Showing posts with label magánnyugdíj. Show all posts
Showing posts with label magánnyugdíj. Show all posts

Sunday, December 7, 2014

Blokkolt járandóság

Vendégszerzőnk, Echter István írását olvashatják:


A megmaradt magánnyugdíjpénztárak világítótoronyként emlékeztetik a fideszt félresikerült, a munkavállalók számára kártékony akciójukra. Mert igaz, hogy sikeres volt a majd 3.000 milliárd forintos vagyon elvonása, de azóta világosan kiderült, nem voltak igazak a megtakarítások "eltőzsdézéséről" szóló szavalatok, nem volt igaz a nyugdíjak biztonságba helyezése, az egyéni számlák megvalósítása. Lehetett azt mondani, volt olyan magánnyugdíjpénztár, amelyik az elszámoláskor nem fizetett reálhozamot, de ez nem azt jelenti, egyáltalán nem realizált a befektetéseken semmiféle hozamot, hanem, hogy ez nem haladta meg a halmozott inflációt.


A fidesz azóta is rendszeresen szembesül azzal, hogy a magánynyugdíjpénztárak a megmaradó vagyonra tisztességes hozamot realizálnak, szemben minden korábbi állítással.


Sajnos, egy szó sem hallatszik arról, miként is kezeli, minek tekinti a jelenlegi kormányzat a magánnyugdíjpénztári tagok járandóságát, miként negligál emberi sorsokat.


Több magánnyugdíjpénztári tag már nyugdíjjogosulttá vált, a szabályok értelmében csökkentett összegű nyugdíjat kapnak. Viszont nem kaphatják meg a magánnyugdíjpénztári megtakarításuk után járó havi járadékot, mert annak kiszámítási módjára még nem hozott ez a kormányzat jogszabályt. Azaz bünteti azokat az embereket, akik szembe merészeltek szállni az orbáni "gazdaságpolitikával".


Jelenleg az veheti fel nyugdíjba vonulásakor a magánnyugdíjpénztári megtakarítását, aki 180 hónapon belül létesítette tagságát, a többiek nem. Illetve elhalálozásuk esetén a családjuk azonnal felveheti a teljes összeget. A fidesz kormány a magánnyugdíj-biztosításból életbiztosítást csinált. Rossz a lelkiismeretük, ezért akarják megszűntetni, korábbi ígéreteikkel szemben is a fennmaradó magánnyugdíjpénztárakat!


Persze a költségvetésnek sincs túl sok haszna az egészből, mivel a magánnyugdíjpénztári vagyon jelentős része állampapírokban van. Azaz némileg csökkentené a költségvetés hiányát, de érdemi bevétel nem folyna be belőle, talán csak a 200 milliárdos vagyon 1/4-e.


Echter István


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Friday, November 21, 2014

Mi lesz az utolsó manyup-tagokkal?

Négy évvel a nagy magánnyugdíjpénztári (manyup-) balhé után úgy tűnik, a rendszer maradékát is be akarja szántani a kormány. Miközben akkor - zsarolás ide, süketelés oda - formálisan nem történt olyan, hogy az állam a tag hozzájárulása nélkül elvegye a törvény erejénél fogva magántulajdonnak (5. paragrafus 4. pont) számító megtakarításokat, most úgy látszik, ilyen aggály már nincs. Igaz, már érdemi alkotmánybíróság sincs, tehát az esetleges jogorvoslattal valószínűleg messzebbre kell majd menni.


2010/11-ben a kormány megígérte, hogy aki magánnyugdíjpénztári tag marad, az megtarthatja a - törvény által akkor és azóta is magántulajdonnak tekintett - megtakarítását, de állami nyugdíjra még akkor se számítson, ha a mai nyugdíjasok kifizetésére tőle is ugyanúgy levonnak mindent, mint addig. Megígérte azt is, hogy az állami rendszerbe visszalépőknek lesz majd egyéni számlájuk. És a legfőbb trükk, a passzivitásra játszás: aki semmit nem tesz, azt úgy tekintik, hogy a visszalépésről nyilatkozott, annak kell valóban és kizárólag személyesen nyilatkozni, aki maradni akar.


Olyan százezren tettünk így.


Aztán persze mégis kapunk majd - jelen állás szerint persze - állami nyugdíjat, meg a visszalépőknek sem lett egyéni számla, és úgy tűnik, nem is lesz. A visszalépők megtakarításainak egy részéből törlesztettünk államadósságot (ami így is nagyobb, mint 2010-ben), egy részét eltőzsdéztük és hát szép stadionok is épültek. A maradék százezer pénze köszöni jól van, a pénztárak egy része azóta megszűnt, a tagok nagy része szépen ment tovább a maradókhoz, mára pedig alig néhány pénztár maradt állva.


A kormány, illetve Varga Mihály szerint ez is sok, és igen, nem elég az oktatásból meg a szociális ágazattól elvett pénz, ezt a tőkét is szeretnék stadionba konvertálni (igen: tudom, hogy demagóg vagyok, de nem én kezdtem, azzal pl., hogy ilyen gazdasági helyzetben autofire módban építenek stadiont). A portfolio.hu cikke szerint azoknak a pénztáraknak, amelyeknél a tagdíjfizető létszám két egymást követő hónap alatt félévi átlagban 70% alá csökken, be kell szüntetniük a tevékenységet, és jogutód nélkül meg kell szűnniük. Erre más ésszerű magyarázat nincs, mint hogy a kormány nem szeretné, ha a rendszerből bármi is megmaradna, illetve kell neki a maradék pénz is. Az origo.hu értelmezése szerint a törvény hatályba lépésekor, 2015. január 1-én már vizsgálható a fenti feltétel, amelynek egyik működő pénztár sem felel meg, tehát mindnek vége.



A tagdíjfizetés 2010 óta nem automatikus levonással történik (hiszen csak az állami nyugdíjkassza kap a fizetésemből), hanem a tagok utalnak át a működtetés költségeire és adományokra. Amennyire tudom, jellemzően évi alapon - tőlem például éves díjat kér a pénztáram, amelyet egy összegben utalok át. Nem világos, hogy ha januárban átutalom az éves díjat, akkor én arra az évre végig "fizetőnek" számítok, vagy csak januárra. A fő gond viszont az, hogy bármennyire legyek fizető szándékú, ha a tagtársak 31%-a nem az, akkor a pénztárnak annyi.


Elvileg persze ilyenkor átmehetek egy másikhoz, vagy a 2010-es feltételek szerint elszámolhatok. A gond akkor lesz, amikor az utolsó pénztárnak is le kell húznia a rolót. A jelen szabályok ugyanis nem mondják meg, hogy az akkori és ottani tagok megtakarításával mi lesz, pontosabban csak annyi következtethető ki, hogy reálhozam és tagi kiegészítés visszajár, a többi rész pedig - bár, ismétlem, a törvény erejénél fogva magánvagyonról van szó - az államhoz kerül. Lehetséges megoldás persze akad, de a kormánynak láthatóan fontosabb a pénz, mint a jog.


Ez így elvileg alkotmányellenes (Alaptörvény XIII. cikk). A Fidesz-báb alkotmánybíróságtól persze sok jót nem várok, de talán akkor még tagjai leszünk az Uniónak (17. cikk 2. pont).


És akkor ez a kisfilm ismét aktuális?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Tuesday, July 31, 2012

A manyup-hazugság tanulságai

A tegnapi után most megint olyan Véleményvezér-továbbértelmező poszt lesz ez, de megint olyan a téma. A nyugdíj-einstand különböző aspektusaival többször foglalkoztunk már, a tegnapi fejlemények azonban zárják a sztorit a kormány oldaláról, itt az idő levonni a tanulságokat.

Mi is történt? 2010 végén a Fidesz és a kormány azt üzente a magánnyugdíjpénztári tagoknak: lépjetek vissza az állami rendszerbe, és nem mellesleg: adjátok be a közösbe a felhalmozott megtakarításaitokat. Mert ha nem, majd nem kaptok állami nyugdíjat a tényleges befizetéseitek után sem, egyébként meg ha az tetszik nektek, hogy van egyéni számla, ahol látjátok majd, mit fizettetek be, hát jó, csinálunk. Fedezet nem lesz ugyan mögötte, de miért ne?

Korbács és mézesmadzag, igen. A korbácsot tavaly, év végén, az ez ügyben is nagyon határozatlan Alkotmánybíróság szándékainak kiszivárgásakor (meg a manyup-rendszerbe utalás eltörlésekor!) letette a kormány: igen, kapunk állami nyugdíjat. Most meg közlik azt is, hogy coki nektek, kedves visszalépők, nem lesz egyéni számla. Érdemi indoklás nincs. Végtére is mindkettő megtehető lépés technikailag, a pénz besöpörve, forradalom nincs, a Kossuth téren sem gyülekeznek a csalódott népek. És hát a nyugdíjvédelmi megbízottat is suttyomban és nagy csendben képezzük át közgépvédelmi megbízottra, nem kell közönség hozzá, nincs itt semmi látnivaló.

Azért három következtetést vonjunk le:



  1. Ekkora betűkkel még nem írták ki a NER cégérére, hogy "hazudtunk reggel, éjjel meg este". Pedig most pontosan ez történt.

  2. Vajon a kb. 3 millió volt magánnyugdíjpénztári tag közül az a pár százezer, akinek ez tétel (és, jaj de csúnya leszek: aki érti is, miről van szó...) indíthat pert megtévesztés miatt? Akik jogfenntartó nyilatkozatot tettek, azok szinte biztosan, a megtévesztés fennállni látszik...

  3. És ez a lényeg: bebizonyosodott, hogy a Fidesz és a kormány zsarolása esetén az ellenállás, az akár névvel-aláírással vállalt más vélemény a jó stratégia!



Éljünk hát vele.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:


Friday, June 1, 2012

Így tőzsdézünk mi

Majdnem 20 milliárdot bukott a magyar állam az államiba terelt magánnyugdíj-vagyon részvényeinek értékesítésekor. Eltőzsdézték, mondaná a nyugdíjvédelem felkent korifeus-hölgye. Ez különösen érdekes megvilágításba helyezi a pénztárak ellen indított hűtlen kezelési vizsgálatokat.

A pénztárak állami felügyelete elvileg a pénztártagok védelmét szolgálná. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) által kezdeményezett eljárások azt vizsgálják, hogy egyes pénztárak esetében indokolt volt-e a korábbi - a pénztárak felé igencsak megengedő - törvény szerinti maximum 4,5%-os (illetve bizonyos esetekben akár 5,5%-os) vagyonkezelői díj felszámítása, illetve hogy a pénztárak pályázatokon választottak vagyonkezelőt, vagy vagy esetleg automatikusan az anyaintézmény vagyonkezelője kapta a feladatot és a nem kevés pénzt is. Ez teljesen érthető vizsgálat, mondjuk még jobban értettem volna 2 vagy akár 4 évvel ezelőtt megindítva. Tíz éves működés során kb. 200 milliárdos tételről beszélünk, pontosabban hogy ennek mekkora része volt "jogosan" kiszámlázható, lényegében elvonható a tagok által felhalmozott magánnyugdíjszámlák egyenlegéből.

 

Ehhez képest a magyar állam, mihelyt a vagyon hozzá került, azonnal bukott kb. 18 milliárdot. Easy come, easy go, majd beszedjük sárgacsekk-adóban. (Azt azért hozzá kell tennem, hogy a veszteség csak egy elképzelt lehetőséghez képest jelentkezik: ha rögtön átadáskor eladják a részvényeket, annyivel többet kaptunk volna érte. Vagy ha nem akkor adják el, hanem később.)

Azért a kisördög még ott berzenkedik bennem. Miért most fontos a pénztárak vizsgálata? Mert most már az államnál van a pénz nagy része? Vagy hogy lehetetlenüljenek el a maradék pénztárak is, bizonytalan jogi helyzetbe sodorva a még mindig náluk kitartó pár tízezer polgárt? Vagy ez még játszik Orbánék 5 pontjából, ha a legfontosabb kettő már nem is? Akármi is a cél, a ma nyilvánosságra került szám az egészet nevetségessé teszi. "A gyorsan romló piaci körülményekhez az NGM−ÁKK páros nem tudott alkalmazkodni" - ilyenkor lehet szakemberhez is fordulni, még csak 4,5%-ot sem kell fizetni érte. Mindenesetre 600 milliárdnyi vagyont olyanokra bízni, akik "nem tudnak alkalmazkodni a piaci körülményekhez", az legalábbis hanyag kezelésnek tűnik. De a Kehi ezt nem vizsgálja.

Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:

Wednesday, March 14, 2012

A manyup-probléma lehetséges megoldásai

Lassan itt a március vége, amikor újra döntenem kéne, visszalépek az állami rendszerbe vagy maradok magánban: azt mondta decemberben a kormány, hogy mostanra meglesznek a döntést segítő eljárási szabályok. Nem látom őket. A jelenlegi jogi szabályozás pedig nemcsak diszkriminatív, de egészen cinikus módon ellentétes az Alaptörvénnyel és a hatályos EU-normákkal: lássuk a helyzetet hangsúlyozottan a saját szemszögemből.


1998-ban léptem be a magánpénztárba, én abba a korosztályba tartozom, amelynek ez valódi döntés volt. Kezdetektől fizetem az ún. tagi kiegészítést, vagyis 10%-ra egészítettem ki a befizetéseimet: mivel átleg felett keresek, 12 év alatt ez a rész több milliós összeget jelent. Hangsúlyozom: ezt a pénzt zsebre is tehettem volna folyamatosan, vagy számlára vagy önkéntes pénztárba. Nem látszott a különbség.


Kézenfekvő lett volna tavaly visszalépni és felvenni ezt az összeget: azért nem (sem) tettem, mert senki nem tudta megmondani, hogy mi mennyi. 2011 januárban visszavonhatatlan döntést kellett volna hoznom, hogy egy későbbi árfolyamhelyzetből levezetett összeget kapjak, ami nem kicsit emlékeztetett egy véletlen számra. Nem, inkább maradtam, 10% befizetésből elleszek, az állami nyugdíj diszkriminatív megvonását meg a következő 20-25 évben majd csak sikerül orvosolni jogilag - ha lesz annak bármilyen következménye addigra.


Erre decemberben hazánk pénzügyi főzsenije kitalálta, hogy vissza az egész, a saját maguk által hozott törvényt sem kívánják betartani amikor épp életbe lépne: nem fizet semmit az állam utánam a pénztárba. Én meg kapok állami nyugdíjat rendesen - de egy buzgó egyéni módosító ezt is levitte 75%-ra.


Ez a szabály ma. Ja meg az, hogy március végéig visszaléphetek. Nem fogok, már megint nem tudom, mit kezdjek a döntés utánra belőtt időpontban vett árfolyamokból való számolgatással. Igen ám, de ha nincs kötelező befizetés a pénztárakba, akkor ők miből maradhatnak meg, pláne hogy még vastag pénzügyi feügyeleti díjat is kell fizetniük az államnak? Önkéntes tagdíjból vagy adományból, szép menet lesz még ez is. Néhány pénztár már be is dobta a törölközőt, hogy erre az egészre nem kíváncsi. A megszűnő pénztártagok átvihetik a megtakarítást más pénztárba, vagy ha ezt nem teszik, az az állami nyugdíjrendszerbe kerül, pontosabban az ott vezetendő "egyéni számlára", amelyet S. G. már tavalyra ígért, de a nyugdíjzsarolás sikere után mintha nem lenne annyira sürgős.


Eddig minden (na jó: majdnem minden) törvényes és szabályos volt. A 2010-11-es zsarolás egy érdemi alkotmányos kontrollt valószínűleg nem élne túl, de ilyenre sok kilátás most nincs. Ámde most jön a csavar, ráadásul nem is direkt, hanem mulasztásos formában:


Mi lesz ugyanis az utolsó magánnyugdíjpénztár megszűnésekor? Nem tudok erre vonatkozó külön szabályról, pedig a kormány egyértelműen erre játszik. A mostani szabály szerint ugyanaz mint most: átlépsz máshová vagy államiba kerülsz. Ja, hogy nincs máshová? Így jártál, mi aztán igazán nem tehetünk róla... azazhogy de, csak nem tudsz mit csinálni. És ez az a pont, ami erősen támadható, és bármilyen meglepő, de ellentétes mind a hatályos Alaptörvénnyel, mind pedig az EU alapjogi chartájával.


Tetszik, nem tetszik, a manyup-megtakarítás ugyanis magántulajdon. A most hatályos törvény szerint is az (5. paragrafus 4. pont). Lemondhatsz róla magad - tavaly ezt tette 97%, még ha erősen megkérdőjelezhető törvényi alapon nem tevőlegesen tette is, de jogállamban nem vehető el! Még ilyen trükközéssel sem, amit az előző bekezdésben írtam. A magántulajdont a mostani Alaptörvény is védi (XIII. cikk), csak a hazai fórumok előtti alkotmányos védelmet függeszti fel, de védi az alapjogi charta 17. része is.


A jogszerű elvétel tehát nem megy, elég hosszú procedúra végén valószínűleg ez nyerhető. Célszerű, ha a konszolidációra hajtó kormány nem is akarna ebbe az utcába bemenni - bár itt talán nem kizárólag a józan ész vezérli a döntést. Mi lehet akkor a megoldás?


Én két megoldást látok, a teljes jogú állami nyugdíj helyreállítása mellett:



  • a megmaradt vagyon átvitele/átengedése az önkéntes pénztárak valamelyikébe, ill.

  • a megtakarítások kifizetése a megmaradt tagoknak.


Nézzük az egyes megoldások előnyeit és hátrányait.


Mindkét esetben jogos valamekkora adót kivetni: a kötelező befizetés ugyanis mindkét esetben többletjövedelem, amelyre a második esetben személyi jövedelemadó rendes kulcsát kellene alkalmazni, az első esetben persze csak akkor, ha a 2011 előtti állami nyugdíjjogosultság számításakor a 75% ennek arányában emelkedne. A tagi többletbefizetések esetében a korábban ténylegesen igénybe vett adókedvezmény visszafizettetése merülhet fel, természetesen a második esetben, lévén hogy az önkéntes pénztári befizetések is adókedvezménnyel történtek. Az adókedvezmény egy bizonyos jövedelemhatár felett nem járt, tehát ez a számítás nem automatizálható: emiatt az elmúlt 5 évben ténylegesen felvett kedvezmények állami visszafizettetése kivitelezhető - azért 5 év, mert azokról meg kell lenni az adóbevallásoknak.


Az első esetben az állam a magánpénztártól az önkéntes pénztárba történő transzferkor megkapná az adót (a pénztár által kezelt eszközökben vagy készpénzben), a második esetben valamivel több adóbevételhez jut készpénzben, de ez elég nagy felzúdulást váltana ki a visszalépettek körében. Emiatt a kormány helyében az első megoldást preferálnám. Ezt egyébként hírek szerint az LMP frakciója javasolja is.


Száz (meg sokkal több...) szónak is egy a vége: én a jelen szabályozás mellett nem fogok visszalépni, és az államnak nagyon fel kell kötnie a gatyáját, ha a még bent maradt tőkére fáj a foga. Lehet persze, hogy ez a kormány elveszi és elkölti, de mint az ÁFA-visszatérítési ügyben tavaly történt, egy későbbi kormánynak valószínűleg helyt kell majd állnia ezért a követelésért.