Showing posts with label következmények_nélküli_ország. Show all posts
Showing posts with label következmények_nélküli_ország. Show all posts

Thursday, November 6, 2014

Illegitim

Rég használtuk már ezt a bélyeget, hát most újra elővehetjük a fiókunkból. Poroljuk le, gyönyörködjünk benne. Aztán ragasszuk rá a NAV-ra és kezdjünk el hányni.


Mert a NAV-botrány elérte azt a fázisát, amely illegitimmé tette az egész adóhatóság működését. Most már nem söpörhetjük le egy mozdulattal azt a szimbolikus feliratot, hogy „bűnözőknek nem fizetünk adót”. Mert rohadtul ráragadt. És örülhetünk, hogy még nem égett rá.


Amióta van ebben az ügyben egy (félig-meddig és talán nem szándékosan) vallomást tett Vida Ildikónk és egy összevissza hazudozó, de mit sem tevő kormányunk, azóta ebben az országban – jelenleg – az adóhatóságnak nincs erkölcsi felhatalmazása arra, hogy bárkit adócsalással gyanúsítson. Illegitim. Az adóellenőrzés illegitim, a NAV-lista illegitim, a dádázás illegitim. Mert „ha a NAV csinálhatja, akkor én is”, akkor az nem bűn.


polopokol_nav_keresztapa_fekete.jpg


És ahol ilyen állapotok vannak, ott az adócsaló honpolgár felállhat a nyilvánoshely asztalára és teli pofával, rikkancsként ordibálhatja bele az éterbe: „Adót csalok! És élvezem!”. És akik szem- és fültanúi ennek, gúnyosan kacarászva tapsikolhatnak neki, ha úgy tartja kedvük.


Erkölcsi fertő az ilyen.


Így jogállam nem működhet. A bűnt nem moshatja tisztára és nem engedheti, hogy állampolgárai szabadon garázdálkodjanak. Mert nem arra hivatott, hogy asszisztáljon a bűn anarchiájához, hanem arra, hogy rendet tartson fenn.


Egy ilyen állam adóhatóságán nem ragad meg semmilyen bélyeg.


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Thursday, June 19, 2014

A III/II már köztünk van ...azaz mi lett veled jobboldal?

Anno 2002-ben nem kicsit hördült fel a jobboldali közönség azon, hogy kiderült. Medgyessy Péter akkori miniszterelnök III/II ügynök volt. Balról persze magyarázták, hogy ez nem az, nem olyan, nem úgy, nem azért ésatöbbi. Persze sokan fújjoltak, meg cümmögtek, hogy basszátok meg, 10 millió emberből nem tudtatok volna olyat odaültetni, aki nem volt háromperakárhanyas!!! 


meggyes.jpg


Erre mit olvasok ma az indexen? Hogy a rendészeti államtitkár III/II volt. Balról nyilván hallgatnak a harangok - arra viszont kíváncsi vagyok hogy jobbközépről hogyan nyelik ezt (is) le polgártársaim. Tessék, kommentekben kérem magam meggyőzni, hogy  ez nem az, nem olyan, nem úgy, nem azért ésatöbbi.


6313028_7bab5ab470b081eb612add535b8c5a58_wm.jpg


A legjobban sikerült kommentekből (feldobva az origós ügyet, a paksi orosz paktumot, a baltást, a manyup pénzeket, a trafik és földmutyik kimagyarázó kommentekkel) szeretnék egy idézetgyűjteményt összeállítani, hátha kimutatható, milyen ütemben tűntek el az önérzetes, saját véleményét megalkotó, felvilágosult, jobbközép gondolkodású polgárok ebből az országból. (aki külföldről kommentel, kérem jelezze)


Azzal pedig most ne gyertek, hogy a baloldal sem szebb. oké, tényleg nem szebb, csakhogy maximum a földigilisztáknál elfogadható érv az, hogy ja kérem, a szomszédomnak sincs gerince, mégis tudja enni a szart, hát akkor nekem sem hiányzik. 


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Saturday, December 1, 2012

Fagy a magyar

Külföldre menekül a magyar. Az új „nemtandíj”-rendszer miatt egyre kevesebb a felsőoktatásba készülő magyar. A kedvezőtlen hazai gazdasági és politikai környezet és kudarcos népesedéspolitika miatt fogy a magyar. És most már fagy is a magyar. Mert bizony december-január tájékán kikapcsolják a fűtést a legtöbb hazai állami egyetemen. Figyelem, ez nem gyakorlat.


Az előbb felsorolt gondok közös nevezője, hogy a jövő „középosztályának” lehetőségeit sújtó intézkedések csúnya következményeiről beszélünk. Azon rétegek összességéről van szó, amelyeket a Kormány – saját bevallása szerint – politikája alappillérének/motorjának szán; amelyekben a Nemzet felemelkedését látja. Mert ehhez az üdvösséghez ugyebár "sok jó mérnök, kutató-fejlesztő, kitűnő egyetemek, az újat befogadó közösségek és családok kellenek" - tanítja nekünk Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a Heti Válaszban. Mese habbal.


Abba most nem mennék bele, hogy a fűtés ideiglenes kikapcsolása mennyire értelmes, energetikailag és pénzügyileg hatékony - mondhatni takarékoskodó – intézkedés, hiszen itt a kétségbeesés kifejezése a lényeg. A rektorok radikális döntése azonban a kormányt körülbelül annyira hatja meg, mint úgy általában a Magyar Rektori Konferencia véleménye (például az új felsőoktatási törvény kapcsán). Az egyetemi vezetők érdekérvényesítő képességének gyengeségét az is mutatja, hogy a látszat ellenére itt nem egy összehangolt, tüntetéslavinát elindító polgári engedetlenségről van szó, hanem csupán egy mély agóniát, kétségbeesést és szolgai könyörgést követő, csendes kényszercselekvésről – ami viszont innentől fogva sem a médiát, sem a hallgatókat, sem a közvéleményt, sem a kormányt nem hatja meg igazán. A rektorok magukra maradtak: „hőstettük” mostantól maximum egy mínuszos hírre lesz elegendő - és persze a saját lelkiismeretük megnyugtatására („én mindent megtettem”).


alma mater winter640.jpg


Pedig nagyon fontos lélektani pillanatról van szó: a huszonegyedik század szabad, polgári Magyarországán; az Európai Felsőoktatási Térségben; a „nemmegszorítások” kormányának időszakában az állam képtelen fenntartani saját Alma matereit. És mindeközben cinikusan vigyorog. És az oktatási államtitkár csak azért sem mond le. És a köz- és felsőoktatási dolgozók és hallgatói érdekképviseletek nem tüntetnek. És az intézmények segítség nélkül maradnak. És a médiamunkások tovább ballagnak, új témák után kutatva. És a nép körében beáll a közöny. A rektorok megtartják állásukat, készülnek tavaszköszöntő beszédükre.


A levegő pedig egyre hűl. Kint és bent. Lassan néma hószállingózás kezdődik.



Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Wednesday, October 10, 2012

Hervadó Rózsa

Hoffmann Rózsa bizalmat kér. Nem kellene már. 2010-ben megkapta, de nem sikerült megfelelnie a társadalmi elvárásoknak. A felsőoktatás fenntarthatatlanná és a korábbiakhoz képest diszkriminatívabbá vált. A közoktatás rendszeréből csak a panaszok hangja hallatszik ki. Nem nevezhető ki államilag annyi marionett bábu iskolaigazgató, hogy el tudja nyomni a felháborodás zajait. Nem állítható föl annyi iskolaőr, hogy biztosítani tudja a szülők és pedagógusok nyugalmát. A pedagógus életpálya-modell totális kudarcot vallott.


Akit korábban is foglalkoztatott a téma, pontosan tudta, hogy ez lesz a vége, mivel a 2011-es nyilatkozatokból, elszólásokból világosan kiderült, hogy a Kormány nem biztosít költségvetést a terv mögé. Sem akkor, sem azóta. (Ennek ellenkezőjét Államtitkár Asszony sajnos a mai napig is elhiszi kollégáinak – de talán már nem sokáig.) Tavaly még annak függvénye volt a bevezetés, hogy a gazdaság milyen mértékben fog pozitívan teljesíteni: ma már – annak tudtában, hogy nem várható felemelkedés – maximum azon töprenghetnek a minisztériumban, vajon az óraszámok drasztikus emelését is elhalasszák-e tűzoltás gyanánt.


hervado rozsa.jpg


A pedagógus életpálya-modell nem volt rossz ötlet: a tanárok professzionális szakemberekké válásához egy ösztönző, egyben szigorú pedagógusminősítő-rendszer kiépítése vezetett volna el. Szerves része lett volna a teljesítményalapú bérnövekedés, a rendszeres továbbképzésre kötelezés, az esetleges eltanácsolás lehetősége. A tervezhetőség a pedagógus számára, világos játékszabályokkal: előre láthassa, mit kell letennie az asztalra ahhoz, hogy karrierje (fizetés, rang, megbecsülés, a tevékenységi körök kibővülése) fejlődhessen.


Rózsa volt, kóró lett.


Az államtitkár bizalmat kér. Megkaphatja. Bízunk benne; hogy lemond. Bízunk benne, hogy ezzel demonstrálja, mennyire nem ért egyet kormányának oktatáspolitikai elképzeléseivel. Bízunk benne, hogy végre beismeri: az elmúlt évek intézkedései kudarcot vallottak. A szakma becsületéért. Meg a sajátjáért.


Ángyánnak sikerült.




„Az egész pedagógus életpályát csak együtt lehet bevezetni. Tehát azt nem tudom elképzelni és elfogadni sem tudnám, hogy a béremelés elmaradásával együtt a pedagógus életpálya egyéb intézkedései életbe lépjenek. Dupla vagy semmi. ” – Hoffmann Rózsa államtitkár (HírTV - Kontraszt, 2012. október 7.)





Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Friday, January 20, 2012

Dr. Bóvli

Szomorú ez nagyon. Végül is egy kétszeres olimpiai bajnok nem akárki. És nehogy valaki lelazsált döntővel jöjjön: odáig el is kell ám jutni. Államfőként nem volt egy etalon, de hát nem is mondta, hogy az akar lenni. De ez most, ez alapjaitól lövi szét az embert. Arra gondolok, hogy miközben álamfőnk állhatatosan próbál mindent megmagyarázni, az 1992-es kisdoktorija önálló munkaként elfogadható lapjainak felezési ideje lassan egy hét alá esik, és már nem maradt belőle sok. Statisztikai alapon lehet, hogy pár nap, és annak az eredetijét is megtalálják valami urdu vagy inuit nyelvű sportelemzésben.
 


Közben megy itthon a szokásos alternatív valóságok gyártása, oldalak szerint szépen leosztva. A kormány térfelén hárítanak, vagy bagatellizálnak, természetesen a közmédiában csak ez jelenik meg, miközben az ellenzék szépen szétszedi a már kevésbé mosolygós elnök urat. A dolog nemzetközi hatásairól már hadd ne is beszéljek. Viszont itt és most két dolgot, alapvetően taktikaiakat, nem értek. Nem számoltak ezekkel a mentegetőzők, már a botrány legelegén?

1. Az önálló Testnevelési Egyetem könnyen lehet, hogy benne is lett volna az eltussolásban (az egyetemi karrá tagozódott egység dékánja ezzel meg is próbálkozott), csak hát volt egy - véleményem szerint elhibázott, de most nem ez a lényeg - egyetemi integráció, amelynek során nekik a SOTE-t dobta a gép, hogy oda fognak tartozni. Namármost a SOTE-re, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre pontosan két dolog igaz: nem hagyhat ilyen foltot esni a renoméján (a rektor ezt láthatóan pontosan tudja), és körülbelül a kormány által legkevésbé zsarolható felsőoktatási intézmény széles e hazában (az orvosi keretszámokat csökkentenék nevelésképpen? Tényleg?) - mivel a doktori oklevelek ügyében, egyrészt mint egy ilyen birtokosa, másrészt mint ilyenek kiadásában aktívan közreműködő egyetemi ember, érintett vagyok, erre még két bekezdéssel lejjebb visszatérek.

2. Komolyan gondolta bárki, hogy amikor a HVG (amelynek a fő vagyona maga a márka, az 1979 óta felhalmozott hitelességi tőke) belemenne egy ilyen ügybe, ha nem lenne minden, de tényleg minden a kezében a bizonyításhoz? Rég birtokukban van a kérdéses dolgozat teljes szövege, hiába tiltja a könyvtár most már a fény- vagy fényképmásolást (nem véletlen, hogy semmilyen helyreigazítási pert nem mertek ellene indítani az ügyben). Lehoztak nyitásként 5-6 oldalt, és megnézték, mi lesz a reakció. Amikor pedig dr. Schmitt nem mondott le, sőt, támogatói kezdték magukat beásni egy tarthatatlan állásba, szépen jön a többi, és ilyenkor az állítás már nem az, hogy 19 éve másolt, hanem hogy most hazudik. Bridzsben ezt impassznak hívják, és körülbelül az első lecke végén meg is tanulja mindenki. Miért álltak mégis bele? Erre csak egy választ tudok: mert bíztak az állami média sulykolásának hatásában - és mint a poszt végén látjuk majd, ebben nem is csalódtak, bár az eredményben nincs sok köszönet.

Akkor hadd mondjak pár dolgot a plágiumbotrány hatásáról a magyar felsőoktatásra. Miért nem hagyhatja annyiban ezt a SOTE? Mert fel szeretne kerülni bizonyos egyetemi világranglistákra, jobb eséllyel indulhasson a nemzetközi versenyben projektekért, hallgatókért, ha már a magyarok utáni állami finanszírozáson mostanában évente több tízmilliárdos vágást kell elszenvedni a nemmegszorítások jegyében. Márpedig egyetlen ilyen ügy, és a felkerülési törekvés évekre esélytelenné válik. Sem morálisan, sem anyagilag nem éri meg nekik annyiban hagyni a dolgot. Az országunkról szóló európa-parlamenti vita megmutatta: itt nem vacakolnak mindenre kiterjedő adatgyűjtéssel, címlapokból alkotnak véleményt. Nem érdekli őket, hogy a kisdoktori, "az semmi", ha egyszer az EP honlapján Schmitt Pál Ph.D.-ként szerepel!

Egy minapi mandineres bejegyzésben az is elhangzott, hogy

Elég megkérdezni az ügyről bárkit, aki a korszak egyetemi elitjében kicsit is jártas. Bőven akadnak itt sufniban összerakott doktori munkák, könyvrecenziókból (!), nekrológokból (!!) és interjúkból (!!!) bruttósított publikációs jegyzékek. Ha a Schmitt-ügy borítaná ezt a bilit, az lenne az igazán rock'n'roll.

Felsőoktatásban dolgozóként pont ezt kívánom: BORÍTSA IS KI! Ha van olyan doktori iskola hazánkban, amely a szigorú MAB-kontroll mellett is enged ma ilyesmit, az igenis derüljön ki, tiltassék el tevékenységétől az egész intézmény! Az elnök doktorátusáról kiderült hogy bóvli, nehogy már az enyémről is azt gondolhassa emiatt bárki.

És akkor a legszomorúbbat a végére. Következmények nélküli ország vagyunk még mindig? Még mindig él a kádári "ha nem szólsz bele nagyon, hagyom, hogy mutyizz" mentalitás? Mert hát mire véljem a HVG kapcsolódó közvéleménykutatásának eredményeit? A megkérdezettek kb. kétharmada szerint az országnak ez az ügy súlyos vagy nagyon súlyos kárt okoz (a felmérés még a német szál kifejtése előtt történt), miközben csak kb. egyharmad mondja azt, hogy a köztársasági elnöknek le kellene mondania. Szimpla matek: az ország egyharmada szerint az elnök nagy bajt csinált az országnak, de azért maradhat. Mi van? Te jó ég... és ez lenne a politikailag bizonytalanok nagy része?

Aztán csodálkozunk, ha bóvliba vágják az országot.

Köszönöm, elnök úr, köszönöm, magyar közmédia, köszönöm, hazai politikai kultúra. Ezt sikerült elérni. Ha dr. Schmitt úr még komolyan gondolja azokat a magvas erkölcsi gondolatokat, amelyeket alig három hete, újévkor mondott, akkor most javaslatot kellene tennie az utódjára. Konkrét ötletem nincs, de talán jót tenne, ha egy hölgy lenne az. És ne a politika közeléből.