Tuesday, January 1, 2013

Közmunka és minimálbér?

A kormány a december közepi "erős hete" alatt "megoldotta a minimálbért" is: összege 93 ezer forintról 98 ezer forintra emelkedett. A hírek szeint az emelés a versenyszférával és a szakszervezetekkel egyetértésben történt, és most itt ne is menjünk bele olyan dolgokba, hogy okoz-e ez érdemi leépítéseket azokon a területeken, ahol a 93 ezres minimálbér és közterhei kigazdálkodhatók voltak, a 98 ezeré meg nem. (Véleményem szerint nem: a minimálbér azt jelenti, hogy mi az az összeg, ami alatt "fehéren", bejelentve nem dolgozhatsz.)


A kérdés csak az, hogy kötelezőnek tartja-e az állam e rendelkezését saját magára nézve is, és ha igen, akkor miért nem? A szakképzettség nélküli közfoglalkoztatás bruttó bére 2012-ben ugyanis 72 ezer forint (nettó 47 ezer), ami azért nem kicsit marad el a 93 ezres minimumtól, és egyelőre nincs híre annak, hogy a dolog megoldást nyerne. Sőt, az ombudsman az óév végén jelentette be, hogy a jelenlegi rendszer - és ebben kiemelte a posztban is vázolt ellenmondást - jogsértő.


Persze tudom és az érveket: hát ezt a pénzt tulajdonképpen "lapátforgatásért" kapják. Csakhogy elvileg a piaci szférában ugyanezért a munkáért érdemben többet kellene fizetni. Egy megállapítást és egy kérdést azonban nyugodtan megtehetünk:


1. A piaci, törvényben rögzített minimálbérnek - legalábbis az állam szerint - semmi köze a "tisztességes megélhetés" tamogatásához, bármennyire is kommunikálja ezt időnként a kormány. Ha ahhoz lenne köze, akkor a közmunkásoknak az állam által fizetett bér és a piaci minimálbér legalább megegyezne. A minimálbér egyetlen valódi szerepe a kormány szerint az, hogy a falból történő "minimálbéren bejelentések" után több közbevételt teremtsen. Nincs ez utóbbival baj, sőt az államnak ez alapvető feladata is, csak akkor tessék ezt és pont ezt mondani. Az már csak segédpont, hogy az "1 millió munkahely" felé vezető fényes útba is csak akkor lenne jogos beszámítani a közmunkásokat, ha ők is megkapnák a kormány szerinti minimális bérszintet.


2. A kérdésem viszont ennél messzebbre vezet. Bár - mint fent említettem - nem tartok a mostani emelés miatti tömeges elbocsátásoktól, az azonban felvethető, hogy a törvényben rögzített, piaci minimálbér és a közmunkások legalacsonyabb bére között valahol nincs-e egy olyan bérszint, amely mellett a mostani közmunkások zömét piaci viszonyok közt is foglalkoztatni lehetne? Ha egy kicsit lejjebb lenne a minimálbér, nem lenne-e számottevő igény azon az áron a mostani közmunkásokra - piaci alapon?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:


Monday, December 31, 2012

2012 - Havi visszatekintő

Ahogy ígértük, ebben a cikkben a magunk mögött hagyott esztendő minden hónapjából választunk egy - számunkra legalábbis - érdekes posztot, kicsit összegezve is az évünket.


KARD_212_havi.jpg


Január - Mi a bóvli?


Zengett a "Bóvli, bóvli!" az utcákon és a fejekben januárban, az év 320 forint körüli euróval és sok-sok kétellyel, meg "küszöbön álló IMF-megállapodással" indult. A megállapodás mindig köszöbön állt, de a küszöb egyre messzebb került - közben azonban megnyugodtak a kedélyek, és az euróárfolyam megbíthatóan 300 forint - sőt általában 290 forint - alatt maradt az évben. Cikkünk azonban nem az aktuális gazdaságpolitikában, hanem a végletekig megosztott politikai véleményekben, és ebből adódóan a közösségi problémamegoldás hatástalanságában látja a nemzeti bóvli forrását.


- * - * -


Február - Fellélegezhet a Fidesz, ismét van árok


Miközben a Fidesz népszerűsége, ha nem is látványosan, de kitartóan esett 2010 ősze és 2012 eleje között, a folyamat ekkor jelentősen lelassult, sőt megállt. Bár a decemberi erőltetett alkotmányozás, majd a már említett "bóvli", és az embrionális állapotban lévő Schmitt-ügy azt a veszélyt vetítették előre, hogy a párt már a törzsbázisát is elveszítheti, februárban az EU indított többszörös vizsgálatot hazánk jogrendje ellen, kehetőséget adva a Fidesznek arra, amihez mindig is értett: a "mi" és az "ők" magyarázathoz. Természetesen önmagában ez nem magyarázza a népszerűség stabilizálódását, de mindenképp a hónap érdekes momentuma volt.


- * - * -


Március - Ctrl/Schmitt - Crtl/V


Március végén terítette lapjait a Semmelweis Egyetem belső vizsgálóbizottsága: Schmitt doktorija jelentős részét másolta. A bizottság jelentésében ugyanakkor annyira becsomagolta ezt a következtetést, hogy fél napig még azt magyarázta a hazai politikai valóságok egyik fele, hogy az eredmény gyakorlatilag felmenti az elnököt. Cikkünk mindenképp az elsők közt volt, amely bemutatta, hogy a bizottsági vélemény csak egyféleképp értelmezhető: úgy, ahogy később az egyetem doktori tanácsa és szenátusa is tette. Innen pedig már nem volt visszaút...


- * - * -


Április - Egy lemondás margójára


...és április elején, egy fura komédia végén lemondott Schmitt Pál köztársasági elnök. Posztunk próbál pontot tenni egy politikailag erősen felfűtött időszak végére, megköszönve az ország "jobb hellyé válását" mindazoknak, akiknek ebben szerepük volt. A "nyugi" jegyében egy hónapig nem is jelent meg posztunk.


- * - * -


Május - The Public Machine


Az atlatszo.hu áprilisban bemutatta, hogy a közbeszerzéseken sorozatban taroló Közgép tényleges tulajdonosa a Fidesz gazdasági hátországának kulcsfigurája, Simicska Lajos. Miközben a miniszterelnök a Parlamentben próbált védekezni a nyilvánvaló oligarcha-vádak ellen, cikkünk, részben az ő definíciói alapján, bemutatja a NER gazdasági oldalának, a "Nemzeti Közgép Rendszerének" működését.


- * - * -


Június - A vízügy nem játék!


Megszűnt a magánnyugdíjrendszer, megszűnt a Malév? Na jó, jó. Igen ám, de júniusban a vízállásjelentés szűnt meg. Szerencsére augusztustól egy szervezeti átalakítás megoldotta ezt a problémát, de a köztes időszak, és a talán mostanra rendeződő központi adattár és adatbázis ügye felhívta a figyelmet arra: alapfunkciók - szerencsére csak ideiglenes - kikapcsolása sem akadálya a sok esetben a bevezetés pillanatában sem átgondolt reformoknak.


- * - * -


Július - Az egynyelvű és egyszokású jobboldal


Orbán "csak remélni tudja, megtartható-e demokratikus rendszerünk" - és erre a megjegyzésére alig érkezett kritika a saját politikai térfeléről. Ez alkalmat adott egy kis eszmefuttatásra arról, hogy erre a poltikai oldalra megáll-e Szent István Intelmeinek egy fontos rendszerelméleti figyelmeztetése. A kérdés mindazonáltal folyamatosan feltehető azóta is: van-e a miniszterelnökön kívül más érdemi véleménycentrum arrafelé?


- * - * -


Augusztus - Politikai távoltartás


Új szerzőnk, Carnivore összefoglalója arról, hogyan lehet elkerülni a tömegmédiában a kínos politikai kérdések előkerülését, bemutatását, és egyáltalán, hogyan lehet "politikamentesíteni" mindazokat a közösségi fórumokat, amelyet tényleg sokan követnek. Bár az eljárásnak lehet rövid távú, sok esetben csak látszólagos előnye a mindenkori kormányzó erők számára, összességében ez csak a január kapcsán említett "bóvli" része.


- * - * -


Szeptember - Meddig élhetnek a szent tehenek?


A Fidesz augusztusban nyilatkoztatta ki (akkor épp legutóbb), hogy a nyugdíjasok juttatásaihoz nem mer hozzányúlni, és erre kontrázott rá az MSZP-nek a Fent és Lent blog remek találata által nyilvásosságra hozott belső stratégiai tervezete, hogy ők sem. A kérdés az, amit egy kommentelőnk feltett: "kire szavazzon egy magyar CDU-szavazó? Mármint: EU-párti, atlanti-párti, versenypárti, kisebb állam (kisebb állami elosztás) párti?" A kérdésre azóta is adós válaszával a magyar politika.


- * - * -


Október - A velünk élő szocializmus


"Ne az emberek fizessék meg!" - a Fidesz szlogenje mind kormányon, mind ellenzékben. De akkor ki? Szerzőnk, garmr blogtárs Cirmos macskája még nem jelentkezett. Addig maradnak a különadók, amelyeket végső soron szintén nem Cirmos cica fog kifizetni. (Sőt, nemcsak annyit, hanem még többet is...) Thatcher asszony itt idézett mondása szerint: "A szocialista kormányok hagyományosan pénzügyi katyvaszt csinálnak, és mindig kifutnak mások pénzéből. Ez jellemző rájuk. Aztán elkezdenek mindent államosítani. Az emberek nem akarnak újabb és újabb államosításokat, és így másként próbálják átvenni az irányítást minden felett. Ezáltal a közember választási lehetőségei egyre csak csökkennek." Ismerős?


- * - * -


November - Szegény Klebelsberg


Hogy kezdene egy konzervatív politikus az oktatásügy gyökeres átalakításához? Biztos nem úgy, hogy két hónappal a bevezetés előtt még nincs elvarrva minden szál, sőt tulajdonképpen a gyakorlati kérdések jó részére még nincs válasz. Azóta túl vagyunk nyolc kapkodós héten a közoktatásban és állami irányításában, de csak most, januárban kezd vizsgázni a rendszer. Vajon Klebelsberg - akiről az intézményüzemeltető központot elnevezték - mit szólna egy ilyen rohammunkához?


- * - * -


December - Diáktüntetések: a hazugság ára


Ha valaki arra fogadott volna a kormányváltáskor, hogy a Fidesz tandíjat vezet be, nyilván mindenki kineveti. 2008, és a Gyurcsány bukását kiváltó népszavazás után valóban nehezen hihető elképzelés volt ez, mégis megvalósul. Persze nem most: az államilag finanszírozott egyetemi keretszámok jelentős csökkentése már egy éve megkezdődött, most azonban jönne a maói "nagy ugrás": egyik évről a másikra, felvételi jelentkezés előtt két hónappal bejelentik az teljes állami támogatású helyek számának harmadolását. A kipattant diáktüntetések egyik oka nyilván az, hogy sokan emlékeznek az alig öt évvel ezelőtt történtekre: az akkori tandíj-ellenesség és a mai bevezetés közti ellentmondás korbácsolja a kedélyeket. Mondhatni ez a hazugság politikai ára, amit nem 2008-ban, hanem most kell megfizetni.


Egy kattintás, és nem maradsz le a jövő évi posztokról sem:


Sunday, December 30, 2012

2012 - a KARD legolvasottabb posztjai

Az év utolsó napján visszatekintünk 2012-re: lássuk, hogy blogunk posztjai közül melyek voltak a legolvasottabbak az óévben. Minthogy egy éve indultunk, az első félévben meg alapból kevesebb olvasónk volt, nem is volt annyi poszt, nem véletlen hát, hogy e posztok zöme az év második feléből való, három pedig épp decemberből.


kard_2012_top10.jpg


10. Selmeczi Gabriella a Közgép szóvivője lett?
Az LMP önláncolós performanszai közül eddig tudtommal az utolsó volt a nyári Közgépes eset. Az akció média-visszhangjáról nem is annyira a párt akciója, hanem Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője gondoskodott, aki példás gyorsasággal, még az akció ideje alatt megjelent az LMP irodáját is rejtő ház előtt sajtótájékoztatni. A népszerű kérdés akkor és most is csak az, hogy a Fidesz hogyan lett érintett az ügyben? A választ persze sejtjük, de ez akkor is a nyár egyik mosolyra fakasztó jelenete volt.


* - * - *


9. Már rólatok szól
"a háború: béke - a szabadság: szolgaság - a tudatlanság: erő" - írja Orwell, ma pedig nálunk a "lenyúlás: megvédés - a recesszió: növekedés - a regisztráció: a demokrácia kiteljesedése". És melyik politikai erő jut eszünkbe a citromba harapó Bástya elvtársnak mondott mondattól: "Az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a miénk"?


* - * - *


8. A magyar, aki dombra megy fel a pofonért
Nyár, uborkaszezon, és kevés politikai hír: ilyenkor még Hugh Grant egy elejtett és különben teljesen visszhangtalan, hazánkat mellékesen bíráló félmondatából is ügy lehet. És ha már ügy, szokás szerint mi magunk tesszük azzá, hogy kormánypárti szinten reagálunk rá. Hogy erre mi szükség volt pár hazai politikus szereplési lehetőségén kívül, az nem világos, de a "Love actually" kép sok olvasót vonzott hozzánk is.


* - * - *


7. Bajnai vagy Orbán? - Válasz Róna Péternek
Ez a poszt akkor született, amikor Róna Péter még az LMP egyik potenciális kulcsembereként fejtette ki véleményét amellett, hogy miért kell a pártnak távolságot tartania az (akkor még meg sem nevezett) Együtt 2014-től. Aztán ez az irányvonal később szoros többséggel nyert az LMP kongresszusán, Róna pedig mégsem lett a párt egyik arca, hanem inkább távozott a hazai közéletből. Egy újabb meglepő fordulat, ez azonban a poszt írásakor még a jövő volt.


* - * - *


6. Diáktüntetés: Olaj volt a tűzre a nyilatkozat
Volt néhány olyan posztunk (és a listában is lesz még kettő), ahol a gyors reagálás hozta a sok olvasót. A decemberi diáktüntetések kiinduló megmozdulásán, a hídfoglaláshoz vezető első lágymágyosi gyűlésen részt véve még a tüntetés ideje alatt írtuk meg, hogy mi tűnt olyan momentumnak, amely elindíthatta az akció utcai részét: bizony a minisztériumnak az addigi kormányérvelést szajkózó közleménye.


* - * - *


5. Sólyom kontra Kövér - az amnézia újabb példája
Be kell valljam, ennek a posztnak a népszerűsége minket is váratlanul ért, hisz az állítás mindössze annyi volt: miután 2005-ben a Fidesz segítette államfői székbe Sólyom Lászlót, most, amikor a Fidesz mostani tevékenységét bírálja, értelmes dolog-e váalszul előhúzni Sólyom ellen 2005 előtti alkotmánybírói tevékenysége miatti kritikákat? Persze azt se feledjük, hogy sokáig volt címlapos a poszt...


* - * - *


4. Prostitúció felsőfokon
A blog-újságírás egyik szakértője mondta a Goldenblog idei gáláján, hogy a posztokat akkor nézik sokan, ha szex van bennük, vagy vaskos politikai vitalehetőség. No, ebben a posztban valamilyen szinten keveredik a kettő: meg is hozta a sikert. A téma egyébként - egy brit tudósítás kapcsán - az, hogy mennyire elterjedt a tandíjnak olyan mesterséggel megkeresése, amelyet főként lányok űzhetnek.


* - * - *


3. Így csinál a Fidesz szemetet a forintból
A posztban közölt elemzés nem újdonság: pénzügyi elemzők az itt vázolt szcenáriót, az adósságok forintra konvertálásának majd elinflálásának menetrendjét leírták már. A népszerűség és a sok olvasó jelezheti azt, hogy az információ nem közismert. Sokáig volt ez a poszt is címlapos, de hát az épp az olvasottság miatt van.


* - * - *


2. Tulassay Tivadart köztársasági elnöknek!
Kerüljön bár címlapra valami, ekkora olvasottságot csak akkor ér el, ha a téma akkor épp "a levegőben van". A Semmelweis Egyetem rektora Schmitt előtt egy nappal nyújtotta be lemondását az ügyben őt - nyilvánvaló, hogy milyen irányból - ért támadások miatt. A kontraszt nem is lehetett nyilvánvalóbb: a konzervatív, Professzorok Batthyány Köre-tag rektor, és a plagizáláson kapott, mondjuk úgy, hogy másfajta előélettel érkező, de a hatalom által aznap még favorizált államfő vitájában világos, hogy hol állt a közbizalom.


* - * - *


1. Diáktüntetés: elszakadt a cérna a hatalomnál?
Ismét forró téma, még az esemény közben posztolva. Visszanézve bizony nem kicsit szenzációhajhász a cím, és mint TuRuL_2k2 a Mandineren felhívta a figyelmet, az 1986-os eseményekkel egy lapon említés is erős túlzás. A 80-as évek végén előállítás alatti Orbán Viktor és a mostani előállítás képei egymás mellett - bár a demagógia-skálán is kétségtelenül értékelhető páros ez - ugyanakkor mindenképpen elgondolkodtatóak.


Holnap egy olyan válogatással jövünk, amely az 2012-es év 12 hónapjának általunk legérdekesebbnek tartott cikkét mutatja be. Érdemes a lencseleves után is benézni!


Egy kattintás, és nem maradsz le a jövő évi posztokról sem:


Saturday, December 29, 2012

Egy éves a KARD blog

Ma egy éve jelent meg az első poszt a KARD blogon.


Egy év alatt 156 posztunk jelent meg, összesen 8 szerzőtől. Posztjainkat összesen 1 milliószor néztétek meg, nagyjából félmillióan vagytok, akik legalább egyszer beleolvastatok írásainkba. Ha valaki induláskor azt mondja, hogy ma itt tartunk, nem hisszük el.


cupcake.jpg


Honnan is a csapat és honnan a név? Sokan tudják, de a fenti számokhoz képest csak elenyészően kevesen, hogy a csapat magja az eRepublik játék magyar közösségének KARD nevű pártjából jött, egyik szerzőnk - hogy ki, az hadd maradjon titok - itt is, ott is alapító. A játékban már egyikünk sem igazán aktív, de a blog-posztok írását ott gyakoroltuk. A KARD rövidítésnek a fejlécben látható feloldása is hasonló - bár nem teljesen azonos - a játékbelihez, választásunk pedig azért esett erre, mert a konzervatív politika fogalmát valamennyien úgy értelmezzük, hogy annak az aktív lakosság érdekeit is képviselnie kell(ene). Ma Magyarországon ilyen politikai formáció nincs a parlamentben.


Magát a blogot 2010 novemberében regisztráltuk, a magánnyugdíjpénztári vita csúcspontján, de különböző okokból akkor még nem írtunk posztokat. Tényleges elindulásunkat közvetve a Kettős Mérce blognak köszönhetjük. A fent már említett első posztom eredetileg egy Facebook-os kommentként született meg, amikor felbosszantott Gyurcsány Ferenc valamely ott publikált helyzetértékelése. Az eRepublikról tudtam, hogy blogot (a játékban: újságot) akkor érdemes indítani, ha a kommentjeid hosszabbak az eredeti posztnál. Így aztán, a Mérce korábbi felkérésének megfelelően, a cikket először oda küldtem el, viszont nekik nem tetszett. Itt az idő - gondoltam.


Ez történt egy évvel ezelőtt.


Köszönöm Nektek a társaságot, a sok ezer kommentet, a vitákat, a közösséget! Természetesen  maradunk.


Egy technikai dolog: a decemberi "próbaüzem" után a Twitteren is követhetők vagyunk, ha valakinek ez kényelmesebb. Facebook-csoportunkat pedig továbbra is szeretettel ajánljuk az érdeklődőknek:


Thursday, December 27, 2012

Keresztényellenes gazdasági pogrom Karácsonykor

Tudtuk és tudjuk ma is, hogy Magyarország sikere, a magyar nemzet szárnyalása szálka az idegen erők szemében. Magyarország és az általunk vágott új ösvény, veszélyt jelent a globális elnyomó hatalmi berendezkedésre, nem véletlen hát, hogy országunk és hitvallásunk állandó ostrom alatt áll. 


Tudtuk azt is, hogy ezek az erők bármit megtennének, hogy akadályokat gördítsenek Magyarország fejlődésének az útjába. Mégis mélységes megdöbbenéssel kellett nyugtáznunk, hogy a mai világban már semmi sem szent ezeknek. Miközben a magyar családok a szeretet erejével övezve, meghitt hangulatban ülték keresztény népünk legszentebb ünnepét, újabb gyalázatos és nemtelen gazdasági pogrom indult hazánk ellen.


Nyilvánvaló, hogy a tavalyi év elejei támadás a forint ellen nem érte el a várt sikert, hiszen hazánk példátlan sikerrel vette a 2012-es esztendő kihívásait. Miközben az Istentől elfordult Európai Unió csak szenved, Magyarország fejlődését mi sem sommázza szebben, mint nemzeti fizetőeszközünk világviszonylatban is kiemelkedő erősödése. 


Ellenségeink azonban nem nyughatnak, vezérlő elvük szerint nem állhat sértetlenül a kereszténység bástyája Európa szívében. Karácsony szent ünnepén orvul, alávaló és szégyenteljes módon újfent támadást intéztek a forint ellen. Míg az igaz keresztény magyarok az otthon melegében adóztak áhitattal az ünnep szentségének, az idegen erők gyáva szolgái 284-ről 295-re süllyesztették a forint árfolyamát az euróval szemben. 


Néhány nappal ezelőtt megpróbálták elaltatni óvatosságunkat és mi is jóhiszeműen azt gondoltuk, Jézus születésének napja még a hanyatló nyugati világban is olyan szentség ami tabunak számít. Tévedtünk. Világos, hogy meg akarják törni Magyarország hitét, ők is tudják, hogy a Kárpát-medencében stabilan állnak a keresztény gyökerek. Ez hazánk létének alapja, Szent István öröksége, mely irányt mutat nekünk még a legvészterhesebb időkben is, olyankor is, ha szomszédaink, szövetségeseink már meginogtak a kíméletlen ostrom alatt.


Nem véletlen, hogy Magyarország a célpont, melyet meg akarnak törni, el akarnak gyengíteni, hogy aztán meg próbáljanak behódoltatni minket hamis eszméiknek. Hazánk az európai kereszténység végvára volt a tatár ellen, a török ellen, kommunista elnyomás ellen. A hitünkért hozott áldozatok soha nem voltak hiábavalóak, büszkén mutathatjuk ma is a világnak, hogy amiben hiszünk azért kitartunk a végsőkig. Történjen bármi is. Ez Magyarország felemelkedésének kulcsa.


Disclaimer: :-)


Szereted a paródiát? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:


Monday, December 24, 2012

Karácsonyi ajándék Viktortól: miért is kell a regisztráció

Bár részben egyetértünk egy tegnapi kommenttel, hogy karácsonykor ne politizáljunk, de hát nem mi kezdtük. Az ünnepre való tekintettel nem is megyünk bele a tegnap esti Fizbí-interjú mélységeibe, de három mondatot muszáj idetenni:



A választási regisztrációról Orbán azt mondta, nincs választási lehetőségük, ha azt akarják, hogy Magyarországon mindenki szavazhasson, be kell vezetniük a regisztrációt.


"Ma nincs Magyarországnak olyan központi nyilvántartása, ami alapján a polgárok önkéntes bejelentkezése nélkül le tudnák bonyolítani a választást" - mondta Orbán. Szerinte 2010-ben "néhány tízezer ember" emiatt nem tudott részt venni a választáson.



Szóval azért kell megnehezíteni a választási részvételt, hogy könnyebb legyen. Köszönjük ezt az ajándék mondatot.



Arról meg miért most hallunk először, hogy tízezrek nem tudtak szavazni 2010-ben? Csak így, bele a Karácsony előtti áhítatba, hogy válasz nélkül maradjon. Nem lehet, hogy Viktor azokra gondolt, akiknek regisztráció hiányában 2014-ben fogják a szavazókörben mondani, hogy köszönjük hogy idefáradt, de hiába jött?


Na, ennyi.


Áldott Ünnepet kívánunk mindenkinek.


Bucsin-tető a Görgényi-havasokban, Székelyföld (erzsok, Panoramio.com)

Sunday, December 23, 2012

Pávatánc a diákokkal

Kezd nagyon menni már ez a pávatánc-dolog. Nem arra gondolok most, hogy a gazdasági miniszter szerint épp a valutaalap tukmálná ránk a pénzt, ami viszont nekünk nem kell, most új színpad nyílik a pávatánc-színházban. Most mintha a diákok felé járná ezt a kormány. A legújabb hír szerint már áprilisig tárgyalnának a követelésekről.


Hogy is mondta a Nagy Klasszikus júniusban?



...ezt a pávatáncot - az elutasítót - úgy kell előadni, mintha egyébként barátkozni szeretnénk... majd a hét javaslatból 2-3-ra, amit úgyis megcsináltunk már, csak ők nem vették észre, rábólintunk, a maradék kettőre amit nem akarunk, úgy meg utasítjuk el, hogy a többségét tulajdonképpen elfogadtuk.



A Valutaalap-tárgyalások pávatáncos időhúzása után a szemünk előtt rajzolódik ki egy újabb performansz a diáktüntetések miatt elkerülhetetlenné vált tárgyalások kapcsán. Az elmúlt két hét sorozatos vargabetűi, elképesztő sebességű kormányzati álláspont-változásai után most Balog Zoltán miniszter a tárgyalások áprilisig elhúzását kezdeményezte.



Az "elutasító pávatánc" sikerének azonban mindig van külső feltétele is: a másik félnek bele kell nyugodnia abba, hogy elutasították. A Valutaalap és a kapcsolódó EU-tárgyalások esetén a másik fél ezt nyilván elfogadja, legfeljebb csodálkozik kicsit, hogy akkor miért erőltettük a segítséget tavaly novembertől. Ha nem üt be nemzetközi pénzügyi pánik, a dolog, érdemi kamatfelárral, de összejöhet. A diákokkal való konfrontációban azonban az a kérdés, hogy ha a végén kiderül, hogy semmilyen engedményt nem értek el (sőt, jelen állás szerint rosszabb a felsőoktatás helyzete, mint a tiltakozások előtt), akkor nem kezdődik-e elölről az egész. Ez pedig két okból is érdemi kockázat a Fidesznek: tavasszal melegebb van, akkor a tüntetés is inkább buli mint fagyoskodás, és hát négy hónappal közelebb leszünk a választásokhoz.


Két dolog motiválhatja a kormányt. Bízhat abban, hogy a diákok nem tartanak ki - ne menjünk esélylatolgatásokba, most nem tudhatjuk, hogy így lesz-e. És ott lehet az elutasításra játszó magatartás mögött az, hogy nem szabad engedni, mert akkor minden tiltakozó előtt ott a recept, mit kell csinálni. Akármelyik is a fő ok, amiért a kormány nem enged ebben a kb. 30-40 milliárd forintos, tehát a költségvetés fél százalékát sem elérő kérdésben, a kezdeményezést kiadja a saját kezéből: most már a diákok döntik el, hogy elfogadják ezt, vagy folytatják a tiltakozásokat.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot: