Showing posts with label Fidesz. Show all posts
Showing posts with label Fidesz. Show all posts

Thursday, September 13, 2018

Ki lesz a Fidesz helyén az Európai Néppártban?

Milyen hatással is lesz a hazai belpolitikára a Sargentini-jelentés elfogadása? Rövid távon a vélemények inkább szkeptikusak (ahogy garmr blogtársé is), amelyet igen részletesen tárgyal a hazai közgondolkodás. Van azonban egy - szerintünk érdekes - szempont, ami ebben a diskurzusban eddig nem került elő.


Odáig többen eljutnak, hogy az Európai Néppárt (European People's Party; EPP) esetleg kizárja tagjai közül a Fideszt. Ez egyelőre spekuláció, bár a Sargentini-jelentésről szóló szerdai európai parlamenti szavazás, és különösen a néppárti képviselők szavazatainak megoszlása ezt minden eddiginél valószínűbbé teszi. Eközben, még a Fidesz esetleges kiválása vagy kizárása esetén is esélyes, hogy az EPP marad a legnagyobb európai pártcsalád, és bár euroképviselőinek száma várhatóan fogyatkozni fog, a legnagyobb frakciót adhatja az unió parlamentjében.


Ez a pártcsalád elég érdemi tagpártokat tömörít. Nem valószínű, hogy eleve beletörődnének abba, hogy a 24 magyar euroképviselői helyből egyre se pályázzanak. Márpedig a Fideszen kívül más tagjuk itthon nincs. Nem érdektelen feltenni a kérdést: a Fidesz esetleges kiválása vagy kilépése másnapján mely magyar párt csatlakozik az EPP-hez?



Ha valamelyik ezt képes megtenni (tehát eljutni a szándékig és végigvinni a nem egyszerű csatlakozási folyamatot a Néppártban), a hazai lehetőségekhez képest komoly támogatásra számíthat, ráadásul szigorúan jobbos csomagolásban. Pénzt, paripát, fegyvert, kampányismereteket, médiafelületet, ha kell, akár uniós jogvédelmet tudnak biztosítani esetlegesen a szövetségesek. Akár az Orbán által eddig (migrációs ügyben teljes joggal) sztárolt Sebastian Kurz magyarországi kampányfellépése sem lehetetlen, nyilván a néppárti partner mellett. A sok éve feltett kérdésünk bizony ezzel új és aktuális megvilágításba kerülhet.


Hogy ez a párt a Jobbik, az LMP, az Új Kezdet, a Momentum, a Polgári Konzervatív Párt, esetleg Lázár leendő pártja (a többi parlamenti párt azért nyilvánvalóan nem jön szóba), vagy mégis melyik lesz: nem tudjuk (ahogy az is csak feltételezés, hogy ez a startpisztoly egyáltalán eldördül és a Fidesz nem marad mégis valahogy az EPP-ben). Az első kettő, parlamenti pártként nyilván ígéretesebb a pártcsalád számára, még akkor is, ha most mindkettő más szövetségbe tagozódik. A parlamenten kívüliek, pláne a szinte teljesen ismeretlen mikropártok politikai start-upként felépítése ennél jóval nehezebb, de nem teljesen lehetetlen feladat.


Kérdés még az időzítés. Ha az EPP maga kíván szakítani a Fidesszel, akkor ezt minél korábban érdemes megtennie, hogy a jövő évi választásra legyen valamennyi ideje felkészülni. Ám ugyanígy az is lehetőség, hogy a szakításra (ha ugyan) csak a 2019-es EP-választás után kerül sor, és akkor jó ideig magyar képviselet nélkül marad az EPP. Sok variáció lehetséges, ahogy az is, hogy jó ideig nem változik semmi (bár most erre fogadnánk a legkevésbé). Egy azonban biztos: e lehetőség megragadása bármely potenciális jelölt párt részéről komoly kitörési lehetőség itthon a láthatatlan ellenzéki szerepből. Ha verseny lesz érte (mert ez sem kizárt), akkor arra érdemes akár már most elkezdeni a felkészülést.

Thursday, February 23, 2017

Forradalmi momentum vagy momentumnyi forradalom?

Ahogy várható volt, a kormány megint kitáncol a hurokból, ami a nyakára került. Legyen az internetadó, vasárnapi boltzár vagy olimpia: ahol támadási felület keletkezik, ott inkább jobb nem harcba bocsátkozni.


Ez a sikamlós mozgás azonban győztes taktika is lehet. Nemcsak azért, mert megint lekerül a napirendről egy kellemetlen téma és vissza lehet venni a stafétabotot. Erről sokan írtak, sok helyen, nagyjából mindenki tisztában van vele. Ahhoz azonban, hogy megértsük, miért is annyira sikeres ez a manőverezés, ideje ránéznünk az épp aktuális ellenfél helyzetére is.


Mit látunk mindig az első momentumban? Bátor, harcias, szenvtelen ellenzékiek szabotázs-szerű akciót hajtanak végre a kormány valamely intézkedése ellen. Százezres felvonulást szerveznek, a polgári engedetlenség eszközéhez nyúlnak, szavazást harcolnak ki.


Ezek a sikerek egy-egy konkrét ügyet érintenek, aminek van egy előnye és egy hátránya: egyrészt könnyű sok embert maguk mögé állítani, hiszen egy értelmes ügyben a pártállás többnyire másodlagos (igen, még mindig!); másrészt viszont éppen ez a hirtelen jött erő az, ami ugyanolyan sebességgel tud eltűnni, mint ahogy keletkezett (hiszen a nézetek azért olyen gyorsan nem változnak). De talán eddig is sokszor eljutottunk már, amikor elemeztünk.


Most viszont nézzük meg a harmadik tényezőt is. Vegyük végre elő a félelmek ügyét, ami a társadalom formálódásának egyik meghatározója. Amikor egy elégedetlen polgár felindulásból cselekvésre szánja el magát, viszonylag könnyen talál magának barátokat, támogatókat, akikkel együtt egyre nagyobb és nagyobb csoportot alkotva, mozgalommá tudja transzformálni saját szándékait. Ehhez többnyire elegendő a közös pontok keresése.


Pontosan így szerveződnek/működnek a civil mozgalmak is. Azonban itt kell különbséget tennünk a civilek és a politikai pártok között: e szerint a definíció szerint a politikai párt az, amelyen nem lehet számonkérni az objektív felelősséget. Egy párttag - ellentétben egy mozgalom tagjával - nem fél felvállalni a véleményét és konzekvensen követni és kibontani azt, minden egyes soron következő ügyben. Egy civil mozgalom azonban itt rendszerint megáll. Egy ügy mellé leteszi a voksát, de nem kezd bele egy másikba (ami más témájú), nem köti össze azt egy másikkal. Miért nem? - Adódik a kérdés.


hullocsillag.jpg


Mert ha következetesen kezd el közügyekkel foglalkozni (=politizálni) akkor a tagjai személyes támadás alá kerülnek. És ez az, amit a legtöbben nem vállalnak fel. Mert aki már volt "tűz alatt" a véleménye miatt, az tudja, hogy ez egy rendkívül kegyetlen műfaj. Nemcsak morális, de emocionális igénybevétel is.


Attól a pillanattól fogva tehát, hogy egyetlen mondat is elhagyja valakinek a száját, ami a hatalom birtokosait kritizálja, tűz alá veszik, személyében támadják, sértegetik, megalázzák, felkutatják, fenyegetik, zsarolják. És ez az a pont, amikor egy eleinte bátor aktivista elgondolkozik az életén. Felteszi magának a kérdést: akarom én ezt? Hogy folyton vegzáljanak? Hogy kitaszítsanak? Hogy egyszer arra ébredjek fel, hogy egyesek gyűlölnek, mások azért nem mernek szóba állni velem, mert ők maguk is félnek?


És bármilyen furcsa, ez még az a pont, ahonnan van visszaút. Itt a hatalom ad még egy utolsó lehetőséget, hogy visszalépj. És a legtöbben itt vissza is lépnek.


Ez a félelem az, ami olyan erősen befolyásoló tényező, hogy az ellenállók csoportszintű viselkedésére is kihat: ezért van az, hogy az ellenzéki felbuzdulás vagy egy momentum alatt eltűnő csillagnak tűnik az égen, vagy tanácstalan, suta, erőtlen, béna kacsának - ami persze hamar lelombozza a kedélyeket.


Ezért van az, hogy hiába nagyobb a kormánnyal elégedetlenek tábora, mégsem talál magának benne táptalajt az ellenzék. Mert az emberek erő helyett vagy bizonytalanságot vagy gazemberséget sejtenek (általában joggal). Viszont azt sem árt megérteni, hogy az ellenzéki "hullócsillag-viselkedés" mögött emberi és egzisztenciális félelem a fő mozgatórugó, ami önmagában nem bűn, hanem alapvetően természetes viselkedés. Ha nem így lenne, akkor ez a hiányzó hős csapdájaként is leírható dillemmahelyzet rég megoldódott volna: a magyar szavazók szinte mindegyike bátran kiállna és elmondaná a véleményét, sőt, azt is, hogy épp melyik pártra szavazna. Közülük rég kikerültek volna már a véleményvezérek, akik bátran adnák a nevüket minden olyan ügyhöz, amit meggyőződésük szerint sikerre kell vinni. Ilyen azonban nálunk sci-fi-kategóriába esik.


Ehelyett folyton halk morgás hallatszik és összevissza beszélés. Felvállalásnak, kiállásnak híre-nyoma sincs. Így aztán ügyek jönnek, majd mennek, a kormány pedig marad. Vagyis ezt a helyzetet csak egy kritikus tömegnyi "félelem nélküli aktív polgár" tudja megváltoztatni (esetleg a félelem generálóinak szervezeti bomlása, de ez nagyon lassú folyamat). Előbbit talán célozhatja egy olyan új párt, amiben nemcsak a választók (ellenzékiek, bizonytalanok és kiábrándultak) találhatják meg a számításukat, hanem a párttagok, aspiránsok is biztonságra lelhetnek. Ez így már elég erős tényező lehetne ahhoz, hogy katalizátorként hasson és felgyorsítsa a NER bomlását.

Monday, December 12, 2016

Oktatásügy: nem PISA, hanem Róma az irány

A legutóbbi PISA-jelentés a kormány számára nemhogy sokkoló nem lehetett, de épp ellenkezőleg: elvárt eredmény, az elmúlt hat esztendő sikerének visszaigazolása. És ne a népbutítási célokra gondoljunk most elsősorban.


Természetesen ismerjük ezt az oldalát is a dolognak: lezülleszteni az oktatást, drasztikusan visszanyesni a komplexebb folyamatokat átlátó és politikailag is aktívabb rétegeket. Igen, az elmúlt 6 év oktatáspolitikája mintegy takitikai csapássorozat volt, ahol már annyi pusztítás és lőtt seb bizonyítja, hogy a cél a "márpedig összeszerelő üzem leszünk és más semmi" lesz, hogy ezt már tényleg nem lehet kidumálni.


De van itt valami más is, amit látnunk kell. Nem értelmetlen pusztításról van szó csupán. A Fidesz-KDNP-hadtest ugyanis nem megsemmisíteni kívánja a teljes oktatási rendszert, hanem taktikai csapásokat mér rá a kijelölt pontokon, hogy aztán olyan elemeket építsen be, amelyek hosszú távon szolgálják érdekeit. Nem iskolabezárás vagy leépítés a cél, hanem új elvek és új gondolkodásmód helyzetbe hozása.


Miért? Azért, mert haszonelvűen gondolkodik. Ha "csak" javítja az oktatás színvonalát, az nem feltétlenül jövedelmező üzlet számára. (Bár ezzel az álláspontjával tudnánk vitatkozni.) Ha viszont az egyébként régóta barát/szövetséges egyházak kezére tud játszani minél több közoktatási intézményt, azzal nemcsak gesztust gyakorol feléjük, hanem saját jövőjét építi: értelmiségi/döntéshozó keresztény fiatalokat neveltet, akiknek nem nehéz kitalálni, döntő hányada milyen politikai attitűdökkel rendelkezik majd.


És még valami: amíg az egyház kapujának kulcsa az ő kezében van, addig sem juthat be oda más - így a másik jobboldali konkurenciapárt sem. Hiszen ne feledjük: ők is régóta próbálkoznak azzal, hogy a maguk oldalára állítsák a keresztény egyházi vezetőket, ez azonban eddig csak mérsékelt sikerrel járt.


8609_egyhisk.jpg


Az igazi problémát az iskolák közötti különbségek jelentik. Sokan azt hiszik, hogy a kormány ezt sem ismerte fel. Pedig nagyon is felismerte, csak épp nem úgy kívánja megoldani ezt a problémát, ahogy a (főleg baloldali/liberális) közéleti szereplők követelik. Az iskolák közötti különbséget ugyanis a kormány az egyháziak erősítésével kívánja csökkenteni. Ők azok a beépített új elemek, amelyek az eddigieknél jóval nagyobb erővel terjednek majd szét az oktatási rendszerben (a szülők pedig lassan hozzászoknak és elfogadják, hogy gyermekeiket egyházi intézményekbe kell íratniuk, ha szebb jövőt akarnak nekik - vagy mehetnek külföldre). A siker pedig sorsszerű: hiszen az ilyen intézmények létszámának emelkedése törvényszerűen idézi elő az oktatási színvonal emelkedését. Ahhez pedig lényegében elég néhány jogszabály módosítása: az iskolák önkormányzatoktól való elvételével ugyanis a misszió neheze már le van tudva.


A legtöbben észre sem fogják venni a változást - ahogyan eddig sem. A Fidesznél megtanulták, hogy teljes fejcserés támadást lehet indítani anélkül, hogy komoly ellenállásba ütköznének (lásd: Alkotmánybíróságtól az utolsó közintézményig). Türelmes szoktatással pedig szépen lassan, lépésről lépésre az összes vezető intézmény (vagy akár újak) az egyház kezébe vándorolhat; az pedig tudjuk, hogy kiknek kedvez.

Friday, May 27, 2016

Nyakunkon 2018

A Fidesz, vagy lassacskán Fidesz-Jobbik kormányzásról, annak bűneiről vagy hibáiról  órákig lehetne beszélni, de minek. Aki akarja, tudja miről beszélek, aki nem akarja, annak egy fizetett szoci blogger vagyok és/vagy Soros áll mögöttem természetesen. Írhatnám, hogy állóháború van, de már ez sem igaz. Az, hogy farkasszemet nézünk egymással, és tudjuk, hogy rossz vége lesz, az nem biztos hogy háborút jelent. Lehet az vágóhíd is. Annyi különbséggel, hogy birkák most mind a két oldalon állnak. Az év elején a Fidesz végre valahára elindult azon a lejtőn, amit az iszonyatos korrupcióval és maffia berendezkedésével maga alatt zsírozott meg derekasan. Ekkor jött a menekült válság, és a Fidesz sikeresen kovácsolt politikai tőkét a félelemből, tudjuk, láttuk, megettük. 


Csakhogy. Lázár mindeközben nem kezdett el becsületes lenni, Kósa nem kezdett el agyat növeszteni, Rogán lakása nem zsugorodott, Habony, Gucci helyett nem vett magának Tisza cipőt, Mészáros nem próbálkozott meg a tisztességes piaci versennyel ésatöbbi ésatöbbi. A Fidesznek volt egy történelmi lehetősége arra, hogy a holtponton szerencsésen átjutva, titokban összekapják magukat. Jó, jó, tudom, a maffia az maffia marad, és a fenti történelmi lehetőség pusztán elméleti. A Fidesz sajnos már réges-régen túl van azon a ponton, ahonnan még van visszatérés. Túl sok milliárd van már behálózva, túl sok a kegyenc, túl sok a kivételezett, túl sok a magánalapítvány, a rokon, a stadion, a mutyi. És persze túl sok a kárvallott, a titokban morgolódó, a megbántott, a várakozó aki évek óta barna nyelvvel várja az idejét. Pedig ez az a pillanat, amikor Orbán a szélsőjobbról lassan visszatáncolhatna. Most még el lehetne adni a polgári középnek, hogy a vészkorszak radikális megoldásokat kívánt, na nyugodjunk meg együtt, lássátok, ha csitul a helyzet, mi is visszatérünk a polgári értékekhez, ami ugye istenadta természetünk.


Csakhogy Orbán mögött már nem egy valódi politikai - pláne nem polgári - szervezet áll, amelyik képes alulról megújulni, hanem egy kvázi maffia. Egy párt mindig képes arra, hogy új embereket bedobjon, új irányt vegyen, új stratégiát válasszon, új arcok, új ügyek mögé sorakozzon fel - a vidéki aktivistától elindulva. Egy maffia viszont nem tud kevesebbet lopni, kevésbé korruptnak lenni, mert attól még ugyanúgy maffia marad, csak épp gyengébb. Egy bűnbanda nem tud lassacskán a közpénz lenyúlás helyett fokozatosan piaci szereplővé válni. Hallott már valaki olyanról, hogy egy kolumbiai klán a heroin mellett elkezdett lisztet is exportálni az USÁ-ba? 


Csakhogy 2018-ban még lesznek választások. Eddig a Fidesz ugyan sikeresen viszi a hazugsággyárát, bocsánat, kormányzati kommunikációja sikeres, ám egyre nagyobb a tét. Egyre több a támadható felület, egyre több a hiba, a mutyi, a nyilvánvaló lehúzás. Talán három oldalról lehet megfogni a Fideszt, ebből kettő szerintem veszélyes is lehet. A veszélytelennel kezdem, ez a korrupció léte, a mutyik, és úgy általában a Fidesz hazugsággyára. Mára sajnos kiderült, hogy a kádár köztünk él. Az emberek számára teljesen természetes, hogy odafent lopnak, hogy helyettünk döntenek, a mi életünkkel játszanak. Tessék meghajolni, előre köszönni, és ügyesen elkapni az alamizsnát. Nem is Kádárral kezdődött, Horthy is büszkén lavírozta bele az országot az egyik szarkupacból a másikba, de akár Mátyás Királyig le tudnám vezetni a dolgot, nevermind. 


Csakhogy a másik két téma veszélyes, mert már elérte a kisembereket. Azokat is, akik amúgy zsigerből utálják a politikát, vagy sosem néznek híradót. Esetleg Fidesz szavazók, hovatovább hálásak Orbánnak, hogy megvédte az országot a nem ránk támadó menekültek seregétől. Csakhogy néha ők is betegek és lehet hogy a családban van iskolás. Az egészségügy és az oktatás. Nem tudok olyan embert mondani, akitől az elmúlt évben azt hallottam volna: igen az oktatásban és az egészségügyben minden rendben van. Ellenben ismerek 2010-es és 2014-es stabil Fidesz szavazókat, akik mára felháborodva osszák a rendszert, mert egy röntgenre hónapot, MRI-re még többet, műtétre meg isten tudja mennyit kell várni, aztán ha kórházba mész látogatni, ne virágot vigyél, hanem kenyeret, WC papírt és kötszert. Tartsa fel a kezét az, aki az elmúlt 2 évben nem hallott egy horror-sztorit a kórházakról! Baleseti ügyeleten 2 napot várni az orvosra, 29 éves orvos konzultál a 30 évessel, rossz diagnózis, rossz műszer, elküldték, visszaküldték, ne mentőt hívjon hanem taxit ésatöbbi. Meg ugye a gyerek az iskolában… Az elvárások, az osztályzás, az állapotok, a lehetőségek, a továbbtanulás, a felvételi, a magántanár, a nem tud már aludni sem, az el vagyok keseredve, a nem tudom mi lesz belőle, a nekünk kell bevinni… A gyerekiért és a beteg szeretteiért mindenki ölni tudna, még a biztos Fidesz szavazók is. És itt már nem segít az Isaura TV.


 


innen

Csakhogy kire? Jaj, ez a röpke két év úgy fog elillanni, ahogy a magánnyugdíj pénztárak vagyona. Aztán jön majd az összefogás, a mentsük meg a demokráciát, közös lista-magán cella, én vele nem akarok, ő velem nem akar... Rossz emlékek sora... (2016-os választások legszebb emléke Mesterházy motorja.) Viszont aki most ráugrik ezekre a témákra - egészségügy, oktatás -, az 2018-ban a borítékolható sár- és fekáliadobálás sikamlós hónapjaiban is meg tud majd állni a saját lábán. Nagyon újat persze nem mondtam, de eddig úgy tűnik a legnagyobb tanár és orvos felkelések eddig civil kezdeményezések. Itt nyílik az új remény gyengécske virága? 

Thursday, May 12, 2016

Népszavazást... akármiről!

Tombol a népszavazási láz az országban. Bár a vasárnapi nyitvatartás eltörlésével a Fidesz egy tök jó házibuliban kapcsolta fel a villanyt még éjfél előtt, azért van még itt miért izgulni. Kíváncsi vagyok hogy az MSZP/Liberális kérdések elérik-e a 200 000 aláírót (és ha nem, az mit jelent az ellenzék számára? Sírjunk, vagy nevessünk? Rajtuk, vagy magunkon?) Na persze a Fidesznek is megvan a magához való hatalommechanikai érzéke - a hatalomért bármit és bárkit, óvszer nélkül felárral - rá is cuppant a népszavazósdira. Nekem azért lenne pár ötletem a kérdésekre:


A Fidesz kérdése például meglepően polkorrekt, igazából az alábbi kérdést szerették volna feltenni:  


Egyetért ön azzal, hogy Angela Merkel lóháton, félmeztelen amazonként muzulmán tatárokat hordáit vezesse az országba, ahol felgyújtják templomainkat, leölik jószágainkat, megeszik gyermekeinket és stadionjainkban halomra nyilazzák futballistáinkat - a betelepítési kvóta ürügyén?


 


Az MSZP a boltzárral és a kopaszokkal az évtized sanszát kapta meg, hogy talpra álljon. Ezt a Fidesz is meglátta, úgyhogy kirúgta alóluk a széket. (Bevállalták, mert tudták, hogy azok a finom lelkű, jogbiztonságot kereső és elvek mentén politizáló jobboldali, centralista szavazók, akiket ez a gerinctelenség esetleg zavarna, már régen nem Fidesz szavazók.) Azért az MSZP még megkérdezné:


Egyetért ön azzal, hogy a Fidesz állítsa vissza a vasárnapi boltzárat, hogy mi eltöröltethessük, majd a győztes népszavazás estéjén kimondhassuk, hogy milliók támogatják az MSZP-t, szóval mindenki mehet a picsába, mi vezessük a kormányváltók listáját 2018-ban is?


 


Persze a DK sem maradna ki a jóból, noha be kell vallanom, mostanság kevesebb hülyeséget képesek kitermelni. Ezeknek nincs elég szabad idejük politizálni? Legalább valami gitáros mémet dobjatok már össze. Addig is a DK azzal küzd amivel nemhogy megalakulása óta, de már annál jóval korábban is küzdött, a politikusaival szembeni khm… előítéletekkel. Ha egyszer népszavazásra bocsájthatnának egy kérdést, azt tuti hogy Vágó Pista arcképével adnák el a szavazó lapon - akkor kérdezzük meg a közönsége!:


Egyetért ön azzal, hogy mindenki felejtse el a politikusok 2009 előtti botrányait? Amúgy meg nem volt sokkal jobb, hogy mi másfél évig legalább nem csináltunk semmit?


A) egyetértek                       C) megállnék


B) igen                                D) mindenki mondjon le!


 


A Jobbik úgy tűnik kezd belefáradni a cukiságkampányba. Furcsamód a menekültválság pont rosszkor jött. A mainstream médiában váltig állítják magukról,hogy mekkora józan életű néppártok - azért még másnaposan fel-fel büfögnek egy kis rasszizmust, fasiszta ideológiát, o pardon...  Két út áll előttük. Vagy visszahúzódnak radikálisba, (ahol épp két erős bástya, Kövér és Kósa spricceli olyan erővel a tudást mint egy trágyaszóró - jajj nektek, muzulmánok, nők, bevándorlók és kivándorlók!) és felteszik az alábbi kérdést:


Egyetért ön azzal, hogy Angela Merkel, Orbán Viktor hátán, félmeztelen amazonként muzulmán tatárokat hordáit vezesse az országba, ahol felgyújtják templomainkat, leölik jószágainkat, megeszik gyermekeinket és stadionjainkban halomra nyilazzák futballistáinkat - a betelepítési kvóta ürügyén?


 


Vagy pedig most csendben maradnak, és várják hogy a Fideszt végleg maga alá temesse a korupció. Esetleg egy szimbolikus népszavazással tudnák ébren tartani a zárt sorokban meneteléshez szokott szavazóbázisukat, egyben utalna a Jobbik új irányvonalára:


Egyetért ön azzal, hogy a Feszty körképen a honfoglaló magyar vezérek ruháját fessük át öltönyre, nyakkendőre és üvegzsebre, a kép alján (majdnem azt írtam, hogy a szélén) pedig fessünk egy honfoglaló elszámoltatási bizottságot, amely épp a vezérek által a honfoglalásra fordított összeget könyveli el hiánytalanul.


 


A korrupció persze a kispártokat is érdekli - ha már kihagyták őket,ne lopjon más se. Végül is bármelyik párt kezdeményezhetné az alábbi érdést:


Egyetért ön azzal, hogy adóztassuk meg a korrupcióból származó jövedelmet?


 


Az LMP persze továbbra is új rendszerváltásban gondolkodik, ők felette állnak a rendszernek. Ehhez már szinte minden megvan egy kivételével: a választók bizalma. Az LMP tehát egyetlen kérdésben érdekelt, hogy valóban más lehessen a politika:


Egyetért ön azzal, hogy a Lehet Más a Politika párt 2018-as parlamenti választásokon elért eredményében a tizedesvesszőt egy helyiértékkel jobbra tolja a választási bizottság?


 


A végére hagytam azt a pártot, amelyiken a legtöbbet tudok nevetni, ez a Munkáspárt. Nem ide tartozik, de láttam a Május elsejei Munkáspárt programot: Reggel gyülekező valahol Pesten. Beszédet mond Thürmer Gyula. Séta a Népligetbe. Megérkezés, beszédet mond Thürmer Gyula. Majális. Emberek, hát nincs két, azaz kettő nyomorult munkáspárti politikus, aki beszédet tudna tartani? Úgy tűnik a Munkáspártnak nincs is olyan receptje, ami megoldaná a mai helyzetet. Hihetetlen, de a szlogen a régi: világ proletárjai egyesüljetek. Nem is várnék más népszavazási kezdeményezést:


Egyetért ön azzal, hogy építsünk egy időgépet, és Thürmer Gyula utazzon vissza 1936-ba, hogy Magyarország felvételét kérje a Szovjetunióba? És ha már ott van, fogná a kis  Gorbacsovot, elcipelné a moszkvai pártház elé, ahol bucira pofozná a fejét, hogy az élete végéig elkerülje még a kommunista párt környékét is.  


Én kérek elnézést, nekem kellemetlen.


 

Thursday, June 25, 2015

Fidesz a porcelánboltban

Lassan kezdhetünk aggódni, a kormány ugyanis öles léptekkel halad afelé, hogy megmutassa Európának, milyen az, amikor egy magyarok mellébeszélnek. Volt már ilyen, az úgy történt, hogy mi elkezdtünk futni, és mikor futottak utánunk, mi hátrafelé nyilaztunk, lóháton, persze. Akkor sokszor bejött, mígnem belefutottunk egy-két pofonba, nyugatról, persze. 


A menekültügy levezénylése - sajnos - eddig nem volt több mint hagyományos kormányzati kommunikációs cselfogás. A recept klasszikus, hirtelen, egyeztetés nélkül mondjunk valami nagyot, aztán napról napra vegyünk vissza a hangerőből, innen már kiabálni fognak az utánunk jövők. A szerb fal pont ilyen volt. A szerbek épp csak lefordultak a székről, mire kiderült, hogy mindez milliárdokba kerülne, Ausztria hőbörögni kezdett, mire Trócsányi elgondolkozott azon, lehet csak néhány hónapra kellene a fal. Az EU már képletesen a haját tépte, mire meglebbent a hír, hogy a fal ötlete igazából szimbolikus... A vicc kategóriája, hogy már a földikutyák miatt is kérdéses az egész. 5 millió menekült/bevándorló nem számít, 200 földikutya igen. Én kérek elnézést, nekem kellemetlen. Nincs itt semmi látnivaló, a Fidesz ezt csinálja évek óta a magyar ellenzékkel. De ami itthon vihar a biliben, az nemzetközi szinten rosszul is elsülhet, ott már nem Gyurcsányok és Tóbiások ülnek a padokban. A Dublini egyezség felfüggesztése, pardon fel nem függesztése, azaz felfüggesztésének felfüggesztése detto. Szimbolikus, persze. Ha Orbán ennyire szimbolizálni akar, akkor menjen el Brüsszelbe, és ajándékozzon két fasza kis kardot Juncker úrnak. Egy szablyát az Oszmán birodalomból, mondjuk amit az 1529-es bécsi ostromnál forgattak, és egy magyar végvári szurkálót. Ez kevésbé lenne bunkóság, de legalább valóban szimbolikus lenne. (Még megfejelné egy Jurisics Miklós vésettel, és készen is vagyunk. (Apropó, Jurisics: horvát nemes magyar területen az osztrákokért harcolt, na, ilyen is volt egyszer.) 


Magyarország helyzete most - sajnos - adott ahhoz, hogy az Európa figyelmének középpontjában legyünk. Finoman fogalmazva, a mi fenekünket nyomják délről (bár nem a miénket akarják, ezt se felejtsük), mégsem nekik fáj. Most lehetne kérni, akár követelni, felmérni, bemutatni, tárgyalni. Most lehetne számon kérni Európán a szolidaritást, az összefogást, hogy segítjük egymást a bajban. Ügyes kommunikációval a magyarokból most egy Európát védő, humánus, de a problémákról nyíltan beszélő nép képét tudnánk felvázolni az EU kék-csillagos egére. (Azt írtam nyíltan beszélő, és nem uszító.) És hogy miért erőltetném ezt, szemben a Fidesz elefánt-a-porcelánboltban stratégiája ellenében? Mert hatékonyabb.



Tudtommal Európa a szövetségesünk, és nem az ellenségünk. Ha elkezdjük őket szívatni, nehogy ők is elkezdjenek szívatni minket. Mi sem szeretjük az ultimátumokat, ugye? Most pipogya és tehetetlen bagázsnak tűnik az egész EU-s vezetés, de vigyázzunk, attól még egy kontinensnyi ország van alattuk, jóval komolyabb érdekérvényesítő kapacitásokkal, mint mi. Ha pedig nem jó a rendszer, meg kell változtatni, nem szétverni. Bojkottálhatjuk mi az egész EU-t, sőt, ki is léphetünk belőle, de egy dolgot ne feledjünk. Attól az illegális bevándorlók/menekültek problémája nem fog megoldódni. Felhúzhatunk mi akár két falat is márványból - mozgólépcsős metróval a földikutyáknak - egyedül nem fogjuk megoldani ezt a problémát, közben pedig rámegy ingünk, gatyánk.


Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és nem maradsz le a későbbiekről sem:




Friday, May 22, 2015

Deutsch Tamás kapcsán

Emlékszem, anno, ültünk a TV előtt, mentek a választás előtti párt hirdetések, viták, a híradóban egymást ekézték a politikusok. Választásra készült az ország. Szabad választásra, nagy szó volt még ez akkor. Okosabbak akkor sem voltunk, de még volt véleményünk. Az a fülbevalós mit keres ott? Pár éve az ilyennek még járt a nyakleves ha az utcán lődörgött -- egy sértett vélemény, mindegy kitől. Egy olyan embertől, aki végig gürizte a szocializmust, elhitte amit el kellett hinni, nem gondolkozott azon amit elrejtettek előle, és 89 után pofára esett. Nem volt ő rossz ember, nem volt kommunista, még csak párttag sem, semmi nem volt, csak elhitte, amit el kellett hinni ahhoz, hogy az ember 8 óra munka után nyugodtan lemehessen egy sörre a kocsmába. És akkor jöttek ezek a ficsúrok, ezek a loboncosok, fülbevalósok, pofátlanok, bátrak. Dühös volt rájuk, mert egész életében azt hazudták, hogy ez nem történhet meg. Azt hazudták, hogy neki van igaza, és 40 év meló után nem fogja egy kis mitugrász a szemébe vágni -- még ha nem is ezzel a szavakkal --, hogy hülye vagy, öreg, átvertek, neked meg az volt a legfontosabb, hogy barna vagy zöld üveges sört kapjál. 


Mégis megtörtént, és sokaknak -- köztük nekem is -- megtetszett a Fidesz stílusa, fülbevaló ide vagy oda: Naésaztán fülbevaló, arra figyelj inkább, mit mond. Nem mintha meg lettem volna győzve, teszem azt Deutsch hozzáértéséről, szakmai kompetenciájáról, vagy mondjuk, fogalmam nem volt, hogy az a másik, az a Viktor éppen miből diplomázott. Lószart voltam, nem is lehettem, nem is ez volt a fontos. Azóta is sokszor eszembe jut. Hallgass a szívedre. Telitalálat volt ez a szlogen, meg az egész kampány is. Pont azt mutatták meg, milyen lenne az élet pártállam nélkül, nyugatiasan.



index.hu

De térjünk vissza inkább arra a melósra, aki évtizedekig abban a hiszemben geccsolt -- nyugati szemmel nézve -- éhbérért egy totálisan piacképtelen gyárban, egy életképtelen gazdaság részeként, hogy ez itt minden elképzelhető világok legjobbika -- mert neki ezt hazudták. Lehet hogy már sejtette, hogy nem stimmel valami, de sokaknak egyszerűbb volt homokba dugni a fejüket, mintsem bevallani maguknak, ők is hibáztak. A nyugodt lelkiismeret első törvénye anno ez volt: nem én hazudok, én csak elhiszem.


Most újra kanyarodjunk vissza a fülbevalóshoz. Idővel sajnos kiderült, hogy szakmailag nincs behozhatatlan előnye egy átlag magyar politikussal szemben, és akkor finom voltam. Nem lehet mindenki világmegváltó politikus, ez rendben van. Attól függetlenül maradhatott volna az, ami számomra is volt. A Fidesz arca, egy srác közülünk, aki megjeleníti a szabadságot, az előttünk álló lehetőséget, hogy nem az öltöny, meg a nyakkendő teszi az embert, hanem a bátorság, meg az ész. És ezt akár 80 évesen, öltönyben és nyakkendőben is tudta volna képviselni, mert ez a valami, ez belülről fakad -- ha fakad. (A fülbevaló épp csak egy hozzátartozó, ideiglenes külsőség volt, nem ez a fontos.) Hősünk idővel kiesett az első vonalas harcosok közül, de ez már nem hatott meg. Addigra már látszottak Deutsch szellemének határai, és a Fidesz is nagyon messzire került attól, ami volt. Azt azonban már fáj látni, hogy Deutschot (is) ma legszebben úgy tudom leírni, hogy ha a juhász füttyent, a puli ugrik. Most Tamás a puli, nyílván. Orbán elfüttyenti hogy multikulti, Tamás megy és csahol.  



444.hu

Nem ismeretlen a jelenség, csak régen úgy hívták a juhászt, hogy Kádár. A tv most már internet, a híradó fészbuk, de legalább a birkák birkák maradtak, már bocsánat. Az a csalódott melós is igazi archetípus. Ott van ő is, csak nem morog hanem kommentel. Nem a Fideszt szidja, hanem épp azt, aki szemben áll azzal (lásd még: a nemzet nem lehet ellenzékben). A csalódottság is ugyanaz. Neki is hazudtak egy szép új világot, ő is elhitte, és most kelepcébe került. Akik egykor a hősei voltak, mára bohócot csináltak magukból. Szentül meg vagyok ugyanis győződve arról, hogy ha '89-ben valamelyik szenilis pártállami vezető füttyenti el magát, hogy multikulti, Deutsch ugrott volna oda elsőként, hogy nem addig ám, papa. Furcsa dolog látni azt, hogy akik anno felvették a harcot a pártállam szörnyetegével, maguk váltak szörnyeteggé. Most ők hazudnak és mi hisszük el, mi a rendszerváltó generáció.


 

Sunday, April 12, 2015

Tapolca: a centrális erőtér vége?

Kicsi a különbség, és az utolsó szavazókörre még várhatunk pár napig, de nagyon kicsi az esélye, hogy a Fidesz fordítson, ezt behúzta a Jobbik, megszerezve története első egyéni mandátumát. A szocik stabilan hozták a harmadik helyet, ami ugye pont semmire nem jó. Az LMP talán átlépi végül a 2%-ot is.


A Fidesznek két tanulság rögtön adódik. Az első, hogy a "centrális erőtérnek" valószínűleg meszeltek. Jól ki volt ez találva, hogy a szocik meg a jobbik nem szavaznak át egymásra, ők meg bőven 50% alatt is nyerők lehetnek. Miután Ózd megmutatta, hogy a "nem szavaznak át"-ra már nem lehet építeni, most egy klasszikus, dunántúli, "átnemszavazós" helyzetben szorultak le az élről. Pedig ha az elmúlt években volt istenigazából fideszes körzet, akkor Tapolca az volt. Már a körzethatárok módosítása után, tavaly itt olyan 20%-kal nyertek. És ez is kevés, Orbán Viktor fellépése is kevés. Abban persze még bízhatnak, hogy egy országos választáson azok a körzetek, ahol a Jobbik nem elég erős, ott majd "Veszprém-típusú" eredmény születik, ahol meg igen, ott "Tapolca-típusú". De hát ehhez is győzni kell nagyon sok helyen, és ha itt nem megy, akkor hol fog?


A másik, hogy talán most már észreveszik, hogy a fő ellenfelük már nem balra van. És ez bizony nehéz ügy. A Fidesz egész identitásának nem kis része a gyurcsánytakarodj. Ezt betanulták, mesterien űzik, hatásos is, hiszen eltakarodott, és mint Tapolcán, de akár még Ajkán is láttuk: a többség nem is kívánja vissza. A gond csak az, hogy közben új front nyílt ellenük, amely jobban fenyeget mint a "ballibák". És közben a Fidesz meg a Jobbik szavazótábora közt hagyományosan van átjárás. Emiatt soha nem vetődött fel komolyan, hogy éles szembenállást alakítsanak ki, inkább feladtak valamennyit a saját identitásukból és próbálták magukhoz vonzani a tábor e részét. Hát ez most nem sikerült.



A Fidesz simán lenyomta a baloldalt azzal, hogy átvett klasszikus baloldali programpontokat (a vizitdíj ellenzése vagy a rezsicsökkentés mi más lenne?) akár a korábbi programja feladása árán is. Eddig a Jobbikot is féken tartotta azzal, hogy a retorikájuk nagy részét magáévá tette. A régi, 1998-2002 közötti Fideszt már rég eltüntette ez a két stratégiai lépés. Most van még 1-2 évük, hogy vagy a régi identitást újrateremtsék, vagy újat alkossanak. A képességeikből valószínűleg egyikre sem futja. Marad hát a taktikai harc: ki tud-e fejleszteni és ki akar-e fejleszteni a Fidesz egy működő "harceljárást" a Jobbik ellen? Mert a további gyurcsányozás láthatóan csak Vonáékat erősíti, őket már nem.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Tuesday, March 31, 2015

Lex Benzinkút: ez már öncélú szívatás

Ez az egész vasárnapi zárvatartós mizéria eléggé kontraproduktívnak tűnik politikailag a kormánypártoknak. Eddig nem volt szokásuk direktben a többségi vélemény ellen menni. A legújabb zseniális húzásuk azonban keresztbe veri a mégoly erőltetett kommunikációs maszlagot is. "Legyenek együtt vasárnap a családok", hangzik a kicsit túltolt magyarázat. És amikor a vállalkozások arra használják az ötletelőképességet, hogy hogyan lehet a lehetetlenné tett körülmények közt mégis valahogy működni, gondosan korrigálnak, nehogy már valahol kenyeret lehessen venni vasárnap úgy, hogy nem a tulaj áll a pult mögé.


A benzinkutak jó részénél rendeletileg tilos lesz éjjel és vasárnap mást árulni, mint üzemanyagot (autómosás, matrica és helyben vendéglátás megengedett). Ott tilos, ahol a shopot, bár fizikailag ugyanott van, más üzemelteti, mint magát a kutat.


Kedves Fidesz-fanok: DE MIÉRT? Meg tudjátok magyarázni?


Ott van a shop a kútnál, a tilalmas időszakra szépen elkerítve, ott a sok cucc, amit szívesen eladnának, mi megvennénk, a családi kör helyett amúgy is ott van az alkalmazott a kútnál, akkor MIÉRT IS NEM?



(Forrás: nol.hu)


Sokkal jöbb ötletem válaszra nincs, mint hogy CSAK. Mert ha mi azt mondtuk, nehogy már valaki kitalálja, hogyan árusítson mégis. Hogy. Jön. Ő. Ahhoz. Ha. Mi. Megmondtuk. Hogy. Nem.


A dolog azért felvet még egy ennél sokkal általánosabb kérdést is, kedves fideszfanok. Mondjatok kérlek valami olyant, gyakorlatilag bármit, amit szabadabb lett 2010 óta csinálni, mint addig. Tényleg bármit, sajnos a pálinkafőzés már nem ér, mert már azt se szabad. De úgy a mindennapi életben, vagy szinte bárhol. Mert hogy pártjaink és kormányunk hogy és mibe nyúltak bele az életünkbe ön- vagy mutyicélú tiltásokkal, azt hosszan sorolhatnám. De legalább legyen egy szépítő gól is. Szóval?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Sunday, February 22, 2015

Kétharmad nélkül nincs visszaút

Annak, hogy a veszprémi időközin vesztett a Fidesz, sok tanulsága, következménye lehet. Itt és most hármat emelnék ki:


Egyrészt mostantól az ellenzéknek komolyan kell vennie magát. Nincs ugyan túl sok ügy, amihez kétharmad kell, de különösebben alibizni nem lehet. Kiderül persze, hogy van-e olyan párt, vagy pláne képviselő (egyelőre egy is elég), amelyet vagy akit meg lehet venni. De a dolog nemcsak a parlamenti számarányokról szól. Az október óta zuhanó, majd alacsonyabb, de még mindig vezető szinten stabilizálódó fideszes előny a gyakorlatban elfogyott, sőt elég durván átfordult. Átfordult egy olyan körzetben, amely hagyományosan billegő, az aktuális országos győztesre szavazó volt, és a körzethatárok átszabásával pedig enyhén fideszessé vált. Ehhez képest 9% különbséggel nyert az ellenzéki jelölt. Ha a támogató pártok erről sem tudnak lendületet venni, ha ezek után sem lovagolják meg azokat az intézkedéseket, amelyek miatt a Fidesz ide jutott, akkor béke poraikra.


A második, hogy a Jobbiknak mért közvélemény-kutatási második hely, amennyiben valós, nem a Közép-Dunántúlon realizálódik. A választókörzet kisebb falvainak szavazóköri adatai elég érdekesek, és nagyon árulkodók, hogy hogyan is áll a radikális párt a kistelepüléseken.


A harmadik ügy még messze van, és sok víz folyik le addig a Dunán. Ha nincs kétharmad, már nem buherálható a választási törvény. Az a törvény, amely a Fidesznek negyvenvalahány százalékos eredményre kétharmadot adott egy éve, az országgyűlési választásokon. Ezzel a törvénnyel pedig aki nyer, az nagyon nyer. Erre a szerepre pedig, ha esetleg bedől a Fidesz, jelentkezhet a Jobbik, jelentkezhet a baloldal, vagy akár egy még nem látható formáció is. Most már nem lehet egyedül a Fidesznek visszacsinálni a szabályt, ha szorul a hurok. Persze ha a Jobbik vezet, összeállhat a Fidesz a szocikkal, ha meg a bal, akkor a Jobbikkal. Gyönyörű pávatáncok tanúi lehetünk még, az eddigi köpönyegforgatások szolid véleményváltozásnak tűnhetnek majd azok mellett - ha az első pontban említett lefizetést meg nem oldják addig. A kétharmad nélkül innen nincs visszaút, legalábbis egyedül nincs.


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:



kardlog.png

Tuesday, December 9, 2014

Pakstól terel a drogteszt?

Amikor Kocsis Máté bedobta pénteken, mondhattuk, nem most volt hülye először, talán nem is utoljára. Amikor a Fidesz beleállt hétfőn, kicsit csodálkoztunk. Mára úgy tűnik, elengedik a drogteszt ügyét. Két nap alatt is sokat buktak rajta. Megérte? Talán igen, csak nem pont úgy, ahogy Török Gábor gondolta.


Szerinte ugyanis:



Remélem, senki nem gondolja komolyan, hogy a kommunikációban elképesztően tudatos Fidesznél véletlenül kerül elő éppen most egy ilyen horderejű javaslat. S azt sem, hogy egy képviselő sajátos szempontjai alapján pont úgy kerül megfogalmazásra, ahogy. Láthatóan nagy erőkkel keresik a Fideszben azt a témát, ami megállítaná a zuhanást, ami lezárná az utat azok előtt, akik elhagyni készülnek a tábort. Ilyenkor mi a legjobb megoldás? Olyan témát elővenni, ami két tekintetben is hatásos. Egyrészt a szavazótábor magja zsigerileg, ösztönösen rezonál rá, egyetért vele, függetlenül minden aktuálpolitikai problémától. Másrészt pedig alkalmas arra, hogy az ellenfelet diabolizálja, bármilyen kormányellenes akciót és szereplőt megbélyegezzen ("drogot támogatja").



Lehet, hogy felmérték, még az is lehet, hogy a maradék táboruk többsége tényleg "rezonál" erre. Ha így van, önmagában akkor is súlyos hiba lenne, mert tovább viszi a Fideszt a nyugdíjaspárttá válás veszélyes útján, hisz a fiatalok és a családosok - a párt valamikori bázisa - az egésztől eléggé felháborodtak. És ha most ki is áll Kocsis ötlete mögül a Fidesz, egy-egy ilyen terelésről soha nem tudhatjuk, nem lesz-e belőle törvény mégis, lásd vasárnapi zárvatartás. Ám ha a dolgot önmagáért lépik meg, csak nem kezdik el két nap múlva az elszakadási manővert, most meg mintha mégis. Változott valami közben? Történt valami érdekes a gazdaságban?


Hát igen. Történt. Aláírták a részletes paksi szerződést az oroszokkal.


Ettől volt hangos a média? Volt róla egyáltalán szó? Nem igazán.



Pedig ha valamiért kapjuk a kritikát az EU és Amerika részéről, az pont az orosz kapcsolat. Energiafüggetlenség, pénzügyi függetlenség, zsarolhatóság mind a pakliban vannak. Óriási pofon az államadósságnak évtizedekre. Részletek titkosítva, hisz "magáncégek" szerződnek, igaz, ezermilliárdos közpénzekből. És a közvetlen összefüggést nem állítom, de az ilyen eltitkolt részletekkel bíró megaprojektek bizony lehetséges forrásai sok kiskorúsítható szőlőbirtoknak és ismeretlen fedezetű luxusingatlannak is.


Elképzelhető, hogy ezt fedezte a drogteszt-botrány, s ha igen, akkor sikerrel. Viszont ezért nagyobb politikai árat kell fizetniük, mint egy nyilvános(abb) paksi disputáért.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Saturday, November 1, 2014

fideszmaffia

Nyugodjunk meg egy kicsit emberek. Kicsit elszaladtak itt velünk a lovak, volt itt most tömeg, meg takarodj, meg orbán, meg kommunisták, meg minden. Meg győzelem. Méghozzá olyan győzelem, amihez a vesztes mosolyogva gratulál: Ej, fiúk, de szép volt amikor átjöttetek azon a hídon, hú, csak úgy zúgott a hangotok, na, de ne húzzuk az időt, menjünk hazafelé. Ti is fáradtak vagytok, én is egy kicsit, ajtót csukjátok be magatok után... otthon is…


Boldogok lehettünk, hogy megmentettünk vagy 22 milliárdot, aminek tüzénél - egyelőre - nem a fideszes oligarchák melegednek, mert ne legyenek kétségeink afelől, hogy ennél a példánál hasznosabban sosem lett volna elköltve a beszedett netadó. Nem baj, melegednek a földmutyi milliárdjaiból, a korrupciós milliárdokból, a közgépes milliárdokból, és még sorolhatnám.


Nem tudom eldönteni, ez a mostani tömeg egy új, aktív generáció előhírnökei voltak, akik gyakorlatilag annyit szívtak már az elmúlt években, hogy belevágnak. Vagy csak azok mentek még ki a utcára, akik épp várják a visszajelzést az angol/holland/német/osztrák munkaközvetítő cégtől, hogy mikor kezdhetnek - odaát.


Mert lassan megint ott tartunk, hogy van odaát, meg ideát, ahol a miniszterelnök felvázol a rádióban, bocsánat a Rádióban egy ideát, és mindenki megy a zászlaja alá, mármint aki nem korrupt amerikai mocskolódó bérenc, plusz a Dunán felúszó békaemberek - nincs új a nap alatt.


Bizony nincs, és ez sajnos a forradalmakra is igaz. A Kossuth térből sem lesz Majdan, csak majdnem, amíg valaki oda nem áll a tömeg elé és azt mondja: Az internetadó lófasz. Akkor is ha megszavazzák, akkor is ha nem. Igaz, hogy a mi seggünkbe tolnák, de akkor is csak lófasz. Ami ennél sokkal zavaróbb, hogy az ország egy maffia kezébe került. Nem képletesen, szó szerint. Persze ezzel nem mondtam semmi újat, viszont most kellene jönni valakinek, aki ezt hitelesen le is tudná kommunikálni a nép felé:


fideszm.jpg


F I D E S Z M A F F I A


 


Mert most talán van némi esély arra, hogy az a pár millió ember még úgy gondolja, ér ez az ország valamit. Ha nem jön, a tömeg szétszéled, és legközelebb, megint lehet kezdeni elölről mindent.


Nem hiszek a szuperhősökben, sem a turáni átokban, sem a magyarok alsó vagy felsőbbrendűségében. El kell kezdeni dolgozni az ügyön. Akinek ötlete van, szóljon.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Thursday, October 30, 2014

Visszavonni vagy kitartani? A Fidesz csúnya dilemmája

Visszavonják a netadót? Nem vonják vissza? A Kettős Mérce szerzője, Navra László szerint nem hátrálhatnak meg: azzal azt mondanák, a tüntetők szava többet ér mint a kétmillió szavazójuké. A Magyar Nemzet Online vezércikkszerzője, Csermely Péter viszont épp a visszavonásra szólít fel. Tartsunk akkor fogadást!


Én arra fogadok, hogy visszavonják. Két érvem van rá: a saját bázisuk véleménye és várható nemzetközi csörtékre a nyugodtabb belpolitika biztosítása.


A Fidesznek ez a harmadik olyan ügye, amelyben a saját bázisuk véleménye is, fogalmazzunk úgy, hogy látványosan megosztott:



  1. Schmitt Pál maradása/lemondása

  2. a választási előregisztráció ötlete

  3. és most a netadó


(Persze, volt még más, kisebb politikai jelentőségű ügy: az EVA kivezetésének javaslata, illetve a baltás ügye is megosztó volt, de ott nem volt visszalépési lehetőség.)


Az első kettőbe is beleálltak rendesen. Azért az elhíresült Obersovszky-interjú idején nem volt olyan érzése a hallgatónak, hogy pár nap múlva fordul a kocka. Márpedig fordult, és egyetlenegy dolog miatt: nyilvánvalóvá vált, hogy a plágiumon kapott Schmitt maradását a saját holdudvar, a saját szavazói bázis sem fogadja el. A választási előregisztrációt is nagyon kitartóan kommunikálva erőltették - mígnem egy hét után kiderült: a fideszesek háromnegyede is elutasítja az ötletet. Több hónapos nyűglődés, Orbán több próbálkozása után végül, a köztársasági elnök hathatós közbenjárásával elvetették.


Nyilván most is készülnek a profi felmérések a Fidesz számára. A tényleg profik, nem azok, amelyben a samesz leányvállalata meggyőzést tart a kérdezettnek, hogy milyen jó is ez az adó. Ebből a szempontból nagyon fontos, hogy a 700 forintos adókorlát nem a tüntetőknek szólt, hanem a mindennapi vitákban defenzívába került saját híveiknek, hogy legyen mit mondani, legyen mibe kapaszkodni - ezt mindenki megtapasztalhatta hétfő este óta saját Facebook-os ismerőseinek ilyen-olyan vitáiban, de akár a blogunk kommentjeiben is. A profi belső közvéleménykutatás azonban a tényleges érzelmeket kutatja; ha ebben az jön ki, hogy a netadó a fideszes törzsközönség érdemi részénél - vagy akár csak a fiatal támogatók többségénél - nem jön be, el fogják engedni. Navra Lászlónak ugyanis abban igaza van, hogy kétmillió több mint néhány tízezer, de hátha a kétmillió fele-harmada is az adó ellen van? Vagy ha a többi van egységesen ellene? Akkor el kell engedni. Mondom én - de persze bele is lehet állni, csak nagy a kockázata.


A másik indok a közelgő nemzetközi koki- és sallerzuhatag fenyegetése. A Válasz szerint az EU a Bizottság felállása után azonnal nekiesik hazánknak a jogállam, az európai alapértékek és a szövetségesi lojalitás kérdéseiben. Szavazati jog felfüggesztéséről, az uniós támogatások befagyasztásáról szólnak a találgatások. A kormánynak, legyen bármennyire lecserélt és dilettáns külügyi kara, erről nálam pontosabb információi kell legyenek. Ha pedig ez igaz, akkor elég lesz a kormánynak ezzel a fronttal foglalkozni, nem kell neki még egy másik is.



Az internetadó szempontjából talán mellékes - az országnak persze a legfontosabb - hogy ha ez a pofonvihar tényleg kitör, abban célszerű lenne gyorsan és elegánsan retirálni. A Mandiner főszerkesztőjének írásával teljesen egyetértek: a külpolitikában, az unióban nemhogy kétharmadunk nincs, de az 1-2%-os súlyunkkal akarunk passzátszelet fújni - ami önmagában nem lenne baj, csak gyakorlatilag az összes tagállammal szemben tesszük.


Attól persze joggal tarthat a Fidesz, hogy ha a netadó ügyében meghátrál, a tiltakozók a számukra láthatóan legalább ennyire fontos EU-ügyben is vérszemet kaphatnak. Ám ha nem vonják vissza a netadó ötletét, akkor a két ügy sokkal erőteljesebben kötődik majd össze az utcán, az előrejelzett nemzetközi balhé legélesebb heteiben. Ezért én a helyükben visszakoznék, de hát nem véletlenül nem vagyok fideszes.


UPDATE: jól fogadtam :)


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Wednesday, September 24, 2014

Üdv a veszélyzónában

Obama amerikai elnök ma hajnalban beszólt Magyarországnak. Nem avatkozott a belügyeinkbe épp, csak közölte, hogy szerinte nálunk szívatják a kormányfüggetlen civileket (felsorolt még pár államot, nem kerültünk menő klubba), és hogy neki ez nem tetszik. Meg hogy szerinte ez "nemzetbiztonsági kockázat". Mármint az amerikai nemzeté.


Nem, kedves olvasó, nem azért vagyunk veszélyben, mert a "nemzetbiztonsági kockázat" után jönnek a Tomahawk rakéták. Ez most másról szól, különben is, mint azt megtudhattuk ma Szíjjártó külgazdasági és külügyminiszter úrtól,  szövetségesek vagyunk, egyébként sincs semmi alapja Obama szavainak, nincs itt semmi látnivaló.


Nem, ez a dolog az ingerküszöbről szól, amit elértünk. Voltak ennek előjelei, de persze mindenre lehet legyinteni, ahogy erre is most. Amikor először európai, aztán amerikai konzervatív (!) lapok szerkesztőségi cikkben kutyázták a kormányunk ténykedését. Persze, nyilván a libsibolsik íratták a cikkeket, legyintettek a fideszfanok meg persze a Fidesz is, és megyünk tovább az orbáni úton. Csak előbb-utóbb összejön a kritikus tömeg, és átvisszük az ingerküszöböt. Először Clinton (aki rég járt Magyarorszgon), és aztán Obama.


Veszélyes ügy ez, de először a tájékozottságukról. Nehogy valaki azt higgye, hogy ezt így akár a hazai szétesett és épp öngyilkos elit kommandót játszó baloldal, akár valamilyen nemzetközi cionista összeesküvés össze tudná hozni. Igazából senki sem tudná - ha az amerikai átlagpolgár véleménye nem lenne valami hasonló. Amerikának elég jó hírszerző apparátusa van, de ehhez az nem is kell: elég néhány ember a követségen, aki csak megnézi a híreket. És nem foglalkozna velünk Obama, ha nem tartaná az amerikai kormány ezt fontosnak, ennél jóval drágább az ideje.



És miért, hogyan veszélyes ez? Ezek az emberek véleményvezérek. A Frankfurter Allgemeine Zeitung meg a The Washington Post is azok, Clinton is az, de Obama a pozíciója miatt nagyon is. Sokan hallgatnak rá - és a kérdés itt igazából Merkel és európai konzervatív társai. Pár hónapja írtuk, nem fenyeget európai kirekesztésünk. Most sem érzem a közvetlen veszélyt - azt viszont igen, hogy hallatlanul megnőtt e kijelentés bizonytalansága. És minden olyan nyilatkozattal, amely a most elvárt keménykedés szerint önt olajat a tűzre, ez a bizonytalanság nő. Azt írtuk, hogy nincs előjele európai kirekesztésünknek - közvetlenül most sincs, de Obama nyilatkozata közvetetten bizony erre mutat. Előbb-utóbb meg kell mondaniuk, hogy a Nyugat egy polgári klub, ahol nem tesznek rendszerszerűen mást, mint amit mondanak és amit elfogadnak.


Ha valamikor, most kéne egy profi külügy - de hát ugye, a janicsár jobban kell, mint a profi. Így aztán a profi apparátus és önvédelmi mechanizmusok nélkül léphetünk be a veszélyzónába. És hát olyan külügy sem ártana, amelynek vezetője ismeri a Nyugatot, és nem a keleti illiberális példaképek seggének minden haszon nélküli fényesre nyalásában szerzett szolid gyakorlatot. És lenne a Fidesznek ilyen embere, ez még innen, a partvonalról is látszik.


Továbbra is fenntartom, hogy amíg a Fidesz az Európai Néppárt tagja, addig nem szórnak ki minket. A címben is említett veszélyzónát abban látom, hogy ha a Fideszt kizárják a Néppártból, akkor utána már nem lesz néhány hónap korrekciós időszak. Ha a nyugati véleményvezérek mind ellenünk fordulnak, akkor európai kirekesztésünk az esetleges néppárti kizárás után hetekkel, vagy ha épp valamit, mondjuk egy kritikus ponton orosz-ukrán ügyben benézünk, napokkal is megtörténhet. Legjobb szomszédaink lelkes támogatásával persze.


Ezt eddig a Fidesz minden áron el akarta kerülni, még azt is, hogy a túlzottdeficit-eljárás miatt befagyjanak az uniós pénzeink: a NER nem finanszírozható ezek nélkül. Nyilvánvaló, hogy az EU-Magyarország viszonylatban a status quo fenntartása a Fidesz gazdasági holdudvarának nagyon is érdeke. Simicska, ugye. De hát mintha a régi szép rendszer most akarna szétrobbanni, nem? A többiek meg, megannyi Szíjjártó meg Lázár, soha nem fognak ellentmondani Orbánnak, de ami talán még rosszabb, hogy intellektuális partnerei sem lesznek. Orbán egyedül marad, és kérdés, hogy kétségtelen politikai érzéke nem hagyja-e pont a legfontosabb pillanatban cserben. És 2-3 nap gondolkodás - mialatt a szabadságharcra programozott janicsárok nyomják a közleményeket - végzetes időveszteség is lehet.


Nem állítom, hogy így lesz, sőt kívánom, hogy ne legyen így. Csak a forgatókönyv valószínűsége nőtt meg. - Ez még nem Seldon-válság, de a mester már csettintene, különösen a beharangozott megszorítások hallatán.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Saturday, August 2, 2014

Előjelek hiányában

Illiberális, putyinizmus, satöbbi - zeng a sajtó az utóbbi napokban, megvilágítva tényleg minden szemszögből, úgyhogy mi ezt a szintet kihagyjuk. New York Times, szerkesztőségi cikk, ez már akár érdemi is lehet. Wall Street Journal, ezt is olvassák páran, de az itthon kit érdekel? A Válasz szerint Orbánt egyenesen megdícsérték, LOL. Lehet azóta aggódni kormányoldalról, hogy micsoda nemzetellenes aknamunka, vagy ellenzékiről, hogy miért rajtunk csattan. Ám a Magyarország elleni uniós szankciók nincsenek a spájzban. Nem, nem jön Juncker fehér lovon, hogy elűzze a csúnya illiberális Orbánt. Annak ugyanis biztosan lenne egy előjele.


Ha majd az Európai Néppárt kizárja a Fideszt, akkor elkezdhetünk ezen aggódni, addig biztosan nem. A Néppárt a legnagyobb európai pártcsalád, és bár a parlamentben nincs abszolút többségben, nélküle ilyen szankcióknak biztosan nem lenne többsége - az euroszkeptikusok meg a széljobb biztos nem állnának be a New York Times meg a WSJ érvrendszere mögé. A Néppárt sem teheti meg addig, amíg ezt egy olyan ország ellen kellene meglépnie, amelynek vezető, sőt hatalmi monopóliumban levő pártja az ő tagja. Ez egyszerűen nem megy.



És hát a szolid relatív többség is nagyjából csak a Fidesz által delegált euro-képviselőkkel van meg. tehát a kizárás sincs a spájzban. Persze lehet sokáig próbálkozni, még sok ilyen Bálványos, és összejöhet az is, de a tippünk szerint ez nem holnap lesz. Az orosz-ukrán-NATO konfliktus persze lehetne olyan darázsfészek, ami ezt meggyorsíthatná, de amíg Merkel inkább próbál kiegyezni Putyinnal mint Orbán, addig nem lesz az. És ebből a szempontból kifejezett szerencse, hogy az uniós döntéshozók és az általuk iránymutatónak ítélt médiafórumok nem értenek magyarul és nem cuppantak még rá a vonatkozó hazai posztok kommentjeinek fordítására.


Szóval no para. A Fidesz esetleges néppárti kizárásáig semmiképp.


A KARD a Facebook-on:


Tuesday, April 15, 2014

Csak a Fidesz

Hajrá Magyarország!


 


Sikerült! Megcsináltuk! Megtartottuk! Megvan a kétharmad! Az ország többsége - mármint a szavazóképes állampolgárok kétharmadának kevesebb mint a fele - velünk van! Kicsit piszkítja a képet, hogy 500 000 Fidesz-szavazó eltűnt, cserébe viszont az új választási rendszer bebetonozta a rendszert (tudom hogy a régi rendszerben is győztünk volna, de nem ennyire…)


 


Jól van ez így. Igaz magyar ember csak örülhet a második kétharmadnak.


 


...legalábbis ebben a helyzetben. Úgy látszik a demokratikus ellenzék (ide sorolom az összes, nem szélsőséges pártot) megszűnt az országban. Nem most, most csak kiderült végre. Megszűnt már az évekkel ezelőtt. Ebben persze nagy szerepe van Fidesz központosító hajlamának, hogy a kétharmad tudatában a parlamentből gyakorlatilag gittegyletet csinált - az ellenzék pedig képtelen volt új hadszíntereket, témákat nyitni. Persze, el voltak foglalva azzal, hogy a 2010-es bukta után saját, és a mellettük ülők sebeiket nyalogatták - több-kevesebb sikerrel.


 


Most persze megint ostorozhatnám a fideszt azért, hogy tudatosan a politika részévé tette azokat az eszközöket, amivel saját korán túlmutatóan is roncsolta a magyarok demokráciatudatát (média, eu-ellenesség, anti-kapitalizmus, államosítás, alkotmány eltörlése CÖF, párbeszéd, mutyik stb) - de nem teszem. Rá kellett jönnöm, felesleges a fidesz orra alá dörgölni a múltat, Orbán sosem fog a homlokára csapni: “basszus, tényleg… “. Ez csak demokratikus pártoknál működhetne… a fidesz pontosan tudja mit csinál. És tudta már 2010-ben is… Most már mindenki tudja, és azt is tudjuk, hogy meg fogják csinálni. Beszántják Kishantost? Senkinek a szemöldöke nem rándul - az agrártárca vezetőjének kellene verni az asztalt, nem néhány önkéntesnek meg ellenzéki vezetőnek… Nem veri, vagy legalábbis nem munkaidőben; vagy veri, csak nem az asztalt, azt viszont munkaidőben.


 



 


Mégis azt mondom, a legjobb dolog ami történhetett - pusztán a realitásokkal számítva - hogy a fidesz megtartotta a kétharmadot. Gondoljunk csak bele: a rendszer velejéig romlott, de még nem annyira, hogy a közemberek azt a saját bőrükön tapasztalják. Egy-egy Simon ügy most még elég arra, hogy a gonosz politikusokra éhező tévéközönséget kielégítse. Most még dúl a rezsiharc, dúl a szabadságharc, dúl a forradalom. Kell még néhány év, mire a gazdasági lemaradásunk már szembetűnő lesz - az állami média ellenében is. És itt nem az USA-ra, meg a nyugatra gondolok, hanem mondjuk Szlovákiára, Lengyelországra, horribile dictu Romániára. (Merthogy Románia a mi nemezisünk. Történelemben, fociban, trianonban, erdélyben, szegénységben, mindenben.) Csak akkor fog megindulni a nép, mert kétségeink efelől ne legyenek: a demokráciaféltés sosem fog tömegeket az utcára vezényelni - sem itt, sem máshol a világon. Félreértés ne essék, nem az ország pusztulására várok, és nem is osztom azt a csalódott véleményt miszerint “jólvan, hadd tegye csak tönkre az országot a fityesz, legalább megtudja a sok marha…” . Ennyire nem súlyos a helyzet. Orbánék nem hülyék, tudják, hogy valami koloncot most már a népnek is dobni kell, és a rezsicsökkentés blöffje nem tarthat örökké. Itt most 1-2 százalékos gazdasági növekedés fog következni, állami beruházásokkal, munkahely teremtés további államosításokkal, közmunkaprogram unatkozó közmunkásokkal, látványos belvárosi építkezések, eltitkolt kistelepülési problémák, stb. Azért örülök a kétharmadnak, mert 4 év múlva - remélem - már látszani fog, hogy mindez a stabil demokratikus alapok és külföldi tőke nélkül a régióban egyre haloványabb teljesítményre lesz elég. És akkor már nem lehet másra mutogatni, elmúltnyócévezni. Illetve lehet, de az már róluk fog szólni.


 


Csakhogy a fidesz leváltásához kellene még valami, mondjuk egy másik párt, amire érdemes szavazni. Csodálatos volt látni a kormányváltók féléves küszködését, és most ne menjünk bele abba, hogy ki hol hibázott, megtették már ezt nálam okosabbak (és hülyébbek) is. De hogyan tovább?


 


A demokratikus koalíció - gyak. Gyurcsányék - igazi hardcore kis csapat. Néhány éve azt írtam, nem értem Gyurcsány miért nem hagy fel az egésszel, és nem nyit egy lángosost. Fenntartom a kérdést, még meg is pályázhatna valami EU-s támogatást. Abban, hogy a dk bevétele az összefogásba csak rontott a helyzeten szinte biztos vagyok. Lehet ugyan arra hivatkozni, hogy a fidesz karaktergyilkossága, meg ilyenek, de valljuk be, Gyurcsányt magától is utálja a baloldali szavazók túlnyomó többsége. És ez már nem lárifári. Mindazonáltal kár lenne kihagyni a buliból, egyetlen értelme a dk-nak, hogy ha az mszp szembefordul a korábbi önmagával, a régi rend hívei (politikusok, de a szavazók is) már csak Gyurcsányhoz menekülhetnek.


 


Ó, az mszp. A baloldal. Mármint a Baloldal. Közhely, mivel 4 éve erről beszél mindenki, hogy a baloldalnak meg kell újulnia. Mesterházy vitathatatlan érdeme, hogy a krétakori (vagy kádárkori) dinoszauruszok nagyrészét eldugta a nyílvánosság elől, cserébe viszont berakta a saját embereit. Mint az okos lány meséje. Jöttem is meg nem is, hoztam is meg nem is. Nyertem is meg nem is, de inkább nem is. Azt mondja, nem értettük meg a társadalom elvárásait… Dehogynem, csak a társadalom elvárása 2010-ben az volt, hogy gyújtsátok magatokra a pártházat. Ezt pontosan meg is értettétek szerintem… És ezután jött a “jó, gyújtsuk magunkra, de csak egy kicsit, meg ne sérüljünk, oké?” Nem oké, ez most kiderült, tessék csak magatokra gyújtani a pártházat rendesen. Mesterházyról ezt nehezen tudom elképzelni. Hogy csak év végén lesz tisztújítás nekem már gyanús. Jön a kicsit önkritikázunk, kicsit megbánjuk, kicsit megújulunk. Végülis az mszp nem nullázta le magát, valószínűleg még mindig többszázezres szavazóbázisa van, A legújabb mszp-s fordulat - rendpárti mszp - valami iszonyatos baklövésnek indul, jelezve, hogy Mesterházy ha lehet mégsem gyújtaná magára a pártházat. Cserébe viszont ad valamit a választóinak: felveszi a harcot a szélsőségesekkel. De basszátok meg, nem abban kell legyőzni a fasisztákat, hogy ki a nagyobb fasiszta! Mi jöhet még? Vasszekfűs Gárda? Vörösingesek? Ja nem, az a Pál utcai fiúkban volt, bocs. Mi lenne, ha a vezetőség inkább egyszerűen szétverné az mszp-t? Teljes tisztújítás, megyei szinten is, belső klikkek felülvizsgálata, a múlt bevállalása, és újrakezdeni a párt felépítését vidéken is, szemben a jobbikkal, nem versenyezve velük. Na mondjuk ehhez dolgozni is kellene, és nem elég szépen megkötni a piros nyakkendőt. Nem beszélve arról, hogy a begyöpösödött réteg, - aki 2008 óta mint becsületében jogtalanul sértett fél tűnik fel mindenhol - simán átvándorolna gyurcsányékhoz. Másfelől a felemás reformokat megunó, katarzisra hajlamosak meg simán átugranának bajnaiékhoz. Ez is süllyed, az is süllyed, nem mindegy?


 


Együtt 2014, akarom mondani Külön 2018. Újabb sikertörténet egy bal és jobb oldalon felülemelkedő baloldali kezdeményezésről. Sokan már akkor szidták, mikor az egyesületi szintről beléptek a politikába. Bár a választási törvények cudar megváltoztatása miatt más lehetőségük nem volt, szerintem ez még ésszerű döntés volt. A kezdeti sikereken szerintem még látszott a választók igénye valami újra, aztán jött a posványszagú valóság. Nyílván benne volt ebben a fidesz, akarom mondani a cöf mókás kis propagandája, de ugyanennyire felelős maga bajnai is. Először is minek politizál az ilyen, másodsorban miért áll össze azzal a baloldallal, amely nem gyújtotta magára a pártházat. Na persze, utólag könnyű okosnak lenni, és - bár jogosan - szidni az új választási rendszert, fel kellett volna ismerni, hogy szélesebb (mármint egy utca szélességénél szélesebb) támogatói kör nélkül nem lehet alkudozni az mszpvel, tudjátok a Baloldallal. Bajnainak egy dologban igaza van, nem ül be a parlamentbe. Mégis minek? Hogy még négy évig statisztáljanak, hangszórózzanak, molinózzanak, léggömböket eregessenek? Az ilyen finom performanszokra az átlag magyar választó nem reagál, tudjátok, demokráciatudat…


 


Hogy mi lesz bajnaiék sorsa nem tudom. Nagyban függ attól, mit lép az mszp. Ha marad a “próbálgatjuk megértegetni a társadalom igényeit” duma, sokan átpártolhatnak, amivel 2018-ban akár az 5% is meglehet! Ennél többre már csak akkor számíthatnak, ha az utcán politizáló Bajnai otthon hagyja a nyugtatóit.


 


A kedvencem Fodor. Fogta magát, és beült a parlamentbe, mondván, újra van liberális értékrend a parlamentben. Nem mondom, az ország jelen állapotában a liberalizmus akár még hasznos is lehet. Na persze ehhez el kellene hitetni az emberekkel, hogy ez itt nem az szdsz, és hogy a fent említett pártokhoz semmi, de semmi közük (többes számot használjak?) nincs. Nem lesz könnyű dolga, szerintem Fodor egy hatalmas táblával fog beülni a parlamentbe mindennap, amin ez fog állni: “Nem SzDSz”. A cöf meg majd hoz egy molinót: “Fodor=SzDSz”


 


Ja igen, itt van még az lmp. Újráztak, megint van 4 évük, hogy eldöntsék, akkor most szélsőbalos, vagy szélsőjobbos centralisták. Nem mondom hogy lehetetlen az, miszerint 2018-ra jelentős erőt fognak képviselni, bár ehhez nyílván össze kell hogy omoljon valamelyik nagyobbacska párt mellettük. Az a vicces az lmp-ben, hogy gyakorlatilag akárhonnan kaphatnak szavazókat, mondjuk ez nem jelenti azt hogy fognak is.


 


Amúgy meg egyáltalán nem értem, miért keresi a szavazóit a baloldal. Emberek, baloldali kormányunk van! Méghozzá nem is akármennyire balos. Keleti nyitás, államosítás, rezsicsökkentés, paternalizmus minden szinten… Mégis min csodálkoznak ennyit? A fidesz szépen belenőtt a kádári balos rendbe, megspékelve a populizmussal - ez maradt a jobboldaliságból. Épp ezért felmerült bennem az a sanda gyanú, hogy ha 2018-ban a “hagyományos” baloldal nem tudja leváltani a fideszt, akkor 2022-ben egy jobboldali párt fog itt fát vágni.


Friday, October 19, 2012

Tarlós-égetés

Főpolgármester Úr ideges. Van rá oka: nem elég, hogy lehetetlen költségvetési helyzetben van a város; nem elég, hogy az ellenzék nap mint nap számon kéri őt vélt vagy valós tetteiért; nem elég, hogy óriási felháborodás kíséri minden intézkedését; nem elég, hogy a Fidesz-frakció folyamatosan szervezkedik ellene; még ez az okoskodó liba is kekeckedik vele. Budapest szegény királya elfáradt – s rajta már az sem segít, ha IQ-ja 90 felett repeszt át a fővárosi égbolton.



Tarlós bő két éves uralkodásának gyümölcse hosszas és kínos magyarázkodások sorozatából lassan véget nem érő vészkiáltássá érik. Mély világfájdalommal szívében, Őgorombasága talán unja már elkeseredett, tehetetlen (ön)vívódását - és talán ezért érezte ösztönös szükségét, hogy levezesse a feszkót Kálmán Olgán.



Az ilyen agyi érelpattanások láttatják, hogy azon politikusok, akik egyébként a pártdrukkereken kívüli, gondolkodó közönség számára is elfogadhatóak (s urambocsá’: időnként talán még szimpatikusak is), egyetlen rossz napot kifogva képesek romba dönteni nagy nehezen felépített pozitív imázsukat. Hiába kapálóznak: azért ők sem gondolhatják komolyan, hogy Kálmán Olga a hibás, amiért néha felfedi valós arcukat - és ami így rendszerint népszerűségvesztéssel is jár. „Engem provokálnak!” – kiáltják sértődötten: ez azonban maximum a Főrendezőnél lehet elfogadható magyarázat. Az értelmes többség ugyanis pontosan tudja: itt csak az provokálható, akinek vaj van a füle mögött. Meg persze az, aki tahó.


primitiv faj.jpg


Tarlós esetében a napnál is világosabb, hogy mi ennek a nagy idegességnek a valódi oka: egész egyszerűen képtelen eljátszani a ráaggatott szerepet. Orbán direktor úr arra kérte fel őt egykoron, hogy egy középre húzó ember képét mutató - a bizonytalanná vált budapesti szavazókat el nem ijesztő - gentleman szerepében brillírozzon, majd - főpolgármesterként - mindig, minden körülmények között működjék együtt a Kormánnyal és a fővárosi Fidesz-frakcióval. Tartsa a hátát, tartsa a frontot - és persze tartsa távol a túlzottan ambiciózus narancsosokat a hatalomtól. Tartsa ott a gyengélkedőben Budapestet - néha pedig tegyen eleget különleges kéréseknek. Így válhat belőle „Őfelsége legfőbb polgármestere”.


Hűségével kapcsolatban eddig nem is akadhatott problémája Orbán Viktornak: tehetségével, rátermettségével annál inkább. A miniszterelnök talán csak nemrég döbbenhetett rá, mennyire elszámította vele magát. Tarlós egész egyszerűen nem megfelelő ember a nagy feladatra: önjáróságával olykor elefántként téblábol a budapesti porcelánboltban; megbont bizonyos szisztematikusan szőtt politikai hálókat; saját bábokat gyárt; és túl gyakran konfrontálódik. Mindenkivel. Rendszerint akkor kerül középpontba, amikor nem kellene: múzeumi negyed felállítása, megújított földalatti, villamos- és trolihálózat, fővárosi tulajdonba kerülő vízmű, gödöllői metró és csepeli gyorsvasút átadása helyett csődveszély, koalíciós feszültségek, utca névtáblák cseréje, hajléktalan-kipaterolás, Vitézy Dávid és Dörner György körüli botrányok. Hiába könyvelhet el kézzelfogható sikereket is (Alstom- és Siemens-vita rendezése, BKV-csőd elkerülése): egy választás megnyeréséhez ez rettentően kevés lesz. Pláne annak fényében, hogy – bár országos szinten a politikai szélrózsa nem fordult még meg teljesen – Budapest készen áll a váltásra. A következő két esztendőben semmi olyan eredmény prezentálására nem lesz lehetősége, amivel győzelemre törhet.


Főpolgármester Úr fásult is emiatt. Érzi, hogy az Orbán által kreált szerep nem áll jól neki. A mindenkivel szemben elkeseredett és hősies küzdelmet vívó, igazságkereső polgármester kiégett. Talán már azok sem hullajtanának könnyeket utána, akik eddig szánni való, szerethető figurának tartották. Tarlós magára maradt és már csak egyetlen feladatot szánt neki a miniszterelnök: húzza ki valahogy a választásokig, amíg ki nem talál valamit. Pontosabban: valakit, helyette. Olyat, aki nem veszélyes, aki nem válhat konkurensévé a Kormánynak - akiben nincs annyi ambíció és leleményesség, mint Rogánban vagy Pokorniban. Tarlós viszont már alig bírja szusszal: prüszköl, szitkozódik, goromba megjegyzéseket tesz. Tovább rontja a Fidesz amúgy sem valami fényes nőpolitikáját. Kálmán Olga elleni kirohanása emberileg persze érthető: a tántorgó királyra gúnyosan mosolyogó riporter arcának látványa nyilvánvalóan haragot váltott ki belőle. Ő amúgy sem higgadt típus: ha Szerkesztő Asszony szemüveges volna, talán még azt is leverné róla és jól ráugrana.


Dühödt ember ő, aki érzi a vesztét – akinek már mindenki érzi a vesztét. Politikai karrierje a vég felé közeledik. Ebben a szerepben számára már csak a magány és reménytelenség érzete maradt. A Kálmán Olgával bunkózó Tarlós megkeseredett politikai hajléktalanná vált – akin senki sem akar már segíteni. Sem a Fidesz, sem Orbán Viktor, sem a szélsőjobb. Kudarctörténete tanulság mindazok számára, akik a (tüzes) trónra áhítoznak: a királyi szerepre bizony nem mindenki alkalmas.


Schmitt Pál sem volt az.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Wednesday, October 17, 2012

A velünk élő szocializmus

Tulajdonképpen semmi különös nem történt a kormány mai bejelentésével, miszerint még további pénzelvonásra van szükség a költségvetési hiány tartásához. Mindenki tudja, hogy Matolcsy egy tehetségtelen bohóc akinek a programja, lassan már kimondható, hogy évek óta megbukott. Mindenki tudta már a nyáron elfogadott költségvetés körüli idétlenkedés után, hogy a költségvetés nem lesz tartható és újra kell tervezni. Azt is mindenki tudta, hogy hiába áll elő a kormány három havonta valami csomaggal az egész műsor csak cselekvés látszatát igyekszik fenntartani. Azt is mindeni tudta, hogy a kormány nem lesz hibás, hanem majd valaki más (ezúttal az IMF nem lehetett, hát lett a másik joker, Brüsszel). Azt is mindenki tudta, hogy a kormány már csak meg sem próbálja magát tartani a korábbi ígéreteihez és megállapodásaihoz, ha a pillanatnyi érdekei úgy kívánják. Azt is mindenki tudta, hogy a szavazások szempontjából stratégiai fontosságúnak tekintett nyugdíjasok továbbra is érinthetetlenek. Mint anno a rendszerváltás előtt.



Lassan mindenki leszámol magában azzal a nézettel is, hogy "ne az emberek fizessék meg", mert végső soron mindent az emberek fizetnek meg. Hiszen ki más fizetné? Cirmos macskám még nem jelentkezett, hogy akkor ő most fizetné a személyi jövedelemadómat helyettem. Népszerű elgondolás, hogy majd megfizetik a cégek, meg a multik, meg a mocskos kapitalista karvalytőkések. Tulajdonképpen ez még jól is hangzott a szocializmusban, de egy piacgazdaságban azért ez másként működik és bár nagyon úgy tűnik, hogy a Fidesz vissza kíván térni a kommunista gyökereihez (mihez máshoz térne vissza, hiszen onnan jöttek ők is), azért remélem, hogy ez csak átmeneti állapot lesz.


A jelenlegi gazdaságpolitikai kurzus doktrínája szerint az emberek helyett a költségvetés lyukait leginkább a külföldi cégeknek és a bankoknak kell megfizetnie. Ennek megfelelően a kormány rájuk vet ki adót, illetve kénye kedve szerint rúgja fel a velük kötött megállapodásokat. Ennek a következménye az, hogy Magyarországra nem érkezik tőke, a bankok pedig nem adnak ki hiteleket a vállalkozásoknak. Vagyis, nem jönnek létre munkahelyek, az elbocsátottakat nem pótolják, a fizetéseket csökkentik, vagy feketén adják ki és máris ott vagyunk hogy az emberek megfizették. Természetesen erre a válasz, hogy a közmunka. Amit azonban szintén az adófizetők fizetnek, azok akik még nem mentek ki külföldre és érdemi termelő vagy szolgáltató munkát végeznek. 


A jelenlegi megszorítási csomag továbbra is a növekedés lehetőségét ássa alá és az államszocialista berendezkedés irányába mutat. A tőkemozgást korlátozza - szegény Széchenyi a sírjában forog -, minél több embert próbál az államtól függővé tenni és bezárja az ország gazdasági kapuit. Ezért kellett rendszert váltanunk, hogy ismét ugyanoda menjünk vissza?




Socialist governments traditionally do make a financial mess. They always run out of other people's money. It's quite a characteristic of them. They then start to nationalise everything, and people just do not like more and more nationalisation, and they're now trying to control everything by other means. They're progressively reducing the choice available to ordinary people.


- Margaret Thatcher




Ismerős?



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Sunday, October 14, 2012

Orbán vészforgatókönyve

"Győzelemre készülünk, de átgondoljuk ezt a vészforgatókönyvet" - mondta Orbán Viktor Cegléden a gazdaszövetség ifjúsági tagozatának ülésén arra a felvetésre, nem kellene-e kétharmaddal bebetonozni a leendő agrártörvényt. Az, hogy ezt azoknak mondja, akik kevés sikerrel indulnak a földbérlet-pályázatokon, mostani mondandónk szempontjából másodlagos.


Az már sokkal érdekesebb, hogy ez egyáltalán felvetődik. Hogy egy ilyen kérdésre már nem egy félmosolyt kísérő legyintés a válasz, hogy hiszen úgyis mi győzünk. A választási vereség lehetőségét már nemcsak a belső elemzések fogadják el olyan lehetőségként, amelyre esetleg érdemes felkészülni, de az a párt és a kormány kommunikációjába is utat talált, méghozzá a legfelső szinten. Ez mindenképp érdekes fejlemény - a pártok saját véleménye lehetséges választási eredményeikről mindig érdekes útmutatás az erre fogékony, de esetleg kevéssé elkötelezett választóknak is.


A másik következtetés messzebbre vezet. A gyűlésen felvetett kérdés és a rá érkező miniszterelnöki válasz egy nyilvánvaló szcenáriót vetíthet előre: ha a választás előtt a kétharmados kormánypártnak az esetleges vereséggel is szembe kell néznie, a törvények mely körét próbálhatja így "kétharmadba vésni"? Ha mégis győznek, sőt esetleg ismét kétharmaddal, akkor ez nem jelent problémát, lehet tovább farigcsálni a törvényeken később is. Ha győznek, de nincs kétharmad, hát az már felvet olyan problémákat, hogy ha mégis bennmaradt valami, a sürgősséggel beadott egyéni indítvány nyomán ki nem tárgyalt hiba, akkor az esélyes, hogy ott is marad. Ha pedig nem ők nyernek, de a többség csak sima és nem kétharmados, akkor jöhet a rock'n roll, kormányozzanak ők ezekkel a szinte megváltoztathatatlan szabályokkal.


Ez utóbbival sok újat nem mondtam. Ámde annak a kifejtését még nem láttam sok helyen, hogy milyen további hatással lehet az esetleges vereség megfontolása a mai többség részéről magának a választási szabályrendszernek az esetleges (vissza) módosítására. A már elfogadott szabályok (előregisztráció nélkül is), az egyfordulós, a korábbi rendszerhez képest az egyéni körzetek felé hangsúlyosabb és a győztest túlkompenzáló mandátumszámítás eredménye az, hogy kicsit veszteni nem igazán lehet. Ha a pálya, a vélemények, a pártok közmegítélése a választás napján csak kicsit lejt valamelyik párt(szövetség) felé, annak sokkal könnyebben lehet kétharmada, mint eddig. Ha azt látja majd esetleg a Fidesz, hogy ki is kaphat, nem fogják-e ezt mégis visszacsinálni a kétharmadukkal - amíg lehet?


full_emergency_exit_sign.jpg


És ebből a szempontból a legkínosabb kérdés, hogy akkor, amikor ez az esetleges felismerés (nem biztos, hogy lesz rá okuk!) előáll, meglesz-e még ehhez a kétharmaduk? Szó se róla, eddig fegyelmezett a párt és a frakció, de ha kiszalad alóluk a szőnyeg, az itt is megjelenhet. Annál pedig kevés rosszabb forgatókönyv lehet nekik, hogy látják, hogy a győztest túlkompenzáló rendszert kreáltak, nem ők állnak győzelemre - de már vissza se tudják csinálni.


Ismétlem: ez nem a ma, és lehet, hogy nem is a holnap problémája, sőt az is lehet, hogy nem is áll elő olyan helyzet, hogy elő kéne kerülnie. Csak mondom, hogy nem lehetetlen. Már a miniszterelnök szerint sem.



Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: