Monday, April 2, 2012

A poszt-bolsi piszok a talpunkon

Annyit viccelnek és gúnyolódnak Schmitt Pállal, hogy lassan ciki lesz róla írni bejegyzést. Nem akarom egy pillanatra sem védeni a köztársaság lassan volt elnökét, hiszen – mondhatni – Maga kereste a gyomrost, amikor tudatában múltjának minden fordulatával, elvállalta az államfői posztot.  Az Ő esete kiegészülve két másik szimbolikusnak is mondható üggyel, rendkívüli módon jelzi a „befejezetlen rendszerváltás” számos velünk élő problémáját.  - Így kezdtem neki a bejegyzésnek az interjú előtt, és még mindig Schmitt Pál a köztársasági elnök, nem vesztette aktualitását az írás, sőt az események, a zavaros kormánypárti nyilatkozatok a sérthetetlen személyről, az egyetlen vállalható nyilatkozatot adó budapesti elnöktől való kdnp-s elhatárolódás csak megerősítik mondanivalóm lényegét. 


 


A fülkeforradalommal a kétharmados Fidesz azt üzente, lezárja végre az átmenetet, pontok kerülnek végre a zavaros ügyek végére. A jobboldal nekilátott az általa vizionált konszolidáció kiépítésének, nevet adott neki és új alkotmányt, és most itt állunk a ciklus feléhez közel, és a rendszerépítés erősnek tűnő oszlopait, mintha ugyanaz a rozsda rágná.


Schmitt Pál ügye bár nem nélkülözi az egyéni bájt és látványosság szempontjából elsőrangú, mégis csak annak a korszaknak a lenyomata, amelyben éltünk, és amelytől nem tudunk szabadulni. Bizonyára nem Schmitt doktorija az egyetlen zavaros körülmények között kiosztott doktori cím, nem az egyedüli olyan címadás, amely nem a tudományos munkáért, nem valós teljesítményért, hanem egyéb tevékenységek, összeköttetések miatt járt valakiknek. Az hogy egy köztársasági elnök keveredhet ilyen ügybe, csak még látványosabbá teszi a velünk élő, ránk mászó, levakarhatatlan múltunkat. A fülkeforradalom harcosainak végsőkig kitartó lojalitása, a teljes valóságérzékelést tagadó beszélgetések, a hátország megilletődöttsége, mind jól mutatta mennyire nem tudunk mit kezdeni a velünk maradt „ügyekkel”. Ha a mi kutyánk kölyke, akkor hiába sáros a lába, tagadjuk, hogy ő járta volna össze a konyhát. Természetesen ez nem jobboldali sajátosság, a nagy örömködésben ezt talán elfelejtik a különböző oldalak.


A Schmitt-ügy két másik, az utóbbi hónapokban terítékre került üggyel közösen mutatja meg igazán, mennyire nem tudtuk lezárni a velünk élő múltat. Az új alkotmány egyik fontos üzenete volt a kormány részéről, hogy a jobboldali kormányzó pártok felhatalmazásuk birtokában végre lezárják a posztkommunista korszakot. Ennek egyik szimbóluma lehetne az ügynökkérdés rendezése, mégse akar megszületni egy normális törvény, mely lezárná e kérdést. Ugyanakkor nem a törvényi rendezés szabotálása önmagában az, ami belenyomja képünket a kommunista éra még mindig terjengő bűzébe, hanem a szenvtelen magyarázkodás ridegsége, amikor a volt titok-biztos azt mondja ez az egész ügy értelmiségi maszatolás –hja kérem, akkor minden rendben van. Ismerjük a mondást: Mindig a másik komcsija (ügynöke) a büdös. Nem minden ügynök volt a rendszer meggyőződéses kiszolgálója, el kell mondani az ügynökök történetét, mint ahogy a tartótisztekét, beszervezőkét is. Ugyanakkor minimum kérdéses, hogy az ügynök ügy kapcsán látható érzékenység, az alkotmány praeambulumának szerkesztésekor még koránt sem látszott meg.


A másik napirendre került problémakör nem önmagában a politikát, hanem annak holdudvarát, a gazdasági életet, a pártok hátországait érinti, ez az agrárium kapcsán Ángyán József karakán fellépésének köszönhetően bukott ki, de természetesen túlmutat az agrárium keretein és egészében átszövi a magyar politikai-gazdasági életet. A mélyen a magyar gondolkodásba égett mutyi továbbra is tartja magát, néha újnak látszó köntöst ölt, de működési módja nem változik lényegesen, talán finomodik a technika, de a mozgatórugó a régi. Természetesen bántó és őszintétlen, ahogy a baloldali-liberális média egy jelentékeny része (nem beszélve a régi politikusarcokról), amely a szocik hasonló ügyeit végigtűrte most úgy tesz, mintha az Ángyán által napvilágra hozott oligarcha csoportok működése nem nyúlna vissza a rendszerváltás környékének korrupt és cinikus bugyraiba.


Új alkotmányunk van, de a gondolkodásmód ugyanaz az avítt, cinikus, sápadt és bűzös, mint régen. Amikor a Schmitt ügy kapcsán vezető politikus, aki máskor megújulásról és erkölcsi megtisztulásról beszél, azt mondja, hogy az igazi probléma magának az ügynek a nyilvánosságra hozása volt, akkor ott nehezen remélhetünk változást. De azért bízzunk benne, hogy minden oldalon előbb-utóbb azok kerülnek többségbe - mert ez még ne legyünk naivak, egyik oldalon sem történt meg - akik nem azt nézik, hogy milyen színű valaki, hanem hogy amit tesz az elfogadható e. Előbb utóbb véget ér ez az örökkének tűnő poszt-komcsi éra.


Sunday, April 1, 2012

Tulassay Tivadart köztársasági elnöknek!

BRÉKING: lemond Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem rektora, akinek vezetésével - miután a miniszter visszapasszolta neki az ügyet - az Egyetem doktori tanácsa majd Szenátusa is az álamfő doktori címének visszavonása mellett szavazott. Mint elmondta, jogi értelemben biztos abban, hogy helyesen járt el, az állam felől érkező bizalomvesztés miatt áll fel posztjáról. Utódját már a csütörtöki szenátusi ülés megválasztotta, a tényleges váltásra így három hónappal hamarabb kerül sor.

1. Remélem, Schmitt Pál is érzékeli a nép felől érzékelhető bizalomvesztést, és most már végre hasonlóan jár el. A tippem persze az, hogy nem fog, sőt következő interjújában ezt a lemondást is úgy tálalja majd, mint ami az ő igazát erősíti. Pedig nem, és morálisan meg nagyon nem. De hát ő ahhoz sajnos nem ért. Különös szépsége az esetnek, hogy az új rektort - ha addig a posztján marad - ő nevezi ki.

2. Úgy látom viszont, a konzervatív értelmiség és a gerinces kiállás felé a politika most tehet egy engesztelő gesztust. Végre lehet ismét egy komoly köztársasági elnökünk. Jelöljék Tulassay Tivadart erre a poszta, legyen ő a legfőbb közjogi méltóság. Remélem, a Professzorok Batthyány Körének tagsága nem kizáró ok.


Aki egyetért, kérem terjessze.


Újabb posztunk a témában


Saturday, March 31, 2012

Ne bántsátok

Ne bántsátok. Ő is csak közülünk való. Ő is csak addig nyújtózkodik, amíg a takarója ér. Az persze más, hogy az ő takarója címeres, és nem az óvodai jele van belehímezve, pedig talán az volt az utolsó dolog amit helyesírási hiba nélkül le tudott rajzolni. Ne bántsátok, ő is csak áldozat. Szinte magam előtt van a jelenet. Közért, kiflis pult, SP nyúl a kifliért, de egy kéz megfogja a csücsköt. “Pali, akarsz valami nagyon jót csinálni?” … és mire Schmitt felocsúdott, már bepalizták. Így lesz az átlagos kis ügyeskedőből, az egyszerű nép még annál is egyszerűbb fiából köztársasági elnök. Annyi volt/van rábízva, hogy ne nyúljon a gombokhoz, amit derekasan be is tart. Néha ugyan beleszalad a magyar nyelv tüskés ágaiba - képzavar ide vagy oda -, de a fülkeforradalmárokat nem zavarja, sem fülkén belül, sem kívül. És ez itt a lényeg.


Yonatan Frimer's Optical Illusion Maze of Chaos conforming


Hogy Orbán Viktor mire gondolt, mikor elvették kiskedvence doktoriját, elképzelni sem tudom, de biztos ki lehetett volna akasztani a két fülére a 18-as karikát. Nem hiányzott ez a felhajtás senkinek, na ezt be kell vallanunk, de ha már így történt, nézzük meg, vajon mit okozhat ez az aprócska szellentés a magyarok csergetős univerzumába.

Viktor, a fülkeforradalmár valószínűleg most is a fülkében ül, és két kézzel próbálja a saját malmára hajtani a vizet. Az elhúzódó IMF tárgyalások miatt mindig jó ha van valami konc ami eltereli az ostoba halandók figyelmét - hát most itt van. Amíg mi az áldoktort rugdossuk, nem lepődnék meg ha a parlament mondjuk visszamenőleg államosítaná a már kiosztott nyugdíjakat, esetleg a 10 főnél több embert foglalkoztató gyárakat, vagy lóhátra pattanva feldúlnák és kifosztanák Nyugat-Európát, sikoltozó IMF-bankárokat megerőszakolva. Másfelől Schmitt Pál erkölcsi halála még jó is a fidesznek. Tudjátok, van egy pont, ahol az elkeseredés kezd kikristályosodni, és környezettől függően két irányba fejlődhet a dolog. Vagy forradalom lesz - erre azért a Pali esete mégiscsak kevés - vagy köszönés nélkül leül melléd az apátia. Márpedig a fülkeforradalmároknak pont ez kell, hogy ne legyenek rajtuk kívül még fülkébb forradalmárok a másik oldalon. Megettük a médiatörvényt, sokat jajjgatunk. Megettük, hogy megették a magánnyugdíjpénztárakat, jajjgattunk. Lement a torkunkon a választási törvény módosítása is, az új alkotmányt már egész rezignáltan nyeltük, hát most is nagyra kell tátanunk a szánkat, mert ez a darab fekália akkor is nagy, ha csak szimbolikus. Szerintem Orbán Viktor most tesztel minket. Ha ezt is lenyeljük - márpedig le fogjuk - akkor egy kicsit megint gyengül a tartásunk, holnaptól egy kicsit megint többen mondják majd, hogy leszarom a politikát, leszarom az egészet, nem szavazok, nem tüntetek, minek...

Másfelől viszont lehet hogy SP okos és bölcs, már már katartikus és isteni döntése felrázza az országot. Lehet hogy pont emiatt mozdulnak majd meg az emberek, végülis jön a tavasz, a jó idő, ilyenkor öröm tüntetni. Macskakövet dobálni a nyári záporban, már már pálutcaifiús hangulatot keltene. MSZP-s, DK-s, LMP-s, meg Jobbikosok vonulnának vállvetve együtt (persze csak azért mert sállal az arcuk előtt nem ismernék fel egymást). Végülis, a köztársasági elnök feladata, hogy az ország egységét szimbolizálja, és valljuk be, a kárpátok szent bércei között mindig jobban sikerült valakit együtt utálni, mint valaki mögött együtt felsorakozni. Talán most is ez lesz az első lépés. Dögöljön meg Schmitt Pál tehene, eddig ez a nemzeti konszenzus legmarkánsabb tétele. Mit mondhatnék még, Schmitt Pálra reagálni kell, különben mind itt halunk.

Válaszúton a konzervatív értelmiség

Schmitt tegnap esti nyilatkozata izomból arcul vágott majd mindenkit e hazában, akinek van némi köze a tudományos világhoz. Miután a Semmelweis Egyetem példaszerű gyorsasággal meghozta a döntést egy számukra rutinszerű ügyben, az elnöki interjú nem azt boncolgatta, hogy maradhat-e ezek után elnök, hanem azt, hogy vele itt most mindenki, de főleg az egyetem szenátusa, jól kitolt. És majd ír ő másikat, istibizti, és lesz itt nemulass!


"De már hozzák is. Révai beszámol
a boldogultról, vélnéd. Egy fenét!
A heti bel- és külpolitikáról,
hogy Truman mily szemét"

(Faludy György: Egy bizánci teológus temetésén)

Ha érdekel majd valakit és nem teszi meg addig más, szívesen leírom, hogy ez miért képtelenség, most viszont szerintem fontosabb és időszerűbb az a gondolat, hogy mi lesz most. Merre fejlődhet az a politikai pálya, amelyet Schmitt tegnapi interjúja saját magának, az őt jelölő Fidesznek és annak támogatóinak felvázolt?

Ő kijelölte magának az utat. Ő itten egy áldozat, akit meg kell védeni. Igaz, hogy erről az egész doktorosdiról olyan képtelenségeket állít, mint aki az életben nem próbált meg tényleg disszertációt írni, de ez nem számít. A nép hülyítése köztévés asszisztenciával sem nagy ár azért, hogy a doktorátust és minden kapcsolódó témát értelmiségi, pesti huncutságnak tartó többség szimpátiáját megszerezze. Ez világos.

De barátaim, mit mond erre a Fidesz, és főleg annak elkötelezett értelmiségi támogatói? Azok a kollégáim, akik őszinte meggyőződésből mentek el a Békemenetre, de most erősen pirosban van a kiakadásjelzőjük? A jobboldali véleményvezérek, a Professzorok Batthyány Köre, a Magyar Nemzet publicistái, a jobboldali akadémikusok? Azt hogy mit mondtak az egyetemi verdikt és Schmitt mégsemlemondós interjúja közt, azt tudjuk: gyakorlatilag azt, hogy mennie kell.

De mit fognak most mondani? A saját, szakmai meggyőződésük lesz erősebb, vagy jön a pártalapú összezárás? Mert ne felejtsük el: még csak nem is az a kérdés, hogy mit mondanak most, hiszen valószínűleg ugyanazt mint tegnap. Ők valóban konzervatív emberek - eltérően az általuk favorizált párttól! - nekik nehezükre esik naponta váltani a véleményt. A kérdés az, hogy mit mondanak akkor, amikor esetleg 2-3 hét múlva valami hitelminősítő még bóvlibbá vág vissza minket, vagy valamelyik uniós tanácskozáson Cohn-Bendit szájára veszi Orbán nevét? Ha elkaszálja az Unió valamelyik paragrafusunkat, amikor megvan az adekvát válasz, hogy "Magyarországot megtámadták". Akkor is megtartják a véleményüket, vagy felül fogja írni mostani őszinte gondolataikat a Fidesz - és az ő világlátásukban az ország - melletti egységes kiállás igénye, amely nem engedi a köztársasági elnök kritikáját még akkor sem, ha belül már inkább elküldenék?

Ez a fő kérdés. A saját értelmiségi bázisa ellen Orbán sem mehet sokáig. Mondhatják neki a profi kommunikációs tanácsadói, hogy minden vidéken dől el, és ott ez az ügy rutinból szétmaszatolható: ha szinte minden professzor, akivel találkozik, azt a véleményt hozza szóba előtte, hogy ez mégis csak vérciki, akkor az neki is végzetesen kellemetlen lesz. Nem kezelhetetlen, hiszen lehet őket semmibe venni - csak egy idő után nagyon, nagyon kellemetlen.

Kit választanak ebben a helyzetben a konzervatív professzorok, tudósok, véleményvezérek: Schmitt mentorát, Viktort, az eddig soha meg nem kérdőjelezett vezért, vagy Tulassay rektor urat (akit nem mellesleg Viktor is hívott a kormányába, de ő nem ment), aki példamutatóan és gerincesen járt el az ügyben?
Ezt a kérdést tette fel nekik Schmitt. Szerintem erősen nem a tizenkilencre, de a húszra húzott lapot.

Friday, March 30, 2012

Minden kérdésre megadja a választ...

Dr. Schmitt Pál köztársasági elnök ma este egy TV-interjúban minden kérdésre megadja a választ - nyilakozta az elnöki hivatal munkatársa.

Igazából nem kívánunk mi ennyit. Minket egyetlenegy kérdésre érdekel a válasz, és ahhoz nem szükséges az interjú, bőven elég egy rövid TV-beszéd, vagy akár egy kommüniké. Ha több kérdésre is válaszolni akar, akkor a tényleges kérdésre nemet mond?

A rossz hír az, hogy ha tényleg ez történik, ha nem mond le, akkor delegálóit, a miniszterelnököt (igaz, hogy pártelnöki minőségében, de hát ez hadd legyen már mindegy) és a saját korábbi, és funkcionálisan mostani pártját hozzá védhetetlen pozícióba. Védhetetlenbe, mert azon a terepen szorítja őket nagyon kínos defenzívába, amelyet ők maguk a párt legfontosabb értékének mondtak: a morális, erkölcsi témákban. Talán még nem is lenne ez végzetesen kellemetlen, de egyszerűen az van, hogy az ügynöküggyel együtt ez már gyakorlatilag a kritikus tömeg. Ez a két ügy, egymást erősítve, annak az illusztrációja, hogy Orbán fülkeforradalma nemhogy befejezné a rendszerváltást, hanem épphogy a korábbi kiváltságosokat védi, akár a saját pártkatonák és a jobboldali közvélemény egy része ellenében is.

Ez az a pont, amelyet a Fidesz, véleményem szerint egyáltalán nem engedhet meg magának. Balra még (egyre kevésbé) el-elsüthető egy-egy gyurcsányahibás meg elmúltnyócév, de amikor a Jobbiktól az LMP-n át az ügyben messze nem szűz szocialistákig és DK-ig mindenki morális alapon támadja - és okkal - a Fideszt, az hamar kikezdheti a Békemenet(ek)kel épp összehozott, és valamelyes stabilizációt ígérő bázist.

Ezt veszélyezteti ma Schmitt, illetve a Fidesz. Ha tényleg a párt bábja az elnök, akkor meg sem kell magyarázni neki. Ámde ha pont most válik önjáróvá, akkor abból szép kis műsor lesz. Persze a lemondás sem egyszerű, mert azért 3 napon belül még nem is rég láttuk megdőlni a Fidesz tévedhetetlenségi dogmáját.

Este kiderül.

Thursday, March 29, 2012

Schmitt - matt két lépésben

A hatáskörrel rendelkező egyetemi doktori tanács döntött: 16-2 arányban javasolja a Szenátusnak, hogy  a köztársasági elnök plágiummal szerzett doktori címét vonja vissza. A szenátus délutáni döntése ezután valószínűleg formalitás. Innentől a fő kérdés, hogy meddig és milyen áron lehet ezt a játszmát még tovább húzni. A német példa alapján - normális országban legalábbis - nem sokáig.

Tisztelet és köszönet a Semmelweis Egyetem Doktori Tanácsának, hogy úgy érezhetjük: mi is normális országban élünk!

A miniszterelnök úr pedig ennek szellemében megtisztelne azzal, ha most pont ő nem azt nyilatkozná, hogy "no lám, mégsem vagyunk következmények nélküli ország". Azok pedig, akik az elmúlt két hónapban, és különösen tegnapelőtt óta, minden morális megfontolást félretéve védték Schmittet, érdekes döntés előtt állnak, hogy ezt hogy tálalják most.

Hadd jogászkodjak egy kicsit: és ha visszavonják a címet, akkor ez visszamenőlegesen történik? Hatályos akkor az összes olyan törvény, amelyet - most már béna kacsa - elnökünk dr. Schmitt Pálként írt alá?

(Innentől jöjjön, némiképp szokatlan módon, az "öntömjénezés classic": ebben egy picit mi is benne voltunk. Már januárban, az ügy kipattanásakor leírtuk, hogy minek kell történnie, és azt is, hogy miért. És tegnapelőtt, amikor a Magyar Nemzet remek médiahekkel tematizálta 6 órán át a hazai sajtót, tudomásunk szerint mi mondtuk ki elsőnek délután egykor, hogy a bizottsági vélemény nem védi Schmittet, hanem ha szépen becsomagolva is, de éppen hogy kimondja a plágiumot - ezután fordult az online sajtó hangneme rezignáltan csalódottból támadóvá. És most itt vagyunk, ma már a MN is fordult.)

Wednesday, March 28, 2012

Schmitt úr, ez már az ítélet?

Elnök úr, nem lesz ez korai? Ma elég magabiztosan azt állította, hogy a bizottság az Ön álláspontját támasztja alá, tehát maradna még egy kicsit mégis köztársasági elnök. Apró probléma, hogy a Magyar Nemzeten meg a Fideszen kívül (bár az ügy szerintük is kínos) ezt nem sok mértékadó értelmező látja így, konkrétan a tényfeltáró bizottság azt mondta, hogy Ön szokatlanul sokat másolt a doktorijában, meg hogy Ön azt hihette az eljárás végén, hogy ez így rendben van. Pedig - sajnos csak következtetni tudunk, de azt tudunk - pedig nincs.

Jelentem viszont, hogy nem a bizottság dönt. A doktori cím esetleges visszavonása az intézmény Doktori Iskolája tanácsa kezében van, ez a testület pedig holnap tart rendkívüli ülést az ügyben. Ön már tudja az eredményt? Virág elvtárs, ez már az ítélet?

Azért a DI Tanácsa szép kis dilemma előtt áll. Nekik kell kimondani azt, ami egyértelmű, nekik kell felvállalni azt az egyébként tisztán szakmai, és az egyetem jövője, jó híre szempontjából kritikus döntést, hogy megtartható-e egy másolmány alapján szerzett, plagizált doktori cím. A nemleges döntésnek viszont a hazai politikára nézve Öszöd óta példátlan következményei lehetnek.

Holnap kiderül, hogy mi az Egyetem számára a fontos. Schmitt úr csak azt mondta meg ma, hogy ő mit szeretne.

PS. Ja igen, az index indított egy keresőmozgalmat. Aki játszik, szerintem próbálja a keresést innen. Kit hivatkozott, ki hivatkozta...

(Ceterum censeo: bár SP szerint ez egy alacsony minőségi követelményeknek megfelelő kisdoktori, az EP honlapján még mindig az szerepel, hogy ő 1992-ben PhD-t szerzett. Nem az EP találta ki ezt, abban biztos vagyok.)