Showing posts with label gazdasági_konszolidáció. Show all posts
Showing posts with label gazdasági_konszolidáció. Show all posts

Saturday, November 19, 2016

Kormányinfó után: mozdulás a gazdasági konszolidáció irányába?

Az idei ősz egyik legfontosabb sajtótájékoztatóján vagyunk túl, ahol talán a kormányoldal is jobban járt volna, ha nem Lázár János ujjlenyomatának hiánya kerül a középpontba. Történtek itt ugyanis tárgyalásra érdemesebb dolgok is.


Rögtön kezdjük a nagy bejelentéssel, miszerint a kormány jelentősen csökkenteni szándékozik a társasági nyereségadó mértékét, méghozzá azzal a nem titkolt céllal, hogy Európában immár az élre törve kelhessen versenyre az adóparadicsomnak számító Írországgal, Bulgáriával, vagy épp Ciprussal. Természetesen máris vannak, akik lesajnálják az adócsökkentés várható hatását, hivatkozva arra, hogy a magyar kis- és középvállalkozásokat úgysem fogja sokkal kedvezőbb helyzetbe hozni, csupán egy-kétezer cégnek kedvez majd. Csakhogy nem is ez a célja.


Inkább tekinthető ez az intézkedés egy gazdasági konszolidációnak (ha nem is fordulatnak), amellyel a kormány egy erős üzenetet kíván megfogalmazni a külföldi nagytőke irányába: “Továbbra is várunk titeket.”


Az időzítés aligha véletlen: immár mindhárom vezető nemzetközi hitelminősítő intézet kedvezőbb, befektetésre ajánlott kategóriába sorolta Magyarországot, erre a hullámra pedig hiba volna nem felülni. Tovább erősíti ezt a szándékot, hogy az Orbán-kabinet lényegében sikerrel végrehajtotta azon politikai célkitűzéseit, amelyek stabilizálták rendszerét, s amelyek segítségével kényelmesebben, önmagára nézve biztonságosabban tudja irányítani az országot.



(cyberpress.hu)


Úgy is mondhatnánk: a kezdetben nagy viharokat kavart új politikai berendezkedés mára kezd elfogadottá válni, s a nyugati demokráciák eddig vezető paradigmájának felbomlása (Brexit, Trump, illetve a soron következő EU-tagállamok országgyűlési választásainak várható eredményei) mind-mind erősíteni fogják pozícióját. A paksi beruházás Európai Bizottság általi elfogadása - amely Magyarország jövője szempontjából igencsak sorskérdésnek nevezhető - pontosan beleillik ebbe az új trendbe.


A politikai széljárás tehát megváltozott. S mint ilyenkor kívánatos, a hatalomgyakorlónak lehetősége nyílik arra, hogy a gazdasági folyamatokban is változásokat eszközöljön. Eljött tehát a konszolidácó ideje, amelyre több jel is utal.


Egyrészt maga az alapállapot: mintegy hat esztendő alatt sikerült a stratégiailag legfontosabb intézményeket és gazdasági szereplőket saját hatáskör alá vonni (emlékezzünk, honnan indultunk: Alkotmánybíróság, köztestületek és közintézmények, trafikmutyi; majd szépen eljutottunk a közművekig, az uniós megrendelések kivitelezéséig, bankok és cégek felvásárlásáig).


Túl vagyunk az alaptörvény, illetve a sarkalatos törvények bevezetésén is, amelyek meghatározzák a következő kormányok mozgásterét. Túl vagyunk a különadókon, az ÁFA-emelésen és az SZJA európai mércével mérve óriási terheket jelentő stabilizálásán.


S itt lép be az mérséklés és belső szabályozás lehetősége: a politikailag és gazdaságilag biztos lábakon álló rendszer most már beengedhet olyan szereplőket is az ország vérkeringésébe, amelyek a hatalmat, az új oligarchák pénzügyi érdekeit kevésbé veszélyeztetik, ugyanakkor hozzájárulhatnak a munkahelyteremtéshez, az államadósság szinten tartásához vagy csökkentéséhez, a gazdasági versenyképesség új (régi?) szintjére (vissza)emeléséhez.


Utóbbihoz természetesen politikai gesztusokra van szükség, amely eddig nagyon hiányzott a kormányzati politika oldaláról: ellenzéki lelkületű emberek fontos (vagy látszólag fontos) pozíciókba juttatása, az Alkotmánybíróság testületének megújítása az eddiginél több politikailag független személlyel, valamint olyan adópolitika bevezetése, amely vonzóbbá teszi az országot a külföldi tőke számára. Úgy tűnik, hogy ezek harmadik Orbán-kormány első igazán értékelhető lépései.


S hogy az elvárt gazdasági fellendülésnek milyen pozitív, illetve negatív üzenete van jelenleg?


Nagyon fontos megjegyezni, hogy a mostani tervek azt mutatják: a miniszterelnök - talán az Európai Uniós tagság megítélése kapcsán készült több közvélemény-kutatás hatására is, amelyet ő maga feltűnően gyakran emleget mostanában - mintha meghozta volna döntését azzal kapcsolatban, hogy Magyarország az európai kultúra és gazdaság részeként szeretné folytatni pályafutását a jövőben, ellenben a korábbi “keleti nyitás” politikájának irányával. Hiszen miért törekedne arra - különösen most -, hogy mégiscsak elfogadtassa magát a világgal, különösen a nyugati országok vezetőivel? Márpedig jelentős előrelépések jósolhatók ezen a téren (az immár hangsúlyozottan, számára jóval kedvezőbb politikai környezetben).


Természetesen az eddig kiépített klientúra számtalan betegséggel küszködik, amely azonnal megoldandó probléma elé veti a kabinetet: az oktatásban és egészségügyi ellátórendszerben látható színvonal-romlás mértéke olyan tátongó űr, amelyet nem lesz könnyű betömni. Ez pedig komoly dilemma mindenki számára: érdemes-e befektetni olyan országban, ahol a szakképzett munkaerő biztosítása rendkívül nehézkes, illetve hajlandó-e a kormányzat esetleg bevándorlókkal helyettesíteni azon munkavállalók tömkelegét, akik még jó ideig hiányozni fognak a rendszerből? Utóbbi talán szükséges, azonban korántsem kockázatmentes vállalkozás (gondoljunk a xenofóbiáról szóló közvélemény-kutatásokra, amelyek nemcsak a közel-keleti és afrikai országokból érkezőkre vonatkoznak).

Friday, January 20, 2012

A Jeremiah Smith-terv: EU-s főbiztost Magyarország élére!

Kedves Olvasó, végezzünk el egy - szándékosan provokatív - gondolatkísérletet!

Játsszuk azt, hogy 2012. március közepe felé járunk. Görögország hosszú kínlódás után bedobja a törölközőt, bejelenti a fizetésképtelenséget. Felfüggesztik a kifizetéseket a hitelezők felé és csődöt jelentenek, belátva a teljes kudarcot kapitulálnak. A nemzetközi helyzet intenzíven fokozódni kezd, a hitelezők által elvárt hozamok és a csődkockázati mutatók az egekbe szöknek, a pénzügyi gondok fertőzése intenzíven tovaterjed.

A kormányok és a jegybankok széthúzása és érdekellentétei miatt a rettegés tovább terjed az EU minden államára. A német-francia véleménykülönbségek egyre nyilvánvalóbbak, az integráció erősítésének pártolói és a status quo megőrzésére törekvők küzdelmének bénult patthelyzete immár feloldhatatlannak látszik. A német politikai pártok megtagadják az egyre jobban inogó hitelalap feneketlen éhségének csillapítását az adófizetők pénzéből, a BRIC feltörekvő, tőkével alaposan kibélelt országai jobb esetben idegenkednek segíteni, rossz esetben titokban örülnek Európa befolyásának további csökkenését figyelve.

Magyarországon a lassan hisztérikussá váló helyzetben  Orbán Viktor miniszterelnök továbbra is folytatja a kettős beszédet; ékes európéer szóvirágokat dalol az Uniónak, sunyít és vetít az IMF-nek és a tárgyalófeleknek. Addigra ott már azt sem hiszi el senki neki, amit kérdez.

 

 

Idehaza pedig egyre hevesebb zászlólengetés közepette lassan, de biztosan megindul a dacos kuruc lózung és az „Ugocsa Non Coronat” az egyre kevésbé lelkes pártszavazók, no meg a nyugdíjasok felé. Az IMF tárgyalások megrekednek Orbán-bábok minden erőfeszítése ellenére. Tízezrek kezdik festeni otthonukban tizenötödikére készülve a nyomtatott betűket a transzparensekre.

És ekkor, egy történésznek feldereng egy régi emlék és egy név, úgy jó nyolcvan évvel ezelőttről.

Jeremiah Smith neve, és 1923. ősze. Lássuk csak mi is történt akkoriban!

 

Magyarország rendkívül kedvezőtlen feltételekkel kapott kölcsönt a Nemzetek Szövetségétől, azaz a Népszövetségtől. A pénzügyi szanálási program végrehajtásának ellenőrzésére a Népszövetség ellenőrt küldött Budapestre Jeremiah Smith személyében.

Magyarország 1922 szeptemberében csatlakozott a nemzetek Szövetségéhez. A háború utáni talpra állás egyik eszköze a népszövetségi kölcsön volt. A program végrehajtásának ellenőrzésére főbiztost és egy helyettest küldtek Budapestre. Mindkét fél igyekezett a másik fél számára is elfogadható személyt találni. Végül a tekintélyes, konzervatív bostoni ügyvédre, ifj. Jeremiah Smith (1870-1935) ügyvédre, a J. P. Morgan & Co. bankház bostoni irodájának ügyvédjére esett a választás, helyettese Royal Tyler lett.

A főbiztos ellenőrizte a magyar költségvetést, joga volt megvétózni olyan kiadásokat, amelyek megítélése szerint veszélyeztették a szanálást. A népszövetségi kölcsön felhasználása csak engedélyével történhetett meg. Fedezetül zárolt számlára helyezték az állami bevételeket, úgy mint a vámok, a cukoradó, a dohányjövedék, a sójövedelem bevételeit, valamint a kölcsönök visszafizetéséből befolyt összegeket. Ezek fölött a főbiztos rendelkezett. Új adók kivetését is jogában állt előírni. Rendszeresen küldte jelentéseit a pénzügyi helyzet minden részletre kiterjedő alakulásáról (például az állami alkalmazottak számáról) a népszövetség, olasz, román és csehszlovák tagokból álló pénzügyi bizottságnak Genfbe. Havonta kért jelentést az egyes minisztériumok költségvetéseiről, és hagyta jóvá terveiket egyetértése esetén. Beruházásokat a kölcsönből nem hagyott, nem hagyhatott jóvá.

Az ő, és Korányi Frigyes pénzügyminiszter aláírása látható azon a külföldi pénzpiacokra szánt, 1924. júliusi felhíváson, amely a magyar államkölcsön jegyzésére szólít.

Smith 1924. május 1-jétől a szanálási program elindulásától 1926. június 30-ig, a program befejezéséig tartózkodott Magyarországon. „Az ország hangulata a program életbelépésekor nem volt kedvezőnek mondható… A rekonstrukciós program iránt csakis kézzelfogható bizonyítékokkal lehetett volna bizalmat kelteni, de ez akkor még nem volt lehetséges.” – olvasható a főbiztos első jelentésében 1924 májusában. Bár a Népszövetség kalkulációja az átmeneti időszak pénzügyeivel kapcsolatban nem voltak helytelenek, az időzítéssel kapcsolatban azonban igen. Ennek következményeképp a végrehajtás során problémák merültek fel, de összességében nem veszélyeztették a program sikerét.

Smith a vezető körökkel, így a kormányzóval is, jó viszonyt alakított ki. Távozása előtt Horthy Miklós gesztussal akarta honorálni fáradozásait, és meglepetésre az ügyvéd lehetőséget kért, a magyar Szent Korona megtekintésére. Az akkori politikai viszonyok között ez nem volt könnyen teljesíthető kérés, de mégis teljesítették. Smith minden fizetséget, kitüntetést visszautasított, honoráriumát az USA-ban tanuló magyar diákok, fiatal mérnökök részére ajánlotta fel egy alapítvány formájában. Zárójelentésében pozitívan értékelte az elért eredményeket, a szanálási program sikerességét, és biztatónak ítélte meg a kilátásokat a jövőre nézve.
 
(Forrás: penzportal.hu)
 
 
Ugye nem csak nekem nyilvánvalóak a hasonlóságok és párhuzamok az akkori helyzet és Magyarország mai problémái között?
 
Mi lenne, ha az Unió keresne nekünk  egy igazi válságmenedzsert?
 

Lássuk ki is lenne jó erre a pozícióra:
 
 
 
 
  • Ne legyen semmiféle eddigi kapcsolata sem az EU-val, se a Magyarországgal.  Jöjjön akár Új-Zélandról, Japánból vagy Chiléből, csak érkezzen jó messziről, mindegy, egyremegy.
  • Legyenek acélból a tökei, feleljen meg minden szakmai és emberi feltételnek.
  • Kapjon egy jó nagy korbácsot, és egy picike mézesmadzagot is és vele teljeskörű felhatalmazást a hitelezőinktől, akik a megállapodás fejében hitelt adnak nekünk.
  • Kezdje el munkáját úgy és aképpen, ahogy Mr. Smith tette azt oly régen. Adjunk neki mondjuk 2-300.000 dolláros havi fizetést, hogy elvállalja ezt a világraszóló szakmai és emberi kihívást mindenki közös üdvére.  Vonuljon be szépen valami kényelmes rezidenciára a Várhegyen és lásson végre munkához.
  • Adjanak mellé szakértőket, jogászokat, címzetes tudorokat, makro- és mikroökonómusokat segítségül. Persze a lényeg úgyis a pallosjogon, nomeg a korrupt, és ellenérdekelt magyar gazdasági-, és politikai elitre felszerelt hereszorító bölcs használatán lenne.

Itt az ideje leszámolnunk a dohos és persze évszázadok óta vígaszt nyújtó illúziókkal; Le kell mondanunk függetlenségünk és nemzeti szuveneritásunk jó részéről meghatározott időtartamra, a feladatok és tervek végrehajtásának erejéig.

Mindenkinek jobb lesz, tessenek elhinni.

Magyarország hitelezői és a piacok megnyugodhatnak, jó kezekben lesz a kölcsön, a mi nyakunkba akasztott járomnak legalább lesz formája végre. Lesz konkrét, egyértelmű átlátható célja és feladata minden magyar embernek a következő 3-4 évre.
 
A kamatok és a kockázatok radikálisan csökkenni fognak, a pályánk kiszámíthatóvá válik végre. Az elviselhető, és a magyar gazdaság és lakosság által kitermelhető kamatokat a keményen dolgozók munkája árán megfizethetővé tehetjük.

 

A gazdaság fejlesztései már rövid- és középtávon is tervezhetővé válnak, a kamat és gazdaságpolitikai irányelvek következetes és tervszerű betartásával visszaszerezhetjük a befektetők előtt bizalmi tőkénk alapjait. A szilárd stabilitás munkahelyeket fog teremteni és további gazdasági növekedést generál majd.
 
Lógjon csak Damoklész kardja fenyegetően ez időre a hatalom-drogtól szédült köztörvényes bűnö politikusaink és döntéshozóink feje felett.

Hátha végre a kiadós lecke után jó időre elfelejthetjük Ady Endre versét és Mohács helyett nekünk elegendő lesz pár röpke év gyámság és egy tapasztalt és tettrekész helytartó.

Most nézzünk kicsit magunkba; hosszú-hosszú ideje ugyan kire bízhatnánk az ország szekerének irányítását? Talán az impotens, sunyi Gyurcsányokra? Esetleg a monomániás, bikkfafejű, éhes, vak Orbánok, lila és egyéb ködöket evő LMP-sek és szalonnáczi zergetollas múltbarévedő Jobbikosok megélhetési politikusai lettek volna alkalmasak erre a feladatra?

Ó nem. Helyettük most megcselekszi végre valaki azt, amit megkövetel a Haza! Korlátozzuk a demokráciát? No hiszen, az a néhány kurta év gyorsan elszalad majd, úgyis a fogaink csikorgatása és az igahúzás közepette nem nagyon jut majd eszükbe túl sokat siratni felfüggesztett választói jogainkat.
 
Már a híres főtárgyalónk, Gróf Apponyi Albert is  megemlékezett Smith népszövetségi főbiztosnak a magyar rekonstrukció körül szerzett nagy érdemeiről s ekkor mondotta azt a szállóigévé vált mondatot, hogy:
 
"Miként az ismeretlen katona, úgy az ismeretlen magyar adófizető is kiérdemelte magának heroikus áldozatkészségével a Népszövetség elismerését".

Jöjjön hát végre egy, Országunkat valóban valóban építeni akaró és lehetőségeinek birtokában arra képes ideiglenes rendszer! Mit számít honnan jön, csak jöjjön el végre az igazi, százötven éve várt valódi, oly sokat emlegetett Rendszerváltás. A többit meg majd elintézzük mi, akik itt élünk és dolgozunk, adózunk, Magyarország igazi Polgárai.


Uniós Helytartót Magyarországra, éljen Jeremiah Smith XXI. századi utódja!

(További olvasnivaló Peterecz Zoltán doktori értekezése téziseiben)

Félreértések elkerülésére: szerzőnk családneve nem Trócsányi, és nem azonos sem a hasonló nevű jogtudóssal, sem pedig a fizikussal.