Showing posts with label Békemenet. Show all posts
Showing posts with label Békemenet. Show all posts

Sunday, July 14, 2013

Csizmadia László vs. Martin Schulz

Elképzelem az Európai Parlament szerencsétlen elnökét, hát ő most biztos összecsinálta magát félelmében. Csizmadia úr (v.ö. Békemenet, Nemzeti Együttműködési Alap) írt neki, szép, nyílt levelet, többek közt a "Szellemi Honvédők" nevében. Tegyük hozzá, kaptak korábban az EU és az EP képviselői is, de most sokkal határozottabb a hang, amikor idáig ér:



Jelezni kívánjuk ugyanakkor, hogy amennyiben az objektivitás helyreállítására nem tesz kísérletet az EP, illetve realizálódnak a Koppenhágai Bizottsággal kapcsolatos aggodalmaink, mi minden rendelkezésre álló eszközzel fel fogunk lépni ezen jogsértő helyzet felszámolására...




Még szerencse, hogy mielőtt felvetődne a szellemi honvédelem fizikaiba átcsapása és a Brüsszelre mérendő megelőző rakétacsapás terve, kiderül, hogy mi is a legfélelmetesebb csodafegyver:



...beleértve azt a lehetőséget is, hogy az Európai Bíróság előtt kívánunk gátat szabni az Európai Parlament ámokfutásának.



Ezt viszont kíváncsian végignézzük, és az EU oszlopos politikusaként biztos, hogy Schulz is érdeklődve figyeli majd a fejleményeket. Az uniós jogfejlődés szempontjából nyilván érdekes lesz, hogy a Bíróság megállapítja-e, hogy a Parlament túllépte a jogkörét. Számunkra azonban nem csak ez a lényeg.


Csizmadia úr biztosan elégedett lehet azzal, hogy jogában áll az Európai Bírósághoz fordulni, ha kifogásolja az Európai Parlament egy döntését. Jelzem, hogy ezt idehaza, a hasonló magyar intézmények (Alkotmánybíróság, Országgyűlés) kapcsán már nem tehetné meg, miközben a Antalltól a szocikig ez nem fájt senkinek - csak hogy jelezzem, milyen jellegű problémákról ír az inkriminált jelentés. Ez is megérne egy hasonló levelet, talán egy menetet is, nem?


UPDATE: Még szebb, hogy Csizmadia úr a visszamenőleges jogalkotás lehetősége miatt is aggódik:



Az EP ugyanakkor a Koppenhágai Bizottság létrehozására irányuló szándék támogatásával talán még súlyosabb jövőképet vetít előre, felvetve a lehetőségét a visszamenőleges szankcionálásnak, ami álláspontunk szerint elfogadhatatlan.



Persze lehet, hogy azt gondolja, nem pont a magyar kormány volt az, amely ilyent csinált. Hiszen az számukra elfogadhatatlan, és mégsem szerveztek Békemenetet ellene. De még egy európai bírósági keresetet sem.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Sunday, January 22, 2012

Két kérdés a békemenethez

Jó hívószónak bizonyult az, hogy védjük meg az ország pénzügyi függetlenségét, védjük meg a szuverenitásunkat. Isten látja a lelkemet, ezzel maximálisan egyet is értek (még ha tegnap, nem túl sok eredménnyel de itt provokálunk is itt a blogon), ha a körítés többi részével esetleg nem is. Több mint százezren (hogy mennyivel többen, azt hagyjuk a profikra) jelenlétükkel adtak nyomatékot ennek, a Béke menetén - az ugyan nem világos hogy kivel is kell a béke, de hát anno 1984-ben, gimnazistaként voltam én is spontán békemeneten, nagyjából ugyanitt. Ott legalább tudtam, hogy azokkal a rakétákkal van a baj, amelyeket a "mi" rakétáinkra válaszul telepítettek Nyugaton.

 (Forrás: MNO)

Nekem két kérdésem van a résztevevőkhöz, a szervezőkhöz, tulajdonképpen bárkihez. Az első, az a fentiekből következik: hogyan érjük el az áhított pénzügyi függetlenséget? Milyen út vezet oda? Mikor indulunk? (Mert sürgős lenne.). A másik kicsit összetettebb: egy ilyen "összetartás", az akolmeleg elsöpri azokat a fenntartásokat, amelyek tegnapelőtt még megvoltak?

Nézzük először az elsőt! Függetlenek akarunk lenni a nemzetközi pénzvilágtól. Helyes, tényleg elég sokba kerül nekünk, hogy évente annyit fizetünk törlesztésre meg kamatra, hogy anélkül akár pluszba is mehetne a költségvetésünk. Már húsz éve várom ezt, talán most. De merre induljunk?

Fizessünk vissza mindent és gazdálkodjuk ki a folyó költségvetésből? - Na akkor a következő békemeneten feleződne a létszám, nem megy. Jelentsünk fizetésképtelenséget, és tárgyaljunk az átütemezésről? - kétlem, hogy a mindennapokra vonatkozó eredmények sokkal jobbak lennének, és valószínűleg tovább is tart. Mondjuk meg nekik, hogy kampóst kaptok, nem amit ideadtatok (meg a kamatait), hisz azt már visszaadtuk régen? - hát, ha onnantól tudunk önellátók lenni... Fizessük vissza a devizában denominált adósságot az MNB tartalékból, a többihez meg forgassuk meg a bankóprést?

Vagy egyszerűen csak adjátok ide, ami most kell nekünk, de nehogy már bele is akarjatok szólni abba, hogy mit csináljunk vele? Esetleg az EU-ból is lépjünk ki ennek nyomatékosítására?

Ezt azért lassan el kéne dönteni, másfél éves kormányzás után legfőbb ideje lenne. Márciusban már nem fog Viktor attól félni, hogy nem lesznek elegen, ki fog állni a tömeg elé (ha nem épp aznapra várja az EU meg az IMF). Mit mondjon? Vagy, ad abszurdum (?) mindegy hogy mit mond, csak ő mondja?

(Én az első változat híve lennék, de minél gyorsabban - ámde én nem voltam kinn tegnap, illetve voltam, csak nem ott, szóval kérdezném: a résztvevők, vagy az elmenni nem tudó szimpatizánsok melyiket választanák? Vagy mindegy hogy melyiket, csak Viktortól hallják?)

No a második kérdés. Többek szerint a felvonulás nem mindenben kormányt támogató hangulatban indult, voltak a problémákat elismerő hangok, amelyet azonban háttérbe szorított a kiállás kényszere. Idáig értem. A kérdésem azokhoz, akik végigsétáltak: a nyilvánvalóan felemelő - sőt, sokaknak bizonyára katartikus - élmény után is ezt mondták? Vagy akkor már minden rendbe jött és jóság lett? Maradjunk mondjuk egyetlen példánál, ennél a szerencsétlen dr. Schmittnél: a tömeg puszta létszáma meggyőzött-e valakit esetleg arról, hogy hát nemcsak a nemzeti szuverenitást meg a kormányt, de őt is meg kell védeni, függetlenül az ellene felhozott vádak megalapozottságától?