Showing posts with label közgondolkodás. Show all posts
Showing posts with label közgondolkodás. Show all posts

Monday, December 8, 2014

Minden nő kurva, eh?

Ha valaki mostanában nem akart keményvonalas politikai vitákba bonyolódni itt lllibériában, mégis szeretett volna közügyekkel való foglalkozást szimulálni saját társaságában, akkor szerencséje volt: újra műsorra tűzték ugyanis az egyik slágertémát, a nők megerőszakolásának ügyét – persze megint egy tömegkommunikációs blamának köszönhetően, hogy azért legyen az egészben valami szórakoztató is. Mert hát, sírva vigad a magyar – de vigad!


És akkor jött, amitől azért őszintén félhettünk: a népítélet. Mert az, hogy a politikusok meg a közszolgálati szervek kommunikátorai és agytrösztjei hülyék, az egy elviselhető dolog, de hogy ehhez még tapsikolunk is: na, az már ValóVilág-színvonal.



Mellékesen jegyzem meg, javasolni fogom, hogy mostantól a közvélemény-kutatásokban résztvevők is küldjenek emeltdíjas sms-t valamilyen központi telefonszámra, hogy legyen egy kis pluszpénz iskolákra meg orvosokra. Valamiből azért gyógyítani is kéne a társadalmat. Már ha még lehet.



No, de most koncentráljunk a tárgyra, a népítéletre.


„Minden nő kurva, legalábbis annak látszik” – nagyjából így foglalható össze egy mondatban a végeredmény. A HVG mostani felmérése ezt erősíti, de én már két héttel ezelőtt is majdnem szívrohamot kaptam, amikor a köztudottan nem vaskonzervatív Klubrádió is megkérdezte rajongóit a „ki tehet arról, hogy megerőszakolnak”-téma kapcsán és az eredmény… 44 (azaz negyvennégy) %-ban a nők (is?) tehetnek a dologról. 


Letaglózó eredmények.


Vagyis most már bátran kimondhatjuk, hogy a nők hibáztatása ilyen óriási arányban nem politikai hovatartozás kérdése. Sőt, még csak nem is attól függő, hogy nőnek vagy férfinek tetszünk-e lenni. Szabad népünk tetemes hányada kollektíven a nők viselkedésében látja a bibit. Az öltözködésben, az egyedüllétben, a kurválkodásban van tehát a hiba. Aha.


Azért valljuk be, ez így eléggé primitív hozzáállás.


prevent-rape.jpg


Barbár népeknél az asszonyok (mert ott a nemiség egyben a funkciót is jelöli, egyszerűsítés végett) szaporodásra, rendfenntartásra és élvezkedésre alkalmazott árucikkek szerepét töltik be. És ezek a cuccok persze amortizálódnak is: néha megszöknek vagy elcsábítják, megerőszakolják, szétverik őket. (Bocs, ezeket.) Ja, meg öregszenek is. Meg akaratosak, ami rohadt idegesítő. Szóval nem könnyű velük, de azért kordában tarthatók, meg mégiscsak az állomány részét képezik - és hát a kanosság nagy úr.


Tudja ezt a magyar is.


De hát mi a helyzet az empátiával??? Azért itt mégiscsak megerőszakolásról beszélünk! Egyszerű kérdés, egyszerű válaszok - az egyszerű emberektől.


Mit tudnak Illibéria egyszerű női? Hogy versenyezniük kell a nemes férfiak kegyeiért. Vagyis a kurválkodás válik adaptív viselkedéssé. Márpedig ha ilyen sok az eszkimó (jó csaj) és kevés az igazi, zsíros fóka (menő csávó, fasza jövő), akkor ugyan miért kellene sajnálniuk azt, ha egy-két konkurens eszkimó elhullik?


Az egyszerű férfiak oldaláról pedig mindent megmagyaráz a klasszikus vicc: „ha van a társaságodban egy nő, akit mindenki megkefélt, akkor az a kurva. Ha pedig mindenki megkefélte, téged kivéve, akkor az a büdös kurva.”


Baj akkor van, ha ez az egyszerű felfogás nagyszerűvé válik. Mint például most.


Tehetünk róla, tehetnénk ellene.

Saturday, January 4, 2014

Csoda, doktor

Hű, de izgulok. Még csak öt perce ülök itt Dr. Ku Ruzs Lo főorvos úr várójában, de máris érzem a gyógyulást. Ezek a pozitív energiák nagyon beindultak. Érzem, ahogy rendet tesznek a testemben. Hallottad, hogy állítólag a kínai csodadoktorok sokkal jobbak, mint az igaziak? Na, végre van egy nemzeti magyar kormány, amelyik ezt felismerte és ennek megfelelően legalizálta a praxisukat. Az, hogy a többi országban ez elképzelhetetlen? Ugyan, azok mind hülyék! Igen-igen, ebben az ügyben is.


Azt vágod, hogy állítólag kézrátétellel, akupunktúrával, meg ilyenekkel jobb eredményeket lehet elérni, mint műtéttel? Na, azért mondom. És állítólag az orvosi műszergyártó lobbi szorította ki őket, hogy eladja a szikéit, pedig ez a kínai izé nagyon ősi dolog. Ez igazi tudomány, apám, tudod, mint a csillagjóslás. Tudod, az energia folyik, aztán azt kell megfogni és jó helyre irányítani. De csak a pozitívat ám.


Csak megsúgom, hogy ez segít megoldani az egészségügy problémáit, nem a pénzpumpa. Hát gondolj már bele, mennyivel olcsóbb sámánokkal dolgozni, mint modern orvostudományos marhaságokkal, meg szakemberekkel. S különben is megszokhattad, hogy a kínai mindig olcsóbb, nem? Na, akkor itt mért ne működne?


sarkanyfuarus.jpg


Ja, meg hát a gyógyszerről nem is beszélve, Hát nehogy már az agyonellenőrzött, méregdrága nyugati szart vetesse meg velem az orvos, amikor a kínai fog egy marék füvet és meggyógyít vele, érted? Ja, ha már itt vagyunk, akkor amúgy igazán legalizálhatnák végre a füvet is, mert állítólag baromi jótékony hatású. Komolyan, jókedvű leszel tőle. Hallottam.


Na, de most már befejezem, mert szólítanak. Dr. Ku Ruzs Lo-nak is drága ám az ideje, nagyon sokan várnak rá.


És egyre többen. Mert már csak benne látják a megoldást.



Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Tuesday, January 15, 2013

A tücsök vagy a hangya pártján?

Néhány intézkedés a közelmúltból: végtörlesztés, árfolyamgát. Önkormányzati adósságok állami átvállalása. Nyugdíjeinstand. Kicsit korábbról, korábbi ciklusokból: féktelen devizahitelezés állami beavatkozás és érdemi kontroll nélkül. Bank-konszolidációk. Mi a közös bennük?


Nyilvánvaló: a fentiek mind azokat támogatták, akik bármilyen okból erejükön felül költöttek, eladósodtak, esetleg rosszul gazdálkodtak, a pénzt pedig minden esetben a közösség, az egész társadalom, illetve a manyup-einstand esetében a tagok fizették. A posztban nem célom minősíteni, pláne elmarasztalni mindazokat - legyenek bár egyének vagy közösségek -, akik az elmúlt évtizedekben hitelt vettek fel, mindössze arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen üzenetet hordoznak ezen lépések, állami döntések a polgárok és az ő gondolkodásmódjuk számára.



Először is, nem erősítik a polgárok és közösségeik felelősségérzetét. Az üzenetnek ez a része nyilvánvaló: ha elegendően sokan adósodnak el erejükön felül, akkor - legalábbis adósságuk egy részére vagy bizonyos típusára - át fogja vállalni az állam, gyakorlatilag a teljes közösség a tartozásukat, részben mert sokan vannak és sok szavazatot jelenthetnek, részben azért, mert az át nem vállalás össztársadalmi kára - pl. a sok otthonát vesztő család - egyes mérlegelés szerint több lehet, mint az átvállalás ára. Részben pedig akár azért is, mert az állam felelősséget érez amiatt, hogy korábban - más színezetű kormányok alatt - nem lépett fel jóval hatékonyabban e nagyon kockázatos típusú eladósodás ellen. Azért azt itt is meg kell jegyezzük, hogy a döntéshozók, parlamenti képviselők végtörlesztése véleményünk szerint etikailag több, mint aggályos, morális üzenete védhetetlen.


A másik dolog, hogy a "hangya-üzemmód", tehát a befektetések ösztönzése, az egyszerűen nem működik. Amilyen deficitben van az állam, minden fillérre szüksége van, és ahonnan tud, onnan el is veszi. Ahonnan meg nem tud, ott pedig mindig megvan az inflációs félelem, a forintban történő felhalmozások értékvesztésének veszélye. A takarékoskodás, mint pozitív társadalmi érték még azoknál is visszaszorul, akik azt egyáltalán megengedhetik maguknak, családjuknak.


A harmadik dolog ezeknél hosszabb "futamidejű", és emiatt talán még károsabb is. Ez pedig nem egyszerűen a felelős gondolkodás elkerülhetősége, hanem a hosszú távú tervezhetőség hiánya. Ma Magyarországon a középtávú befektetések is átlagon felül kockázatosak, egy bizonyos időtáv feletti befektetésekben pedig egyszerűen nem praktikus gondolkodni. Tizenöt-húsz éves befektetési konstrukciók? Ugyan már! A jogszabályi környezet, az adószabályok, az inflációs- és árfolyamkockázat éven belül is drasztikusan változnak, nemhogy ennyire nehezen belátható időtávon. Összességében ez is azt erősíti: élj a mának, ne gondolkodj előre, mire odaérünk, úgyis más szabályok lesznek. Pedig konzervatív alapállásból pont az ellenkezőjét kéne tenni.


Nehogy valaki azt gondolja, hogy ezt a kritikát én valamiféle kormánybírálatnak szánom, ez annál sokkal tágabb időkeretet érint - arról nem is szólva, hogy a jelenség nemcsak hazánkban virul. A rendszerváltás óta nem is nagyon tudok felidézni olyan időszakot, ahol az össz-üzenet ne ez az "élj a mának" lett volna, bár a kormányzati kommunikáció és intézkedések a kilencvenes években mintha pozitívabbnak tűnnének így visszatekintve. Viszont ha nem változtatunk ezen, akkor egy újabb generáció szokik bele ebbe - vagy szökik el az országból.


Végezetül hadd írjam ide La Fontaine meséjének egy viccesebb (?) változatát. A hangya egész nyáron szorgalmasan dolgozott, gyűjtögetett, a tücsök meg csak bulizott, hegedült, mit sem törődött a jövővel. Ősszel aztán meg is döglött mint a kettő.


Ugye nem erre játszunk?


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot: