Showing posts with label felsőoktatás. Show all posts
Showing posts with label felsőoktatás. Show all posts

Monday, February 18, 2013

A Terem sarkából

Nem mondanám, hogy ízlésünktől távol álló lenne egy kis radikalizmus, a begyepesedett, a világot félreértő törekvésekkel szembeni lázongás éppen ezért szívünknek kedves. Mégis a lázadás különféle performance-ai utáni lelkesedés idővel csökken, és egyre inkább ott motoszkál a zemberben, hogy miként lesz ebből eredmény.


A HaHa térnyerése a decemberi mozgolódások alatt egyértelműen mutatta, hogy az aktív diákság körében a különféle intézményes hallgatói szervezetekben való bizalom – finom szólva – nem túl erős. A néhány tucat(?) szervező ezekben a napokban sikeresen vizsgázott, a kormány – bármit is mondjanak utólag a kormány-lojális értelmiségiek a nagyon megmondós, mélyelemzős műsorokban – nem a HÖOK nyomására vagy a józan belátás hatására kért időt a helyzet újragondolására, hanem az utcára vonuló fiatalok híradóból kihagyhatatlan vágóképe miatt. Ez a vágókép azonban mára megkopott.


hahaszemere2.jpg(Eredeti kép forrása: Fazekas István via EduLine)


Ha bármilyen mozgolódás megráncigálja az Öreg Oroszlán bajuszát, ha beleköt a Politika Vén Kufáraiba, akkor bizony számolnia kell a válaszlépésekkel. A hiteltelenítés első rohamainak még ellent tudott állni a HaHa, elsősorban annak köszönhetően, hogy sikerült ezeket megfelelő humorral fogadni, de mára ez is kevésnek bizonyul. A bázisdemokrácia szép és jó dolog, de a politika közelébe keveredő bármilyen szerveződések nem igazán kerülhetik meg, hogy még bázisdemokratáskodás közben is figyeljenek arra, hogy valamilyen módon bizonyítsák legitimitásukat, támogatottságukat. Amikor a fiatalember a tévében azt mondja, hogy a tagság megszavazta ezt vagy azt, akkor bizony jönni fog az Újságíró és azt mondja, milyen tagság és mennyien. Termet foglalni első körben még eljön akár ezer diák is, de néhány nap után a lelkesedés csökkenésével, a fáradság növekedésével a teremfoglalók/utcára vonulók létszáma csökken, és ugye az a fránya vágókép, ami még két hónapja erőt sugárzott, most a gyengeség látszatát kelti, Megfelelő és Értő Kezek pedig gúnyt fabrikálnak belőle.


Radikalizmushoz is kell egy nagy adag józanság és belátás. Felmérni, valójában meddig tud erőt mutatni adott szervezet, mikortól válik paródiává. Persze ez nem könnyű, hiszen aki benne van, aki lelkesedik, másként érzékeli a történéseket, a neki nem tetsző véleményeket negligálja, elhessegeti magától a kritikát, azzal az érvvel – ami részben igaz, de mégsem oly egyszerűen működnek a dolgok, hogy teljesen az legyen – hogy a kritikusok a kormány emberei.


A kormány eddig sem igazán akart érintkezni a HaHa szerveződéssel, nyilvánvaló, hogy ezután még kevésbé kényszerül erre. A teremfoglalásos, utcára vonulós mozgalmak sajátja, hogy ahogy múlik az idő, úgy válik egyre nehezebbé az erőmutatás. Az önszerveződés beleeshet abba a csapdába, hogy a lényeges pontok közül azok, amelyek a kormány számára is vállalhatóak, azok a hivatalos hallgatói szervekkel történő megállapodás eredményeiként lesznek elkönyvelve, míg a HaHa együttműködésre alkalmatlan szervezetként az egyre intenzívebb karakterölő támadások alatt elsatnyul. Szép lassan elfogy a levegő, beszűkül a tér.


Látható volt az abbéli akarat, hogy a tárgyalóasztalhoz nem férő szervezet megpróbáljon alternatív fórumokat szervezni, ezáltal bizonyítani, hogy bizony ő képes lenne szakmai alapú tárgyalásokra. A baj ezzel az lett, hogy ezeken a fórumokon sikerült olyan személyeket megvendégelni, akik többsége nem mondható politikai értelemben függetlennek, hanem vagy kötődött, vagy még mindig kötődik a baloldali-liberális ellenzéki szervezetekhez, azok értelmiségi holdudvarába tartozik. Ami pedig a nagyobb baj volt ezzel összefüggésben, hogy látványosan elkerülték a HaHa rendezvényeit a jobboldalhoz kötődő értelmiségiek, legyen ez a kötődés akár politikai, akár kulturális értelmű. Mindenképpen szükséges lett volna, akár abban az értelemben is, hogy legyen olyan, aki ellensúlyozza a kormányzati reformokat (?) támadó fórumozókat. Hogy ez helyzet a HaHa szervezési hibájából adódott, vagy a jobboldali értelmiségiek éreztek rá, hogy elkerüljék ezeket a fórumokat, nem tudom, de a megvalósulás végső formája, csak arra szolgált, hogy a kormányközeli média a teremfoglalók politikai ellenzékhez való kötődését bizonyítsák.


Előbb utóbb véget ér a lázongás. A 6 pontból valamennyi teljesül, valamennyi nem, a híradóban elmondják, hogy a kormány megvédte a fiatalok jövőjét. A Teremfoglalók beseprik az ellenzéki ígéreteket a maradék pontok későbbi rendezésére, ha még képesek valamennyi erőt sugározni tán még hivatalosnak tűnő aláírásra is sor kerül. Néhány tehetségesebb mozgalmárt megkörnyékez az E2014, hogy mit szólna egy listás helyhez, a mozgalmár így vagy úgy dönt. Az intézményesített hallgatói szervezetek megtartják szokásos évi választási szeánszukat a szokásos, többnyire borítékolható 25-30%-os érdeklődés mellett (érvényesség határa 25%, de mi nem vagyunk gonoszak, hiszünk még a 25,09%-os szavazói arányban is), és mintha minden rendben volna velük, folytatják működésüket, a kormány megveregeti hátukat, hogy lám ilyen a felelősségteljes diákság felelősségteljes szervezete. Az egész oktatás alapjait feszegető új kihívásokra eközben nem hogy válasz nem születik, de még kérdés szintjén se merül fel. A Nagy Kerék gördül tovább.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Monday, February 11, 2013

Zsoldos patrióták

Balog Zoltánt meglepte a hallgatók tiltakozása a röghöz kötési szándék miatt. De csak egy picit. Talán azért ilyen csekély mértékben, mert valamelyest emlékszik még ő is szabadság ízére.


De ha Miniszter Urat mégiscsak (értsd: tényleg, őszintén) meglepte a tiltakozóhullám, úgy azt kell gondolnom, hogy Balog úr nem érti, miről is van itt nagyban szó. (Ez esetben viszont alkalmatlan a felsőoktatási rendszer kormányzására.) Ha pedig érti - miközben azt mondja, hogy nem: akkor sajnos hazudik. Utóbbi „megoldásnak” van racionalitása: az elmúlt hetek jobboldali propagandáját tekintve teljesen világos, hogy a Fidesz törekszik „az ügyet lezártnak tekinteni” (ez amúgy is szokása) és a további ellenállókat ellenforradalmároknak bélyegezni (akiket természetesen maga Ron Werber fegyverzett fel és képzett ki – talán még egy kis Krav Maga oktatásban is részesültek, hátha közelharcra kerül majd sor). És ezzel beindul az összeesküvés-gyár, beindul a kommunikációs önvédelmi rendszer. Mint eddig minden alkalommal: "aki nincs velünk, az ellenünk". Pont.


roghoz_kotes.jpg


Csakhogy Balog úrék ezúttal nagyon melléfogtak. A hallgatókból ugyanis nem az ellenzék csinált zsoldosokat, hanem a Kormány szeretne. Méghozzá legálisan. A hallgatói szerződés nem más, mint fizetett patriotizmus: az állam így próbálja kifizetni a diákok haza iránti hűségét. Ez azonban nonszensz. A hazafiság ugyanis nem pénzkérdés. A hazaszeretetet nem szabad idomítás útján kikényszeríteni. Annak egyrészről belülről kell fakadnia, másrészt nemcsak a Hazának kell megfelelni, hanem a Hazának is meg kell felelnie.


Nem az a hazafi, aki adót fizet, hanem aki hazafi, az adót is fizet. De az adózásnak több formája is lehetséges. Így az is lehet hazafi, aki elmegy külföldre, mert talán valamikor az életben tesz majd valami olyat, amire büszke lesz a hazája. Például jó hírét viszi az országnak. Például kapcsolatokat teremt és szélesít a külföld, a külhon és Magyarország között. Például megosztja tapasztalatait azokkal, akik majd egyszer hazajönnek. Például kintről támogat itthoniakat. Például befogadja, segíti olyan honfitársainkat, akik valamilyen okból kimennek. Például reményt ad, hogy nem vagyunk egyedül, bezárkózva.


Ellenben a zsoldost csak addig érdekli megbízója, amíg az fizet neki.


Ha a Kormány így folytatja tovább, a részben feldühödött, részben elkeseredett emberek aligha fognak hazatérni. Aligha fognak adózni országunknak. Aligha fognak szeretettel gondolni hazájukra.


De ha Balogék még mindig nem értik, tessék, elmagyarázom nekik a lóvé nyelvén: Magyarország jelenlegi csúfos gazdasági helyzetében nem engedheti meg magának, hogy szelektáljon „hazafi és kevésbé hazafi” hallgatója között. Annyira le vagyunk maradva, olyan kilátástalan a helyzetünk, hogy minden egyes emberünkre szükségünk van. Orbánék most nem játszhatják el a szigorú edző szerepét, aki leteremti csapatát az öltözőben a félidei vesztes állás miatt. Fenyegetőzéssel, zsarolással ez a csapat ugyanis nemhogy veszíteni fog, de egy része fel sem megy már a pályára. Inkább elmenekül jó messzire és vissza se néz többet. Maximum az eredményjelzőt.



Miniszter Úr kijelentésére, miszerint "a hallgatói szerződést több ezer fiatal egyébként tavaly ősszel aláírta, mindenfajta tiltakozás nélkül” nem szívesen reagálok. Főként annak tükrében, hogy ma már tudom: a Fidesz szerint a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások lenyúlása is „óriási siker”, hiszen csupán néhány tízezren írtak alá visszalépési nyilatkozatot. Az én logikám szerint a kényszer, illetve a megfélemlítés és a közöny nem siker. De az is lehet, hogy rosszul látom.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:


Monday, February 4, 2013

Felsőoktatás: mínusz egynegyed a gyakorlatban

Másfél hónapja, a költségvetési törvény elfogadása óta tudjuk, hogy a kormány törvénybe vésett szándéka szerint idén 123,5 milliárd forint állami pénzből gazdálkodhatnak a hazai egyetemek és főiskolák. Egy évvel korábban ez az összeg még 157,5 milliárd forint volt. Ez kicsit több, mint 21%-os csökkentés egyik évről a másikra, úgy, hogy a nominális csökkenés 2008 óta folyik. Hát most felgyorsult.


Abszolút értékben a legnagyobb elvonások a nagy egyetemeket fogják érni. A Napi Gazdaság hétfői értesülései szerint például az ELTE, az ország első és nemzetközi szinten (bár többszázadik, de) legjobban jegyzett egyeteme költségvetésének bő negyedét veszti el egyik évről a másikra. Minthogy a csökkentés folyamatos, működési tartalék már nincs, és ha ez így marad, az olyan nagyon mást nem jelenthet, mint minden négyből egy dolgozó elbocsátását. Az már csak kis színes, hogy a hétfői Magyar Nemzet szerint a felsőoktatás egyenesen több pénzt kap - persze az összegzett hiányokból előálló többlet országában ilyesmin már nem lepődünk meg. És persze sorolhatnám az itteni elvonásból létesítendő futballstandionok, kolbászparkok ügyét, meg a közmédia többletjuttatásait, hogy felhívjam a figyelmet egy magát konzervatívnak tartó kormánynak a költségvetésben világosan megmutatkozó értékrendjére. Most azonban másra terelném a szót.


Szóval nézzük csak végig, mire is volt jó ez az egész felsőoktatási huzavona december közepe óta? Végül is - egyelőre és nagyjából - visszatértünk a tavalyi keretszámokhoz, csak az egyetemek költségvetése lett a negyedével-ötödével kevesebb. Nekem már csak egy kérdésem van az egyetemi oktatókhoz: a világos számtan (minden négyből-ötből egy mehet) elég ahhoz, hogy tömegesen csatlakozzanak, csatlakozzunk a jövő héten újrainduló diákmegmozdulásokhoz, vagy folytatódik a sült galamb röptének kedvező irányú megváltozásába vetett mélységes hit?


Igen, persze, felsőoktatási kerekasztal meg tárgyalások, meg lehet bizakodni is. De addig, amíg nem jelenik meg a Magyar Közlöny a 2013. évi költségvetés felsőoktatási keretszámainak legalább a tavalyi évire történő visszaállításáról, addig - már csak az érdekünkben tárgyalók pozíciójának erősítésére is - hangot kell adnunk nemtetszésünknek.


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Saturday, February 2, 2013

Tandíj-ügy: visszahozza a keretszámokat a kormány

A decemberi diáktiltakozásokat és a kormány párhuzamosan folyó, szélkakasként forgó véleményét a keretszámok ügyében már egy jó hónappal magunk mögött hagytuk. Volt közben egy ünnepi időszak, meg egy vizsgaidőszak, illetve a hallgatók választott képviselőivel egy részleges megállapodás. Most azonban kezdődhet minden elölről. Ismét itt a felülről korlátos keretszám, csak ezúttal intézményi kapacitásnak hívják.


Először volt az egyetemek költségvetési kiadásainak visszavágása. Ezzel párhuzamosan jelentette be a kormány, hogy a teljes állami finanszírozású képzési helyek számát az alap- és felsőfokú szakképzésben harmadára veszi vissza. Elvileg az így visszatartott pénzt kétszer annyi "félfinanszírozású" helyre költötte volna, de ezek a helyek már érdemi tandíj (oppardon: képzési hozzájárulás, de itt megint csak a név változik) ellenében tölthetők be. Emiatt tavaly a lényegesen kevesebb félfinanszírozású hely töredékét sem sikerült betölteni. A harmadolás a hallgatói szervezetek véleménye szerint a tandíj bevezetését jelentette. Meg is indultak a tiltakozások, és folytak országszerte mintegy két hétig.


Az első hét végére Orbán felismerte az ebben rejlő veszélyt. Le is ült egy kirakat-konzultációra a diákság képviselőivel (oppardon: a Fidelitas néhány tagjával) egy romkocsmában, hogy távozáskor kijelentse: nincsenek keretszámok: aki megüti a szintet, felveszik. Hogy mi a szint, azt 3 napon belül a miniszter megmondja. Közben ugyan Matolcsy tovább vágta az egyetemek apanázsát, de lássuk, mire jutunk keretszám nélkül.



Aztán persze nem lett 3 napon belül semmi, meg aztán szilveszterig sem, sőt - a 16, eredetileg teljesen fizetőssé tett sztár-szak esetét leszámítva - máig sem. Van viszont újra keretszám: itt lehet megnézni, hogy államtitkárság mekkora létszámban limitálja a vidéki, itt pedig, hogy mekkorában a fővárosi egyetemekre felvehető létszámot. Ha csak a nappali tagozatos létszámokat nézzük, 2012-höz képest intézményi szinten inkább az enyhe növekedés a jellemző (mondjuk az ELTE esetében pont nem). Azt is el kell mondjam, valahol logikus a limitálás, csak azt nem tudom, miért kellett akkor dumálni a levegőbe az ellenkezőjét. Gond 3 ponton jelentkezik:


1. A HVG értesülése szerint a szakos eloszlás már komolyabb eltéréseket, több népszerű szakon érdemi csökkenést mutat. Összeállításuk szerint néhány kritikus esetben az államtitkárság, és nem az intézmények döntöttek a kapacitásokról.


2. Továbbra is érvényes a felsőoktatási szektort érintő 20-25%-os forráselvonás. Nem világos, hogy ha ezt a kormány komolyan gondolja, és fűnyíró-elven mindenkitől elvon ekkora pénzt, akkor ötödével-negyedével kevesebb oktató tanítson átlagban ugyanannyi diákot?


3. Amit Orbán csodaszerként mondott a tiltakozások leszerelésére: "nincs keretszám", az most megdőlt.


Összességében: a teljes decemberi-januári huzavona eredménye eddig az, hogy kb. megmaradnak a 2012-es keretszámok, 20-25%-kal alacsonyabb állami finanszírozás mellett. Itt tartunk ma.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:


Friday, February 1, 2013

Képzőművészeti: a kormány problémakezelésének állatorvosi lova

Néha eltűnődöm: hogy vezetik hazánkat? A Képzőművészeti Egyetem csodás megmenekülésének (és mellette a többi egyetem ellehetetlenítésének) módja kitűnően foglalja össze az általános és egyedi, a megszorító és kiskapuzó, az "elvonó" és a "jóságos" elemeket, amelyek viszont csak enymással állnak ellentétben. De nagyon!


Mi is a történet? A felsőoktatási intézmények diáktüntetéseket is kiváltó kálváriája nem decemberben kezdődött, de akkor ért el olyan szintet, amely már a működési alapjaiket veszélyezteti. Az ágazatot érintő működési célú állami költségvetés-csökkentés mértéke több mint 20%-os: ennyivel kapnak kevesebbet az egyetemek oktatók alkalmazására és a képzések dologi költségeinek fedezetére. A Képzőművészetit ez különösen súlyosan, 300 millió forint értékben érintette: ez a tavalyi költségvetés 38%-a, ezzel 2008 óta nominálértékben kevesebb mint a felére csökkent az egyetem állami finanszírozása. Összehsonlításként: hasonló nagyságrendben csökkent a lényegesen nagyobb Corvinus Egyetem állami költségvetése: itt a csökkentés 30% körüli.


Hadd tegyem hozzá, olyan két éve lehetett tudni: a Széll Kálmán-tervet akkor, a magyar EU-elnökség idején fogadta el a kormány. Ebben benne volt a tavalyelőtti után a tavalyi elvonás értéke is, ez utóbbin aztán Matolcsy a költségvetés elfogadása előtti módosító indítvánnyal különösebb érvelés nélkül 11 milliárdot (újabb 10%-nyit) srófolt. Ez lényegében minden olyan felsőoktatási intézményt a csőd szélére vagy csődbe visz, amelynek költségvetése az államtól függ. Természetesen az állam fenntartóként, finanszírozóként meghatározhatja, hogy X egyetem kell, Y pedig nem, de nem ezt teszi: mindegyiket lehetetlen helyzetbe hozza. Ez tehát az első lépés: a kormány megteremti a problémát.


A második lépésben a Képzőművészeti rektora levelet ír mindenkinek, aki számít: őszintén leírja, hogy ők takarékoskodtak eddig is, elmentek a falig, nincs tovább:



egyetemük már korábban is stabilan, kiegyensúlyozott pénzügyi mutatókkal működött. „Decemberig nem volt kifizetetlen számlánk, a működésünket már korábban racionalizáltuk.” Az egyik ilyen lépés volt az, hogy előnyben részesítették a nyugdíjas tanárok alkalmazását, ebben az esetben a járulékokat ugyanis nem az egyetem fizeti.



Az egyidejűleg zajló közszolgálati "nyugdíjasmentesítési" program mellett persze találunk ebben érdekességet, és lesz (van) még ebből gond: a nyugdíjas tanároknak előnyben részesített, sőt bármilyen alkalmazásának mostanában vége: nyilatkozniuk kell, hogy nyugdíj vagy fizetés. Az eddigi elvonás ösztönzött tehát egy - egyébként hosszabb távon fenntarthatatlan kiskapu keresésére szorította az intézményt, amit azonban most a kormány épp nagy lendülettel becsuk. A fenntarthatatlanság így kivédhetetlen pofonként jelentkezik.



A Rektor levele azonban célba ért! Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár a levél számos címzettjének egyike, annak vétele után megkereste Orbán Viktort. És itt jön a deus ex machina:



A képzőművészeti egyetemnek minden támogatást meg kell kapnia, hogy folytatni tudja a munkát. A művészeti képzés zavartalanságát biztosítani kell, mert ez fontos ügy.



mondja neki Orbán, és a szomorú történetből tündérmese lesz, legalábbis egy évre és egy viszonylag kis intézménynek. A második lépés: a megfelelő embernél kell kilincselni, aki az egyetlen érdemi döntéshozónál ki is tudja járni a megoldást. Hogy világos legyen: nem azért nem a hatáskörileg illetékes EMMI válaszolt, mert nem akart, hanem mert a NER-ben ő ebben nem dönthet. Egyvalaki dönthet: a legfőbb vezető, akinek Lázár vezeti a hivatalát. Amit az EMMI megtehetett, azt Maruzsa államtitkár úr korábban már javasolta a rektornak:



...vegyenek fel minél több elsőévest, többet, mint amennyit amúgy terveztek, és az utánuk kapható állami fejkvótából működtessék az egyetemet. Az aktuális felsőoktatási szabályok szerint "az elsőéves hallgatók felvételének immár keretszámok nem képezik akadályát,. csupán a minimális ponthatár elérése, továbbá a felsőoktatási intézmények kapacitása szabhat gátat a sikeres felvételinek - szól a levél. - A 2013-as általános felvételi eljárás lezárását követően a létszámnövekedésből fakadó képzési többletköltséget (magyar állami ösztöndíj), annak pontos összege ismeretében a központi költségvetés biztosítja.



A szakminisztérium felsőoktatási államtitkára tehát csak annyit tehetett az ügyben, hogy egy újabb kiskaput javasolt: minthogy a pillanatnyilag épp korlátlannak tűnő keretszámok miatt elképzelhető, hogy az állam korlátlanul megtéríti majd a felvettek képését, vagyenek fel többször annyi diákot mint eddig, és majd azzal éljék túl a helyzetet. Persze a végső döntés itt sem az ő kezében lesz: nyilván ha minden egyetem ezt tenné (mint mindjárt látjuk: nem tudják ezt tenni), akkor egy újabb miniszterelnöki ukáz új helyzetet teremthet, ami után ismét Lázár úrral kell levelezni.


És miközben a Képző ügye csodás (bár elég rövid távú) megoldást nyert, azért ott vannak a többiek, a sokkal nagyobbak, akiket Orbán (eddig legalábbis) nem nevezett "fontos ügynek". Például, csak a csütörtöki híreknél maradva: a Corvinus. Mit is mond róluk Lázár?



Ezek (A Képzőművészeti - TG) kis egyetemek, ahol kis segítséggel is nagy dolgokat lehet elérni. (...) A nagy egyetemeknek milliárdos problémáik vannak (...) Ezekről Balog Zoltán EMMI-miniszter személyesen tárgyal az egyetemmel.



Tárgyal hát, de mint láttuk, döntést nem hozhat. Több milliárdos hiány csak tízezres nagyságrendű többlet-hallgató felvételével lenne lehetséges, egyedül a Corvinus esetében. Ennyi egyrészt nincs, másrészt nincs is rá gazdasági igény, harmadrészt meg a jelenlegi oktatói gárdával nem lehet háromszor annyi hallgatót akár csak a maihoz megközelítően hasonló szinten tanítani.


Összefoglalva: a kormány előállít egy, az intézményei számára kezelhetetlen helyzetet, aztán aki a megfelelő csatornákon próbálkozik (katonai szóval: a szolgálati utat megkerülve, egyenesen a Főnök ajtónállójának ír), az célba érhet, ha kérése nem kerül sokba. Rendszerszintű megoldás, nem? És így vezetnek minket. A Főnök és ajtónállója ráadásul még a jótevő szerepében is tündökölhet, hiszen az ő közbeavatkozásuk nélkül nem menekülhetett volna meg a Képzőművészeti attól a problémától, amelyiket egyébként pont ők találtak ki. A többi egyetemmel meg majd csak lesz valami.


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Sunday, December 23, 2012

Pávatánc a diákokkal

Kezd nagyon menni már ez a pávatánc-dolog. Nem arra gondolok most, hogy a gazdasági miniszter szerint épp a valutaalap tukmálná ránk a pénzt, ami viszont nekünk nem kell, most új színpad nyílik a pávatánc-színházban. Most mintha a diákok felé járná ezt a kormány. A legújabb hír szerint már áprilisig tárgyalnának a követelésekről.


Hogy is mondta a Nagy Klasszikus júniusban?



...ezt a pávatáncot - az elutasítót - úgy kell előadni, mintha egyébként barátkozni szeretnénk... majd a hét javaslatból 2-3-ra, amit úgyis megcsináltunk már, csak ők nem vették észre, rábólintunk, a maradék kettőre amit nem akarunk, úgy meg utasítjuk el, hogy a többségét tulajdonképpen elfogadtuk.



A Valutaalap-tárgyalások pávatáncos időhúzása után a szemünk előtt rajzolódik ki egy újabb performansz a diáktüntetések miatt elkerülhetetlenné vált tárgyalások kapcsán. Az elmúlt két hét sorozatos vargabetűi, elképesztő sebességű kormányzati álláspont-változásai után most Balog Zoltán miniszter a tárgyalások áprilisig elhúzását kezdeményezte.



Az "elutasító pávatánc" sikerének azonban mindig van külső feltétele is: a másik félnek bele kell nyugodnia abba, hogy elutasították. A Valutaalap és a kapcsolódó EU-tárgyalások esetén a másik fél ezt nyilván elfogadja, legfeljebb csodálkozik kicsit, hogy akkor miért erőltettük a segítséget tavaly novembertől. Ha nem üt be nemzetközi pénzügyi pánik, a dolog, érdemi kamatfelárral, de összejöhet. A diákokkal való konfrontációban azonban az a kérdés, hogy ha a végén kiderül, hogy semmilyen engedményt nem értek el (sőt, jelen állás szerint rosszabb a felsőoktatás helyzete, mint a tiltakozások előtt), akkor nem kezdődik-e elölről az egész. Ez pedig két okból is érdemi kockázat a Fidesznek: tavasszal melegebb van, akkor a tüntetés is inkább buli mint fagyoskodás, és hát négy hónappal közelebb leszünk a választásokhoz.


Két dolog motiválhatja a kormányt. Bízhat abban, hogy a diákok nem tartanak ki - ne menjünk esélylatolgatásokba, most nem tudhatjuk, hogy így lesz-e. És ott lehet az elutasításra játszó magatartás mögött az, hogy nem szabad engedni, mert akkor minden tiltakozó előtt ott a recept, mit kell csinálni. Akármelyik is a fő ok, amiért a kormány nem enged ebben a kb. 30-40 milliárd forintos, tehát a költségvetés fél százalékát sem elérő kérdésben, a kezdeményezést kiadja a saját kezéből: most már a diákok döntik el, hogy elfogadják ezt, vagy folytatják a tiltakozásokat.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:


Thursday, December 20, 2012

Felsőoktatás: egy lépés előre, kettő hátra

A kormány elmúlt két hétben produkált felsőoktatás-ügyi csavarjai mintha a világvégére játszanának: pénteken úgyis lehúzzák a rolót, akkor minek megcsinálni rendesen? A rossz hír, hogy - legalábbis ha ezeket a sorokat olvasni lehet - nincs vége a világnak, és a kormányzati ciklusnak sem. Mégiscsak le kell tenni valami tervezet-félét az asztalra, lehetőleg olyant, ami emlékeztet az ígéretekre. Jó nem a 2-4 évvel ezelőttiekre, de legalább a tegnapelőtt mondottakra.


Keretszámok nincsenek - mondja a nagyfőnök és megbízza a minisztert, hogy három nap alatt dolgozza ki. Legalább ötvenötezer állami finanszírozású helyre veszünk fel jelentkezőket jövőre, akik teljesítik az elvárt minimális pontszámot. Pontszámlista Karácsony előtt - mondja a kormányszóvivő szerdán. Csütörtök este meg azt mondják, hoppá, mégsem, sőt újévig sem. Az ugye világos, hogy innentől kormányszóvivői bejelentéseket senki nem fogad el tüntetéseket lezáró problémamegoldásnak?



Hát hogy a jó életbe lehet ekkora betűkkel kiírni a kormány cégérére, hogy: NEM ÉRTÜNK HOZZÁ, csak dumálunk a levegőbe? És ezt középiskolás gyerekek simán megértették szerda este, pedig akkor még az újabb fordulat legfeljebb a minisztériumi irodákban érett. Nem tudja a kormány, hogy (a pár tízmilliárdos, ekkora balhét messze nem érő forráskivonás mellett) mit is akar pontosan a felsőoktatástól, az pedig kifejezetten riaszthatja, hogy akarjon bármit, az rengeteg, nem látványos aprómunkával jár. Persze ha nincs ötlet és képesség a változtatásra, akkor lehetne azt is csinálni, hogy nem nyúlnak hozzá, de hát nagyon kellenek a tízmilliárdok a TEK költségvetés-növelésére, pár stadionra, hogy a Közgépet ne is említsem.


Úgyhogy változtatunk, ha fene fenét eszik, akkor is. Igaz, hogy megígérem szerdán, hogy aki megüti a mércét az mind ingyen tanulhat, de csütörtökön azért megmondom, hogy a valamiért feketelistás jogászokon és a közgazdászokon kívül hány más szakmában sem lehet tandíj nélkül egyetemre járni. A Fidesz tevékenységét eddig is nagymértékben az befolyásolta, hogy mondatai és tettei hogyan adhatók el a médiában, hogy reagál rá a kontrollcsoport. Az viszont, hogy az erre alapozott optimalizálás naponta változzon, új fejlemény. Az eredmény: a felsőoktatás kilátásai ma rosszabbak mint 2 hete, a tiltakozások megkezdődésekor: a jövő évi büdzsé még 11 milliárddal kevesebbet szán a szektornak és a tisztán fizetős szakok listája is hosszabb lett. Eközben bármit mondanak, nem lehetünk biztosak benne, hogy nem pont az ellenkezőjét készítik-e elő.


És ezt már a tizenévesek is látják.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Monday, December 17, 2012

Tandíj-ügy: ezerrel pörög a Fidesz-szélkakas

Az ember azt hinné, nem lehet fokozni. 2008-ban népszavaztat a Fidesz a tandíj ellen, most meg bevezetné... vagy bevezette volna... vagy nem is tudjuk szerdáig, hogy mit akarnak. Erre jön a minden- és közgépvédelmi szóvivő asszony, és teker akkorát a szélkakason, hogy az rögtön elfelejti a perdületmegmaradást meg a precessziót fordultában.


Azt mondja minden fideszesek Gabriellája, hogy



A Fidesz egyetért azzal, hogy ingyenes legyen a felsőoktatás azoknak, akik Magyarországon szeretnének dolgozni. Nagy várakozással tekintünk a szerdai kormányülés elé, ahol döntenek a részletekről. Addig is a Fidesz oktatási kabinetje minden támogatást kész megadni, hogy a diákok számára legjobb megoldás megszülessen. Az MSZP-t pedig felszólítjuk, hogy ne hergeljék a tanulni akaró, jó szándékú, jövőjükért aggódó diákokat.



 



Mivanmivanmivan? Tessék mondani, ezt akkor nem lehetett volna, amikor a Kedves Vezető még nem mondta meg, hogy mégse legyen tandíj? Múlt szerdán ez még ütött volna, így meg inkább stand up comedy, vagy inkább 1984:



Óceánia Keletázsia ellen visel háborút: Óceánia mindig is Keletázsia ellen viselt háborút.

Öt esztendő politikai irodalmának nagy része most tökéletesen elavult. Villámgyorsan helyesbíteni kell mindenféle tudósítást és feljegyzést, újságokat, könyveket, röpiratokat, filmeket, hanglemezeket és fényképeket. Noha semmiféle utasítást nem adtak ki, mindenki tudta, hogy az osztály vezetői azt szeretnék: egy hét múlva egyetlen célzás se maradjon sehol az Eurázsiával való háborúra vagy a Keletázsiával való szövetségre.



Nekem nem is az a fő kérdésem, hogy a múlt héten ennél kevesebb cinizmusért a hídra vonuló diákok ezt beveszik-e? Még csak nem is az, hogy mit csinált a Fidesz emlegetett "oktatási kabinetje" az elmúlt hónapokban, években? Hanem mit fognak szólni Orbán sajtóbeli szőcsövei, illetve a meggyőződéses fideszes kommenterek ezután? Ezt a dupla kanyart azért nehéz lehet elmagyarázni, elsősorban saját maguknak.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:


Saturday, December 15, 2012

Góg és Demagóg fiai

Orbán Viktornak erős hete volt. Csökkentette a rezsiköltségeket, elfogadtatta a költségvetést, megoldotta a jövő évi minimálbért és ráadásként a hét végéig - de legkésőbb szerdáig - megoldja a felsőoktatási reformot is. Akinek kételyei támadnak korunk első számú politikai szuperhősének képességeivel szemben, emlékezzen csak vissza az elmúlt két és fél esztendő elsöprő lendületére.


Orbánék két hét alatt helyreállították a közbiztonságot. Egyetlen nagyobb huszárvágással (aztán még pár kisebbel) megvalósították a „nyugdíjvédelmi” reformot. Pár hónap leforgásával rendbe tették a jogállamiságot és megerősítették a sajtószabadságot. Kifehérítették a gazdaságot. Magyar kézbe került a stratégiai ágazatok nagy része.


Ki az, aki kibírta eddig röhögés nélkül?


És ki az, aki elhiszi ezek után, hogy a „felsőoktatási reform” valóban reform és nem lenyúlás, bedöntés? Orbán nem hitte el, amikor 2008-ban elemi erővel sújtott le a tandíj-tervezetre. Mi meg azt nem hittük el mostanáig, hogy egyszer ennyire szembe fogja köpni saját magát. Nem hittük el, hogy képes még a saját (stabil) választói rétegének tetemes hányadát is feláldozni Matolcsy tanár úr gazdasági fantazmáiért. A demagógiáért.


demagogia.jpg


Nem hittük el, hogy az államadósság ellen harcoló Fidesz adósságcsapdába akarja hajszolni a diákokat. Mert ép ésszel nem fogható fel, hogy mit érez egy 21-23 éves friss diplomás, amikor 2-5, vagy akár 10 millió mínusszal vág neki a nagybetűs életnek. Demagógia? Aligha.


A Fidesz Gyurcsányékkal szembeni sikerét nemcsak az garantálta, hogy Fletóék öngólok egész sorát lövöldözték be hálójukba, hanem az is, hogy az emberek mindennapjaira leselkedő veszélyekkel tudtak riogatni nyolc éven keresztül. Kezdve a „gáz-ár-emelés”től a tandíjon és az egészségbiztosításon keresztül a devizahitelekig minden olyan témára ráültek, amiről tudták, hogy biztosan érdekli a népet. Populizmus volt? Hát persze. Demagógia? Aligha.


Most viszont a rontás visszaszáll. Ezt pedig maguknak köszönhetik. Ma-guk-nak. Hiába kürtölik szét a jobboldali médiumokban, hogy az egész műbalhé, amit az ellenzék generál. Hiába sírnak, prüszkölnek, őrjöngnek, mert „az egész világ összefogott ellenük”: saját híveiken kívül már senkit nem érdekel. A tandíj nemcsak 2008-ban, hanem ma is életbevágó kérdés. É-let-be. Az ellene ágálás populizmusnak populizmus, de nem demagógia.


És ez az a pont, ahol Orbán Viktor „reform”-lendülete megtört. Rajta kívül talán már mindenki tudja - csak még nem merik megmondani neki. Bátorság.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Thursday, December 13, 2012

Felvételi matek vagy matek felvételi?

Számoljunk egy kicsit. Nem lesz olyan bonyolult, mint egy matek felvételi, ez csak egy kis felvételi matek, játék a számokkal, a négy alapművelet elég hozzá. Egyszerűnek is tűnik, így aztán csak a miértet nem értem. Miért kell ez az egész keretszámos balhé a kormánynak most?


A 2012/13-as tanévben (tehát idén) elkezdhette tanulmányait 30 ezer teljes állami finanszírozású hallgató, és az erdetileg meghirdetett 15 ezerhez helyhez képest kb. kétezren a "félárú" képzésben (alapszakokról, illetve az ötéves, osztatlan képzésekről beszélünk). Most a bili azon borult ki, hogy a 2013/14-es tanévtől (jövő szeptembertől) lenne 10 és félezer teljes állami finanszírozású hely, és kb. 40 ezer "félárú" - utóbbiról szólnak az aggodalmak, hogy (1) ez az átlag felvételiző, illetve családjaik számára még mindig megfizethetetlen, és emiatt (2) mi van, ha erre ugyanúgy nem jelentkezik senki, mint idén?


Nade. Akkor miért csinálja ezt a kormány? Ha vissza-felezné a 40 ezret, és adna a maradék félannyi diáknak teljes állami finanszírozást, pénzben ugyanott lenne. Ekkor ugyanis ez a 20 ezer hely jönne hozzá az eleve is tervezett tíz és félezerhez, ami kb. 30 ezer - annyi mint idén. Ha erre van pénz a tervben, akkor miért nem marad úgy, ahogy idén van - és ami politikusok számára is ehető: amit már lenyeltek az érintettek? És hát ne felejtsük el: az idei szám is elég jelentős csökkentés a korábbi évekhez képest, tehát ha ide jutunk vissza, örülni meg győzelmet ünnepelni azért nem kellene.


Innentől csak találgatok - mert indok, az persze szokás szerint nem volt. Négy lehetőséget látok:



  1. Azért, mert így kétszer annyi hallgatót lehetne "röghöz kötni"?

  2. Azért, mert hátha tényleg nem jelentkeznek ennyien, és akkor jöhet a 27 milliárdos spór Széll Kálmán-módra?

  3. Netán azért, hogy érezze a diák, hogy mekkora kakiban van az ország (megjegyzem, ez Bokrosnak sem jött be, pedig ő érvelt is mellette)?

  4. Arra már gondolni sem merek, hogy netán azért, hogy lehessen nyomni a rizsát: "kétszer annyi hallgató tanulmányait finanszírozza a jóságos állam"?


A fentiek közül mindenki válassza ki a vérmérsékletéhez illőt, de persze simán lehet, hogy más ok is van. Amennyiben pedig a lemorzsolódást, vagy az "évekig lébecolást" (bocsánat a jól tanuló hallgatóktól, ezek az érvek hangzottak el a napokban) akarnánk elkerülni, azt meg nem így kell. Ahhoz felvételiztetni kellene, megint. Érdekes, hogy ez nem került szóba, pedig nem kézenfekvő?


Matolcsy salátatörvénybe bújtatott végszavazás előtti módosítója pedig még ebben a helyzetben is tovább faragja a felsőoktatás állami forrásait. Ez már nemcsak a hadüzenet, ez maga a háború!


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Wednesday, December 12, 2012

Diáktüntetések: a hazugság ára

Hétfő után szerdán is utcára vonultak az egyetemisták és középiskolások a diákhitel mögé bújtatott költségtérítéses képzés, magyarul a tandíj ellen. Ráadásul fagyos hideg ide vagy oda, valószínűleg folytatás is lesz, márpedig ez ismét egy nagyon kellemetlen szituáció a kormányoldal számára. De miért az indulatok?


1. A legnagyobb részt mindenképpen a nyilvánvaló hazugságok számlájára kell írnunk. Feltehetően nem lenne ekkora, és főképp nem lenne a tandíj kérdésén ennyire túlmutató a tiltakozás, ha pont a Fidesz nem állt volna ki ellenzékben többször is a tandíjnak még az ötlete ellen is. Az, hogy 2008-ban népszavazásra vitte Gyurcsány tandíj-elképzelését, majd elég komoly kampány végén leszavaztatta, mindenkiben azt a jogos hitet ültette el, hogy kormányon nem fog tandíjat szedni. Ráadásul ekkor már túl voltunk Öszödön, és a Fidesz végig kritizálta Gyurcsányt amiatt, hogy elismerten hazudott, emiatt elveszett legitimációról és leválthatóságról is beszélt. Most pedig ez hullik rá vissza együtt. Ha most tandíjat szed, akkor a 2008-as kampány nyilvánvalóan nem a tandíjról, csak és kizárólag támogatásról és hatalomról szólt, vagyis hazugság volt. Hazug kormány pedig nem lehet legitim, mondták ők maguk. Az akkori lépések politikai árát kell megfizetni most.



Lerágott csont ez már persze és régen is volt. Lehet felejtésre is játszani, és ha ma elkezdenének érvelni, számokat mutatni, talán több esélyük lenne (persze hogy ez miért nem megy, a következő pontban látjuk). Ehelyett most is, hát hogy mondjam, nem fejtik ki az igazság minden részletét. Mert amikor azt mondják, hogy az ideinél sokkal többen tanulhatnak majd ingyen, az így elég durva hazugság, lévén a hitel nem ingyen pénz. Hadd tegyem itt hozzá, hogy Gyurcsány meg Bajnai ellen komoly fideszes érv volt a közelmúltban, hogy nem léptek fel a lakossági eladósodás ellen, hogy nem hívták fel a figyelmet a kockázatokra. Ehhez képest az, hogy most úgy írunk kommünikét, hogy hitelből = ingyen, az megint elég érdekes bakugrás. És a hallgatók ráadásul nem Habony úr átlag célcsoportja, amely bevesz mindent, ha elégszer ismételgetik neki: szépen megmondják, hogy értik ők, csak nem szeretik, ha hülyének nézik őket. Arra meg kifejezetten berágnak, hogy mindez értük van.


2. A következő gond ugyanis a céllal van. Akár még értük is lehetne, de nem. Azt még meg lehetne magyarázni (bár mint 2008-ban láttuk, nem egyszerűen), hogy szedjünk valamilyen tandíjat, amelynek az összegével növekedjen a felsőoktatásra fordítandó összeg. Most azonban nem erről van szó: kell a pénz a sorozatos Matolcsy-csomagokhoz, így a tandíj bevezetését évi több tízmilliárdos forráskivonás mellett tervezi a kormány. Persze, szorító gazdasági szükség is van a világon; azt azonban kifejezetten nehéz elmagyarázni, hogy miközben innen kivonjuk a pénzt és tandíjat szedünk, a profi focira az itteni kivonás többszöröse megy,a közmédia költségvetése kiemelten nő, egyházi rendek különösebb indoklás nélkül kapnak milliárdokat, és miközben szinte minden intézmény a csőd szélén áll, most kell teljesen kistafírozott közszolgálati egyetemet építeni. Ja, és nagyjából ennyi a Szajol-Püspökladány közti vasúti pályafelújítás Közgéphez köthető keretösszeg-növekménye is.


3. A harmadik baj a mérték és az időzítés. A tandíjmentes helyek harmadára vágása, mindez két hónappal a jelentkezési határidő előtt, ez nagyon durva dolog. Lehetett volna előbb mondani? Talán igen, hisz amire hivatkoztak (Széll Kálmán terv 2. ütem), az másfél éve ismert. Az ember fejében ott motoszkál a gondolat, hogy kivárták a vizsgaidőszakot meg a fagyokat, hátha kisebb lesz a tüntetési kedv. És tényleg, eddig egy-két-háromezer ember ment ki az utcákra, hidakra.


Most vagy kitart a tüntetéssorozat addig, amíg a kormány úgy ítéli meg, hogy ennyit már nem ér meg a huszonvalahány milliárdnyi kivonás a szektorból, vagy nem, és marad minden a régiben. Ez a döntés nagyrészt a tüntető hallgatók és gimnazisták, illetve az esetleg hozzájuk csatlakozók kezében van. Köztes út nincs, és ez megint a kormány politikájának következménye. Ígéretekben ugyanis már senki nem hisz, ilyen irányú hitelességüket (is) elvesztették, gondoljunk csak a pedagógus életpálya-modell visszavont ígéretére, vagy a többször becsapott Bankszövetségre. Ennek a vége vagy fekete lesz, vagy fehér. Viszont legalább a mai fiatalság is tétre játszhat, mint fideszék 88/89-ben. Ellenük.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Monday, December 10, 2012

Diáktüntetés: olaj volt a tűzre a nyilatkozat

Érdekes volt a hétfői, Lágymányosról induló diákdemonstráció. Az állami finanszírozású felsőoktatási keretszámok drasztikus megvágása, gyakorlatilag a tandíj bevezetése miatt eleve elégedetlen volt a hangulat. A követeléseket tartalmazó 5 pont elfogadása után felvetődött a "hogyan tiltakozzunk" kérdése is, ötlet hangzott el az EMMI (emberi erőforrás-minisztérium) illetve az egyetem elfoglalására, nyilvánvaló célként pedig felmerült valamelyik közeli híd is. A sorozatos szavazásokon azonban nem kapott többséget egyik ötlet sem.


akihulye.jpg


Közben megérkezett a szegedi egyetemisták kormányhivatal-foglalási akciójának a híre, de amennyire a helyszínen meg tudtam ítélni, az igazi olaj a tűzre az volt, amikor kiadták az EMMI nyilatkozatát. Ennek felolvasása paprikázta fel annyira a hangulatot, hogy végül a hídfoglalás ötlete bizonytalan többséget kapott, a tömeg elindult, lezárta a Petőfi hidat és lassan, már rendőri kísérettel Pest felé vonult. Majd - ezt már nem követtem közelről - nyilván spontán ötletek döntötték el, merre legyen az arra. Szigorúan szubjektív véleményem szerint az EMMI-nyilatkozat nélkül nem ez lett volna a végkifejlet.


hidon.jpg


Két dolog mindenképp kiemelendő. Egyrészt a hallgatóságban megvolt az öntevékenység, és amikor a hatalom túlment egy általuk elfogadhatónak tartott határon, megmutatták, hogy nem akarnak beletörődni. Ilyen spontán diáktüntetés nagyon régóta nem volt Magyarországon, reménykeltő példáját adva az önszerveződésnek! A másik, az az EMMI nyilatkozata, a - szerintem - kiváltó ok, benne ilyenekkel:



Míg korábban 50 ezer diák tanulhatott állami segítséggel az egyetemeken, főiskolákon, mostantól a rendszer lényegében teljesen nyitottá válik, és akár 100-120 ezer diák is tanulhat ingyen.



Meg kell magyaráznom, hogy a Diákhitel 2 (mint általában minden hitel), az nem "ingyen"?. Hát a jelenlevőknek nem kellett. Ahogy a Hallgatói Hálózat elnöke megjegyezte: "vagy hülyék írták a közleményt, vagy minket néztek hülyének". A kormányzati kommunikátorok kezdhetnek feltenni valami új lemezt. Az 1984 reloaded láthatóan nem jön be a hallgatóknak. Lehet viszont, hogy nincs más?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Saturday, December 8, 2012

A felsőoktatás védelmében: ez csak együtt fog menni!

A magyar felsőoktatás, a mostani- és leendő hallgatók, családjuk, az oktatók és minden érintett hadüzenetet kapott a kormánytól: nincs vége az eddig is súlyos elvonásoknak - jövőre soha nem látott nemmegszorítás indul, nemtandíjjal és nemröghözkötéssel párosítva. Ha hagyjuk. Tiltakozni kell minden érintettnek, belső vitákat félretéve, és együtt kiáltani: ezt így nem!


A héten a kormány véglegesítette álláspontját: a teljes állami ösztöndíjas képzési helyek számát az egyébként is csökkentett idei szint nagyjából egyharmadára tervezik csökkenteni jövőre. A részfinanszírozású helyekből hiába kínálnak sok tízezret: idén kétezernél kevesebben választották ezt a - súlyos terheket jelentő - rendszert. Az idei jelentkezések alapján jövőre így 20-22 ezer fő körüli valóban kihasznált teljes- és részfinanszírozású hallgatói hely valószínűsíthető, vagyis az alap- és osztatlan képzésben majdnem feleződne az idei létszám. A kormánypártok tökéletesen szembefordultak a 2008-as népszavazáson képviselt álláspontjukkal.


panic_organise.jpg(klikk a képre és zene is lesz)


A döntés ellen megindult a tiltakozás a felsőoktatásban. A Hallgatói Hálózat hallgatói-oktatói fórumot hirdetett hétfő délutánra az ELTE lágymányosi kampuszára. Nem fogunk elférni: e sorok írásakor az esemény Facebook-oldalán 2300-an jeleztük részvételünket - nemhogy ekkora aula nincs, de az épületben összesen nincs ennyi hely a tantermekben. És ez csak felvezetése a szerveződő szerdai diáktüntetésnek, miközben a szegedi diákság sztrájkbizottságot állít fel. Az egyetemeket képviselő Magyar Rektori Konferencia is elutasítja a kormány határozatát.


A helyzet valóban nem rózsás. Jómagam egy fővárosi egyetem természettudományi karának helyzetére látok rá valamennyire. Jövőre az idei költségvetésének minimum negyedét, de lehet hogy harmadánál is többet veszíti el az intézmény, és ebben még nincs benne a mostani döntés hosszú távú hatása! Nem panaszként mondom ezt (na jó, egy kicsit...), hanem helyzetképként: ha az ország nemzetközileg legjobban jegyzett állami egyetemének az a kara, amely a kormány által megjelölt prioritási irányban oktat, ilyen helyzetben van, akkor mi lehet máshol? Tényleg az utolsó órában vagyunk, ha tiltakozni akarunk.


Három dolgot szeretnék a várható megmozdulások szervezőinek figyelmébe ajánlani.


Az első az, hogy ebben a helyzetben én nem igazán látok veszíteni valót. Persze, elegáns, és "politikailag nagyon korrekt" az az egyetemi és értelmiségi attitűd, hogy én tanulok, oktatok, kutatok, a tudománynak szentelem életem, politikával nem foglalkozom, vagy legalábbis nem diákként, tanárként teszem. Most a helyzet olyan, hogy ez az attitűd pontosan azt a tevékenységet veszélyezteti, amit szeretünk csinálni: a tudományokkal foglalkozást. Tessék megnézni a számokat, tessék hinni nekik: igen, ez rólunk szól, a mi jövőnkről. Ilyen egyszerű. Akkor is rólunk szól, ha nem politizálunk, hanem homokba dugjuk a fejünket.


A második, hogy az érintettek bizony sokfélék, sokféle prioritással, sokféle belső sérelemmel, adott esetben egymás felé is. Hallgatók, oktatók, nagy egyetemek és kis főiskolák, "prioritást" jelentő irányokban oktató orvosi és tanárképző intézmények, mérnöki, természettudományos és informatikai iskolák, illetve támogatásmegvonásra ítélt jogászok, közgazdászok; még mindig kormánypárti politikai szimpatizánsok és ellenzékiek: kicsit más helyzet, sok belső vita. Ezeket pedig most félre kell tudni tenni. Itt az egész rendszert érte támadás. Tisztában vagyok vele, hogy a fejkvóta-alapú tömegképzés nem jó rendszer. Ám amikor baltával jönnek változtatni, akkor erre nem jó válasz a patikamérleg: nem veszi rá a baltást a mérleg használatára.


Ha sikert akarunk elérni, ha ki akarjuk kényszeríteni a szektort lehetetlenné tevő döntés visszavonását, akkor tehát fel kell lépnünk, és ezt egységesen kell tennünk. Sem idő sem lehetőség nincs most a belső véleménykülönbségek cizellálására: együtt kell kiáltanunk: ezt így nem hagyjuk!


És ennek formájára vonatkozik a harmadik gondolatom. Nem érdemes a tiltakozási formákon sem sokat vitatkozni: ezek nem zárják ki egymást. Nem kérdés, hogy érdemes-e népszavazást szervezni, akár a 2008-as szórólapokkal: érdemes. Azt viszont látni kell, hogy még ha egységesen lépünk is fel, a kormány csak akkor fog engedni, vagy akár tárgyalni, ha úgy látja, sokat veszthet az ügyön. Ehhez pedig elsősorban látszani kell! A közmédiában sajtóvisszhangra nem számíthatunk, és a kereskedelmiek sem fognak diákfórumokról közvetíteni. Ehhez bizony utcára kell menni, ehhez akár a többi, sérelmet szenvedett csoportot is hívhatjuk. Ne féljünk tőlük: közalkalmazottként, tanárként, kisvállalkozóként, kirúgott gyári munkásként, tűzoltóként, még rendőrként is hasonlóan jártak; csak ők nem tudták elég hatékonyan képviselni az érdekeiket. Kitartónak is kell lenni: egy megmozdulás biztosan nem lesz elegendő. Annak az ábrán látható nagyhal-kontúrnak össze kell állni és kitartani.


Ismétlem: a felsőoktatási szektor hadüzenetet kapott. Ilyenkor a belső vitákat félre kell tenni, és olyan üzemmódra váltani, amely ezzel szembehelyezkedik. De kevesebbet követelni nem lehet, mint legalább a 2012/13-as keretszámok megtartását és az egyetemirányítás kancellári rendszerének visszavonását. Ha ez megvan, akkor pedig kitalálni együtt - egymással, és talán, ha ehhez partner, a kormánnyal - hogy mit is kell tenni a felsőoktatással ahelyett, hogy egy kormányzati ciklus alatt felezzük a költségvetési forrásait.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Friday, December 7, 2012

Obersovszky-interjú a láthatáron!

Nemzetmentők! Teljes harckészültség! Szorítsuk össze a fogunkat, ez most (megint) rázós lesz! Zsolt, a miniszterelnök-helyettes fővadász is fennakadt a liberál-bolsevikok hálóján. A rosseb vinné el, hogy ezek mindig találnak valamit. Ezek ilyenek. Ezek.


Zsolt lezártnak tekinti. Jól van, első lépésnek nem rossz. Külföldön tartózkodik, ezzel nyertünk egy hétvégét. A jobboldali sajtóban (majdnem) teljes hírzárlatot rendelünk el. Ha kérdezik: „lezárult a vizsgálat”. Le-zá-rult. Ennyi és nem több. Elterelő-hírek gyártása folyamatban. Felkészül Obersovszky.


Igen, beismerjük. Indokolt az alkotmánybírósági döntés a választási regisztráció ügyében. Igen, egyetértünk. Megálljt kell parancsolni az emberek listázását szorgalmazó szélsőséges politikai nézetek térnyerésének. Igen, támogatjuk Azerbajdzsán euroatlanti integrációját. Igen, elmondjuk, ha kell százszor: Gyurcsány is csalt a szakdolgozatában. Sőt, ő csalt csak igazán! Jó, Schmitt is csalt (egy kicsit), de Gyurcsány is! Ők ketten vannak a pályán, többről nem tudunk. Amúgy meg most kaptuk a hírt, hogy hazugság itt minden, mert a fiatalok haza fognak jönni külföldről. Na ugye, hát nem is akar innen elmenni senki. Miért is menne, ha olyan emberekkel élhet együtt, mint Zsolt?


Egyébként kiselefánt született az állatkertben. Hogy melyikben? Még nem tudjuk, de munkatársunk már a helyszínen tartózkodik. Hóesés várható. Jövő héten. Öltözzenek rétegesen.


Tandíj pedig nincs. Röghöz kötés nincs. Bajnai lop.


semjenzsolt_trofea.jpg


Obersovszky, hol vagy már?! Most nagyon nagy a baj, Te kellesz ide! Te olyan jól meg tudod magyarázni, amit Pali nem. Amit Zsolti sem.


Olyan szépeket szoktál mondani. És most ugyanilyen szépeket szeretnénk hallani, erre van szükségünk! Mert amit eddig látunk Zsoltitól, az nem szép.



Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Tuesday, December 4, 2012

Felsőoktatás: jön a tandíj, meg a fal

Nyilvánosságra kerültek a 2013. szeptemberben induló felsőoktatási évfolyam állami finanszírozási keretszámai. Bár a hivatkozott cikkben elég zavarosan vannak összedobálva a számok, az világos, hogy a már eleve igen súlyos vágást hozó 2012-es évhez (az Elrugaszkodás Éve, ugye) képest is komoly elvonást tervez a kormány a szektorban.


Az idei évfolyamban alap- és osztatlan képzésben (ez a "bolognai rendszerre" áttért intézményekben az első 3 éves, ún. B.Sc. képzéseket, illetve a néhány továbbra is egységes, 5 éves képzést folytató szakot jelenti) 30 ezer teljes állami ösztöndíjas hallgató felvételével számoltak, emellett 15 ezer hallgató jelentkezhetett volna "részösztöndíjra", vagyis nekik az önköltség felét kellett megfizetniük. Illetve kellett volna, mert az oktatási tárca csodafegyverének szánt képzési formára nagyon kevesen jelentkeztek.



Ehhez képest jövőre (ez már az Emelkedés Éve - valaki szólhatna a főnöknek, hogy ez a másik irány...) ugyanebben a képzési körben 10480 fő jelentkezhetne teljes állami ösztöndíjra. A teljes állami támogatású felsőoktatási helyek száma ebben a körben egy év alatt a harmadára csökken! A részösztöndíjas helyek száma - itt a felsőfokú szakképzéssel együtt - 46330 fő lenne, ami ahhoz képest, hogy idén a 15 ezres eredeti tervből harmadolt 5000-es keretszámot is csak kb. felében sikerült feltölteni, elég drámai változást tételez fel a fiatalok jelentkezési prioritásaiban. Ha ez mégsem következik be, több tízezerrel csökkenhet az egyetemi jelentkezések száma, és ezzel arányosan lehetetlenül el ekkora hallgatói tömeg képzési kapacitása. És hát ezt - a felsőoktatásban résztvevők nagy többsége számára félévenként sok helyütt több százezres költséget jelentő rendszert - ugyanaz a párt rendeli el kormányon, amely 2008-ban elsöprő többséget állított fel e népszavazási kérdése mögé:



3. Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?



A HÖOK már kimondta: a tervezet elfogadása gyakorlatilag a tandíj bevezetését jelenti. Emellett folytatják a hallgatói szerződések alkotmányossági vizsgálatát is.


Lehet, hogy a számokat némileg árnyalja majd a mesterképzés finanszírozási módja. A miniszterelnök víziója az önfenntartó felsőoktatásról mintha programmá kezdene válni. Persze lehet, hogy úgy gondolja: nem is kell felsőoktatás egyáltalán, legalábbis az államnak mintha nem lenne érdeke, hogy legyen. És hát nem tudom kihagyni, bocs: az önfenntartó profi futball mintha nem lenne kormányzati cél. Az értékrend pedig egy magát konzervatívnak tartó kormány részéről egészen elképesztő. Az pedig, hogy a győzelmükhöz vezető kampányban kőkeményen képviselt álláspontjukon most már totálisan fordítottak, számomra felér egy öszödi beszéddel.


Lehet persze, hogy azt gondolják, hulljon a férgese, majd a jelentkezések elmaradása miatt elvérzik a valóban túl sok hazai felsőoktatási intézmény nagy része. Ám ha ez lenne a kormány célja, tessék felvállalni, mondják meg, lehet róla vitatkozni, és meg lehet csinálni - tervezetten. Mondják meg azoknak a fideszes képviselőknek, akik közül minden harmadik választókörzetében ott egy kisebb vidéki főiskola vagy egyetemi kar. De ezt nem merik. Helyette jöjjön a vízözön, ami viszont elmoshatja az egészet.


UPDATE: Annak a poszt írása óta nyilvánosságra került elképzelésnek, miszerint a közvetlenül a képzési szakokhoz rendelnék az állami támogatást (tehát nem az egyetem kapná egyben és osztaná el saját döntése szerint) még értelme is lenne. Ám ha ez a cél, akkor miért nem ezzel kezdik?


(a szerző egyetemi oktatóként a felsőoktatás átalakításában személyesen is érintett)



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Wednesday, October 3, 2012

Prostitúció felsőfokon

Miközben a hatalom államosítani szándékozik minden iskolát, a felsőoktatás világában nagyüzemi kiárusítás zajlik: egyre kevesebb képzést támogatnak és egyre magasabbak a tandíjak (akárhogy is nevezi azokat T. Miniszterelnök Úr). A legújabb fejlemény – amit eddig is tudtunk, csak nem volt még aláírva -, hogy a közgazdász és jogász képzéseket térdre akarja kényszeríteni a Kormány: 2013-tól kizárólag fizetősek lesznek ezek a szakok. Csakhogy – mindamellett, hogy e politikai lépés immár az etikusság határát feszegeti – nemcsak az esélyegyenlőség és a szabad karrierválasztás elvét ássa alá, hanem tisztességtelen ajánlattal is "kecsegtet" a hölgyek számára.


"Egyetemista bőkezű támogatót keres" – jó esélyünk van rá, hogy egyre több hasonló felhívással találkozzunk a közeljövőben, ha marad a Hoffmann Rózsa-féle felsőoktatás. Ó, nem a tandíj bevezetése miatti jótékonysági felhívásról van itt szó, hanem a diákprostitúció egy rejtjelezett üzenetéről. A teljes kilátástalanság ugyanis számos egyetemista hölgyet visz rá a tiltott kéjelgésre.


Mielőtt még gyorsan rákontráznánk a Diákhitel 1-2-vel, szólok, hogy a kurválkodással szerzett pénzt az állam hiába kérné vissza: kétlem, hogy a kényszer-szexelők számlaképes szolgáltatást nyújtanának ügyfeleiknek. S bár a „nagyszerű” hallgatói szerződésben foglaltak (röghöz kötés) szerinti tandíj-visszafizetés kényszere kapcsán az állami ellenőrzés (NAV) komoly nehézségekkel küszködik is jelenleg (a diákoknak 20 év alatt kétszer annyi időt kellene majd Magyarországon dolgozniuk, mint ahány támogatott szemesztert eltöltöttek a felsőoktatásban); nem hiszem, hogy a szóban forgó hölgyeket meggyőznék mindezek.


ugyes marketing.jpg


A nők által különösen preferált szakok (pl. jogász, közgazdász) kizárólagosan fizetőssé válása talán nem a véletlen műve: hiszen jól illik a Kormány nőképébe és nőpolitikájába. A Varga István-féle ki/elszólás csak egyetlen apró jel volt, amely arról tanúskodott, hogyan is gondolkodik a Fidesz-KDNP szövetség az emancipáció kérdéséről. Talán egyesek szerint az egyenlőség elve feminista támadás a férfitársadalom ellen, a „gyengébbik nem” elleni erőszak pedig általában annak köszönhető, hogy a nő felidegesíti a férfit, vagy egyszerűen ellenkezik parancsának, ezért ő kénytelen jól megverni az asszonyt (az ókori római „pater familias”-elv végtelenül primitív utánérzése).


Cáfoljanak meg, ha nem ezekkel az óhajokkal találkoztunk volna eddig a Fidesz-KDNP nő- és családpolitikája kapcsán: az abortusz lehetőségét szeretnék valamilyen módon korlátozni (még mindig); a családon belüli erőszakot szeretnék magánügynek tekinteni; a nőket sem a munkaerőpiacon, sem a politikában, sem a felsőoktatásban nem szeretnék (meg)támogatni. Ezzel szemben a szaporodási ráta nagyon foglalkoztatja őket (lásd legutóbb Kövér László nyilatkozatát). És bocsánat, ha kihagytam volna a fenti felsorolásból: de az nálam nem nőpolitika, hogy Hegedűs Zsuzsának adunk havi 2 milliót, meg egy sofőrrel felszerelt Audi A6-ost – amitől amúgy nem fog Minden Gyerek Jóllakni.


A nő személyes sorsa szerintük lényegében magánügy - a gyerek bezzeg nem. Akkor viszont tegyük helyre őket. Kedves Kövér Úr és elvbarátai: a nő és a gyerek ugyebár együtt kell a társadalomnak, úgyhogy tessék mindkettőjüket támogatni, ellenkező esetben tessék kifáradni a hálószobából. Akit pedig csak annyira érdekli a nők/gyerekek/bántalmazottak kiszolgáltatottsága, mint például Önt (aki szerint "a családon belüli erőszak nem olyan súlyú ügy, ami nagyobb figyelmet érdemel" – nem felejtjük), annak nem javaslom, hogy rátegye a kezét a gyerekre, mert az bizony kínos emberi jogi kérdéseket fog felvetni. Ha viszont ez nem zavarja - és valóban kardinális kérdés az Ön (és elvbarátai) számára szabad döntésükben korlátozni az anyákat -, akkor javaslom importálni a - ma már nem is olyan távoli - Török Köztársaság jogi szabályozását - így egy huszárvágással az apa kezébe kerülhet a gyerkőc (alanyi jogon) – és a gonosz feministáknak végre megint kuss lesz. A szexuális kihívások ellen javaslom a jól bevált csador/burka/hidzsáb/nikáb és az esti kijárási tilalom használatát; lázadás megelőzésére pedig a nők szavazati jogának megvonását és kizárásukat a felsőoktatási intézményekből. Vagy csak tegyék fizetőssé (és méregdrágává) azokat a képzéseket, amelyeket ők preferálnak. Ja, hogy épp ezt teszik?


Így a 21. század magyar világának ideális nője lényegében kétféle funkciót tölthet majd be: lehet „háztáji rabszolga” (lehetőleg sok gyermek nemzésének potenciáljával – „Lex Varga István”); esetleg "kurtizán", művelt prostituált (avagy olyan megtűrt feminista, aki tandíját kurválkodással szedi össze és akit szépsége és intellektusa okán megkívánnak a férfiak). Ha tényleg ez a valódi perspektíva, akkor azt is javaslom a Kormánynak, hogy segítse a magyar egyetemista lányokat a boldogulásban legalább egy "seekingarrangement"-kezdeményezéshez hasonló internetes „társkereső” közösségi felület létrehozásával (természetesen nálunk szigorúan "Nemzeti Kölcsönösen Előnyös Együttműködés Programja" címszóval): minimális állami befektetéssel így a ma még anyagi nehézségekkel küzdő hallgatók és a magányos, idősebb hölgyek és urak könnyebben egymásra találhatnának; üzletkötéseiknek köszönhetően - a kollégiumi ágyak mellett - a gazdaság is dübörögne. A tandíjak mértékét pedig így egyre feljebb és feljebb lehetne majd tornászni, további bevételek reményében - nem beszélve a szép magyar lányokért áhítozó gazdag külföldi uraságokra épülő turizmus fellendüléséről.


Előtte azért nem ártana, ha Orbán Viktor és Semjén Zsolt egyeztetne: mert „keleti szél” ide vagy oda, ez még mindig a keresztény nyugati világhoz tartozó ország. Ja, és Mária Országa is. Ha már.



Nagy-Britanniában „a diákprostitúció 50 %-kal emelkedett 2000 óta”. - Ron Roberts pszichológus, kutatásvezető
(És ez az adat még a brit parlament tavalyi tandíjemelése előtti - azóta megháromszorozódtak a költségtérítések!)





Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Thursday, July 5, 2012

Röghöz kötés mindenáron?

Miután az Alkotmánybíróság - bár tartalmi ellenérveket is sorolt, de gyakorlatilag formai okokból - eltörölte az állami finanszírozású hallgatók röghöz kötését kimondó rendeletet, a parlamentben ezúttal törvényben kívánják kimondani: a képzést követő húsz évben legalább a képzési idővel egyenlő periódust kell a végzetteknek hazai munkahelyen dolgoznia.

Ez a bejegyzés most nem arról szól, hogy az első pont, hogy a kétharmadnak igaza van, a második meg az, hogyha mégse akkor lásd az első pontot. Sokkal nagyobb bajt látok abban, hogy lehet-e ebben az ügyben végrehajtható szabályozást alkotni? És persze abban is, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal.



Szóval tegyük fel, hogy a törvény életbe lép, tegyük fel, hogy sem az AB sem az Európai Bíróság nem semmisíti meg (vagy ha mégis, hát kit érdekel). Hogy lehet ezt betartatni? Mi lesz a végrehajtási rendeletben? (Ez utóbbitól most, lovasprogrammal nehezített időkben azt hiszem joggal tartok.)

Lesz minden állami finanszírozott végzősről egy karton, amin vezetik, hogy hol dolgozik? Van-e bejelentett állása? Szülni ment-e? Külföldön van-e? Kötelezik a végzősöket, hogy ezt jelentsék be, mint anno a hadkötelesek a kiegen? Tegyük fel, 5 államilag finanszírozott évet töltött egyetemen, akkor a végzés után 14 évvel kap egy levelet, hogy most már aztán húzzon bele, mert irgumburgum? És ha nem húz bele? Vagy ami a legrosszabb: haza se jön? Akkor mi van? Kell, hogy jogilag is kényszerítsük erre a fiataljainkat?

Mert miért is megy ki? Valószínűleg a legtöbben azért, mert itthon vagy egyáltalán nem kap munkát, vagy ha esetleg mégis, a jövedelem/megélhetési arány drasztikusan jobb. Foglalkozzunk az első esettel: akkor azokat a szakmákat - jogász, közgazdász - miért nem támogatják (más szóval: miért tartják fenn kizárólag a jómódúak gyerekeinek), amellyel el is lehet helyezkedni? OK, azzal magam is egyetértek, hogy évi több ezer jogász nem kellene. De száz, esetleg annyi sem?



Arra a kérdésre, hogy a jogász- és közgazdászképzésre miért nem szabadítottak fel keretet, azt mondta: ezeket a kormány piacképes szakmaként megtérülő területnek látja. Az az alapvető koncepció, hogy a köz javát szolgálókat hozzák helyzetbe állami ösztöndíjakkal - hangsúlyozta a kormányszóvivő.



(Forrás: atv.hu)



Tehát amivel el lehet helyezkedni, az nem a köz javát szolgálja, amivel meg nem lehet, azoknak a végzőseit meg kössük röghöz, különben elmennek? Jó, tudom, sarkítom a dolgot, és messze nem ennyire fekete-fehér ez, de ez a gondolatmenet sejlik fel a döntések mögött, már ha ezt annak lehet nevezni.

De talán az a legnagyobb baj, hogy egyre többen nem szimplán munkát vagy jobb munkát vállalni mennek ki, hanem mert így nyilvánítanak véleményt a döntéshozatal és érvelés e rendszeréről?


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához: