Showing posts with label jogállam. Show all posts
Showing posts with label jogállam. Show all posts

Friday, December 16, 2016

Felvillanó Paks2-reklámok: emberkísérlet jóváhagyva

A TV2-t nem büntetik a paksi erőművet népszerűsítő pillanatreklámok miatt. Ez azt jelenti, hogy az újabb kísérlet, amivel a Fidesz-közeli médiamogulok játszadoznak, jogszerűnek bizonyult. Ijesztő.


Kezdjük azzal, hogy idézzük az Index tudósítását a fejleményről, miszerint:



"A hatósági vizsgálat megállapította, hogy a szóban forgó reklám miatt nem vetődött fel a reklámok tudatos észlelhetőségét előíró, a médiaalkotmányban (Smtv.) rögzített rendelkezés megsértése. A hirdetések ugyanis 0,7 másodpercig látszottak, amelyek a szakirodalomban elfogadott 0,23–0,5 másodperces érzékelhetőségi határértéken felül találhatóak, emellett azokat megfelelően elkülönítve sugározták a reklámblokkokon belül. A vizsgálat megjegyzi, ez a reklámtechnika nem ismeretlen a magyar hirdetési piacon: 2015-ben például kilenc hasonló kampány futott a TV2 és a Super TV2 kínálatában."



Nos, azt látjuk, hogy a Médiatanács puszta méréstechnikai hókuszpókusszal keni el a dolgot. Vagyis: nem kívánták alkalmazni az etikai mércét, sőt, úgy sejlik, a jogi alapokkal is hadilábon állhattak. Így stratégiai döntést kellett hozniuk a kedvező ítélet érdekében: határértékre hivatkoztak, amelyet természetesen szépen be lehet állítani úgy, hogy az megfeleljen az elvárásoknak. Pitiánerség. Egyszerűen nem elegáns. Viszont hagyománytisztelő: a környezetszennyező cégek lobbija pont ugyanezt a módszert szokta kikényszeríteni. Ha túl nagy a szennyezés mértéke, akkor majd elintézzük, hogy még a határ alatt legyen.


nagymosas.jpg


Ami itt történt, az szellemi környezetszennyezés és súlyosan károsítja a társadalom egészségét. Nem véletlenül tiltott évtizedek óta. És nem véletlen, hogy demokratikus országokban sehol nem mertek próbálkozni vele.


Biztos a (politikai) korrektség az oka (ennek is). De szerencsére ennek vége. Most már lehet végre szabadon lejáratni, mocskolódni, direktben agymosni, hiszen nemhogy erkölcsi következménye nem lesz (eddig sem volt, lásd: semmit nem érő helyreigazítások), de jogi sem. Ez pedig precedens értékű.


S ha már precedens, hogy is szól a fáma? "...ez a reklámtechnika nem ismeretlen a magyar hirdetési piacon..." - Sokatmondó szövegrész. Korábbi jogszabálysértő esetek előfordulásával legitimálnak egy nyilvánvalóan jogszerűtlen, újabb esetet. Ezzel nyomatékosítják, hogy mostantól tetszik, nem tetszik, ez van.


Csakhogy az ilyen elfogadott emberkísérleteknek súlyos ára van. Mert - bár ma még nem látjuk a pontos következményeit - a jövő csúnya visszaéléseket és társadalmi feszültségek kockázatát rejti magában. Ez nem pusztán emberi jogi kérdés. Ez már tömegpszichológiai katasztrófa előszele. Túl drámai megfogalmazás? Sebaj, majd helyreigazítjuk.

Wednesday, November 23, 2016

Abortuszháború

A katolikus egyházfő új frontot nyitott a világméretű abortuszvitában azzal, hogy a konzervatív tábort megosztva, szimbolikus intézkedést helyezett kilátásba. Lényegében intézményesíteni kívánja az abortusz megbocsátását, ezzel mintegy utólag "jóváhagyva" a művi beavatkozást - szakrális szinten.


Tekintettel arra, hogy a legfrissebb kutatások szerint a terhességek mintegy negyede abortusszal végződik, komoly problémáról van szó. Nem beszélve az ellentmondásos helyzetről: míg a Földbolygó a túlnépesedés terhével küszködik, a fejlett országok őslakosainál a kihalási ráta veszélye fenyeget. Az évtizedeken át tartó liberális-konzervatív háború ugyan egy ideig nyugvópontra jutott, a föderációkon belüli viszonylagos béke azonban (értsd: az USA és az EU is úgy kívánta megoldani a problémát, hogy közösségen belüli, állami szintű szabályozásokat tett lehetővé, így belső mobilitással csökkentette a feszültséget) most úgy tűnik: a gazdasági és politikai szélirány újra felkavarja az állóvizet.


Ferenc pápa a nyugati világ konzervatív irányba tartásával szemben, számos kulcskérdésben a szabadabb felfogás, az emberi jogok felé indult el. S bár továbbra is bűnnek tekinti az abortuszt - hogy maradjunk most ennél a konkrét ügynél -, lehetőséget kíván adni az abortuszt meggyónó nők feloldozására. Ezzel a gesztussal azonban komoly kockázatot vállal fel, hiszen az egyházon belül is megosztottságot idéz elő, amivel saját belső ellenzékét erősíti. (Erősen kisarkítva a dolgot, politikája mostanában kissé Angela Merkelére emlékeztet.)


abortion_debate.jpg


Azonban annak, aki saját küldetésének zászlajára ezt az álláspontot tűzi, számolnia kell más következményekkel is. Mert bár az abortusz bizonyos körülmények közötti "elfogadása" (nevezzük most így) nem elhanyagolható társadalmi támogatottsággal bír és különösen népszerűvé tehet egy közszereplőt a nők körében, a politikai széljárás megváltozása óriási ütközőpontot fog jelenteni. Elég, ha elővesszük a lengyel példát, aminek segítségével láthatjuk, hogyan veri keresztül a kormány az országos méretű tiltakozások ellenére végül mégis a már-már írországi (az EU-ban jelenleg egyik legmagasabb) szintű szigorítást. És akkor jön Donald Trump és talán már jövőre történelmet írhat azzal, hogy az USA-ban államok feletti szintre emeli az abortusztilalmat. Ez jelenleg természetesen spekuláció, annyit mindenesetre már tudunk, hogy főbírónak az abortusz-szabadság egy jogi ellenlábasát teszi majd meg és - precedens alapú jogrendszer révén - így különösebb jogszabály-alkotás nélkül is elérheti célját.


Annak ellenére, hogy az abortuszvita reneszánsza várható a következő években, a következő nyugvópont ha időben nem is, de a kompromisszum tárgya tekintetében megjósolható. Jelenleg ugyanis a feltételek elég világosak. A legtöbb esetben abortuszra akkor van jogi lehetőség, ha: az anya életveszélyben van; ha a babának nincs esélye a túlélésre; illetve ha nemi erőszak következménye a terhesség. Amennyiben tehát ezen feltételek legalább egyike lehetőséget ad a művi beavatkozásra, akkor a kompromisszum szinte garantált.


A kérdés tehát az: a nyugati kultúra meghatározó politikai vezetői ezúttal mennyire lengették ki az ingát? Mennyire számít ma szélsőségesnek a példaként említett Ferenc pápa, a Kaczyński-irányította lengyel kormány, vagy épp Donald Trump főbírójának elképzelése? Ezt azért volna tudni mihamarabb, mert ha az új társadalmi megegyezés jó ideig várat magára és nem érjük el a következő nyugvópontot, akkor kizárólag a művi beavatkozásokat illegálisan végző orvosok, illetve az országhatárokon átívelő abortuszturizmus fog jól járni.


Magyarország pedig ismét dilemma-helyzetben találja magát, hiszen előbb-utóbb döntenie kell: elindul-e a konzervatív irányba vagy marad ott, ahol van? A jelenleginél liberálisabb szabályozás ugyan szinte elképzelhetetlen, az azonban nagyon is elképzelhető, hogy hamarosan a jelenlegi jogi berendezkedés fog szabadelvűnek számítani, ami politikai igényeket fog támasztani a magát jobboldali-keresztény-konzervatívnak meghatározó kormánnyal szemben. Addig is, úgy tűnik, mindenki megelégszik a sikerpropagandával.


 

Friday, December 13, 2013

Idegen nyelv, haladó nemzeti együttműködőknek

Lassan ébredeznek a nyelviskolák és kezdik végre felfogni, hogy rémálmuk valóra válni látszik: az ő lábuk alól is kihúzzák a szőnyeget. Talán azért nem hitték eddig, hogy sorra kerülnek, mert - a trafik- és kaszinó-mutyik esetét párhuzamba állítva - ők legalább társadalmilag hasznos tevékenységet végeztek. Eddig.


Az új felnőttképzést szabályozó törvény és a kapcsolódó rendeletek hatályba lépése óta csupán néhány kritikus hangvételű közleményre és panaszkodással gazdagított interjúra futotta a nyelvtanárokat és nyelviskolákat képviselő szervezetek vezetői részéről - amit a NER robogó vonatának zaja persze könnyűszerrel elnyomott. E bátortalanság és a megkésett panaszok viszont végzetes hibának bizonyultak, mivel a gépezet láthatóan maga alá gyűri az ágazatot. Hogy tudatosan teszi-e mindezt, azt mindenki maga döntse el, én a magam részéről a következő lehetőségeket tudom felvázolni:


1. Nem tudatosan teszi. A Kormány és befolyása alatt dolgozó Országgyűlés olyan túlbuzgó módon akar fellépni a szélhámosok, „maffiaiskolák” ellen, hogy nagy igyekezetében ellehetetleníti az egész ágazatot (magas akkreditációs és egyéb költségek bevezetése miatt jelentősen megugró nyelvi képzési díjak; szaknyelv tanításának lehetősége kizárólag az adott szakma művelői részéről; felesleges napi szintű adatszolgáltatás; nyelvtanárokat terhelő egymilliós kaució; az egyedi igényeknek megfelelő, egyénre szabott, rugalmas megoldások kizárása a külön engedélyeztetési eljárásoknak köszönhetően stb.). (megjegyz.: a legújabb rendeletben foglaltak az előbb felsoroltakat nem cáfolják!)


2. Tudatosan teszi. A piac újraelosztásának céljából. A jelenlegi nyelviskolákat felszámolni, haveroknak átjátszani.


3. Tudatosan teszi. Népbutítási szándékból. A munka alapú társadalom megteremtéséhez munkásokra és nem diplomás, nyelveket beszélő emberekre van szükség, akik ráadásul bármikor leléphetnek külföldre, ha nem tetszik a rendszer.


4. Tudatosan teszi. Az elitizmus előretöréséért. A felsőoktatás térdre kényszerítésének szerves része a nyelvoktatás ellehetetlenítése. A diplomaszerzéshez így szigorú követelményrendszer és benne nehezebben megszerezhető nyelvvizsga dukál. Aki tehetős, venni fogja az akadályokat és lesz is diplomája (apuci-anyuci már fiatalon nyelv-suliba vagy magántanárhoz járatja, az egyetem alatt pedig ez folytatódik), „akinek viszont nincs semmije, az annyit is ér”.


 nem_mukodik.jpg


A következmények - közvetlenül - ugyanazok, mint a trafik- és kaszinó-mutyi esetében, vagyis: egyenes út az illegalitás felé (számlát hírből sem ismerő "partizán nyelvtanárok"); tömeges leépítések; piac-újraosztással az ágazat néhány megbízható haver kezébe kerülése ("Nemzeti Nyelviskola"?).


És a "bónuszok" közvetetten jelentkeznek: oktatási színvonalromlás; a nyelvtudással rendelkezők továbbra is alacsony létszáma (sőt, az arányok további romlása); felsőoktatás eltolódása az elitizmus irányába; Magyarország nyelvi elszigetelődése; a munkaerőpiac rugalmatlansága.


Kedves Polgártársak, amúgy meg a nyelvetekkel két dolgot tehettek: vagy benyaljátok ezt (is), vagy ha nem tetszik, kereshettek magatoknak más országot és ott kiélhetitek kéjes nyelvi vágyaitokat.


Good luck.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Monday, April 29, 2013

Házast verik a gazda

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) dicsőséges országgyűlése már tavaly szeptemberben véleményt alkotott a családon belüli erőszak jogi kezeléséről, amikor rendkívül önkifejező, bátor, gavallér - és főleg kulturált - módon hajnalban sikerült megtárgyalnia és lesöpörnie egy olyan törvényjavaslatot, amely mindössze egész társadalmunkat érintő, elvi kérdésekre adott (volna) válaszokat, ami mindössze egy több mint 100 ezer fő aláírásával történt népi kezdeményezésen alapult és ami egy (állítólag) civilizált európai országban történt. Akkor Varga István képviselő úr (Fidesz), az ügy önnön felkent szellemi vezetője bizonyította: igenis lehetséges, hogy egy magát keresztény konzervatívnak valló tömörülés a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül támogathatja a barbárságot, sőt, a „pater familias”-elv kiforgatásával („az apai hatalom korlátlansága”) tulajdonképpen a családi rend helyreállítását kívánja biztosítani. És példát is tud mutatni, ha kell. Sajnos azonban ez nem csak egy hazai valóságshow a derék (kis)gazdáról.


Azóta tudjuk, hogy Varga képviselő úr szerint az asszony helye a konyhában van és ha verik, azt lehet, hogy megérdemli, ráadásul ha szülne 4-5 gyereket, akkor talán még a pofonokat is megúszhatná. És igen, fideszes női párttársai megvédték, mert Varga igenis „tiszteli a nőket, előre engedi őket az ajtóban” és még virágot is tud nekik venni, ha kell. Tudjuk, hogy a magyar társadalom igen tetemes része még mindig egyetért a Varga-elvekkel (ehhez nem szükséges Századvég-felmérés: elegendő belekóstolni az internetes hozzászólások tengerébe). És azt is tudjuk, hogy nők is vannak köztük – akik amúgy ebben a környezetben szocializálódtak (magyarul: lejt a pálya).


Nos tehát, ebből kell kiindulnunk. És nemcsak nekünk, hanem Balogh József egykori kisgazda, most fideszes országgyűlési képviselőnek, Fülöpháza polgármesterének. Mert ha igazak a vádak, akkor ő bizony dicséretért házalhat Vargánál: a gyakorlatban alkalmazta a NER-előírást. Nyilván jogosan, hiszen az asszonynak fel kellett őt bosszantania ahhoz, hogy üssön. És így már tök jogos. A NER-ben biztosan.


asszonyveres.jpg


Balogh úr „bűnössége” esetén (igen, idézőjelben, mert csak a civilizálatlan, nyugati szellemű, szélsőségesen liberális emberjogi aktivisták nevezhetik bűnnek az asszonyverést!) kénytelen lesz felvásárolni egy kisebb virágüzletet és előreengedni mindenkit a parlamenti ülésterem bejáratánál. Szegény ember ő, akit bántanak. Még szerencse, hogy ezzel el lehet majd intézni a dolgot. Szerencse, hogy nem kell komolyan venni a családon belüli „erőszak” című marhaságot (különben is, miféle család? Hiszen csak az élettársáról van szó, hoppá! Lám, mi mindenre lehet jó a negyedik alkotmánymódosítás...). Egyébként meg be volt rúgva, így pláne el lehet nézni az ilyesmit. Hiszen így meg sem történt az egész. És a pia a hibás. (Ezúton javaslom az ittas vezetés büntetésének törlését is a BTK-ból.) Meg a feleség, aki meg majd szépen meggyógyul.


Nos, kedves olvasóink. Ideje felébrednünk végre ebből a rémálomból (és most nem Balogh vélt vagy valós bűnösségéről, hanem az elvről esik szó). Ideje tisztán és világosan fogalmaznunk: a konzervativizmusba ez nem fér bele. A kereszténységbe ez nem fér bele. Az alapvető társadalmi normák rendszerébe (legyenek azok bármilyen politika által befolyásoltak) ez nem fér bele. Nem fér bele a szabadságba, nem fér bele a demokráciába és nem fér bele jogállamiságba. Így egyetlen férfi, férj, apa, gazda, országgyűlési képviselő, polgármester sem viselkedhet. Egy ilyen ember nem mutathat példát a társadalomnak. Nem bátoríthatja férfitársait efféle bűnök elkövetésére.


Az emancipáció nem bűn, az asszonyverés viszont igen. A tavalyi Varga-botrány is azért volt súlyosabb, mint annak elsőre tűnt, mert olyan elvi állásfoglalást jelentett a kérdésben, amely az egész társadalomra kihatással volt/van/lesz. És ha hagyjuk, hogy ez a „szellemiség” továbbra is ott legyen bebetonozva a társadalomban, úgy soha nem fogunk megindulni az emberré válás útján.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Wednesday, March 14, 2012

A manyup-probléma lehetséges megoldásai

Lassan itt a március vége, amikor újra döntenem kéne, visszalépek az állami rendszerbe vagy maradok magánban: azt mondta decemberben a kormány, hogy mostanra meglesznek a döntést segítő eljárási szabályok. Nem látom őket. A jelenlegi jogi szabályozás pedig nemcsak diszkriminatív, de egészen cinikus módon ellentétes az Alaptörvénnyel és a hatályos EU-normákkal: lássuk a helyzetet hangsúlyozottan a saját szemszögemből.


1998-ban léptem be a magánpénztárba, én abba a korosztályba tartozom, amelynek ez valódi döntés volt. Kezdetektől fizetem az ún. tagi kiegészítést, vagyis 10%-ra egészítettem ki a befizetéseimet: mivel átleg felett keresek, 12 év alatt ez a rész több milliós összeget jelent. Hangsúlyozom: ezt a pénzt zsebre is tehettem volna folyamatosan, vagy számlára vagy önkéntes pénztárba. Nem látszott a különbség.


Kézenfekvő lett volna tavaly visszalépni és felvenni ezt az összeget: azért nem (sem) tettem, mert senki nem tudta megmondani, hogy mi mennyi. 2011 januárban visszavonhatatlan döntést kellett volna hoznom, hogy egy későbbi árfolyamhelyzetből levezetett összeget kapjak, ami nem kicsit emlékeztetett egy véletlen számra. Nem, inkább maradtam, 10% befizetésből elleszek, az állami nyugdíj diszkriminatív megvonását meg a következő 20-25 évben majd csak sikerül orvosolni jogilag - ha lesz annak bármilyen következménye addigra.


Erre decemberben hazánk pénzügyi főzsenije kitalálta, hogy vissza az egész, a saját maguk által hozott törvényt sem kívánják betartani amikor épp életbe lépne: nem fizet semmit az állam utánam a pénztárba. Én meg kapok állami nyugdíjat rendesen - de egy buzgó egyéni módosító ezt is levitte 75%-ra.


Ez a szabály ma. Ja meg az, hogy március végéig visszaléphetek. Nem fogok, már megint nem tudom, mit kezdjek a döntés utánra belőtt időpontban vett árfolyamokból való számolgatással. Igen ám, de ha nincs kötelező befizetés a pénztárakba, akkor ők miből maradhatnak meg, pláne hogy még vastag pénzügyi feügyeleti díjat is kell fizetniük az államnak? Önkéntes tagdíjból vagy adományból, szép menet lesz még ez is. Néhány pénztár már be is dobta a törölközőt, hogy erre az egészre nem kíváncsi. A megszűnő pénztártagok átvihetik a megtakarítást más pénztárba, vagy ha ezt nem teszik, az az állami nyugdíjrendszerbe kerül, pontosabban az ott vezetendő "egyéni számlára", amelyet S. G. már tavalyra ígért, de a nyugdíjzsarolás sikere után mintha nem lenne annyira sürgős.


Eddig minden (na jó: majdnem minden) törvényes és szabályos volt. A 2010-11-es zsarolás egy érdemi alkotmányos kontrollt valószínűleg nem élne túl, de ilyenre sok kilátás most nincs. Ámde most jön a csavar, ráadásul nem is direkt, hanem mulasztásos formában:


Mi lesz ugyanis az utolsó magánnyugdíjpénztár megszűnésekor? Nem tudok erre vonatkozó külön szabályról, pedig a kormány egyértelműen erre játszik. A mostani szabály szerint ugyanaz mint most: átlépsz máshová vagy államiba kerülsz. Ja, hogy nincs máshová? Így jártál, mi aztán igazán nem tehetünk róla... azazhogy de, csak nem tudsz mit csinálni. És ez az a pont, ami erősen támadható, és bármilyen meglepő, de ellentétes mind a hatályos Alaptörvénnyel, mind pedig az EU alapjogi chartájával.


Tetszik, nem tetszik, a manyup-megtakarítás ugyanis magántulajdon. A most hatályos törvény szerint is az (5. paragrafus 4. pont). Lemondhatsz róla magad - tavaly ezt tette 97%, még ha erősen megkérdőjelezhető törvényi alapon nem tevőlegesen tette is, de jogállamban nem vehető el! Még ilyen trükközéssel sem, amit az előző bekezdésben írtam. A magántulajdont a mostani Alaptörvény is védi (XIII. cikk), csak a hazai fórumok előtti alkotmányos védelmet függeszti fel, de védi az alapjogi charta 17. része is.


A jogszerű elvétel tehát nem megy, elég hosszú procedúra végén valószínűleg ez nyerhető. Célszerű, ha a konszolidációra hajtó kormány nem is akarna ebbe az utcába bemenni - bár itt talán nem kizárólag a józan ész vezérli a döntést. Mi lehet akkor a megoldás?


Én két megoldást látok, a teljes jogú állami nyugdíj helyreállítása mellett:



  • a megmaradt vagyon átvitele/átengedése az önkéntes pénztárak valamelyikébe, ill.

  • a megtakarítások kifizetése a megmaradt tagoknak.


Nézzük az egyes megoldások előnyeit és hátrányait.


Mindkét esetben jogos valamekkora adót kivetni: a kötelező befizetés ugyanis mindkét esetben többletjövedelem, amelyre a második esetben személyi jövedelemadó rendes kulcsát kellene alkalmazni, az első esetben persze csak akkor, ha a 2011 előtti állami nyugdíjjogosultság számításakor a 75% ennek arányában emelkedne. A tagi többletbefizetések esetében a korábban ténylegesen igénybe vett adókedvezmény visszafizettetése merülhet fel, természetesen a második esetben, lévén hogy az önkéntes pénztári befizetések is adókedvezménnyel történtek. Az adókedvezmény egy bizonyos jövedelemhatár felett nem járt, tehát ez a számítás nem automatizálható: emiatt az elmúlt 5 évben ténylegesen felvett kedvezmények állami visszafizettetése kivitelezhető - azért 5 év, mert azokról meg kell lenni az adóbevallásoknak.


Az első esetben az állam a magánpénztártól az önkéntes pénztárba történő transzferkor megkapná az adót (a pénztár által kezelt eszközökben vagy készpénzben), a második esetben valamivel több adóbevételhez jut készpénzben, de ez elég nagy felzúdulást váltana ki a visszalépettek körében. Emiatt a kormány helyében az első megoldást preferálnám. Ezt egyébként hírek szerint az LMP frakciója javasolja is.


Száz (meg sokkal több...) szónak is egy a vége: én a jelen szabályozás mellett nem fogok visszalépni, és az államnak nagyon fel kell kötnie a gatyáját, ha a még bent maradt tőkére fáj a foga. Lehet persze, hogy ez a kormány elveszi és elkölti, de mint az ÁFA-visszatérítési ügyben tavaly történt, egy későbbi kormánynak valószínűleg helyt kell majd állnia ezért a követelésért.