Showing posts with label globális_felmelegedés. Show all posts
Showing posts with label globális_felmelegedés. Show all posts

Tuesday, November 15, 2016

Globális környezetvédelem: megtorpanás?

Aggasztó hírek a világ egyik legnagyobb klímaromboló országából, az Amerikai Egyesült Államokból: az új elnök nem kívánja folytatni a környezet megőrzése érdekében hozott intézkedések végrehajtását. Az indok egyszerű: nem hisz benne. Mármint a klímaváltozásban.


Első hallásra megmosolyogtató, amikor az ember a globális klímaváltozás kapcsán egy hitvita kellős közepén találja magát a huszonegyedik században. Kevésbé szórakoztató azonban, ha magát az USA következő elnökét látja a vita (újbóli) kirobbantója – s várhatóan katalizátora - szerepében. Neki ugyanis hatalma és befolyása bőven akad ahhoz, hogy komolyan vegyük a szándékát.


Bár az elmúlt bő másfél évben az amerikai és európai média egyaránt megpróbálta komolytalanná tenni személyét, azt gondolva, hogy éppen így sikerül majd a partvonal szélére állítani, jelentősen lebecsülték ennek az újszerű politikai kommunikációnak az erejét, a térhódítás időszerűségét. Természetesen most nem az a feladatunk, hogy a politikai korrektség és a huszadik századi liberalizmus bukásának mikéntjét fejtegessük, illetve eldöntsük, milyen várható előnyök és hátrányok származnak az új korszak eljövetelével. Ellenben, olyan témáról kell beszélnünk, amely túlmutat társadalmi óhajokon-sóhajokon, meggyőződéseken, problémákon és álproblémákon. Olyan katasztrófa veszélyéről, amely túlmutat nemhogy pártokon, de nemzeteken és országhatárokon is. (A témával foglalkozik egyik korábbi cikkünk, mely megtalálható itt.)


donald_climate.jpg


Először is le kell szögezni, hogy az új elnök környezetvédelemhez való jelenlegi hozzáállása, a problémák szinte teljes figyelmen kívül hagyása érthetetlen. Ma már ugyanis a fosszilis energiahordozókra épülő gazdasági lobbi is láthatóan alkalmazkodik a környezetvédelmi elvek betartása iránti társadalmi igényekhez és a termelőipartól az autóiparon át az energiaszektorig mindenütt technológiai és szemléleti fejlődésnek lehetünk tanúi. Nem valószínű tehát, hogy a „szokásos” zöld összeesküvés-elmélet, miszerint „az olajcégek tesznek keresztbe megint és rángatják bábként a politikai vezetőket” korrekciók nélkül ma is megállná a helyét. Másról lehet itt szó.


Donald Trump vitorláját végig a populizmus szele fújta. Ő tényleg azt az elnöki szerepet szánta magának, aki a „keményen dolgozó kisember” oldaláról akarja megfogni a dolgokat, így a párizsi klímaegyezményt is a szénbányászat támogatására, felfuttatására hivatkozva rúgná fel. Ezzel a lépéssel azonban a világ új veszéllyel találja szemben magát. A gazdag olajlobbisták ellen ugyanis viszonylag egyszerűen, széles körben lehetett pártfogókat keríteni, azonban ha maga a nép harcolja ki, hogy azok a vállalatok erősödjenek meg, amelyek a környezet megváltoztatásával járó tevékenységet folytatnak, nos, így már igen nehéz lesz megszervezni az ellenállást.


És ezúttal ne kövessük el azt a hibát – amit egyébként újságírók, elemzők máris megtesznek -, hogy lebecsüljük az új elnök erejét. Ahogyan Donald Trump környezetvédelemmel szembeni negatív attitűdjei, a vele szembenállók optimizmusa, lárifárizása éppúgy érthetetlen és önbeteljesítő jóslatként hat a jövőnkre. Komolyan azt gondolják, hogy az elnök mindenképpen visszalép s nem váltja be ígéreteit. Komolyan azt gondolják, hogy a világ többi vezető politikusa majd lebeszéli őt a szándékáról. Komolyan hisznek abban, hogy a médiának lesz akkora ereje, hogy visszalépésre kényszeríti majd ezen a téren. Nagyobbat nem is tévedhetnének.


Nem számolnak azzal, hogy az elnök olyan országban él, ahol a tudományos paradigmákkal totálisan szembemenő tanokat terjeszthetnek az iskolákban. Ahol Darwin tételei hitvita tárgyává válhatnak. Ahol az ember mindenhatóságának feltételezése komolyabb erővel bír, mint bárhol a világon. Ahol az általános küldetéstudat szerves része a világ - és így a környezet - megváltoztatása. Olyan országról beszélünk, ahol a lakosság nagy része meggyőzhető szinte bármilyen háború indításáról. Olyan hatalmas közösségről, amely akár egyedül, külső támogatottság hiányában is hajlandó végrehajtani jogos vagy épp jogtalan akciókat.


Donald Trump populista, nem pedig illuzionista. Az ő műsora nem ér véget holmi szemfényvesztést követően. Ezért minden szándékát komolyan kell venni. A környezetvédelmi elképzeléseit különösen, mert az tényleg mindenkit érinthet, így minket is.

Friday, May 10, 2013

Szén-dioxid: 400 ppm

Amikor nehéz eldönteni, hogy a trafikmutyival vagy Varga-csomaggal foglalkozzunk, a természet közbeszól. Most a széndioxid: olyan kerek számot lépett át a mennyisége a légkörben, ami meg kell szólaltassa a vészcsengőket valahol belül. Ez ugyanis globális baj. És nem kicsi, igaz, nem most kezdődött, ráadásul komolyabb minden politikai gondunknál.


400 ppm, vagyis 400 "part per million", milliomodrész, ekkora részarányt ért el a széndioxid a légkörben. Nem tűnik soknak, de látnunk kell: nemhogy az emberiség történetében nem volt soha ennyi ez a szám, de a földtörténeti negyedidőszakban sem. Honnan lehet ezt tudni? Sok közvetett információ mellett közvetlen adatunk is van: az Antarktisz jegében több százezer éves légbuborékok is megmaradtak, ezek megmutatják a bezáródás korának légköri összetételét. Hogy az ebben mutatkozó hullámzás mitől van, arra geofizikusként azt tippelem, hogy a Föld tengelyferdeségének változása okozza: a mostani 23,44 fokos érték ugyanis változik, 22,1 és 24,5 fok között, és ez hatással van az éghajlatra is. A történeti széndioxid-töménység a jégbe zárt buborékok tanúsága szerint 170 és 300 ppm közt változott az utolsó néhány százezer évben.



Hát most nem. Az ipari forradalom óta az emberiség egyre több fosszilis tüzelőanyagot, szenet, olajat, földgázt éget el - a fa ebből a szempontból nem számít, hiszen annak szene geológiai értelemben most került ki a légkörből. A változás azóta egyértelmű emelkedést mutat. Az egy amerikai tudós után Keeling-görbének nevezett emelkedő trend - éves periodicitás mellett folyamatos emelkedést rögzít: az előző ábra végén látható hirtelen emelkedés alább látható éves bontásban.



Na jó, de miért baj ez, tán nem kapunk levegőt? Ettől nem kell tartanunk, a gond a hőmérséklettel és emiatt a szélsőséges időjárással lesz, illetve részben van is. A széndioxid ugyanis üvegházgáz: a Földet elhagyó hősugárzás komoly részét visszatartja. Minél több van belőle a légkörben, annál többet; ha nem lenne egyáltalán belőle a légkörben, akkor bolygónk középhőmérséklete lényegesen hidegebb, fagyos lenne. Most azonban még inkább melegít, egyre jobban. Emiatt olvadnak a jégsapkák, fenyeget a tengerek szintjének emelkedése, és a nagyobb felmelegedés miatt az időjárás is változékonyabbá, sokszor szélsőségesebbé válik. A nyári hőhullámok forrósodását és hosszabbodását már mi is megtapasztaltuk. A legfenyegetőbb előrejelzések szerint a felmelegedő tengerek egyre kevesebb széndioxidot tudnak oldott állapotban tartani, ami tovább növeli a légköri széndioxid-szintet, így a hőmérsékletet. Pozitív visszacsatolás, végtelen ciklus: nem kéne kipróbálni.


Mit tehetünk ellene? A széndioxid-kibocsátátást kellene csökkenteni, de mintha nem látszana erre a politikai hajlandóság. Nem csoda: bármennyire fenyegető a 400 ppm a tudomány szempontjából, kampányszlogenként ez elég gyenge. A négy-ötéves politikai ciklusokban gondolkodó világrend láthatóan nem tudja ezt a problémát kezelni. A Kiotó-egyezmény nem ért célt, azóta pedig még gyengébb az összefogás az ügyben. A gond csak az, hogy mire a hatások a politikai ciklusokon belül is érzékelhetők lesznek, akkor már késő: onnan már nehéz visszatérni, ha lehet egyáltalán.


Annyit viszont tegyünk meg mindannyian: jegyezzük meg, hogy ez baj, nagy baj. Legalább legyen ott a tudatunkban. Nem fogok olyant mondani, hogy ne fűtsünk gázzal vagy ne üljünk autóba. De legalább tudjuk a slusszkulcs elfordításakor, hogy ezt a folyamatot hajtjuk. És a fák ültetése, erdők telepítése is csak segíthet a dolgon, és a melegedés idején árnyékot is ad.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!