Saturday, January 5, 2013

Kommunistahatározó: Fónagy János

Fónagy János Vilmos 1942. július 11-én született Budapesten.


Fónagy János a rendszerváltás előtt a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja volt 1985-ig.


Fónagy János 1981-tól 1988-ig az Ózdi Kohászati Művek vezető jogtanácsosa volt.




Fónagy János 1993-tól a Fidesz tagja.



Fidesz: Magyarországon működő neokommunista politikai szervezet, mely 2000 milliárd forintnyi magánvagyont zsarolt ki a lakosságból. Működése alatt, noha 6 évnyi lehetősége volt rá, nem hozta nyilvánosságra a kommunista rezsimet szolgáló ügynökök listáját, ezáltal a kommunizmus bűntettei támogatójának tekinthető. Tagjai közt jelentős számban találhatóak az előző kommunista éra politikai életében részt vevő személyek. Programjának központi eleme a magánszektor büntetése és az államosítás. 



Fónagy János 2010-től a Fidesz által működtetett kormány államtitkára.


Fónagy János, a napokban történt új megbízatása szerint a rezsidíjcsökkentés érvényesítését vizsgáló kormánybizottság vezetője.


Fónagy János egy 2013.01.04-én tartott sajtótájékoztatón emlékeztetett arra, hogy a kormány január 1-jével az áram, a gáz és a távhő lakossági árának tízszázalékos csökkentéséről döntött. Annak érdekében, hogy ez ténylegesen és mindenhol megtörténjen, vezetésével a kormány, valamint a Fidesz-frakció is létrehozott egy bizottságot.



Közüzemi díjcsökkentés: A kommunista/szocialista kormányok bevett populista eszköze a megcsappant népszerűségük visszanyerésére. Akkor van rá szükség, miután az adott kormány elhibázott voluntarista gazdasági politikája megbukott, ezáltal nincs se gazdasági növekedés, se munkahelyek, az emberek életszínvonala pedig meredeken esik. A kommunizmus/szocializmus hagyományainak megfelelően ilyenkor a magánszektortól várják a helyzet megoldását (jellegükből adódóan az ilyen rendszerek szükségszerűen inkompetensek), de nem a magánszektor lehetőségeinek bővítése, hanem további sarcolása révén.



Fónagy János a Népszabadságnak 2013.01.05-én adott interjújában a következőket mondta:


"Persze feltételezem, hogy az érintett cégek nem örülnek. Természetesnek tartanám, ha a mostani bevételcsökkenést fájlalva tárgyalásokat kezdeményeznének velünk. Mi állunk is elébe. Az, hogy a mostani árcsökkentés mely energiacégekre milyen pénzügyi hatást gyakorol, egyelőre nem ismert. A mérték cégenként különböző lehet, de abban biztos vagyok, hogy az 1995–1996-os privatizációk óta a vevők befektetése bőven megtérült. A sok tekintetben monopolhelyzetű közműszektorban kétségtelenül a mostaninál sokkal nagyobb mértékű közösségi tulajdont látnánk szívesen. Csakúgy, mint számos olyan nyugati országban, amelyek közösségi tulajdonú cégei Magyarországon éppenséggel magánbefektetőként jelentek meg. De ez nincs semmilyen összefüggésben a kormány lakossági tehercsökkentési szándékaival. Nem tudunk azonban, hogyan is tudnánk kitérni az elől, ha egy tárgyalás során valamely befektető eladási ajánlattal élne. Akkor ezt a felvetést is megvizsgálnánk. Csakúgy, mint például az E.ON gáznagykereskedőjének és gáztároló hálózatának ügyében."


A fentiek alapján felvethető, hogy Fónagy János Vilmos kommunista.


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Friday, January 4, 2013

Regisztráció: taktikai visszavonulás vagy stratégiaváltás?

Sokakat meglepett, sok elemzést - köztük a miénket is - tett egy pillanat alatt elavulttá a Fidesz azzal, hogy az Alkotmánybíróság (AB) választási regisztrációt elkaszáló döntése után visszavonulót fújt. Még az elmúlt napokban is pedzegették, hogy csak beírják az Alaptörvénybe mindazt, amit az átmeneti rendelkezésekkel az óév végén törölt el az AB, ma azonban Rogán bejelentette: a 2014-es választás biztosan regisztráció nélkül fog zajlani.


Ahogy ma már írtuk, hát először is: köszönjük Elnök úr! Ugye senkinek nincs kétsége, mi is történt volna, ha még mindig Schmitt lett volna az államfő? És hát az ügyben se legyen senkinek kétsége, hogy a mostani visszavonulást ki rendelte el. Orbán nélkül egy ilyen horderejű kérdés kizárt a Fideszben, ahogy valószínűleg egyik pártban sem lehetne ezzel sem megkerülni, sem lenyomni a párt vezetőjét.


A dolog nyilvánvaló kármentés: ősz elején a megkérdezettek 80%-a nyilatkozott elutasítóan a regisztrációról, ha még ehhez hozzájön a mai alkotmányellenességi verdikt, és mindez úgy, hogy a diákok újra az utcára mennek, az a Fidesznek nagyon nem jó. Ám ha okosak - és miért ne hinnénk ezt róluk? - akkor ezt a nyilvánvaló vereséget a javukra is fordíthatják.


Már tavaly év elején is felvetődött egyfajta konszolidációs igény, hogy hagyjon már alább a forradalmi hevület, jöjjenek végre a csendesebb hétköznapok. Lehet, hogy egy ilyen politikai attitűd kezdődik most? És ahogy tavaly írtuk, lenne erre igény, de pénz nélkül ez nem nagyon megy; még két hónap, és a magánnyugdíjpénztári vagyon után el lehet tapsolni az MNB tartalékait is "konszolidálásra", egy évig biztos kitart, utána meg majd csak lesz valami.


Meglátjuk. Egy pontra nem illesztünk egyenest, de a vázolt lehetőség fennáll. Ja igen: és nehogy valaki komolyan azt gondolja, hogy a Fidesz az elejétől kezdve erre játszott! Dehogy, komolyan regisztrációt akartak, de belátták, hogy ilyen áron nem éri meg. A Békemenet meg mehet tüntetni Rogán és a Fidesz ellen, ha annyira regisztrációt akar.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Thursday, January 3, 2013

Regisztráció: Áderrel kerül(t volna) szembe a Fidesz?

Hadd kezdjem azzal, régóta tartozunk egy köszönettel, de minimum lépésének nyugtázásával a köztársasági elnök úr felé. November végén itt, e blogon tettük fel neki a kérdést, hogy mi a véleménye a választási regisztrációnak a Fidesz által különösebb magyarázat nélkül erőltetett intézményével:



És most fog eldőlni, mennyire gondolja komolyan a köztársaság elnöke a nemzet egységének képviseletét. Ha aláírja: vége a még épp épülő "összes magyar embere" nimbuszának. De ha nem... (ezt egyelőre nem tudom elképzelni, de ne legyen igazam)



...írtuk akkor, az elnök úr pedig ránk cáfolt! Még december elején tudatta véleményét: nem írta alá a parlamenti kétharmad által elfogadott jogszabályt, hanem az Alkotmánybíróság (AB) elé utalta. Beadványának várhatóan ma lesz eredménye: az előzetes hírek szerint az AB szinte minden elnöki kifogásnak helyt adott, és mivel időközben az alaptörvény átmeneti rendelkezései közé erőltetett, valójában nem átmeneti pontokat is törölte, lehetősége nyílik a regisztráció intézményének törlésére is. Áder János vétója nélkül ez a jogszabály feltehetően különösebb további viták nélkül a jogrend részévé vált volna. De jó, hogy Schmitt kopipésztelt...


Ahogy ezt nálunk avatottabbak már leírták, a Fidesz innen két utat választhat: hagyja a fenébe a regisztrációt, jó képet vág a dologhoz, és azt kommunikálja: no lám, miféle diktatúráról beszéltek itt? Hát működik itt a fékek és ellensúlyok rendszere, kérem. Na, milyen elnököt találtunk, nem kivágta, hogy alkotmányellenes? És küldhetünk itt sorban fideszes kötődésű bírákat az AB-ba, hát van ennek foganatja? Látjátok, hogy nincs! Magam is valószínűbbnek látom azonban, hogy nem ezt teszik, hanem nekiállnak hegeszteni, beleírni az Alaptörvény XXIII. paragrafusába, amely az általános választójoggal indul, hogy mégsem olyan általános az. Ha ezt teszi, újra a novemberi, fentebb idézett dilemma elé állítja az elnököt. (Update: nem lett igazam... Őszintén szólva jobb így.)


independence.jpg


Hiába mondják rá sokan, hogy ugyan már, hát ő, az ős-fideszes természetesen a kormánytöbbség bábja: elnökként eddig nem úgy cselekszik. Szimbolikus megnyilvánulásai - beiktatási beszéde, újévi köszöntője - az ország megbékélését szorgalmazó, ez ügyben tenni kívánó elnök képét vetítik elénk, most várhatóan célba érő vétója pedig milliók feleslegesen eltöltött pár órás elfoglaltságát teszi szükségtelenné, és tíz-, esetleg százezrek szavazatát teszi lehetővé, akik talán a szavazókörben szembesültek volna azzal, hogy regisztráció nélkül nem választhatnak. Nehezen tudok olyan ügyet elképzelni, ami ennyire kellemetlenül érinthette a kétharmadot, mint ez. Amilyen vehemenciával áll ki a Fidesz és lelkes támogatói köre a regisztráció mellett, bizony nem az ő bábjuk az, aki ezt a szabályt megbuktatja! Ha pedig őszintének bizonyul az önálló, pártok felett működő elnök modellje - függetlenül attól, hogy Áder hogyan és milyen háttérrel került a székbe - nehezen hiszem, hogy feladná azt. Ha a fideszesség és az autonóm elnöki szerep csap össze, úgy tűnik, Áder az utóbbit választja. Meg is teheti: hacsak ki nem derül (nem tartom valószínűnek), hogy doktorijából csak a tartalomjegyzéket írta saját maga, öt évig ő az elnök, akkor is, ha a Fidesz a feje tetejére áll. Már ezzel is szembe kell(ett volna) mennie a Fidesznek, ha tovább erőlteti az ügyet.


Most kicsit elkanyarodok az elnök úr témájától, de ahogy írtam, valószínűsítem, hogy tovább erőltetik. Viszi tovább a dolgot a saját frakciójuk, pártvezetésük, az ezen a körön belül egyértelműen autoriter vezetőjük gondolkodásmódja. Lássuk be, miután az elmúlt hónapokban ők és lelkes támogatóik beásták magukat egy "a regisztráció ahhoz kell, hogy csak a megfontolt emberek szavazzanak, hát nem jó ez?" pozícióba, ezt nehéz lenne feladatni velük (pláne hogy decemberben már megpörgették a véleményüket kell tandíj, nem kell tandíj ügyben is). És az erőltetéssel nemcsak az elnököt hozhatják dilemmába, de azokat a híveiket is, akik a fideszes kapkodás közepette Áder Jánosban találják meg a mégis vállalható példaképet. Ez sem biztos, hogy nagyon megéri, mint ahogy az egész ügy továbbvitele összeterelheti az ezirányú tiltakozásokat a diákokéval...


UPDATE: Nem vállalták be! Az első (igaz is: Schmitt után a második) érdemi visszakozást láthattuk a kétharmadtól. Nem fog rosszat tenni nekik.


És köszönjük, Elnök úr!


Új posztunk a témában


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Wednesday, January 2, 2013

Depresszió-indukációt végre Magyarországra!

Nem nekünk jutott ugyan először az eszünkbe, de vessünk tekintetünket ismét jó Kardosként egy igen fontos társadalmi probléma irányába. Itt az ideje hatékonyan enyhíteni a bűnözéssel járó problémákat. Játsszunk el a gondolattal; mekkora haszna származna a társadalomnak, ha a bűnözők a büntetésüket indukált unipoláris depresszióban tölthetnék le szépen, csendben, saját otthonukban.


Kérem, ne, ne nyúljanak egyből a féltégláért, íme kicsit részletesebben a tervezet. Nézzük csak a legfőbb előnyöket:


1.  A bűnelkövetők izolálása rendkívüli terheket ró az államra és az adófizető polgárokra, azaz ránk.


Azt olvashattuk , hogy a büntetés-végrehajtás költségei Kalifornia államban 2012-ben már meghaladták a teljes oktatás költségét, óvodától doktorátusig. És ennek ellenére több mint száz százalékos a kihasználtsága a túlzsúfolt börtönöknek. Építeni kéne még sokat, rengeteget, tolni bele a milliárdokat ezen felül is. Ez nálunk sincs másként, a büntetés-végrehajtás költségei jelentősen emelkednek, évről-évre egyre nagyobb zsúfoltság és egyre riasztóbb biztonsági feltételek mellett. A tendencia nyilvánvaló, rövidesen már nemcsak a szakemberek, de a közvélemény számára is nyilvánvalóvá válnak a büntetés-végrehajtás elborzasztóan magas költségei.



Mint oly sok helyen, Magyarországon is a büntetési tételek emelésével, törvényeink szigorításával akarnak küzdeni a bűnözés -igencsak valós- terjedése ellen, (gondoljunk csak a mostani rendpártiság dicséretes erősödésére, Három Csapás törvényre stb.) Mindenkinek, akinek van halvány lövése is a témában, az tudja, a bűnelkövetés volumenének csökkenése nemcsak Kaliforniában, de nálunk sem  fog összejönni, csak sok-sok új börtönt kell majd építeni és üzemeltetni az adófizetők pénzéből. Aki nem hiszi járjon utána. Annyi lélegeztetőgépet lehetne venni a spórolásból, hogy alig férnének a kórházakba.


Ingyenbe' lennének otthon, kellene még egy kis pánikbetegség is hozzá, hogy ne akarjanak elmászkálni még véletlen se, de azt már tuti nem lenne nehéz hozzátenni. Havi egy injekció, és mehetsz szépen hazafele. Rátenni még egy elektronikus, nyomkövető karperecet, hogy ne tudjon meglógni a következő havi adag elől. Így válhatna a háziőrizet egycsapásra lényegesen jobb alternatívává, mint a börtönbüntetés.


2.  Komoly visszatartó ereje lenne a megoldásnak, így ez az alapcél teljesülne. Be lehetne zárni egy csomó börtönt, nagy vagonnyi pénzeket megspórolni. A visszaesési ráta szerintünk nem lenne túl magas, a büntetés letöltése közben a bűnelkövetés ismétlődése sem tűnik valószínűnek. A Társadalom és a Közjó legfőbb érdeke egyértelmű ebben a kérdésben - mint az talán nem mindenki számára köztudott - nem a megtorlás a cél, hanem a bűncselekmények elkövetését  megakadályozni. Elterelni a potenciális elkövetőket a Bűn Világától, - illetve ha a káros cselekedet már megesett - akkor elrettenteni az elkövetőt a bűnismétléstől, minimálisra csökkenteni a visszaesés esélyét. 


Az is köztudott, hogy történtek-e orvosi kísérletek, vizsgálatok ezirányban is. Bizonyára megtörtént már, Mengeléék, vagy a 731-es alakulatban a  japók Mandzsúriában  alaposan megnézték, mit lehetne tenni. Esetleg az usákos fiúk valamelyik műintézményükben a hatvanas években, sőt akár mostanság is, 9/11 után. Nem lenne szégyen a sürgető kényszerben ismét kelet felé, Kína esetleg Korea felé tekintenünk hogy felleljük a szükséges alapkutatások eredményeit. Más, magukat dőrén civilizáltabbnak tartó országok is megtették ezt, a mindennapokban alkalmazva a kutatások eredményeit, így szégyenkezésere nem lenne igazán okunk.



3. Ugyancsak közismert, hogy a gyógyszeripar gigászi bevételeinek jelentős hányadát adják immár az antipszichotikumok.  A depresszió-ipar mára már tízmilliárdos dolláros üzletté vált, gigászi gyógyszermultik nőttek ki gombaként szerte a világban.


Az új antidepresszánsok formuláit, hatóanyagait  sok ezer tudós és kutató keresi minden pillanatban. Ha ezt kibővítjük egy sajátos, unortodox, új kutatási területtel, a depresszió-indukáció kutatásával,  akkor az ugyanígy nagy üzlet lenne Magyarország számára. Hiszen erről szól ugyebár az orvostudomány meg az élettan egy szép nagy része; ahol szervezetben végbemenő folyamatokat gátolni lehet, ott serkenteni is képesek lehetünk. Csak éppen Nem gátolni kell a szelektív szerotonin-visszavételt, hanem ellenkezőleg; serkenteni. A magyar, világszerte híres gyógyszerkutatás és -vegyészet új szárnyakra lelhetne. Az innovatív metódus kifejlesztése sok ezer új iparági munkahelyet teremtene a nehéz gazdasági helyzetben, kurrens és jól fizető nemzetközi exportcikkre tehetnénk szert, hiszen a Világ döntéshozói gyorsan rádöbbennének az új, elsőre talán kissé meglepő, de hatékony megoldásra a depresszió-indukációs gyógyszercsaládban.


Itt lenne az alkalom, számításaink szerint durván havi egy ezresből tokkal-vonóval kijönne a kezelés. Ha valaki megkérdőjelezné a hasznosságát, előnyeit a többi alternatívával szemben akkor csak mutatni kellene neki pár ismeretterjesztő filmet a Spektrumról/Discoveryről. 


A személyi szabadság brutális korlátozása, azaz a börtönbe kényszerítés egyaránt jelentős joghátrányt és életminőség romlást okoz a bűnelkövetőnek és annak családjának is, ez nem kérdéses. Bekerülni egy cellába nyolc kancigindo-magyar bűnözővel, bőven elegendő hátrányt jelent, hogy ha nem is dalolva, de önként alávessék magukat a depresszió-indukációs eljárásnak, az új, civilizált megoldással. Elkerülhető lenne a most minennapos ún. bűnöző-akadémia ártó működése, a hűvösön, egymást kiokosító bűnöző generációk létrejötte, a belső képzés, a tippek átadása, csoportok szerveződése.


Egészen kis bűncselekményektől alkalmazható lenne, például: kétszázzal meszelnek le az úton? Puff, 2 hét indukált depresszió. Lopások, csalások, betörések? Mind-mind megkaphatnák a megfelelő tételt érdemeik szerint. Mint büntetési tétel a közösségi élet szabályainak megszegőinek széles skálájával szemben gyorsan, rugalmasan bevethető módszerré válhatna.


Összefoglalva:



  • Komoly visszatartó erő a bűncselekmény elkövetésétől -> pipa

  • Elítélt társadalomtól és a többi bűnözőtől való hatékony elkülönítése -> pipa

  • Költséghatékonyság, gyors és hatékony bevethetőség ->pipa

  • Magyar gyógyszeripar óriási fejlődése, hatalmas nemzetközi bevételek a magánszférába és az államkasszába egyaránt, új kutatási-oktatási centrumok létrejötte, új szinergiák és iparágak létrejötte  -> pipa


Végezetül:


Ne gondoljuk hogy az orvostudomány eredményeinek össztársadalmi célú felhasználása az ördögtől való, civilizálatlan, jogsértő és példa nélkül való lenne. Több évtizede folyamatosan alkalmazzák nemzetközi szinten is például a hormonkezeléseket, gyógyszeres, vegyi kasztrációt a szexuális bűnözők, pedofilek, ragadozók pusztító vágyainak fékentartására is, méghozzá például Németországban és Csehországban és a világ számos más országában is, méghozzá önkéntes alapon! Az első itthoni reakciók is bíztatóak a honi jogalkotók véleményében.


"Végre úgy élhetek, hogy tudom, nem jelentek veszélyt senkire" - mondta a Pavel nevű férfi, aki még az 1980-as években, 18 éves korában késelt halálra egy 12 éves kisfiút, amiért hét évet töltött börtönben és ötöt pszichiátriai kezelés alatt. "Tartalmas életet élek. Szeretném, ha az emberek tudnák, hogy van segítség" - idéz az Origo.


Ha ezt összehasonlítjuk a felvetett depresszió-indukációval, az egyértelműen civilizált és etikus megoldás lenne; hatékonyan csökkentené az elkövetővel való bánásmód és a társadalom sérelmeit, gyors, hatékony, olcsó megoldással.


Használnunk kellene nekünk is.


Gondoljuk át, depresszió-indukáció.


Lenne értelme, csak akarnunk kellene.


Egy kattintás, és nem maradsz le a posztokról:


Tuesday, January 1, 2013

Közmunka és minimálbér?

A kormány a december közepi "erős hete" alatt "megoldotta a minimálbért" is: összege 93 ezer forintról 98 ezer forintra emelkedett. A hírek szeint az emelés a versenyszférával és a szakszervezetekkel egyetértésben történt, és most itt ne is menjünk bele olyan dolgokba, hogy okoz-e ez érdemi leépítéseket azokon a területeken, ahol a 93 ezres minimálbér és közterhei kigazdálkodhatók voltak, a 98 ezeré meg nem. (Véleményem szerint nem: a minimálbér azt jelenti, hogy mi az az összeg, ami alatt "fehéren", bejelentve nem dolgozhatsz.)


A kérdés csak az, hogy kötelezőnek tartja-e az állam e rendelkezését saját magára nézve is, és ha igen, akkor miért nem? A szakképzettség nélküli közfoglalkoztatás bruttó bére 2012-ben ugyanis 72 ezer forint (nettó 47 ezer), ami azért nem kicsit marad el a 93 ezres minimumtól, és egyelőre nincs híre annak, hogy a dolog megoldást nyerne. Sőt, az ombudsman az óév végén jelentette be, hogy a jelenlegi rendszer - és ebben kiemelte a posztban is vázolt ellenmondást - jogsértő.


Persze tudom és az érveket: hát ezt a pénzt tulajdonképpen "lapátforgatásért" kapják. Csakhogy elvileg a piaci szférában ugyanezért a munkáért érdemben többet kellene fizetni. Egy megállapítást és egy kérdést azonban nyugodtan megtehetünk:


1. A piaci, törvényben rögzített minimálbérnek - legalábbis az állam szerint - semmi köze a "tisztességes megélhetés" tamogatásához, bármennyire is kommunikálja ezt időnként a kormány. Ha ahhoz lenne köze, akkor a közmunkásoknak az állam által fizetett bér és a piaci minimálbér legalább megegyezne. A minimálbér egyetlen valódi szerepe a kormány szerint az, hogy a falból történő "minimálbéren bejelentések" után több közbevételt teremtsen. Nincs ez utóbbival baj, sőt az államnak ez alapvető feladata is, csak akkor tessék ezt és pont ezt mondani. Az már csak segédpont, hogy az "1 millió munkahely" felé vezető fényes útba is csak akkor lenne jogos beszámítani a közmunkásokat, ha ők is megkapnák a kormány szerinti minimális bérszintet.


2. A kérdésem viszont ennél messzebbre vezet. Bár - mint fent említettem - nem tartok a mostani emelés miatti tömeges elbocsátásoktól, az azonban felvethető, hogy a törvényben rögzített, piaci minimálbér és a közmunkások legalacsonyabb bére között valahol nincs-e egy olyan bérszint, amely mellett a mostani közmunkások zömét piaci viszonyok közt is foglalkoztatni lehetne? Ha egy kicsit lejjebb lenne a minimálbér, nem lenne-e számottevő igény azon az áron a mostani közmunkásokra - piaci alapon?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:


Monday, December 31, 2012

2012 - Havi visszatekintő

Ahogy ígértük, ebben a cikkben a magunk mögött hagyott esztendő minden hónapjából választunk egy - számunkra legalábbis - érdekes posztot, kicsit összegezve is az évünket.


KARD_212_havi.jpg


Január - Mi a bóvli?


Zengett a "Bóvli, bóvli!" az utcákon és a fejekben januárban, az év 320 forint körüli euróval és sok-sok kétellyel, meg "küszöbön álló IMF-megállapodással" indult. A megállapodás mindig köszöbön állt, de a küszöb egyre messzebb került - közben azonban megnyugodtak a kedélyek, és az euróárfolyam megbíthatóan 300 forint - sőt általában 290 forint - alatt maradt az évben. Cikkünk azonban nem az aktuális gazdaságpolitikában, hanem a végletekig megosztott politikai véleményekben, és ebből adódóan a közösségi problémamegoldás hatástalanságában látja a nemzeti bóvli forrását.


- * - * -


Február - Fellélegezhet a Fidesz, ismét van árok


Miközben a Fidesz népszerűsége, ha nem is látványosan, de kitartóan esett 2010 ősze és 2012 eleje között, a folyamat ekkor jelentősen lelassult, sőt megállt. Bár a decemberi erőltetett alkotmányozás, majd a már említett "bóvli", és az embrionális állapotban lévő Schmitt-ügy azt a veszélyt vetítették előre, hogy a párt már a törzsbázisát is elveszítheti, februárban az EU indított többszörös vizsgálatot hazánk jogrendje ellen, kehetőséget adva a Fidesznek arra, amihez mindig is értett: a "mi" és az "ők" magyarázathoz. Természetesen önmagában ez nem magyarázza a népszerűség stabilizálódását, de mindenképp a hónap érdekes momentuma volt.


- * - * -


Március - Ctrl/Schmitt - Crtl/V


Március végén terítette lapjait a Semmelweis Egyetem belső vizsgálóbizottsága: Schmitt doktorija jelentős részét másolta. A bizottság jelentésében ugyanakkor annyira becsomagolta ezt a következtetést, hogy fél napig még azt magyarázta a hazai politikai valóságok egyik fele, hogy az eredmény gyakorlatilag felmenti az elnököt. Cikkünk mindenképp az elsők közt volt, amely bemutatta, hogy a bizottsági vélemény csak egyféleképp értelmezhető: úgy, ahogy később az egyetem doktori tanácsa és szenátusa is tette. Innen pedig már nem volt visszaút...


- * - * -


Április - Egy lemondás margójára


...és április elején, egy fura komédia végén lemondott Schmitt Pál köztársasági elnök. Posztunk próbál pontot tenni egy politikailag erősen felfűtött időszak végére, megköszönve az ország "jobb hellyé válását" mindazoknak, akiknek ebben szerepük volt. A "nyugi" jegyében egy hónapig nem is jelent meg posztunk.


- * - * -


Május - The Public Machine


Az atlatszo.hu áprilisban bemutatta, hogy a közbeszerzéseken sorozatban taroló Közgép tényleges tulajdonosa a Fidesz gazdasági hátországának kulcsfigurája, Simicska Lajos. Miközben a miniszterelnök a Parlamentben próbált védekezni a nyilvánvaló oligarcha-vádak ellen, cikkünk, részben az ő definíciói alapján, bemutatja a NER gazdasági oldalának, a "Nemzeti Közgép Rendszerének" működését.


- * - * -


Június - A vízügy nem játék!


Megszűnt a magánnyugdíjrendszer, megszűnt a Malév? Na jó, jó. Igen ám, de júniusban a vízállásjelentés szűnt meg. Szerencsére augusztustól egy szervezeti átalakítás megoldotta ezt a problémát, de a köztes időszak, és a talán mostanra rendeződő központi adattár és adatbázis ügye felhívta a figyelmet arra: alapfunkciók - szerencsére csak ideiglenes - kikapcsolása sem akadálya a sok esetben a bevezetés pillanatában sem átgondolt reformoknak.


- * - * -


Július - Az egynyelvű és egyszokású jobboldal


Orbán "csak remélni tudja, megtartható-e demokratikus rendszerünk" - és erre a megjegyzésére alig érkezett kritika a saját politikai térfeléről. Ez alkalmat adott egy kis eszmefuttatásra arról, hogy erre a poltikai oldalra megáll-e Szent István Intelmeinek egy fontos rendszerelméleti figyelmeztetése. A kérdés mindazonáltal folyamatosan feltehető azóta is: van-e a miniszterelnökön kívül más érdemi véleménycentrum arrafelé?


- * - * -


Augusztus - Politikai távoltartás


Új szerzőnk, Carnivore összefoglalója arról, hogyan lehet elkerülni a tömegmédiában a kínos politikai kérdések előkerülését, bemutatását, és egyáltalán, hogyan lehet "politikamentesíteni" mindazokat a közösségi fórumokat, amelyet tényleg sokan követnek. Bár az eljárásnak lehet rövid távú, sok esetben csak látszólagos előnye a mindenkori kormányzó erők számára, összességében ez csak a január kapcsán említett "bóvli" része.


- * - * -


Szeptember - Meddig élhetnek a szent tehenek?


A Fidesz augusztusban nyilatkoztatta ki (akkor épp legutóbb), hogy a nyugdíjasok juttatásaihoz nem mer hozzányúlni, és erre kontrázott rá az MSZP-nek a Fent és Lent blog remek találata által nyilvásosságra hozott belső stratégiai tervezete, hogy ők sem. A kérdés az, amit egy kommentelőnk feltett: "kire szavazzon egy magyar CDU-szavazó? Mármint: EU-párti, atlanti-párti, versenypárti, kisebb állam (kisebb állami elosztás) párti?" A kérdésre azóta is adós válaszával a magyar politika.


- * - * -


Október - A velünk élő szocializmus


"Ne az emberek fizessék meg!" - a Fidesz szlogenje mind kormányon, mind ellenzékben. De akkor ki? Szerzőnk, garmr blogtárs Cirmos macskája még nem jelentkezett. Addig maradnak a különadók, amelyeket végső soron szintén nem Cirmos cica fog kifizetni. (Sőt, nemcsak annyit, hanem még többet is...) Thatcher asszony itt idézett mondása szerint: "A szocialista kormányok hagyományosan pénzügyi katyvaszt csinálnak, és mindig kifutnak mások pénzéből. Ez jellemző rájuk. Aztán elkezdenek mindent államosítani. Az emberek nem akarnak újabb és újabb államosításokat, és így másként próbálják átvenni az irányítást minden felett. Ezáltal a közember választási lehetőségei egyre csak csökkennek." Ismerős?


- * - * -


November - Szegény Klebelsberg


Hogy kezdene egy konzervatív politikus az oktatásügy gyökeres átalakításához? Biztos nem úgy, hogy két hónappal a bevezetés előtt még nincs elvarrva minden szál, sőt tulajdonképpen a gyakorlati kérdések jó részére még nincs válasz. Azóta túl vagyunk nyolc kapkodós héten a közoktatásban és állami irányításában, de csak most, januárban kezd vizsgázni a rendszer. Vajon Klebelsberg - akiről az intézményüzemeltető központot elnevezték - mit szólna egy ilyen rohammunkához?


- * - * -


December - Diáktüntetések: a hazugság ára


Ha valaki arra fogadott volna a kormányváltáskor, hogy a Fidesz tandíjat vezet be, nyilván mindenki kineveti. 2008, és a Gyurcsány bukását kiváltó népszavazás után valóban nehezen hihető elképzelés volt ez, mégis megvalósul. Persze nem most: az államilag finanszírozott egyetemi keretszámok jelentős csökkentése már egy éve megkezdődött, most azonban jönne a maói "nagy ugrás": egyik évről a másikra, felvételi jelentkezés előtt két hónappal bejelentik az teljes állami támogatású helyek számának harmadolását. A kipattant diáktüntetések egyik oka nyilván az, hogy sokan emlékeznek az alig öt évvel ezelőtt történtekre: az akkori tandíj-ellenesség és a mai bevezetés közti ellentmondás korbácsolja a kedélyeket. Mondhatni ez a hazugság politikai ára, amit nem 2008-ban, hanem most kell megfizetni.


Egy kattintás, és nem maradsz le a jövő évi posztokról sem:


Sunday, December 30, 2012

2012 - a KARD legolvasottabb posztjai

Az év utolsó napján visszatekintünk 2012-re: lássuk, hogy blogunk posztjai közül melyek voltak a legolvasottabbak az óévben. Minthogy egy éve indultunk, az első félévben meg alapból kevesebb olvasónk volt, nem is volt annyi poszt, nem véletlen hát, hogy e posztok zöme az év második feléből való, három pedig épp decemberből.


kard_2012_top10.jpg


10. Selmeczi Gabriella a Közgép szóvivője lett?
Az LMP önláncolós performanszai közül eddig tudtommal az utolsó volt a nyári Közgépes eset. Az akció média-visszhangjáról nem is annyira a párt akciója, hanem Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője gondoskodott, aki példás gyorsasággal, még az akció ideje alatt megjelent az LMP irodáját is rejtő ház előtt sajtótájékoztatni. A népszerű kérdés akkor és most is csak az, hogy a Fidesz hogyan lett érintett az ügyben? A választ persze sejtjük, de ez akkor is a nyár egyik mosolyra fakasztó jelenete volt.


* - * - *


9. Már rólatok szól
"a háború: béke - a szabadság: szolgaság - a tudatlanság: erő" - írja Orwell, ma pedig nálunk a "lenyúlás: megvédés - a recesszió: növekedés - a regisztráció: a demokrácia kiteljesedése". És melyik politikai erő jut eszünkbe a citromba harapó Bástya elvtársnak mondott mondattól: "Az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a miénk"?


* - * - *


8. A magyar, aki dombra megy fel a pofonért
Nyár, uborkaszezon, és kevés politikai hír: ilyenkor még Hugh Grant egy elejtett és különben teljesen visszhangtalan, hazánkat mellékesen bíráló félmondatából is ügy lehet. És ha már ügy, szokás szerint mi magunk tesszük azzá, hogy kormánypárti szinten reagálunk rá. Hogy erre mi szükség volt pár hazai politikus szereplési lehetőségén kívül, az nem világos, de a "Love actually" kép sok olvasót vonzott hozzánk is.


* - * - *


7. Bajnai vagy Orbán? - Válasz Róna Péternek
Ez a poszt akkor született, amikor Róna Péter még az LMP egyik potenciális kulcsembereként fejtette ki véleményét amellett, hogy miért kell a pártnak távolságot tartania az (akkor még meg sem nevezett) Együtt 2014-től. Aztán ez az irányvonal később szoros többséggel nyert az LMP kongresszusán, Róna pedig mégsem lett a párt egyik arca, hanem inkább távozott a hazai közéletből. Egy újabb meglepő fordulat, ez azonban a poszt írásakor még a jövő volt.


* - * - *


6. Diáktüntetés: Olaj volt a tűzre a nyilatkozat
Volt néhány olyan posztunk (és a listában is lesz még kettő), ahol a gyors reagálás hozta a sok olvasót. A decemberi diáktüntetések kiinduló megmozdulásán, a hídfoglaláshoz vezető első lágymágyosi gyűlésen részt véve még a tüntetés ideje alatt írtuk meg, hogy mi tűnt olyan momentumnak, amely elindíthatta az akció utcai részét: bizony a minisztériumnak az addigi kormányérvelést szajkózó közleménye.


* - * - *


5. Sólyom kontra Kövér - az amnézia újabb példája
Be kell valljam, ennek a posztnak a népszerűsége minket is váratlanul ért, hisz az állítás mindössze annyi volt: miután 2005-ben a Fidesz segítette államfői székbe Sólyom Lászlót, most, amikor a Fidesz mostani tevékenységét bírálja, értelmes dolog-e váalszul előhúzni Sólyom ellen 2005 előtti alkotmánybírói tevékenysége miatti kritikákat? Persze azt se feledjük, hogy sokáig volt címlapos a poszt...


* - * - *


4. Prostitúció felsőfokon
A blog-újságírás egyik szakértője mondta a Goldenblog idei gáláján, hogy a posztokat akkor nézik sokan, ha szex van bennük, vagy vaskos politikai vitalehetőség. No, ebben a posztban valamilyen szinten keveredik a kettő: meg is hozta a sikert. A téma egyébként - egy brit tudósítás kapcsán - az, hogy mennyire elterjedt a tandíjnak olyan mesterséggel megkeresése, amelyet főként lányok űzhetnek.


* - * - *


3. Így csinál a Fidesz szemetet a forintból
A posztban közölt elemzés nem újdonság: pénzügyi elemzők az itt vázolt szcenáriót, az adósságok forintra konvertálásának majd elinflálásának menetrendjét leírták már. A népszerűség és a sok olvasó jelezheti azt, hogy az információ nem közismert. Sokáig volt ez a poszt is címlapos, de hát az épp az olvasottság miatt van.


* - * - *


2. Tulassay Tivadart köztársasági elnöknek!
Kerüljön bár címlapra valami, ekkora olvasottságot csak akkor ér el, ha a téma akkor épp "a levegőben van". A Semmelweis Egyetem rektora Schmitt előtt egy nappal nyújtotta be lemondását az ügyben őt - nyilvánvaló, hogy milyen irányból - ért támadások miatt. A kontraszt nem is lehetett nyilvánvalóbb: a konzervatív, Professzorok Batthyány Köre-tag rektor, és a plagizáláson kapott, mondjuk úgy, hogy másfajta előélettel érkező, de a hatalom által aznap még favorizált államfő vitájában világos, hogy hol állt a közbizalom.


* - * - *


1. Diáktüntetés: elszakadt a cérna a hatalomnál?
Ismét forró téma, még az esemény közben posztolva. Visszanézve bizony nem kicsit szenzációhajhász a cím, és mint TuRuL_2k2 a Mandineren felhívta a figyelmet, az 1986-os eseményekkel egy lapon említés is erős túlzás. A 80-as évek végén előállítás alatti Orbán Viktor és a mostani előállítás képei egymás mellett - bár a demagógia-skálán is kétségtelenül értékelhető páros ez - ugyanakkor mindenképpen elgondolkodtatóak.


Holnap egy olyan válogatással jövünk, amely az 2012-es év 12 hónapjának általunk legérdekesebbnek tartott cikkét mutatja be. Érdemes a lencseleves után is benézni!


Egy kattintás, és nem maradsz le a jövő évi posztokról sem: