Showing posts with label kampány. Show all posts
Showing posts with label kampány. Show all posts

Thursday, September 13, 2018

Orbán kottájából játszik az Európai Parlament

Az Európai Parlament elfogadta a Sargentini-jelentést, amivel immáron papírja is van Orbán kormányának arról, hogy Magyarországot levezette a demokratikus országok térképéről. A hazai közösségi médiában és az ellenzéki sajtó maradványain kialakult egyfajta hurrá hangulat, hogy na most aztán jól megkapta a Viktor és na most aztán majd jól ráfázik.


Ki kell ábrándítsunk mindenkit, Orbán számára teljesen irreleváns volt a szavazás kimentele, sőt ez az eredmény felel meg leginkább a stratégiájának. 


Természetesen az is rendben lett volna, ha elbukik a jelentés, hiszen ez esetben az EP lényegében legitimmé tette volna a magyar demokratikus berendezkedés intézményeinek kisajátítására és lebontására tett lépéseit. Ez azonban nem szolgálta volna Orbán hosszútávú terveit az európai politikai színtéren, ezért nem is tett meg semmit, hogy elkerülje a jelentés elfogadását. 


deceive-1299043_1280.pngÉvek óta ebbe az irányba mutatnak a jelek, de Orbán idén Tusványoson nyilvánvalóvá tette, hogy miután itthon gyakorlatilag már több ciklusra előre bebetonozta helyzetét, nem elégszik meg a Kárpát-medence uradalommá alakításával, immáron európai vezetői ambíciókat dédelget. Ezt szolgálja az évek óta tartó migránsozás és a bevándorlás ellenes propaganda, ez az az üzenet, amit hívószóként próbál kiterjeszteni a teljes európai politikai színtérre. 


A migráció problémája köré lassan ki is épült a megfelelő európai bázis, beleértve például a német szélsőjobbos AFD-t és az olasz populistákat. Orbán már befolyásoló tényezőként is megjelenik a vele szimpatizáló pártok támogatójaként, ahogy azt tette legutóbb a szlovéniai választásokon. 


Nyilvánvaló azonban, hogy az Európai Néppárt egyelőre nagy falat neki, az EPP pedig szintén se lenyelni, se kiköpni nem tudta eddig Orbánt. A jelentés elfogadása után aligha lesz maradása a Fidesznek a pártcsaládban, de szinte biztos, hogy nem fognak maguktól távozni. Minél tovább marad az EPP tagja a magyar államkormánypárt, annál több zavart és széthúzást tud kelteni amivel a jövőbeni pozícióit erősíti az EPP ellenfeleként. 


A Sargentini-jelentés elfogadása tonnányi muníciót szolgáltat Orbánnak az európai politikai kommunikációhoz. Tovább erősítheti mártír szerepét, mint a migrációs válság megoldásának egyetlen hiteles letéteményese, akit azonban elhallgattatni kívánnak a bevándorláspárti brüsszelita politikai erők.


Magyarország elmarasztalása Orbán kitartó és precízen eltervezett munkájának gyümölcse, mely révén kivételesen kényelmes helyzetbe került. A látszattal ellentétben nem ő, hanem immáron a jövőbeni politikai ellenfelei kerültek lépéskényszerbe. Újra róla szól minden, ő adja a témát, világos üzenettel és célokkal rendelkezik, miközben a többi európai pártnak valójában fogalma sincs, hogy mit kellene kezdeni ezzel a helyzettel, vagy pedig hogy milyen üzenet lehet érdekesebb a választók számára a migránsozásnál.


A Sargentini-jelentés után Orbán végre elemébe került, kvázi ellenzéki szerepben halászhat a zavarosban, akár az Európai Néppárton belül, akár egy saját gründolású új formációval. A közpénz jellegüket elvesztett százmilliárdok pedig előkerülhetnek lassan a strómanok párnaciháiból. Egy európai kampány drága mulatság lesz.

Sunday, September 21, 2014

Egy furcsa coming out: blogtársunk a főpolgármester-jelölt

A blog rendszeres olvasói számára nyilván nem meglepetés, hogy a létező és választható politikai formációk közül mi leginkább a Lehet Más a Politikával szimpatizálunk. Augusztusban szintet léptünk; bár eddig csak kommentelt zászlónk alatt, mégis egy blogtársunk, Csárdi Antal az, akit az LMP budapesti főpolgármester-jelöltjének választott. Nyilvánvaló elfogultságunk jeleként noszogattuk, írjon már ide is magáról és terveiről. Figyelem, kampánycikk következik!


csardi_a.jpg


Sokat gondolkodtam mielőtt beleálltam a feladatba, és elvállaltam, hogy elinduljak Budapest főpolgármesteri címéért. Amiért mégis így kellett döntenem, az volt, hogy visszanézve a félmúltba, Budapesten nem volt olyan városvezető, akinek lett volna koncepciója arról, hogy milyen fővárost akarnak az itt élők. Tarlós Istvánt nem tartom jó polgármesternek. Azért nem, mert nem városépítő politikus, csak üzemeltető, de nem városépítő. Az van a fejében, hogy mi történik ma Budapesten, de azt nem látjuk, hogy azon is gondolkodna, mi lesz itt akár csak 10 év múlva. Az ellenzéki jelöltekkel kapcsolatban pedig azt látom, hogy ők nem Budapestért indulnak, hanem azért, hogy saját politikai problémáikat megpróbálják megoldani, nekik a főváros csak eszköz erre.

Szerintem Budapest az emberi kapcsolatokról kell, hogy szóljon. Nem szabad, hogy a budapestiek idegenek legyenek egymásnak, hiszen még egy ekkora város is közösség. A közösségben nem elmennek egymás mellett az emberek, hanem beszélgetnek, motiválják egymást, megőrzik közös értékeiket és újakat teremtenek. Az igazi közösség tagjai emberséget, figyelmet, ötleteket adnak és kapnak egymástól. Az igazi közösség otthon érzi magát és otthont teremt.

Budapesten pedig ma nem mindenki érzi otthon magát. Ez jórészt azért van, mert az elmúlt évtizedek elidegenítették az embereket egymástól. A Kádár-korszak nem tisztelte a magántulajdont, elvileg minden közös volt. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy egy idő után az emberek a korábban magukénak érzett közterületeket sem érezték többé sajátjuknak. Ezért lettek mára néhol elviselhetetlenül koszosak, szeméttel teliek az utcák. Kialakult az a felfogás, hogy ha magunkra zárjuk az ajtót, onnantól vagyunk otthon. A rendszerváltás utáni városvezetés – és a kormányok – sem hozták közelebb az embereket saját lakóhelyükhöz. Valahol elveszett a közösségben való gondolkodás képessége.

A helyzet nem jó, de szerencsére nem is reménytelen. A rendszerváltás után felnőtt egy generáció, amelyik nem sérült az elmúlt rendszerben, és amelyiknek természetes, hogy megszervezze önmagát. Budapest ezért reményteli hely.

Gondoljunk csak a kerékpáros mozgalomra, ami önmagából nőtt ki. Ma már nem lehet úgy városalakításról beszélni, hogy ne vegyük figyelembe a bringások érdekeit. A romkocsmakultúra is ennek a generációnak az önmegvalósításáról szól. Közösségi kertek nyílnak két ház közti üres telkeken, olyan egyletek jönnek létre, amik meg akarják védeni a fákat, ha ki akarják azokat vágni, vagy az a céljuk, hogy az emberek visszafoglalják a Dunát.

Szerintem a városvezetésnek az a feladata, hogy ezeket az alulról szerveződő, valós megoldásokat kínáló civil mozgalmakat felkarolja és teret adjon ötleteiknek. Ez a frissesség fel tudja szabadítani a szunnyadó energiákat minden városlakóban.

Büszke vagyok, hogy felmenőim között tudhatom Kamermayer Károlyt, az egyesült Budapest első polgármesterét. Ő azért lett sikeres polgármester, mert ugyanezt ismerte fel már az 1860-as években. Létrehozta a Fővárosi Egyletet, meghallgatta az emberek városjobbító ötleteit, katalizátora lett a javasolt változtatásoknak, és ami szintén rendkívül fontos: közösséget alkotott. Nem is csoda, hogy háromszor választották újra. Új, korszerű közigazgatást teremtett, a városi közúthálózatot korszerűsítette, fejlesztette a város víz- és csatornahálózatát. A köz javát szolgáló épületek nőttek ki a földből.

Nagyságát mutatja, hogy képes volt lemondani a pozíciójáról, mikor úgy érezte, hogy egészségi állapota miatt nem képes ellátni feladatát. Így hát az általa elindított Fővám-téri csarnok (ahol magam is dolgozom) átadásánál már mint egyszerű polgár volt jelen, nem motiválta a szalag-elvágás fétise. Saját magam számára sem tudok nemesebb feladatot elképzelni annál az útnál, amit ő végigvitt várospolitikusként.

Érdekes módon a párhuzam, az akkor és a most között csak akkor esett le, mikor megalkottuk néhány hónapja az LMP Budapest programját az önkormányzati választásra. Rádöbbentem, hogy a város szempontjából nagyon hasonló történelmi helyzetben kezdtünk el dolgozni. '48 után negyed évszázad kellett, hogy valami történjen a fővárosban. Kamermayer és társai felébresztették, pezsgővé tették az addig szundikáló fővárost.

Budapest jelenleg hasonló helyzetben van, szundikál. Ennek oka, hogy a mindenkori városvezetések a pecsenyéjüket sütögették, az emberek feje fölött. Ennek itt és most véget kell vetni. Be kell csatornázni azt a rengeteg jó ötletet, amik csak arra várnak, hogy felfedezzék őket. Alulról építkezve építjük újra a várost magunknak.

A századfordulóra Budapest lett Európa egyik legtisztább fővárosa. Azért, mert a budapestiek büszkék voltak a városukra, figyeltek rá és tettek érte. Határozott célom, hogy Budapest újra olyan közösséggé váljon, ami képes hasonlókra, ahol a városra mindenki saját otthonaként tekint, és nem csak egy helyre, ahol lakik.