Showing posts with label oktatás. Show all posts
Showing posts with label oktatás. Show all posts

Monday, December 12, 2016

Oktatásügy: nem PISA, hanem Róma az irány

A legutóbbi PISA-jelentés a kormány számára nemhogy sokkoló nem lehetett, de épp ellenkezőleg: elvárt eredmény, az elmúlt hat esztendő sikerének visszaigazolása. És ne a népbutítási célokra gondoljunk most elsősorban.


Természetesen ismerjük ezt az oldalát is a dolognak: lezülleszteni az oktatást, drasztikusan visszanyesni a komplexebb folyamatokat átlátó és politikailag is aktívabb rétegeket. Igen, az elmúlt 6 év oktatáspolitikája mintegy takitikai csapássorozat volt, ahol már annyi pusztítás és lőtt seb bizonyítja, hogy a cél a "márpedig összeszerelő üzem leszünk és más semmi" lesz, hogy ezt már tényleg nem lehet kidumálni.


De van itt valami más is, amit látnunk kell. Nem értelmetlen pusztításról van szó csupán. A Fidesz-KDNP-hadtest ugyanis nem megsemmisíteni kívánja a teljes oktatási rendszert, hanem taktikai csapásokat mér rá a kijelölt pontokon, hogy aztán olyan elemeket építsen be, amelyek hosszú távon szolgálják érdekeit. Nem iskolabezárás vagy leépítés a cél, hanem új elvek és új gondolkodásmód helyzetbe hozása.


Miért? Azért, mert haszonelvűen gondolkodik. Ha "csak" javítja az oktatás színvonalát, az nem feltétlenül jövedelmező üzlet számára. (Bár ezzel az álláspontjával tudnánk vitatkozni.) Ha viszont az egyébként régóta barát/szövetséges egyházak kezére tud játszani minél több közoktatási intézményt, azzal nemcsak gesztust gyakorol feléjük, hanem saját jövőjét építi: értelmiségi/döntéshozó keresztény fiatalokat neveltet, akiknek nem nehéz kitalálni, döntő hányada milyen politikai attitűdökkel rendelkezik majd.


És még valami: amíg az egyház kapujának kulcsa az ő kezében van, addig sem juthat be oda más - így a másik jobboldali konkurenciapárt sem. Hiszen ne feledjük: ők is régóta próbálkoznak azzal, hogy a maguk oldalára állítsák a keresztény egyházi vezetőket, ez azonban eddig csak mérsékelt sikerrel járt.


8609_egyhisk.jpg


Az igazi problémát az iskolák közötti különbségek jelentik. Sokan azt hiszik, hogy a kormány ezt sem ismerte fel. Pedig nagyon is felismerte, csak épp nem úgy kívánja megoldani ezt a problémát, ahogy a (főleg baloldali/liberális) közéleti szereplők követelik. Az iskolák közötti különbséget ugyanis a kormány az egyháziak erősítésével kívánja csökkenteni. Ők azok a beépített új elemek, amelyek az eddigieknél jóval nagyobb erővel terjednek majd szét az oktatási rendszerben (a szülők pedig lassan hozzászoknak és elfogadják, hogy gyermekeiket egyházi intézményekbe kell íratniuk, ha szebb jövőt akarnak nekik - vagy mehetnek külföldre). A siker pedig sorsszerű: hiszen az ilyen intézmények létszámának emelkedése törvényszerűen idézi elő az oktatási színvonal emelkedését. Ahhez pedig lényegében elég néhány jogszabály módosítása: az iskolák önkormányzatoktól való elvételével ugyanis a misszió neheze már le van tudva.


A legtöbben észre sem fogják venni a változást - ahogyan eddig sem. A Fidesznél megtanulták, hogy teljes fejcserés támadást lehet indítani anélkül, hogy komoly ellenállásba ütköznének (lásd: Alkotmánybíróságtól az utolsó közintézményig). Türelmes szoktatással pedig szépen lassan, lépésről lépésre az összes vezető intézmény (vagy akár újak) az egyház kezébe vándorolhat; az pedig tudjuk, hogy kiknek kedvez.

Tuesday, December 3, 2013

Nyugdíjra van pénz, oktatásra, egészségre nincs

Jövőre ismét emelkedik a nyugdíj. Nem is lehet másként, hiszen választási év lesz, a nyugdíjasok pedig politika mindenhatói. A három millió magyar nyugdíjas a választásra jogosultak 40%-át teszik ki, ezzel pedig mindenkori királycsinálókként pozíciójuk megingathatatlan a hatalomra ácsingózók szemében. Ez az állapot pedig folyamatosan mérgezi az országot. 




A 2,4%-os nyugdíjemelés jövőre, 80 milliárd forintjába fog kerülni az adófizetőknek. És itt most pedig kifejezetten az adófizetőkön van a hangsúly. Adófizető pedig az a másik 3,1 millió ember aki a versenyszférában dolgozik. Nem, a közalkalmazottak, meg a közmunkások nem adófizetők, ahogy a nyugdíjasok sem, mert ők csak a versenyszféra befizetéseit kapják meg és fizetik vissza újra. A jövő évi nyugdíjemelés így tehát fejenként körülbelül 25000 forintjába fog kerülni a gazdasági szempontból aktív lakosságnak.


Olyan körülmények között történik ráadásul mindez, ahol úgy egyébként meg az egyetemeknek fűtési szünetet kell elrendelniük a megszorítások miatt, a kormány pedig tovább szipolyozza az egyébként is kétségbeejtő helyzetben lévő egészségügyet.



Adófizetőként, két terület állami pénzelését tartom teljes mértékben elfogadhatónak. Az pedig az oktatás és az egészségügy. Minden más másodlagos vagy teljesen felesleges. Amíg azonban a mindenkori hatalom az ország teljesítménye szempontjából inaktív tömegeket támogatja és minél több embert próbál meg szavazat maximalizálási szempontok miatt állami függésben tartani, addig sajnos ez az ország nem fog jutni sehova.


Beteg és ostoba lesz az a társadalom, amelyik hagyja, hogy az egészségügy és az oktatás helyett a passzív lakosságot szponzorálják a befizetett adójából.




Korábbi bejegyzéseink nyugdíj témában:





Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Wednesday, October 10, 2012

Hervadó Rózsa

Hoffmann Rózsa bizalmat kér. Nem kellene már. 2010-ben megkapta, de nem sikerült megfelelnie a társadalmi elvárásoknak. A felsőoktatás fenntarthatatlanná és a korábbiakhoz képest diszkriminatívabbá vált. A közoktatás rendszeréből csak a panaszok hangja hallatszik ki. Nem nevezhető ki államilag annyi marionett bábu iskolaigazgató, hogy el tudja nyomni a felháborodás zajait. Nem állítható föl annyi iskolaőr, hogy biztosítani tudja a szülők és pedagógusok nyugalmát. A pedagógus életpálya-modell totális kudarcot vallott.


Akit korábban is foglalkoztatott a téma, pontosan tudta, hogy ez lesz a vége, mivel a 2011-es nyilatkozatokból, elszólásokból világosan kiderült, hogy a Kormány nem biztosít költségvetést a terv mögé. Sem akkor, sem azóta. (Ennek ellenkezőjét Államtitkár Asszony sajnos a mai napig is elhiszi kollégáinak – de talán már nem sokáig.) Tavaly még annak függvénye volt a bevezetés, hogy a gazdaság milyen mértékben fog pozitívan teljesíteni: ma már – annak tudtában, hogy nem várható felemelkedés – maximum azon töprenghetnek a minisztériumban, vajon az óraszámok drasztikus emelését is elhalasszák-e tűzoltás gyanánt.


hervado rozsa.jpg


A pedagógus életpálya-modell nem volt rossz ötlet: a tanárok professzionális szakemberekké válásához egy ösztönző, egyben szigorú pedagógusminősítő-rendszer kiépítése vezetett volna el. Szerves része lett volna a teljesítményalapú bérnövekedés, a rendszeres továbbképzésre kötelezés, az esetleges eltanácsolás lehetősége. A tervezhetőség a pedagógus számára, világos játékszabályokkal: előre láthassa, mit kell letennie az asztalra ahhoz, hogy karrierje (fizetés, rang, megbecsülés, a tevékenységi körök kibővülése) fejlődhessen.


Rózsa volt, kóró lett.


Az államtitkár bizalmat kér. Megkaphatja. Bízunk benne; hogy lemond. Bízunk benne, hogy ezzel demonstrálja, mennyire nem ért egyet kormányának oktatáspolitikai elképzeléseivel. Bízunk benne, hogy végre beismeri: az elmúlt évek intézkedései kudarcot vallottak. A szakma becsületéért. Meg a sajátjáért.


Ángyánnak sikerült.




„Az egész pedagógus életpályát csak együtt lehet bevezetni. Tehát azt nem tudom elképzelni és elfogadni sem tudnám, hogy a béremelés elmaradásával együtt a pedagógus életpálya egyéb intézkedései életbe lépjenek. Dupla vagy semmi. ” – Hoffmann Rózsa államtitkár (HírTV - Kontraszt, 2012. október 7.)





Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Monday, September 24, 2012

Csak magyarul érthető a történelmünk?

"A Climbing Squirrel in Cheer/So Joyful Is the Pioneer"


Hétvégi hír: Hoffmann Rózsa ragaszkodik a történelem magyar nyelven oktatásához a kéttannyelvű iskolákban is. Egy pillanatra vonatkoztassunk el szimmetrikus érzelmeinktől a felvidéki és erdélyi folyamatok kapcsán, amikor ott meg a szlovák és román nyelvű történelemtanításhoz ragaszkodnak, nyilván tartalmi okok miatt. Hoffmann szerint az idegen nyelvű oktatást a természettudományok irányába kell vinni. Minthogy jómagam is rendszeresen oktatok természettudományt angolul, ez utóbbi fontosságával messzemenően egyet kell értsek - persze nem a többi rovására. Hadd meséljek egy sztorit a történelemről és annak megértéséről. Szubjektív, saját történet, de talán tanulságos.

2000-es évek közepe, nászutunkon Sárospatakon jártunk, és ha már ott vagyunk, irány a vár és a Rákóczi-múzeum. A szabadságharc története, nagyon szépen feldolgozva, bőven részletesebben, mint a gimnáziumban anno. És a felirat egy térkép mellett: Rákóczi hadai 1704 nyarán a francia-bajor sereggel mentek volna egyesülni, de Nagyszombatnál elkapták őket, így nem voltak ott a második höchstädti csatában, ahol az osztrák-angol csapatok jól elkalapálták francia szövetségeseinket. Hopp, villanykörte a fejben: Höchstädt, 1704 augusztus? Ez nem ugyanaz, mint amit a brit történettudomány, benne Churchillel, Blenheimnek nevez? A spanyol örökösödési háború első döntő ütközete? Rövid ellenőrzés a wapon (akkor még az volt): de igen, a dátum és a helyszín azonos.


Aki csak futólag is ismeri a korszak történelmét az ebből rájön: a Rákóczi-szabadságharc a spanyol örökösödési háború (az első igazi világháború) kis jelentőségű mellékhadszíntere volt, és 1704, Höchstädt/Blenheim után gyakorlatilag nem lehetett megnyerni.

Ha angolul, pláne részben külföldi könyvekből tanulod, ez valószínűleg jobban átjön. Az eldöntendő kérdés, hogy átjöjjön-e? Rákóczival egy nemzeti mítoszt, hősi élményt és példát szeretnénk az ifjúságunknak adni ("akár nyerhettünk is volna"), vagy bele tudjuk tenni a korszak világtörténetébe, és adott esetben a dolgozatban/zh-ban megkérdezni: volt-e köze Rákóczi csatáinak a máig is tartó gibraltári brit uralomhoz? A mítosszal, vagy a jobban megértett összefüggésekkel járunk jobban?

Bár magam erősen az összefüggések fontossága felé hajlok, nem tudok erre abszolút egyértelmű választ adni. Meg kéne próbálni ötvözni a kettőt, a sárospataki kiállításon nem éreztem ebből gondot - és az talán angolul is menne. (Rákóczi esetében a német kicsit necces...) Az viszont valószínű, hogy - akár a cikk mottójaként választott úttörődal címe esetén is - a pátosz sokszor elég profán szövegekhez vezethet angolul. Vajon ez a közvetítő nyelv vagy a közvetítendő hangulat/üzenet hibája?


Azt a kérdést viszont muszáj feltennem: és a számszerűleg sokkal több magyar nyelvű iskolában megy a kettő együtt? Az én 80-as évekbeli tapasztalatom szerint (egy nagyon jó iskolában) nem - pedig a fenti "ráeszmélések" élményét kár lenne nem megadni a diákoknak. Egy kevés pátosz talán nem árt, de ne vigyük túlzásba, nyelvtől függetlenül.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: