Sunday, July 8, 2012

A magyar, aki dombra megy fel a pofonért?

Most komolyan, pártunk és kormányunk a nyári forróságban első számú nemzeti célnak tartja a Hírcsárda ellehetetlenítését? Pénteken oldalszámozásügyi problémák merültek fel, ma meg épp Hugh Grant-et keressük veszettül, mert levelet szeretnénk neki küldeni, szeretettel.




Mi is a gond? A színész az Európai Parlament épületében tartott Páneurópai Fórumon bírálta a magyar médiarendszert - tudjuk meg a HírTV-ből. Megnézve a videót a következőket tudjuk meg (feltéve, hogy minden érdekes elem szerepel benne):



  1. Bár a konferenciát az EP épületében tartották, és részt vett az EU biztosa is, ez nem hivatalos uniós rendezvény volt, és finoman szólva nem a legnagyobb EP-frakciók támogatásával jött létre.

  2. Hugh Grant pontosan egyszer vette szájára Magyarországot, amikor arra hozott fel minket példaként, hogy nálunk az állam felügyeli a médiát és nem fordítva.



A dolognak olyan elképesztően nagy nemzetközi visszhangja nem volt, minket illetően meg semmilyen sem. A pár elérhető híradásban érthető módon Grantnek a Murdoch-birodalommal levő feszült viszonyát taglalták, Magyarország neve még mutatóba sem fordult elő. A Google a "Hugh Grant" és "Hungarian media" kifejezésekre az elmúlt hónapból egy mai magyar blogbejegyzést és egy honfitársnőnknek a színész kínai rajongói oldalára beírt kérdését dobja ki - utóbbi azt firtatja, mennyit kapott a színész a magyar média elítéléséért. (Nyilván ha ez a blogbejegyzés aktív lesz, pár órán belül ez is meg fog jelenni a keresési eredmények közt.) Röviden: semmilyen nemzetközi vihart nem kavart a dolog.

Itthon, az uborkaszezonban kicsit más a helyzet. A nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár mellett Pálffy István (KDNP) is úgy gondolta, válaszolnia kell Hugh Grant világrengető kritikájára, hogy biztos bennragadt az Igazából szerelem c. film szerepében (talán ez a legnépszerűbb filmje, míg a bejegyzés címét ihlető első főszereplős alkotása szerintem méltatlanul kevéssé ismert, de hát ízlések és pofonok). Innen már csak egy lépés, hogy uccu neki, keressük meg a címét, oszt küldjünk neki egy szép levelet, hogy az nem is úgy van, ahogy pedig van.


A nemzetközi média oda sem figyelt Hugh Grant minket érintő kritikájára - de majd mi teszünk róla, hogy ez megváltozzon.


Kérdéseim  lennének:



  1. Biztos jól fordították le, amit mondott? Mondjuk nem nehéz szöveg, de minthogy az egyetlen elérhető forrásban némítva van az eredeti (szájról olvasáshoz meg nem értek), ez nehezen ellenőrizhető. Nem gondolom ugyan, hogy a HírTV ezt elrontotta volna, de hát ezt is meg kell kérdezni.

  2. Feltétlenül muszáj elefántot csinálni a bolhából?

  3. Feltétlenül muszáj a világ figyelmét felhívni arra, ami nálunk van? Figyelnek ők amúgy is, de azért az országblamázst nem kéne ilyen szamársággal fokozni.

  4. Gondolt arra valaki, hogy Grant esetleg válaszolhat is, és mi lesz abban?

  5. Ha válaszol: neki fognak jobban hinni, vagy Kumin és Pálffy uraknak?


Tényleg megéri a hazai törzsszavazói bázis elé kiállni azzal, hogy "jól beszóltam a TV előtt, meg mertem csinálni"? Mert ez kb. nekik szól, a többiek meg csak bízhatnak abban, hogy Hugh Grant-nek azért akadhat fontosabb dolga is, minthogy a magyar kormánynak a médiatörvénnyel kapcsolatos hivatalos tájékoztatására válaszoljon. Mert ha megteszi, röhögni fogunk ugyan, de nem lesz őszinte a mosoly az arcunkon.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:


Saturday, July 7, 2012

A Médiatanács kiüti a Hírcsárdát

Ha igaz a Népszabadság értesülése, akkor a tisztán fideszes tagokból álló Médiatanácsnak sikerült egy újabb gödör aljára ásni a mércét. A Bíróságnak a Klubrádiót pártoló döntése ellenére kizárták e médiumot a frekvenciapályázatból, mert a pályázatuk formai hibás volt: nem volt megszámozva és szignálva a pályázat valamennyi oldala. A NSz szerint az oldalak rendben voltak: az üres hátlapokkal volt a gond. Igen, az egyoldalasra nyomtatott pályázati anyag papírlapjainak üres hátoldalai nem voltak megszámozva és aláírva! A Hírcsárda nem tud ekkora marhaságot kitalálni, pedig próbálkozott.


addpagenumbers.jpg



Nem futom meg a politikai ál-korrektség köreit, hogy én ugyan nem hallgattam a Klubrádiót vagy hogy nem szívem csücske drágabolgárúr. Ha tényleg így bánnak velük, akkor ízlés ide, pofon oda, azzá fog válni. Eltöprengek ugyan, hogy milyen körben és milyen ötletroham keretében jött ki ez a megoldás, de nem emiatt koptatom a billentyűzetet. Menjünk inkább vissza időben majd' két évet: 2010 októberét írtuk.

A Fidesz épp ronggyá nyerte az önkormányzati választást, nyugodtan hátradőlhetett, hogy 2014-ig nincs újabb kötelező megmérettetés. Viktorunk épp kóstolgatja a népet, mit szólna hozzá, ha nem lennének magánnyugdíjpénztárak. Ekkor a parlament Médiatanácsot választ, 9 évre, és a véleményező eseti bizottság javaslatára kizárólag a fideszes jelölteket szavazza meg. Van persze tiltakozás, az ellenzéki pártok ezt a demokrácia elég furcsa értelmezésének tartják, a kormánypártok azonban kitartanak. Cser-Palkovics András például:



A leendő tagokról elmondta, hogy mindegyikük médiával, médiajoggal foglalkozó szakember, akik szerinte  szakmai alapon, pártatlanul el tudják majd látni munkájukat.



Koltay András, a Médiatanács akkor frissen megválasztott tagja szerint:



a médiatanács felállásával nem arról van szó, hogy új médiavilág következne, mivel az a hatóságtól függetlenül él és létezik. A közérdek szempontjait szeretnék érvényesíteni a jogalkalmazás során, de véleménye szerint a médiában a "fő szabály a szabadság". Koltay szerint a szakmai becsület és szakmai előélet "arra tereli" a tagokat, hogy kiegyensúlyozottan és elfogulatlanul végezzék munkájukat.




Itt már felvetődik a kérdés, hogy ez nem mond-e kicsit ellent a mostani döntésnek. Különösen szép, hogy a mostani döntést jegyző Tanács tagjai az elnök kivételével jogászok, vajon a hátlap-aláírósdi melyik polgári jogi kurzuson került elő?


De ugorjunk megint az időben, 2011 elejére. Hazánk ekkor az Európai Unió elnöki tisztét tölti be, a figyelem erősen ránk irányul. Az Európa Tanácsnak például nem igazán tetszik a média egypárti felügyelete. A Médiatanács nem hagyhatja őket kétségek közt: szakmai segítségét ajánlja fel, hogy eloszlassák e félelmeket: nincs itt semmi gond, egy párt felügyel, de ez nem fog látszani a döntéseken.

Hát, pedig most nagyon úgy látszik: de. Ha kell, akár a láttamozatlan hátoldalak apropóján, de látszik. Nem is a lóláb lóg ki: a lónak alig egy kis részét takarja valami fügefalevél-szerűség. A Fidesz ugyan, még januárban azt mondta, hogy nekik nincs ehhez közük, de tegye fel a kezét, aki ezt elhiszi: az utolsó, az államtól, vagy az ő köreiktől független rádiócsatornáról van szó. Jó, kis paranoiával esetleg lehet arra is gondolni, hogy esetleg a Fidesz-közeli médiabirodalom érdekében akartak eljárni, de ezt valószínűtlennek tartom: nem gondolom őket versenytársnak. Inkább a "kétharmadnak igaza van, és ha nem, akkor is" szindrómát sejtem.

Csak hát, drága barátaim, a következmények.

Az első rögtön az a kérdés, hogy - ismétlem, ha az egész tényleg igaz, mert még nem tudom teljesen elhinni - akkor most mindenki nyomtasson kétoldalas doksikat, vagy ha nem, akkor számozza és szignózza a hátlapokat is, ha biztosra akar menni? Lesz egy új mém: "hátlapokat is aláírtad?"

A második már messzebbre vezet: az ilyen lépések - és sajnos van belőlük elég - milyen társadalmat formálnak? Meddig tudunk még röhögni ezeken, meddig merünk röhögni ezeken, és mikor fásulunk bele és fogadjuk el ezt a stílust a mindennapok természetes velejárójának (és tűrjük el, hogy fiataljaink egy része emiatt hagyja itt az országot)?

A harmadik kifejezetten politikai: el lehet-e, el szabad-e hinni még bármilyen, az egypárti állam építésére vonatkozó magyarázatot, hogy "ó, hát ez nem is az, ez tisztán szakmaiság"?

A dolog konkrét, a Klubrádiót érintő része persze, remélem, tisztán teoretikus. Újra bíróság elé viszik majd, és pár hónap alatt újta megnyerik, legfeljebb a bíróság is derül egy jót. Már ha független, és nem az OBH által célzottan kiválasztott bíróság kapja az ügyet.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:


Friday, July 6, 2012

A lovakat megszámolják, ugye?

Az utóbbi napokban többen fáradtan néztek az égre, mondván: "Nóóóórmális?". A lószámlálásról van szó: először a kórházakról, később az iskolákról röppent fel a hír: az átalakulási, illetve a vakációs időszakban fontos feladatot kaptak: meg kell számlálni a lovaikat és jelenteniük a számot, illetve minden, lóval kapcsolatos vagyonelemüket. "Ennyire hülyék?" - kérdezgetik mindenfelé, ahol a dolog szóba kerül. Pedig a tippem szerint nem nettó hülyeség, hanem az államapparátus rossz működtetése vezetett ide. Ami persze szintén baj, de ezen a szinten nem kormány-specifikus.



Megpróbáltam megfejteni a történetet - hangsúlyozom, hogy saját verzió, könnyen lehet, hogy sztori vége a valósággal köszönő viszonyban sincs. Szóval a Kormány február végén elfogadta a Kincsem névre keresztelt Nemzeti Lovas Programot - meg lettem volna lepve, ha nem kap egy patinás, régi nevet, mutatva, hogy régen minden jobb volt, de ez csak egy felesleges szurkapiszka a részemről. A program kivonata itt megtekinthető, mondjuk az én ízlésemnek kicsit erőltetett néhány pontban, de lehet ez jó dolog, a gyerekeimnek pedig tutira bejön. A 3.8. pont itt a lényeg, a címe: Egységes, hatékony állami vagyongazdálkodás.



Az ágazat vagyonelemeivel való felelős gazdálkodásnak elengedhetetlen feltétele az elfogadott stratégiához való hozzárendelés. Ennek első lépése, az állami ágazati vagyonleltár összeállítása.

Figyelembe véve, hogy az egyes elemek esetén a ráfordítás, valamint az ebből származó növekedés/haszon megjelenésének helyszíne nem feltétlenül esik egybe, célszerű ezt egységes irányítási, számonkérési rendszerben érvényesíteni. Szükséges, hogy az eszközöket és a forrásokat egy felelősségi rendszerbe helyezzük el. Ily módon az erőforrások hasznosulása nyomonkövethetővé és számonkérhetővé válik. A vagyonleltár elkészítését követően az egységes és hatákony vagyongazdálkodás érdekében egy állami tulajdonú gazdálkodó szervezet felállítása szükséges.



(Kiemelések az eredetiben)

Ezek után, március 12-én a kormány határozatban rögzíti a végrehajtáshoz szükséges lépéseket (valaki mondja már el, hogy ezt miért nem lehet állampolgári jogon elérni a Magyar Közlöny internetes változatából?). Érdemes elolvasni, ez ugyanis egy végrehajtási utasítás, amely azonban lényegében semmi fogódzót nem ad az érintett minisztereknek (sok miniszter érintett!), hanem gyakorlatilag szóról szóra megismétli az eredeti rendeletnek nem is a szövegét, hanem a fejezetcímeit. A vagyongazdálkodási részhez kapcsolódóan:



9. A Kormány felhívja az érintett minisztereket az egységes vagyongazdálkodás érdekében, egy állami lovaságazati vagyonkataszter elkészítésére.
Felelõs: vidékfejlesztési miniszter
              nemzeti fejlesztési miniszter
              nemzetgazdasági miniszter
              honvédelmi miniszter
              közigazgatási és igazságügyi miniszter
              nemzeti erõforrás miniszter



Ne felejtsük el: ennél sokkal több minisztérium nincs is.

Innen nehezen követhető, hogy mi történt minisztériumi szinten. A balhé az időközben Emberi Erőforrás Minisztériumra átkeresztelt Nemzeti Erőforrás Minisztériumnál pattant ki, hozzájuk tartoznak a kórházak és az iskolák. A Népszabadság közli a minisztériumból kiküldött levél eredetijét is. Ebben gyakorlatilag megismétlik az eredeti kormányhatározat fenti bekezdéseit, és kérik az EMMI irányítása alá tartozó valamennyi költségvetési szerv gazdasági vezetőjétől az adatszolgáltatást. A többi minisztériumnak vagy nincs ennyi irányított szervezete, vagy szelektáltak kiküldés előtt, hogy kitől mit is kérnek. Esetleg ha a HM kérdezte a debreceni dandártól, hogy hány lova van, ők nem adták ki a levelet. Tippem szerint a dolog végül egy egyszerű előadóra esett az EMMI-ben, aki megszülte ezt a levelet, és a munkaidő vége felé meg aláírta a főosztályvezető-helyettes, akinek nem tűnt fel, hogy mi is ez, hiszen a levél rutinszerű lehet, tartalma pedig nagyjából egy kormányhatározatot tükröz.

Én a történetben két hibát látok, de egyik sem a "hülyeség" kategóriába esik, de a végeredmény meg mégis:



  1. a végrehajtási utasítás nem adott részletesebb útmutatót az apparátusnak, hogy mit is kellene csinálni;

  2. az EMMI mechanikusan kiadta az ukázt, *.* jelleggel az összes irányítása, ill. fenntartói irányítása alá tartozó intézménynek, anélkül, hogy végiggondolta volna: életszerű-e lószámlálást kérni egészségügyi vagy oktatási intéményektől, amelyekre vonatkozóan a kormányhatározat sem adott útmutatást.



A tanulság, hogy mondd meg a beosztottjaidnak, hogy pontosan mit szeretnél, különben csak nagyjából fogják azt csinálni, amit gondolsz. Számítástechnikai bölcsességgel: "a számítógép nem a kívánságaid, hanem az utasításaid szerint működik". Ezt az emberi kapcsolatok jellege, a "postásjáték" (súgd az üzenetet a szomszéd fülébe ismétlés nélkül, és nézzük meg, hogy az elindított üzenet hogy ér a sor végére), az elvárások feltételezése csak bonyolítani fogja.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:


Thursday, July 5, 2012

Röghöz kötés mindenáron?

Miután az Alkotmánybíróság - bár tartalmi ellenérveket is sorolt, de gyakorlatilag formai okokból - eltörölte az állami finanszírozású hallgatók röghöz kötését kimondó rendeletet, a parlamentben ezúttal törvényben kívánják kimondani: a képzést követő húsz évben legalább a képzési idővel egyenlő periódust kell a végzetteknek hazai munkahelyen dolgoznia.

Ez a bejegyzés most nem arról szól, hogy az első pont, hogy a kétharmadnak igaza van, a második meg az, hogyha mégse akkor lásd az első pontot. Sokkal nagyobb bajt látok abban, hogy lehet-e ebben az ügyben végrehajtható szabályozást alkotni? És persze abban is, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal.



Szóval tegyük fel, hogy a törvény életbe lép, tegyük fel, hogy sem az AB sem az Európai Bíróság nem semmisíti meg (vagy ha mégis, hát kit érdekel). Hogy lehet ezt betartatni? Mi lesz a végrehajtási rendeletben? (Ez utóbbitól most, lovasprogrammal nehezített időkben azt hiszem joggal tartok.)

Lesz minden állami finanszírozott végzősről egy karton, amin vezetik, hogy hol dolgozik? Van-e bejelentett állása? Szülni ment-e? Külföldön van-e? Kötelezik a végzősöket, hogy ezt jelentsék be, mint anno a hadkötelesek a kiegen? Tegyük fel, 5 államilag finanszírozott évet töltött egyetemen, akkor a végzés után 14 évvel kap egy levelet, hogy most már aztán húzzon bele, mert irgumburgum? És ha nem húz bele? Vagy ami a legrosszabb: haza se jön? Akkor mi van? Kell, hogy jogilag is kényszerítsük erre a fiataljainkat?

Mert miért is megy ki? Valószínűleg a legtöbben azért, mert itthon vagy egyáltalán nem kap munkát, vagy ha esetleg mégis, a jövedelem/megélhetési arány drasztikusan jobb. Foglalkozzunk az első esettel: akkor azokat a szakmákat - jogász, közgazdász - miért nem támogatják (más szóval: miért tartják fenn kizárólag a jómódúak gyerekeinek), amellyel el is lehet helyezkedni? OK, azzal magam is egyetértek, hogy évi több ezer jogász nem kellene. De száz, esetleg annyi sem?



Arra a kérdésre, hogy a jogász- és közgazdászképzésre miért nem szabadítottak fel keretet, azt mondta: ezeket a kormány piacképes szakmaként megtérülő területnek látja. Az az alapvető koncepció, hogy a köz javát szolgálókat hozzák helyzetbe állami ösztöndíjakkal - hangsúlyozta a kormányszóvivő.



(Forrás: atv.hu)



Tehát amivel el lehet helyezkedni, az nem a köz javát szolgálja, amivel meg nem lehet, azoknak a végzőseit meg kössük röghöz, különben elmennek? Jó, tudom, sarkítom a dolgot, és messze nem ennyire fekete-fehér ez, de ez a gondolatmenet sejlik fel a döntések mögött, már ha ezt annak lehet nevezni.

De talán az a legnagyobb baj, hogy egyre többen nem szimplán munkát vagy jobb munkát vállalni mennek ki, hanem mert így nyilvánítanak véleményt a döntéshozatal és érvelés e rendszeréről?


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:


Thursday, June 7, 2012

N. Konzultáció: golfozunk vagy szórakozunk?

Van itt ez a nemzeti konzultáció. Naív ember azt gondolná, kíváncsiak a véleményünkre, igaz kicsit lejt a pálya a kérdésfeltevésekben, de a végén majd feldolgozzák, kapunk egy számot, hogy ezt szeretné a nép. Erre mit látok ma?

Aszongya a hirdetés: "Azt gondoljuk, tovább kell emelni a minimálbért."

Mivanmivanmivan? Most akkor érdekel a véleményem, vagy megmondják a véleményemet? Persze gondolhatnék arra is, hogy csak a reklámcéget kell kicsit kistafírozni, volt már ilyen, de tartok tőle hogy most ez nem az, ha meg villamosra költik, az nem is baj. Abba se mennék most bele, hogy az itt hirdetett minimálbéremelés és a fiatalok elhelyezkedése egyenes vagy fordított arányban áll-e. A lényeg: a reklámból úgy tűnik, a megrendelőnek érdeke, hogy ezekre a kérdésekre az itt preferált válasz kapjon többséget.

Nade. Ha azt akarják, hogy ez jöjjön ki, fel se kell dolgozni a visszaküldött kérdőíveket, elég beírni eredménynek azt, amit szeretnének. Nincs itt négypárti ellenőrzés meg OVB, azt írnak be, amit akarnak; ez biztos egyszerűbb és olcsóbb megoldás lenne.

Az megvan, amikor a Jóisten és Szent Péter golfoznak? Üt a Jóisten, és a golyó már épp megállna a lyuk mellett, amikor egyszer csak ott terem egy kisegér, bekapja a golyót, odaugrik egy nyest, megeszi az egeret, odarepül egy sas, széttépi az egész kavalkádot és a golyó kipottyan, hopp, bele a lukba.

Na - szólal meg Szent Péter - Uram, azt azért döntsük el: most golfozunk, vagy szórakozunk?

Te is érzel itt némi ellentmondást? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:

Wednesday, June 6, 2012

A vízügy nem játék!

Válságunk éveiben időről időre jön a hír, hogy megszűnt ez meg az. Na de a vízállásjelentés?

Joggal vagyunk (voltunk?) büszkék arra, hogy a magyar vízügyi szolgálat a világ élvonalában van. Nem véletlen: hazánk földrajzi helyzete, a folyóvizek által feltöltött, és jelenleg is süllyedő alföldek folyóinak árvízvédelme nem könnyű műfaj. Kicsit kisebb a tét, mint Hollandia esetében, de azért van itt nagy és veszélyes árvíz bőven. Csak az utóbbi 50 évből: Duna - 1965, 1991, 2002, 2006; Tisza - 1970, aztán 1998-2001 közt minden évben, 2006. Elég sok, és persze lesz még a jövőben is.


Keresgélnék pontosabb adatok után az adatbázisokban, de azok tegnap óta nem elérhetők. Kirúgták a komplett VITUKI-t, benne a vízjelző szolgálattal. Hogy miért, csak találgatni lehet, tippeket itt lehet olvasni. A munkatársak egy részét átveszi egy új szervezet (Nemzeti Környezetügyi Intézet, NKI), de mivel úgy tűnik, a telephely a fontos, a toronyház a Duna-parti ingatlanon (kép alul) ahonnan most menniük kell, az új helyen még nem tudnak úgy dolgozni mint eddig.

Az NKI alapításával egyidejűleg az állami vízügyi szervezet gerincét, az ár- és belvízvédelmi szolgálatot a Belügyminisztérium fennhatósága alá helyezte a kormány, mondván, az a tárca felelős a közmunkák szervezéséért, márpedig arra az árvízvédelmi létesítmények rendbetételében is szükség van

(Forrás: greenfo.hu; kiemelés tőlem)

Középen a VITUKI telke, jobboldalt a jellegzetes toronyházzal (Forrás: hg.hu)

Többen mondták már, hogy felindult állapotban ne írjak blogot. Erről az ügyről azonban nehéz máshogy. Tényleg nem tudják, mivel játszanak? Az elmúlt években amúgy is elég komoly költségvetési megszorítást mértek a vízügyre, de az infrastruktúra központi elemeit szétverni úgy, hogy nem tudják, mi lesz helyette holnap? Mi történik a felbecsülhetetlen értékű, pótolhatatlan adattárral? Árvizkor honnan lesz vízállás-előrejelzés, vízhozambecslés? Az árvízi irányítás sem az a szakterület, amelynek jót tesz, ha sűrűn szervezgetik meg pakolják egyik minisztériumtól a másikhoz. Ez a közmunkára hivatkozás meg különösen megijeszt, mert azt látom felsejleni mögötte, hogy ezen a vitális területen is politikai lózungok alapján döntenek.

Egy újabb szakmával akaszt tengelyt a kormány, mindegy, hogy bosszúból vagy ingatlanért, könnyebb közbeszerzésekért. A vízügyi szakma (és ne keverjük már össze az árvízvédelmet Nagymarossal!) nem egyszerűen egy szakma, hanem egy szolgálat. Ez az első nagyobb árvíznél kiderül, pláne ha sem eszközt, sem embert, és most már adatot sem kap eleget.

Az aktuális vízállások (még?) elérhetők.

Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:

Friday, June 1, 2012

Így tőzsdézünk mi

Majdnem 20 milliárdot bukott a magyar állam az államiba terelt magánnyugdíj-vagyon részvényeinek értékesítésekor. Eltőzsdézték, mondaná a nyugdíjvédelem felkent korifeus-hölgye. Ez különösen érdekes megvilágításba helyezi a pénztárak ellen indított hűtlen kezelési vizsgálatokat.

A pénztárak állami felügyelete elvileg a pénztártagok védelmét szolgálná. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) által kezdeményezett eljárások azt vizsgálják, hogy egyes pénztárak esetében indokolt volt-e a korábbi - a pénztárak felé igencsak megengedő - törvény szerinti maximum 4,5%-os (illetve bizonyos esetekben akár 5,5%-os) vagyonkezelői díj felszámítása, illetve hogy a pénztárak pályázatokon választottak vagyonkezelőt, vagy vagy esetleg automatikusan az anyaintézmény vagyonkezelője kapta a feladatot és a nem kevés pénzt is. Ez teljesen érthető vizsgálat, mondjuk még jobban értettem volna 2 vagy akár 4 évvel ezelőtt megindítva. Tíz éves működés során kb. 200 milliárdos tételről beszélünk, pontosabban hogy ennek mekkora része volt "jogosan" kiszámlázható, lényegében elvonható a tagok által felhalmozott magánnyugdíjszámlák egyenlegéből.

 

Ehhez képest a magyar állam, mihelyt a vagyon hozzá került, azonnal bukott kb. 18 milliárdot. Easy come, easy go, majd beszedjük sárgacsekk-adóban. (Azt azért hozzá kell tennem, hogy a veszteség csak egy elképzelt lehetőséghez képest jelentkezik: ha rögtön átadáskor eladják a részvényeket, annyivel többet kaptunk volna érte. Vagy ha nem akkor adják el, hanem később.)

Azért a kisördög még ott berzenkedik bennem. Miért most fontos a pénztárak vizsgálata? Mert most már az államnál van a pénz nagy része? Vagy hogy lehetetlenüljenek el a maradék pénztárak is, bizonytalan jogi helyzetbe sodorva a még mindig náluk kitartó pár tízezer polgárt? Vagy ez még játszik Orbánék 5 pontjából, ha a legfontosabb kettő már nem is? Akármi is a cél, a ma nyilvánosságra került szám az egészet nevetségessé teszi. "A gyorsan romló piaci körülményekhez az NGM−ÁKK páros nem tudott alkalmazkodni" - ilyenkor lehet szakemberhez is fordulni, még csak 4,5%-ot sem kell fizetni érte. Mindenesetre 600 milliárdnyi vagyont olyanokra bízni, akik "nem tudnak alkalmazkodni a piaci körülményekhez", az legalábbis hanyag kezelésnek tűnik. De a Kehi ezt nem vizsgálja.

Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához: