Showing posts with label tüntetés. Show all posts
Showing posts with label tüntetés. Show all posts

Monday, December 17, 2018

Itt a forgatókönyv: nyomás alatt azonnal hibázik a rezsim

Nem is tudom, hogy mi vagyunk jobban meglepődve vagy Habony Árpád. Már a múlt héten is csak meredten pisloghattunk, amikor a lassan tíz éve kakatón delíriumban vegetáló ellenzék az ébredés jeleit mutatta a túlóratörvény parlamenti szavazásásán, az MTV székháznál zajló események pedig már-már az elképzelhetetlen határait feszegetik.


resistance-is-fertile.jpg


Lényegében semmi olyan nem történik, amire eddig ne lehetett volna példa. Videoképes mobiltelefonnal ma már mindenki rendelkezik, ahogy az Országgyűlésről szóló törvény pedig kimondja:



A képviselői igazolvány valamennyi közigazgatási szervhez, valamint a közintézetekhez és közintézményekhez belépésre jogosít.



Legyünk nagyvonalúak és lépjünk túl azon, hogy miért volt szükség közel egy évtizednyi tehetetlen vergődésre ellenzéki oldalról az ilyen megoldások helyett és nézzük inkább a jövőbe, mi a tanulsága a jelenleg zajló eseményeknek:




  • A rendszer elkényelmesedett




Ne legyen kétségünk afelől, hogy a túlóratörvény valójában a közigazgatási bíróságok felállításának egyik elterelése, ahogy a Karácsony előtti időzítés is. Valószínűleg számoltak azzal, hogy lesz majd némi tiltakozás, esetek valami szakszervezeti tüntetés, de majd a hideg meg az ünnepek megoldják a rezsim pedig egy újabb jogi biztosítékot hoz létre a saját fennmaradásához. Az eddigi alacsony intenzitású látszat tiltakozás helyett azonban napokon át tartó protest események és váratlan húzások történtek, az eredmény pedig: a hatalom teljes bénultsága.




  • A kézzel irányított kontraszelektált adminisztráció képtelen a korrekcióra




Jól látható, hogy amint a központi irányítás bénázik, a rendszert működtető, önálló akarat és felelősség nélküli csinovnyikok azonnal a saját alkalmatlanságuk foglyai lesznek. Mi történt volna, ha tegnap este beengedik a képviselőket, felveszik a közlményüket, vagy akár még ott helyben le is adják hajnal háromkor? Látta volna néhány tucat álmatlan, mindenki megnyugodott és hazament volna, lám működik a demokrácia. Központi engedély nélkül ezt senki nem merte megtenni, így pedig már a hatalom körmén égnek az események.




  • A rendszerbe kódolva van a totális ellenőrzés




A rezsim ostobaságát korrigáló egyéni bátorság hiánya magába a rendszerbe kódolja a totális uralomra való törekvést. A demokratikus működés látszatának fenntartásához szükség lenne gesztusokra, pillanatnyi engedményekre. A kontraszelektált szolgákból álló állami stáb azonban proaktívan már képtelen erre, így a rezsim hatalma, önmaga súlyával vonza magához a diktatórikus elemeket. 




  • A korrekció hiánya utat nyit a hibák kikényszerítésének




Mivel a rendszer képtelen a hibák javítására, a legkisebb nyomás alatt is összeomlik a szervilizmuson álló felépítmény. Ez tulajdonképpen az események legfontosabb tanulsága. A törvényes keretek betartásával, ugyanakkor kezdeményező és eddig nem látott megoldások felmutatásával lényegében azonnal mattot kapott a regnáló hatalom. Minimális nyomásra azonnal megmutatkozik a rendszer valódi arca és nevetségessé válnak a díszletek.



Az ellenzék a mai napon egy olyan eszközt és témát kapott a kezébe, ami némi kreativitással és kitartással az EP választásokig (2019.05.26) fenntartható, mindezt önerőből, saját kezdeményezésre érték el, amire már nagyon régen nem volt példa. 


Az Kunigunda utcában zajló események világosan megmutatták a rezsim gyenge pontját. Az önállóságra képtelen adminisztráció megbicsaklik a nyomás alatt. 


Az ellenzéknek még a jelenlegi állapotában is van esélye állandó hibákra kényszeríteni az adminisztrációt, ha helyi és országos szinten is elkezdik a rendszer túlterhelését. Ehhez pedig nem kell semmi mást tenniük, csak élni a - jelenleg még meglévő - jogosultságaikkal. 



 


 

Saturday, December 17, 2016

A lengyel ellenzéki lázadás legfőbb tanulsága a magyarok számára

Nem, nem az, hogy van remény. A magyarok - ha valóban nem értettek volna egyet az elmúlt hat évben kiépült politikai rendszerrel - már rég kitalálhattak volna valami alternatívát, aminek köszönhetően ma lenne valódi ellenállás. De nincs.


És nemcsak az ellenzéki pártok minősége miatt (amire imádunk hivatkozni). Egyszerűen nem érezzük annyira szörnyűnek a helyzetet, hogy minden mindegy legyen. Talán nem is az. Végülis; a politikusok is abból indulnak ki, hogy 8 millió szavazópolgár nem tévedhet.


Így tehát a lengyel lázadás tanulsága nem az (amit talán az olvasó várt, mielőtt olvasni kezdte a cikket), hogy "nézzétek magyarok, a lengyelek nem hagyják magukat, meg tudjuk mutatni mi is!", hanem az, hogy mi várható nálunk ezek után. Ebből az esetből ugyanis megint nem a kormánnyal szemben állók fognak tanulni és példaként tekinteni rá, hanem maga Orbán Viktor. A miniszterelnök számára ugyanis jelzésértékű, hogy ha nem szerez elég erős/nagy hatalmat/kormányzati többséget, akkor bármelyik pillanatban felfordulás várhat rá. A dolog előnye (volna) ugyanakkor, hogy így könnyebb lenne fenntartani a demokratikus, megdönthető rendszer látszatát.


Csakhogy Orbán Viktor már 2002-ben sem az utóbbi lehetőségét mérlegelte. A gyengeségtől mindig is viszolygott, ezért váltott minden korábbinál agresszívabb stílusra mind a politikai irányítás, mind a médiaszabadság tekintetében. Vagyis a lengyel példa számára talán inkább a média végleges térdre kényszerítésének és a civil szerveződések felszámolásának szükségességét jelentheti.


jocivil.jpg


Talán ezért vetíti előre - így üzenve sajátjainak elsősorban -, hogy 2017 a "Soros-háború" éve lesz. Itt nem csupán Soros György személyéről, démonizálásáról lesz szó. Ellene a migráns-kampány receptje elég lesz (láttuk az eredményét). A civil szervezetek, a vélt vagy valós hálózatok lehetnek majd a célkeresztben. Hiszen Lengyelországban is ezek szítják az igazi tüzet, ezek tudnak tömegtüntetéseket és látványos akciókat szervezni. Ők a mostani tekintélyelvű kormányok kis házi terrorista szervezetei.


A nagy vadászat tehát megkezdődik, amihez képest a Norvég Civil Alapos vegzálás, meg civil-vadász hivatal (KEHI) beüzemelése kutyafüle volt. A kormánypárti többség abban reménykedhet, hogy a tömegpszichózis most is eléri majd a célját és ne felejtsük: az őszi népszavazással ellentétben, itt 3,3 millió szavazat több mint elég lenne egy totális győzelemhez. Vagyis nincs más feladat, mint rávenni ennek a 3,3 millió embernek a többségét, hogy "tartson ki" a félelmei mellett.


Minden másra ott a rezsicsökkentés.

Saturday, November 1, 2014

fideszmaffia

Nyugodjunk meg egy kicsit emberek. Kicsit elszaladtak itt velünk a lovak, volt itt most tömeg, meg takarodj, meg orbán, meg kommunisták, meg minden. Meg győzelem. Méghozzá olyan győzelem, amihez a vesztes mosolyogva gratulál: Ej, fiúk, de szép volt amikor átjöttetek azon a hídon, hú, csak úgy zúgott a hangotok, na, de ne húzzuk az időt, menjünk hazafelé. Ti is fáradtak vagytok, én is egy kicsit, ajtót csukjátok be magatok után... otthon is…


Boldogok lehettünk, hogy megmentettünk vagy 22 milliárdot, aminek tüzénél - egyelőre - nem a fideszes oligarchák melegednek, mert ne legyenek kétségeink afelől, hogy ennél a példánál hasznosabban sosem lett volna elköltve a beszedett netadó. Nem baj, melegednek a földmutyi milliárdjaiból, a korrupciós milliárdokból, a közgépes milliárdokból, és még sorolhatnám.


Nem tudom eldönteni, ez a mostani tömeg egy új, aktív generáció előhírnökei voltak, akik gyakorlatilag annyit szívtak már az elmúlt években, hogy belevágnak. Vagy csak azok mentek még ki a utcára, akik épp várják a visszajelzést az angol/holland/német/osztrák munkaközvetítő cégtől, hogy mikor kezdhetnek - odaát.


Mert lassan megint ott tartunk, hogy van odaát, meg ideát, ahol a miniszterelnök felvázol a rádióban, bocsánat a Rádióban egy ideát, és mindenki megy a zászlaja alá, mármint aki nem korrupt amerikai mocskolódó bérenc, plusz a Dunán felúszó békaemberek - nincs új a nap alatt.


Bizony nincs, és ez sajnos a forradalmakra is igaz. A Kossuth térből sem lesz Majdan, csak majdnem, amíg valaki oda nem áll a tömeg elé és azt mondja: Az internetadó lófasz. Akkor is ha megszavazzák, akkor is ha nem. Igaz, hogy a mi seggünkbe tolnák, de akkor is csak lófasz. Ami ennél sokkal zavaróbb, hogy az ország egy maffia kezébe került. Nem képletesen, szó szerint. Persze ezzel nem mondtam semmi újat, viszont most kellene jönni valakinek, aki ezt hitelesen le is tudná kommunikálni a nép felé:


fideszm.jpg


F I D E S Z M A F F I A


 


Mert most talán van némi esély arra, hogy az a pár millió ember még úgy gondolja, ér ez az ország valamit. Ha nem jön, a tömeg szétszéled, és legközelebb, megint lehet kezdeni elölről mindent.


Nem hiszek a szuperhősökben, sem a turáni átokban, sem a magyarok alsó vagy felsőbbrendűségében. El kell kezdeni dolgozni az ügyön. Akinek ötlete van, szóljon.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Friday, October 31, 2014

Orbán féle "neminternetadó" - antiszérum tüntetés ellen?

Fél nap telt el azóta, hogy Orbán Viktor bejelentette, jelenlegi formájában nem lehet bevezetni az internetadót. Míg a kormány hívei Facebook-szerte ünneplik a hírt, "na tessék, nincs miért tüntetni" felkiáltással, a Százezren az internetadó facebook oldalán, a szervezők által reggel létrehozott, elsőre kissé félresikerült eseménye alatt ("GYŐZELEM! Orbán meghátrált - ünnepeljünk ma 18 órakor a József nádor téren") percek alatt több száz, azóta több ezer komment született, és mind egy gondolatot fogalmaz meg: NINCS MIT ÜNNEPELNI.


Vajon mi lesz a mai bejelentés után ezzel, a kormány ellen úgy általában is tüntetni vágyó, demokráciát és Európát is zászlajára tűző, de internetadós zászló alatt összecsődült tömeggel? Két verzió van:


1. a friss mozgalom alól Viktor sikerrel kihúzta a szőnyeget ezzel a bejelentéssel és elhal a lelkesedés rövid- és hosszabb távon is


vagy


2. sikerül megszólítani ezeket az embereket újra, elhitetni velük, hogy érdemes utcára menni és jelezni a kormánynak, hogy nem csak az internetadóról szólt a tüntetés, van egy határ amit nem léphetnek át.



Sok múlik azon, hogy a tüntetések mögött álló szervezők, és a velük szimpatizáló egyéb csoportok (többek között a KARD blog is!), hogyan fogják kezelni az új helyzetet az elkövetkező pár napban. A hamari, félresikerült kommunikációra érkező reakciók a Százezren az internetadó csoporton belül megmutatta, hogy a lehetőség adott, csak élni kell vele. Véleményünk szerint nem szabad engedni a november 17-re meghirdetett korábbi időpontból, itt az ideje, egy valódi polgári szervezésű, nyíltan a demokráciáért és az európai értékekért kiálló békés tüntetésnek.


Zárszónak:


"Ez nem internetadó, hanem a távközlési adó kiterjesztése. A távközlési adó kiterjesztésével kapcsolatban félelmeket előhívó képzet jött létre, ez nehézzé teszi az erről való párbeszédet"


Viktor, egy dakota erre azt mondaná, hogy attól, hogy íjnak hívod a puskádat, még puffanni fog ha elsütöd. A tüntetések pedig megmutatták, hogy van egy nem is olyan szűk réteg, aki nem kér az ilyesféle puffogtatásból.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Netadó: a visszavonás üzenete

Ma hajnali tippem elég gyorsan bejött: Orbán gyakorlatilag visszavonta az internetadó tervezetét. Logikus, az adott pillanatban pontosan optimalizált döntésről van szó, amiről most szólnék, az a körítés illetve az esetleges következmények, lehetőségek.


Sokan vélik úgy, hogy Orbán csak időhúzásra játszik, jövőre egy profi módon megszervezett nemzeti konzultációs bohóckodással és ügyes jogászkodással visszahozza a javaslatot kicsit más formában. Elképzelhető, a választási előregisztráció 2012. szeptemberi elvetése, majd decemberi visszahozása után nem lenne ismeretlen forgatókönyv ez sem. Mégis azt gondolom, hogy a mostani beszéd nem erről szólt. Orbán is pontosan tudja, hogy a keddi tömeg erre a hívószóra (és valószínűleg csak erre) bármikor kimegy újra tüntetni. Lehet az is, hogy azt gondolja, először elintézi a várható uniós balhét, az amerikai botrányt, és amikor csak itthonra tud koncentrálni, akkor veszi elő az ügyet újra. Véleményem szerint azonban nem fogja. Ha azokat az ügyeket rendezni tudja, akkor az internatadó már nem fog beleférni a mozgásterébe. Bosszút állni a bosszúállásért meg nem igazán bölcs dolog. A természetében persze benne van, de ahogy a mostani visszalépéssel is a józan észt tette a habitusa fölé, ezt később is meg fogja tenni.



Aktuálpolitikailag sokkal érdekesebb a körítés, amit a miniszterelnök a visszavonás mellé mondott. "Nézzük már meg, hogyan lehet az extraprofitot elvenni a szolgáltatóktól" - a saját bázisnak szóló gyógyír. Kicsit fájdalmas, hogy a saját bázis ilyen kádárista tempóval szólítandó meg (mert ugye az "extraprofit" már a társasági adózás után jelenik meg, és hát mi is számít "extrának"?). Ez csak annyi, hogy ne érezzék annyira vereségnek azt, ami az egy héttel elkésett visszavonás miatt azért mégiscsak az. És ha jövőre mégsem lesz erről "nemzeti konzultáció", hát ki fog arra emlékezni?


Még érdekesebb az a recept, amelyet miniszterelnökünk arra ad, hogy mikor is kell elállni egy adó tervétől: ha a "vita félrecsúszik", ha "nem számít amit mondanak" és "nem az adót vitatják, hanem az egésznek az ésszerűségét". Magyarra lefordítva persze ez azt jelenti, hogy ötvenezer utcai tüntetővel és a saját bázis megosztottságával okos ember nem megy szembe - ugyanakkor mostantól meg lehet próbálni más intézkedéseknél "félrecsúsztatni a vitát", elengedni a fülünk mellett az indokaikat, és a dolog ésszerűségét vitatni - csak legyünk hozzá elég sokan.


Érdekes lehet ma kormánypárti kommentelőnek lenni. Egy hétig tolták az utóvédharcot, forgatták a csekély kis 700 forintos muníciót, amit a Fidesztől kaptak, és aztán jön a Főnök, aki állítólag addig elzárkózott a visszavonulástól, áttekinti a helyzetet és meghozza azt a döntést, amit már egy hete kellett volna. Sok morgolódó fideszes prominens is elégtételt érezhet, de a leginkább talán Németh rezsitábornok bőrében nem szeretnénk lenni.


És amiért az elmúlt hét nyilvánvalóan vereség a Fidesznek: egy fiatal generációnak adta meg a politikai tűzkeresztség, és most a taktikai győzelem érzését. A szabadságharc is így tarthatott ki másfél évig, és csak az oroszok tudták leverni.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Wednesday, October 29, 2014

Ne hazudjatok

A közmédia legendásan tragikus tájékoztatásai felhozták a második Orbán- kormány alatt a HírTV renoméját. „Ennél még a hírtévé is korrektebb” - hangozhatott joggal. Ez most elveszett.


Mint minden kormányellenes megmozdulás alkalmával, ismét lehetőséget kapott a jobboldalinak nevezett sajtó, hogy az objektív tájékoztatás és a reprezentatív szempontrendszer iránti igényét bizonyítsa. Ennek, a gyakran kiemelkedő kivételtől - például Stumpf András - eltekintve nem sikerült eleget tenni. A sajtó sokszínűségét és szabadságát nem csak a médiatörvény, vagy az internetadó fenyegeti, hanem az is, ha egyes médiumok önként és dalolva lubickolnak a szervilizmusban. A „Ne hazudjatok!” nagyon fontos rigmusa volt a tegnapi megmozdulásnak. Megengedhetetlen sértés, hogy – maradjunk a legcsekélyebb becslésnél – tizenöt-húszezer embert azonosítanak azzal a néhánnyal, akik megrongálták a székházat, és tönkretették a televízió kameráját. Az pedig egyszerűen nevetséges, hogy nem bír leakadni a jobboldali elemzőtábor arról a mantráról, hogy márpedig ki kinek a fia, ebből következően a tüntetés MSZP-s szervezésű volt. Aha, álmaikban. A felvonuló tömeg nyilván nem egy tökéletesen homogén társaság volt, mégis magjában pont azok alkották, akik megszólítására kísérletet sem tettek az ellenzéki erők a választások előtt. Hogy egy ilyen dolog verte ki náluk a biztosítékot, és nem mondjuk a mélyszegénység, vagy a szegregáció, vagy a civilek terrorizálása, az lehet, hogy mértékletes társadalmi érzékenységről tanúskodik, de nem az ő hibájuk, ha a pártok a fentebbi ügyek fontosságát nem tudták hangsúlyozni. Egyébként meg egy normális ellenzéktől talán nem lenne ördögtől való, hogy ellenzéki megmozdulásokat szervezzen, de elég szomorú, hogy erre fel kell hívni a figyelmet. Szögezzük le, hogy a rongálás bűn, a lökdösődés nem szép dolog, nekem még a hazaárulózás sem szimpatikus. Az pedig nem minősít szándékában, vagy jelentőségében egy tüntetést, hogy Demszky Gábor részt vesz rajta, ahogy szabadidejében Andre Goodfriendnek is joga van odamenni, ahova akar, és ezzel semmilyen hatáskörét nem lépi túl. Pont. Miután ezekben az evidenciákban megállapodtunk, legyenek már olyan szívesek azok, akiknek a tájékoztatás a hivatásuk, kezdjenek el beszámolni arról, hogy az emberek pontosan miért mentek az utcára; mármint hogy ne legyen netadó, hogy ezzel a kormánnyal szemben betelt a pohár – és ne arról hadováljanak, hogy a nyilvánvalóan tök impotens MSZP fellázította a fékevesztett vandálokat, nemcsak a kormány, de egyenesen az ország ellen.



Ha lesz internetadó, az amellett, hogy nagyon szar lesz nekünk, és páratlanul kínos a világ közvéleménye előtt, azért is elég rossz lesz, mert a – részvételi arányok alapján – amúgy is meglehetősen kiábrándult és apatikus társadalmat teljes joggal fogja elmélyíteni abbéli meggyőződésében, hogy már pedig itt minden hiába, a mi szavunk nem ér semmit. Ha pedig a jobboldali sajtó túlnyomó többsége megmarad a stigmatizálás és titkos összeesküvések sejtetésének szintjén, az azért lesz problémás, mert akkor már nem csak a miniszterelnökre és a főpolgármesterre lesz igaz, hogy egész egyszerűen nem vesz tudomást a lakosság azon részéről, mely nem szereti őt, de a sajtójukra is. Vagy, ha épp tudomást vesz, akkor elképesztő ferdítéseket téve általánosít.


Elítélendő és helytelen inzultus érte vasárnap a HírTV stábját, de miután erről sokkal többet sikerült beszélniük, mint a tüntetés hivatalos időtartamáról, amely alatt őket épp senki nem bántotta, ellenben történt ennél sok fontosabb dolog, ne csodálkozzanak, hogy a megsértett közösség azt kiabálja a kamerájukba: Ne hazudjatok!


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Ketyeg már az Internet-pokolgép

Tegnap este minden eldőlt. Ebből bumm lesz, a kormány öngyilkos merényletre készül.


Pedig első ránézésre nem volt törvényszerű, hogy így lesz. A Fidesz prominens képviselői láthatólag nagyon megijedtek az elmúlt napokban – ezt igazolta a párbeszédre való hajlandóság hangoztatása, a „nyugodjunk le, beszéljük meg”-stílus. Nem jött be.


Aztán jött az (első?) alkuajánlat. Hátha az eredetihez képest nyomott ár (700+5000 Ft) és szociális demagógia („nem a zemberek fizetik majd meg”) lenyomható a torkokon. Nem jött be.


Közben rájöttek, hogy az alkuképesség náluk gyengeség, ezért az üggyel párhuzamosan teleszennyezték a közéletet meglehetősen primitív stílusú, keménykedő szövegekkel (Kövér harca az USA-val, Bencsik bevetné a Békemenetet, Bayer gyaláz, Kovács Zoltán vegzálja az USA-ügyvivőt stb.). Nem jött be.


És jött az újabb csapás. Tegnapra a tüntetés nemhogy fékezett habzásúvá vált volna, hanem ellenkezőleg: többszörösére duzzadt és immár a nemzetközi sajtó és politika is napirendre vette az ügyet. Ez így már nagyon kínos.


 


Internetbomba.jpg



Tegnap este tehát egyrészt eldőlt, hogy a magyarok nem tűrik ezt a végtelenül ostoba skandalumot, de sajnos az is, hogy a Fidesz mégis belerohan a vesztébe a kormányával együtt. S mindez miért? Mert egy fontos tényezővel nem számoltak - sem a békülő, sem a harcoló Fideszesek: Orbán nem tévedhet. Az nem létezik. Ő találta ki az Internetadót, tehát Internetadó lesz. Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz.


Most már legalább látjuk, hova vezet, ha egy politikai vezetőt istenné nyilvánítanak, aki tévedhetetlen. Ő most már olyan ketyegő bomba, amit nem lehet leállítani. Nincsenek piros, fehér és zöld drótok, amit el lehetne vágni rajta. Külső szakértő biztosan nem tudja hatástalanítani.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Tuesday, October 28, 2014

Internetadó? Eh?

Nemzetileg konzultáljunk.


De először tisztázzunk valamit: az Internetadó elleni tüntetés békés volt és jogos. Jogos, mert jogszerű és jogos, mert indokolt. Az, hogy a regnáló hatalomnak nem tetszett, az az ő baja.


A Fidesz-székháznál törő-zúzó fociszurkolókhoz a több tízezres tömegnek köze nem volt, és ezen nincs mit magyarázni, mert:



  1. aki ott volt, tudja;

  2. aki logikusan gondolkodik, tudja;

  3. aki ismeri a tüntetők célját és habitusát, tudja;

  4. aki nem tud semmit, annak mindegy;

  5. aki tudja, de azt hazudja, hogy igen, nos, ő a Fidesz érdekeit képviseli, nem az országét.


 


tuntetes.jpg



Most az a helyzet állt elő, hogy Orbán Viktor (az Internetadó kitalálója) nem az ország akaratát képviseli.


Kérdés, hogy miért?



  • Ezzel az újabb sarccal akarja hizlalni korrupt bürokratáinak pénztárcáját?

  • Nem szereti az Internetes társadalmat, ezért meg akarja büntetni őket?

  • Hirtelen rohama volt, vagy aznap reggel ez az ötlet pattant ki a fejéből és senki nem merte neki megmondani, hogy nem kéne?


Nagyjából ezek a vádak fogalmazódtak meg ellene az elmúlt napokban. Itt az idő, hogy Orbán Viktor tisztázza magát és magyarázatot adjon tettére. Ez elsősorban az ő érdeke.


De ami számunkra sokkal fontosabb: mi már érveltünk eleget az Internetadó ellen. Itt az idő, hogy Orbán Viktor érveljen mellette. Türelmetlenül várjuk megtisztelő válaszát.


Thursday, March 14, 2013

Javaslat tüntetésszervezőknek

Az elmúlt napokban volt szerencsém többször is gyülekezési jogomat gyakorolva kifejezni véleményemet az alaptörvény negyedik módosítása ellen, illetve kérve a köztársasági elnök urat, hogy ne írja alá azt. Feltételezem, lesz még alkalmam erre a közeljövőben. Az elnöki aláírás után valószínű, hogy a téma március 15-én is előkerül, sőt akár alapgondolat is lesz. Hadd legyen tehát egy megjegyzésem az ilyen témájú demonstrációk szervezőihez.


Az alkotmánymódosítás nem a cigányokról szól, nem is a melegekről, a bántalmazott nőkről vagy a hajléktalanokról. Természetesen róluk is szól, hatásaiban talán jobban, mint másokról. De a módosítás mindannyiunkról szól, nemre, fajra, vallási meggyőződésre, szexuális irányultságra tekintet nélkül. Minthogy róluk egy kicsit jobban, természetesen megértem, ha elhangzanak ilyen beszédek is. Amikor azonban ezek dominálnak egy műsorban, amikor egy alkotmánymódosítás elleni demonstráció - nyilvánvaló gesztusból, de különösebb ok és magyarázat nélkül - a cigány himnusszal kezdődik, akkor felvetődik a kérdés, hogy jól látják-e a műsor összeállítói a célt?



A cél ugyanis véleményem szerint az, hogy minél több ember menjen el tüntetni a gyalázatos módosítás ellen. Hogy minél több ember értse meg: igen, ez róla szól, róla is szól. Ez az elsődleges cél. A hátrányos helyzetű, diszkriminációval sújtott, a módosítást valószínűleg majd többszörösen megsínylő polgártársaink melletti kiállás pedig ehhez képest - itt és most - másodlagos. És ha a másodlagos cél az elsődlegest akármilyen kicsit is akadályozza, az baj.


Sokan és sokszor mondták már, hogy Orbán leváltásához a baloldal nem elég. Ezzel a mostani helyzetben, bő egy évvel a választás előtt maximálisan egyetértek. A változáshoz konzervatív - a Fidesztől eltérő módon: valóban konzervatív - polgártársainkra is szükség van. Ehhez azonban őket is meg kell szólítani: Molnár Péter beszéde hétfőn találat volt, a Fidesz 89-es programjának felolvasása szintén. Ilyenből kellene több. Sólyom úr, nem akarna fellépni?


Hogy még általánosabban fogalmazzak: a győzelemhez az kell, hogy győztes hangon szóljunk magunkhoz, magunkról. A köreinkben egyébként természetes szolidaritás majd a győzelem után jöjjön, amikor a gyakorlatban is ér valamit.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Thursday, March 7, 2013

"A gyilkosok pártján?"

"Ne álljatok a gyilkosok pártjára! Ne hallgassatok Ron Werberre!". Ezzel a Fidesz-székházra függesztett szöveggel fogadta a Bayer Zsolt publicisztikája miatt a Lendvay utcába érkező tüntetőket a kormánypárt 2013. január 12-én.


nealljatok.jpg


"Emberölés miatt tíz évet töltött börtönben a Fidesz-székházat védő egyik biztonsági őr - közölte a Hír24. A hvg.hu rendőrségi forrásai megerősítették, hogy a férfit korábban emberölésért ítélték el. " - írja a HVG ma, 2013. március 7-én, a Fidesz-székházat elfoglaló tüntetés kapcsán.


Végül is, ma már nincs kint az akkori szöveg. A következetesség viszont hiánycikk maradt.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzán a Facebook-on és oszd is meg a cikket:


Monday, December 10, 2012

Diáktüntetés: olaj volt a tűzre a nyilatkozat

Érdekes volt a hétfői, Lágymányosról induló diákdemonstráció. Az állami finanszírozású felsőoktatási keretszámok drasztikus megvágása, gyakorlatilag a tandíj bevezetése miatt eleve elégedetlen volt a hangulat. A követeléseket tartalmazó 5 pont elfogadása után felvetődött a "hogyan tiltakozzunk" kérdése is, ötlet hangzott el az EMMI (emberi erőforrás-minisztérium) illetve az egyetem elfoglalására, nyilvánvaló célként pedig felmerült valamelyik közeli híd is. A sorozatos szavazásokon azonban nem kapott többséget egyik ötlet sem.


akihulye.jpg


Közben megérkezett a szegedi egyetemisták kormányhivatal-foglalási akciójának a híre, de amennyire a helyszínen meg tudtam ítélni, az igazi olaj a tűzre az volt, amikor kiadták az EMMI nyilatkozatát. Ennek felolvasása paprikázta fel annyira a hangulatot, hogy végül a hídfoglalás ötlete bizonytalan többséget kapott, a tömeg elindult, lezárta a Petőfi hidat és lassan, már rendőri kísérettel Pest felé vonult. Majd - ezt már nem követtem közelről - nyilván spontán ötletek döntötték el, merre legyen az arra. Szigorúan szubjektív véleményem szerint az EMMI-nyilatkozat nélkül nem ez lett volna a végkifejlet.


hidon.jpg


Két dolog mindenképp kiemelendő. Egyrészt a hallgatóságban megvolt az öntevékenység, és amikor a hatalom túlment egy általuk elfogadhatónak tartott határon, megmutatták, hogy nem akarnak beletörődni. Ilyen spontán diáktüntetés nagyon régóta nem volt Magyarországon, reménykeltő példáját adva az önszerveződésnek! A másik, az az EMMI nyilatkozata, a - szerintem - kiváltó ok, benne ilyenekkel:



Míg korábban 50 ezer diák tanulhatott állami segítséggel az egyetemeken, főiskolákon, mostantól a rendszer lényegében teljesen nyitottá válik, és akár 100-120 ezer diák is tanulhat ingyen.



Meg kell magyaráznom, hogy a Diákhitel 2 (mint általában minden hitel), az nem "ingyen"?. Hát a jelenlevőknek nem kellett. Ahogy a Hallgatói Hálózat elnöke megjegyezte: "vagy hülyék írták a közleményt, vagy minket néztek hülyének". A kormányzati kommunikátorok kezdhetnek feltenni valami új lemezt. Az 1984 reloaded láthatóan nem jön be a hallgatóknak. Lehet viszont, hogy nincs más?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Friday, September 21, 2012

A magyar Olajfa vége?

Nem mintha lett volna, de az elmúlt napok fejleményei eldönteni látszanak: nem lesz klasszikus értelemben vett össz-baloldali összefogás Orbán ellen. Az MSZP nyilvánosságra került stratégiai számvetése eleve a Fidesz-MSZP kétosztatú politika fenntartását jelölte meg célként, ez viszont a lehetséges partnerek többsége számára elfogadhatlan és vállalhatatlan. Nem mellékesen elég sok választó van úgy vele, hogy Orbánt nem, de azért a szocikat sem.

Eztán a Szolidaritás a bejárotottnak tekintett október 23-i délutáni ellenzéki tüntetés mellé alternatív felvonulást hirdetett az Operához. Klasszikus rászervezés, nyilvánvaló elkülönülési szándékkal. A szocialisták és a DK mintha a Szoli felé hajlana ebben. Ez, ha tényleg így van, rendesen letisztázza a képet: van a Fidesz és támogatóik, van a Szolidaritás-MSZP-DK csoport, lényegében a klasszikus baloldal, és a harmadik csoport (nevezzük Millásoknak, talán az LMP-vel), akiknek egyik sem jön be. Akiknek konkrétan az ő váltógazdálkodásuk eredményeivel van bajuk.


A fenti két dolog után a szoci táborból küldött fogjunkmárösszepatásorbánellen üzenetek őszinteségét és relevanciáját a nullához közelítőnek vehetjük.

Ebben a felállásban különös jelentősége van a Milla-tüntetés üzenetének és szónokainak. Már tavasszal megírtuk, hogy a politika tagadása itt már kevés, politikusokat kell állítani, programot kell hirdetni. Utóbbit már meg is ígérték. Ha ennek olyan személyiségek adnak majd hangot, akikért és mondandójukért magukért is odamennénk, az nagyon érdekes fejlemény lehet. Említettünk itt a blogon olyanokat, akikért bizony akár. Sok múlik rajtuk, a szervezőkön, és az értük-velük összefogó politikai csoportokon. A politikai árvák nevében hadd reménykedjem ebben.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Sunday, March 11, 2012

Tessék politikusokat állítani!

Szombaton a Szolidaritás tartott a várakozásokhoz képest lényegesen hervadtabb demonstrációt, vasárnap pedig az LMP közölte az aláírásgyűjtés pillanatnyi állását. Bár mindkét szervezet kötelező optimizmussal kommentálta a hírt, ne áltassuk magunkat. Ez így kevés lesz.

A szombati tüntetés eleve amolyan rögtönzött dolog volt: amikor úgy tűnt, hogy 15-én csak engedély nélkül tüntethet az ellenzék, ez az időpont és helyszín amolyan pótmegoldásnak tűnt, aztán amikor a jövő pénteki, ünnepi időponton mégis elérhetővé vált a Szabad Sajtó út, valahogy nem akaródzott ezt lefújni. Lett így aztán egy kellemes party, a szervezők szerint tízezer emberrel, én belülről nem éreztem annyinak, de ne legyen igazam. Sok újdonság nem hangzott el, nagy bejelentés nem történt, Kornis Mihály író beszéde jó volt, Bornai jól zenélt, a többit inkább hagyjuk.

Az LMP gőzerővel felhasználta a rendezvényt az aláírásgyűjtésre, szinte az összes pesti kitelepülő-készletüket ide csoportosították délután. Kellett is: a vasárnapi bejelentés szerint 30 ezer aláírásnál tartanak egy hét után, amihez lelkesen hozzá lehet számolni 7 ezer elvitt/letöltött, de össze még nem gyűjtött ívet. Számoljunk: ha 200 ezer a limit, és minimum 40 ezer lenne a biztonsági ráhagyás, akkor a 4 hetes gyűjtési periódust figyelembe véve 60 ezer lenne az időarányos eredmény. Ennek pedig ugye kb. a fele van meg. Azt pedig sem az LMP, sem tágabb értelemben az ellenzék nem engedheti meg magának, hogy már a kezdeményezés is elbukjon.

Ezekkel az előzményekkel fordulunk 15-ére, a Nagy Számháború napjára. De nemcsak a számháború a lényeg, hogy Viktort hallgatják többen a Kossuth téren, vagy nem tudom kit az Erzsébet hídnál. Mert sajnos, ez a "nem tudom kit", ez kezd fontos lenni, ami már kikezdeni látszik az ellenzéki megmozdulások hatékonyságát. Nincs arc, nincs üzenet, aki mellett, amelyért lelkesedni lehetne. Kónya Péter vagy... nem is tudom, ki szólhatna a Milla nevében, pedig viszonylag még érdeklődőnek tartom magam... ez így nem megy. Kulka János persze biztos nagyon kedves lesz, de az az üzenet, hogy minden politikus eleve bunkó, láthatóan zsákutca. Ehhez jön egy eléggé hamvába holt történet az alternatív köztársasági elnök megválasztásáról, ahol nem annyira a kínos választási közjáték a gáz, hanem amilyen arcok egyáltalán felmerülhettek. Ezzel együtt, akinek nem tetszik Orbán rendszere, ide kell mennie ide mehet, más nincs.

Csak remélni lehet, hogy ez a tényező elég lehet ahhoz, hogy ne legyen a 15-e az ellenzék látványos kudarca. Brendel Mátyás kitűnő elemzése a Piroslapon pusztán a Facebook-os lájkolók számából ezt vetíti előre (az elemzés többi része is nagyon elgondolkodtató!), de ha véletlenül ilyen előzményekkel is összejön az októberi 40-50 ezer ember, az sem feledtetheti, hogy a választások közeledtével lassan fel kell bukkannia azoknak az arcoknak, akik az "Ebből elég!" hangulatú tömeget összefogják, és véleményét majdan a Parlamentbe vezetik.

Ez pedig nem alapulhat azon, hogy a civilek a jók, a politikusok meg a rosszak. Tessék politikusokat állítani - vagy legalább elfogadni.
Elsőre - de csak elsőre! - nem kell, hogy profik legyenek (majd beletanulnak, csak nem lesz rá sok idejük), de legalább legyenek olyan arcok, akiket meghallgatni kimegyünk, és még nevén is nevezhetjük a dolgot. Akik a mi képviselőink. Vagy akik azok akarnak lenni - őket hívjuk politikusnak.

Csak tagadásra ezt sem lehet építeni.

Monday, January 23, 2012

Az erdélyi magyar nem román! Ha tüntet, akkor sem! (*)

Kedves Barátaim!

Megint az van, hogy értek én mindent. Én már csak ilyen megértő vagyok. Sokaknak nem tetszik, hogy az állampolgárság mellé szavazati jog jár a külországba szakított magyaroknak. Az sem tetszik sokaknak, hogy miközben az anyagi következményeket nem, vagy csak nagyon áttételesen viselik, bele kívánnak szólni az anyaországi politika alakításába. Másoknak meg tetszik, majd eldiskurálunk. De azért van egy határ, amit nem lehet átlépni.

Nem nevezhetünk egy magyart románnak vagy szlováknak csak azért, mert azt az országot dobta ki neki születésekor a gép.

Olvasom ezt a kis történetet szombatról:



Egyszerűen teljesen le vagyok dermedve. Én a Kossuth-tér mellett,a Falk Miksa utcában lakok. Gondnokként teszek, veszek. Megyek ki a ház elé, áll ott egy társaság. Rögtön levettem, hogy románok. Nagyváradról jöttek. Kérdezem tőlük, hogy segíthetek-e valamit. Kérdezték, hogy a Népligethez milyen módon jutnak el, elmondtam nekik. Ezt követően szó szót követett. Kiderült,hogy fejenként 3500,-forintot és egy ebédet kaptak azért, hogy legyenek. A busz, amivel jöttek,azzal a lendülettel,hogy kiszálltak hazament. Gyakorlatilag itt hagyta őket. A beszélgetés közben jött egy idős házaspár, akik szintén kérdezték,hogy merre kell menni a Népligethez. Elmondták,hogy 1000,-forintot és egy ebédet kaptak azért,hogy itt legyenek. A busz persze őket is itt hagyta őket, oldják meg jelszóval. Ők Pécsről jöttek. Beszélgetés közben szinte megszégyenülve tekerték össze a magyar zászlót és tették el a táska mélyére...



(Forrás: Facebook, kiemelés tőlem)


Na. Egy Falk Miksa utcai házgondnok keni-vágja, de legalább töri a román nyelvet? Vagy milyen nyelven beszélgettek? Jelzem, hogy Romániában nagyon kevés román tud magyarul (a kevés számú kivételtől itt kérek elnézést) - megjegyzem, 1920 előtt ez pont fordítva volt, azelőtt általában a magyarok nem tudtak románul. Szóval ezek a jóemberek, bár Romániából (pontosabban: Erdélyből, vagy a Partiumból) jöttek, de ugyanolyan magyarok, mint mi. Ugyanazt a nyelvet beszélik, ugyanazt az identitást vállalják. Megkockáztatom, nekik kicsit (talán nagyon is) erről szólt a szombati séta. Ne is sajnáljuk tőlük ezt, és ha a fent, az idézetben említett pénzeket nem közpénzből kapták, hát csak annyit tudok mondani, hogy remélem, jól érezték magukat. (A románok egyébként mostanában máshová járnak tüntetni...)
 




 Logistic tail (Forrás: Facebook, Kettős Mérce).


Igen, a székely tud románul (figyelem: a videó minimum alapfokú román tudással már egész élvezhető!), de nem román! A felvidéki magyar sem szlovák. Ne is nevezzük őket annak, mert lila hajat kapok (egyébként sem vagyok egy matyóhímzés, de képzeljétek még ezt is hozzá... brrr.) Ez a szimpla elnevezési kérdés egy olyan etalon, ahonnan el lehet kezdeni ezt a határontúli katyvaszt rendbetenni. Enélkül viszont nagyon durván sértjük meg őket - és ha már itt tartunk, engem, az ős-pestit is.


(*) UPDATE: Brendel Mátyás hozzászólónk joggal kifogásolja, hogy a cím sérti a magyar-román kettős identitású nemzettársaink azon jogát, hogy magukat románnak is tartsák. A poszt szándéka nem ez, a posztíró annak a híve, hogy mindenki maga döntsön saját identitásáról. A cím viszont arra a számszerűen sokkal jellemzőbb gyakorlatra utal, amikor honfitársaink magyarokat (magukat egyértelműen magyarnak tartó magyarokat) lerománoznak.

Sunday, January 22, 2012

Két kérdés a békemenethez

Jó hívószónak bizonyult az, hogy védjük meg az ország pénzügyi függetlenségét, védjük meg a szuverenitásunkat. Isten látja a lelkemet, ezzel maximálisan egyet is értek (még ha tegnap, nem túl sok eredménnyel de itt provokálunk is itt a blogon), ha a körítés többi részével esetleg nem is. Több mint százezren (hogy mennyivel többen, azt hagyjuk a profikra) jelenlétükkel adtak nyomatékot ennek, a Béke menetén - az ugyan nem világos hogy kivel is kell a béke, de hát anno 1984-ben, gimnazistaként voltam én is spontán békemeneten, nagyjából ugyanitt. Ott legalább tudtam, hogy azokkal a rakétákkal van a baj, amelyeket a "mi" rakétáinkra válaszul telepítettek Nyugaton.

 (Forrás: MNO)

Nekem két kérdésem van a résztevevőkhöz, a szervezőkhöz, tulajdonképpen bárkihez. Az első, az a fentiekből következik: hogyan érjük el az áhított pénzügyi függetlenséget? Milyen út vezet oda? Mikor indulunk? (Mert sürgős lenne.). A másik kicsit összetettebb: egy ilyen "összetartás", az akolmeleg elsöpri azokat a fenntartásokat, amelyek tegnapelőtt még megvoltak?

Nézzük először az elsőt! Függetlenek akarunk lenni a nemzetközi pénzvilágtól. Helyes, tényleg elég sokba kerül nekünk, hogy évente annyit fizetünk törlesztésre meg kamatra, hogy anélkül akár pluszba is mehetne a költségvetésünk. Már húsz éve várom ezt, talán most. De merre induljunk?

Fizessünk vissza mindent és gazdálkodjuk ki a folyó költségvetésből? - Na akkor a következő békemeneten feleződne a létszám, nem megy. Jelentsünk fizetésképtelenséget, és tárgyaljunk az átütemezésről? - kétlem, hogy a mindennapokra vonatkozó eredmények sokkal jobbak lennének, és valószínűleg tovább is tart. Mondjuk meg nekik, hogy kampóst kaptok, nem amit ideadtatok (meg a kamatait), hisz azt már visszaadtuk régen? - hát, ha onnantól tudunk önellátók lenni... Fizessük vissza a devizában denominált adósságot az MNB tartalékból, a többihez meg forgassuk meg a bankóprést?

Vagy egyszerűen csak adjátok ide, ami most kell nekünk, de nehogy már bele is akarjatok szólni abba, hogy mit csináljunk vele? Esetleg az EU-ból is lépjünk ki ennek nyomatékosítására?

Ezt azért lassan el kéne dönteni, másfél éves kormányzás után legfőbb ideje lenne. Márciusban már nem fog Viktor attól félni, hogy nem lesznek elegen, ki fog állni a tömeg elé (ha nem épp aznapra várja az EU meg az IMF). Mit mondjon? Vagy, ad abszurdum (?) mindegy hogy mit mond, csak ő mondja?

(Én az első változat híve lennék, de minél gyorsabban - ámde én nem voltam kinn tegnap, illetve voltam, csak nem ott, szóval kérdezném: a résztvevők, vagy az elmenni nem tudó szimpatizánsok melyiket választanák? Vagy mindegy hogy melyiket, csak Viktortól hallják?)

No a második kérdés. Többek szerint a felvonulás nem mindenben kormányt támogató hangulatban indult, voltak a problémákat elismerő hangok, amelyet azonban háttérbe szorított a kiállás kényszere. Idáig értem. A kérdésem azokhoz, akik végigsétáltak: a nyilvánvalóan felemelő - sőt, sokaknak bizonyára katartikus - élmény után is ezt mondták? Vagy akkor már minden rendbe jött és jóság lett? Maradjunk mondjuk egyetlen példánál, ennél a szerencsétlen dr. Schmittnél: a tömeg puszta létszáma meggyőzött-e valakit esetleg arról, hogy hát nemcsak a nemzeti szuverenitást meg a kormányt, de őt is meg kell védeni, függetlenül az ellene felhozott vádak megalapozottságától?
 

Tuesday, January 3, 2012

Munkát, kenyeret! - hoppá...

Nem skandálták sokáig az Opera előtt, egy percig, vagy tán annyi sem volt. De mindenki felkapta a fejét.

Tüntet a budapesti elit: fontos, de nem elég - írja ma reggel a Véleményvezér, és hozzáteszi: a tegnapi nap lefontosabb híre nem az Opera előtti tüntetés, hanem a kétszámjegyű állampapírhozam felbukkanása volt. Nem a jogállami keretek lebontása fogja kiütni az igazán nagy tömegnél a biztosítékot, hanem a zsebbevágó kérdések. Igaza van, bár annyit hozzá kell tegyünk: egy tisztességes Seldon-válság egyszerre jön bentről és kintről. De még nincs itt: a belső és külső mozgástér beszűkülése még tényleg nem egyforma.


(Fotó: Huszti István/Index)

Már-már lassan szokás lesz, hogy a tüntetések utáni "afterparty" a nagyobb buli: a koncert, a beszédek persze fontosabb, de a kemény mag véleményt szeretne nyilvánítani. Így volt ez 23-án a Parlamentnél, és így volt most az Operánál is. Itt bukkant fel a már-már szokásos jelszavak közt egy régi is: Munkát, kenyeret!


(1907-ből... Forrás: mult-kor.hu)


Fel is kapta a fejét mindenki körülöttem. Talán amiatt, hogy ez élesben esetleg 70-80 éve nem hangzott el, de 1990 óta biztosan nem volt jellemző. Most talán csak egy percig zúgott, de ha egyszer ez lesz a fő üzenet, akkor tényleg itt a Seldon- (vagy ha úgy tetszik: a politikai válság, amikor a mozgástér csak egy utat enged a döntéshozóknak.

Lássuk mit is mond erről Asimov Alapítványában maga Seldon: "Látják most már ugye, hogy sarokba szorította Önöket a könyörtelen szükségszerűség, és cselekvésre kényszerülnek. Ennek a cselekvésnek a mikéntje, vagyis a dilemma megoldása természetesen magától értetődő!" (Baranyi Gyula fordítása)


- * - * -

Végezetül hadd tegyek hozzá egy, az előző gondolattól tán messze álló, de a tegnapi tüntetéshez igencsak kapcsolódó gondolatot egy barátom facebook-os kommentjéből: A KFT "Bál az Operában" című, sokaknak beugró dalát mostanában Bornai így énekli: "A Népköztársaság útján / Mennyi különös alakot rejtett / a konfekciókabát / És most már tudható / Hiszen mindenki látja őket / Hogy mivé változtak át".

(0:58-tól)