Showing posts with label félázsiai_származék. Show all posts
Showing posts with label félázsiai_származék. Show all posts

Saturday, January 4, 2014

Csoda, doktor

Hű, de izgulok. Még csak öt perce ülök itt Dr. Ku Ruzs Lo főorvos úr várójában, de máris érzem a gyógyulást. Ezek a pozitív energiák nagyon beindultak. Érzem, ahogy rendet tesznek a testemben. Hallottad, hogy állítólag a kínai csodadoktorok sokkal jobbak, mint az igaziak? Na, végre van egy nemzeti magyar kormány, amelyik ezt felismerte és ennek megfelelően legalizálta a praxisukat. Az, hogy a többi országban ez elképzelhetetlen? Ugyan, azok mind hülyék! Igen-igen, ebben az ügyben is.


Azt vágod, hogy állítólag kézrátétellel, akupunktúrával, meg ilyenekkel jobb eredményeket lehet elérni, mint műtéttel? Na, azért mondom. És állítólag az orvosi műszergyártó lobbi szorította ki őket, hogy eladja a szikéit, pedig ez a kínai izé nagyon ősi dolog. Ez igazi tudomány, apám, tudod, mint a csillagjóslás. Tudod, az energia folyik, aztán azt kell megfogni és jó helyre irányítani. De csak a pozitívat ám.


Csak megsúgom, hogy ez segít megoldani az egészségügy problémáit, nem a pénzpumpa. Hát gondolj már bele, mennyivel olcsóbb sámánokkal dolgozni, mint modern orvostudományos marhaságokkal, meg szakemberekkel. S különben is megszokhattad, hogy a kínai mindig olcsóbb, nem? Na, akkor itt mért ne működne?


sarkanyfuarus.jpg


Ja, meg hát a gyógyszerről nem is beszélve, Hát nehogy már az agyonellenőrzött, méregdrága nyugati szart vetesse meg velem az orvos, amikor a kínai fog egy marék füvet és meggyógyít vele, érted? Ja, ha már itt vagyunk, akkor amúgy igazán legalizálhatnák végre a füvet is, mert állítólag baromi jótékony hatású. Komolyan, jókedvű leszel tőle. Hallottam.


Na, de most már befejezem, mert szólítanak. Dr. Ku Ruzs Lo-nak is drága ám az ideje, nagyon sokan várnak rá.


És egyre többen. Mert már csak benne látják a megoldást.



Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Tuesday, October 30, 2012

Viktor, az emberkereskedő

Nálunk tényleg mindennek ára van. 250 ezer eurónyi államkötvény vásárlásával magyar állampolgárságot lehet szerezni egy fideszes javaslat szerint. „A haza nem eladó.” – hangzik el oly gyakran. De azért eladjuk.



Kohn 15 év után hazalátogat, és döbbenten látja, hogy barátjának, Grünnek a lánya egy gyönyörű, 18 éves szépséggé serdült.


Mondja is Grünnek: - Nagyon tetszik nekem a lányod és feleségül venném. A dolog komolyságát bizonyítandó, felajánlok egy tízezer dolláros ajándékot...
Grün közbevág: - Mit képzelsz? Na persze, vén kecske is megnyalná a sót? Hogy én, a gyönyörű lányomat, tehozzád? Hát ezt verd ki a fejedből! Nincs az a pénz! Érted? Nincs az a pénz!


Eltelik egy hét, Kohn ismét felkeresi Grünt:
- Nézd, gondolkodtam a dolgon. Lehet, hogy alulbecsültem a lányod szépségét. Egy húszezer dolláros...
- Grün ismét közbevág: - Nem, nem, erről szó sem lehet! Jegyezd meg: nincs az a pénz!


Újabb hét múlva Kohn:
- Grün, ne haragudj, nem tudom elfelejteni a lányodat. Egy százezer dolláros ajándék talán...
- Mire Grün: - Kedves barátom! Keblemre! Mikor tartsuk az esküvőt, melyik zsinagógában, milyen szertartásrend szerint?
- De Grün, egy hete még azt mondtad, nincs az a pénz!
- Azt. Na, de ha van?



Két hónappal ezelőtt még arról elmélkedtünk itt a KARD hasábjain, hogy az azeri baltás gyilkos ügyének politikai nyilatkozatai kapcsán olyan ellentmondások merültek fel, amik később a Kormány kárára lesznek. Mert – blogtársam többször is hangoztatta: „attól, hogy lezártnak tekintik az ügyet, még vérciki marad”. Magam azzal fenyegetőztem: ha nem rendezik tisztes európai módon ezt az ügyet, akkor a 2014-es kampányban elő fogják venni a „Viktor, az emberkereskedő”-kártyát - és az bizony nagy szívás lesz. Hát persze, hogy nem hallgattak arra a bizonyos (protest) 80 %-ra sem, aki elítélte a tettüket. Csak tudnám, minek rendelnek meg méregdrága közvélemény-kutatásokat, ha magasról tesznek az abban foglalt eredményekre?


Bevallom, azt azért nem sejtettem, hogy mindössze nyolc hét leforgását követően egy újabb „nemzetközi prosti” ügyet fognak megnyitni. Ezek után. Ezek után!


Akkor ezek után próbáljuk meg higgadtan elolvasni, mit mondott Rogán Antal és Babák Mihály:



„A kínaiak részéről többször megfogalmazódott, hogy segítsük elő a magyarországi gazdasági befektetéseiket. Ahhoz, hogy valaki komoly szereplő legyen a piacon, tőkét is kell rá szánnia. És ha valaki magyar állampolgár is, több lehetőség nyílik meg számára. A méltányos eljárás feltétele a 250 ezer eurós államkötvény-vásárlás 5 éves futamidővel. Ezzel olyan fontos célokat szeretnénk teljesíteni, mint hogy az úgynevezett harmadik világ országaiból jöhet tőke befektetni, az államadósság-csökkentést pedig ilyen módon is finanszírozzuk."



Ebben a történetben az a „szép”, hogy még csak nem is egyszeri készpénzes vagy átutalásos fizetésről van szó, hanem hitelnyújtásról! Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy még ennyit (tisztán 250 ezer EUR-t) SEM ér a magyar. Vagy úgy, hogy annyi eszük sincs Rogánéknak, hogy a készpénzt kérjék - örökbe, nem hitelbe! - és ezzel magát az államadósságot csökkentsék, ne pedig a "finanszírozási igényét". Ugyanakkor örülhet majd a KSH (meg persze az agitprop), hiszen Viktorék ezzel rövidtávon megoldják a népességfogyás problémáját is. Aki pedig nem örül majd annak, hogy tele lesz az ország kínaival, az lesz csak igazán a rasszista. Vegyük tudomásul, hogy a jövő elkezdődött. A keleti jövő.


freetibetmadeinchina_250.jpg


(Kivételesen kíváncsi leszek, hogyan reagál majd a szélsőjobb minderre: eddig azért sírtak, mert „izraeli gyarmat lettünk/leszünk”: most viszont megnyitjuk az utat a kínaiak előtt… kommunikációs Kánaán.)


Ha nem elég a lóvé, adjuk meg Szafarovnak is az állampolgárságot: 250 ezer EUR és nem ismerjük egymást. Ja, és mindenkit - akinek morogni támad kedve - figyelmeztetek, hogy a Kormányt megint a "jó szándék" vezérli! Például kifehéríti a gazdaságot: hiszen immár teljesen legálisan juthat hozzá bárki magyar útlevélhez - nem kell lepaktálni az alvilággal hamis papírokért.


(Nos, lehet, hogy azt a „fehér” szót ki kéne majd cserélni valami másra…udvari nyelvészek, hajrá: tiétek a jövő!)


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Tuesday, September 25, 2012

Köszönjük, hogy rágyújt!

A paternalista kormányzati filozófia érvényesülése során megszokhattuk, hogy Lázár János és a törvénygyáros munkatársak feladata a piacgazdaság újragondolása – a felülről irányítás megoldásaival, ami annyit jelent, hogy „Apuci” újraosztja a lapokat a játékosok körében (magyar kisvállalkozások helyzetbe hozása), miközben - természetesen a társadalmi igazságosság jegyében - egy kicsit csal is (értsd: haverok helyzetbe hozása). Hamiskártyázás kategóriába sorolható a dohány-kiskereskedelem rendjének forradalmi átalakítása is – ez azonban sokkal elegánsabb trükknek tűnik, mint a többi kápráztatás.


A sajtó kormányt nem kedvelő része sokszor háborodott fel Lázár János filozófiai felfogásán, politológusok tömkelege illette már dicsérő szóval jogi leleményességét, a kormánybarátoknak pedig sok fejtörést okozott az általa benyújtott törvények jó színben való feltüntetése. Hasonló helyzet alakult ki az ún. trafiktörvény kapcsán is, hiszen egyrészt jól jár majd vele Sánta János érdekeltsége, a Continental Dohányipari Csoport (ami ugye ízig-vérig magyar és még sikeres is – a druszák pedig köztudottan remek viszonyt ápolnak egymással), másrészt a dohány-kiskereskedelem állami monopóliuma ellen az Európai Bizottság sem emelt kifogást (és korrekt megoldásnak tűnt, hogy a zárószavazást a Fidesz javaslatára elhalasztották addig, amíg az európai testület nem adott zöld utat). Örülhetnek a patrióták is, hiszen lehet, hogy valamilyen úton-módon a külföldi multi Philip Morris, British American Tobacco és Imperial Tobacco "szívni fog". A boltok és benzinkutak válláról a törvény levesz egy komoly terhet, hiszen a dohánytermékek kötött fogyasztói ára miatt amúgy sem tudtak elég nagy hasznot kicsikarni a cigiből. És persze örülhet majd a feketepiac is, hiszen a jövedéki adó emelésével kombinálva igencsak megnő majd a „könnyebben” beszerezhető áruk iránti igény.


És akkor következzék, amiről nem szeretünk sokat beszélni: az egészség. Pedig ez volna a lényeg.


Sánta úr szerint „a legális forgalomban eladott cigaretta mennyisége idén a tavalyi évhez képest várhatóan mintegy 5 százalékkal csökken” és „szeptember 1-jétől már csak az elrettentő képekkel ellátott csomagolóanyagban gyárthatók a dohányáruk”. (Bár vicces, hogy ezt épp a dohánylobbistától tudjuk: az emberben olyan érzést kelt, mint amikor Selmeczi Gabriella hirtelen a Közgép szóvivőjévé lép elő.) Az pedig tény, hogy a törvény a kétezernél kisebb lélekszámú településeken legfeljebb egy, minden „további” kétezer fő után pedig egy-egy újabb trafik működését engedi meg. Egészségügyi szempontból tehát a korlátozás nem tűnik rossz ötletnek, mert a cigi így nem lesz annyira szem előtt.


Csakhogy a „Lex Trafik” csalóka törvény: ettől ugyanis nem fognak kevesebben dohányozni – még ha a Fidelitasos fiatalok lelkesen szónokolják is azt. Akik ilyet állítanak, nem veszik figyelembe, hogy a feketepiac felvirágzása szinte tökéletesen kompenzálni fogja a legálisan eladott termékek visszaesését (így a fogyasztási statisztika szerinti csökkenő tendencia maximum a kormányzat teljesítményének kozmetikázásra lesz alkalmas); és nem ismerik a dohányzás lélektanát sem. A marihuána illegális volta (és emiatt nehezebb hozzáférhetősége) például egyáltalán nem csökkenti az áru iránti keresletet: drogok ellen tehát elsősorban nem a tiltás és elzárás eszközével kell(ene) harcolni.


A Fideszt azonban még ez sem kell, hogy zavarja: mindenképpen jól fog járni az új szisztémával, hiszen – ellentétben a többi párttal – tényleg fel tud mutatni valamit dohányügyben 2014-ig. Elmondhatják majd magukról, hogy:



  1. az ő négy évük alatt - kicsit félázsiai szigorral ugyan, de eredményesen - szinte mindenhonnan kitiltották a dohányosokat

  2. a családbarát Lex Trafik segítségével jócskán megritkították az elérési pontokat („gyermekeink elől gondosan elzárva”)

  3. egy borzalmasan magas jövedéki adóemeléssel eltántorították a szegény embert az önmérgezéstől

  4. az elrettentő képek felragasztásával letudták a kötelezőt az EU és a WHO felé

  5. munkahelyet teremtettek olyanok számára, akik patrióta kisvállalkozni akartak a Nemzeti Együttműködés Rendszerében (plusz helyzetbe hoztak egy magyar dohánygyárat)


Tiszta haszon mindenkinek - és ők legalább csináltak valamit. Az emberek egészségesebbek ugyan nem lettek (így a társadalombiztosítási igény szintje sem csökkent), de ez nem is volt követelmény. A lepapírozás, az viszont igen.


emberi logika.jpg


A dalai láma szerint az ember azért furcsa lény, mert feláldozza saját egészségét azért, hogy pénzt keressen - majd feláldozza a pénzét azért, hogy visszaszerezze az egészségét. (Persze kit érdekel egy olyan „jelentéktelen” közszereplő gondolata, akit magyarországi látogatásakor nem fogad a miniszterelnök – de még külügyminisztere sem?) Ha a kormányt nem érdekli a népegészség, csak a kontroll és a nyereség, akkor javaslom, hogy egy huszárvágással tegye rá a kezét a drogpiacra is: hihetetlen adóbevétellel számolhat és a most kiépítendő infrastruktúrába is könnyen beilleszthető - az árukapcsolás pedig további hasznot hoz (hiszen ugyanazon árusítóhelyeken lehetne hozzájutni cigihez, fűhöz és kokainhoz). Még a választék- és a külkereskedelmi paletta is bővülne. Ehhez azonban rá kellene térni a legalizálás útjára és – a profitmaximalizálás érdekében – újra engedélyezni kellene a dohánytermékek reklámozását is. (Uramisten: kész liberalizmus, konzervatív mázzal leöntve!)


Tudják, hogy mi az, ami hiányzik ebből az - egyébként tényleg elegánsan kivitelezett - hamiskártyázásból? Egy cseppnyi őszinteség. Egy valódi cél kimondása, hogy: „magyar tüdőbe magyar rákot”. Az olyan finnyásak számára, mint én, ugyanis roppant idegesítő, ha egy népegészségügyi intézkedés nem az egészségről szól. Ha legalább vaskalapos konzervatívok lennének, megnyugodnék, mert tudnám, hogy ők is emberéleteket akarnak megmenteni (és ezért mondjuk betiltanának mindent, ami ördögtől való). Amit azonban most látok, az képmutatás és szemfényvesztés. Lázári filozófiával kifejezve: amit ezzel a törvénnyel elérnek, az annyit is ér.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Saturday, July 28, 2012

A féleurópai szakács boszorkánykonyhája

Sikerült ismét valami egészen különlegeset kifőznie T. Miniszterelnök Úrnak. Ezúttal a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) ülésén tartott ínyenc politikai tanfolyamot. Mestermunka.


T. Miniszterelnök Úr (a továbbiakban: Séf) gondban volt: milyen frappáns, meggyőző érvet lehetne még felvonultatni (a továbbiakban: kifőzni) a magyarok számára, amivel el(le?)választhatják magukat Európától(ról), s megszabadulhatnak attól a keserű mellékíztől, amit 2004 májusa óta a szájukban éreznek? (Már ha éreznek persze: mert vannak azok a "hazaáruló magukfajták", akik talán még azt sem érzik.) Netán vigyen be több euroszkepticizmus ízt? Adjon hozzá több magyarkodást? Biggyessze oda mindenhova a „nemzeti” szót? Mit kéne továbbá (t)enni ahhoz, hogy a nép (a továbbiakban: kotyvaszkritikus) ismét felkapja a fejét, s elismerően csettintsen, amikor csak a Séf nevét meghallja?


Miközben ezen tűnődött, - a drága időt nem fecsérelve – hozzányúlt régi, jól bevált receptjéhez és megkezdte a (ki)főzést.


A főzőtanfolyam helyszíne: Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) ülése, Budapest, 2012. július 26.


Gondolatai csak úgy sziporkáztak, sorra mormolta magában „varázsigéit”, halkan felmondta azt a leckét, amelyet ő (ki más?) diktált le egykoron magának:


„Hmm…nos, igen…kezdjünk el beszélni, igen…legyünk magabiztosak és nyugodtak. Ez lesz az, kérem! Mélyhűtőből kivett mondanivalónkat lassan kezdjük el felmelegíteni, magyarázkodásunkhoz keverjünk hozzá egy kis foci-hasonlatot („...egyelőre más ligában focizunk…”), a már forrásban lévő kotyvaszunkba dobjunk bele egy evőkanálnyi hanyatló nyugatozást („…a történelmi felemelkedésből Magyarország kimaradhat…(…)…ebben az esetben mi is a hanyatló nyugat része leszünk…”).


Az így elkészült gazdasági vészjóslat-mártást szórjuk meg gyorsan egy csipetnyi elmúltnyolcévezéssel („….visszatérünk arra a pályára, amire 2002-ben tértünk rá és ami félrevitte az országot…”), lopjunk ide észrevétlenül egy hangyányi őszödi beszédet („…a közszférában senki nem számíthat béremelésre…”), majd tegyük rá a fedőt. Mialatt fő, bátran húzzuk ki magunkat és illedelmesen, de továbbra is magabiztosan magyarázzuk el különleges kotyvaszunk fogyasztásának általános szokásait („…nem hagyhatunk egyetlen forintot sem a közös kasszában…”).


Feltétlenül hívjuk fel vendégeink figyelmét az esetleges veszélyek elkerülésének fontosságára („…ne hagyjanak teret olyan politikai erőknek a következő években…” - némi képmutatással fűszerezve: „…amelyek programjukban felelőtlen osztogatást ígérnek…”). Amikor úgy érezzük, hogy kotyvaszunk már megfőtt, de vendégeink még mindig nincsenek meggyőződve finomságáról, szórjuk meg némi stílusos félelemkeltéssel („…reméljük, a demokrácia helyett nem kell új politikai rendszert bevezetni…”) - Don Corleone-módra.


De a kotyvasz igazi esszenciáját, magát a díszítést a tálalás idejére tartogassuk: mondjunk valami olyan falrengetőt, amitől még a szomszéd szobában ülő lehallgató ügynökök is felvisítanak.” Ekkor a Séf szeme megcsillant, arca mosolyra fordult, s örömében felkiáltott: - Igen, megvan az újabb remek!


Hangozzék hát így: „Az összefogás nem szándék kérdése, hanem erő kérdése. Lehet, hogy vannak országok, ahol ez nem így működik, például a skandinávoknál, de egy ilyen félázsiai népség, mint mi, akkor tud összefogni, ha erő van. Ez nem zárja ki a konzultációt, a vitát és a demokráciát, de kell egy központi összefogás, ami az ország történelmi tapasztalataiból is levonható.” – Ez igen! Csettintett elégedetten. - Erre biztosan fel fognak figyelni még a károgó varjak is!


feleuropai szakacs cikk 2.jpg


S a Séfnek igaza lett. A megszokott recept ugyan ma már láthatólag nem érné el a kotyvaszkritikusok ingerküszöbét, e mesteri újítás mellett azonban tényleg nem lehet csak úgy elmenni szó nélkül.


Mert mi ez az őrültség a félázsiaiakról? Ez valami új fajelmélet akar lenni? Ugyan miben különbözünk mi annyira a skandinávoktól? Milyenek ezek a félázsiai magyarok? Most akkor egy kicsit azért lehetünk még európaiak is? Mi lesz a „keverékekkel” és az újonnan honosítottakkal? Egyébként meg biztos, hogy ezen a szellemi színvonalon kell megrekednünk? (Mert erről a témáról utoljára egy bizonyos Ján Slota nevű homo politicust hallhattunk elmélkedni, aki hajmeresztő históriájával borzolta a kedélyeket. Egy a tábor?)


Mielőtt valamiféle nagy (ál)tudományos érvvel szeretnénk meggyőzni a hallgatóságot igazunkról, nem kellene előtte legalább egy tudóssal egyeztetni (pl. antropológussal, genetikussal, néprajzkutatóval)? És a magyaroknál ugyan miért ne működhetne összefogás? Azért, mert „genetikailag alattvalók” tetszenénk lenni? Ezért hozakodott elő ezzel az ázsiaizással? (E botrányos elmélet egyébként szintén megbukott a közelmúltban. – Sőt,valójában már évtizedekkel ezelőtt.)


Miféle erőről tetszik beszélni? Ugyan, kinek van erre szüksége? Miféle történelmi tapasztalatokról tetszik beszélni? Az a rendszer (totális diktatúra?) pedig miért volna jobb annál, mint ami most működik? Segítsen, Séf! Nem értjük a főztjét - és így megenni sem tudjuk.


T. Miniszterelnök Úr azonban rafinált szakács: pontosan tudja, hogy a tőle fent idézett gondolatrészletek mindegyikére szükség van egy ilyen beszédben ahhoz, hogy rabul ejtse vele hallgatóságát (értsd: majdnem feltétlen híveit). Mert igen, a boszorkánykonyha termékének (értsd: Orbán-beszéd) akkor jön ki igazi ízhatása, ha ott van benne egy kis nyugatellenesség, egy kis Gyurcsányozás, egy kis foci, egy kis fenyegetés, egy kis félelemkeltés. És persze az esszencia. Ami most valami beteges fajelmélet és értelmezhetetlen nacionalizmus keveréke.


A legnagyobb bűne ennek a kommunikációs trükknek, hogy erősíti az olyan sztereotípiákat, amik sajnos még mindig nagy népszerűségnek örvendenek a közgondolkodásban: például, hogy népekre ráragaszthatók pozitív és negatív jelzők (a stigmatizálás világhírű példái: „szorgos németek”, „lusta déliek”, „hűvös északiak”, „fukar skótok”, „buta tótok” stb.). Vagy hogy a népek között olyan áthidalhatatlan kulturális (és genetikai?) szakadék tátong, ami megakadályozza őket az együttélésben („mifajtánk”, „őfajtájuk”, „bűnöző népség”, „szolganépség” stb.). Ezt sugallja minden „félázsiaizás” és bizonyos „központi erők” szükségességének felvetése is. És erről tényleg van történelmi tapasztalat.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:


Friday, July 27, 2012

"Félázsiai származék" - ki veszi ezt magára?

Azért van, amikor azt kell mondani, hogy eddig és ne tovább, sőt ha lehet, eddig sem. Mit mondjak erre:



Ha nincs erő, hanem széttagoltság van, nincs összefogás. Ez nem minden kultúrában igaz talán, lehet hogy vannak országok, ahol ez nem így működik, mondjuk a skandinávoknál el tudom képzelni, de ilyen félázsiai származékoknál, mint mi vagyunk, így van.




Nem akárki mondja ezt, hanem a Magyar Köztársaság miniszterelnöke maga.


Nem megírt beszéd, de nem más adta a szájába, ő mondja, saját magától. A ragozást akár helyénvalónak is tarthatom, miszerint az olyan félázsiai származékok mint ők. Nekem mondjuk ez magamtól nem jutott volna eszembe. Viszont magamra sem veszem!


asiamap.jpg



A kérdés persze azok számára éles, akik még mindig azt gondolják, hogy OV a szebb magyar jövő egyetlen igaz letéteményese. Ők beleértik magukat ebbe a "mi"-be, vagy ez már nekik is sok, ugyanúgy, ahogy sok volt, joggal, amikor GyF "k-vaországozott"?


A fiatalabb olvasóknak mondom, volt ám egy korábbi, nem annyira kedvelt korszakában az országnak egy olyan, hogy "Összefogás! hirdette a Nagy Elvtárs, és összefogott mindenkit, akit elért". Nem volt vicces, pedig a mostani beszédben fetisizált ereje is megvolt hozzá. Aztán hirtelen ellene és a rendszere ellen lett összefogás azon magyar nép részéről, amely akkor, 1956-ban elég erős kezdeményezőkészségről és Európához tartozási szándékról tett tanúbizonyságot.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához: