezetekkel?

Júniusban írtunk a takarékszövetkezeti szektor fideszizálásáról nemzeti érdekek alá vonásáról. A folyamat azóta a várt menetrend szerint haladt. A kormány lényegében az aláírod vagy véged módszert alkalmazva kikényszerítette a szektor központosítását, majd a már korábban állami érdekszférákba volt cégekkel együtt elkezdte egy rendkívül széleskörű intézményrendszer kiépítését. A takarékokban tulajdonrészt szerzett a Posta, mely cég a korábbi banki megállapodásokat felmondva az FHB-val alakított ki együttműködést, melynek élén a kormányhoz közel álló, korábbi OTP alelnök és Csányi-rivális Spéder Zoltán áll. A Posta és az FHB együttműködése már korábban megkezdődött, amikor is közösen szereztek tulajdont a többek közt a dijnet.hu közüzemi számlafizetési szolgáltatót is üzemeltető Díjbeszedő Holdingban.



Ezek alapján egy olyan állami tulajdonú cégcsoport felállításának a terve bontakozott ki, amelyik a lakossági számlavezetéstől kezdve, a hitelezésen át a villanyszámla befizetéséig mindent egy kézben tart. Tekintve a takarékok és a posta kiterjedt infrastruktúráját, az állam ezzel a cégcsoporttal lényegében a teljes lakosságot elérheti és kiszolgálhatja, gyakorlatilag a mindennapi élethez szükséges minden pénzügyi tranzakció tekintetében. A lakosság nagy részének egyszerű számlavezetésen és a rezsi számlák egyszerű teljesítésén kívül nincs szüksége bonyolult pénzügyi megoldásokra. Egy ilyen szervezettel az állam könnyedén letarolhatja a számlavezetési piacot. 


Azt már tudjuk, hogy az államilag kontrollált piac mihez vezet. Láttuk a példát a trafikoknál, ahol az állam a forgalmi adatok birtokában minden teketória nélkül betiltotta a sikeresen működő trafikokat. Ennek tükrében tekinthetünk arra, hogy vajon mennyire lenne szerencsés, ha a lakossági pénzügyi adatok is állampárti kontroll alatt lennének. 



Ehhez képest jött meglehetős hirtelenséggel a hír, hogy a kormány máris túladna a Takarékbankban szerzett részesedésén. A kormány közleménye szerint nemzetközi pályázatot írnak ki. A kiírás ezen pontja annak fényében különösen mulatságos, miszerint a jelenleg is deklarált kormánycél a pénzügyi szektor magyar tulajdonosi körének növelése. Most akkor a kormány eddig hazudott, vagy most akar valakit átverni? A kérdés nyilván költői. A cél a nemzetközi pályázattal minden bizonnyal az EU szervezetek aggodalmaskodásának enyhítése, de ne legyenek kétségeink, hogy a fidesz már most tudja, kinek fogja átjátszani a szektort. 


Az sem lehet véletlen, hogy az ügyletet még a választások előtt le akarják zavarni. Ekkora piaccal nem kockáztatnak. A nemzeti tőkéseket mindenesetre jól felkészítették a vásárlásra. Csak decemberben 28 milliárdnyi megbízással.



Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Saturday, December 21, 2013

Egy levél Horváth Andrásért

"Mint tudjátok, a rendőrség házkutatást tartott az ex-NAV-os Horváth Andrásnál, melynek során a nyomozók magukkal vittek minden olyan dokumentumot, amely az ügyben Horváth kezében bizonyítékként szolgálhatna. (Igaz, tették ezt „elismervény ellenében” – azonban nem lehet kétségünk afelől, hogy ezzel a lefoglalással szinte tetszőleges időre megakadályozhatják a feljelentőt abban, hogy igazát bizonyíthassa. És akkor még csak e lefoglalás a „legenyhébb” esetleges következményét említettük…)


Az ez év őszén elfogadott, a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló törvény előterjesztése bevezetőjében az alábbiak szerint fogalmaz:


„Minden, a közérdekű bejelentő számára hátrányos intézkedés, amelyre a közérdekű bejelentés miatt kerül sor — a 3 . § (4) bekezdésében foglalt intézkedések kivételével1 — jogellenesnek minősül akkor is, ha egyébként jogszerű lenne.”


A Fidesz-rezsim ismét átlépett egy határt: ez az eljárás a putyini Oroszországra jellemző, nem pedig az Európai Unió egyik tagállamára. Mi, akik napról napra foglalkozunk a magyar közélettel és a politikával, a hatalom viselkedésével és céljaival, nem mehetünk el szótlanul a történtek mellett!


A kérdés nem arról szól, hogy igaz-e részben, vagy teljes egészében az, amit Horváth András állít – a kérdés az, hogy miképpen viselkedik az állam az állampolgárral, a közérdekkel és a nyilvánossággal szemben. Egy jóhiszemű és demokratikus állam és államhatalom ilyen esetben nem léphet fel megfélemlítőleg és korlátozólag az államhatalmi szerveket kritikával illető állampolgáraival szemben – mert ezzel gyakorlatilag megsemmisíti azt a bizalmi alapot, amely nélkül demokrácia nem létezhet: az állampolgárok bizalmát abban, hogy az állam az állampolgárok közösségének érdekeit képviseli, nem pedig saját magát védi – ha kell, a közérdek, az állampolgárok és a törvények ellenében is.


A történtek után, nem „pártpolitikai kérdés” az, hogy fel kell lépnünk ezzel a hatalommal és ezzel az állami attitűddel szemben: ez a demokrácia vagy nemdemokrácia kérdése!


Kérünk Benneteket, hogy az alábbi rövid idézetet juttassátok el e-mailben Orbán Viktor miniszterelnöknek (cím: orbanviktor@orbanviktor.hu):


A rablók, a nagyok,


Ellopnák a drága, fényes napot!


De van eszük, s a kezük


Mind egymáson kapaszkodva függ.


 


Szalmaszálért megfizetsz,


Ám egy kazlat elvihetsz:


Ez az eset tanulsága…


De megállj, főszakács, jössz te még az én utcámba!


(Fésűs Éva: A palacsintás király – Csöröge udvari bolond „kaloda-dala”)"



Thursday, December 19, 2013

Házkutatás NAV-ügyben: bejelentővédelem NER-módra

"Ha bármely, az államhoz köthető gazdasági ügyben jogsértésről van tudomása, tegyen feljelentést, hiszen ez kötelessége is" - mondta Orbán Viktor miniszterelnök 2012. május 7-én a Parlamentben Karácsony Gergelynek. Nem először és nem utoljára: ez rendszeresen visszatérő érv, ha az országgyűlésben oligarchavádak kerülnek elő. Tiszta és egyenes beszéd.


2013. novemberében Horváth András volt adóhivatali alkalmazott a nyilvánosság elé állt, kijelentve, hogy az APEH/NAV működésében már az előző kormányzati ciklus óta olyan visszasságok tapasztalhatók, amelynek eredményeként a hivatal nem akar vagy nem tud fellépni éves szinten 1000 milliárdos nagyságrendű áfacsalási ügyekben. Bár konkrét ügyeket nem említett, a csalási eljárás mikéntjét felvázolta. A későbbi hetekben (és talán korábban is, csak akkor még senki nem figyelt fel erre) a NAV több olyan adócsalási ügyben is sikeres felderítésről számolt be, amelyeket ilyen módszerrel követtek el.


zolddossziex.jpg


Horváth úr azonban itt nem állt meg, és talán a fent idézett miniszterelnöki szavak bátorítására feljelentést is tett. Időközben a NAV is feljelentette Horváth urat, jogosulatlan adatkezelés és személyes adattal visszaélés miatt. Csütörtök reggel aztán megállt a nagy fekete autó Horváth úrnál, és házkutatás keretében a rendőrség begyűjtötte a bizonyítékait a saját, a NAV működését célzó feljelentésének ügyében, hiszen azok a bizonyítékok a NAV ellene beadott feljelentésének ügyében. Egyenlő pályák, egyenlő esélyek: én azért biciklivel megyek, mondja az államszervezet a kisembernek. Eddig a pontig mi is mindig konzekvensen hozzátettük a sztorihoz, hogy: ha igaz. A mai házkutatás és a bizonyítékok lefoglalása szerintünk hiba volt: anélkül, hogy látnánk a bizonyítékokat, kezdjük elhinni, hogy Horváth úrnak igaza van. Márpedig ez mostantól - ó, milyen ismerős ez már egy jó évtizede - megint hitkérdés.


Ha tudsz egy törvénysértésről, akkor az állam számára fontosabb téged fülöncsípni, hogy jogosan tudsz-e róla, semmint felderíteni az ügyet.


Tegyük még hozzá, hogy a Fidesz eddig milyen lelkesedéssel akadályozta meg Horváth urat abban, hogy a Parlament (al)bizottságai előtt bemutathassa a bizonyítékait, és nehéz szabadulni a látszattól, hogy ebben nyakig benne vannak, és valahogy szeretnék eltussolni. Ezt egyébként valószínűleg az elhallgatással könnyebben elérték volna - a karácsonyi pörgésben eléggé "leült" az ügy, most azért sikerült egy adag olajat a tűzre önteni. A Fidesz remekbe szabott kommentárja szerint "a rendőrség végzi a munkáját a NAV-ügyben, az adóhatóság volt dolgozójának, Horváth Andrásnak pedig minden bizonyítékot át kellene adnia a nyomozóhatóságnak". Arra azért kíváncsi lennék, a fideszes hívek mekkora része gondolja azt, hogy ez a házkutatás nem "megrendelésre" történt. Horváth úr pedig, ha nem is teljesen önszántából, de "átadta bizonyítékait" a nyomozóhatóságnak, ha nem is pont abban az ügyben, amiben akarta. Majd azt mondhatja nekik, amit az egyszeri autós a rendőrnek, amikor a jogosítványát kéri: már nálatok van, waze...


A sztori további üzenete kettős:



  1. A miniszterelnöki biztatást mégsem érdemes szó szerint venni. Ha pedig ez így van, akkor érdemes végignyálazni, milyen ügyekben adott ilyen választ a kormány, és úgy tekinteni, mintha nem válaszolt volna.

  2. Márcsak azért sem érdemes szó szerint venni, mert látszik, hogy az állam és üzemeltetői milyen komolyan veszik a bejelentéseket és a bejelentők védelmét: ők maguk - illetve intézményeik - próbálkoznak a bejelentő lejáratásával, ellen-feljelentéssel élnek, majd a személyes szférájukba is hatolva nehezítik, vagy akár el is lehetetlenítik a saját ügyük vitelét. Az üzenet a kisember felé egészen világos: fogd be a szád! Ez valóban hadüzenet sok mindennek, amit fontosnak tartunk.


Innentől pedig mindenki döntse el saját magában, hogy befogja-e? Hogy cenzúrázza-e saját magát? Mindenkinek az egyéni döntése: de ebből fog összeállni, hogy mit tudnak és mit mernek megtenni az állam és annak működtetői.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Wednesday, December 18, 2013

A múltat végképp 2.: az MSZP-honlapon 2011-ben indul a világ

Tegnap a Fidesz honlapjának mélyére rejtett régebbi posztokról írtunk. Lelkes kommentereink viszont rögvest feltárták, hogy a szocialisták honlapján még cifrább a helyzet: az ő virtuális világuk 2011 elején kezdődik. Hogy mi volt előtte, ki és mit mondott? Hát tőlük ugyan meg nem tudjuk.


Ha beütünk a gugliba egy célzott keresést bármilyen kifejezésre a honlapjukon: 2010, de inkább 2011 előtti találatot nem kapunk: a múlt eltörlése nem a közelmúltban történt. A web.archive.org még segít, és érdekes találatokra is bukkanhatunk. A honlap saját keresője sem örvendezteti meg az olvasót 2011 előtti találatokkal.


Nekik egyetlen gyenge mentségük lehet: hogy erőst úgy tűnik, tök mindegy mit mondanak, túl sokan nem kíváncsiak rájuk. Igen ám, de magukat mégis a "demokratikus ellenzék vezető erejének" vagy minek tartják, amely kormányváltást szeretne, lehetőleg az ő vezetésükkel. Márpedig ha egy ilyen pártnak vannak kormányzati referenciái (és ők többet voltak kormányon 1990 óta mint bárki más), akkor azt nem illik, nagyon nem illik eltitkolni.



Aki most az ellenzék fő (?) ereje (?), és van kormányzati múltja, attól ugyanúgy elvárható, hogy mostani ellenzéki megnyilvánulásai összevethetők legyenek a korábbi, kormányon tett kijelentéseivel, mint ahogy a kormányoldalon is számon kérjük ezt. Ráadásul ugyanazért várható el: szeretnénk első kézből tudni, hogy amit most a kampány hevében mondanak, annak nem tették-e valamikor pont a szöges ellentétét. Ehhez képest az már csak kis színes, hogy a honlapjukról még az sem derül ki öt perces célzott keresgéléssel, hogy volt nekik valaha egy Gyurcsány nevű pártelnökük, aki a színeikben miniszterelnök is volt.


Szintén egy kommentelőnktől idézek: felhasználóként annak örülnénk, ha minden párt honlapján komplikációmentesen meg tudnánk keresni a sok éves közleményeit is az adott pártnak. Ennyi.



Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Tuesday, December 17, 2013

Eltűnő cikkek a Fidesz-honlapról: a múltat végképp eltörölni?

Megújult a Fidesz-honlap arculata; aki hosszabb ideje látogatja, hogy a cikkek arculati stílusa ilyenre változott a régiről. Nem újdonság az ilyesmi, nagy hírportálok és pártok időről időre meglépik ezt. Sokkal érdekesebb viszont, hogy a Fidesz esetében a honlap tartalma is csökken: a régebbi, 2007 nyaránál korábbi bejegyzések nagy része kb. egy bő hónapja már nem érhető el.


A legegyszerűbben úgy ütközhetünk ebbe a jelenségbe, ha a Google keresőjében a honlapon belül rákeresünk egyes, nyilvánvalóan 2007 előtti találatokat is eredményező kulcsszavakra: "Gazprom legvidámabb barakkja", Astoria & brutalitás, "öszödi beszéd" & hazugság, "kettős állampolgárság" & népszavazás. A találati listából a 2007 nyaránál korábbi cikkek esetén, ha azok címformátuma "www.fidesz.hu/index.php?cikk=XXXXX" a linkek már nem mutatnak sehová, a 404-es (nincs ilyen oldal) hibaüzenetet eredményezik. Azokat a korábbi bejegyzéseket még megtaláljuk, ahol a cím nem "www.fidesz.hu"-val, hanem a "www" helyett valamely településnévvel kezdődik. Ahol a "cikk=XXXXX&Media=XXXX" formátumú a link vége, ott szerkesztett oldalt már nem, de egy forrásszöveget még találhatunk. Megerősíti ezt a honlap saját keresője: ha ott gépeljük be a keresett kifejezéseket, a megkapott találatok mindig 2007-esek vagy újabbak.


A Google keresőjében még megjelenő találatok esetén az eredeti cikk (egy ideig) még megtalálható a Google Cache segítségével. A böngésző címsorába ezt írjuk:


http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:

majd a kettőspont után a keresett weboldal címét kell beírni, a "http://" prefix nélkül. Így a http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=74873 helyett a http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:www.fidesz.hu/index.php?Cikk=74873 címet írva (a jelen poszt írásakor még legalábbis) megkapható a 2007 áprilisában a Fidesz honlapjára felkerült cikk, és a Google azt is elárulja, hogy 2013. november elején az még elérhető volt.



Természetesen nem zárható ki, hogy átmeneti zavar történt, vagy az arculatváltás kapcsán közbeszólt a technika ördöge, és pár napon-héten belül a teljes korábbi tartalom elérhető lesz ismét. Ám az is lehetséges, hogy a dolog szándékos, és a párt megelégelte, hogy mostani döntései kapcsán sokan az azzal sokszor szöges ellentétben álló korábbi állásfoglalást posztolták ki mondjuk a közösségi oldalakra, az ő saját honlapjukról. Ha ez a motiváció áll a háttérben, akkor megítélünk nekik egy Sir Robin-díjat. És mindettől függetlenül sajnáljuk, hogy pl. a fent említett fontos kérdésekről már (vagy csak egy ideig?) nem olvashatjuk első kézből az álláspontjukat. Nem gondoljuk, hogy a NER jelképévé Winston Smith-t kellene avatnunk, de attól még más gondolhatja így. És hát reméljük, hogy nem ez a minta.


UPDATE (2013.12.18 15:10; thx. Gery Greyhound): ha a nem lelt cikkek címében a "www.fidesz.hu"-t "archiv.fidesz.hu"-ra cseréljük, azok is elérhetőkké válnak, így a két bekezdéssel feljebb megadott is megvan itt. Ha még kap ez a lehetőség egy linket a honlapon és kereshetővé is válik...


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Monday, December 16, 2013

Karácsonyi lidércnyomás

Azért, mert a fekete humornak is megvan a helye társadalmi életben, még nem jelenti, hogy a poénnak valósággá is kell válnia. A szociális temetés ugyanakkor a jelenlegi jogi keretek között egy halálos - és nagyon rossz - vicc, pláne Karácsony tájékán (merthogy nemrég fogadta el a Fővárosi Közgyűlés a maga törvényhez kapcsolódó frenetikus szabályozását).


Első olvasatra még örömmel nyugtáztuk, hogy a 2013. évi CXXXVIII. törvény a temetőkről és a temetkezésről (módosítva a 1999. évi XLIII. törvényt) 2014. január 1-vel lehetővé teszi a szociális temetés igénybevételét. Csakhogy a gyászoló szegényeknek az ingyenességért - megalázó és érdemtelen módon - aktívan "közre kell működniük" a temetésben. És ma már azt is tudjuk, hogyan: bár az állam (a gyakorlatban az önkormányzat) elvileg gondoskodik a temetési helyről, a holttest szállításáról, esetleges hamvasztásáról, az új törvény módosító passzusai (10. § (5), amely módosítja a régi 24/A. §-át) mégis egyértelműen leírják, hogy ha a temettetésre kötelezett személy elhunyt hozzátartozóját nem tudja saját maga megmosdatni, felöltöztetni, vagy nem ássa ki és (hantolja vissza) a sírhelyet, vagy nem helyezi a sírba az elhunytat, vagy nem maga szállítja a koporsót/urnát a temetőn belül (a ravatalozótól a sírig - ez több száz méter is lehet), akkor bizony megszegi a személyes közreműködés szabályait! Tehát nem jogosult a szociális temetés igénybevételére és a temetés során felmerült összes költséget ki kell fizetnie (az önkormányzatnak)! Hogy mennyit? Egy temetkezési vállalat becslése szerint a költség így - a Fővárosi Önkormányzat díjszabásai szerint - kb. 220 ezer forintra rúg. Vagyis megállapítható, hogy a szociális temetéshez nemcsak óriási lelki erőre (és megalázkodásra) van szükség, - nem beszélve az emberi méltóság ügye feletti elsiklásról, ami miatt az alapvető jogok biztosa, Székely László már vizsgálódik -, hanem nagy lelkesedésre és odafigyelésre is: nehogy a temetés valamelyik  lépéséről lemaradjunk.


home-made-coffin.jpg


Budapest vezetésétől azonban a karácsonyi hajrában még ennél is többre futotta: a Fővárosi Közgyűlés mindössze 5 csendes ellenszavazat kíséretében fogadta el azt a rendeletet, amely előírja, hogy szociális temetésre kizárólag Csepelen, egy elkülönített parcellán kerülhet majd sor - magyarul: sikerült megalapítani a szegények temetőjét. És ez már tényleg több, mint egy rossz vicc. Ez a megalázás második lépcsőfoka, az ostobaság bizonyítása: amikor a lelkes mamelukok ráerősítenek egy föntről leküldött baromságra.


Persze, ha szóvá tesszük, hogy a politika folyton ráerősít a szegények és nem szegények (pláne gazdagok) közötti szakadék tágítására - például elkülönítés útján, lásd: hajléktalan-ügyek -, akkor rögtön ránk sütik a szociális demagógia bélyegét. De hogy már holtunkban sem lehetünk egyenlők?! Hát ez meg miféle logika?! Ez az arisztokratikus, a kasztszerű, vagy feudális rendszerek logikája, ahol társadalmi rang határozza meg, ki hogyan élhet - és hogyan halhat. Ez azonban semmiképpen nem lehet a 21. századi Magyarország logikája. Pláne a konzervativizmusé és a kereszténységé. Ez csak egy lidérces álom lehet, aminek véget kell vetni. De ez csak akkor sikerülhet, ha megértjük végre: a szegénység nem egy fertőző betegség, amit karanténnal kell kezelni. Pláne, hogy ez egy olyan negatív gesztus, ami előbb-utóbb megbosszulja magát a társadalomban. Ezért azok a honatyák, akik támogatták mindezt, nemcsak lelki szegénységükről, tapintatlanságukról, de rövidlátásukról is tanúbizonyságot tettek. Ezért hiába is kérnénk, hogy szégyelljék magukat. Szégyelljük is magunkat mi, helyettük.



Kovács tizedes elesik a háborúban. A hadparancsnokságon egy őrnagyot bíznak meg, hogy személyesen közölje a tizedes feleségével a szomorú hírt. Az őrnagy sokáig gondolkozik, hogy lenne legegyszerűbben letudni a dolgot. Végül becsönget az asszonyhoz.
- Elnézést, özvegy Kovácsné?
 - Nem.
 - De.




Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Sunday, December 15, 2013

A Gazprom legvidámabb barakkja - 2. rész

"S emellett oly szoros, keveredett tömegbe vannak összezsúfolva, hogy az egész, mint egy hangyaboly, zsibong előre-hátra, osztrák és magyar lovasság együtt. Ó, egy orosz hadvezér tudná, mit tegyen ilyenkor. Nekik irányozná mind a hatvankilenc ágyúját, s elseperné mind a kettőt maga elől." (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai)


Közép-Európát 1938 és 1945 után ismét megeszik. Legalábbis próbálkoznak vele: most épp az oroszok. Kezdjük a minapi hírrel és az INA-sztorival. A MOL, a magyar gazdaság egyik zászlósáhajója a sikeres Slovnaft-bevásárlás után a történeti Magyarország újabb utódállamában, Horvátországban nyer olajcég-vásárlási tenderen. A horvát INA kisebbségi részesedése és a terjeszkedési opció már a tengeri kikötők felé köti a MOL hálózatát és a cég valódi regionális multi képét kezdi ölteni, amely az orosz beszerzéshez képest alternatív folyosót épít ki. Igen ám, de a horvátok közben úgy gondolják, hogy a kisebbségi szakmai befektető MOL még csak elmegy, de többségük azért ne legyen, és elég hosszú huzavona kezdődik. Ennek egy pontján Sanader horvát miniszterelnök - a horvát bíróság későbbi ítélete szerint korrupciós befolyás hatására - megállapodik az INA irányítói jogainak átadásáról. A horvátok azóta is, és nyári EU-csatlakozásuk óta folyamatosan erőltetik Hernádi Zsolt MOL-vezető bíróság elé állítását és feltehetően elítélését. Az egyébként az ügyek többségében kő-, sőt vídiakeménységű magyar kormány az elfogatóparancs hírére nem igazán offenzív választ ad: felveti az INA eladását. Most pedig a Gazprom vezére tárgyal Orbánnal, és hírek szerint a MOL INA pakettjét szeretné megvenni (a magyar állam komoly részvényes a MOLban). Ha ez a horvátokat meglepetésként éri, akkor ma jöttek le a falvédőről. A horvát-magyar haragszomrád fő nyertese így könnyen az orosz fél lehet.


backagain.jpg


1938 után ismét egy, a közép-európai államok közti vitát kihasználva szerezhet nem csekély befolyást a térségben egy külső nagyhatalom, ráadásul esetünkben egy vele rivális államszövetség, az Európai Unió allamaiban. Mert sem a magyar, sem a horvát félnek nincs annyi esze, hogy erre rájöjjön és azonnal kooperatív módba váltson.


Tegyük mellé ezt a tavalyi hírt: oroszok pénzelnék a paksi bővítést? Valamiért azt gondolom, hogy erről - már csak a beruházás valószínűsítetten 10 milliárd eurós (mintegy 3000 milliárd forintos, vagyis 2-3 évi elcsalt áfányi) költsége miatt parlamenti jóváhagyás kellene, de ennek nem sok híre van. Ami itt körvonalazódik, hogy



  1. az oroszok igen jó stratégiai érzékkel az energiabevételeikből meghatározó energetikai részesedést kívánnak venni a térségben, így orosz kézbe kerülne a MOL tengeri kijárata, továbbá paksi beruházásunkat próbálják technológiailag (is) magukhoz kötni. Ezzel a magyar energiapiacon az orosz dominancia megmarad, sőt tovább nő,

  2. amihez a magyar kormány lelkesen asszisztál. Az Európai Unió felé kőkemény "szabadságharcot" folytató kormány a keleti nyitás jegyében lelkesen teszi szét a lábát az orosz igények hallatán. Pedig ellenzékben, 2007-ben még milyen kemények voltak ezirányban. Ízlelgessük csak Orbán akkori szavait:



Most ez nem katonai megszállást, hanem gazdasági érdekszférába sorolást jelenthet. A kormány ezt a veszélyt vagy nem érzékeli, vagy nem aggasztja, sőt mintha elő is segítené ezt a veszedelmes folyamatot. (...) Tegyük világossá: nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni!



De ugye most sem?


A mostani poszt "első része" márciusból.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Friday, December 13, 2013

Idegen nyelv, haladó nemzeti együttműködőknek

Lassan ébredeznek a nyelviskolák és kezdik végre felfogni, hogy rémálmuk valóra válni látszik: az ő lábuk alól is kihúzzák a szőnyeget. Talán azért nem hitték eddig, hogy sorra kerülnek, mert - a trafik- és kaszinó-mutyik esetét párhuzamba állítva - ők legalább társadalmilag hasznos tevékenységet végeztek. Eddig.


Az új felnőttképzést szabályozó törvény és a kapcsolódó rendeletek hatályba lépése óta csupán néhány kritikus hangvételű közleményre és panaszkodással gazdagított interjúra futotta a nyelvtanárokat és nyelviskolákat képviselő szervezetek vezetői részéről - amit a NER robogó vonatának zaja persze könnyűszerrel elnyomott. E bátortalanság és a megkésett panaszok viszont végzetes hibának bizonyultak, mivel a gépezet láthatóan maga alá gyűri az ágazatot. Hogy tudatosan teszi-e mindezt, azt mindenki maga döntse el, én a magam részéről a következő lehetőségeket tudom felvázolni:


1. Nem tudatosan teszi. A Kormány és befolyása alatt dolgozó Országgyűlés olyan túlbuzgó módon akar fellépni a szélhámosok, „maffiaiskolák” ellen, hogy nagy igyekezetében ellehetetleníti az egész ágazatot (magas akkreditációs és egyéb költségek bevezetése miatt jelentősen megugró nyelvi képzési díjak; szaknyelv tanításának lehetősége kizárólag az adott szakma művelői részéről; felesleges napi szintű adatszolgáltatás; nyelvtanárokat terhelő egymilliós kaució; az egyedi igényeknek megfelelő, egyénre szabott, rugalmas megoldások kizárása a külön engedélyeztetési eljárásoknak köszönhetően stb.). (megjegyz.: a legújabb rendeletben foglaltak az előbb felsoroltakat nem cáfolják!)


2. Tudatosan teszi. A piac újraelosztásának céljából. A jelenlegi nyelviskolákat felszámolni, haveroknak átjátszani.


3. Tudatosan teszi. Népbutítási szándékból. A munka alapú társadalom megteremtéséhez munkásokra és nem diplomás, nyelveket beszélő emberekre van szükség, akik ráadásul bármikor leléphetnek külföldre, ha nem tetszik a rendszer.


4. Tudatosan teszi. Az elitizmus előretöréséért. A felsőoktatás térdre kényszerítésének szerves része a nyelvoktatás ellehetetlenítése. A diplomaszerzéshez így szigorú követelményrendszer és benne nehezebben megszerezhető nyelvvizsga dukál. Aki tehetős, venni fogja az akadályokat és lesz is diplomája (apuci-anyuci már fiatalon nyelv-suliba vagy magántanárhoz járatja, az egyetem alatt pedig ez folytatódik), „akinek viszont nincs semmije, az annyit is ér”.


 nem_mukodik.jpg


A következmények - közvetlenül - ugyanazok, mint a trafik- és kaszinó-mutyi esetében, vagyis: egyenes út az illegalitás felé (számlát hírből sem ismerő "partizán nyelvtanárok"); tömeges leépítések; piac-újraosztással az ágazat néhány megbízható haver kezébe kerülése ("Nemzeti Nyelviskola"?).


És a "bónuszok" közvetetten jelentkeznek: oktatási színvonalromlás; a nyelvtudással rendelkezők továbbra is alacsony létszáma (sőt, az arányok további romlása); felsőoktatás eltolódása az elitizmus irányába; Magyarország nyelvi elszigetelődése; a munkaerőpiac rugalmatlansága.


Kedves Polgártársak, amúgy meg a nyelvetekkel két dolgot tehettek: vagy benyaljátok ezt (is), vagy ha nem tetszik, kereshettek magatoknak más országot és ott kiélhetitek kéjes nyelvi vágyaitokat.


Good luck.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Tuesday, December 10, 2013

NAV-vizsgálóbizottság: sakk a kormányoldalnak

Végül Schiffer Andrásnak és Ángyán Józsefnek sikerült az, amit - igaz, más kontextusban - sokan kívántak már: ellenzéki összefogást teremtettek, ráadásul ebben ők, és nem a létszámban sokkal erősebb szocialisták viszik a vezető szerepet. Egyetlen ügyben ugyan; de micsoda ügy az. A Horváth András által kipattintott "évi ezermilliárdos" ÁFA-balhéhoz gazdasági hatásában az olajügyek óta semmi nem mérhető a rendszerváltás utáni Magyarországon - már ha igaz. E kételkedést még akkor is meg kell tenni, ha egyre több darab kerül a helyére a nagy kirakós játékban.


Megvannak az aláírások, be van nyújtva a vizsgálóbizottságot felállító országgyűlési határozati javaslat. Mostanra teljes az ellenzéki egység: a formális aláírók az LMP, a PM, a DK és az MSZP frakciói illetve néhány független képviselő, de aki az ügyet elejétől fogva figyelemmel kíséri, tudhatja, hogy a Jobbik is kiállt a vizsgálat mellett, sőt előbb tette ezt, mint a felsoroltak többsége. A javaslat szerint a Fidesz 4, a többi frakció (MSZP, KDNP, Jobbik, LMP) 2-2 főt delegálna a 12 tagú testületbe, amelynek mandátuma 180 nap, tehát határozatot már feltehetően nem terjesztene az - új - parlament elé, hisz tagjainak mandátuma megszűnik az áprilisi választás után.


Mostantól a Fidesz térfelén a labda. Ha megszavazzák, akkor a 12 fős, kormányzat és ellenzék közti létszámparitással felálló bizottságban feltehetően egy társelnöki posztra számíthatnak, míg a másik társelnököt feltehetően az LMP jelölné (ezen persze lenne 1-2 hetes bokszmeccs, ez az én tippem). A dilemma mindenesetre nyilvánvaló a kormányoldalon: nincs optimális döntés:


1. Ha elfogadják a javaslatot, akkor attól ugyan nem kell tartani, hogy elkaszálja őket a bizottsági döntés (egyrészt a KDNP-vel együtt a bizottság felét adnák, másrészt, ahogy említettem, addigra új parlament lesz), attól viszont igen, hogy egy kellemetlen téma állandó hírré válik a kampányidőszakban. Márpedig ennek az ügynek ennyi kell: hacsak ki nem derül feketén-fehéren, hogy kacsa az egész, elég heti 1-2, a média ingerküszöbét átvivő fejlemény, és dagad az magától. Elég nagy a súlya. Ettől persze önmagában nem biztos, hogy a Fidesznek meg kell ijednie, de a három és fél évig minimum "fel nem derített" iszonyatos adócsalás nem pont a sulykolt "jobban teljesít" érzetét kapcsolja a kormányzásukhoz - sokkal inkább egy másik, Öszödhöz kapcsolódó, többes szám első személybe tett igekötős igét (nem kicsit: nagyon).


2. Ha leszavazzák, lesöprik, azzal azt a nyilvánvaló látszatot keltik, hogy sárosak. Ettől még belefér ez a stílusukba: azt mondják, hogy nem megy, mert nyomozás van az ügyben, aztán 1-2 hónap múlva úgy dönt az ügyészség, hogy mégse nyomoz: a szokásos kétfelé választás. Itt van jelentősége az egységes ellenzéki fellépésnek: ha mind ezt mondja, akkor ez az opció kockázatosabb a Fidesznek. (Igen, tudom: simán lehet, hogy ha tényleg ez a sztori, továbbra is összejátszanak a szocialistákkal. Erre csak azt tudom mondani: meglátjuk).


Idáig ezt az ügyet briliánsan sakkozta végig az LMP. Több hetes munkával, ügyes taktikával rákényszerítette az MSZP-t, hogy szálljon be az ügybe. Tette ezt anélkül, hogy vezető szerepet adott volna nekik, és anélkül, hogy a DK vagy a PM lapot kapna a bizottságban, amit ők maguk is így javasolnak. És ezzel sikerült most olyan feladvány elé állítani a Fideszt, amelyben annak célja a mostani állás szerint csak a kár minimalizálása lehet. Mindezt megosztva a földmutyit felderítő Ángyánnal... és közben felvéve a trafikmutyit kirobbantó szekszárdi Hadházy Ákost... Ez így a ciklus legfigyelemreméltóbb ellenzéki teljesítménye. Riszpekt nekik.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Tuesday, December 3, 2013

NAV-ügy: így sunnyog a fideszmszp

A hétfői parlamenti vita óta ismét felpörögtek az események az évi ezermilliárdos áfacsalási ügyben. Lássuk, hogyan is manőverezik, hogyan próbálja meg elkerülni a vizsgálóbizottság felállítását a Fidesz és az MSZP.


Elöljáróban annyit: miért is lényeges egy parlamenti vizsgálóbizottság? Valahogy azt gondolom, Horváth András ott megmutathatja a dossziéit a képviselőknek anélkül, hogy jogosulatlan adatkezelésért, meg mittudomén miért pert akasszanak a nyakába. A bizottság felállítását az LMP kezdeményezte, a Jobbik és PM azonnal csatlakozott, azóta vannak más, köztük szocialista támogatók is.


Vannak, de nem elegen. Ehhez vagy fideszes, vagy további MSZP-s támogatásra, konkrétan kezdeményező aláírásokra lenne szükség. Az a szoci sunnyogás, hogy "majd ha lesz bizottság, részt veszünk a munkájában" elég átlátszó, hiszen ha se a Fidesz, se ők nem írják alá a kezdeményezést, akkor nem lesz miben részt venni. Legalább ők, vagy képviselőik egy része ehhez matematikailag szükséges. Tudjuk azt is, hogy arra hivatkozva nem írtak alá, mert a Jobbik megtette - ez is matek: a Fidesz és a Jobbik nélkül ugyanígy nincs kezdeményezés.


Teszik ezt annak ellenére, hogy jobb esélyt a párt ifjútörökjei, de maga Mesterházy sem remélhetett ahhoz, hogy kimutassa: tényleg irányt váltott a párt, leszámolt, szembefordult a múltjával. Ennek bizony az élére kellett volna állni. Nem tették, és pártként azóta is sunnyognak, abszolúte azt a látszatot erősítve, hogy az esetleges csalásnak minimum a fedezésében benne voltak és vannak.


bullshitmeter.jpg


A Fideszről eddig kevesebbet beszéltünk, az ő elzárkózásukat természetesnek vette mindenki, de egyszer fel kell tenni a kérdést: miért is természetes az? Nem Pokorni Zoltán mondta, hogy le kell vágni a kezét, aki a közöshöz nyúl? Nem ők az erkölcs és tana önmaguk által legalábbis felkent nagymesterei? Persze, Közgép, trafik, föld, de hát ezek épp nem mentik fel őket. Évi 1000 milliárdos lopás gyanújára sem horgad fel a kézlevágási szándék?


A hétfői LMP-s interpellációk, és Orbán válasza ("börtönbe minden adócsalóval") után már úgy érezték, valamit mégis mondaniuk kellene, miért is nem akarnak vizsgálóbizottságot akkor, amikor ellenzékben ennél lényegesen kisebb horderejű ügyekre javasoltak (és kaptak!) maguk is. Kocsis Máté szerint nemes egyszerűséggel a szocik tehetnek arról, hogy nem állhat fel a vizsgálóbizottság. Persze ő nem úgy érti, hogy azért, mert nem támogatják, hiszen akkor arról is beszélnie kéne, hogy ők miért nem. Ő azt mondja: azért nem, mert tavaly a szocik olyan törvénymódosítást nyomtak át a kétharmadon (a szemetek! megcsinálták!) hogy amilyen ügyben büntető, szabálysértési vagy más hatósági eljárás zajlik, nem állítható fel vizsgálóbizottság.


Talán pont ehhez az érvhez kapcsolódik, hogy nini, beindult az ügyészség. Félmilliárdos áfacsalási ügyben nyomoznak. Ennek persze akár örülhetnénk is, ha nem tudnánk, hogy a Horváth András (és az EU-elemzés) által említett évi (!) 1000 milliárd fél százalékát ezrelékét jelenti a célzott összeg. És kreatív jogalkalmazással akár meg is lehet próbálni indokolni, hogy ez az a "büntető, szabálysértési vagy egyéb hatósági eljárás" ami (és azt ezt a kétharmad ellenében törvénybe ültető szocik) miatt nem lehet a vizsgálóbizottságot felállítani. Bár nem valódi, kemény jogi akadály ez, hiszen az ügyészség nem a NAV működési gyakorlatát, és az abban esetlegesen felmerülő hiányosságokat vizsgálja, de kell a muníció a híveknek, mert mintha lenne itt némi elbizonytalanodás. Bennem nem azt az érzetet keltette Kocsis, hogy tényleg szeretné az ügy felgöngyölítését, vagy legalább a valódiságának megállapítását. Inkább azt, hogy ők is felsorakoztak a szocik mellé, és együtt tűnnek úgy, mint akiknek titkolnivalójuk van. Ezt kicsivel profibban oldották meg, mint a szegfűsök, de a lényeg ez, mégha mutogatnak is a másik oldalra felelősért.


Ha meg válaszul Mesterházy még most sem borítja rájuk az asztalt és nem írnak alá testületileg rögtön, akkor alkalmatlan, tutyimutyi alak, akit a Fidesszel kooperálva sunnyogás látszata sem zavar. És az Együtt-PM a gyenge poénért a lényeget is elfedni hajlandó kicsinyességéhez is csak gratulálni tudok.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Nyugdíjra van pénz, oktatásra, egészségre nincs

Jövőre ismét emelkedik a nyugdíj. Nem is lehet másként, hiszen választási év lesz, a nyugdíjasok pedig politika mindenhatói. A három millió magyar nyugdíjas a választásra jogosultak 40%-át teszik ki, ezzel pedig mindenkori királycsinálókként pozíciójuk megingathatatlan a hatalomra ácsingózók szemében. Ez az állapot pedig folyamatosan mérgezi az országot. 




A 2,4%-os nyugdíjemelés jövőre, 80 milliárd forintjába fog kerülni az adófizetőknek. És itt most pedig kifejezetten az adófizetőkön van a hangsúly. Adófizető pedig az a másik 3,1 millió ember aki a versenyszférában dolgozik. Nem, a közalkalmazottak, meg a közmunkások nem adófizetők, ahogy a nyugdíjasok sem, mert ők csak a versenyszféra befizetéseit kapják meg és fizetik vissza újra. A jövő évi nyugdíjemelés így tehát fejenként körülbelül 25000 forintjába fog kerülni a gazdasági szempontból aktív lakosságnak.


Olyan körülmények között történik ráadásul mindez, ahol úgy egyébként meg az egyetemeknek fűtési szünetet kell elrendelniük a megszorítások miatt, a kormány pedig tovább szipolyozza az egyébként is kétségbeejtő helyzetben lévő egészségügyet.



Adófizetőként, két terület állami pénzelését tartom teljes mértékben elfogadhatónak. Az pedig az oktatás és az egészségügy. Minden más másodlagos vagy teljesen felesleges. Amíg azonban a mindenkori hatalom az ország teljesítménye szempontjából inaktív tömegeket támogatja és minél több embert próbál meg szavazat maximalizálási szempontok miatt állami függésben tartani, addig sajnos ez az ország nem fog jutni sehova.


Beteg és ostoba lesz az a társadalom, amelyik hagyja, hogy az egészségügy és az oktatás helyett a passzív lakosságot szponzorálják a befizetett adójából.




Korábbi bejegyzéseink nyugdíj témában:





Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Friday, November 29, 2013

NAV-ügy: tényleg senkit nem érdekel, mire ment el az államadósság?

Pár hete a szélesebb közvélemény számára alig láthatóan csordogál a Horváth András által kipattintott áfacsalási botrány. A legnézettebb csatornák és a közmédia híradóiban a dolog mintha nem is létezne. A volt NAV-alkalmazott szerint a dolog bőven átívelt kormányzati ciklusokon, így - amennyiben a dolog igaz, és nem egy gigantikus mese - a jelenlegi kormány és kormánypártok mellett a szocialisták, és frontembereik - az érintett időszakban regnáló volt miniszterelnökök - kapcsán a DK és az Együtt 2014 is "sáros".

Pedig a kérdés több szempontból is érdekes, sőt egyedi a hazai politikai botrányok között. Ahogy a tegnapi Véleményvezér is írta, a gyakorlatilag teljes 2010 előtti politikai elit érintettsége magas labda lehet a rendszerkritikus pártoknak (LMP, Jobbik), sőt akár frissen induló, az ügyet zászlajára tűző új formációknak is. Az ügy másik egyediségét a nagyságrendje adja. Évi 1000-1700 milliárd forintnyi állami veszteség - ismétlem: ha igaz, bár egyre több mozaikdarabról tudunk - botrányosan, szinte felfoghatatlanul nagy összeg. Azért próbáljuk meg felfogni, számoljunk egy kicsit.



Első közelítésben próbáljuk eltalálni a nagyságrendet. Induljon a dolog 2007-től, és legyen az átlagos évi veszteség 1000 milliárd. Az összesen 7000 milliárd 2013 végéig. 2013 októberében hazánk összes adóssága 21.900 milliárd forint, ebből devizában elszámolva 8.600 milliárd forint. (Összehasonlításképp 2007 elején, tehát a pénzügyi világválság előtt és számolásunk induló dátumakor ezek az értékek: 15.000 milliárd forint, ebből devizában 4.200 milliárd. 2010 májusában már 20.000 milliárd, ebből devizában 9.100 milliárd).

A botrányban felvetett infók szerint tehát a be nem szedett, illetve bizonyos mértékig ki nem vetett ÁFA összege épp csak valamivel marad alatta az államadósság devizában nyilvántartott részének, és a teljes adósság nagyjából harmadára rúg. Márpedig ebből a szempontból mindegy, hogy az IMF-nek vagy mondjuk a Templetonnak tartozunk: hiteleinknek nagyságrendileg egyharmadát nem kéne nyögnünk, ha (1) ez a sztori igaz és (2) ha a magyar állam képes lett volna, illetve be akarta volna hajtani ezt az összeget.

Két tényező azért módosít a számon, de a nagyságrend nem fog változni. Egyrészt nincs olyan ország a világon, amely ilyen ügyekben száz százalékos hatásfokkal működne. Ha a pénznek csak a felét be tudtuk volna/tudnánk hajtani, már jobban állnánk. A hatást növeli viszont, hogy a számításba vont időszak elején be nem hajtott adó miatti hitelfelvétel kamatai is jelentkeznek a végelszámolásnál. Ha ezek miatt összesen "csak" 4000 milliárddal számolunk, az is irdatlan pénz: több, mint a kizsarolt, és a számok szerint nem adósságcsökkentésre költött manyup-vagyon, vagy a 2010 óta megtett összes megszorítás hatása. És - ha igaz - nincs is vége.

De igaz-e? Ez most a fő kérdés. És pont ennek a felderítésében hibádzik a politikai szándék. A kormánypárt honlapján a poszt írásakor Horváth András nevét nem is dobja ki a gugli az utóbbi hónapból! A Fidesz képviselői nemhogy nem írták alá a vizsgálóbizottsági kezdeményezést, de bojkottálták - és ezzel az adott ülésen "nemhivatalossá" tették - az ügyet napirendjére vevő számvevőszéki albizottság munkáját. A párt nyilvánvalóan a teljes elhallgatás és ezen keresztül az eljelentéktelenítés taktikáját választja. A NAV minapi bágyadt válasza: "H. A. nem is volt adóellenőr, de azért nálunk dolgozott, de nem azt csinálta, mint amit kellett volna" is elég szánalmas, de annyiban mégis áttörés, hogy ez bekerült a médiába, még ha az, amire ez válasz volt, nem is igazán. A szocik kettős játékáról már írtunk korábban, azt most hagyjuk, az igazán vérlázító újabb részleteket zero kolléga megírta a Vastagbőr blogon.

Az én kérdésem már "csak" annyi: tényleg nem érdekli a fideszes és szocialista képviselőket az ügy? Tényleg nem akarják megtudni, hogy igaz-e ez az egész? Tényleg nem zavarja őket, hogy ezzel nemcsak azt a látszatot keltik, hogy igaz, de azt is, hogy ők meg fedezik a feltételezett csalást?

Vagy nemcsak a közmunkások és a tanárok, de ők is egzisztenciájukat féltik? Ha igen: akkor kitől? Milyen mechanizmustól? Nem épp ez ellen vívjuk a "szabadságharcot"?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Tuesday, November 19, 2013

Czeglédy Csabát Mesterházy helyére!

Érdekes fordulatot vett az MSZP "hoztam is ajándékot meg nem is" trükközése a NAV-vizsgálóbizottság támogatásával kapcsolatban. Megszavazzák, részt is vesznek benne - de alá nem írják, tehát az egész mégsem ér egy fabatkát sem. Ezt persze nem rest a velük még egyáltalán foglalkozó sajtó, meg a blogoszféra rendesen az orruk alá dörgölni, miszerint biztos benne vannak ők is, ezért trükköznek úgy, ahogy ezt mostanában mástól szoktuk meg.


Erre megvillan a fészbúkon a baloldal szombathelyi frakcióvezetője, dr. Czeglédy Csaba:


czcsfb.jpg


és a puhapöcsözés még csak utána jött.


Igaza van.


És az hagyján, hogy igaza van, több szempontból ez az a hang, ami az MSZP-ből talán a legjobban hiányzik. Határozottan, indulattal is - igen: van hogy ez is kell! - vitába száll a színtelen, szagtalan, kilúgozott, minden konfliktust gondosan és gyáván kerülő budapesti pártvezetéssel. Láthatóan politikai érzéke is több van, mint amazoknak, hisz felismeri az ügy (és az ezt kihasználó LMP-manőver) veszélyeit a pártjára és megfogalmazza a Jobbikkal való pragmatikus együttműködés kényszerét is.


Nem vagyok szoci szavazó, de azért ez nekem jobban bejön, mint a se hús, se hal Mesterházy.


(Ceterum censeo: ha ez a NAV-sztori igaz, abban persze nemcsak a bal van benne, sőt)


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Monday, November 18, 2013

A fideszmszp és a NAV-botrány: kéz kezet mos?

Pár hónapja már posztoltunk arról, hogy a Fidesz és az MSZP rendszere valójában egymást feltételező ellentétekből áll: mindkét tábor identitásának komoly bázisát adja a másik elutasítása. Most azonban ennél valami komolyabb sejlik fel. Horváth András volt adóellenőr nemcsak évi (!) ezermilliárdos adócsalást emleget, hanem azt is, hogy ebben így vagy úgy, de "mindkét" politikai oldal benne van. Már ha ezek után még lehet két oldalról beszélni, és nem az van, amit Ángyán képviselő úr mond, hogy ugyanannak a kétféle színű megnyilvánulásával van dolgunk.


jin-jang_fideszmszp.jpg


Ez utóbbi lehetőség - hogy a két párt az egymás kölcsönös utálatának álcája alatt gyakorlatilag együttműködik egy ilyen komoly törvénysértésben - ha bizonyítást nem is, de felébredő gyanút kapott ma, amikor nem sikerült elegendő képviselői aláírást összegyűjteni egy, az ügyet górcső alá vevő vizsgálóbizottság felállításához. Az ügyet parlamenti vizsgálatig vinni igyekvő Schiffer András szerint



elbukott közös kezdeményezésük a nagyadózókat átvilágító vizsgálóbizottság felállítására, melyhez az alapot a NAV adóellenőre, Horváth András alapos adatgyűjtést követő, magánszemélyként tett feljelentése szolgáltatta. Elmondása szerint az MSZP és a Fidesz politikusainak elutasítása miatt nem sikerült összegyűjteni a szükséges aláírást.



Ez így nagyon kellemetlen mindkét párt számára. Hiszen tulajdonképp ki is lenne ellene egy ilyen ügy kivizsgálásának - ha nem lenne a dolognak semmi alapja? Elvileg persze az MSZP mondhatná azt, hogy nehogy már az LMP akarjon egy ilyen ügyet lecsapni, és saját kezdeményezéssel áll elő - ehelyett egy elég szánalmas magyarázattal próbálnak kibújni a támogatás alól. A Fidesznél néma csend. Így a két megmaradt lehetőség az, hogy (1) az ügy mindkettő szerint légből kapott és inkább nem nyitnak frontot, vagy (2) hogy mind a kettő benne van, és szép csendben együtt próbálják elsunnyogni.


Ez utóbbi - már amennyiben tényleg megállnak a volt ellenőr vádjai - meredeken szemben áll az össztársadalmi érdekkel, amely nem, nagyon nem azonos a Fidesz és az MSZP együttes érdekénél, bármennyire próbálja is ezt sugallni a kétpólusú politika minden fóruma. Ez a kérdés potenciálisan a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb politikai botránya, részben az anyagiak nagyságrendje, részben az esetleges kölcsönös érintettség miatt. Ne hagyjuk hát elaludni, és ha rá is ugrunk újabb és újabb elterelő gumicsontokra, tartsuk nyitva a kérdést: igaz-e ez az egész? A kétpólusú politikai (és csatolt) elit ebben nem lesz a segítségünkre. Csak magunkra és a rendszerkritikus csoportokra számíthatunk.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Saturday, November 16, 2013

Nemnorma

Zöld Budapest. Ez a kifejezés akár egy ütős politikai szlogen része is lehetne, ha volna rá igény. De úgy tűnik, nincs, amit két dolog is igazol: egyrészt drága jó honatyáink környezeti érzékenységi szintje a zöld béka fenekének magassági szintjével jól mérhető (és engedtessék meg nekem, hogy ne érdekeljenek a „tiszteletre méltó kivételek”, mert ők maximum e hátsó kitörlésére alkalmasak), másrészt a lakosság aktivitása, „felháborodási kedve” nagyjából ugyanezen tájon található.


Ettől fogva joggal kérdezheti az olvasó, miért vág bele bármiféle „zöld” téma megírásába a nyomorult blogger, ha úgyis szarik itt mindenki a fűre az egészre. Hát kérem: azért, mert vagy a remény hal meg utoljára (hogy végre foglalkozni méltóztatunk a környezetünkkel), vagy az a csótány, aki utolsóként fogja lekapcsolni a villanyt vidáman túl fog élni minket, a nagyszerűséges budapesti agyas majmokat.


Kezdjük a jó hírrel, vagyis azzal, mekkora potenciál rejlik Budapestben, aminek most már tényleg világvárossá kellene végre fejlődnie és – akármilyen hihetetlenül hangzik – ebben a környezeti ügyeknek kulcsszerepük van. Nagy. Akkor menjünk is tovább.


Untatás elkerülése végett csak felsorolnék pár dolgot, amelyek fejlesztése égető szükséglet: áruszállítás („citylogisztika”); biogazdálkodás; biokertészet; egészséges éttermek; fogyasztóvédelmi rendszer; használt cikkek piaca; helyi élelmiszerek; ivókutak és nyilvános WC-k; kerékpár-kölcsönzők és tárolók; kézművesség; kötött pályás járűvek (kisvasút is!); környezeti nevelésre alkalmas, közösségi és kulturális értéket képviselő pontok, intézmények; megújuló energia használata; ökobolt-hálózat; ökoépítészet; ökoturizmus; ökoparkok; P+R parkolórendszer; szabadidős és sporttevékenységre alkalmas létesítmények; szelektív hulladékgyűjtés rendszere; természeti értékek védelme, zöldesítés. Elég lesz? (Van még.)


Nos, ezek olyan fejlesztési lehetőségek, amelyekkel – többek között - azért nem élünk (eléggé), mert nem lehet velük választást nyerni. Mert Juli néni/Pista bácsi magasról szarik rá, hogy mi kerül a tányérjába, hogy 20 évvel korábban hal meg, mint 250 kilométerre nyugatra, hogy pisaszag terjeng a kapujában, hogy nem hallja a saját hangját az utcán, hogy üvegen és betonon kívül nem lát maga körül más építőanyagot és hogy az éves fűtésszámlájának kifizetése helyett akár minden évben külföldön nyaralhatna. (Igen, rezsicsökkentéssel együtt is, mert olyan energetikai állapotban van a háza és a lakása, hogy gyakorlatilag mindegy, nyitva van-e az ablaka, vagy zárva.) És a nagy sörszagú passzivitásban szarik rá, hogy a városából lassan eltűnnek a fák, felszámolódnak a (köz!)parkok és nincsen mókus fenn a fán megszűnik a madárcsicsergés.


normafa tabla.jpg


Elhiszi, ha a környezetügyekért felelős (nem röhög!) államtitkár azt mondja, hogy a Kossuth téren egykoron nem voltak fák - ahogyan környezetügyekért felelős államtitkár sem, mégsem akarja őt senki elzavarni a parlamentből.


Elhiszi, ha a főpolgármester azt mondja, hogy a Rómain öklömnyi fák miatt prüszkölnek a sötétzöld majmok - és különben sincs ott ártéri erdő.


Elhiszi, ha a Hegyvidék polgármestere azt mondja, hogy a Normafára sícentrumot kell telepíteni, mert az környezeti szempontból sokkal jobb, mintha rendbe tett parkok, ligetek, vagy szimplán élni hagyott erdők tárulkoznának a kirándulók elé.


Elhiszi, ha a Belváros-Lipótváros polgármestere azt mondja: elkötelezett híve a fák védelmének és szabálytalanság észlelése esetén azonnal eljárást indít (levonva a személyi konzekvenciákat) – miközben az V. kerület egyre hangosabb a motoros fűrészek zajától.


Elhiszi, ha a városvezetés azt mondja, a Margitszigetet fővárosi irányítás alatt fel kell parcellázni és különböző (zöld mezős?) beruházásokkal „fejleszteni kell” (kaszinók építése? luxus-szállodák felhúzása? kisállatkert felszámolása? közparkok megszüntetése?).


Elhiszi, ha a miniszterelnök azt mondja, hogy múzeumi negyedet hoz létre – miközben ezzel a Városliget beépítését, famentesítését (is) irányozza elő.


Már fel sem tűnik neki, ha egyszer csak kivágják a fákat a Ludovika körül, és elhiszi, hogy milyen jó, ha az Orczy-kert "megújul", és oda egyetem épül.


Ha meg nem hiszi el, akkor legyint. Megszokja. Nem ő lesz az a csősz, aki mindenkit kizavar az erdőből.


És ez bőven elég a honatyáknak ahhoz, hogy a környezeti ámokfutásokhoz zöld utat nyerjenek. Így válik a mindennapi pusztítás normává. Fa nélkül.


Aztán az utolsó csótány lekapcsolja a villanyt.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Wednesday, November 6, 2013

Miért mondunk le a délvidéki magyar autonómiáról?

Az Országgyűlés hétfői azonnali kérdései közül nézzük Szávay István (Jobbik) felszólalását és a rá adott választ. Több más téma mellett - elnézést kérek a szintén említett, de itt most nem tárgyalt kárpátaljai barátaimtól - azt kérdezte Orbán Viktortól, hogy Szerbia uniós csatlakozási folyamata során hazánk miért nem támaszt olyan feltételt, hogy déli szomszédunk biztosítson ugyanolyan autonómiát az észak-bácskai magyarságnak, mint amilyent az észak-koszovói szerbeknek sikerült kiharcolniuk? A miniszterelnök válaszában arra hívta fel a figyelmet, hogy Szerbiában már megvalósult egyfajta autonómia a Magyar Nemzeti Tanács működésén keresztül, ennek működését kell támogatnunk, és nem ezen túlmenő, általa közvetetten "irreálisnak" tartott követeléseket kell megfogalmaznunk.


Persze hogy mi a realitás és mi nem az, azt mindig a körülmények döntik el, azokon pedig sok esetben magunk is változtathatunk. Mert mi is van ma? Léteznek Szerbiában a nemzeti tanácsok a kisebbségek számára, így a törvény létrehozta a Magyar Nemzeti Tanácsot is (a Szerbia etnikai önkormányzata és a nemzeti tanácsok működése iránt érdeklődőknek ajánlom Purger Tibor cikkét, magyar fordítás: Beretka Katinka). Ez a személyi autonómia egyfajta megvalósulása, és a milosevicsi időszakhoz képest valóban biztosít érdemi jogokat a kisebbségeknek. Ugyanakkor ne feledjük, hogy - például a bálványosi szabadegyetemen - Orbán Viktor ennél szélesebb körű autonómiát szokott emlegetni - igaz, hogy Székelyföld tömbmagyarságának lélekszáma nagyjából kétszerese a Délvidéken sokkal szétszórtabban élő honfitársainkénak.




A Vajdaság nemzetiségei 2002-ben, kék a szerb, sárga a magyar többségi terület, a lilával jelzett területeken a keveredés miatt nincs egyértelmű többségi nemzet.


A Szávay képviselő úr által említett Észak-Koszovó, mint lehetséges párhuzam viszont nagy találat, és e példát több szempontból is észben kellene tartania minden hazai párt nemzetpolitikusainak. Koszovó és Szerbia belső határának - a második világháborús német-olasz megszállás időszakát leszámítva - a modern Szerbia megalakulása, a XIX. század utolsó harmada óta nem volt különösebb jelentősége. Végül történelmileg úgy alakult, hogy a határ nem követi pontosan az egyébként nagyrészt egyértelmű szerb-albán nyelvhatárt: Mitrovica térségében, Koszovó északi részén szín-szerb terület maradt Koszovóban, míg Szerbia déli csücskében a Presevo-völgy albán többségű (és ismerve a szerb és albán népszaporulat jelentős különbségét, ebből még lesz bajuk a szerbeknek). Kézenfekvő lett volna Koszovó leválásakor az Ibar folyó északi partját, a szerb többségű területet Szerbiánál hagyni, de hát miért pont akkor használta volna Európa vagy az épp fölénybe kerülő koszovói albánság a józan eszét. Az alábbi térkép az 1981-es állapotokat mutatja (azóta a szerbek lakta északi tömb területén "adathiány" van, érdeklődőknek térképek itt):


Koszovó nemzetiségei 1981-ben, barna az albán, kék a szerb többségű terület. Az észak-koszovói szerb tömb a térkép felső részén látható, ma is nagyjából hasonló határokkal (Lazar Ilic).


Egy ennyire képlékeny politikai viszonyokkal megvert területen akár még ma is felvetődhetne a határmódosítás Szerbia javára - csak hát ez elég érdekes precedens lenne a II. világháború utáni Európában. 1947 óta (a trieszti huzavonát leszámítva) kontinensünkön csak keletkeztek határok, de nem módosultak és nem szűntek meg. Lélekszámban és területben is nagyjából összemérhető az észak-koszovói szerbség és az észak-bácskai magyarság, és ahogy az előbbit a szerb nemzettudat (nem mellesleg egész Koszovóval együtt) a nemzeti "törzsterület" részének tekinti, az észak-bácskai magyarok is évszázadok óta élnek mai településeiken. A párhuzam a szerbek számára is érthető lenne - ha felvetnénk.


Márpedig amit nem vetünk fel, azt nem is tudjuk elérni. Az uniós csatlakozás az a pont, ahol a már bent lévő Magyarország rendelkezik valamelyes zsarolási potenciállal. Persze mondhatjuk, hogy úriember nem zsarol meg másokat (Romániának sem szabtunk feltételt, MSZP-Fidesz egyetértésben), ugyanakkor jobb eszköz sokáig nem fog kínálkozni. Ha valaki azt gondolja, hogy fordított esetben nem tennék meg ugyanezt, az nem figyelt oda a történelemórán, amikor 1918-ról volt szó. Persze az is világos, hogy az említett "kényszerítő potenciál" nem végtelen. Ha igényünkkel nemcsak egyedül maradunk az Unióban, de a többség ellenségesen áll hozzá a javaslatunkhoz, akkor az végső soron nem érvényesíthető. De meg sem próbálni? Persze, ehhez kicsit jobb viszony kellene pár hangadó államhoz.


Végső soron persze mégis a délvidéki magyarokat, a képviselőiket kellene megkérdezni: segítségnek vagy káros beavatkozásnak tartanák-e Magyarország részéről egy ilyen feltétel állítását. Ha volt ilyen kérdés, és a "hagyjuk" a válasz, akkor én kérek elnézést. De ha nem, akkor ne hullassanak krokodilkönnyeket a székelyek kapcsán se narancséknál - valószínűleg az autonómiáért küzdő székelyeknek is jól jönne egy észak-bácskai példa.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Sunday, November 3, 2013

A Nemzeti Sorbaállítás Kormánya

Ó, volt már ilyen, amikor valamit csak személyesen és csak néhány helyen lehetett elintézni, bár a polgári törvénykönyv által leírt meghatalmazási módok is simán működhettek volna. Működhettek volna, de a konkrét törvény erre nem adott lehetőséget. Magánnyugdíjpénztárban maradási nyilatkozat, emlékszünk még? Csak személyesen, egy másfél hónapos intervallumban (közte az ünnepekkel) és az ország húsz helyén. Végül nem lett belőle tumultus, tán az utolsó pár napot leszámítva - ezzel együtt szívesebben vittem volna asszonyomtól egy meghatalmazást, minthogy harmadik porontyunkkal mindenórásan személyesen kelljen eljönnie nyilatkozni, de végül a nyilatkozat is meglett meg a kissrác is kivárta az idejét.


Aztán tavaly kitalálta a Fidesz, hogy mekkora poén lenne, ha nem csak úgy egyszerűen elmennénk választani, hanem előtte még regisztrálni is kellene. Ezt az aktust a polgár - akinek nem volt Ügyfélkapuja - természetesen megint csak személyesen tehette volna meg, na ezt már nem csak húsz helyen, hanem talán járásonként, és több hónapig, a várható érdeklődés nagysága viszont ez is sorokat vetített előre. Aztán kiderült, hogy a lakosság 80%-a, és köztük a kormánypártiak többsége sem kedveli a gondolatot, és végül - két legyet egy csapásra - még Áder azóta füstbe ment függetlenségét is meg lehetett mutatni a megvétózásával.


Most a formálódó szabályok szerint ismét csak személyesen lehet majd nyilatkozni arról, hogy kívánunk-e havi 150 ezer forintig ingyen felvenni pénzt a bankszámlánkról. "Mindenkinek jogában áll majd ez" - halljuk a megnyugtatást, de ezt úgy kell érteni, hogy mindenki elmehet a bankja fiókjába egy bő hónapnyi időintervallumban, és kérheti ezt a lehetőséget. Miért nem automatikusan kapja mindenki? Miért nem lehet netbankos nyilatkozatot tenni? Miért kell személyesen?


A válasz egyszerű: ugyanazért, mint a manyup-ügyben: mert (1) bár a kormány azt szereti mondani, hogy mindenkinek joga van hozzá, ám (2) mégis azt szeretné, ha minél kevesebben élnének e jogukkal.


Ha itt lenne a sztori vége, az nem érne egy posztot: szépen elmennék a bankba, kiállnám a sort, kicsit szidjuk a sorban a kormányt, nyilatkozom, és annyi. Párszázezer vagy pár millió munkaóra nemzetgazdasági szinten a kukába, de hát melyik magyar kormány nem csinált még hasonló pazarlást? De nincs vége a sztorinak, a pár százezer honfitársunknak, akik most külföldön javítják a foglalkoztatási statisztikát, nagyon nincs vége.


Azon honfitársainknak, akiknek nemcsak állampolgárságuk, hanem hazai bejelentett lakcímük is van, a jövő évi szavazás lehetősége ugyanis adott, de kissé körülményesen, és jópár országban jelentős, sőt botrányos sorokat előrevetítve. Míg állandó lakcím hiányában a szavazat levélben is leadható, lakcímmel viszont nem: úgy vagy haza kell jönni, vagy fel kell keresni az erre kijelölt magyar külképviseleteket.


Hogy miért e diszkrimináció? Itt e blogon nem fogjuk kritizálni a kettős állampolgárság intézményét, de a kapcsolódó szavazási lehetőséget sem. (A személyazonosítás nélküli levélszavazás intézményét viszont fogjuk!) De hogy miért legyen könnyebb a székely barátaimnak szavazni, mint azoknak, akik Londonba szakadtak (de megvan a pesti bejelentett címük), az nagyon kínos kérdés. Nagyon nehéz nem arra gondolni, hogy ugyanaz van, mint amit fentebb írtam: hogy a kormány nem akarja elvenni a jogukat, de azért azt sem szeretné, ha élnének vele.


Roppant kínos. Még akkor is, ha az ellenzék inkább videót hamisít ahelyett, hogy ezzel, vagy a bajai csalással foglalkozna. Akkor is, ha a választási bizottságnak erre lejt a pálya. És akkor is, ha a frissen és célzottan meghosszabbítandó szavatossági idejű alkotmánybíróság esetleg ezt is elfogadja annyival, hogy "mint az köztudott". Erre ugyanis nincs védhető magyarázat; a kommentekben esetleg felbukkanó ötleteket mindazonáltal érdeklődéssel figyeljük.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Saturday, November 2, 2013

Rezsicsökkentés next: Ingyen internetet mindenkinek!

2013 november 1. újabb sorsdöntő napként került be a magyar háztartások naptárába, a kormány újabb 11,1%-al csökkentette a közüzemi költségeket, közkedvelt nevén a rezsit. A kormánypárt közleménye szerint is, az átlagbérhez viszonyítva arányában kedvezőbb lett így a havi megélhetés költsége. Noha véleményünk szerint nem a gombhoz kellene varrni a kabátot és mi inkább a bérek növekedését tartanánk indokoltnak a gazdaság növekedése révén; a közüzemi díjak csökkentésének pedig a legjobb módja az lenne, ha fel sem használnánk a most még kifizetett energiát, amit a stadionépítések helyett energiahatékonysági programokon keresztül látunk megvalósíthatónak, ezen poszt témája most nem a rezsicsökkentés technikai és elvi módjának kritizálása lesz.



Miközben a kormány előzékeny figyelmessége kiterjed a kéményseprés díjától kezdve egészen a banki költségek csökkentéséig (ez ugyan éppen a kormány tranzakciós adója miatt vált aktuálissá, de ez a most szintén nem ennek a posztnak a témája), van egy olyan terület amely eddig még említés szintjén sem merült fel, ez pedig az internetszolgáltatások költségének csökkentése. A magunk részéről ezt hatalmas hiányosságnak tekintjük és nem is állnánk meg a díjak valamilyen arányú csökkenésénél, hanem egyenesen az internet hozzáférés teljes költségmentességét látjuk szükségesnek.


Az internet mára megkerülhetetlen részévé vált nem csak az üzleti szférának, de a mindennapi életünknek is. Ez a helyzet sokkal komolyabb, mint ahogy az első rálátásra tűnik. Nem csak arról van ugyan is szó, hogy az egyszeri fogyasztó a mosógépkettesen nézi a kedvenc sorozat, vagy letölti a torrentet, hanem egész egyszerűen, azok akik nem használják az internetet kőkemény versenyhátrányba kerülnek azokkal szemben, akik igen. Hogy mást ne mondjak, az álláskeresés legfontosabb csatornája már egyértelműen az internet, de például egy kisvállalkozónak sem mindegy, hogy csak a közvetlen környezetét éri el a szolgáltatásával, árujával vagy az egész országot az interneten keresztül. Ha pedig már az áru szóba került, óriási különbség az, hogy egy fogyasztó csak a helyi kisbolt kínálatára, áraira hagyatkozhat, vagy pedig az interneten keresztül az akár több száz kereskedő közül választhatja ki azt amelyik mondjuk adott esetben a legolcsóbban árulja ugyan azt a terméket vagy szolgáltatást.




  • Amerikai egyetemisták elvitték az internetet egy afgán városba, ami teljesen átformálta a helyiek életét. Egy műhold meghibásodása miatt azonban véget ért a gazdaság és a kreatív ipar felvirágzása, az emberek pedig úgy érzik, hogy visszalökték őket a középkorba.





Az internetes kapcsolat hiánya tehát egyértelmű hátrányt jelent minden esetben ahol a hálóhoz való kapcsolódás nem lehetséges, vagy nem megfizethető. Az internet multiplikátor hatása a gazdasági, tudományos, szociális és kulturális életre megkérdőjelezhetetlen, minden társadalom alapvető érdeke lenne, hogy minden polgára bárhol, bármilyen körülmények között hozzá tudjon férni az internet által közvetített információkhoz és lehetőségekhez. Nem véletlen, hogy manapság egyre több alkalommal találkozhatunk olyan hírrel, adott város, közösség ingyenes wifi hozzáférést biztosít a területén.




  • Ingyenes Wi-Fi hálózat épült Velencében. A hálózat a velencei lakosok és vállalkozások számára ingyenes internet-hozzáférést biztosít, míg a várost évente felkereső 22 millió turista számára egy jelképes díj ellenében teszi majd lehetővé az internetelérést.





Az ország területén biztosított ingyenes internetes elérhetőség és rászorultsági alapon valamiféle belépő szintű csatlakozásra alkalmas eszköz (laptop, tablet) biztosítása a lakosság részére (oktatási programmal kombinálva) az állam számára is rendkívül gyors és közvetlen hasznot hozó előnyökkel járna. Az internethez való azonnali hozzáférés teljesen indokolatlanná teszi a készpénzhasználatot, ami a feketegazdaság tranzakcióinak ilyen formájú felszámolásával komoly bevételhez juttatja az államkasszát.


Az elektronikus ügyintézés szintén bármikor hozzáférhetővé válik, megszűnnek a területi korlátok, ami az állami adminisztráció drasztikus leépítéséhez járulna hozzá, csökkentve ezzel az állami kiadásokat. A gazdasági élet felgyorsulása (az üzleti kapcsolatok lehetőségének kibővülése és az álláskeresés egyszerűsödése révén) szintén pozitív hozadékkal jár. A szolgáltatás bevezetése és fenntartása nyilvánvalóan igényel egy egyszeri nagyösszegű és aztán egy folyamatos fenntartási költséget, ezek azonban eltörpülnek a pozitív hatások mellett.


A kérdés igazából nem az, hogy a jövőben az internet-hozzáférés ingyenes lesz-e, hanem csak az, hogy mikor. Azok az országok és közösségek, amelyek hamarabb felismerik ennek a szükségességét sokkal versenyképesebbek lesznek a többieknél. Magyarország vezetőiben vajon van-e annyi előrelátás, hogy egy ilyen össztársadalmi szintet érintő változás bevezetésével a világ többi része elé ugorjon?



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!