Showing posts with label nemzeti_konzultáció. Show all posts
Showing posts with label nemzeti_konzultáció. Show all posts

Wednesday, May 11, 2016

Nekünk épül az ország...

Örömmel olvasom, hogy a Központi Statisztikai Hivatal ismét az országot, és ezáltal engem, közepesen levegőnek nézett állampolgárát szolgálja. Emberek, megszüntetjük a szegénységet. Sokan mondták már ezt, jaj istenem, de sokan… drága világtörténelmünk utóbbi szakaszában aki nem így kezdte, az inkább bele se kezdett! (Bár ha belegondolunk, faramuci módon talán pont azokkal volt a legnagyobb baj, akik éppen így kezdtek neki a nagy világmegváltó délutáni foglalkozásokhoz.)


Azért a KSH sokat tanult a múltból. Sokan belebuktak abba, hogy a szegénység helyett csak a szegényeket sikerült eltüntetni, vagy a közéletből, vagy a föld felszínéről - hát nem lehet minden diktátornak ugyanannyira véres a keze, na. De mi ezen már túlléptünk, mi ezt már meghaladtuk. Csak ámulok azon, hogy a KSH bejelentette, változtatni óhajt a számítási módszerein, mert túl sok a szegény. Ennyi. Éhes vagy? Ne legyél. Vagy legalábbis ha már reggeliztél - teszem azt tegnap reggel -, akkor voltaképp te már nem lehetsz 100%-ban éhes, esetleg ha úgy 50%-ban. Na most, ha elmúlt 11, de még nincs dél, akkor azért vagy éhes, mert még nem ebédeltél, és nem azért, mert nem reggeliztél… egyáltalán nem mindegy, innen már jó ha csak 25%-ban vagy éhes, ami ugye ebéd előtt inkább csak étvágy érzete, nem éhség, ugyan már… Hát minek építenénk stadionokat, hogy halljuk egymás gyomrának korgását? Csak azt nem értem, az a sok hüly… bocsánat, tehetségtelen, ortodoxiába fulladó nyugati ország miért küszködik még a jóléti államok alulról jövő felépítésében, tudniillik úgy, hogy aki éhes azt - többnyire - megpróbálják jóllakatni. Ja, persze, tudom már. Mert ott vannak még választó polgárok, és nem csak szavazók. Mert a zsivány, vadkapitalista angolok, németek, amerikaiak, akárkik vannak olyan aljas, elvtelen és gerinctelen senkik, hogy foggal körömmel ragaszkodnak ahhoz a pénzhez, ami az övék. Gusztustalan harácsolás ez, hogy minden adófillérjükért úgy jajgatnak, mintha fogukat húznák, és a közpénzre nem átallanak úgy tekinteni, mintha az az ő pénzük lenne, amiből az ő országukat finanszírozzák. Jó hogy nem már ráhímeztetik a nemzeti lobogóra, hogy sponsored by John Smith. Szörnyű, nem? A közpénz ilyen fertő, kizsákmányoló helyeken elveszíti közpénz jellegét, és mindenki úgy tekint rá, mintha az övé is lenne, és ha lopnak, akkor úgy érzi tőle is lopnak, ha pedig hazudnak, akkor úgy érzi neki is hazudnak, az ő pénzéből hazudnak. És ha egy állami szerv hazudik, fel vannak háborodva, hogy az én pénzemből ezt ne... Pfuj, pénzközpontú, kapitalista söpredék.


Bezzeg nálunk. Ha a KSH azt mondja, sok a szegény - és nyilván nincs pénzünk etetni a szegényeket, horribile dictu költeni a gazdaságra, felzárkóztatásra (azért az alapjövedelemmel, meg a hasonló hülyeségekkel hagyjatok békén), oktatásra - hát valamit tennünk kell. Nem is értem, miért nem hozzák törvénybe, hogy mától szegénynek nevezzük a társadalom legszegényebb 10%-át. Nem kellene itt csűrni csavarni, kész. A többi lehetne a középosztály, úgyis azért jajgatnak, hogy ilyen meg nincs. Ezután pedig, ahogy fogy az ország lakosainak száma, úgy fogyna évről évre a szegények száma is. Ennyire egyszerű! Kádár beájulna. Mi pedig tapsolunk hozzá. Ha esetleg kevesen tapsolnának, a KSH majd megváltoztatja a módszereit, és az ökölbe szorított kézzel való hadonászást is tapsolásnak fog minősülni. A végén pedig megjutalmazzák a vezetőket, néhány strómant, hogy ím, milyen szépen sikerült megcsinálni a statisztikákat: nincsenek szegények, és nincsenek elégedetlenkedők. A tények azonban - még mindig - makacs dolgok, elvtársak. Bocsánat, polgártársak. Bocsánat, bűntársak.



Az unortodoxia diszkrét, öntömjénező éteri fellege lassan matériává válik. Mondhatni, valósággá válik, igen, itt a Földön. Talán a Kárpát-medence vonulatai azok, amelyek hatására a felfelé szálló éteri unortodoxiából kicsapódik a java, és visszacsorog ide, a nyakunkba. Nem kell kiabálni, én is érzem ám hogy büdös, csak félek, hogyha még jobban csapkodok, még több ömlik a nyakamba. Sose lehet tudni, holnap kit akar megmenteni a kormány… saját magától. Én a következő lépésben a nemzeti konzultációt is a KSH berkein belül folytatnám. (Csak egy dologra figyelnék oda. A leveleket  sokkal finomabb papírra nyomtatnám, három rétegűre, hogy az is fel tudja használni otthon, aki nem akarja visszaküldeni.) A fárasztó kérdezések, meg propaganda anyag helyett eleve csak a válaszokat küldeném ki, és egy rövid bemutatót, hogy a KSH milyen számítási módszerekkel érte el a kívánt eredményt, de ez pusztán a hogyan készült műsor rajongóinak szólna, nem lényeges...


Látva a magyar társadalom rezignáltságát, szerintem már csak egy fontos kérdésre kellene választ adni. A következő nemzeti konzultációban egy A4-es lapot küldenék ki, az alábbi feladattal. Kérem, nyissa ki a száját a lehető legnagyobbra. Még nagyobbra, fog az menni. Még egy kicsit. Nyomja a laphoz a száját, majd ceruzával, vagy tollal rajzolja körbe az ajkai körvonalát a papíron. Köszönjük.


Hogy miért? Jó lenne már tudni, mi az a legnagyobb dolog, ami még belefér a szánkba, végre a kormányzat sem aprózná el magát. Persze úgy 25%-ot rá kellene számolni, mert éles helyzetben mi magyar polgárok mindig többre vagyunk képesek.

Saturday, April 25, 2015

Álmodtam egy országot

Álmomban Magyarországot egy jobbközép-kereszténydemokrata koalíció vezette, stabil parlamenti többséggel. A saját útját évek óta keresgélő baloldal nem jelentett sok kihívást, hogy a marginális szélsőbalos és szélsőjobbos csoportokról ne is kelljen említést tenni. Ekkor egyszer csak berobbannak a hírek a Európába tartó afrikai migránsok hajóinak sorozatos szerencsétlenségeiről, a borzalmas körülmények közt tengerbe fulladt ezrekről. És természetesen elindul a közbeszéd, a közgondolkodás, hogy mit is lehetne, sőt mit kellene tenni.



Ebben természetesen nincs egyetértés. A kormánypárt többségének véleménye az, hogy bár a tragédiák súlyosak és megrázóak, nem támogathatjuk a menekültkérdés liberalizálását. A megoldás keresése során hangsúlyosan vállalnunk kell a speciális magyar érdekeket és szempontokat. Amíg Európa a "visszaküldöm, ahonnan jött" alapján áll és országonként működik, nagyvonalú önkéntességet engedve a gazdagabb, de a migrációs határoktól távolabbi valódi célországoknak, sorsukra hagyva a "határállamokat", nem lehet eredményes. Mi is határállam vagyunk, közösen lépjünk fel a többiekkel, sürgessük a közös európai megoldást. A kormánypárt egy-két képviselője azt is hozzáteszi: nem mi gyarmatosítottuk Afrikát anno, nem a "mi sarunk", de a többség mégis az előbbi gondolatokat hangoztatja. A kereszténydemokraták és az egyházi vezetők, a laikus hívekkel együtt a kérdés morális, etikai oldalát feszegetik, bibliai alapon, idézve Ferenc pápa gondolatait is. Nem véletlen a kormány többsége: ezúttal is jól fogalmazzák meg a választói többség véleményét.


A baloldali pártszövetség álláspontját, hogy a bevándorlást a mainál sokkal liberálisabban kell kezelni, kevesek teszik magukévá. A zöld párt felveti, hogy Afrikába telepítendő munkahelyek ösztönzésével talán gyökerében próbálhatnák kezelni a kérdést, de a párt "mélyzöldjei" féltik a szavannákat és a gazellákat. A szélsőjobboldali mozgalom pedig teljesen elutasító a menekültkérdésben: csak a magyar emberek elől a munkát elvevő gazdasági menekülteket, sőt terrorfenyegetést látnak a dolog mögött.


Álmomban a köztelevízió esti vitaműsoraiban - merthogy álmomban ilyenek is voltak, és ezekben a pártok képviselői és a civil gondolkodók rendszeresen részt is vettek minden irányzatból - a fenti vélemények ütköztetésekor érdemi vitákat láthatunk, hallhatunk. Ezeket külön színesítik egyes pártok azon képviselői, akik a saját csapatuk többségéhez képest valamilyen logikus, vagy annak vélt gondolatmenet alapján eltérő véleményt hangoztatnak. Összességében azonban felülkerekedik a speciális nemzeti érdekeknek a természetes emberséggel előadott képviselete: az európai összefogás sürgetése, közös, jövedelemarányos kezelési alapok létrehozásának javaslata a helyzet kezelésére, minél inkább még a migrációs forrás-országokban. Amikor a parlament a kérdésben vitanapot tart, végül valamennyi kompromisszum megtételével sikerül odáig jutni, hogy a szélsőjobb és a szélsőbal kivételével mindenki ezt fogadja el, Mire idáig jutunk, álmomban a közbeszéd is ezt az irányt tartja természetesnek, az idegenektől való zsigeri félelmen a közös vélemény tudata segít felülemelkedni a humánus, keresztényi elvek felé.


Aztán csörgött a vekker.


Pedig szép álom volt. Ha ez így menne mindenben, nem kellene tartani Veszprémtől, Tapolcától, menne ez a szekér. De nem így megy, nagyon nem. Már csak azt tessék nekem elmondani, hogy Tapolca után mégis mit remélnek ettől a fantasztikus nemzeti inzultációtól? Miért lesz az jobb, hogy a közbeszédet a centrumból megint a zsigeri félelem hergelése irányába tolják tovább?


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:



kardlog.png

Tuesday, October 28, 2014

Internetadó? Eh?

Nemzetileg konzultáljunk.


De először tisztázzunk valamit: az Internetadó elleni tüntetés békés volt és jogos. Jogos, mert jogszerű és jogos, mert indokolt. Az, hogy a regnáló hatalomnak nem tetszett, az az ő baja.


A Fidesz-székháznál törő-zúzó fociszurkolókhoz a több tízezres tömegnek köze nem volt, és ezen nincs mit magyarázni, mert:



  1. aki ott volt, tudja;

  2. aki logikusan gondolkodik, tudja;

  3. aki ismeri a tüntetők célját és habitusát, tudja;

  4. aki nem tud semmit, annak mindegy;

  5. aki tudja, de azt hazudja, hogy igen, nos, ő a Fidesz érdekeit képviseli, nem az országét.


 


tuntetes.jpg



Most az a helyzet állt elő, hogy Orbán Viktor (az Internetadó kitalálója) nem az ország akaratát képviseli.


Kérdés, hogy miért?



  • Ezzel az újabb sarccal akarja hizlalni korrupt bürokratáinak pénztárcáját?

  • Nem szereti az Internetes társadalmat, ezért meg akarja büntetni őket?

  • Hirtelen rohama volt, vagy aznap reggel ez az ötlet pattant ki a fejéből és senki nem merte neki megmondani, hogy nem kéne?


Nagyjából ezek a vádak fogalmazódtak meg ellene az elmúlt napokban. Itt az idő, hogy Orbán Viktor tisztázza magát és magyarázatot adjon tettére. Ez elsősorban az ő érdeke.


De ami számunkra sokkal fontosabb: mi már érveltünk eleget az Internetadó ellen. Itt az idő, hogy Orbán Viktor érveljen mellette. Türelmetlenül várjuk megtisztelő válaszát.


Monday, October 27, 2014

Pedig egyszerű lenne ez

Ha már Kocsis nertárs "tiszteletben tart minden véleményt és nyitott minden vitára", de azért "ilyen tüntetőkkel, akik így viselkednek, nem szeretne semmilyen tárgyalóasztalhoz leülni", mi akadálya lenne egy bejáratott gépezet beindításának? Mármint egy ilyen cédula kiküldésének pármillió példányban:



Vannak, akik úgy vélik, a rendvédelmi szervek dolgozóinak fizetésemelése csak az internetadó által lehetséges. Mások szerint az internet megadóztatása egyértelműen felesleges, átgondolatlan és rossz, mert tovább mélyíti a Magyarországon amúgy is meglévő digitális szakadékot és elzárja az új felhasználókat az internettől. Ön mit gondol?



Ennyi. A kérdésfeltevés akár ügydöntő is lehetne.



kard2.jpg

Wednesday, December 5, 2012

Orbán gondolkodásmódja két mondatban

"Nemzeti konzultációt indítunk a megyei jogú városokban. Ha az, amit ezek az emberek tenni szeretnének, eltér attól, mint amit az Alkotmánybíróság helyesnek tart, akkor olyan alkotmányos szabályokat fogunk beterjeszteni, amelyek jogszerűen lehetővé teszik, hogy a többség akarata érvényesüljön" - fogalmazott Orbán Viktor nem oly rég a Parlamentben az AB hajléktalanokkal kapcsolatos döntése után, és verte ki a biztosítékot a fél magyar blogoszférában.


Valóban, az a logika, ami e mondatból felsejlik, egészen durva ugyanakkor egyszerű mint a faék. Ízlelgessük csak:



  1. Amit a zemberek többsége tenni szeretne, az legyen alkotmányos!

  2. Hogy a zemberek többsége mit szeretne, az a "nemzeti konzultáció"-nak csúfolt direktmarketing-levélre adott, a köz számára megismerhetetlen válaszokból, gyakorlatilag bemondásra derül ki.


Logikailag ez az okoskodás pontosan azonos ezzel:


(* kiscsillag-apróbetű: persze csak ha mi vagyunk kormányon...)


Hiszen hát, 1.§, a többség csak azt akarhatja, amit a Kedves Vezető. Ha mégsem (2.§), majd kiküldünk pármillió levelet, benne erősen írányított kérdésekkel, állami pénzből még reklámozzuk is barátaink és párttársaink felületein az ajánlott válaszokat, majd a visszaküldött mintegy 10%-nyi levél feldolgozását olymódon végezzük el, hogy közöljük, mi jött ki. Ilyemódon a "Házirend" helyett az "Alkotmány", vagy az "Alaptörvény" szavak is használhatóak, az állandó módosítgatással úgyis csak ezt a két pontot érdemes komolyan venni, ezeket viszont nagyon. Na, talán még a preambulumot, egy kicsit.


Komolyra fordítva (bár eddig sem volt olyan vicces): az alkotmányokat még a királyságok időszakában azért verekedte ki magának a nemesség és/vagy a polgárság, hogy rögzítse jogait az uralkodóval szemben. A köztársaságokban az uralkodót a "mindenkori többség" helyettesíti, és az alkotmányok - több minden más mellett, legfontosabb funkciójukként - az egyén és e többség által befolyásolt állam kapcsolatát szabályozzák. Ha a többség ezt a maga javára és kénye-kedvére havi rendszerességgel farigcsálja, akkor a dolog funkcionalitását és értelmét veszti. Onnantól a demokratikus köztársaság helyett valami más berendezkedési formát fogunk emlegetni. Ha valaki kormánypártiként ezt túlzásnak tartja, a szokásos gondolatkísérletet ajánlanám: ha ezt az alkotmány-buherálást anno Hornék követik el a kétharmadukkal, az is elfogadható lett volna? Vagy ülne le bárki szívesen sakkozni úgy, hogy a partner lépésenként átírhatja a szabályokat?


Orbán fent idézett mondata így igazából azt jelenti: akit a többség támogat(ott), az bármit megtehet, nehogy már itt ilyen alkotmánybírók vagy kik kekeckedjenek. És ha már bármit megtehet, akkor akár azt is, hogy kihirdesse: őt támogatja a többség?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Thursday, June 7, 2012

N. Konzultáció: golfozunk vagy szórakozunk?

Van itt ez a nemzeti konzultáció. Naív ember azt gondolná, kíváncsiak a véleményünkre, igaz kicsit lejt a pálya a kérdésfeltevésekben, de a végén majd feldolgozzák, kapunk egy számot, hogy ezt szeretné a nép. Erre mit látok ma?

Aszongya a hirdetés: "Azt gondoljuk, tovább kell emelni a minimálbért."

Mivanmivanmivan? Most akkor érdekel a véleményem, vagy megmondják a véleményemet? Persze gondolhatnék arra is, hogy csak a reklámcéget kell kicsit kistafírozni, volt már ilyen, de tartok tőle hogy most ez nem az, ha meg villamosra költik, az nem is baj. Abba se mennék most bele, hogy az itt hirdetett minimálbéremelés és a fiatalok elhelyezkedése egyenes vagy fordított arányban áll-e. A lényeg: a reklámból úgy tűnik, a megrendelőnek érdeke, hogy ezekre a kérdésekre az itt preferált válasz kapjon többséget.

Nade. Ha azt akarják, hogy ez jöjjön ki, fel se kell dolgozni a visszaküldött kérdőíveket, elég beírni eredménynek azt, amit szeretnének. Nincs itt négypárti ellenőrzés meg OVB, azt írnak be, amit akarnak; ez biztos egyszerűbb és olcsóbb megoldás lenne.

Az megvan, amikor a Jóisten és Szent Péter golfoznak? Üt a Jóisten, és a golyó már épp megállna a lyuk mellett, amikor egyszer csak ott terem egy kisegér, bekapja a golyót, odaugrik egy nyest, megeszi az egeret, odarepül egy sas, széttépi az egész kavalkádot és a golyó kipottyan, hopp, bele a lukba.

Na - szólal meg Szent Péter - Uram, azt azért döntsük el: most golfozunk, vagy szórakozunk?

Te is érzel itt némi ellentmondást? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához: