Showing posts with label Balog_Zoltán. Show all posts
Showing posts with label Balog_Zoltán. Show all posts

Friday, March 15, 2013

Hó-forradalmi összeesküvés

Hogyan lehetséges az, hogy hetek óta tudjuk: csúnya hó-helyzet vár Magyarországra; mégsem készülünk fel rá? Hogyan lehetséges, hogy 100 ezer ember marad áram nélkül és ezrek rekednek az utakon, vonatokon? Hát persze, hogy csak egyféle módon: már megint a patás Orbán/Gyurcsány és összeesküvőtársaik akaratából! A Táncsics-díjas Szaniszló Ferenctől tanulunk.


Gondoljunk csak bele: a héten megtörtént az a gyalázatos alkotmánymódosítás, amiért őrjöng a politikai közélet és fél Európa. Áder kádernek bizonyul és - gyakorlatilag olvasatlanul – aláírja. És persze mikor közli mindezt? Véletlenül épp akkor, amikor trónra lép Ferenc pápa!


Orbán pár napja úgy dönt, Brüsszelben tölti az ünnepet. Vajon miért? Hát persze, hogy azért, mert királyi meteorológusai jelentették neki a várható hó-helyzetet: pontosan tudták, hogy idén március 15-re képtelenség olyan tüntetést szervezni, amellyel szemben igazi (békemenetes) erőt kellene demonstrálni. Így rá sincs szükség. Meg persze katasztrófavédelemre sem. Essen csak.


Ellenben, most, a hó leple alatt van itt az ideje az Unió előtti magyarázkodásnak, a alkotmányos pofonok elviselésének: mivel mindenki a hóval van elfoglalva, az orbáni hírekkel senki nem foglalkozik. Itthon.


mini-diktator_osztrakTV.jpg


őket érdekli az alkotmánymódosítás


És közben ki lehet tüntetni minden bohócot, aki a Fidesz szekerét így vagy úgy tolta az elmúlt évtizedben: udvari politológust, Viktor-konferátort, Fidesz kampányt támogató CBA-tulajt, a Happy End Kft. botrányemberét, Fidesz-népszavazás szervezőt, szélsőségesen szex- és abortuszellenes szakpszichológust/patát, nyilas-párti álrégészt, szélhámos csodadoktort… és természetesen magát a magyarság önnön felkent prófétáját, az összeesküvés-elméletek boszorkánymesterét, Szaniszló Ferencet. Igen, őket mind-mind kitüntette "a mit sem sejtő" Balog Zoltán miniszter úr. Büszkék is vagyunk rájuk. Halkan, persze.


És közben azzal sem kell foglalkozni, hogy zsinórban negyedik perét is megnyerte a Klubrádió Szalai Annamária csapatával szemben, így az NMHH bő három esztendő után kénytelen volt kapitulálni és kiadni a 95.3-as frekvenciát. Csak suttogjuk.


Mert nekünk rezsicsökkentő kormányunk van. Jogilag ugyan nonszensz módon: de rezsicsökkent. És havat takarít. Utóbbit késéssel, megfontoltan. Mint a táblát lassan törlő felelő diák: húzza az időt, hátha kicsengetnek. Hátha elfeledi a dühödt nép, hogy mi történt a héten.


Azt is, hogy március 15-én osztrák hókotrók lépték át a magyar határt.


Elmebeteg összeesküvés. Táncsics-díjat érdemelne.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Monday, February 11, 2013

Zsoldos patrióták

Balog Zoltánt meglepte a hallgatók tiltakozása a röghöz kötési szándék miatt. De csak egy picit. Talán azért ilyen csekély mértékben, mert valamelyest emlékszik még ő is szabadság ízére.


De ha Miniszter Urat mégiscsak (értsd: tényleg, őszintén) meglepte a tiltakozóhullám, úgy azt kell gondolnom, hogy Balog úr nem érti, miről is van itt nagyban szó. (Ez esetben viszont alkalmatlan a felsőoktatási rendszer kormányzására.) Ha pedig érti - miközben azt mondja, hogy nem: akkor sajnos hazudik. Utóbbi „megoldásnak” van racionalitása: az elmúlt hetek jobboldali propagandáját tekintve teljesen világos, hogy a Fidesz törekszik „az ügyet lezártnak tekinteni” (ez amúgy is szokása) és a további ellenállókat ellenforradalmároknak bélyegezni (akiket természetesen maga Ron Werber fegyverzett fel és képzett ki – talán még egy kis Krav Maga oktatásban is részesültek, hátha közelharcra kerül majd sor). És ezzel beindul az összeesküvés-gyár, beindul a kommunikációs önvédelmi rendszer. Mint eddig minden alkalommal: "aki nincs velünk, az ellenünk". Pont.


roghoz_kotes.jpg


Csakhogy Balog úrék ezúttal nagyon melléfogtak. A hallgatókból ugyanis nem az ellenzék csinált zsoldosokat, hanem a Kormány szeretne. Méghozzá legálisan. A hallgatói szerződés nem más, mint fizetett patriotizmus: az állam így próbálja kifizetni a diákok haza iránti hűségét. Ez azonban nonszensz. A hazafiság ugyanis nem pénzkérdés. A hazaszeretetet nem szabad idomítás útján kikényszeríteni. Annak egyrészről belülről kell fakadnia, másrészt nemcsak a Hazának kell megfelelni, hanem a Hazának is meg kell felelnie.


Nem az a hazafi, aki adót fizet, hanem aki hazafi, az adót is fizet. De az adózásnak több formája is lehetséges. Így az is lehet hazafi, aki elmegy külföldre, mert talán valamikor az életben tesz majd valami olyat, amire büszke lesz a hazája. Például jó hírét viszi az országnak. Például kapcsolatokat teremt és szélesít a külföld, a külhon és Magyarország között. Például megosztja tapasztalatait azokkal, akik majd egyszer hazajönnek. Például kintről támogat itthoniakat. Például befogadja, segíti olyan honfitársainkat, akik valamilyen okból kimennek. Például reményt ad, hogy nem vagyunk egyedül, bezárkózva.


Ellenben a zsoldost csak addig érdekli megbízója, amíg az fizet neki.


Ha a Kormány így folytatja tovább, a részben feldühödött, részben elkeseredett emberek aligha fognak hazatérni. Aligha fognak adózni országunknak. Aligha fognak szeretettel gondolni hazájukra.


De ha Balogék még mindig nem értik, tessék, elmagyarázom nekik a lóvé nyelvén: Magyarország jelenlegi csúfos gazdasági helyzetében nem engedheti meg magának, hogy szelektáljon „hazafi és kevésbé hazafi” hallgatója között. Annyira le vagyunk maradva, olyan kilátástalan a helyzetünk, hogy minden egyes emberünkre szükségünk van. Orbánék most nem játszhatják el a szigorú edző szerepét, aki leteremti csapatát az öltözőben a félidei vesztes állás miatt. Fenyegetőzéssel, zsarolással ez a csapat ugyanis nemhogy veszíteni fog, de egy része fel sem megy már a pályára. Inkább elmenekül jó messzire és vissza se néz többet. Maximum az eredményjelzőt.



Miniszter Úr kijelentésére, miszerint "a hallgatói szerződést több ezer fiatal egyébként tavaly ősszel aláírta, mindenfajta tiltakozás nélkül” nem szívesen reagálok. Főként annak tükrében, hogy ma már tudom: a Fidesz szerint a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások lenyúlása is „óriási siker”, hiszen csupán néhány tízezren írtak alá visszalépési nyilatkozatot. Az én logikám szerint a kényszer, illetve a megfélemlítés és a közöny nem siker. De az is lehet, hogy rosszul látom.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:


Sunday, December 23, 2012

Pávatánc a diákokkal

Kezd nagyon menni már ez a pávatánc-dolog. Nem arra gondolok most, hogy a gazdasági miniszter szerint épp a valutaalap tukmálná ránk a pénzt, ami viszont nekünk nem kell, most új színpad nyílik a pávatánc-színházban. Most mintha a diákok felé járná ezt a kormány. A legújabb hír szerint már áprilisig tárgyalnának a követelésekről.


Hogy is mondta a Nagy Klasszikus júniusban?



...ezt a pávatáncot - az elutasítót - úgy kell előadni, mintha egyébként barátkozni szeretnénk... majd a hét javaslatból 2-3-ra, amit úgyis megcsináltunk már, csak ők nem vették észre, rábólintunk, a maradék kettőre amit nem akarunk, úgy meg utasítjuk el, hogy a többségét tulajdonképpen elfogadtuk.



A Valutaalap-tárgyalások pávatáncos időhúzása után a szemünk előtt rajzolódik ki egy újabb performansz a diáktüntetések miatt elkerülhetetlenné vált tárgyalások kapcsán. Az elmúlt két hét sorozatos vargabetűi, elképesztő sebességű kormányzati álláspont-változásai után most Balog Zoltán miniszter a tárgyalások áprilisig elhúzását kezdeményezte.



Az "elutasító pávatánc" sikerének azonban mindig van külső feltétele is: a másik félnek bele kell nyugodnia abba, hogy elutasították. A Valutaalap és a kapcsolódó EU-tárgyalások esetén a másik fél ezt nyilván elfogadja, legfeljebb csodálkozik kicsit, hogy akkor miért erőltettük a segítséget tavaly novembertől. Ha nem üt be nemzetközi pénzügyi pánik, a dolog, érdemi kamatfelárral, de összejöhet. A diákokkal való konfrontációban azonban az a kérdés, hogy ha a végén kiderül, hogy semmilyen engedményt nem értek el (sőt, jelen állás szerint rosszabb a felsőoktatás helyzete, mint a tiltakozások előtt), akkor nem kezdődik-e elölről az egész. Ez pedig két okból is érdemi kockázat a Fidesznek: tavasszal melegebb van, akkor a tüntetés is inkább buli mint fagyoskodás, és hát négy hónappal közelebb leszünk a választásokhoz.


Két dolog motiválhatja a kormányt. Bízhat abban, hogy a diákok nem tartanak ki - ne menjünk esélylatolgatásokba, most nem tudhatjuk, hogy így lesz-e. És ott lehet az elutasításra játszó magatartás mögött az, hogy nem szabad engedni, mert akkor minden tiltakozó előtt ott a recept, mit kell csinálni. Akármelyik is a fő ok, amiért a kormány nem enged ebben a kb. 30-40 milliárd forintos, tehát a költségvetés fél százalékát sem elérő kérdésben, a kezdeményezést kiadja a saját kezéből: most már a diákok döntik el, hogy elfogadják ezt, vagy folytatják a tiltakozásokat.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:


Monday, December 17, 2012

Mi a NER? Fekete megmondja, a miniszter rábólint

Nemcsak a miniszterelnöknek, Balog Zoltán emberi erőforrás miniszternek is sűrű hete volt. Most ne is menjünk bele ebbe a nemtandíj-mizériába, meg hogy a főnöke utasítására három nap alatt kell a nulláról vadiúj felsőoktatási koncepciót kreálnia. De hát közben Nemzeti Színház meg Magyar Művészeti Akadémia is akadt. Maradjunk most csak ezeknél.


A Nemzeti Színház igazgatói pályázatán a papírforma jött be. Lehet arról vitatkozni, hogy ki volt a jobb jelölt, nekem is van véleményem, de hát láthatóan nálunk ez a szokás, ez volt más színezetű kormányok alatt is: ha az állam adja a pénzt, ő mondja, hogy ki vezesse a színházat, amikor kitelt az előző igazgató megbízása. Az a mondás, hogy ez a többségi demokrácia: aki többséghez jut, kinevez, és ha a többségnek ez nem tetszik, majd leváltja, ha meg tetszik, akkor nem. Ebben nekem is, a kedves olvasónak is, meg Szörényi Leventének is egy szavazata van. A hogyan, persze felvet kérdéseket, de most hadd ne erről írjak.


Aztán itt ez a Magyar Művészeti Akadémia. Távol álljon tőlünk, hogy megmondjuk, ki mit tarthat művészetnek. Ha valaki felszögezi a Megváltót a Szentírásra és azt jó művészetnek tartja, nem szólunk bele - ha ettől minél többen elgondolkodnak a világról, annál jobb. Ott viszont kicsit bicsaklik a dolog, amikor egy, az alaptörvényben nevesített akadémia vezetője az ilyen beleszólást nemcsak megteszi, hanem ki is nyilatkoztatja, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere úgy működik, hogy aki nem működik együtt - értsd: állami művészeti intézmény vezetőjeként más a véleménye, mint neki - az repül.


Ha nem lenne az alaptörvényben említve az MMA, még erre is legyinthetnék: hogy mit gondol Fekete György úr a NER-ről, vagy akár a demokráciáról, hát akár a magánügye is lehetne. A gond az, hogy ha ott ül mellette Balog Zoltán miniszter úr, akkor bizony a kormány nevében mond erről ott helyben véleményt - meg adott emellett nem kevés beleszólást az állami kultúrügyek intézésébe, amivel tényleg kirúghatja az "együtt nem működőt". Egy hasonló esetben, ha egy német akadémia ülésén ilyesmire ragadtatná magát az elnök, egy CDU-párti miniszter valószínűleg ott helyben megmondaná, hogy nem ezt jelenti, és kikérné magának, esetleg utána rögtön el is hagyná a termet. Na jó, a németeknek nincs NER-jük, már majdnem hetven éve.


Ehhez képest Balog miniszter úr a kormány támogatásáról biztosította az MMA-t. Márpedig ezzel a kormány nem is közvetett, de explicit egyetértését fejezte ki: igen, egyetért az MMA elnökével; a NER azt jelenti: fagyit és galambot a címerre - ha nem nyalsz, repülsz. És itt kell visszakérdezni: hogy is van ezzel a demokráciával, amit a színház kapcsán emlegettünk?


(Tudtommal a képen látható címert a Fehéren-Feketén blog publikálta - ha nem ők az eredeti szerzők, kérem, írjátok meg!)


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Riadó! Zavar a parancsnoki hídon!

A múlt heti néhány tízezres diákmozgalmak megrendítették a kormányzat kommunikációját. Ez ráadásul úgy történt, hogy egyszerre a széles nyilvánosság előtt is felmutatta a kormányzati rendszer működésképtelenségét. Mindez komoly veszélyekre is figyelmeztet, mivel már egy ilyen lényeges, de korántsem kritikus helyzetben is a kormányzat cselekvésképtelensége és vészes megosztottsága mutatkozik meg, amint arra az írás végén igyekszünk felhívni a figyelmet. Egyelőre maradjunk a közvetlen események vizsgálatánál.


Döntés született a felsőoktatás rendszerének átszervezése, de főként finanszírozásának alapjaiban történő átalakításával kapcsolatban, erőből, az érintettek bevonása, de legalább tájékoztatása nélkül. A tervezett intézkedések, mind a Rektori Konferencia, mind a diákok képviseletét ellátó régebbi és újabb szervezetek felháborodásához vezettek, és ezek tömegmegmozdulásokban nyilvánultak meg december második hetében. Az intézkedéseket először teljes fronton propagálta a kormány, maga a miniszterelnök, az érintett Balogh Zoltán miniszter, az akármilyen döntés vállalására teflon arccal kész Hoffmann Rózsa államtitkár asszony. Kiállt a kormányszóvivő, a Fidesz szóvivő. Kivette mindenki a részét az ügy kisimogatásából, helyrehozatalából, akár méltatlan eszközök bevetésével is, mint a diákvezetők listázása.


Ám egyszerre a miniszterelnök enyhülni látszik, lehet, hogy felülvizsgálnak ezt azt, és mindezt úgy adja elő, mintha ő az eredeti döntésből kimaradt volna. Lám jön Viktor bácsi, megkérdi a pityergő diákokat, mi történt, ki volt a rossz bácsi vagy rossz néni. És egyszerre egy szombat délutáni ál-egyeztetésen kiderül, nincs is szó itt kérem költségtérítésről, meg diákhitelekről, meg efféle rémes dolgokról, hiszen Viktor bácsi igazságot tesz. Gyakorlatilag mindenki, aki az ábécét és a szorzótáblát ismeri, költségtérítés nélkül bekerülhet a felsőoktatásba… Egy kis röghöz kötés cserébe… Mondja ezt a miniszterelnök úgy, mintha a teljes stábja nem épp azt állította volna az elmúlt napokban, hogy vége az ingyen egyetemi életnek, és majd egy később törlesztendő hitel megoldja az önköltség kérdését.


Nem kívánunk itt mélyebbre merülni ebben az örvényben, mert ma, 16-án, amikor ez az írás készül valójában csak porfergeteg látszik, körvonalazódni vélhetünk ugyan valamit, világos álláspontok a kormányzat részéről nem fogalmazódnak meg. Majd holnap, amikor tárgyalni akarnak, akár szerdáról előrehozva a valójában utólagos egyeztetéseket.


Itt az a kérdés, hogy mit tud még képviselni Balog Zoltán, és mit Hoffmann Rózsa? Annak gyökeres ellentétét, mint amit tegnap mondtak, teljes mellszélességgel kiállva a miniszterelnöki álláspont mellett? Mivel lehet ezt indokolni? Mennyire maradnak „hitelesek” az államszolgák? A miniszterelnök talán elfelejtett szólni saját stábjának is, hogy változnak az idők, változnak az irányvonalak? Voltaképpen cserbenhagyta a szaktárcát és a kérdésben legfontosabb támogatóit?


Mit szoktak mondani arról a hadvezérről, aki bármiféle taktika nélkül beáldozza serege egyik szárnyát, visszavonulva, odahagyva azt? Mi volt akkor a „totális támadásra” kiadott parancs? Szónoki kérdés is elhangozhat: Tisztelt Miniszterek, Államtitkárok! Ezek után mit várhattok a hadvezértől? Ti következtek, ha bedőlt a most odahagyott seregtest! Nem kellene elgondolkodnia a kormányt támogató frakciónak, pártvezetésnek, hogy rossz felé mennek a dolgok, és nem egyes ügyekben, hanem morális értelemben is: mert a saját rendszer belső tartása roppant meg. Tisztelt Frakció, Képviselők, mit vártok a hadvezéretektől, a pártotoktól ezután? Holnap lehet, hogy Ti maradtok a frontvonalon, egyedül hagyva a pergőtűzben!


Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A gyorsnaszád, amelynek parancsnoka az imént tűzparancsot adott, holnap talán a hadbíróságon kéri számon Önökön a tüzelést! De lehet, hogy már csomagol a mentőcsónakba, és hajnalra csak egy cetlit hagy a hajónapló mellett! Ébresztő, riadó! Baj van, ott, fenn a parancsnoki hídon!


destryer.jpg


Feltárult végre a kormányoldal részére is a kormány döntéseit átható cinizmus?


Kicsit távolabbra emelve a szemünket, az ország horizontjára, hadd kérdeztessék már meg, ha a diákok felháborodásától ilyen mértékben zavarodik össze a kormányfő és a kormány belső döntéshozó rendszere, akkor mi lenne itt egy katasztrófahelyzetben, legyen az gazdasági, természeti, vagy ki sem mondom miféle! Biztos, hogy ez a struktúra és ez a vezetés alkalmas a vészhelyzeti vagy bármilyen irányításra?


Napról napra épül le az ország, gazdasága romokban, az emberek sokasága a tönk szélén. Mindenkinek, ma már mindenkinek, nem csak az ellenzéknek érdeke a kormányváltás.


Új posztunk a témában: Tandíj-ügy: ezerrel pörög a Fidesz-szélkakas


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről