Showing posts with label nemzeti_közgép_rendszere. Show all posts
Showing posts with label nemzeti_közgép_rendszere. Show all posts

Saturday, July 27, 2013

Orbán erdélyi coming-out-ja

Orbán Viktor tusványosi szabadegyetemen elmondott beszédét nyilván sokan és sokféle megközelítésből fogják elemezni. Engedtessék meg, hogy mi egyetlen gondolatot ragadjunk ki belőle, nevezetesen ezt (HVG):



Orbán fontosnak nevezte, hogy végre vannak "nemzeti tőkések". Itt megjegyezte, hogy az újságírókat gyakran az izgatja, hogy ezek közül, ki melyik párthoz áll közel, de szerinte az ország érdekei szempontjából nem ez az érdekes.



UPDATE: többek jogos megjegyzése nyomán itt az inkriminált rész eredeti átirata:



Erről mindig van politikai vita, különösen az izgatja az újságírók libidóját, hogy melyik magyar tőkéscsoport melyik politikai párthoz köthető inkább vagy kevésbé, ami egy izgalmas kérdés és nem lényegtelen, az egy másik előadás témája hogy itt milyen arányokat tudunk felállítani de most nem ez a fontos, hanem az, hogy nemzeti szempontból végre vannak nagy, nemzeti, magyar tőketulajdont megtestesítő cégeink.



Hiszen nem siratóünnep ez, hanem vidám lakodalom. Kár lenne pörlekedni, áskálódni azon, hogy ki ölt meg kit...


kioltmegkit.jpg(c) Python (Monty) Pictures Ltd.


Kedves miniszterelnök úr, nemcsak az újságíról libidóját izgatja. Az újságírókat ugyanis legtöbbször olyan dolgok izgatják, amelyek az olvasóikat is, különben egy idő után másokat olvasnának. Ennél rosszabb, hogy ez egy igazi coming out: szépen be van ugyan csomagolva, de így még nem mondta ki senki, hogy "kiépítettük a fideszes oligarchiát, aztán közötök van-e hozzá?"


Mert lássuk be, hogy ha a "nemzeti tőkések" (akik valójában O. V. egykori kollégiumi szobatársától Felcsút mindenható uráig legtöbb esetben bizony leginkább fideszes kötődésűek - a Közgépet név szerint is kiemelte a kormányfő a beszédben) más párthoz állnának közel, a miniszterelnök korántsem lenne ennyire belátó. Ha a politikai ellenfeleikről van szó, akkor nokiásdoboz meg ingatlanpanama (félreértés ne essék: ha tényleg az, akkor tessék is lecsapni! - bár a hosszú átfutás már elég gyanús), ha meg a mi kutyánk kölyke, akkor "nemzeti tőkések", akiknek léte az ország érdeke.


Kedves miniszterelnök úr, egy ponton egyetértünk. Tényleg az ország érdeke, hogy legyenek valódi, vezetői képességeik szerint kiválasztódott tőkései. Az ország érdeke lenne, hogy ők megjelenítsék a szabad verseny érveit a társadalmi vitákban - amelyekkel majd mások természetesen vitatkozni fognak. Amennyiben azonban a "nemzeti tőkésosztály" valójában a fideszes újtőkések köre, akkor a kiválasztás a politikai helyezkedés függvénye, és nem a nemzet versenyképessége szempontjából fontos vezetői képességeké. Persze lehet azt mondani, hogy ők is ügyesek, és képességeik folytán emelkedtek ki. De ezek a képességek - véleményem szerint legalábbis - nem segítik hazánk teljesítményét a nemzetközi versenyben.


A helyzet viszont, ha lehet, még ennél is rosszabb: nem véletlenül említettem a fideszes oligarchia kifejezést. A "nemzeti tőkésosztály" ugyanis, ilyen kiválasztódás után, azt a politikai igényét fogja kifejezni, hogy az az erőtér, amely őket pozíciójukba segítette, maradjon meg. Maradjon a Fidesz a hatalomban. A (fideszes) politika segíti őket meggazdagodni - közpénzből persze -, ők cserébe segítik a Fideszt hatalmon maradni. Itt is van a Nemzeti Közgép Rendszere, amit tavaly már diagnosztizálunk, de miniszterelnöki megerősítést mostanáig nem kaptunk. A miniszterelnök szerint oligarchiáról akkor beszélhetünk, ha "egy adott parlamenti többség támogatásával egy kézbe kerül a milliárd és a politikai hatalom". Ez pedig megtörtént.


Ugye nem erről volt szó 2010-ben?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Monday, October 8, 2012

A játék az nem játék

Újabb termék- és szolgáltatáscsoportot tett feketelistára a Kormány. A nyerőgépek azonnali kilövésére kapott parancsot Navracsics Tibor és - valljuk be - ezúttal is furcsa körülmények között született halálos ítélet. A fejleményre viszont a dühödt (ellen)véleményformálók is csak reflexből reagáltak: így ahelyett, hogy végre egyszer ők is örömtáncot lejtettek volna, mérgesen zúgolódtak. Pedig akárhogy nézzük: ez bizony egy jó intézkedés.


A dohányzás, az alkohol és más drogok, valamint a szerencsejáték-függőség ügye között jelentős szokáskülönbség mutatkozik. Abban feltétlenül hasonlítanak egymásra, hogy ha „közszemlére” tesszük őket, - vagyis a fiatalok nap mint nap érintkezhetnek velük - akkor nagyobb esély nyílik (már csak kíváncsiságból is) a kipróbálásukra. (Nem beszélve „csudálatos társadalmunk kulturális ösztönző erejéről", ami ebben az ügyben is nagy „segítséget” jelent növendékeink számára…) Ebből a szemszögből tehát hihetnénk azt, hogy a Lázár János-féle trafiktörvény is – a maga dohányárusító-helyritkító szándékával – jó intézkedésnek bizonyul. Azonban a helyzet sajnos bonyolultabb annál, hogy egyenlőségjelet tehessünk a két probléma megoldása közé: a nyerőgépek utáni lakossági vadászat/visszaszerző háború ugyanis közel nem lesz olyan drasztikus mértékű, mint a cigaretta illegális piaci forgalmának élénkülése. Pláne, ha azt vesszük figyelembe, hogy a pár grammos dobozkához való hozzájutás és annak birtoklása kicsit kényelmesebb és technikailag könnyebben kivitelezhető, mint egy több száz kiló, enyhén szólva nem mobilis berendezésé...


nyerogep.jpg


Akikről viszont megint nem szól a fáma, azok az áldozatok. Amióta a nyerőgépek betiltása szóba került, mintha mindenki elkezdte volna sajnálni a szerencsejáték-függők (mellesleg gyakran alkoholisták, tehát sajnos egyszerre több problémával is küszködők) százezreit, mert "gonosz módon még ezt a kis életörömöt is elvették tőlük". De azon tinédzserek és huszonéves fiatalok után miért nem hullajtunk könnyeket, akik kíváncsiságuk, unatkozásuk és persze a divat/csordaszellem folyományaként igen gyakran térnek be olyan lebujokba, ahol némi pia mellett csilingelő nyerőgépekkel üthetik el (feleslegesen) az időt? Merthogy általában itt kezdődik az életen át tartó „szórakozás”.


„Negyvenezer ember munkahelyét tesszük így tönkre!” – hát persze. Ezzel az erővel javasolhatnánk a belügyminiszternek meg a rendőrségnek, hogy hagyják működni a szórakozóhelyekre épülő bűnszervezeteket is, mert azok több ezer éhező drogdílernek adnak munkát. Amúgy meg milyen munkahely az, ahol az üzemeltető nap mint nap lehúzza nyomorultakat, akiket maga szoktatott oda - nem beszélve a nyerőgépek „trükkös” beállításairól? (Amikor rövid beetetési időszakot követően hirtelen „leromlik” a nyerési esély…de érdekes.)


„Bűnbarlangok elszaporodása várható!” – természetesen. Hiszen az igazán kitartó szerencsevadászok keresni fogják imádott tárgyukhoz való hozzáférés lehetőségét és mindig lesznek olyanok is, akik ezt kiszolgálják. Azonban két fontos ellenhatás is meg fog (végre) jelenni a rendszerben: egyrészt a kevésbé függők ezt az útját már nem fogják választani ön- és családrombolásuknak; másrészt mostantól aki illegális szerencsejáték-ipart akar űzni (kínálati vagy keresleti oldalról, tökmindegy), annak kockázatot kell vállalnia. És a bónusz: amíg ezt a – társadalmilag rettenetesen káros – tevékenységét űzni fogja, az attrakció addig sem lesz az ártatlan szemek előtt.


Társadalmunk elmúlt évszázadában igen egyértelmű kép bontakozott ki a népszerű, de káros szenvedélyekről. Éppen emiatt nem érdemes annyira hülyének néznünk egymást, hogy az egyik oldalról teljesen be akarjuk tiltani a cigarettát meg a szerencsejátékot, a másik oldalról viszont legalizálni a tudatmódosító drogokat. Szerintem akkor haladunk jó irányba, ha elkezdjük az egyenlő mércével való mérés irányába vinni a dolgot (s ezzel utódainkat is segítjük az erkölcsi tájékozódásban, hiszen jelenleg nehéz eldönteni, hogy ha az egyiket szabad, akkor a másikat miért nem?). Ugyanakkor – tekintettel e szenvedélyek jelenlegi körülményeinek különbözőségére – az egyforma kezelés nem megoldás: a kárszintek közti különbségek így ugyanis nem csökkenthetők.


A (közel) teljes tiltás a nyerőgépek ügyében – véleményem szerint – a lehető legjobb megoldás, a kaszinók felé terelés pedig annyiban mindenképpen hasznos út, hogy az elszeparálás mellett komoly adóbevételeket is hoz (immár egy valamivel tehetősebb – nem annyira elesett - réteg miatt megnövekedett forgalommal). Ugyanúgy támogatom, mint a dohányzásra kijelölt helyek jelentős szűkítését: ezeket a problémákat a tevékenység helyén kell megoldani – és általában szigorítással. A leszokás gondja már más lapra tartozik: azt sem a büntető törvénykönyv, sem a „Lex Trafik”, sem a „Lex Casino” nem orvosolhatja.



"A játék az nem játék" - Terence Hill





Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Tuesday, September 25, 2012

Köszönjük, hogy rágyújt!

A paternalista kormányzati filozófia érvényesülése során megszokhattuk, hogy Lázár János és a törvénygyáros munkatársak feladata a piacgazdaság újragondolása – a felülről irányítás megoldásaival, ami annyit jelent, hogy „Apuci” újraosztja a lapokat a játékosok körében (magyar kisvállalkozások helyzetbe hozása), miközben - természetesen a társadalmi igazságosság jegyében - egy kicsit csal is (értsd: haverok helyzetbe hozása). Hamiskártyázás kategóriába sorolható a dohány-kiskereskedelem rendjének forradalmi átalakítása is – ez azonban sokkal elegánsabb trükknek tűnik, mint a többi kápráztatás.


A sajtó kormányt nem kedvelő része sokszor háborodott fel Lázár János filozófiai felfogásán, politológusok tömkelege illette már dicsérő szóval jogi leleményességét, a kormánybarátoknak pedig sok fejtörést okozott az általa benyújtott törvények jó színben való feltüntetése. Hasonló helyzet alakult ki az ún. trafiktörvény kapcsán is, hiszen egyrészt jól jár majd vele Sánta János érdekeltsége, a Continental Dohányipari Csoport (ami ugye ízig-vérig magyar és még sikeres is – a druszák pedig köztudottan remek viszonyt ápolnak egymással), másrészt a dohány-kiskereskedelem állami monopóliuma ellen az Európai Bizottság sem emelt kifogást (és korrekt megoldásnak tűnt, hogy a zárószavazást a Fidesz javaslatára elhalasztották addig, amíg az európai testület nem adott zöld utat). Örülhetnek a patrióták is, hiszen lehet, hogy valamilyen úton-módon a külföldi multi Philip Morris, British American Tobacco és Imperial Tobacco "szívni fog". A boltok és benzinkutak válláról a törvény levesz egy komoly terhet, hiszen a dohánytermékek kötött fogyasztói ára miatt amúgy sem tudtak elég nagy hasznot kicsikarni a cigiből. És persze örülhet majd a feketepiac is, hiszen a jövedéki adó emelésével kombinálva igencsak megnő majd a „könnyebben” beszerezhető áruk iránti igény.


És akkor következzék, amiről nem szeretünk sokat beszélni: az egészség. Pedig ez volna a lényeg.


Sánta úr szerint „a legális forgalomban eladott cigaretta mennyisége idén a tavalyi évhez képest várhatóan mintegy 5 százalékkal csökken” és „szeptember 1-jétől már csak az elrettentő képekkel ellátott csomagolóanyagban gyárthatók a dohányáruk”. (Bár vicces, hogy ezt épp a dohánylobbistától tudjuk: az emberben olyan érzést kelt, mint amikor Selmeczi Gabriella hirtelen a Közgép szóvivőjévé lép elő.) Az pedig tény, hogy a törvény a kétezernél kisebb lélekszámú településeken legfeljebb egy, minden „további” kétezer fő után pedig egy-egy újabb trafik működését engedi meg. Egészségügyi szempontból tehát a korlátozás nem tűnik rossz ötletnek, mert a cigi így nem lesz annyira szem előtt.


Csakhogy a „Lex Trafik” csalóka törvény: ettől ugyanis nem fognak kevesebben dohányozni – még ha a Fidelitasos fiatalok lelkesen szónokolják is azt. Akik ilyet állítanak, nem veszik figyelembe, hogy a feketepiac felvirágzása szinte tökéletesen kompenzálni fogja a legálisan eladott termékek visszaesését (így a fogyasztási statisztika szerinti csökkenő tendencia maximum a kormányzat teljesítményének kozmetikázásra lesz alkalmas); és nem ismerik a dohányzás lélektanát sem. A marihuána illegális volta (és emiatt nehezebb hozzáférhetősége) például egyáltalán nem csökkenti az áru iránti keresletet: drogok ellen tehát elsősorban nem a tiltás és elzárás eszközével kell(ene) harcolni.


A Fideszt azonban még ez sem kell, hogy zavarja: mindenképpen jól fog járni az új szisztémával, hiszen – ellentétben a többi párttal – tényleg fel tud mutatni valamit dohányügyben 2014-ig. Elmondhatják majd magukról, hogy:



  1. az ő négy évük alatt - kicsit félázsiai szigorral ugyan, de eredményesen - szinte mindenhonnan kitiltották a dohányosokat

  2. a családbarát Lex Trafik segítségével jócskán megritkították az elérési pontokat („gyermekeink elől gondosan elzárva”)

  3. egy borzalmasan magas jövedéki adóemeléssel eltántorították a szegény embert az önmérgezéstől

  4. az elrettentő képek felragasztásával letudták a kötelezőt az EU és a WHO felé

  5. munkahelyet teremtettek olyanok számára, akik patrióta kisvállalkozni akartak a Nemzeti Együttműködés Rendszerében (plusz helyzetbe hoztak egy magyar dohánygyárat)


Tiszta haszon mindenkinek - és ők legalább csináltak valamit. Az emberek egészségesebbek ugyan nem lettek (így a társadalombiztosítási igény szintje sem csökkent), de ez nem is volt követelmény. A lepapírozás, az viszont igen.


emberi logika.jpg


A dalai láma szerint az ember azért furcsa lény, mert feláldozza saját egészségét azért, hogy pénzt keressen - majd feláldozza a pénzét azért, hogy visszaszerezze az egészségét. (Persze kit érdekel egy olyan „jelentéktelen” közszereplő gondolata, akit magyarországi látogatásakor nem fogad a miniszterelnök – de még külügyminisztere sem?) Ha a kormányt nem érdekli a népegészség, csak a kontroll és a nyereség, akkor javaslom, hogy egy huszárvágással tegye rá a kezét a drogpiacra is: hihetetlen adóbevétellel számolhat és a most kiépítendő infrastruktúrába is könnyen beilleszthető - az árukapcsolás pedig további hasznot hoz (hiszen ugyanazon árusítóhelyeken lehetne hozzájutni cigihez, fűhöz és kokainhoz). Még a választék- és a külkereskedelmi paletta is bővülne. Ehhez azonban rá kellene térni a legalizálás útjára és – a profitmaximalizálás érdekében – újra engedélyezni kellene a dohánytermékek reklámozását is. (Uramisten: kész liberalizmus, konzervatív mázzal leöntve!)


Tudják, hogy mi az, ami hiányzik ebből az - egyébként tényleg elegánsan kivitelezett - hamiskártyázásból? Egy cseppnyi őszinteség. Egy valódi cél kimondása, hogy: „magyar tüdőbe magyar rákot”. Az olyan finnyásak számára, mint én, ugyanis roppant idegesítő, ha egy népegészségügyi intézkedés nem az egészségről szól. Ha legalább vaskalapos konzervatívok lennének, megnyugodnék, mert tudnám, hogy ők is emberéleteket akarnak megmenteni (és ezért mondjuk betiltanának mindent, ami ördögtől való). Amit azonban most látok, az képmutatás és szemfényvesztés. Lázári filozófiával kifejezve: amit ezzel a törvénnyel elérnek, az annyit is ér.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Wednesday, July 11, 2012

Selmeczi Gabriella a Közgép szóvivője lett?

A délelőtt az LMP parlementi képviselői és aktivistái a tavaly karácsony előtti, Parlament előtti tiltakozás stílusában leláncolták magukat a Közgép Soroksári úti telephelyén. A magánterület e megsértői ellen a rendőrség lép fel. Ahogy Hugh Grant-ügyben, itt is hátradőlhetne a Fidesz, kicsit kellemetlen, hogy újabb üzenetek jutnak el a néphez a Nemzeti Közgép rendszeréről, de ehhez azért nyár és érdektelenség van. De nem, fideszéknél akciókényszer is van, és ezt az ellenfelek akár be is számíthatják a terveikbe.

Hogy mi az ellenakció? Selmeczi Gabriella mindenvédelmi megbízott asszony megpróbálta megkeresni az LMP székházát, hogy ott tartson sajtótájékoztatót arról, hogy milyen törvényteleségeket is követnek el az LMP képviselői és aktivistái. Mondjuk székházra nem futotta lehetmáséknál, úgyhogy maradt az utca, jó is az.



(Forrás: a Lehet Más a Politika facebook-oldala)



De most komolyan: nincs ott valaki más, aki elmondaná neki, hogy ez erősen kontraproduktív? Egyrészt felhívja a figyelmet az egész akcióra. Másrészt a másik oldal is legfeljebb látszik nyeretlen kétévesnek, de rég nem az: ezt a fórumot is fel tudja arra használni, hogy a saját üzeneteit, a Közgép állam az államban jellegét közvetítse.

De a fő gond mégsem ez. Milyen minőségben is ment oda Selmeczi képviselő asszony? A Fidesz nevében? De hát a sértett fél a Közgép. Eddig sem lehetett sok kétségünk arról, hogy a kettő eléggé összefonódott, de azért ezt így ország-világ elé kürtölni?


Hogy a dolognak írásos nyoma legyen, a honlapjukon is kijátszották a "mi vagyunk a hülyébbek" kártyát. Azt mondja a közgépvédelmi megbízott, hogy "politikai támadás az LMP akciója". Na, most megtudtuk, nyáron meg meleg van, télen meg hideg. A Fidesz talán soha nem tett "politikai támadást"? Akár olyan ügyben is, ahol volt mit támadni?


Inkább arról nyilatkozzanak: ugye most már engedik a parlamenti vizsgálóbizottság felállítását? Selmeczi szerint ugyanis:



Az országgyűlési képviselők munkájának fő terepe a Parlamentben van.



Szerintem nem az LMP-n múlik.


UPDATE: Török Gábor zseniális találatát a mai mno.hu-hól érdemes megnézni, az egész sztori egy képen.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:


Monday, May 28, 2012

The Public Machine

Nagyjából a parlamenti ciklus fele telt el, ilyenkor érdemes félidős számvetést tartani. A napi történésektől, aktuális vitáktól hátrébb lépve összerakni egy képet: merre is tartunk. Megkísérlek én is felállítani egy ilyen képet, amelynek egyetlen kritériuma van: ne ütközzön sehol az ismert tényekkel. Konzervatív barátaimat és olvasóimat pedig arra kérném, hogy cáfolják meg ezt a képet, mert ha a modell, vagy ha jobban tetszik, a fikció mégis igaz, akkor borzasztó nagy bajban vagyunk. Igen, mi mindannyian. Nem lesz rövid, de megéri.

A jelenlegi kormányzó párt, illetve ha a KDNP-t is ideszámítom, akkor pártok legfontosabb célja a következő választás(ok) megnyerése. Nagyon kevés kivétellel ez bárhol, bármelyik demokratikusan megválasztott kormány pártjaira igaz. Nagyon nem mindegy azonban az eszközrendszer, amellyel ezt meg kívánják tenni.

A hazai kormányzás e törekvésének egyik pillére a politika, a törvényhozás és a média. A kétharmados többséggel bármilyen jogszabályt meghozhatnak, akár visszamenőleg is, és ezzel élnek is. Ahogy látom, e törvényhozás fő célja lényegében az, hogy a kormányzó pártok a maguk képére formálják a közjogi rendszert. Az Alkotmánybíróságtól a Nemzeti Bankon keresztül a már rég megszerzett ügyészségig, most már a bírói hivatalig, a Költségvetési Tanácsig és az állami médiáig mindenütt vagy az első számú vezetőt próbálják pártalapon kinevezni, vagy - ha az még nem váltható le - a döntési jogköreit egy, a kormány véleményét saját többségével garantáló szervezethez telepíteni. A médiatanács még ennél is túltesz: vezetőtől az utolsó tagig mindenkit ők adnak. Az így kinevezett vezetők hivatali ideje pedig bőven túlnyúlik a parlamenti cikluson, arra pedig, hogy az így megkapott felhatalmazást nem pártérdekekre használják fel, finoman szólva nincs garancia - kevésbé finoman szólva pedig még nem láttunk ellenpéldát. Ez a hatalmi pillér - nevezzük az ezt nyilvánvalóan irányító vezető nyomán Viktornak - elintézi, hogy minden, a hatalom megtartásához szükséges döntés megszülessen, hogy a frakció azokat megszavazza, hogy legyenek olyan képviselők, akik benyújtják a javaslatokat még akkor is, ha nem is értik, hogy mit csinálnak. És elintézi azt is, hogy ha a végeredmény gazdasági szempontból sokak számára mégis kiábrándító, az állami média, és a többi fórum irányításuk alá eső része mégis elmagyarázza hogy mégis, vagy hogy minden más irány csak a csődbe vezetne.

A másik pillér nem ennyire látványos, sokáig nevet sem lehetett volna neki adni. Most már tudjuk, hogy Lajosnak érdemes nevezni a gazdasági hátországot, a Közgép körül kiépülő birodalmat. A Közgép az utóbbi években több százmilliárdos állami-önkormányzati megrendelésekhez jutott, olyan közbeszerzési eljárásokban, amelyekben gyakorlatilag lehetetlen nyerni ellene. Az utolsó év eredménye alapján csak a tulajdonos(ok)nak járó osztaléka 3 milliárd forint volt. Két lényeges kérdés van (és ezekre nem tudom, csak sejtem a választ): mennyi a Közgép nem állami megrendelés-állománya, illetve hogy az építési szektorban a teljes közbeszerzési állomány mekkora részét nyeri el. A Közgép mellett, volumenében talán kisebb, de a vidékre gyakorolt társadalmi hatása miatt mégis fontos az állami földek tartós bérletének és tulajdonjogának kérdése. Miközben az uniós területalapú támogatások a csatlakozás utáni alacsonyabb százalékról lassan az Európában szokásos szintre emelkednek, nem a helyi gazdák - a Fidesz-program szerinti "családi gazdaságok" - kapják meg a lehetőséget e földek művelésére és a támogatás felvételére, hanem "nagytőkések", helyben gyakorlatilag ismeretlen, de az ország gazdasági krémjében általában ismert arcok.

Most pedig forduljunk klasszikusokhoz, hallgassuk meg, miként definiálja a miniszterelnök az "oligarcha" fogalmát:



A mi fölfogásunk szerint oligarcha az a milliárdos, aki közvetlen politikai hatalmat is akar szerezni a gazdasági súlya mellé, az ország fontos ügyeinek eldöntését is saját hatáskörébe akarja vonni, elfoglal például egy pártot (...) vagy miniszterelnökké választják, így egy adott parlamenti többség támogatásával egy kézbe kerül a milliárd és a politikai hatalom.



Azt mondja tehát, hogy ha a "milliárdos" és a "miniszterelnök" nem ugyanaz a személy, akkor egyikük sem oligarcha. A trükk az, hogy természetesen Viktor és Lajos együttműködnek. Együttműködnek már a gimnázium, a pártalapítás óta, és jól emlékszünk együttműködésükre az első Fidesz-kormány idejéből is. Ha így olvassuk el a fenti idézetet, akkor ez a definíció nagyon is találó. (Bár az elemzés igyekszik távolságot tartani a napi aktualitásoktól, hozzá kell tegyem: valószínűleg emiatt utasítja el a Fidesz a parlamenti oligarcha-vizsgálóbizottság felállítását.)



Viktor és Lajos feltételezett - de a tényekkel sehol nem ütköző feltételezés ez! - együttműködésében Viktor biztosítja, hogy továbbra is Lajos kapja a megrendeléseket. Úgy látom, ez a valódi program, minden más ennek van alárendelve. Lajos pedig biztosítja, hogy Viktor bármilyen politikai kampányához legyen pénz, a TV, az újságok, a reklám mellette foglaljanak állást. Mindkettőnek eminens érdeke e rendszer fenntartása, és pillanatnyilag nem igazán látok olyan eszközt, amely kiszállást jelenthetne ezen ördögi körből. Nevezzük hát a rendszer e két ágát együttesen a Nemzeti Közgép Rendszerének. The Public Machine. Van erre koptatásig használt másik szavunk is: pártállam. Tessék mondani egyetlen olyan szeletet a hazai közpolitika rendszerében, amelyet ne ez uralna. Ez körvonalazódik most.

Ehhez adalék még a gyakorlatilag mindenre kiterjedő központosítás. Egy iskolaigazgatót se válasszanak meg helyben, majd a Párt eldönti - és mint a példák mutatják, ez nem csak lehetőség, de tényleg el is dönti, a helyiek ellenében is. Apátia, közöny, engedelmesség, gondolkodás mellőzése: ezt várja el a Nemzeti Együt Közgép Rendszere. Nehogy arra gondolj, hogy ezen változtatni is lehet. Kádár reloaded.

Kedves kormánypárti barátaim és kommentelők: kérlek, cáfoljatok meg! Nagyon örülnék, ha nem lenne igazam (csak már kicsit sokszor mondtam el ezt a Fidesszel kapcsolatban és eddig mindig igazam lett). Viszont ha nem tudtok úgy megcáfolni, hogy ez Titeket magatokat is meggyőzzön, akkor dőljetek hátra, és egy laza fröccs vagy Martini mellett gondoljátok végig: erről álmodtatok 10 meg 20 éve? És ha erre is nemleges a válasz, akkor mit tehetünk - akár együtt - most?


Ha tetszett a cikk, csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához. Ha pedig úgy gondolod, hogy a fenti kérdést minél több embernek kell feltennie magában, nyomj egy megosztást is. Köszönjük.


Monday, May 14, 2012

A nemzeti köz(g)ép definíciója és a földbérlet

Az elmúlt hónapokban eléggé megpezsdültek a hírek az állami földek bérlete ügyében. Ángyán professzor úr lemondása az FVM-államtitkárságról, az ezt követő oligarchás nyilatkozatai végre rést ütöttek az ügyet körbevevő némaságon. Mégsem erről írok most, hanem egy furcsa dialógusról. Dialógusról, vagy inkább egy felvetés-válasz párról, amely a Professzorok Batthyány Köre, a jobboldali értelmiség egyik bástyája, és az általuk favorizált kormány feje, Orbán Viktor közt zajlott.

Itt lehet elolvasni a Professzorok Batthyány Körének állásfoglalását a "földreformról". Emeljük ki az utolsó mondatot, mert az annyira szép, hogy már fáj:

A nemzeti közép kormánya azzal tudna ígéreteihez visszatérni, ha a Földalap még meglévő földjének bérletét olyan feltételekkel pályáztatná meg, melyek nem okoznak hátrányt a tőkeszegény gazdáknak.


Próbáljuk meg értelmezni. A "nemzeti közép kormánya" - kiderül ez az állásfoglalásból, és az Ángyán-nyilatkozatokból is - ígért valamit, aztán pedig pont ennek az ellenkezőjét csinálja most. Ígért A-t, és nem egyszerűen B-t csinál, hanem pont mínusz A-t. Azt mondják a professzor urak az állásfoglalásban, hogy persze ettől még ez a "nemzeti közép kormánya", csak mégis jó lenne, ha legalább mostantól az ígérete szerint járna el földügyben. Akkor ezek szerint az ígéretek ilyetén kezelése a "nemzeti közép" egyfajta kritériuma lenne?

Próbálok visszaemlékezni, volt-e már ilyen, hogy valaki A-t ígért, és mínusz A-t csinált. Nem mostanában, picit régebben. Ja igen, volt, mintha 2006-ban is történt volna valami ilyesmi. Akkor ő is "nemzeti közép"? Hát ha egyszer ez kell hozzá?

A definiálást Orbán miniszterelnök úr hétfőn még tovább nehezítette. Megüzente a professzor uraknak, hogy nem tud változtatni a földbérleti rendszeren. Persze ilyen nincs, kétharmaddal tudjuk, hogy akár a jövő hétre az Alkotmányt is, szóval inkább nem akar változtatni. Most leszek igazán kíváncsi a professzor urak véleményére. Én azért a nemzeti közepet mégis valahol ott képzelném el, hogy az ígéret betartásostul (köszi Anonymand) szép szó.

UPDATE: Ringlósztár kommentje akkora duma, hogy muszáj ide is kiírnom:

Ez nem a nemzeti közép, hanem a nemzeti közgép kormánya. Nagy különbség!