Showing posts with label botrány. Show all posts
Showing posts with label botrány. Show all posts

Thursday, January 12, 2017

Civilvegzálás: a kirakós játék utolsó darabja

Már csak ez hiányzott. Nekik. A kormány és barátai a civil szervezetek elleni támadással kívánja megadni az "elmúltnyolcév" méltó lezárását. Így teljes az illiberális széria.


A tavaly decemberi lengyel ellenzéki lázadás (aminek kapcsán megpróbáltuk megjósolni, milyen hatással lehet majd a magyar belpolitikára) úgy tűnik, tényleg megadta a jelet a magyar kormánynak: indulhat a civilek elleni hadjárat. A felháborodás persze napról napra érezteti a hatását, azonban vélhető, hogy éppen ez volt a cél. Nem tűnik logikusnak? Akkor nézzük meg ezt az ügyet az eddigiektől kissé eltérő nézőpontból.


A politika ugyebár közügyekkel való foglalkozás és érdekek mentén zajlik. A civil szervezetek célja pedig szintén a közügyekben való érdekérvényesítés. Nyilván (elvileg/remélhetőleg) nem pártérdekeket szolgálnak, hanem valamilyen misszió mellett törnek lándzsát. Ettől azonban még közéleti tevékenységet végeznek. Vagyis: egy rafinált politikai manőverrel becsatornázhatók a politikai vérkeringésbe. Az pedig, hogy támogatással vagy épp vegzálással érjük-e el ezt a célt, tulajdonképpen módszertani kérdés. Eddig inkább az előbbi volt gyakorlat, ezért szokatlan, hogy most új korszak kezdődik. A civilek egy része immár elismerten az ellenállás szerves részévé válik. Akár tetszik nekik, akár nem.


Nyilván nem könnyű ezzel együttélniük. Hiszen a függetlenség zászlaja alatt sokkal kényelmesebben lehetett harcolni, teljesíteni saját missziójukat. De az Orbán-kabinet felismerte annak veszélyét (lásd: időközi választások, ill. kistelepülések jelöltjeinek sikere a Fidesszel szemben), hogy a "függetlenség" olyan hívószó lehet a választók számára, ami még komoly gondot okozhat egy téttel is bíró választáson. Tehát ki kell iktatni, meg kell szüntetni a függetlenséget. Mindenkinek tartoznia kell valahová. (Megjegyzés: ez a törekvés nagyszerűen illik a politikai korrektséggel való leszámolás missziójához is.)


cikk.jpeg


A másik fontos érv, hogy ha már ilyen harmatgyenge az ellenzék, érdemes egy kicsit segíteni neki. Új szereplőkkel, új mozgalmakkal, a korábbiaknál erősebb, hathatósabb megnyilatkozásokkal, amik elérik a választók ingerküszöbét. Nagyon is elképzelhető tehát, hogy Orbán Viktor és köre úgy döntött: ideje egy újra felpezsdíteni a közéletet, ideje vért pumpálni az ellenállásba - persze úgy, hogy a hatalom megtartására ne jelentsen igazi veszélyt.


Végülis mi támasztja alá ezt az elméletet? A magyar választópolgárok tetemes többsége teljesen inaktív és az immel-ámmal érdeklődők köre is egyre inkább visszavonulóban van. A totális passzivitás viszont nem lehet célja olyan rendszernek, amelynek létszükséglete "golyóra érett vadak hajtása". Pláne úgy, hogy a demokratikus állam és legitim kormányzás látszatát így vagy úgy, de fenn kell tartani. (Itt rejlik ugyanis a rendszer gőzszelepe, ami miatt nem robban fel a gépezet.)


Az Orbán-rezsim tehát nem engedheti meg magának, hogy elveszítse ellenzékét. Ezért kreál magának. Látjuk is elmúlt évekből: ha "elfogynak" a baloldali pártok, jön a Simicska-társulat. Ha az sem elég, majd beszáll a Jobbik is. És ha ez sem elég - mert a magyar választók aktivitása szükséges az ő további működésükhöz, erősödésükhöz, akkor jöhetnek a választáson, a népszuverenitáson kívüliek is. Azok a szervezetek, akikre egyébként senki nem szavazott. Most már ők is megfelelnek. Csak jöjjenek.


És immár ezek a civilek is a nagy család részei. Amolyan kreált "alvó ügynök"-szerepben. Hamarosan látni fogjuk, hogy kényszer alatt pontosan úgy kezdenek majd viselkedni, ahogyan azt a kormánypárti körök szeretnék: megpróbálnak harcolni, keresztbe tenni, segítségért kiáltozni. Az ellenzéki pártok pedig igyekeznek közel férkőzni hozzájuk. És így megyünk neki a 2018-as választásoknak. Mert a játék nem érhet véget.

Saturday, December 17, 2016

A lengyel ellenzéki lázadás legfőbb tanulsága a magyarok számára

Nem, nem az, hogy van remény. A magyarok - ha valóban nem értettek volna egyet az elmúlt hat évben kiépült politikai rendszerrel - már rég kitalálhattak volna valami alternatívát, aminek köszönhetően ma lenne valódi ellenállás. De nincs.


És nemcsak az ellenzéki pártok minősége miatt (amire imádunk hivatkozni). Egyszerűen nem érezzük annyira szörnyűnek a helyzetet, hogy minden mindegy legyen. Talán nem is az. Végülis; a politikusok is abból indulnak ki, hogy 8 millió szavazópolgár nem tévedhet.


Így tehát a lengyel lázadás tanulsága nem az (amit talán az olvasó várt, mielőtt olvasni kezdte a cikket), hogy "nézzétek magyarok, a lengyelek nem hagyják magukat, meg tudjuk mutatni mi is!", hanem az, hogy mi várható nálunk ezek után. Ebből az esetből ugyanis megint nem a kormánnyal szemben állók fognak tanulni és példaként tekinteni rá, hanem maga Orbán Viktor. A miniszterelnök számára ugyanis jelzésértékű, hogy ha nem szerez elég erős/nagy hatalmat/kormányzati többséget, akkor bármelyik pillanatban felfordulás várhat rá. A dolog előnye (volna) ugyanakkor, hogy így könnyebb lenne fenntartani a demokratikus, megdönthető rendszer látszatát.


Csakhogy Orbán Viktor már 2002-ben sem az utóbbi lehetőségét mérlegelte. A gyengeségtől mindig is viszolygott, ezért váltott minden korábbinál agresszívabb stílusra mind a politikai irányítás, mind a médiaszabadság tekintetében. Vagyis a lengyel példa számára talán inkább a média végleges térdre kényszerítésének és a civil szerveződések felszámolásának szükségességét jelentheti.


jocivil.jpg


Talán ezért vetíti előre - így üzenve sajátjainak elsősorban -, hogy 2017 a "Soros-háború" éve lesz. Itt nem csupán Soros György személyéről, démonizálásáról lesz szó. Ellene a migráns-kampány receptje elég lesz (láttuk az eredményét). A civil szervezetek, a vélt vagy valós hálózatok lehetnek majd a célkeresztben. Hiszen Lengyelországban is ezek szítják az igazi tüzet, ezek tudnak tömegtüntetéseket és látványos akciókat szervezni. Ők a mostani tekintélyelvű kormányok kis házi terrorista szervezetei.


A nagy vadászat tehát megkezdődik, amihez képest a Norvég Civil Alapos vegzálás, meg civil-vadász hivatal (KEHI) beüzemelése kutyafüle volt. A kormánypárti többség abban reménykedhet, hogy a tömegpszichózis most is eléri majd a célját és ne felejtsük: az őszi népszavazással ellentétben, itt 3,3 millió szavazat több mint elég lenne egy totális győzelemhez. Vagyis nincs más feladat, mint rávenni ennek a 3,3 millió embernek a többségét, hogy "tartson ki" a félelmei mellett.


Minden másra ott a rezsicsökkentés.

Wednesday, February 25, 2015

Magyarország - ahol a politika az ezotéria altudománya

Kéréssel fordulok a kedves internetező polgártársaim felé.... ja nem polgártársat nem írhatok, mégiscsak egy politikai termék.... á nem érdekel, szóval, polgártársak! Ja nem jó, ez így Gyurcsányos, vagyis Orbános, ja nem Gyurcsányos... Akkor elvtársak, végül is az elvekről lenne szó... Á, Horn Gyula kimászik. Akkor... Bajtársaim a monitorok előtt! ...á, ez így túl újbaloldali. Tehát: Nemzetem! Na nem a Magyar Nemzetre gondoltam, vagyis arra, csak nem nagybetűvel, vagyis de, nagybetűvel, csak nem újságban, mert nem vagyok simicskista... hagyjuk. Magyarok, hozzátok fordulok! Illetve a magyar állampolgárokra, a külhoni magyarokra, kivéve azokra akik vették a magyar (kettős)állampolgárságukat, plusz a hazánkban tartózkodó magukat magyarnak érző, de máshol született giroszosok, arab orvosok, á mindegy... Harcostársaim! ja nem, erre dübörög a jobbik meg a gárda... vagyis dehogy dübörög. békésen sétál, már-már lopakodik, nehogy felébressze Rikárdót... Akkor internetező béketársaim! De nem a putyini értelemben vett béke társai, vagyis társtettesei... mindegy... 


Kedves olvasó!


Segítségre lenne szükségem. Valaki szedje már össze, hogy ki kicsoda a magyar nemzeti nagycirkuszban? 


Ha Orbán és bandája jobbközép, akkor miért a focival, a külföldi békaemberekkel és a bevándorlók nem létező seregével riogatja a szavazókat - azt hittem ez szélsőjobbos flancolás. De ha putyinnak lefekszik, aki épp háborút vív nyugati szomszédaival és úgy kvázi egész Európával, akkor nem szélsőbaloldali? Apropó, a Jobbik mióta jobbközép párt? Hány vizslasimogatás radíroz ki egy cigánybűnözést? Pulisimogatás kettőt ér? Vagy a végletek kioltják egymást? Ha egy rasszistát összeköltöztetünk egy antiszemitával, akkor a kettő kioltja egymást, és lesz két jobbközép, átlagmagyar? Olyan ez mint az anyag-antianyag? Ja nem, hiszen a jobbik is szélsőbal, máskülönben nem ábrándoznának az eurázsiai birodalomról. Meg az iszlámról, mint a nemzet megmentőjéről - ja, vallásos párt nem lehet szélsőbal, a francba. Apropó baloldal. Gyurcsány mostmár nem baloldali, hanem jobboldali polgári? Vagy most is csak politikai termék a polgárság? Termékmintát lehet kérni? Deha már Gyurcsány, lesz öszödi beszéd kettő? Hazudtunk éjjel nappal, már akkor is mikor hazudtunk éjjel nappal... Na majd az MSZP, az baloldali, meg is mondták magukról, a baloldal mi vagyunk. tessék, most például bejuttattak a parlamentbe egy kapitalistát! A francba. Ez lenne Tóbiás nagy baloldali fordulata? Sebaj, Tóbiás, a politika hál' istennek olyan mint a gyurma, lehet alakítgatni bátran. Elsütöttem már egy párszor, de az Együtt akkor most kivel van együtt? A PM, meg miért nincs együtt az LMP-vel, végülis csak egy betű különbség. Tudtommal azért váltak ki (a pártszakadás robajának rezgéseit csillagászok már összetévesztették az ősrobbanás zajával) mert támogatták Bajnait. Hát, Bajnai nincs. Jó magyar szokás szerint azt mondta, hogy nem hagyja abba. Aki leélt már pár évtizedet ebben az országban, kapásból tudta ez mit jelent - azt hogy még kereste a fogkeféjét, de az útlevél már farzsebben volt. Apropó LMP, a párt, amelyik romba dönti a farizeusok hatalmát, kisöpri a pénzváltókat az úr házából... most épp újra ünnepelhetik az 5% körüli eredményüket, ahogy teszik már a franc tudja hányadik választás óta. Kicsinek is tudnak örülni, na. Azt ezért mondja már meg valaki, hogy a nagy fidesz-buktató LMP hogy jutott el odáig, hogy épp beperli Kész Zoltánt, a kvázi demokratikus ellenzék aktuális világbajnokát? Meg mosakszik Kubatov miatt?? Apropó Kész. Ezúton is gratulálok, csak nem tudom hogy fogalmazzak: Gratulálok, hogy a parlamenti pártok támogatásával győzött, vagy írjam azt hogy a pártok támogatása ellenére győzött?



Össze vagyok én itt zavarodva mint egy spermium a fogtömésnél - nem tudom merre induljak, de rosszat sejtek. Jajj, ilyen hasonlatot már nem szabad... Simicska, a mi hősünk, a nép barátja, bocsánat, az állami pénzek, adóforintok feneketlen nyelője kimondta azt amit már sokan kimondtak, de a Blikk neki le is hozta címoldalon - szemérmesen g.ci. Hogyan lehet tovább rombolni Orbán sérthetetlennek hitt nimbuszát? Úgyhogy beleordítod a világba: Nem geci! De, az! De nem! De igen, de nem!  :D :D Veszekedjünk még róla pár napig, a végén mindenki Orbánon, azaz Orbán G Viktoron fog röhögni. Majd Áder kiír egy népszavazást: "Egyetért ön azzal, hogy Orbán Viktor egy geci?" Most komolyan, a célpontosok nem ismerik a média világát? Vagy azt akarták, hogy megint Viktor és a G közötti kapcsolatról tobzódjon az ország?


Ha lennétek oly szívesek... tegyetek már rendet kis fejemben, és bogozzátok ki nekem ezt a katyvaszt. Építő jellegű kommenteket előre is köszönöm. 


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Monday, December 8, 2014

Minden nő kurva, eh?

Ha valaki mostanában nem akart keményvonalas politikai vitákba bonyolódni itt lllibériában, mégis szeretett volna közügyekkel való foglalkozást szimulálni saját társaságában, akkor szerencséje volt: újra műsorra tűzték ugyanis az egyik slágertémát, a nők megerőszakolásának ügyét – persze megint egy tömegkommunikációs blamának köszönhetően, hogy azért legyen az egészben valami szórakoztató is. Mert hát, sírva vigad a magyar – de vigad!


És akkor jött, amitől azért őszintén félhettünk: a népítélet. Mert az, hogy a politikusok meg a közszolgálati szervek kommunikátorai és agytrösztjei hülyék, az egy elviselhető dolog, de hogy ehhez még tapsikolunk is: na, az már ValóVilág-színvonal.



Mellékesen jegyzem meg, javasolni fogom, hogy mostantól a közvélemény-kutatásokban résztvevők is küldjenek emeltdíjas sms-t valamilyen központi telefonszámra, hogy legyen egy kis pluszpénz iskolákra meg orvosokra. Valamiből azért gyógyítani is kéne a társadalmat. Már ha még lehet.



No, de most koncentráljunk a tárgyra, a népítéletre.


„Minden nő kurva, legalábbis annak látszik” – nagyjából így foglalható össze egy mondatban a végeredmény. A HVG mostani felmérése ezt erősíti, de én már két héttel ezelőtt is majdnem szívrohamot kaptam, amikor a köztudottan nem vaskonzervatív Klubrádió is megkérdezte rajongóit a „ki tehet arról, hogy megerőszakolnak”-téma kapcsán és az eredmény… 44 (azaz negyvennégy) %-ban a nők (is?) tehetnek a dologról. 


Letaglózó eredmények.


Vagyis most már bátran kimondhatjuk, hogy a nők hibáztatása ilyen óriási arányban nem politikai hovatartozás kérdése. Sőt, még csak nem is attól függő, hogy nőnek vagy férfinek tetszünk-e lenni. Szabad népünk tetemes hányada kollektíven a nők viselkedésében látja a bibit. Az öltözködésben, az egyedüllétben, a kurválkodásban van tehát a hiba. Aha.


Azért valljuk be, ez így eléggé primitív hozzáállás.


prevent-rape.jpg


Barbár népeknél az asszonyok (mert ott a nemiség egyben a funkciót is jelöli, egyszerűsítés végett) szaporodásra, rendfenntartásra és élvezkedésre alkalmazott árucikkek szerepét töltik be. És ezek a cuccok persze amortizálódnak is: néha megszöknek vagy elcsábítják, megerőszakolják, szétverik őket. (Bocs, ezeket.) Ja, meg öregszenek is. Meg akaratosak, ami rohadt idegesítő. Szóval nem könnyű velük, de azért kordában tarthatók, meg mégiscsak az állomány részét képezik - és hát a kanosság nagy úr.


Tudja ezt a magyar is.


De hát mi a helyzet az empátiával??? Azért itt mégiscsak megerőszakolásról beszélünk! Egyszerű kérdés, egyszerű válaszok - az egyszerű emberektől.


Mit tudnak Illibéria egyszerű női? Hogy versenyezniük kell a nemes férfiak kegyeiért. Vagyis a kurválkodás válik adaptív viselkedéssé. Márpedig ha ilyen sok az eszkimó (jó csaj) és kevés az igazi, zsíros fóka (menő csávó, fasza jövő), akkor ugyan miért kellene sajnálniuk azt, ha egy-két konkurens eszkimó elhullik?


Az egyszerű férfiak oldaláról pedig mindent megmagyaráz a klasszikus vicc: „ha van a társaságodban egy nő, akit mindenki megkefélt, akkor az a kurva. Ha pedig mindenki megkefélte, téged kivéve, akkor az a büdös kurva.”


Baj akkor van, ha ez az egyszerű felfogás nagyszerűvé válik. Mint például most.


Tehetünk róla, tehetnénk ellene.

Wednesday, October 29, 2014

Ketyeg már az Internet-pokolgép

Tegnap este minden eldőlt. Ebből bumm lesz, a kormány öngyilkos merényletre készül.


Pedig első ránézésre nem volt törvényszerű, hogy így lesz. A Fidesz prominens képviselői láthatólag nagyon megijedtek az elmúlt napokban – ezt igazolta a párbeszédre való hajlandóság hangoztatása, a „nyugodjunk le, beszéljük meg”-stílus. Nem jött be.


Aztán jött az (első?) alkuajánlat. Hátha az eredetihez képest nyomott ár (700+5000 Ft) és szociális demagógia („nem a zemberek fizetik majd meg”) lenyomható a torkokon. Nem jött be.


Közben rájöttek, hogy az alkuképesség náluk gyengeség, ezért az üggyel párhuzamosan teleszennyezték a közéletet meglehetősen primitív stílusú, keménykedő szövegekkel (Kövér harca az USA-val, Bencsik bevetné a Békemenetet, Bayer gyaláz, Kovács Zoltán vegzálja az USA-ügyvivőt stb.). Nem jött be.


És jött az újabb csapás. Tegnapra a tüntetés nemhogy fékezett habzásúvá vált volna, hanem ellenkezőleg: többszörösére duzzadt és immár a nemzetközi sajtó és politika is napirendre vette az ügyet. Ez így már nagyon kínos.


 


Internetbomba.jpg



Tegnap este tehát egyrészt eldőlt, hogy a magyarok nem tűrik ezt a végtelenül ostoba skandalumot, de sajnos az is, hogy a Fidesz mégis belerohan a vesztébe a kormányával együtt. S mindez miért? Mert egy fontos tényezővel nem számoltak - sem a békülő, sem a harcoló Fideszesek: Orbán nem tévedhet. Az nem létezik. Ő találta ki az Internetadót, tehát Internetadó lesz. Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz.


Most már legalább látjuk, hova vezet, ha egy politikai vezetőt istenné nyilvánítanak, aki tévedhetetlen. Ő most már olyan ketyegő bomba, amit nem lehet leállítani. Nincsenek piros, fehér és zöld drótok, amit el lehetne vágni rajta. Külső szakértő biztosan nem tudja hatástalanítani.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Wednesday, October 22, 2014

Népszavazási kezdeményezés az Internetadó ellen!


„Egyetért-e Ön azzal, hogy Internet-szolgáltatásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen a 2014. október 20-i állapothoz képest további adót fizetni?”



Ha bevezetik az Internetadót, úgy népszavazást kezdeményezünk a kivezetés érdekében.


Ez a KARD üzenete a jogalkotók felé.


 


nepszavazas_KARD.jpg


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:


Monday, October 20, 2014

Álmaimban Amerika…

…nem mondhat nemet. De. Ebben a rémálomban biztosan.


Csak nem képzelte bárki, hogy az USA – amit egyébként is sokan a világ csendőr-államának írnak le – nem fogja elvégezni azt a piszkos munkát, amit a magyar népnek kellett volna? Hát most elvégzi – legalábbis azt, ami őt is közvetlenül érinti.


Ezzel az első gyakorlati lépéssel nemcsak azt üzenik nekünk, hogy ha szövetségesként demokráciát leépíteni szíveskedünk, akkor azt nagyon rosszul tesszük és hogy Orbán miniszterelnök barátai nem az ő barátaik, hanem azt is, hogy amit most főztünk, azt fogjuk megenni. Márpedig a mi kotyvalékunk keleti kaja, nagyon rágós, várhatóan kellemetlen utóízzel, rengeteg orosz, közel-/közép-/távol-keleti adalékkal, de mi akkor is meg fogjuk enni, mert mi ezt akartuk. És tényleg.


 


keep_out.jpg



Ilyenformán tehát érthetetlen is, hogy Orbán barátai miért akartak nyugat felé menni, amikor kelet a helyes irány? És miért fáj nekik annyira, hogy az új ellenség nem engedi be őket hanyatló országába?


Ha Orbán lennék, biztos azt mondanám: itt a keménykedés ideje. Tiltsunk ki mi is amerikaiakat. Mutassuk meg a magyar népnek, hogy nem a brüsszeli oslói washingtoni bürokraták fogják megmondani nekünk, hogy mit szabad és mit nem!


Hajrá.


Monday, April 8, 2013

Gáz helyzet

A szabad véleménynyilvánítás ügye újabb kihívás előtt áll. Eddig a sajtószabadság miatt viaskodott az ellenzék a kormányoldallal, most viszont szélsőségesek felbukkanása miatt hirtelen egy platformra kerültek. A morális elveken és indulatokon egyaránt alapuló szellemi ütközet végeredménye azonban így is kétséges.


Pedig a jelenség nem kiszámíthatatlan, mivel a radikalizmus szellemi vezetőinek minden demokratikus országban ugyanaz a stratégiája: provokálják a mérsékelt többséget; megpróbálnak minden morális határt átlépni, amitől azt remélik, káoszt tudnak teremteni. Ezek a „ki tudja, miféle - honnan jött - hová tartó” motorosok is erre játszanak. Az „Adj gázt”-szlogen ötletét Németországból lopták: két éve az Udo Voigt-vezette (náci) Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD) plakátolt ki ilyen förmedvényeket. Ők is és most ezek a magyar „valakik” is politikai tőkét kívánnak kovácsolni polgárpukkasztásukkal.


gasgeben_NPD.jpg


Azt már látjuk, hogy figyelemfelkeltő akciójuk sikeres volt. A betiltással ők legalább olyan jól járnak, mint ha engednék nekik a felvonulást. A véleménynyilvánítás szabadságának szellemében megtehetnék, hogy a budapesti zsinagóga előtt berregtessék a szarjaikat. S meg is tennék, mert akármekkora tahók, azt pontosan tudják, hogy „lenne rá igény”. Az elmúlt 24 órát átböngészve bizton állíthatom, hogy a magyar internetes portálok fórum-hozzászólóinak igen tetemes hányada lelkesen támogatta e „valakik” tervét. Nemcsak a szokásos vita és anyázás vette kezdetét: gyorsan rákapcsoltak a holokauszt-tagadó trollok, akik hozzászólásaikban sorra tették közzé az „alternatív” történelmi portálok és videók linkjeit, amelyekben természetesen „bebizonyították”, hogy nem is volt holokauszt. Az Élet Menete immár kizárólag gúnynevén neveztetett: az „Élősködők Menete”. Megjelentek az ál-naiv hozzászólások is: „az Adj gázt!-szlogenből nem lehet Auschwitzra, vagy a Zyklon-B gázra következtetni!”, illetve a „várjuk meg, hogy mi lesz, nem tudhatjuk, hogy mit akarnak ezek a motorosok!”. Aztán persze jöttek a zsidó világi összeesküvés-elméletek, amik eleve különös népszerűségnek örvendnek. Meg egy kis „izraelezés-palesztinozás”. Kiderült az is, hogy nemcsak Izrael „az igazi náci állam”, hanem az Élet Menete „az igazi provokátor”, a „cionisták kutyája”.


A motoros taktika már most bevált: egy rendezvény körüli vitát minél gyorsabban át kellett terelni a gyűlölködés medrébe. Ezzel lépéselőnybe kerültek a szélsőségesek. A miniszterelnök ennek veszélyes következményeit (külföldi bírálatok, hazai közéleti hisztéria, Gyurcsány táncot lejt a Dohány utcában, rendőri biztosítás kockázatai stb. stb.) hamar felismerte, ezért mai felszólalásában megpróbálta „megfogni a gyeplőt”: tudta, tudja, hogy a magyar társadalom jelentős része fogékony a fenti megnyilvánulásokra, ezért neki kell a maga határozottságával fellépnie. (Rá azért még mindig sokan hallgatnak.)


Azt is átlátta, hogy bár az ügynek lehet számára politikai haszna is - s talán reménykedtek is a szélsőségesek, hogy emiatt hagyni fogja a balhét -, a néhány hétig figyelemelterelésre alkalmas eseménynek közép- és hosszútávon csúnya következményei lennének (lásd: riogatásra épülő választási kampány az elmúlt másfél évtizedben és napjainkban). Ezenkívül feltételezhetjük azt is, hogy Orbán Viktor gusztustalan, ízléstelen politikai gesztusnak tartja az akciót.


A harc azonban nem ígérkezik könnyűnek – mint mondtam, annak ellenére, hogy az ellenfél stratégiája világos, mint a nap. A Kormány ugyanis olyan módszerek bevetésével kíván leszámolni a szélsőségesekkel, amelyek eredményesek ugyan, viszont korántsem demokratikusak: a jogállami kereteken túllépő rendészeti eszközök bevetése aggályos - igaz, van mögötte racionalitás. A miniszterelnök már az előző választások előtt pedzegette a „két pofon kiosztásának” alternatíváját és az elmúlt három esztendőben szisztematikusan hozzászoktatta a népet a „kevesebb szabadság, cserébe több biztonság” elvéhez.


A jelenlegi állás szerint tehát a szélsőségesek jól járnak („mártírok, akiket a csúnya Viktor betiltott, de ők harcolni fognak”), a Fidesz-KDNP jól jár („ők a megmentők, akik biztosítják a rendet”) - az ellenzéknek pedig kifogták a szelet a vitorlájából. Gyurcsány hiába rohan oda üvöltözve, Bajnai és Mesterházy hiába nyilatkozik kézenfogva, Schiffer hiába jogászkodik. Eddig nincs is semmi baj: a gond a felszín alatt van. A magyar társadalom gondolkodása, „szélsőségességi igénye” ugyanis ettől még nem fog jelentősen megváltozni. A Fidesz-hívők ugyan kénytelenek lesznek számot vetni néhány gondolatukkal, amelyekről eddig úgy vélték, hogy szalonképesek (és nocsak, mégsem!): azonban félő, hogy ettől még nem alakulnak ki bennük igazi konzervatív polgári attitűdök. Kezdésnek azonban ez sem rossz.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Tuesday, January 8, 2013

A nyomorultak

Bezárják a főváros kifejezetten mozgáskorlátozottaknak (nemrég) épített közoktatási intézményét. Lám, megint egy kurzus, amelyik spórolni akar az egészségügyön, az oktatáson - a nemzet tartópillérein - és ha kell, egyszerre. Szégyen.


Minden rohadt forintért bepróbálkozik, csak hogy költségvetési lyukait betömködje. Állami vagy önkormányzati szinten – és ha kell, egyszerre. Ráadásul azt sem titkolja, mennyire zavarja, hogy az egészség- vagy oktatásügyből nem jön közvetlen bevétel (az egészségesebb társadalom gazdasági felhajtóereje meg ugye kit érdekel). Nyomorultnak tekinti az ágazatot. Miközben maga nyomorult.


Embertelen és méltatlan cselekedet ez, főleg olyan kormányzat regnálása idején, amelyik létrehoz magának egy „Emberi Erőforrások Minisztériuma” nevű csúcsszervezetet. Miféle emberi erőforrásokra tetszenek számítani? Az "egészséges" emberekre?


Persze, hagyjuk szegény Balog Zoltán hivatalát (elég neki az a sok tüntető diák): majd Csomós Miklós főpolgármester-helyettes úr megmagyarázza. Szerinte nincs itt semmi baj: „az elbocsátott gyerekek majd találnak maguknak olyan iskolát, ahol járhatnak gyógytornára is”. Micsoda szerencse, hogy ilyen segítőkész „szakemberek” dolgoznak a Városháza élén. És mennyire szerencsés ő, hogy nem a saját gyerekének elhelyezéséről kell vidáman nyilatkoznia a tévében.


Csomós és társai. Az az intézmény nem viccből épült. Feladatának szánták olyan honfitársaink - a miniszter úr kedvéért: emberi erőforrásaink - oktatásának biztosítását, akik a mi „normális” körülményeink között hátrányokkal küszködtek volna, s hogy e honfitársaink – akik pont ugyanannyira értékes emberek, mint mi vagyunk – sikerrel vezethessék magukat önmegvalósításuk útján. Semmivel nem érdemelték ki, hogy kihúzzák alóluk a szőnyeget. Hogy elvegyék tőlük a támogatást, hogy megalázzák őket. Ahogyan a cukorbetegek, a prosztatarákosok és a májbetegek sem. A végstádiumban lévő rákos betegek sem. Akiket tavaly szintén „megpiszkált” ez a kurzus. Érthetetlen okból.


akadalymentesites.jpg


Úgy tűnik, mintha a kormányoldal emberei „Javert rendőrfelügyelőként” megszállottan üldöznék az elesetteket, a nincsteleneket, a betegeket, a hátrányt szenvedőket - akiket rendszerint közönséges csalóknak tekintenek. Jó volna már kijózanodniuk a nagyuraknak. Észre kellene végre venniük, hogy kincstárbővítési kötelességük ilyetén teljesítése igencsak ütközik az erkölcsi jóval, társadalmi normákkal, emberségességgel; hogy pénzéhségüktől megtébolyult elméjük hamis ellenségképeket gyárt. Üldözöttjük, „Jean Valjean”, vagyis az intézmények és betegeik: ártatlanok. Értsék meg végre: nem ők azok, akik hamis kártyával mozgássérültek helyén parkolnak. Ők a mozgássérültek.


Támogattam a dohányzás szigorítását. Nem támogattam a trafiktörvényt, mert az csak biznisz, egészségesebbek nem leszünk tőle. Támogattam a nyerőgépek betiltását (még ha jogilag aggályos is volt!), mert eltűntek a nyomorultak szemei elől. Nem támogattam a pálinka-liberalizációt, mert attól nem leszünk egészségesebbek. Támogatnám az akadálymentesítést – ha lenne végre. Csakhogy utóbbi (is) pénzbe kerül, ami ugye nincs. Ezért - mint az intézménybezárás kapcsán is látjuk - az új kormánypárti logika nem az akadályt szüntetné meg, hanem az akadályozottat.


Talán van remény. Azt látom (vagy csak hiszem?), hogy Áder János köztársasági elnök úr érzékeny e problémákra. Bízom benne, hogy tenni fog valamit az ügyben. Hogy legközelebb arra koccinthasson: nem lettünk nyomorult ország.


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Friday, December 7, 2012

Obersovszky-interjú a láthatáron!

Nemzetmentők! Teljes harckészültség! Szorítsuk össze a fogunkat, ez most (megint) rázós lesz! Zsolt, a miniszterelnök-helyettes fővadász is fennakadt a liberál-bolsevikok hálóján. A rosseb vinné el, hogy ezek mindig találnak valamit. Ezek ilyenek. Ezek.


Zsolt lezártnak tekinti. Jól van, első lépésnek nem rossz. Külföldön tartózkodik, ezzel nyertünk egy hétvégét. A jobboldali sajtóban (majdnem) teljes hírzárlatot rendelünk el. Ha kérdezik: „lezárult a vizsgálat”. Le-zá-rult. Ennyi és nem több. Elterelő-hírek gyártása folyamatban. Felkészül Obersovszky.


Igen, beismerjük. Indokolt az alkotmánybírósági döntés a választási regisztráció ügyében. Igen, egyetértünk. Megálljt kell parancsolni az emberek listázását szorgalmazó szélsőséges politikai nézetek térnyerésének. Igen, támogatjuk Azerbajdzsán euroatlanti integrációját. Igen, elmondjuk, ha kell százszor: Gyurcsány is csalt a szakdolgozatában. Sőt, ő csalt csak igazán! Jó, Schmitt is csalt (egy kicsit), de Gyurcsány is! Ők ketten vannak a pályán, többről nem tudunk. Amúgy meg most kaptuk a hírt, hogy hazugság itt minden, mert a fiatalok haza fognak jönni külföldről. Na ugye, hát nem is akar innen elmenni senki. Miért is menne, ha olyan emberekkel élhet együtt, mint Zsolt?


Egyébként kiselefánt született az állatkertben. Hogy melyikben? Még nem tudjuk, de munkatársunk már a helyszínen tartózkodik. Hóesés várható. Jövő héten. Öltözzenek rétegesen.


Tandíj pedig nincs. Röghöz kötés nincs. Bajnai lop.


semjenzsolt_trofea.jpg


Obersovszky, hol vagy már?! Most nagyon nagy a baj, Te kellesz ide! Te olyan jól meg tudod magyarázni, amit Pali nem. Amit Zsolti sem.


Olyan szépeket szoktál mondani. És most ugyanilyen szépeket szeretnénk hallani, erre van szükségünk! Mert amit eddig látunk Zsoltitól, az nem szép.



Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Monday, November 12, 2012

Hőbörgő mélység

Mi történt, Kapitány? Pánik a kormányrúdnál? Unortodoxia-járvány ütötte fel a fejét a fedélzeten? Netán valami öngyilkos hajlamú matrózlázadás készül? Vagy csak elgurult a legénység gyógyszere - egyenesen bele a politika háborgó tengerébe? Az elmúlt egy-két hétben nem kellett sem a közvélemény-kutatási adatokat, sem a politológusok előrejelzéseit látnunk ahhoz, hogy észrevegyük: kiakadt a politikai barom-méter. Ennyi sötétséget – ilyen rövid idő alatt, ilyen töménységben - tuti nem kaptunk még idén. Öt dózis egy helyen.


Így kezdődött...



„…olyan fontos célokat szeretnénk teljesíteni, mint hogy az úgynevezett harmadik világ országaiból jöhet tőke befektetni, az államadósság-csökkentést pedig ilyen módon is finanszírozzuk.”



Rogán Antal ábrándját láthattuk és hallhattuk a 250 ezer euró államkötvényért érkező kínaiak rémmeséjéből. Az Állami Számvevőszék hamar rá is érzett a fiatal politikus tehetségére. Felismerte, hogy a Hagelmayer István-díjat szinte neki találták ki: hiszen ő az, „aki kiemelkedő tevékenységével nagyban hozzájárul a közpénzek „hatékonyabb” felhasználásához”. Uramisten. (Domokos László elnök egyébként ezúttal könnyű helyzetben volt és biztos döntést tudott hozni, hiszen egykori, hűséges Fideszes padtársként igen jól ismeri Tóni munkásságát.)


Aztán láttuk, hogy a pénzügyeinkkel mégiscsak gondok lesznek...



„Reálbércsökkenés lesz jövőre, de ha az eddigi évek reálbércsökkenéseit összeadjuk, az összességében reálbéremelést jelent”.



Ő ugyanaz az ember, aki a leghátrányosabb helyzetű térségekben élők számára a regionális minimálbért a fiatal munkavállalókra is kiterjesztené és pályakezdőknek a minimálbérnél is alacsonyabb (!) jövedelemplafont vezetne be. Igen, ő Czomba Sándor, a foglalkoztatásért felelős államtitkár - aki állítólag nem is mondott ilyet. Vagy mégis? (Javaslom, olvassa el mindenki a helyreigazított verziót is és döntse le maga.)


...és nemcsak a matekkal lesznek bajaink...


Miután Hoffmann Rózsa titokban elismerte: nincs meg a pénz az oktatás államosítására, rögtön mondott olyat is, amiről pontosan tudta, hogy (inkább) azon fognak majd csámcsogni:



„Angol helyett a német lesz az első nyelv.”



Aranyos kis gumicsont volt, ha azt vesszük, hogy bevetésétől kezdve már senkit nem érdekelt a pedagógus életpálya-modell bukása – ahogyan Hoffmann Rózsa bársonyszékben maradása sem. Pedig az „auf Wiedersehen, Frau Hoffmann!” nagyon megérett már - és a Fidesz-KDNP (2014 felé tekintve) jobban járt volna a fejcserével. (Így - talán - nem égett volna rájuk a ház oktatáspolitikában. Most már késő.)


Persze, ha nem értünk a pénzhez, akkor majd értünk a joghoz...


Egy Vas Imre által benyújtott (és azóta elfogadott) indítvány szerint nem lehet politikai reklámot közzétenni körzeti és helyi médiaszolgáltatónál, kereskedelmi médiaszolgáltatónál, ilyen fenntartású internetes honlapokon, képújságokban, teletexteken - de még mozikban sem. Tisztánlátás végett: mondja és akarja ezt ugyanaz az ember, aki szerint viszont:



„…a Kormány tájékoztatása nem minősül politikai reklámnak…” (lásd: IMF elleni kampány)



Ez is ügyes húzás. A cél összességében nyilván az, hogy minél kevesebb szó essék majd a politikáról - s így a kormányzás hibáiról. Mindeközben - az álcivil-hadtest és az állam vígan (értsd: legálisan és közpénzből) kampányolhat majd a Fidesz mellett - így mind Csizmadia László (az állami támogatásokról döntő Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) elnöke - a Civil Összefogás Fóruma (CÖF), a hírhedt kormánypárti „civil” szervezet vezetője), mind Simicska Lajos uralkodó köztéri hirdetési felületei készen állnak a „jó ügy érdekében” eljárni. (Jó kezekben az ország?)


De nem elég, hogy átírjuk a jogrendszert úgy, hogy rossz kormányzásunk ellenére is mi nyerjünk: még meg is fenyegetjük az akadékoskodó polgárokat...na, ez már tényleg primitív!


Hogy mennyire komolyan gondolják ezt a cenzúrázós őrültséget, arra a legfrissebb példa Papcsák Ferenc kirohanása két sajtóorgánum ellen, pontosabban azok kommentelői ellen:



„Nemcsak a Népszava, hanem a Hír24 (FN24) egyes kommentelőinek személyes adatait is kéri a XVI. kerületi rendőrkapitányság.”



Egészen elképesztő, hogy bárki komolyan gondolja ebben az országban (főleg egy közszereplő!): a büntetőjog eszközével a szólás szabadsága korlátozható.



les_visiteurs.jpg


Ha valaki blődségi sorrendet kérne számon rajtam, ne tegye. Képtelen volnék igazságot tenni köztük. Egyet tudok biztosan. Amit a kormánypártiak - egykoron büszkén, manapság inkább dühödten - hangoztatnak magukról, miszerint: „mi vagyunk itt, kérem, a konzervatívok” – nos, melldöngető kijelentésük minden nap megcáfoltatik a Nemzeti Együttműködés (egyre sötétebb középkori) Rendszerében.


Mert amit itt látunk, az biztosan nem konzervativizmus. Maximum konzerv. Annak is az alja.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Friday, October 19, 2012

Tarlós-égetés

Főpolgármester Úr ideges. Van rá oka: nem elég, hogy lehetetlen költségvetési helyzetben van a város; nem elég, hogy az ellenzék nap mint nap számon kéri őt vélt vagy valós tetteiért; nem elég, hogy óriási felháborodás kíséri minden intézkedését; nem elég, hogy a Fidesz-frakció folyamatosan szervezkedik ellene; még ez az okoskodó liba is kekeckedik vele. Budapest szegény királya elfáradt – s rajta már az sem segít, ha IQ-ja 90 felett repeszt át a fővárosi égbolton.



Tarlós bő két éves uralkodásának gyümölcse hosszas és kínos magyarázkodások sorozatából lassan véget nem érő vészkiáltássá érik. Mély világfájdalommal szívében, Őgorombasága talán unja már elkeseredett, tehetetlen (ön)vívódását - és talán ezért érezte ösztönös szükségét, hogy levezesse a feszkót Kálmán Olgán.



Az ilyen agyi érelpattanások láttatják, hogy azon politikusok, akik egyébként a pártdrukkereken kívüli, gondolkodó közönség számára is elfogadhatóak (s urambocsá’: időnként talán még szimpatikusak is), egyetlen rossz napot kifogva képesek romba dönteni nagy nehezen felépített pozitív imázsukat. Hiába kapálóznak: azért ők sem gondolhatják komolyan, hogy Kálmán Olga a hibás, amiért néha felfedi valós arcukat - és ami így rendszerint népszerűségvesztéssel is jár. „Engem provokálnak!” – kiáltják sértődötten: ez azonban maximum a Főrendezőnél lehet elfogadható magyarázat. Az értelmes többség ugyanis pontosan tudja: itt csak az provokálható, akinek vaj van a füle mögött. Meg persze az, aki tahó.


primitiv faj.jpg


Tarlós esetében a napnál is világosabb, hogy mi ennek a nagy idegességnek a valódi oka: egész egyszerűen képtelen eljátszani a ráaggatott szerepet. Orbán direktor úr arra kérte fel őt egykoron, hogy egy középre húzó ember képét mutató - a bizonytalanná vált budapesti szavazókat el nem ijesztő - gentleman szerepében brillírozzon, majd - főpolgármesterként - mindig, minden körülmények között működjék együtt a Kormánnyal és a fővárosi Fidesz-frakcióval. Tartsa a hátát, tartsa a frontot - és persze tartsa távol a túlzottan ambiciózus narancsosokat a hatalomtól. Tartsa ott a gyengélkedőben Budapestet - néha pedig tegyen eleget különleges kéréseknek. Így válhat belőle „Őfelsége legfőbb polgármestere”.


Hűségével kapcsolatban eddig nem is akadhatott problémája Orbán Viktornak: tehetségével, rátermettségével annál inkább. A miniszterelnök talán csak nemrég döbbenhetett rá, mennyire elszámította vele magát. Tarlós egész egyszerűen nem megfelelő ember a nagy feladatra: önjáróságával olykor elefántként téblábol a budapesti porcelánboltban; megbont bizonyos szisztematikusan szőtt politikai hálókat; saját bábokat gyárt; és túl gyakran konfrontálódik. Mindenkivel. Rendszerint akkor kerül középpontba, amikor nem kellene: múzeumi negyed felállítása, megújított földalatti, villamos- és trolihálózat, fővárosi tulajdonba kerülő vízmű, gödöllői metró és csepeli gyorsvasút átadása helyett csődveszély, koalíciós feszültségek, utca névtáblák cseréje, hajléktalan-kipaterolás, Vitézy Dávid és Dörner György körüli botrányok. Hiába könyvelhet el kézzelfogható sikereket is (Alstom- és Siemens-vita rendezése, BKV-csőd elkerülése): egy választás megnyeréséhez ez rettentően kevés lesz. Pláne annak fényében, hogy – bár országos szinten a politikai szélrózsa nem fordult még meg teljesen – Budapest készen áll a váltásra. A következő két esztendőben semmi olyan eredmény prezentálására nem lesz lehetősége, amivel győzelemre törhet.


Főpolgármester Úr fásult is emiatt. Érzi, hogy az Orbán által kreált szerep nem áll jól neki. A mindenkivel szemben elkeseredett és hősies küzdelmet vívó, igazságkereső polgármester kiégett. Talán már azok sem hullajtanának könnyeket utána, akik eddig szánni való, szerethető figurának tartották. Tarlós magára maradt és már csak egyetlen feladatot szánt neki a miniszterelnök: húzza ki valahogy a választásokig, amíg ki nem talál valamit. Pontosabban: valakit, helyette. Olyat, aki nem veszélyes, aki nem válhat konkurensévé a Kormánynak - akiben nincs annyi ambíció és leleményesség, mint Rogánban vagy Pokorniban. Tarlós viszont már alig bírja szusszal: prüszköl, szitkozódik, goromba megjegyzéseket tesz. Tovább rontja a Fidesz amúgy sem valami fényes nőpolitikáját. Kálmán Olga elleni kirohanása emberileg persze érthető: a tántorgó királyra gúnyosan mosolyogó riporter arcának látványa nyilvánvalóan haragot váltott ki belőle. Ő amúgy sem higgadt típus: ha Szerkesztő Asszony szemüveges volna, talán még azt is leverné róla és jól ráugrana.


Dühödt ember ő, aki érzi a vesztét – akinek már mindenki érzi a vesztét. Politikai karrierje a vég felé közeledik. Ebben a szerepben számára már csak a magány és reménytelenség érzete maradt. A Kálmán Olgával bunkózó Tarlós megkeseredett politikai hajléktalanná vált – akin senki sem akar már segíteni. Sem a Fidesz, sem Orbán Viktor, sem a szélsőjobb. Kudarctörténete tanulság mindazok számára, akik a (tüzes) trónra áhítoznak: a királyi szerepre bizony nem mindenki alkalmas.


Schmitt Pál sem volt az.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Tuesday, October 9, 2012

Havonta lezárhatjátok a baltás ügyét, attól még vérciki marad

Időnként nem hiszek a szememnek. Mondjuk a mai hirdetések sem egy matyóhímzés, nade ez:



A Safarov-üggyel kapcsolatban Szijjártó Péter a bizottság ülését követő sajtótájékoztatón azt mondta, a magyar kormány a maga részéről lezártnak tekinti a Safarov-ügyet.



(Index, 2012. október 9.)


Dehát ezt egyszer már lezárták, pontosabban lezártnak tekintették, nem?



Nemzetközi jogilag rendezettnek és lezártnak tekinti a Fidesz az azeri kiadatás ügyét - jelentette ki Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője.



(origo, 2012. szeptember 1.)



Jó, tudom, az egyik a kormány, a másik a Fidesz, de ahogy a Tanú végén a foglár mondta: "egy brancs maguk, ne is tagadja", szóval ez hadd legyen mindegy. De attól, hogy havonta mantrázzák, hogy lezártnak tekintik, attól az még vérciki marad. Pláne a legújabb fejlemények tükrében, és akkor, amikor úgy tűnik, mégis jönnek valamilyen üzlet ügyében Azerbajdzsánból.


 Vagy ez olyan, hogy havonta kinyílik magától?


Update, 2012. október 10, 23:15: Ezt érdemes elolvasni, végre érvek kormányoldalról!


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Monday, April 2, 2012

Fogást találni a Sárkányon

Most, miután végre oly sokaknál a remény,  kicsi, de annál melengetőbb tüzei gyúltak a lelkében a Lemondás után (továbbiakban L.u.) Sokan azt gondolják most hogy a változás szelei legalább egy ici-picit beosontak a pangó lavórunk szélén. Ki kell ábrándítanom őket:

Erről szó sincs.

A tolvajok továbbra is lopnak és lopakodnak, a csalók csalnak, a balfaszok meg csak még rátesznek pár púpos lapáttal. Ez sok sok évig, lehet még több generáción át így maradhat. Na legyenek illúzióink. A politikai rendszerünk, a népképviseletnek gúnyolt pöffeszkedő elitünk semmit sem változott, csak az eredeti tőkefelhalmozás méretei növekedtek egy nagyságrenddel.
 
Semmi nem változik, a L.u. sem.

Mégis. Azért a több mint húsz éve zajló Nemzeti Együttbénázás Rendszerén most megjelent egy aprócska repedés. Ezt a repedést a közfelháborodás indította meg. Már volt egy próbálkozás pár éve, amikor egy politikusvezérről – micsoda meglepetés – kiderült, hogy hazudott. Éjjel-nappal, reggel–este, megátalkodott fajtájához híven tette a dolgát. Akkor még elodázhatta a bukást, elbagatellizálhatta a kazalban álló gyanúsan bűzlő halmokat. Az eddig bénultan fekvő, talán halott magyar sajtó egy okos és előrelátó csapata a múltba tekintett, utána pedig előre látott a jövőbe. Fogást talált a legyőzhetetlen sárkány legsarkosabb, legpikkelyesebb csücskén. Tegyünk mi is így, nézzünk vissza a múltba. Ne túl messze elég lesz alig több, mint hét évtized.

Egy egy háború felé egyre gyorsulva sodródó állam miniszterelnöke, bizonyos Imrédy Béla „úri fasiszta” szervezkedését Horthy kormányzó és környezete is gyanakodva szemlélte, emellett a többi szélsőjobboldali szervezet aktivitása is fokozódott. Már akkoriban is voltak néhányan akik belátták, sem néhány pofon, sem pár koki, vagy saller nem lesz már elegendő.

Igény támadt ennek a miniszterelnöknek a lemondatására - már csak egy ok hiányzott. Egy igazán ütős kis indok. Éppen olyan történet kellett, mint holmi nyaloncok és alkalmazottak által írt és elbírált kisdoktori dolgozat. Mivel a szükség is sürgetett, egy kis, korabeli parlementi párt, bizonyos Polgári Szabadságpárt, és annak különlegesen tehetséges rétora és vezetője, bizonyos Rassay Károly politikus, ügyvéd és lapszerkesztő rábukkant egy dédnagymamára, akinek származása egymaga képes volt kimozdítani  Imrédy miniszterelnök bajtársat oly fennkölt pozíciójából.

No persze, mondhatnánk, a történet nem volt azért ennyire egyszerű. Ez persze igaz, de valakinek ott is meg kellett teremtenie azt a pici repedést a morális védőfalon.

„Az Imrédy Béla miniszterelnök által beterjesztett második zsidótörvény vitájában érvek sokaságával kelt a javaslat ellen, ám miután látta, hogy Imrédyről mindez lepereg, más eszközhöz nyúlt: megbízottaival beszereztette Csehországból Imrédy egykor ott élt dédanyjának zsidó származását bizonyító okiratokat, melyeket eljuttatott Horthyhoz, aki már maga is szeretett volna (de német protektorai miatt nem tudott) megszabadulni Imrédytől, és aki ezt követően a miniszterelnököt a papírok felmutatásával lemondatta.”

Rassay Károly talpraesett tettén kívül is számos érdemmel bírt a korszak politikájának – meglepetés!- ingoványos és lassan halálosan veszéllyessé váló rendszerében. Legutóbb a magyar sajtóban egy HVG nevezetű hetilap foglalkozott vele, cikkét elolvasni igen tanulságos lehet manapság is mindenkinek. A HVG mindig is híres volt kiváló archivumairól, és szorgos adatgyűjtési szokásairól. Szerencsére nem felejtkeztek el a négy éve megjelent cikkükről sem.

Tudom, most sokan elszomorodnak. Ó szegény politikusok! Mennyire etikátlan dolog is kutakodni más múltjában, bűzös kis titkokra lelni és pofára ejteni szegénykéket velük!

Hát nem. Én egy csöppet sem sajnálom közszereplőként őket. Aki most lopott húsz éve is ezt tette, aki csalt, hazudott eltiport másokat, az jó eséllyel semmit sem változott.

Előre hát újságírók!

Előre bloggerek, jogászok és lesajnáltak. Irány a könyvtár! Keressetek, kutassatok. Vannak még nagyobb Sárkányok, Rémek és Szörnyetegek a Mocsárban, lesznek is még jópáran. Keressétek a apró csenevész sárkányfüveket, kutassatok poros doktori könyvtárakban, egyetemeken, földhivatalban, könyvvizsgálóknál. Keressétek meg a régi elrejtett és elfeledettnek hitt  fóliánsokat amibe reszkető kezek a Rémek igazi neveit rótták! Sok-sok titok lappang mindenfelé, csak fel kell fedni minden gyenge pontját az oly hatalmas és pökhendi Sárkányoknak akik a Országot dúlják.

Ma a HVG és az Index, holnap esetleg egy szemüveges blogger, foltozott köpönyegű levéltáros bukkan rá valami régi disznóságra. Kell hogy legyen remény mert így tovább nem lehet itt élni.

Gerinccel legalábbis semmiképpen.

És ha tisztul a mocsári köd, az ártó miazma, a L.u. talán elkerülhetjük az ország idegen helytartó általi kormányzását, a Jeremiah Smith-terv megvalósulását is.

További érdekességek itt:

http://www.huszadikszazad.hu/cikk/rassay-karoly-szegedi-beszede
http://www.huszadikszazad.hu/politika/rassay-karoly-beszamoloja

Sunday, April 1, 2012

Tulassay Tivadart köztársasági elnöknek!

BRÉKING: lemond Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem rektora, akinek vezetésével - miután a miniszter visszapasszolta neki az ügyet - az Egyetem doktori tanácsa majd Szenátusa is az álamfő doktori címének visszavonása mellett szavazott. Mint elmondta, jogi értelemben biztos abban, hogy helyesen járt el, az állam felől érkező bizalomvesztés miatt áll fel posztjáról. Utódját már a csütörtöki szenátusi ülés megválasztotta, a tényleges váltásra így három hónappal hamarabb kerül sor.

1. Remélem, Schmitt Pál is érzékeli a nép felől érzékelhető bizalomvesztést, és most már végre hasonlóan jár el. A tippem persze az, hogy nem fog, sőt következő interjújában ezt a lemondást is úgy tálalja majd, mint ami az ő igazát erősíti. Pedig nem, és morálisan meg nagyon nem. De hát ő ahhoz sajnos nem ért. Különös szépsége az esetnek, hogy az új rektort - ha addig a posztján marad - ő nevezi ki.

2. Úgy látom viszont, a konzervatív értelmiség és a gerinces kiállás felé a politika most tehet egy engesztelő gesztust. Végre lehet ismét egy komoly köztársasági elnökünk. Jelöljék Tulassay Tivadart erre a poszta, legyen ő a legfőbb közjogi méltóság. Remélem, a Professzorok Batthyány Körének tagsága nem kizáró ok.


Aki egyetért, kérem terjessze.


Újabb posztunk a témában


Saturday, March 31, 2012

Válaszúton a konzervatív értelmiség

Schmitt tegnap esti nyilatkozata izomból arcul vágott majd mindenkit e hazában, akinek van némi köze a tudományos világhoz. Miután a Semmelweis Egyetem példaszerű gyorsasággal meghozta a döntést egy számukra rutinszerű ügyben, az elnöki interjú nem azt boncolgatta, hogy maradhat-e ezek után elnök, hanem azt, hogy vele itt most mindenki, de főleg az egyetem szenátusa, jól kitolt. És majd ír ő másikat, istibizti, és lesz itt nemulass!


"De már hozzák is. Révai beszámol
a boldogultról, vélnéd. Egy fenét!
A heti bel- és külpolitikáról,
hogy Truman mily szemét"

(Faludy György: Egy bizánci teológus temetésén)

Ha érdekel majd valakit és nem teszi meg addig más, szívesen leírom, hogy ez miért képtelenség, most viszont szerintem fontosabb és időszerűbb az a gondolat, hogy mi lesz most. Merre fejlődhet az a politikai pálya, amelyet Schmitt tegnapi interjúja saját magának, az őt jelölő Fidesznek és annak támogatóinak felvázolt?

Ő kijelölte magának az utat. Ő itten egy áldozat, akit meg kell védeni. Igaz, hogy erről az egész doktorosdiról olyan képtelenségeket állít, mint aki az életben nem próbált meg tényleg disszertációt írni, de ez nem számít. A nép hülyítése köztévés asszisztenciával sem nagy ár azért, hogy a doktorátust és minden kapcsolódó témát értelmiségi, pesti huncutságnak tartó többség szimpátiáját megszerezze. Ez világos.

De barátaim, mit mond erre a Fidesz, és főleg annak elkötelezett értelmiségi támogatói? Azok a kollégáim, akik őszinte meggyőződésből mentek el a Békemenetre, de most erősen pirosban van a kiakadásjelzőjük? A jobboldali véleményvezérek, a Professzorok Batthyány Köre, a Magyar Nemzet publicistái, a jobboldali akadémikusok? Azt hogy mit mondtak az egyetemi verdikt és Schmitt mégsemlemondós interjúja közt, azt tudjuk: gyakorlatilag azt, hogy mennie kell.

De mit fognak most mondani? A saját, szakmai meggyőződésük lesz erősebb, vagy jön a pártalapú összezárás? Mert ne felejtsük el: még csak nem is az a kérdés, hogy mit mondanak most, hiszen valószínűleg ugyanazt mint tegnap. Ők valóban konzervatív emberek - eltérően az általuk favorizált párttól! - nekik nehezükre esik naponta váltani a véleményt. A kérdés az, hogy mit mondanak akkor, amikor esetleg 2-3 hét múlva valami hitelminősítő még bóvlibbá vág vissza minket, vagy valamelyik uniós tanácskozáson Cohn-Bendit szájára veszi Orbán nevét? Ha elkaszálja az Unió valamelyik paragrafusunkat, amikor megvan az adekvát válasz, hogy "Magyarországot megtámadták". Akkor is megtartják a véleményüket, vagy felül fogja írni mostani őszinte gondolataikat a Fidesz - és az ő világlátásukban az ország - melletti egységes kiállás igénye, amely nem engedi a köztársasági elnök kritikáját még akkor sem, ha belül már inkább elküldenék?

Ez a fő kérdés. A saját értelmiségi bázisa ellen Orbán sem mehet sokáig. Mondhatják neki a profi kommunikációs tanácsadói, hogy minden vidéken dől el, és ott ez az ügy rutinból szétmaszatolható: ha szinte minden professzor, akivel találkozik, azt a véleményt hozza szóba előtte, hogy ez mégis csak vérciki, akkor az neki is végzetesen kellemetlen lesz. Nem kezelhetetlen, hiszen lehet őket semmibe venni - csak egy idő után nagyon, nagyon kellemetlen.

Kit választanak ebben a helyzetben a konzervatív professzorok, tudósok, véleményvezérek: Schmitt mentorát, Viktort, az eddig soha meg nem kérdőjelezett vezért, vagy Tulassay rektor urat (akit nem mellesleg Viktor is hívott a kormányába, de ő nem ment), aki példamutatóan és gerincesen járt el az ügyben?
Ezt a kérdést tette fel nekik Schmitt. Szerintem erősen nem a tizenkilencre, de a húszra húzott lapot.

Friday, March 30, 2012

Minden kérdésre megadja a választ...

Dr. Schmitt Pál köztársasági elnök ma este egy TV-interjúban minden kérdésre megadja a választ - nyilakozta az elnöki hivatal munkatársa.

Igazából nem kívánunk mi ennyit. Minket egyetlenegy kérdésre érdekel a válasz, és ahhoz nem szükséges az interjú, bőven elég egy rövid TV-beszéd, vagy akár egy kommüniké. Ha több kérdésre is válaszolni akar, akkor a tényleges kérdésre nemet mond?

A rossz hír az, hogy ha tényleg ez történik, ha nem mond le, akkor delegálóit, a miniszterelnököt (igaz, hogy pártelnöki minőségében, de hát ez hadd legyen már mindegy) és a saját korábbi, és funkcionálisan mostani pártját hozzá védhetetlen pozícióba. Védhetetlenbe, mert azon a terepen szorítja őket nagyon kínos defenzívába, amelyet ők maguk a párt legfontosabb értékének mondtak: a morális, erkölcsi témákban. Talán még nem is lenne ez végzetesen kellemetlen, de egyszerűen az van, hogy az ügynöküggyel együtt ez már gyakorlatilag a kritikus tömeg. Ez a két ügy, egymást erősítve, annak az illusztrációja, hogy Orbán fülkeforradalma nemhogy befejezné a rendszerváltást, hanem épphogy a korábbi kiváltságosokat védi, akár a saját pártkatonák és a jobboldali közvélemény egy része ellenében is.

Ez az a pont, amelyet a Fidesz, véleményem szerint egyáltalán nem engedhet meg magának. Balra még (egyre kevésbé) el-elsüthető egy-egy gyurcsányahibás meg elmúltnyócév, de amikor a Jobbiktól az LMP-n át az ügyben messze nem szűz szocialistákig és DK-ig mindenki morális alapon támadja - és okkal - a Fideszt, az hamar kikezdheti a Békemenet(ek)kel épp összehozott, és valamelyes stabilizációt ígérő bázist.

Ezt veszélyezteti ma Schmitt, illetve a Fidesz. Ha tényleg a párt bábja az elnök, akkor meg sem kell magyarázni neki. Ámde ha pont most válik önjáróvá, akkor abból szép kis műsor lesz. Persze a lemondás sem egyszerű, mert azért 3 napon belül még nem is rég láttuk megdőlni a Fidesz tévedhetetlenségi dogmáját.

Este kiderül.

Thursday, March 29, 2012

Schmitt - matt két lépésben

A hatáskörrel rendelkező egyetemi doktori tanács döntött: 16-2 arányban javasolja a Szenátusnak, hogy  a köztársasági elnök plágiummal szerzett doktori címét vonja vissza. A szenátus délutáni döntése ezután valószínűleg formalitás. Innentől a fő kérdés, hogy meddig és milyen áron lehet ezt a játszmát még tovább húzni. A német példa alapján - normális országban legalábbis - nem sokáig.

Tisztelet és köszönet a Semmelweis Egyetem Doktori Tanácsának, hogy úgy érezhetjük: mi is normális országban élünk!

A miniszterelnök úr pedig ennek szellemében megtisztelne azzal, ha most pont ő nem azt nyilatkozná, hogy "no lám, mégsem vagyunk következmények nélküli ország". Azok pedig, akik az elmúlt két hónapban, és különösen tegnapelőtt óta, minden morális megfontolást félretéve védték Schmittet, érdekes döntés előtt állnak, hogy ezt hogy tálalják most.

Hadd jogászkodjak egy kicsit: és ha visszavonják a címet, akkor ez visszamenőlegesen történik? Hatályos akkor az összes olyan törvény, amelyet - most már béna kacsa - elnökünk dr. Schmitt Pálként írt alá?

(Innentől jöjjön, némiképp szokatlan módon, az "öntömjénezés classic": ebben egy picit mi is benne voltunk. Már januárban, az ügy kipattanásakor leírtuk, hogy minek kell történnie, és azt is, hogy miért. És tegnapelőtt, amikor a Magyar Nemzet remek médiahekkel tematizálta 6 órán át a hazai sajtót, tudomásunk szerint mi mondtuk ki elsőnek délután egykor, hogy a bizottsági vélemény nem védi Schmittet, hanem ha szépen becsomagolva is, de éppen hogy kimondja a plágiumot - ezután fordult az online sajtó hangneme rezignáltan csalódottból támadóvá. És most itt vagyunk, ma már a MN is fordult.)

Wednesday, March 28, 2012

Schmitt úr, ez már az ítélet?

Elnök úr, nem lesz ez korai? Ma elég magabiztosan azt állította, hogy a bizottság az Ön álláspontját támasztja alá, tehát maradna még egy kicsit mégis köztársasági elnök. Apró probléma, hogy a Magyar Nemzeten meg a Fideszen kívül (bár az ügy szerintük is kínos) ezt nem sok mértékadó értelmező látja így, konkrétan a tényfeltáró bizottság azt mondta, hogy Ön szokatlanul sokat másolt a doktorijában, meg hogy Ön azt hihette az eljárás végén, hogy ez így rendben van. Pedig - sajnos csak következtetni tudunk, de azt tudunk - pedig nincs.

Jelentem viszont, hogy nem a bizottság dönt. A doktori cím esetleges visszavonása az intézmény Doktori Iskolája tanácsa kezében van, ez a testület pedig holnap tart rendkívüli ülést az ügyben. Ön már tudja az eredményt? Virág elvtárs, ez már az ítélet?

Azért a DI Tanácsa szép kis dilemma előtt áll. Nekik kell kimondani azt, ami egyértelmű, nekik kell felvállalni azt az egyébként tisztán szakmai, és az egyetem jövője, jó híre szempontjából kritikus döntést, hogy megtartható-e egy másolmány alapján szerzett, plagizált doktori cím. A nemleges döntésnek viszont a hazai politikára nézve Öszöd óta példátlan következményei lehetnek.

Holnap kiderül, hogy mi az Egyetem számára a fontos. Schmitt úr csak azt mondta meg ma, hogy ő mit szeretne.

PS. Ja igen, az index indított egy keresőmozgalmat. Aki játszik, szerintem próbálja a keresést innen. Kit hivatkozott, ki hivatkozta...

(Ceterum censeo: bár SP szerint ez egy alacsony minőségi követelményeknek megfelelő kisdoktori, az EP honlapján még mindig az szerepel, hogy ő 1992-ben PhD-t szerzett. Nem az EP találta ki ezt, abban biztos vagyok.)