Showing posts with label megoldás. Show all posts
Showing posts with label megoldás. Show all posts

Monday, October 8, 2012

A játék az nem játék

Újabb termék- és szolgáltatáscsoportot tett feketelistára a Kormány. A nyerőgépek azonnali kilövésére kapott parancsot Navracsics Tibor és - valljuk be - ezúttal is furcsa körülmények között született halálos ítélet. A fejleményre viszont a dühödt (ellen)véleményformálók is csak reflexből reagáltak: így ahelyett, hogy végre egyszer ők is örömtáncot lejtettek volna, mérgesen zúgolódtak. Pedig akárhogy nézzük: ez bizony egy jó intézkedés.


A dohányzás, az alkohol és más drogok, valamint a szerencsejáték-függőség ügye között jelentős szokáskülönbség mutatkozik. Abban feltétlenül hasonlítanak egymásra, hogy ha „közszemlére” tesszük őket, - vagyis a fiatalok nap mint nap érintkezhetnek velük - akkor nagyobb esély nyílik (már csak kíváncsiságból is) a kipróbálásukra. (Nem beszélve „csudálatos társadalmunk kulturális ösztönző erejéről", ami ebben az ügyben is nagy „segítséget” jelent növendékeink számára…) Ebből a szemszögből tehát hihetnénk azt, hogy a Lázár János-féle trafiktörvény is – a maga dohányárusító-helyritkító szándékával – jó intézkedésnek bizonyul. Azonban a helyzet sajnos bonyolultabb annál, hogy egyenlőségjelet tehessünk a két probléma megoldása közé: a nyerőgépek utáni lakossági vadászat/visszaszerző háború ugyanis közel nem lesz olyan drasztikus mértékű, mint a cigaretta illegális piaci forgalmának élénkülése. Pláne, ha azt vesszük figyelembe, hogy a pár grammos dobozkához való hozzájutás és annak birtoklása kicsit kényelmesebb és technikailag könnyebben kivitelezhető, mint egy több száz kiló, enyhén szólva nem mobilis berendezésé...


nyerogep.jpg


Akikről viszont megint nem szól a fáma, azok az áldozatok. Amióta a nyerőgépek betiltása szóba került, mintha mindenki elkezdte volna sajnálni a szerencsejáték-függők (mellesleg gyakran alkoholisták, tehát sajnos egyszerre több problémával is küszködők) százezreit, mert "gonosz módon még ezt a kis életörömöt is elvették tőlük". De azon tinédzserek és huszonéves fiatalok után miért nem hullajtunk könnyeket, akik kíváncsiságuk, unatkozásuk és persze a divat/csordaszellem folyományaként igen gyakran térnek be olyan lebujokba, ahol némi pia mellett csilingelő nyerőgépekkel üthetik el (feleslegesen) az időt? Merthogy általában itt kezdődik az életen át tartó „szórakozás”.


„Negyvenezer ember munkahelyét tesszük így tönkre!” – hát persze. Ezzel az erővel javasolhatnánk a belügyminiszternek meg a rendőrségnek, hogy hagyják működni a szórakozóhelyekre épülő bűnszervezeteket is, mert azok több ezer éhező drogdílernek adnak munkát. Amúgy meg milyen munkahely az, ahol az üzemeltető nap mint nap lehúzza nyomorultakat, akiket maga szoktatott oda - nem beszélve a nyerőgépek „trükkös” beállításairól? (Amikor rövid beetetési időszakot követően hirtelen „leromlik” a nyerési esély…de érdekes.)


„Bűnbarlangok elszaporodása várható!” – természetesen. Hiszen az igazán kitartó szerencsevadászok keresni fogják imádott tárgyukhoz való hozzáférés lehetőségét és mindig lesznek olyanok is, akik ezt kiszolgálják. Azonban két fontos ellenhatás is meg fog (végre) jelenni a rendszerben: egyrészt a kevésbé függők ezt az útját már nem fogják választani ön- és családrombolásuknak; másrészt mostantól aki illegális szerencsejáték-ipart akar űzni (kínálati vagy keresleti oldalról, tökmindegy), annak kockázatot kell vállalnia. És a bónusz: amíg ezt a – társadalmilag rettenetesen káros – tevékenységét űzni fogja, az attrakció addig sem lesz az ártatlan szemek előtt.


Társadalmunk elmúlt évszázadában igen egyértelmű kép bontakozott ki a népszerű, de káros szenvedélyekről. Éppen emiatt nem érdemes annyira hülyének néznünk egymást, hogy az egyik oldalról teljesen be akarjuk tiltani a cigarettát meg a szerencsejátékot, a másik oldalról viszont legalizálni a tudatmódosító drogokat. Szerintem akkor haladunk jó irányba, ha elkezdjük az egyenlő mércével való mérés irányába vinni a dolgot (s ezzel utódainkat is segítjük az erkölcsi tájékozódásban, hiszen jelenleg nehéz eldönteni, hogy ha az egyiket szabad, akkor a másikat miért nem?). Ugyanakkor – tekintettel e szenvedélyek jelenlegi körülményeinek különbözőségére – az egyforma kezelés nem megoldás: a kárszintek közti különbségek így ugyanis nem csökkenthetők.


A (közel) teljes tiltás a nyerőgépek ügyében – véleményem szerint – a lehető legjobb megoldás, a kaszinók felé terelés pedig annyiban mindenképpen hasznos út, hogy az elszeparálás mellett komoly adóbevételeket is hoz (immár egy valamivel tehetősebb – nem annyira elesett - réteg miatt megnövekedett forgalommal). Ugyanúgy támogatom, mint a dohányzásra kijelölt helyek jelentős szűkítését: ezeket a problémákat a tevékenység helyén kell megoldani – és általában szigorítással. A leszokás gondja már más lapra tartozik: azt sem a büntető törvénykönyv, sem a „Lex Trafik”, sem a „Lex Casino” nem orvosolhatja.



"A játék az nem játék" - Terence Hill





Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Saturday, March 31, 2012

Ne bántsátok

Ne bántsátok. Ő is csak közülünk való. Ő is csak addig nyújtózkodik, amíg a takarója ér. Az persze más, hogy az ő takarója címeres, és nem az óvodai jele van belehímezve, pedig talán az volt az utolsó dolog amit helyesírási hiba nélkül le tudott rajzolni. Ne bántsátok, ő is csak áldozat. Szinte magam előtt van a jelenet. Közért, kiflis pult, SP nyúl a kifliért, de egy kéz megfogja a csücsköt. “Pali, akarsz valami nagyon jót csinálni?” … és mire Schmitt felocsúdott, már bepalizták. Így lesz az átlagos kis ügyeskedőből, az egyszerű nép még annál is egyszerűbb fiából köztársasági elnök. Annyi volt/van rábízva, hogy ne nyúljon a gombokhoz, amit derekasan be is tart. Néha ugyan beleszalad a magyar nyelv tüskés ágaiba - képzavar ide vagy oda -, de a fülkeforradalmárokat nem zavarja, sem fülkén belül, sem kívül. És ez itt a lényeg.


Yonatan Frimer's Optical Illusion Maze of Chaos conforming


Hogy Orbán Viktor mire gondolt, mikor elvették kiskedvence doktoriját, elképzelni sem tudom, de biztos ki lehetett volna akasztani a két fülére a 18-as karikát. Nem hiányzott ez a felhajtás senkinek, na ezt be kell vallanunk, de ha már így történt, nézzük meg, vajon mit okozhat ez az aprócska szellentés a magyarok csergetős univerzumába.

Viktor, a fülkeforradalmár valószínűleg most is a fülkében ül, és két kézzel próbálja a saját malmára hajtani a vizet. Az elhúzódó IMF tárgyalások miatt mindig jó ha van valami konc ami eltereli az ostoba halandók figyelmét - hát most itt van. Amíg mi az áldoktort rugdossuk, nem lepődnék meg ha a parlament mondjuk visszamenőleg államosítaná a már kiosztott nyugdíjakat, esetleg a 10 főnél több embert foglalkoztató gyárakat, vagy lóhátra pattanva feldúlnák és kifosztanák Nyugat-Európát, sikoltozó IMF-bankárokat megerőszakolva. Másfelől Schmitt Pál erkölcsi halála még jó is a fidesznek. Tudjátok, van egy pont, ahol az elkeseredés kezd kikristályosodni, és környezettől függően két irányba fejlődhet a dolog. Vagy forradalom lesz - erre azért a Pali esete mégiscsak kevés - vagy köszönés nélkül leül melléd az apátia. Márpedig a fülkeforradalmároknak pont ez kell, hogy ne legyenek rajtuk kívül még fülkébb forradalmárok a másik oldalon. Megettük a médiatörvényt, sokat jajjgatunk. Megettük, hogy megették a magánnyugdíjpénztárakat, jajjgattunk. Lement a torkunkon a választási törvény módosítása is, az új alkotmányt már egész rezignáltan nyeltük, hát most is nagyra kell tátanunk a szánkat, mert ez a darab fekália akkor is nagy, ha csak szimbolikus. Szerintem Orbán Viktor most tesztel minket. Ha ezt is lenyeljük - márpedig le fogjuk - akkor egy kicsit megint gyengül a tartásunk, holnaptól egy kicsit megint többen mondják majd, hogy leszarom a politikát, leszarom az egészet, nem szavazok, nem tüntetek, minek...

Másfelől viszont lehet hogy SP okos és bölcs, már már katartikus és isteni döntése felrázza az országot. Lehet hogy pont emiatt mozdulnak majd meg az emberek, végülis jön a tavasz, a jó idő, ilyenkor öröm tüntetni. Macskakövet dobálni a nyári záporban, már már pálutcaifiús hangulatot keltene. MSZP-s, DK-s, LMP-s, meg Jobbikosok vonulnának vállvetve együtt (persze csak azért mert sállal az arcuk előtt nem ismernék fel egymást). Végülis, a köztársasági elnök feladata, hogy az ország egységét szimbolizálja, és valljuk be, a kárpátok szent bércei között mindig jobban sikerült valakit együtt utálni, mint valaki mögött együtt felsorakozni. Talán most is ez lesz az első lépés. Dögöljön meg Schmitt Pál tehene, eddig ez a nemzeti konszenzus legmarkánsabb tétele. Mit mondhatnék még, Schmitt Pálra reagálni kell, különben mind itt halunk.