Showing posts with label korrupció. Show all posts
Showing posts with label korrupció. Show all posts

Wednesday, January 18, 2017

Paks2 és korrupció: már megint nem figyeltünk oda

És igen, megint mellényúlt az ellenzék. Megint elfecsérelte az idejét olyan ügyekre, amelyek kellően súlytalanok a Paks2 körüli korrupciógyanús esetek mellett. Pedig meg volt rá az esély, hogy a magyar lakosság végre tisztán lássa, mekkora botrányról van itt szó.



Az Euractiv című brüsszeli lap szerint az Európai Bizottság egyik főigazgatója adott tanácsot a magyar kormánynak, hogyan védje meg magát a paksi bővítés ügyében indított eljárással szemben. - írja a 444.hu, az Euractiv brüsszeli lap cikkére hivatkozva.



Korábban mi is írtunk már elemzést arról, miért és hogyan úszott el ez a hajó és szomorúan kell megállapítani, hogy sem az elmúlt esztendők során, sem most nem hajlandó senki húzni egy igazán nagyot, hogy a Paks2-ügyben legalább érezhető legyen némi ellenállás. Sőt, talán az Orbán-kormány sem számított arra, hogy egy ekkora giga-beruházás, ami évtizedekre fogja eladósítani az országot, úgy keresztülmegy majd a magyar és európai közvéleményen, mint kés a vajon. Talán ezért is igyekeztek mindenféle gyanús alakot maguk mellé állítani, akik komoly befolyással bírnak az Európai Unió köztestületeiben.


És most itt egy újabb ügy. Nem volt elég a német üzletemberek munkája (köztük Klaus Mangold, a Rotschild Bank társelnöke), sőt maga Günther Oettinger (energetikai biztosként az Barosso-vezette Európai Bizottságban), hanem itt van most nekünk Dominique Ristori, az energetikáért felelős bizottsági főigazgató is. S miközben a kormány két kézzel ütlegeli a civil szervezeteket - mondván: azok politikai lobbitevékenységet folytatnak, ezért veszélyeztetik a nemzet biztonságát -, tárt karokkal fogadja azon lobbistákat, akik az ő malmára hajtják a vizet.


 corruption-europe.jpg


Márpedig ha valami, akkor ez kettős mérce alkalmazása. És talán még ennél is több.



A korrupció (a latin corruptĭo, romlás, rontás szóból) vagy megvesztegetés olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, aminek során valaki pénzért vagy más juttatásért vagy juttatásra való kilátásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat.  (Wikipédia)



Amikor arról olvasunk, hogy a fentebb említett urak milyen tevékenységet végeztek Paks2 ügyében, akkor valahogy mindig a korrupció szó jut eszünkbe, nem pedig a lobbi. És még ha jogilag gránitszilárdságú is a rendszer; emlékezzünk arra, a Fidesz hogyan ekézte éveken keresztül (nem alaptalanul!) a "brüsszeli bürokratákat", az "EU-lobbistákat". Erre most kiderül, hogy egész jól megértik egymást.


De talán tévedünk. Talán ezért érdektelen az egész a magyar választók - sőt, a sajtó egy része - számára is. Viszont, amennyiben nem tévedünk, akkor nagyon nagy a baj. És erre próbáljuk most felhívni a figyelmet. Akkor is, ha késő.

Thursday, November 6, 2014

Illegitim

Rég használtuk már ezt a bélyeget, hát most újra elővehetjük a fiókunkból. Poroljuk le, gyönyörködjünk benne. Aztán ragasszuk rá a NAV-ra és kezdjünk el hányni.


Mert a NAV-botrány elérte azt a fázisát, amely illegitimmé tette az egész adóhatóság működését. Most már nem söpörhetjük le egy mozdulattal azt a szimbolikus feliratot, hogy „bűnözőknek nem fizetünk adót”. Mert rohadtul ráragadt. És örülhetünk, hogy még nem égett rá.


Amióta van ebben az ügyben egy (félig-meddig és talán nem szándékosan) vallomást tett Vida Ildikónk és egy összevissza hazudozó, de mit sem tevő kormányunk, azóta ebben az országban – jelenleg – az adóhatóságnak nincs erkölcsi felhatalmazása arra, hogy bárkit adócsalással gyanúsítson. Illegitim. Az adóellenőrzés illegitim, a NAV-lista illegitim, a dádázás illegitim. Mert „ha a NAV csinálhatja, akkor én is”, akkor az nem bűn.


polopokol_nav_keresztapa_fekete.jpg


És ahol ilyen állapotok vannak, ott az adócsaló honpolgár felállhat a nyilvánoshely asztalára és teli pofával, rikkancsként ordibálhatja bele az éterbe: „Adót csalok! És élvezem!”. És akik szem- és fültanúi ennek, gúnyosan kacarászva tapsikolhatnak neki, ha úgy tartja kedvük.


Erkölcsi fertő az ilyen.


Így jogállam nem működhet. A bűnt nem moshatja tisztára és nem engedheti, hogy állampolgárai szabadon garázdálkodjanak. Mert nem arra hivatott, hogy asszisztáljon a bűn anarchiájához, hanem arra, hogy rendet tartson fenn.


Egy ilyen állam adóhatóságán nem ragad meg semmilyen bélyeg.


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Saturday, July 27, 2013

Orbán erdélyi coming-out-ja

Orbán Viktor tusványosi szabadegyetemen elmondott beszédét nyilván sokan és sokféle megközelítésből fogják elemezni. Engedtessék meg, hogy mi egyetlen gondolatot ragadjunk ki belőle, nevezetesen ezt (HVG):



Orbán fontosnak nevezte, hogy végre vannak "nemzeti tőkések". Itt megjegyezte, hogy az újságírókat gyakran az izgatja, hogy ezek közül, ki melyik párthoz áll közel, de szerinte az ország érdekei szempontjából nem ez az érdekes.



UPDATE: többek jogos megjegyzése nyomán itt az inkriminált rész eredeti átirata:



Erről mindig van politikai vita, különösen az izgatja az újságírók libidóját, hogy melyik magyar tőkéscsoport melyik politikai párthoz köthető inkább vagy kevésbé, ami egy izgalmas kérdés és nem lényegtelen, az egy másik előadás témája hogy itt milyen arányokat tudunk felállítani de most nem ez a fontos, hanem az, hogy nemzeti szempontból végre vannak nagy, nemzeti, magyar tőketulajdont megtestesítő cégeink.



Hiszen nem siratóünnep ez, hanem vidám lakodalom. Kár lenne pörlekedni, áskálódni azon, hogy ki ölt meg kit...


kioltmegkit.jpg(c) Python (Monty) Pictures Ltd.


Kedves miniszterelnök úr, nemcsak az újságíról libidóját izgatja. Az újságírókat ugyanis legtöbbször olyan dolgok izgatják, amelyek az olvasóikat is, különben egy idő után másokat olvasnának. Ennél rosszabb, hogy ez egy igazi coming out: szépen be van ugyan csomagolva, de így még nem mondta ki senki, hogy "kiépítettük a fideszes oligarchiát, aztán közötök van-e hozzá?"


Mert lássuk be, hogy ha a "nemzeti tőkések" (akik valójában O. V. egykori kollégiumi szobatársától Felcsút mindenható uráig legtöbb esetben bizony leginkább fideszes kötődésűek - a Közgépet név szerint is kiemelte a kormányfő a beszédben) más párthoz állnának közel, a miniszterelnök korántsem lenne ennyire belátó. Ha a politikai ellenfeleikről van szó, akkor nokiásdoboz meg ingatlanpanama (félreértés ne essék: ha tényleg az, akkor tessék is lecsapni! - bár a hosszú átfutás már elég gyanús), ha meg a mi kutyánk kölyke, akkor "nemzeti tőkések", akiknek léte az ország érdeke.


Kedves miniszterelnök úr, egy ponton egyetértünk. Tényleg az ország érdeke, hogy legyenek valódi, vezetői képességeik szerint kiválasztódott tőkései. Az ország érdeke lenne, hogy ők megjelenítsék a szabad verseny érveit a társadalmi vitákban - amelyekkel majd mások természetesen vitatkozni fognak. Amennyiben azonban a "nemzeti tőkésosztály" valójában a fideszes újtőkések köre, akkor a kiválasztás a politikai helyezkedés függvénye, és nem a nemzet versenyképessége szempontjából fontos vezetői képességeké. Persze lehet azt mondani, hogy ők is ügyesek, és képességeik folytán emelkedtek ki. De ezek a képességek - véleményem szerint legalábbis - nem segítik hazánk teljesítményét a nemzetközi versenyben.


A helyzet viszont, ha lehet, még ennél is rosszabb: nem véletlenül említettem a fideszes oligarchia kifejezést. A "nemzeti tőkésosztály" ugyanis, ilyen kiválasztódás után, azt a politikai igényét fogja kifejezni, hogy az az erőtér, amely őket pozíciójukba segítette, maradjon meg. Maradjon a Fidesz a hatalomban. A (fideszes) politika segíti őket meggazdagodni - közpénzből persze -, ők cserébe segítik a Fideszt hatalmon maradni. Itt is van a Nemzeti Közgép Rendszere, amit tavaly már diagnosztizálunk, de miniszterelnöki megerősítést mostanáig nem kaptunk. A miniszterelnök szerint oligarchiáról akkor beszélhetünk, ha "egy adott parlamenti többség támogatásával egy kézbe kerül a milliárd és a politikai hatalom". Ez pedig megtörtént.


Ugye nem erről volt szó 2010-ben?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Wednesday, July 17, 2013

Takarékmutyi - új korrupciós csatorna a te pénzedből

A takarékszövetkezetek közelgő kádári orbáni igába hajtása tulajdonképpen tökéletes összefoglalása a mögöttünk álló sajnos immár több mint három éves kormányciklusnak. Magában foglal minden olyan elemet, mely ugyan eddig is meglehetősen hangsúlyosan jelent meg az állampárt fidesz intézkedései között, de így együtt, ilyen hatékonysággal még egy esetben sem alkalmazták ezeket. Tulajdonképpen már csak a takarékügy sántajánosa hiányzik, akinek az iPadján megírták a törvényt. 


Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a Fidesz a második kormányzása alatt már nem kívánja folytatni az országépítés nehezebb útját, mely az alapvető demokratikus és civilizált értékek mentén halad, hanem az egyszerűség kedvéért a párt és vezetője, visszatért azokhoz a tekintélyelvű, kommunista állampárti gyökereihez, melyből végeredményben kinőtte magát. Bolsevik kutyából nem lesz nemzeti szalonna, Kövér is megmondta, ezt tudtuk. Ezen az alapokon nyugvó ügymenetet tapasztalhat az egyszeri takarékszövetkezeti betétes is, aki figyelemmel kíséri ezt az újabb államosítási törekvést is. Tökéletesen beleillik ebbe a képbe az a megközelítés, hogy egy Takarék vagy elfogadja az állami fennhatóságot, vagy lehúzhatja a rolót. Rákosi elégedetten csettintene egy ilyen megoldás láttán.


A magánnyugdíjkasszák vagyonának kizsarolása során már tanúi lehettünk, hogy a kormány saját eszközeként tekint a magyar családok, aktív dolgozók megtakarításaira. Ugyan ezt az hozzáállást érhetjük tetten a takarékszövetkezetek einstandja során is. Az egyik legtöbbet hangoztatott érv az államosítás mellett, hogy a takarékok többszáz milliárdos vagyonon ülnek, melyet inkább ki kellene hitelezni a vállalkozásoknak, hogy végre beinduljon a süllyedő gyorsnaszád. Ez a vagyon a betétesek pénze. 


A teljesség kedvéért tegyünk egy kis kitérőt a takarékok és úgy általában a vállalati hitelezés világába. Vegyünk egy átlagos vidéki takarékszövetkezetet. Az intézmény a helyi lakossággal évtizedek óta fenntartott közvetlen és személyes kapcsolatok révén betéteket gyűjt, melyet aztán jellemzően helyi vállalkozóknak hitelez ki. A legnagyobb bankok a 2008-as válság előtti túlhevített időkben a tőkéjüknek akár a 200%-át is kihitelezték, míg a takarékoknál ez az érték jellemzően 80-90% maradt. Helyi, lokális egységekként a takarékok jórészt kimaradtak a devizahitelezésből is. Ennek megfelelően jellemzően stabil, megbízható, megfelelő tőkeellátottságú, konzervatív hitelezési politikával rendelkező intézményekről beszélhetünk (persze voltak kivételek nyilván).


Emellett a takarékok a helyi vállalkozókat egyszerűen és hatékonyan hitelezik, hiszen a legtöbb esetben a két fél jól ismeri egymást. A takarékok ennek megfelelően olyan vállalkozókat is hiteleznek (ismervén a valós hátterüket, motivációikat) akikkel a nagyobb bankok nem foglalkoznának és olyanoknak nem adnak hitelt (hasonló okokból), akiknek a nagy bankok viszont igen. A helyismeret segít a szélsőségek tompításában, ezért is merik bevinni a betétesek a pénzüket egy takarékba.  


Van tehát egy olyan intézményi kör, mely rendelkezik megfelelő tőkével és megfelelő tapasztalattal annak a kihelyezéséhez, viszont teljesen önállóak és függetlenül működnek. A fidesznek az első kettőre szüksége van, a másodikra viszont nincs. Ékes példája ennek, hogy a felcsúti stadiont finanszírozó, az orbán csinovnyik Garancsi István vezette Duna Takarék ki is marad a kommunizálásból. A hűség itt már adott, a többi intézménynél pedig kikényszerítik. Hiszen gondoljunk bele mekkora lehetőség ez. Többszáz milliárdnyi kihitelezhető vagyon, már csak a megfelelő emberek kellenek takarékok élére, hogy aztán ez a pénz a megfelelő emberek kezébe kerülhessen. Itt pedig már nem csak a hitelekről beszélünk, hanem magáról az egész szektorról, annak minden hasznával együtt. A törvény szerint ugyanis az állam a tulajdonrészét már szabadon értékesítheti majd, a vevők körét viszont semmi nem korlátozza. 


A kör ezzel be is zárult. Az állami földek és a trafik koncessziók elosztása után aligha lehet kétséges, hogy ennek mi lesz a vége.


 


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Sunday, June 30, 2013

A fideszes dohány napja

Ma vizsgázik gyakorlatilag élesben az új, fideszes dohánykiskereskedelmi rendszer. Dohányos honfitársaink - sajnos nincsenek kevesen - ma szembesülnek élesben azzal, amiről már két hónapja lehet tudni mindenfélét, hogy nevezetesen



juthatnak csak dohánytermékekhez (a hó közepéig még a régi helyek is árusíthatják a meglévő árukészletüket).


A duma persze a kiskorúak védelme, a lényeg viszont az, hogy Nyuszi barátai, rokonai és üzletfelei jussanak hozzá a jövedelmező kereskedelmi ág szinte minden négyzetcentiméteréhez, okozzon ez akármilyen hülye helyzeteket.


(Forrás: Gépnarancs, Facebook)


Elevenítsük fel, csak címszavakban, mi is történt: hoztak egy törvényt, hogy mától csak az árusíthat dohányt, aki ezt a koncenssziós jogot pályázaton megnyeri - a kiskorúakra tekintettel ezek a boltok csak elkülönített, kifejezetten dohány árusítására berendezett üzeletek vagy boltrészek lehetnek, és lényegesen kevesebb lehet belőlük, mint eddig. Aztán a pályázók közül gyanúsan sok helyen - legalábbis ahol több pályázat érkezett, mint ahány bolt nyílhatott - politikai döntéssel választottak nyertest. Így juthatott a trafikok egytizedéhez egyetlen hódmezővásárhelyi érdekkör, így jegyezhettek be rengeteg trafikos céget egyetlen bajai lakásba, és a szalkszentmártoniak is így választhatnak mától két dohánybolt közül - ugyanabban a házban. És így települhetnek dohányboltok - dacára az új rendszer leplezésére kitalált indoknak - az iskolák közvetlen közelébe - ezt ugyanis elfelejtették tiltani a sok egyéni indítvány útvesztőjében. A részleteket pedig inkább eltitkolná a hatalom.


Amikor nyilvánosságra került az eredmény, három dolog történt:



  1. Pót-pályázatot írtak ki a hoppon maradt, régi trafikosoknak, az előzőhöz képest fényévekkel nehezebb feltételekkel. Eddig nem tudunk győztesről ebben a körben - túl sok nem lehet.

  2. Engedélyezték az eredetileg szigorúan dohány árusítására létrehozandó elárusító-helyeknek más cikkek, például - nyilván a kiskorúak fokozott védelmére - jégkrém árusítását, illetve

  3. Lázár János egyéni indítványára felemelték a dohány kiskereskedelmi árrését.



nemzetizsebkes.jpg


Így aztán aki ma megszokott cigarettamárkáját, vagy bármilyen hasonló terméket keres, egyrészt nehezebben, másrészt drágábban jut hozzá. Konkrétan: ha mától többet fizetsz a cigiért, azért van, hogy Nyuszi rokonainak, barátainak és üzletfeleinek több pénze legyen. Nem a köz pénze gyarapodik tehát ebből (nem a jövedéki adó mértéke emelkedett, még ha az összegén az áremelés tol is), hanem sok esetben gondosan szelektált magánzsebek. És a többség tudja is ezt.


Le kéne szokni, és nemcsak a cigiről.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Friday, April 26, 2013

Trafikügy: a Pártbizottság visszatér

Ritka bepillantás a trafikügy a NER működésébe - írja a pénteki Véleményvezér. Igaza van - és amikor a poszt kikerült, még nem is sejtettük, hogy mennyire. Pénteken ugyanis a HVG felröppentette a hírt: a kormánypárt helyi potentátjai döntöttek a trafikpályázatokról. Fideszes körökből származó információik szerint a pályázatokat a helyi kormánypárti választókerületi elnökök látták el ajánlásokkal, amelyeket aztán - mit tesz a véletlen - a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. egy az egyben el is fogadott. Olvashatunk olyan esetről, amikor az egyszemélyi ajánlást egy város fideszes frakciója legitimálta.


Ha ez igaz, akkor a fideszes NER és a Kádár-rendszer közt eddig is felsejlő hasonlóság egyre nyilvánválóbbá válik. Ez esetben egy egyértelműen szakmai kérdésben nyilvánvalóan a saját pártérdekeik által motivált politikai döntést hoztak. Visszatért a Pártbizottság rendszere: a kommunista párt döntéseit motiválta hasonló szándék, és a rendszerváltás fő célja pont ennek a megszüntetése volt. Ráadásul ez - ahogy régen sem - nem egy-egy helyen, kivételesen történt, hanem ez maga a Rendszer. Ez a Nemzeti Együttműködés Rendszere: aki beszáll, annak csurran-cseppen a húsosfazékból, de ezért lojálisnak kell lenni az első titkárhoz, vagy most a Kedves Vezetőhöz.




Ez azonban, ha valóban így történt, akkor lopás. Egy viszonylag átláthatóan végigvitt, és legalább részben szakmai alapú pályáztatási rendszer végigvitele is csúnya lett volna, de mentegethető. Ez így nem. Miénk a hatalom, államosítunk egy szektort, elvesszük a jogot azoktól, akik valamilyen alapon - például mert bárki versenyezhetett a szektorban - megszereztek, és odaadjuk a haverjainknak. Ráadásul, hogy jobban érezzék magukat, gyorsan hozzá is járulunk, hogy árat emeljenek - az árrés csak akkor zavaró, ha másnál keletkezik a haszon, ha a nertársakat kell jutalmazni, akkor lehet azon emelni.


Azért ha már van Negyedik Módosítás, lapozgassuk kicsit a kiegészített Nemzeti Hitvallást:



A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelõdei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bûnözõ szervezetek voltak, amelyek vezetõi el nem évülõ felelõsséggel tartoznak
(...)
c) a kizárólagos hatalomgyakorlásra és törvénytelenségre épülõ jogrend kiépítéséért (...)



Szóval ez a "kizárólagos hatalomgyakorlás", ez mintha ma is feltűnne, és mint a trafikmutyi mutatja: általános jelleggel, átszőve rendesen a kormánypárt helyi szervezeteit és holdudvarát is. A "törvényességbe" nem mennék bele, mint az említett negyedik módosítás körüli huzavona mutatja: kétharmaddal minden törvényes, még ha a felvállalt és hangoztatott keresztény meg konzervatív elvekbe nem is fér bele az eredmény.


Végül még valami: persze az ilyesmi attól alakul ki, hogy a helyi "pártbizottság" látja, hogy megteheti. Néhányan azért érzik, hogy nem jó ez, innen szivárog az infó a HVG-hez is. Ám ha egy ilyen ügynek nem egy komoly tiltakozáshullám a következménye, akkor az a trükk kieszelőit erősíti, akik holnap kitalálnak valami még durvábbat. Ne felejtsük el, ez a mostani húzás 1-2 éve a "lehetetlen és hihetetlen" kategóriába tartozott, most meg mintha nem szedné senki szét a pesti belvárost. És van még pár olyan gazdasági szegmens, ami egész jól mutatna a narancsos holdudvar direkt felügyelete alatt, nem? És itt már - mint a mostani esetben is - olyan dolgokról beszélünk, amely nagyon sokak, egyre többek mindennapjait és a második körben a pénztárcáját is érinti. Ha nem szólunk, hogy NEM, akkor tovább fognak menni ezen az úton.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!