Showing posts with label diákmozgalmak. Show all posts
Showing posts with label diákmozgalmak. Show all posts

Monday, February 18, 2013

A Terem sarkából

Nem mondanám, hogy ízlésünktől távol álló lenne egy kis radikalizmus, a begyepesedett, a világot félreértő törekvésekkel szembeni lázongás éppen ezért szívünknek kedves. Mégis a lázadás különféle performance-ai utáni lelkesedés idővel csökken, és egyre inkább ott motoszkál a zemberben, hogy miként lesz ebből eredmény.


A HaHa térnyerése a decemberi mozgolódások alatt egyértelműen mutatta, hogy az aktív diákság körében a különféle intézményes hallgatói szervezetekben való bizalom – finom szólva – nem túl erős. A néhány tucat(?) szervező ezekben a napokban sikeresen vizsgázott, a kormány – bármit is mondjanak utólag a kormány-lojális értelmiségiek a nagyon megmondós, mélyelemzős műsorokban – nem a HÖOK nyomására vagy a józan belátás hatására kért időt a helyzet újragondolására, hanem az utcára vonuló fiatalok híradóból kihagyhatatlan vágóképe miatt. Ez a vágókép azonban mára megkopott.


hahaszemere2.jpg(Eredeti kép forrása: Fazekas István via EduLine)


Ha bármilyen mozgolódás megráncigálja az Öreg Oroszlán bajuszát, ha beleköt a Politika Vén Kufáraiba, akkor bizony számolnia kell a válaszlépésekkel. A hiteltelenítés első rohamainak még ellent tudott állni a HaHa, elsősorban annak köszönhetően, hogy sikerült ezeket megfelelő humorral fogadni, de mára ez is kevésnek bizonyul. A bázisdemokrácia szép és jó dolog, de a politika közelébe keveredő bármilyen szerveződések nem igazán kerülhetik meg, hogy még bázisdemokratáskodás közben is figyeljenek arra, hogy valamilyen módon bizonyítsák legitimitásukat, támogatottságukat. Amikor a fiatalember a tévében azt mondja, hogy a tagság megszavazta ezt vagy azt, akkor bizony jönni fog az Újságíró és azt mondja, milyen tagság és mennyien. Termet foglalni első körben még eljön akár ezer diák is, de néhány nap után a lelkesedés csökkenésével, a fáradság növekedésével a teremfoglalók/utcára vonulók létszáma csökken, és ugye az a fránya vágókép, ami még két hónapja erőt sugárzott, most a gyengeség látszatát kelti, Megfelelő és Értő Kezek pedig gúnyt fabrikálnak belőle.


Radikalizmushoz is kell egy nagy adag józanság és belátás. Felmérni, valójában meddig tud erőt mutatni adott szervezet, mikortól válik paródiává. Persze ez nem könnyű, hiszen aki benne van, aki lelkesedik, másként érzékeli a történéseket, a neki nem tetsző véleményeket negligálja, elhessegeti magától a kritikát, azzal az érvvel – ami részben igaz, de mégsem oly egyszerűen működnek a dolgok, hogy teljesen az legyen – hogy a kritikusok a kormány emberei.


A kormány eddig sem igazán akart érintkezni a HaHa szerveződéssel, nyilvánvaló, hogy ezután még kevésbé kényszerül erre. A teremfoglalásos, utcára vonulós mozgalmak sajátja, hogy ahogy múlik az idő, úgy válik egyre nehezebbé az erőmutatás. Az önszerveződés beleeshet abba a csapdába, hogy a lényeges pontok közül azok, amelyek a kormány számára is vállalhatóak, azok a hivatalos hallgatói szervekkel történő megállapodás eredményeiként lesznek elkönyvelve, míg a HaHa együttműködésre alkalmatlan szervezetként az egyre intenzívebb karakterölő támadások alatt elsatnyul. Szép lassan elfogy a levegő, beszűkül a tér.


Látható volt az abbéli akarat, hogy a tárgyalóasztalhoz nem férő szervezet megpróbáljon alternatív fórumokat szervezni, ezáltal bizonyítani, hogy bizony ő képes lenne szakmai alapú tárgyalásokra. A baj ezzel az lett, hogy ezeken a fórumokon sikerült olyan személyeket megvendégelni, akik többsége nem mondható politikai értelemben függetlennek, hanem vagy kötődött, vagy még mindig kötődik a baloldali-liberális ellenzéki szervezetekhez, azok értelmiségi holdudvarába tartozik. Ami pedig a nagyobb baj volt ezzel összefüggésben, hogy látványosan elkerülték a HaHa rendezvényeit a jobboldalhoz kötődő értelmiségiek, legyen ez a kötődés akár politikai, akár kulturális értelmű. Mindenképpen szükséges lett volna, akár abban az értelemben is, hogy legyen olyan, aki ellensúlyozza a kormányzati reformokat (?) támadó fórumozókat. Hogy ez helyzet a HaHa szervezési hibájából adódott, vagy a jobboldali értelmiségiek éreztek rá, hogy elkerüljék ezeket a fórumokat, nem tudom, de a megvalósulás végső formája, csak arra szolgált, hogy a kormányközeli média a teremfoglalók politikai ellenzékhez való kötődését bizonyítsák.


Előbb utóbb véget ér a lázongás. A 6 pontból valamennyi teljesül, valamennyi nem, a híradóban elmondják, hogy a kormány megvédte a fiatalok jövőjét. A Teremfoglalók beseprik az ellenzéki ígéreteket a maradék pontok későbbi rendezésére, ha még képesek valamennyi erőt sugározni tán még hivatalosnak tűnő aláírásra is sor kerül. Néhány tehetségesebb mozgalmárt megkörnyékez az E2014, hogy mit szólna egy listás helyhez, a mozgalmár így vagy úgy dönt. Az intézményesített hallgatói szervezetek megtartják szokásos évi választási szeánszukat a szokásos, többnyire borítékolható 25-30%-os érdeklődés mellett (érvényesség határa 25%, de mi nem vagyunk gonoszak, hiszünk még a 25,09%-os szavazói arányban is), és mintha minden rendben volna velük, folytatják működésüket, a kormány megveregeti hátukat, hogy lám ilyen a felelősségteljes diákság felelősségteljes szervezete. Az egész oktatás alapjait feszegető új kihívásokra eközben nem hogy válasz nem születik, de még kérdés szintjén se merül fel. A Nagy Kerék gördül tovább.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Monday, December 17, 2012

Riadó! Zavar a parancsnoki hídon!

A múlt heti néhány tízezres diákmozgalmak megrendítették a kormányzat kommunikációját. Ez ráadásul úgy történt, hogy egyszerre a széles nyilvánosság előtt is felmutatta a kormányzati rendszer működésképtelenségét. Mindez komoly veszélyekre is figyelmeztet, mivel már egy ilyen lényeges, de korántsem kritikus helyzetben is a kormányzat cselekvésképtelensége és vészes megosztottsága mutatkozik meg, amint arra az írás végén igyekszünk felhívni a figyelmet. Egyelőre maradjunk a közvetlen események vizsgálatánál.


Döntés született a felsőoktatás rendszerének átszervezése, de főként finanszírozásának alapjaiban történő átalakításával kapcsolatban, erőből, az érintettek bevonása, de legalább tájékoztatása nélkül. A tervezett intézkedések, mind a Rektori Konferencia, mind a diákok képviseletét ellátó régebbi és újabb szervezetek felháborodásához vezettek, és ezek tömegmegmozdulásokban nyilvánultak meg december második hetében. Az intézkedéseket először teljes fronton propagálta a kormány, maga a miniszterelnök, az érintett Balogh Zoltán miniszter, az akármilyen döntés vállalására teflon arccal kész Hoffmann Rózsa államtitkár asszony. Kiállt a kormányszóvivő, a Fidesz szóvivő. Kivette mindenki a részét az ügy kisimogatásából, helyrehozatalából, akár méltatlan eszközök bevetésével is, mint a diákvezetők listázása.


Ám egyszerre a miniszterelnök enyhülni látszik, lehet, hogy felülvizsgálnak ezt azt, és mindezt úgy adja elő, mintha ő az eredeti döntésből kimaradt volna. Lám jön Viktor bácsi, megkérdi a pityergő diákokat, mi történt, ki volt a rossz bácsi vagy rossz néni. És egyszerre egy szombat délutáni ál-egyeztetésen kiderül, nincs is szó itt kérem költségtérítésről, meg diákhitelekről, meg efféle rémes dolgokról, hiszen Viktor bácsi igazságot tesz. Gyakorlatilag mindenki, aki az ábécét és a szorzótáblát ismeri, költségtérítés nélkül bekerülhet a felsőoktatásba… Egy kis röghöz kötés cserébe… Mondja ezt a miniszterelnök úgy, mintha a teljes stábja nem épp azt állította volna az elmúlt napokban, hogy vége az ingyen egyetemi életnek, és majd egy később törlesztendő hitel megoldja az önköltség kérdését.


Nem kívánunk itt mélyebbre merülni ebben az örvényben, mert ma, 16-án, amikor ez az írás készül valójában csak porfergeteg látszik, körvonalazódni vélhetünk ugyan valamit, világos álláspontok a kormányzat részéről nem fogalmazódnak meg. Majd holnap, amikor tárgyalni akarnak, akár szerdáról előrehozva a valójában utólagos egyeztetéseket.


Itt az a kérdés, hogy mit tud még képviselni Balog Zoltán, és mit Hoffmann Rózsa? Annak gyökeres ellentétét, mint amit tegnap mondtak, teljes mellszélességgel kiállva a miniszterelnöki álláspont mellett? Mivel lehet ezt indokolni? Mennyire maradnak „hitelesek” az államszolgák? A miniszterelnök talán elfelejtett szólni saját stábjának is, hogy változnak az idők, változnak az irányvonalak? Voltaképpen cserbenhagyta a szaktárcát és a kérdésben legfontosabb támogatóit?


Mit szoktak mondani arról a hadvezérről, aki bármiféle taktika nélkül beáldozza serege egyik szárnyát, visszavonulva, odahagyva azt? Mi volt akkor a „totális támadásra” kiadott parancs? Szónoki kérdés is elhangozhat: Tisztelt Miniszterek, Államtitkárok! Ezek után mit várhattok a hadvezértől? Ti következtek, ha bedőlt a most odahagyott seregtest! Nem kellene elgondolkodnia a kormányt támogató frakciónak, pártvezetésnek, hogy rossz felé mennek a dolgok, és nem egyes ügyekben, hanem morális értelemben is: mert a saját rendszer belső tartása roppant meg. Tisztelt Frakció, Képviselők, mit vártok a hadvezéretektől, a pártotoktól ezután? Holnap lehet, hogy Ti maradtok a frontvonalon, egyedül hagyva a pergőtűzben!


Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A gyorsnaszád, amelynek parancsnoka az imént tűzparancsot adott, holnap talán a hadbíróságon kéri számon Önökön a tüzelést! De lehet, hogy már csomagol a mentőcsónakba, és hajnalra csak egy cetlit hagy a hajónapló mellett! Ébresztő, riadó! Baj van, ott, fenn a parancsnoki hídon!


destryer.jpg


Feltárult végre a kormányoldal részére is a kormány döntéseit átható cinizmus?


Kicsit távolabbra emelve a szemünket, az ország horizontjára, hadd kérdeztessék már meg, ha a diákok felháborodásától ilyen mértékben zavarodik össze a kormányfő és a kormány belső döntéshozó rendszere, akkor mi lenne itt egy katasztrófahelyzetben, legyen az gazdasági, természeti, vagy ki sem mondom miféle! Biztos, hogy ez a struktúra és ez a vezetés alkalmas a vészhelyzeti vagy bármilyen irányításra?


Napról napra épül le az ország, gazdasága romokban, az emberek sokasága a tönk szélén. Mindenkinek, ma már mindenkinek, nem csak az ellenzéknek érdeke a kormányváltás.


Új posztunk a témában: Tandíj-ügy: ezerrel pörög a Fidesz-szélkakas


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről