Showing posts with label gazdaság. Show all posts
Showing posts with label gazdaság. Show all posts

Saturday, November 19, 2016

Kormányinfó után: mozdulás a gazdasági konszolidáció irányába?

Az idei ősz egyik legfontosabb sajtótájékoztatóján vagyunk túl, ahol talán a kormányoldal is jobban járt volna, ha nem Lázár János ujjlenyomatának hiánya kerül a középpontba. Történtek itt ugyanis tárgyalásra érdemesebb dolgok is.


Rögtön kezdjük a nagy bejelentéssel, miszerint a kormány jelentősen csökkenteni szándékozik a társasági nyereségadó mértékét, méghozzá azzal a nem titkolt céllal, hogy Európában immár az élre törve kelhessen versenyre az adóparadicsomnak számító Írországgal, Bulgáriával, vagy épp Ciprussal. Természetesen máris vannak, akik lesajnálják az adócsökkentés várható hatását, hivatkozva arra, hogy a magyar kis- és középvállalkozásokat úgysem fogja sokkal kedvezőbb helyzetbe hozni, csupán egy-kétezer cégnek kedvez majd. Csakhogy nem is ez a célja.


Inkább tekinthető ez az intézkedés egy gazdasági konszolidációnak (ha nem is fordulatnak), amellyel a kormány egy erős üzenetet kíván megfogalmazni a külföldi nagytőke irányába: “Továbbra is várunk titeket.”


Az időzítés aligha véletlen: immár mindhárom vezető nemzetközi hitelminősítő intézet kedvezőbb, befektetésre ajánlott kategóriába sorolta Magyarországot, erre a hullámra pedig hiba volna nem felülni. Tovább erősíti ezt a szándékot, hogy az Orbán-kabinet lényegében sikerrel végrehajtotta azon politikai célkitűzéseit, amelyek stabilizálták rendszerét, s amelyek segítségével kényelmesebben, önmagára nézve biztonságosabban tudja irányítani az országot.



(cyberpress.hu)


Úgy is mondhatnánk: a kezdetben nagy viharokat kavart új politikai berendezkedés mára kezd elfogadottá válni, s a nyugati demokráciák eddig vezető paradigmájának felbomlása (Brexit, Trump, illetve a soron következő EU-tagállamok országgyűlési választásainak várható eredményei) mind-mind erősíteni fogják pozícióját. A paksi beruházás Európai Bizottság általi elfogadása - amely Magyarország jövője szempontjából igencsak sorskérdésnek nevezhető - pontosan beleillik ebbe az új trendbe.


A politikai széljárás tehát megváltozott. S mint ilyenkor kívánatos, a hatalomgyakorlónak lehetősége nyílik arra, hogy a gazdasági folyamatokban is változásokat eszközöljön. Eljött tehát a konszolidácó ideje, amelyre több jel is utal.


Egyrészt maga az alapállapot: mintegy hat esztendő alatt sikerült a stratégiailag legfontosabb intézményeket és gazdasági szereplőket saját hatáskör alá vonni (emlékezzünk, honnan indultunk: Alkotmánybíróság, köztestületek és közintézmények, trafikmutyi; majd szépen eljutottunk a közművekig, az uniós megrendelések kivitelezéséig, bankok és cégek felvásárlásáig).


Túl vagyunk az alaptörvény, illetve a sarkalatos törvények bevezetésén is, amelyek meghatározzák a következő kormányok mozgásterét. Túl vagyunk a különadókon, az ÁFA-emelésen és az SZJA európai mércével mérve óriási terheket jelentő stabilizálásán.


S itt lép be az mérséklés és belső szabályozás lehetősége: a politikailag és gazdaságilag biztos lábakon álló rendszer most már beengedhet olyan szereplőket is az ország vérkeringésébe, amelyek a hatalmat, az új oligarchák pénzügyi érdekeit kevésbé veszélyeztetik, ugyanakkor hozzájárulhatnak a munkahelyteremtéshez, az államadósság szinten tartásához vagy csökkentéséhez, a gazdasági versenyképesség új (régi?) szintjére (vissza)emeléséhez.


Utóbbihoz természetesen politikai gesztusokra van szükség, amely eddig nagyon hiányzott a kormányzati politika oldaláról: ellenzéki lelkületű emberek fontos (vagy látszólag fontos) pozíciókba juttatása, az Alkotmánybíróság testületének megújítása az eddiginél több politikailag független személlyel, valamint olyan adópolitika bevezetése, amely vonzóbbá teszi az országot a külföldi tőke számára. Úgy tűnik, hogy ezek harmadik Orbán-kormány első igazán értékelhető lépései.


S hogy az elvárt gazdasági fellendülésnek milyen pozitív, illetve negatív üzenete van jelenleg?


Nagyon fontos megjegyezni, hogy a mostani tervek azt mutatják: a miniszterelnök - talán az Európai Uniós tagság megítélése kapcsán készült több közvélemény-kutatás hatására is, amelyet ő maga feltűnően gyakran emleget mostanában - mintha meghozta volna döntését azzal kapcsolatban, hogy Magyarország az európai kultúra és gazdaság részeként szeretné folytatni pályafutását a jövőben, ellenben a korábbi “keleti nyitás” politikájának irányával. Hiszen miért törekedne arra - különösen most -, hogy mégiscsak elfogadtassa magát a világgal, különösen a nyugati országok vezetőivel? Márpedig jelentős előrelépések jósolhatók ezen a téren (az immár hangsúlyozottan, számára jóval kedvezőbb politikai környezetben).


Természetesen az eddig kiépített klientúra számtalan betegséggel küszködik, amely azonnal megoldandó probléma elé veti a kabinetet: az oktatásban és egészségügyi ellátórendszerben látható színvonal-romlás mértéke olyan tátongó űr, amelyet nem lesz könnyű betömni. Ez pedig komoly dilemma mindenki számára: érdemes-e befektetni olyan országban, ahol a szakképzett munkaerő biztosítása rendkívül nehézkes, illetve hajlandó-e a kormányzat esetleg bevándorlókkal helyettesíteni azon munkavállalók tömkelegét, akik még jó ideig hiányozni fognak a rendszerből? Utóbbi talán szükséges, azonban korántsem kockázatmentes vállalkozás (gondoljunk a xenofóbiáról szóló közvélemény-kutatásokra, amelyek nemcsak a közel-keleti és afrikai országokból érkezőkre vonatkoznak).

Thursday, November 8, 2012

Így csinál a Fidesz szemetet a forintból

Az elmúlt napokban, hetekben több olyan kormányzati döntés is született, amely egyre világosabban mutatja, milyen sorsot szán a kormánypárt a hazai fizetőeszköznek. 


27-én jelentette be Orbán Viktor, hogy az állam megsegíti a reménytelenül eladósodott (zömében fideszes vezetésű) önkormányzatokat, lényegében átvállalva hiteleiket (aztán majd vélhetően ezt is áthárítva a bankokra). Néhány nappal később a monetáris tanács külső (Fidesz kézivezérelt) tagjai újabb kamatvágást nyomtak át a jegybankon, 6,25%-ra csökkentve az alapkamatot. Matolcsy a Heti Válaszban a devizahiteles cégek megmentéséről elmélkedik. Mindeközben az állam a bankokkal a forrásokért folytatott versenyben elképesztő összegeket fizet ki az állampapírok kamataira.


A fenti események, illetve a korábbi "gazdaságpolitikai" döntések alapján felvázolható egy olyan forgatókönyv, mely valószínűsíti az elkövetkezendő fél év pénzpolitikai irányvonalát és támpontot ad abban a kérdésben, mire is számíthatunk a forinttal kapcsolatban. Sok jóra nem. 



Úgy tűnik, hogy a Fidesz minden eszközt felhasznál arra, hogy a különféle deviza adósságokat minél gyorsabban konvertálja forintra, illetve az újonnan keletkező forint adósságokat állami kézben akkumulálja. Ezután a felhalmozott forint adósság terheit a folyamatos kamatcsökkentéssel kívánják enyhíteni. Ezzel nem is lenne önmagában túl nagy probléma, hogyha emellett nem lenne meg a szándék az adósság minél gyorsabb ütemű eltüntetésére is. Ennek legegyszerűbb eszköze ugyanis az adósság elinflálása. Az elv nagyon egyszerű: adott mondjuk 100 egységnyi hitel, 2% kamatra, 3% infláció mellett. Egy év múlva a hitel a kamattal együtt 102 lenne, de az inflációval korrigálva ez valójában csak 99 lesz. Az infláció nagyon jó annak aki hitelt vett fel, és ugyan olyan rossz annak aki a kölcsönt nyújtotta. Ugyanis ebben az esetben az ő vesztesége a hitelt felvevő nyeresége. 


Magyarországon az infláció a jelenlegi adatok alapján 6,6%. Az alapkamat már ez alá, 6,25%-ra csökkent, a Fidesz által irányított külső MNB tanácstagok épp a napokban vízionáltak 4,5-5%-os kamatot. Ez a jelenlegi körülmények között is azt jelentené, hogy 2% körüli forint értékcsökkenéssel számolnak. Magyarán minden forint megtakarítás ennyit veszítene az értékéből, míg például Hódmezővásárhely forintra konvertált tőzsdei kalandjának ára ennyivel csökkenne.


Érdemes észben tartani a tényt, miszerint jövő márciusban az MNB élére új jegybank elnök kerül. Nincs kétségünk afelől, hogy az új elnök immáron a "motorja és nem gátja" kíván lenni a Fidesz törekvéseinek, vagyis az álmodozás a jegybanki devizatartalékok egy részének felszabadításáról valósággá válhat. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a jegybank a devizatartalék terhére, forintot bocsát ki. Ebből csökkenthetik az adósságot államkötvény vásárlás révén, vagy pedig pénzt injektálhatnak a Közgépbe vállalkozói szférába, hogy felpörögjön a gazdaság. Ez nem szokatlan megoldás, az USA lényegében évek óta ezt teszi, igaz évek óta lényegében hatástalanul.


Egy olyan kis és sérülékeny gazdaság mint a magyar, amely ráadásul az elmúlt két év folyamatos jogbizonytalansága révén minden vállalkozni és beruházni szándékozó entitást kivetett magából minden bizonnyal  másként reagálna egy ordas pénzfröccsre, mint a amerikai. Mert míg ott a plusz forrás elég volt a gazdaság szinten tartására, Magyarországon a jegybanki tartalék felszabadítás lesz az az utolsó lépés ami felteszi a narancsvirág koszorút a forint sírjára. A pénztömeget itt nem fogja felszívni a tenni vágyó beruházói réteg, mert olyan már nincs, így az lényegében csak az infláció felpörgetését és a forint drasztikus gyengülését vonja majd maga után. 10-15% körüli infláció és 4%-os kamatok mellett, a felhalmozott adósság már jelentősen csökken majd a forint megtakarításink terhére. Kár, hogy 350 lesz egy euró, illetve 500 egy liter benzin. De ennek is örülni kell, mert így nőnek majd az ÁFA bevételek is például. Addigra már lehet, hogy az is 30% lesz.


Emlékszünk még Lázár János törvényjavaslatára, miszerint a Magyarországot ért pénzbüntetések kifizetésére különadó vethető ki? Nos megkapjuk, az infláción keresztül. Kár, hogy a büntetést a Fidesz rótta ki az országra.



Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről