Showing posts with label Ángyán_József. Show all posts
Showing posts with label Ángyán_József. Show all posts

Tuesday, December 10, 2013

NAV-vizsgálóbizottság: sakk a kormányoldalnak

Végül Schiffer Andrásnak és Ángyán Józsefnek sikerült az, amit - igaz, más kontextusban - sokan kívántak már: ellenzéki összefogást teremtettek, ráadásul ebben ők, és nem a létszámban sokkal erősebb szocialisták viszik a vezető szerepet. Egyetlen ügyben ugyan; de micsoda ügy az. A Horváth András által kipattintott "évi ezermilliárdos" ÁFA-balhéhoz gazdasági hatásában az olajügyek óta semmi nem mérhető a rendszerváltás utáni Magyarországon - már ha igaz. E kételkedést még akkor is meg kell tenni, ha egyre több darab kerül a helyére a nagy kirakós játékban.


Megvannak az aláírások, be van nyújtva a vizsgálóbizottságot felállító országgyűlési határozati javaslat. Mostanra teljes az ellenzéki egység: a formális aláírók az LMP, a PM, a DK és az MSZP frakciói illetve néhány független képviselő, de aki az ügyet elejétől fogva figyelemmel kíséri, tudhatja, hogy a Jobbik is kiállt a vizsgálat mellett, sőt előbb tette ezt, mint a felsoroltak többsége. A javaslat szerint a Fidesz 4, a többi frakció (MSZP, KDNP, Jobbik, LMP) 2-2 főt delegálna a 12 tagú testületbe, amelynek mandátuma 180 nap, tehát határozatot már feltehetően nem terjesztene az - új - parlament elé, hisz tagjainak mandátuma megszűnik az áprilisi választás után.


Mostantól a Fidesz térfelén a labda. Ha megszavazzák, akkor a 12 fős, kormányzat és ellenzék közti létszámparitással felálló bizottságban feltehetően egy társelnöki posztra számíthatnak, míg a másik társelnököt feltehetően az LMP jelölné (ezen persze lenne 1-2 hetes bokszmeccs, ez az én tippem). A dilemma mindenesetre nyilvánvaló a kormányoldalon: nincs optimális döntés:


1. Ha elfogadják a javaslatot, akkor attól ugyan nem kell tartani, hogy elkaszálja őket a bizottsági döntés (egyrészt a KDNP-vel együtt a bizottság felét adnák, másrészt, ahogy említettem, addigra új parlament lesz), attól viszont igen, hogy egy kellemetlen téma állandó hírré válik a kampányidőszakban. Márpedig ennek az ügynek ennyi kell: hacsak ki nem derül feketén-fehéren, hogy kacsa az egész, elég heti 1-2, a média ingerküszöbét átvivő fejlemény, és dagad az magától. Elég nagy a súlya. Ettől persze önmagában nem biztos, hogy a Fidesznek meg kell ijednie, de a három és fél évig minimum "fel nem derített" iszonyatos adócsalás nem pont a sulykolt "jobban teljesít" érzetét kapcsolja a kormányzásukhoz - sokkal inkább egy másik, Öszödhöz kapcsolódó, többes szám első személybe tett igekötős igét (nem kicsit: nagyon).


2. Ha leszavazzák, lesöprik, azzal azt a nyilvánvaló látszatot keltik, hogy sárosak. Ettől még belefér ez a stílusukba: azt mondják, hogy nem megy, mert nyomozás van az ügyben, aztán 1-2 hónap múlva úgy dönt az ügyészség, hogy mégse nyomoz: a szokásos kétfelé választás. Itt van jelentősége az egységes ellenzéki fellépésnek: ha mind ezt mondja, akkor ez az opció kockázatosabb a Fidesznek. (Igen, tudom: simán lehet, hogy ha tényleg ez a sztori, továbbra is összejátszanak a szocialistákkal. Erre csak azt tudom mondani: meglátjuk).


Idáig ezt az ügyet briliánsan sakkozta végig az LMP. Több hetes munkával, ügyes taktikával rákényszerítette az MSZP-t, hogy szálljon be az ügybe. Tette ezt anélkül, hogy vezető szerepet adott volna nekik, és anélkül, hogy a DK vagy a PM lapot kapna a bizottságban, amit ők maguk is így javasolnak. És ezzel sikerült most olyan feladvány elé állítani a Fideszt, amelyben annak célja a mostani állás szerint csak a kár minimalizálása lehet. Mindezt megosztva a földmutyit felderítő Ángyánnal... és közben felvéve a trafikmutyit kirobbantó szekszárdi Hadházy Ákost... Ez így a ciklus legfigyelemreméltóbb ellenzéki teljesítménye. Riszpekt nekik.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Sunday, June 2, 2013

Sólyom, Róna, Ángyán és az LMP: erre van előre?

Teltházas, nagy érdeklődéssel kísért előadónapot hirdetett az LMP pártalapítványa, az Ökopolisz vasárnap délelőttre, "Merre van előre - Magyarország újragondolása" címmel egy fővárosi szálloda konferenciatermeibe. A fellépők előzetes listája impozáns volt, és bár Mellár Tamás az utolsó pillanatban lemondta a részvételt, így sem szégyenkezünk tavaly augusztusi tippünk és az LMP pártszakadását követő ötletek kapcsán. A mostani poszt egy része is wishful thinking, de miért ne álmodjunk? Mondjuk egy jobb országról? A poszt írásakor a rendezvény még tart, hadd szóljak csak a három, címben is említett előadóról.



Mondandójuk kapcsán akár álmodhatunk is. Nem tudom, mennyire beszéltek össze előzetesen, vagy mennyire készített vezérfonalat számukra az alapítvány - szerencsére egyikük sem olyan, hogy nagyon irányítani lehetne kívülről a gondolataikat. Egymástól függetlenül bár, de mégis, szerencsésen egymásra épülően a helyi döntések fontosságáról, a helyi közösségek szerepéről, az államhoz fűződő viszonyukról beszéltek. Sólyom a hagyományos politikai jobb-bal kétosztatúság megújulásra alkalmatlanságát, Róna a gazdasági és politikai sokszínűség szükségességét, Ángyán pedig - kevéssé meglepő módon - a vidék önszerveződésének elkerülhetetlenségét emelte ki. Nyilván sokan és sok módon értelmezni a mai előadások tartalmát, és annak jelentőségét, hogy pont az LMP rendezvényén hangzottak el. Én három gondolatot emelnék ki, egy megfigyelést tennék, s hozzá egy megállapítást a LehetMás lehetséges politikai mozgásteréről.


Róna Péter általam legfontosabbnak tartott gondolata az volt, hogy - miután végigvette, milyen gazdasági hibákat követtünk el mi magyarok 1990 óta, arra hívta fel a figyelmet, hogy e meglehetősen elemi hibákat nem követnénk el, ha mernénk különböző gondolkodású, világnézetű emberekből állva mégis egységes, a többieket is fenntartás nélkül befogadó nemzetként működni. Megemlítette, hogy egy hatvan évvel ezelőtti esemény az utolsó, amelyet minden magyar egységesen magáénak érez: a 6-3-as londoni futballgyőzelem. Az egymás elleni viták pedig nem engedik meg, hogy eséllyel válasszunk jó irányt gazdaságunknak - amit csak tetéz az Unió hibája, amely ugyanebbe a hibába esik: minden országnak azonos feltételeket szab, erősítve ezzel az erősek túlhatalmát, ellehetetlenítve a szegényebb tagok felzárkózását. Tudás, tudás, tudás, ismételte, enélkül csak bedolgozók lehetünk, és mintha most ez lenne a cél.


Bár előbb szólalt fel, Sólyom László egy gondolata mindenképp ide kapcsolódik: az uniós érdekérvényesítéshez beszélnünk kell az uniós nyelvet, magunkévá kell tenni az alapértékeket, fel kell ismernünk a saját érdekeinket éppúgy, mint ahogy tudnunk kell másokéról is - csak így érvényesíthetjük eredménnyel a nekünk fontos ügyeket.


A leghosszabb és - szubjektív megítélésem szerint - leghatásosabb beszéd Ángyán Józsefé volt. XI. Pius Quadragesimo anno körlevelével kezdte: amely problémákat az egyén meg tud oldani, a közösség ne vegye el tőle, amelyet a kisebb közösség megold, a nagyobb ne vegye át. Miközben részletesen elmondta a földügyekben a Fideszben folytatott vitáit, következetesen kiállt amellett, hogy a helyi kisközösségek a döntési szabadsághoz kapjanak érdekérvényesítési jogokat és tarthassák meg, sőt összefogva sokszorozhassák meg a helyi erőforrásokat - azokat, amelyeket a mostani kormányzat épp elvesz tőlük. Külön kiemelte - és a közönség igencsak vette a lapot! - hogy a harmadik (földügyi) alkotmánymódosítás szavazásakor hármójukon kívül a Fidesz és az MSZP szavazott együtt a nagybirtokrendszert lehetővé tevő jogi változtatásokra. Arról nem ejtett szót, miért szavazta meg a negyedik alkotmánymódosítást.


A mai kétpólusú politika helyetti harmadik út, a sokszínű, egy problémára sokféle választ adni képes társadalom képe sejlett fel vasárnap délelőtt. És bár a résztvevők nem köteleződtek el a szervező LMP mellett, én érdekesnek tartom, hogy Sólyom már többes szám első személyben beszélt. Mindannyian kiemelték, hogy igenis konfliktus, érdekkülönbség van a nemzetektől független tőke és a nemzetek, így a magyar közt, és a nemzeti politika legfőbb feladatának a nemzet és az azt alkotó kisebb közösségek nyilvánvaló hátrányának ellensúlyozását tartják - Ángyán előadása pedig eloszlatta annak maradék reményét is, hogy a hasonló célokat hangoztató kormánypárt valóban e cél érdekében járna el.


Biztató lehetőség ez az LMP-nek, és bőven kaptak tartalmi muníciót is a mai előadóktól, olyant, ami nem is esik messze alapértékeiktől. A szétválás óta a pártnak ugyanis nincs programja - a korábbi, jórészt erősen balos gazdaságpolitikát az azóta távozók javasolták. Miközben esetleg tekintélyes konzervatív politikusok jelennek meg a párt környékén, a programot is a ma vázoltak irányában lehetne felépíteni. A helyi közösségek, civil szervezetek lehetnek ebben a lehetséges partnerek.


Álom alig egy évvel a választás előtt? Lehet, hogy az - de legalább meg lehet próbálni.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Wednesday, October 10, 2012

Hervadó Rózsa

Hoffmann Rózsa bizalmat kér. Nem kellene már. 2010-ben megkapta, de nem sikerült megfelelnie a társadalmi elvárásoknak. A felsőoktatás fenntarthatatlanná és a korábbiakhoz képest diszkriminatívabbá vált. A közoktatás rendszeréből csak a panaszok hangja hallatszik ki. Nem nevezhető ki államilag annyi marionett bábu iskolaigazgató, hogy el tudja nyomni a felháborodás zajait. Nem állítható föl annyi iskolaőr, hogy biztosítani tudja a szülők és pedagógusok nyugalmát. A pedagógus életpálya-modell totális kudarcot vallott.


Akit korábban is foglalkoztatott a téma, pontosan tudta, hogy ez lesz a vége, mivel a 2011-es nyilatkozatokból, elszólásokból világosan kiderült, hogy a Kormány nem biztosít költségvetést a terv mögé. Sem akkor, sem azóta. (Ennek ellenkezőjét Államtitkár Asszony sajnos a mai napig is elhiszi kollégáinak – de talán már nem sokáig.) Tavaly még annak függvénye volt a bevezetés, hogy a gazdaság milyen mértékben fog pozitívan teljesíteni: ma már – annak tudtában, hogy nem várható felemelkedés – maximum azon töprenghetnek a minisztériumban, vajon az óraszámok drasztikus emelését is elhalasszák-e tűzoltás gyanánt.


hervado rozsa.jpg


A pedagógus életpálya-modell nem volt rossz ötlet: a tanárok professzionális szakemberekké válásához egy ösztönző, egyben szigorú pedagógusminősítő-rendszer kiépítése vezetett volna el. Szerves része lett volna a teljesítményalapú bérnövekedés, a rendszeres továbbképzésre kötelezés, az esetleges eltanácsolás lehetősége. A tervezhetőség a pedagógus számára, világos játékszabályokkal: előre láthassa, mit kell letennie az asztalra ahhoz, hogy karrierje (fizetés, rang, megbecsülés, a tevékenységi körök kibővülése) fejlődhessen.


Rózsa volt, kóró lett.


Az államtitkár bizalmat kér. Megkaphatja. Bízunk benne; hogy lemond. Bízunk benne, hogy ezzel demonstrálja, mennyire nem ért egyet kormányának oktatáspolitikai elképzeléseivel. Bízunk benne, hogy végre beismeri: az elmúlt évek intézkedései kudarcot vallottak. A szakma becsületéért. Meg a sajátjáért.


Ángyánnak sikerült.




„Az egész pedagógus életpályát csak együtt lehet bevezetni. Tehát azt nem tudom elképzelni és elfogadni sem tudnám, hogy a béremelés elmaradásával együtt a pedagógus életpálya egyéb intézkedései életbe lépjenek. Dupla vagy semmi. ” – Hoffmann Rózsa államtitkár (HírTV - Kontraszt, 2012. október 7.)





Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Saturday, August 4, 2012

Lesz konzervatív alternatíva?

A Fideszt és kormányát számtalan kritika érte az utóbbi hónapokban-években, érthető okokból azonban akkor kapjuk fel leginkább a fejünket, ha ezek a konzervatív oldalról jönnek. Érthető: a Fidesz, bár egyre inkább "forradalmi" tempót diktál és tettei ezzel ellentmondanak, mégis szereti magát konzervatív erőnek beállítani. Sólyom László szombati aszófői beszéde azonban áttörheti a gátat: megindulhat a valódi konzervatív szellemi pólus megára találása. Wishful thinking ezerrel, de hát nem elemzés ez, hanem ötlet.

A magyar választót a magasztos elvek eddig kevéssé hozták lázba: sokkal inkább kötődik nevekhez, arcokhoz, véleményekhez. Ilyenekből pedig, kizárólag a konzervatív irányból, most három fontos kritikus is akadt. A KARD hangsúlyozottan szubjektív választása szerint ők:

Sólyom László


Az Alkotmánybíróság első elnökét, hazánk 2005-2010 közötti köztársasági elnökét utóbbi posztra választásakor a Védegylet jelölte, és bár az Országgyűlésben minimális MSZP-SZDSZ többség volt, a Fidesz felkarolta, és ügyes taktikával sikerült is megválasztania. Elnökként is szuverén személyiségként viselkedett, fontos posztokra saját jelölttel lépett a Parlament elé, visszafogottan de határozottan bírálta Gyurcsányt az öszödi beszéd és a 2006. október 23-i rendőrattak után, számos törvényt küldött vissza alkotmányos-jogi aggályok miatt. A Fidesz 2010-es kétharmados győzelmét követően - bár újraválasztását illusztris konzervatív értelmiségiek sora nyílt levélben javasolta - a kormányzó kétharmad a saját bábját, a másfél éves működése alatt egyetlen törvényességi észrevételt sem tevő Schmitt Pált választotta a helyére. Miközben 2010 óta folyamatosan finom kritikával illette a fideszes hatalomgyakorlás módját, mostani, aszófői beszéde véleményem szerint a kormánykoalíció működésének legkomolyabb rendszerszintű kritikája. Államfői működése alatt elfogadottsága a politikai mezőnyben magasnak számított. (Kép: wikipedia)

Mellár Tamás

A jobboldalhoz sorolt közgazdász egyetemi tanár már az Antall- majd Boross-féle MDF-kormány főtanácsadójaként dolgozott. Az első Orbán-kormány idején a Központi Statisztikai Hivatal elnöke volt. A 2010-es kormányváltás után rövid ideig a Századvég Gazdaságkutató vezetője, innen azonban a Matolcsy-féle unortodox gazdaságpolitika következetes bírálójaként távoznia kellett. Folyamatosan, legutóbb épp a HVG legutóbbi számában elmondott kritikai véleménye azonban a konzervatív oldalon sokaknak fontos: Mellár következetes jobboldali elkötelezettségét - Sólyoméhoz hasonlóan - senki nem vitatja.


(Kép: HVG)





Ángyán József

A gödöllői Szent István egyetem professzora régóta a Fideszhez kötődik, 2006 óta, és ebben a ciklusban is parlamenti képviselő, így része a "kétharmadnak", az év elejéig pedig a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára volt. Lemondásának oka, hogy a Fidesz programjában is szereplő családi gazdaságok támogatása helyett az állami földpályázatokon szerinte rendre a párthoz köthető nagyvállalkozók nyernek. Véleményét több tanulmányban és interjúban is kifejtette. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége szakértőjeként és a helyi gazdák érdekeinek következetes képviselőjeként véleménye a falusiak körében pozitívan fogadott, személye bármely politikai erő számára egy hiteles vidékpolitika bázisa lehetne - pont saját pártját, a Fideszt kivéve.


(Kép: Batthyány Lajos Alapítvány)

A listát természetesen lehetne folytatni. Amit mondani szeretnék az az, hogy a ma pártot választani képtelen, abszolút többségben levő bizonytalan tábor számára ők és a hasonló véleményvezérek - főleg az általuk képviselt elvek, irányzatok és vélemények - potenciális igazodási pontot jelenthetnek. Megnyerésük, és - akár aktív, akár passzív - együttműködésük egy lehetséges kormányváltó pólus bázisát adhatná.

A kérdés az, hogy van-e olyan politikai párt, amely ezt célul tűzné ki, és egyáltalán erre törekedhetne. A Fidesz nyilván nem - Ángyán helyzete fideszes képviselőként különsen pikáns - és az alapvető irányultságbeli különbség miatt egyrészt a szocialista-DK-tábor, de másrészt a Jobbik sem törekedhetne a feléjük közeledésre, ha egyáltalán lenne ilyen szándékuk. Kizárásos alapon maradna az LMP, amelynek erre lehetősége lenne: Sólyommal több kapcsolódási pontjuk is lehetne, a Védegylettől a környezeti gondolkodáson át a jogvédelemig, Ángyán előadást tart az LMP nyári szabadegyetemén, tehát a dolog nem teljesen lehetetlen, csak majdnem: a párt irányultságában elég érdemi váltást tételez fel.

A kérdés az, hogy van-e legalább szándék erre a LehetMás háza táján, vagy meg kell próbálni a dolgot "zöldmezős" alapokon? Mert Sólyom beszéde felhívás is volt: a helyi közösségek erejének említésekor nehéz nem a független, civil jelöltek relatíve jó időközi választási eredményeire gondolni. Valakinek pedig össze kell fogni őket.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:


Monday, May 14, 2012

A nemzeti köz(g)ép definíciója és a földbérlet

Az elmúlt hónapokban eléggé megpezsdültek a hírek az állami földek bérlete ügyében. Ángyán professzor úr lemondása az FVM-államtitkárságról, az ezt követő oligarchás nyilatkozatai végre rést ütöttek az ügyet körbevevő némaságon. Mégsem erről írok most, hanem egy furcsa dialógusról. Dialógusról, vagy inkább egy felvetés-válasz párról, amely a Professzorok Batthyány Köre, a jobboldali értelmiség egyik bástyája, és az általuk favorizált kormány feje, Orbán Viktor közt zajlott.

Itt lehet elolvasni a Professzorok Batthyány Körének állásfoglalását a "földreformról". Emeljük ki az utolsó mondatot, mert az annyira szép, hogy már fáj:

A nemzeti közép kormánya azzal tudna ígéreteihez visszatérni, ha a Földalap még meglévő földjének bérletét olyan feltételekkel pályáztatná meg, melyek nem okoznak hátrányt a tőkeszegény gazdáknak.


Próbáljuk meg értelmezni. A "nemzeti közép kormánya" - kiderül ez az állásfoglalásból, és az Ángyán-nyilatkozatokból is - ígért valamit, aztán pedig pont ennek az ellenkezőjét csinálja most. Ígért A-t, és nem egyszerűen B-t csinál, hanem pont mínusz A-t. Azt mondják a professzor urak az állásfoglalásban, hogy persze ettől még ez a "nemzeti közép kormánya", csak mégis jó lenne, ha legalább mostantól az ígérete szerint járna el földügyben. Akkor ezek szerint az ígéretek ilyetén kezelése a "nemzeti közép" egyfajta kritériuma lenne?

Próbálok visszaemlékezni, volt-e már ilyen, hogy valaki A-t ígért, és mínusz A-t csinált. Nem mostanában, picit régebben. Ja igen, volt, mintha 2006-ban is történt volna valami ilyesmi. Akkor ő is "nemzeti közép"? Hát ha egyszer ez kell hozzá?

A definiálást Orbán miniszterelnök úr hétfőn még tovább nehezítette. Megüzente a professzor uraknak, hogy nem tud változtatni a földbérleti rendszeren. Persze ilyen nincs, kétharmaddal tudjuk, hogy akár a jövő hétre az Alkotmányt is, szóval inkább nem akar változtatni. Most leszek igazán kíváncsi a professzor urak véleményére. Én azért a nemzeti közepet mégis valahol ott képzelném el, hogy az ígéret betartásostul (köszi Anonymand) szép szó.

UPDATE: Ringlósztár kommentje akkora duma, hogy muszáj ide is kiírnom:

Ez nem a nemzeti közép, hanem a nemzeti közgép kormánya. Nagy különbség!