Showing posts with label hitelesség. Show all posts
Showing posts with label hitelesség. Show all posts

Saturday, January 5, 2013

Kommunistahatározó: Fónagy János

Fónagy János Vilmos 1942. július 11-én született Budapesten.


Fónagy János a rendszerváltás előtt a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja volt 1985-ig.


Fónagy János 1981-tól 1988-ig az Ózdi Kohászati Művek vezető jogtanácsosa volt.




Fónagy János 1993-tól a Fidesz tagja.



Fidesz: Magyarországon működő neokommunista politikai szervezet, mely 2000 milliárd forintnyi magánvagyont zsarolt ki a lakosságból. Működése alatt, noha 6 évnyi lehetősége volt rá, nem hozta nyilvánosságra a kommunista rezsimet szolgáló ügynökök listáját, ezáltal a kommunizmus bűntettei támogatójának tekinthető. Tagjai közt jelentős számban találhatóak az előző kommunista éra politikai életében részt vevő személyek. Programjának központi eleme a magánszektor büntetése és az államosítás. 



Fónagy János 2010-től a Fidesz által működtetett kormány államtitkára.


Fónagy János, a napokban történt új megbízatása szerint a rezsidíjcsökkentés érvényesítését vizsgáló kormánybizottság vezetője.


Fónagy János egy 2013.01.04-én tartott sajtótájékoztatón emlékeztetett arra, hogy a kormány január 1-jével az áram, a gáz és a távhő lakossági árának tízszázalékos csökkentéséről döntött. Annak érdekében, hogy ez ténylegesen és mindenhol megtörténjen, vezetésével a kormány, valamint a Fidesz-frakció is létrehozott egy bizottságot.



Közüzemi díjcsökkentés: A kommunista/szocialista kormányok bevett populista eszköze a megcsappant népszerűségük visszanyerésére. Akkor van rá szükség, miután az adott kormány elhibázott voluntarista gazdasági politikája megbukott, ezáltal nincs se gazdasági növekedés, se munkahelyek, az emberek életszínvonala pedig meredeken esik. A kommunizmus/szocializmus hagyományainak megfelelően ilyenkor a magánszektortól várják a helyzet megoldását (jellegükből adódóan az ilyen rendszerek szükségszerűen inkompetensek), de nem a magánszektor lehetőségeinek bővítése, hanem további sarcolása révén.



Fónagy János a Népszabadságnak 2013.01.05-én adott interjújában a következőket mondta:


"Persze feltételezem, hogy az érintett cégek nem örülnek. Természetesnek tartanám, ha a mostani bevételcsökkenést fájlalva tárgyalásokat kezdeményeznének velünk. Mi állunk is elébe. Az, hogy a mostani árcsökkentés mely energiacégekre milyen pénzügyi hatást gyakorol, egyelőre nem ismert. A mérték cégenként különböző lehet, de abban biztos vagyok, hogy az 1995–1996-os privatizációk óta a vevők befektetése bőven megtérült. A sok tekintetben monopolhelyzetű közműszektorban kétségtelenül a mostaninál sokkal nagyobb mértékű közösségi tulajdont látnánk szívesen. Csakúgy, mint számos olyan nyugati országban, amelyek közösségi tulajdonú cégei Magyarországon éppenséggel magánbefektetőként jelentek meg. De ez nincs semmilyen összefüggésben a kormány lakossági tehercsökkentési szándékaival. Nem tudunk azonban, hogyan is tudnánk kitérni az elől, ha egy tárgyalás során valamely befektető eladási ajánlattal élne. Akkor ezt a felvetést is megvizsgálnánk. Csakúgy, mint például az E.ON gáznagykereskedőjének és gáztároló hálózatának ügyében."


A fentiek alapján felvethető, hogy Fónagy János Vilmos kommunista.


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Wednesday, December 12, 2012

Diáktüntetések: a hazugság ára

Hétfő után szerdán is utcára vonultak az egyetemisták és középiskolások a diákhitel mögé bújtatott költségtérítéses képzés, magyarul a tandíj ellen. Ráadásul fagyos hideg ide vagy oda, valószínűleg folytatás is lesz, márpedig ez ismét egy nagyon kellemetlen szituáció a kormányoldal számára. De miért az indulatok?


1. A legnagyobb részt mindenképpen a nyilvánvaló hazugságok számlájára kell írnunk. Feltehetően nem lenne ekkora, és főképp nem lenne a tandíj kérdésén ennyire túlmutató a tiltakozás, ha pont a Fidesz nem állt volna ki ellenzékben többször is a tandíjnak még az ötlete ellen is. Az, hogy 2008-ban népszavazásra vitte Gyurcsány tandíj-elképzelését, majd elég komoly kampány végén leszavaztatta, mindenkiben azt a jogos hitet ültette el, hogy kormányon nem fog tandíjat szedni. Ráadásul ekkor már túl voltunk Öszödön, és a Fidesz végig kritizálta Gyurcsányt amiatt, hogy elismerten hazudott, emiatt elveszett legitimációról és leválthatóságról is beszélt. Most pedig ez hullik rá vissza együtt. Ha most tandíjat szed, akkor a 2008-as kampány nyilvánvalóan nem a tandíjról, csak és kizárólag támogatásról és hatalomról szólt, vagyis hazugság volt. Hazug kormány pedig nem lehet legitim, mondták ők maguk. Az akkori lépések politikai árát kell megfizetni most.



Lerágott csont ez már persze és régen is volt. Lehet felejtésre is játszani, és ha ma elkezdenének érvelni, számokat mutatni, talán több esélyük lenne (persze hogy ez miért nem megy, a következő pontban látjuk). Ehelyett most is, hát hogy mondjam, nem fejtik ki az igazság minden részletét. Mert amikor azt mondják, hogy az ideinél sokkal többen tanulhatnak majd ingyen, az így elég durva hazugság, lévén a hitel nem ingyen pénz. Hadd tegyem itt hozzá, hogy Gyurcsány meg Bajnai ellen komoly fideszes érv volt a közelmúltban, hogy nem léptek fel a lakossági eladósodás ellen, hogy nem hívták fel a figyelmet a kockázatokra. Ehhez képest az, hogy most úgy írunk kommünikét, hogy hitelből = ingyen, az megint elég érdekes bakugrás. És a hallgatók ráadásul nem Habony úr átlag célcsoportja, amely bevesz mindent, ha elégszer ismételgetik neki: szépen megmondják, hogy értik ők, csak nem szeretik, ha hülyének nézik őket. Arra meg kifejezetten berágnak, hogy mindez értük van.


2. A következő gond ugyanis a céllal van. Akár még értük is lehetne, de nem. Azt még meg lehetne magyarázni (bár mint 2008-ban láttuk, nem egyszerűen), hogy szedjünk valamilyen tandíjat, amelynek az összegével növekedjen a felsőoktatásra fordítandó összeg. Most azonban nem erről van szó: kell a pénz a sorozatos Matolcsy-csomagokhoz, így a tandíj bevezetését évi több tízmilliárdos forráskivonás mellett tervezi a kormány. Persze, szorító gazdasági szükség is van a világon; azt azonban kifejezetten nehéz elmagyarázni, hogy miközben innen kivonjuk a pénzt és tandíjat szedünk, a profi focira az itteni kivonás többszöröse megy,a közmédia költségvetése kiemelten nő, egyházi rendek különösebb indoklás nélkül kapnak milliárdokat, és miközben szinte minden intézmény a csőd szélén áll, most kell teljesen kistafírozott közszolgálati egyetemet építeni. Ja, és nagyjából ennyi a Szajol-Püspökladány közti vasúti pályafelújítás Közgéphez köthető keretösszeg-növekménye is.


3. A harmadik baj a mérték és az időzítés. A tandíjmentes helyek harmadára vágása, mindez két hónappal a jelentkezési határidő előtt, ez nagyon durva dolog. Lehetett volna előbb mondani? Talán igen, hisz amire hivatkoztak (Széll Kálmán terv 2. ütem), az másfél éve ismert. Az ember fejében ott motoszkál a gondolat, hogy kivárták a vizsgaidőszakot meg a fagyokat, hátha kisebb lesz a tüntetési kedv. És tényleg, eddig egy-két-háromezer ember ment ki az utcákra, hidakra.


Most vagy kitart a tüntetéssorozat addig, amíg a kormány úgy ítéli meg, hogy ennyit már nem ér meg a huszonvalahány milliárdnyi kivonás a szektorból, vagy nem, és marad minden a régiben. Ez a döntés nagyrészt a tüntető hallgatók és gimnazisták, illetve az esetleg hozzájuk csatlakozók kezében van. Köztes út nincs, és ez megint a kormány politikájának következménye. Ígéretekben ugyanis már senki nem hisz, ilyen irányú hitelességüket (is) elvesztették, gondoljunk csak a pedagógus életpálya-modell visszavont ígéretére, vagy a többször becsapott Bankszövetségre. Ennek a vége vagy fekete lesz, vagy fehér. Viszont legalább a mai fiatalság is tétre játszhat, mint fideszék 88/89-ben. Ellenük.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Thursday, October 4, 2012

Szoríts meg még egyet és fogd rá a nyuszira


“We are not looking for more fiscal adjustment beyond what the government is already planning, there is no more austerity in our proposals,” Iryna Ivaschenko, the IMF’s representative in Budapest, said in an e-mailed response to questions. “But we think the adjustment can be achieved with more balanced measures, and more generally, we are looking for policies that can boost growth.”



(magyarul itt, a "Megszólalt az IMF" dobozban)


Rájár a rúd mostanában a Fideszre, a szerencsétlen sánta kutyákra meg lassan már cementes zsákokat kell kötni, hogy mégiscsak őket érjék utol hamarabb. 


A nyárutó egyik legkomolyabb kommunikációs irányvonala a kormány részéről a már unalomig tárgyalt IMF halállista volt, mely a kormány szerint elfogadhatatlan megszorító intézkedéseket követelt a folyósítandó hitelért cserébe. Az IMF ugyan később egy meglehetősen harmatos válaszban reagált a kormány horror forgatókönyvére, Iryna Ivaschenko budapesti IMF megbízott, a Bloomberg számára adott válaszai azonban már teljesen más megvilágításba helyezik a történetet.


Noha a mai IMF nyilatkozat szintén magán viseli a nemzetközi szervezettől megszokott visszafogottan púderezett stílusjegyeket, a sorok közt olvasva egyértelművé válik, hogy ez a nyilatkozat ebben a formában lerombolja a kormány kommunikációs felépítményét az IMF tárgyalások folytatásával kapcsolatban. A nyilatkozat elismeri, hogy bár az IMF kért megszorításokat korábban (there is no more austerity), egyértelművé teszi, hogy a kormány már egyébként is tervezett ilyeneket (not looking for more fiscal adjustment beyond what the government is already planning). Ez a politikai kommunikációs gyakorlatban azt jelenti, hogy a továbbiakban nem lehet az IMF által követelt intézkedésekre hivatkozni abban az esetben, ha a kormány valami népszerűtlen intézkedést tervez. Ugyancsak nem lehet a továbbiakban az IMF kapcsán (sem) a magyar nemzetet fenyegető külföldi érdekek diktátumára hivatkozni, ugyanis az a kijelentés, miszerint "olyan gazdaságpolitikát szeretnénk, amely elősegíti a növekedést" nem éppen a kizsákmányolás felé mutat. Bármennyire is szeretné azt a Fidesz.



Hungary needs to move away from “ad hoc” taxes and should create a more “business friendly” environment to boost growth and make budget financing sustainable



Világos beszéd és semmi új nincs benne, pláne hogy, már a július végi budapesti IMF látogatáskor elhangzott. Magyarország jelenleg nem tekinthető kiszámítható üzleti környezettel rendelkező államnak. A hasraütésszerűen egyik pillanatról a másikra bevezetett sarcok, a teljes iparágakat egyik napról a másikra ellehetetlenítő döntések oda vezettek, hogy a magyar beruházási ráta soha nem látott mélypontra zuhant. Ez az igazán nagy probléma. A ma beruházása a jövő növekedése. Ha ma nem hozok létre valami újat, akkor az holnap nem fog nekem hasznot hozni még a legunortodoxabb vudu tündérmesében sem. Kiszámíthatatlan környezetben pedig senki nem fog beruházni, hiszen miért tenné, ha azt látja bármikor semmivé válhat a befektetése. Beruházások híján nincs növekedés, ha pedig a beruházások már az amortizációt sem érik el akkor pedig előbb utóbb nem lesz áram meg víz sem. Növekedés nélkül az állam bevételei sem nőnek, ami az IMF mai nyilatkozat alapján pedig azért helyezi kínos helyzetbe a kormányt, mert az eddig folytatott szoríts meg még egyet és fogd rá az IMF-re taktika nem működik tovább, ha valahonnan még pénzt kell kierőszakolni a költségvetésen tátongó lyukak betömködésére. 



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Wednesday, August 8, 2012

Az árvaház fantomja

Politikai mocorgás hangja hallatszik a sajtóból. A neszre egyre többen kapják fel fejüket, s az értelemben reménykedők máris áhítoznak: lassan eljön hát az ő idejük is. Az a pillanat, amikor a politikai árvák rátalálnak (erkölcsileg tiszta) otthonukra. De vigyázat! A hazavezető út szélén haszonlesők is várakoznak.


Gondoltak már arra, kedves közélet iránt érdeklődő és aggódó honfitársaim, hogy mik lehetnek saját politikai gyengéik? Netán önzetlenségük és empátiájuk? Ezek ugyan pozitív emberi tulajdonságok, de csúnya visszaélésekre is lehetőséget adnak: a bizalmukat, a másokba vetett hitüket tehetik velük kockára, amivel egykoron megajándékoztak egy embert. Egy ismeretlent.


Fogadjunk, hogy megijedtek, amikor Szegedi Csanádot elűzték a Jobbikból! Pedig látják, hamar feltalálta magát: rögtön tanácsot kért a rabbitól.


Egykoron biztosan kétségbe esve nézték végig, ahogy Orbán elfogyasztotta reggelire szövetséges kisgazdáit, így szegény Turi-Kovács Béla némi toporzékolás után kénytelen volt otthagyni az ő szeretett Torgyánt Józsefét! Pedig az élet mindig kegyes volt hozzá: hűségéért és hűtlenségéért cserébe régi és új gazdája is miniszterré léptette elő.


Könnyeket hullajthattak, mialatt Csintalan Sándor bevallotta, mekkora baj van az ő szeretett szoci pártjának elitjével! Végül csak megtalálta a gyógyírt: otthagyta, s azóta már a Fidesz hajójából integet nekünk.


Átkot szórtak, dühöngtek, szitkozódtak, mikor a szuperhős D-209-es Medgyessy Péter hátába tőrt döftek gonosz koalíciós barátai? Mindössze pár hónapot kellett lábadoznia, míg jóságos (azóta tehetségét kamatoztató) utódja utazó nagykövetnek nevezte ki.


Tehetetlenül nézhették éveken keresztül, hogyan hánykolódik hajótöröttként a politika viharos tengerében az oly sok csatát hősiesen megvívott Szűrös Mátyás és Pozsgay Imre! A Fidesz hajója csak rájuk talált s felvette őket.


Tudom, hogy korunk Nostradamusáért, a tragikusan magányos Debreczeni Józsefért is aggódtak! Tették pedig ezt oly feleslegesen: hisz’ a tisztalelkű konzervatív, meg nem értett zsenit végül hazavárta új, liberális családja, a Demokratikus Koalíció. Ahogyan az antikommunista forradalmár Mécs Imrét az MSZP. Meg az SZDSZ.


Önök félthették az elkallódás miatt a dicsőséges lakiteleki Lezsák Sándort, Balsai Istvánt, az igazság miniszterét és Demeter Ervint, a titkok hű szolgáját. Pedig lássák be, az egykor (még) hűséges MDF-esek méltó helyükre kerültek a Fidesz jóvoltából: az Országgyűlés alelnöki posztjára, alkotmánybírói testületbe, kormányhivatal vezetői székébe.


Tudom, vállvetve szurkoltak Szili Katalinnak, hogy Őszöd után is tündökölhessen! S lőn! Miután kitartóan dacolt pártja minden szándékával, s hősi áldozatot is hozott (hisz’ Dugovics Tituszként vetette magát a mélybe házelnöki magaslatából), jutalma nem maradhatott el: rejtélyes angyalok alászálltak és karrierjét megmentve Szociális Unióval ajándékozták meg - egy kis simogatás és alkotmányozás kíséretében jobbról.


Sajnálkozva nézték Sólyom Lászlót, a jogállam bajnokát, hogyan próbál egymaga szembeszállni egyszer a baloldal, másszor a jobboldal gonosz törekvéseivel! De láthatják, tud ő oly ügyesen egyensúlyozni a kötélen, hogy még tomboló viharban sem esne le. Produkcióját sokan felállva tapsolják ma is.


FarkasBaranyborben.jpg


Tisztelt honfitársaim! Új politikai erőben, szövetségben vagy pólusban gondolkodók! Vigyázzanak, mert csúnya átverés áldozataivá válhatnak - még így több mint húsz esztendő után is! Önök közé könnyen befurakodhatnak olyan személyek, akik egyszer már visszaéltek a bizalmukkal! A múlt emberei, akiknél biztosan léteznek érdemesebbek arra, hogy oroszlánrészt vállaljanak közös jövőnk építésében. Az eltévelyedett bárányok viszont magányukban, meg nem értettségükben veszélyes kufárokká váltak. Ők azok, akik lelkesen tartják markukat jó betevőért, amit Önök készségesen megtöltenek újra és újra bizalommal. De miért tennék?


Önök nem elesett politikai árváknak, nem Twist Olivéreknek nyitnának ajtót, hanem tudatosan lavírozó, helyezkedő, bukott hadvezérecskéknek: Alkibiadészoknak. Nagy különbség! Ők nem politikai hajótöröttek, hanem sikerre éhes hozományvadászok, akik bizonyították, hogy a szekértábor mindkét oldalán remekül érzik magukat. Lelkiismeret-furdalás nélkül. Nem értük kellene hát annyira aggódni, inkább a valaha felállított szekértáborok jelenlegi szétbonthatatlansága miatt! Inkább ezek megszüntetésére kellene végre törekedni, hogy az egymástól hermetikusan elzárt politikai gondolkodók újra szóba állhassanak végre egymással és új pólusokat építhessenek fel - közösen.


Önök ugyanis jelenleg politikai árvák: akiket rútul megvezetnek, ha vakon megbíznak a múlt fantomjaiban. Önök igazi politikai árvák: és nem árulásuk miatt váltak azzá! Önök ártatlanok: nem pedig azok, akik Önöket akarják felhasználni saját politikai céljaikra - újra és újra. Miért engednének teret nekik? Engedjenek teret maguknak!


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:


Thursday, May 31, 2012

Meddig terjed a Nemzeti Emlékezet?

Ha szorul a kapca, a Fidesz bedobja, hogy majd egyszer. Megzsaroljuk a magánnyugdíjpénztári tagokat? Nosza, ígérjünk nekik egyéni számlákat az állami rendszerben, majd lesz olyan. Kellemetlenkedik az LMP meg a Jobbik ezzel az ügynökmúltasdival? Majd lesz szép Nemzeti Emlékezet Bizottsága, nemzetiszín szalaggal átkötve, csinál az majd olyan lusztrációt, hogy na.

Vagy mégsem?

Nézzük csak. 2010 december elején, amikor már lehetett tudni, hogy az marad manyup-tag, aki nyilatkozik, és az akkori ábra szerint a nyilatkozók lemondtak volna a jövőbeni szolgálati idejük után járó állami nyugdíjról is, az Országgyűlés elé került egy politikai nyilatkozat. Nem akárkik írták alá: Orbán, Kósa, Lázár. El is fogadta a Parlament. Az öt pontból a harmadikon és a negyediken túl vagyunk, az ötödik - bár a mögöttes szándék megkérdőjelezhető - a hetekben fordul élesbe. Marad kettő: az állami rendszerbe visszalépőknek legyen egyéni számlás rendszerük, és legyen biztosított a "befizetések értékállósága".

Itt mintha bicsaklana a történet. Miután az egyéni számlás rendszer bevezetésének a többedik határideje is lejárt, és már lassan nyíltan is kimonják, hogy ebben a ciklusban ilyenre ne is számítson senki, sőt, lassan kiderül, hogy hát a nyugdíjak értékállósága sem szavatolható a jövőben - ezt azért eddig is lehetett tudni! - az LMP újra benyújtotta ezt a még hibádzó két pontot, ismét politikai nyilatkozat formájában. Na, mondjuk szóról szóra, végülis politikai nyilatkozatot csak tiszta forrásból. Aláírók: Jávor, Scheiring, Vágó. Nem olyan veretes lista mint az eredeti, így aztán ezt elutasította az Országgyűlés. Hoppá. Viktor megígéri másfél éve, és most írásba, mi több, parlamenti határozatba adja, hogy mégsem? Mit fogunk neki elhinni ezután?


(Forrás: LMP)

Ez azonban, lássuk be, csak az egyik, talán a kisebbik baj. A nagyobb baj az, hogy úgy különben ez az egyéni számlás rendszer nem is lenne annyira bonyolult. Tízmillió (na jó, ennyi nem is kell...) sor egy Excel-táblában (igen, tudom, hogy az Excel 2^16-ig lát, de azért van erre célszoftver), és minden sorba havonta új oszlopba odaírjuk, hogy mennyi nyugdíjjárulékot utaltak az illető polgár részére (Update: belekotty tényleg szakértő kommentjeit nagyon érdemes végigszemezgetni annak, akit a technikai részletek érdekelnek. Engem pl. érdekelnek.). A visszalépőknek a név utáni első oszlopba meg azt az összeget, amennyit visszaadtak nemnyilatkozásukkal az államnak, mínusz a reálhozam. Mi ezen a bonyolult?

Na, ez a baj. Valószínűleg ez is bonyolult. Sajnos valószínűsítenem kell, hogy a magyar állam képtelen ennek a műveletnek és a hozzá tartozó adatgyűjtésnek az elvégzésére. (Update: "Vízió van, megvalósítási képesség nincs", írja a mai Véleményvezér.) Nem túl biztató kép a nyugdíjba menni szándékozók részére. Felvetődhet a kérdés, hogy ezután - hivatkozva arra, hogy az állam nem tartotta be a visszalépési "kampányban" tett ígéretét - kérheti-e valaki, hogy mégis írják vissza magánba? Urak közt ez így működne.

A Nemzeti Emlékezet azonban nem terjed ki másfél évvel korábbi ígéretekre. Igazából a jelek szerint három hónapra sem. Akkor dobta vissza a parlament a Schiffer-féle javaslatot, hogy legyen minden ügynökakta alapból nyilvános. Érezték azért, hogy ez így nem kicsit kínos, nosza jöjjön hát a "majd" és a nemzetiszínű pántlika kombója: majd május 15-ig javasol a kormány csilivili Nemzeti Emlékezet Bizottságát, és majd az. Majd az szétcsap az ügynökök közt.

Májusnak vége. Ez is akkor lesz, amikor egyéni nyugdíjszámla állami rendszerben?

Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:

Tuesday, February 7, 2012

Konszolidálható-e a fülkeforradalom?

A forradalmi hevület nem tartható fenn a végtelenségig. Egy idő után a túlnyomó többségnek unalmas - és ha be van seperve a nyereség, hát a pókerasztaltól is fel kell állni. Úgy tűnik, a Fidesz is inkább konszolidálná az elmúlt bő másfél év szerzeményeit magában foglaló rendszert.

Vannak szerzemények bőven. Médiairányítás a teljesen fideszes Médiatanácson át. Kiiktatott érdemi alkotmánybírósági kontroll. Bólogató köztársasági elnök, aki bármi alá odaírja a nevét, legyen az akármilyen törvény vagy másolt doktori értekezés. A kétpólusú rendszert bebetonozó, a győztest iszonyúan túlkompenzáló választási rendszer, a Fidesznek kényelmes egyéni körzethatárokkal. Lenullázott Költségvetési Tanács. Kisöpört magánnyugdíjpénztári kasszák. Központosított oktatás és egészségügy. Megbízható emberek által felügyelt bírósági rendszer, jelentős hatalmú ügyészséggel. Elég lista ez egy komplett állampárti rendszernek is - arról nem is szólva, hogy ezek közül egyik sem szerepelt még áttételesen sem a Fidesz választási programjában. Abban csak az szerepelt, hogy majd minden máshogy lesz, mint a szocik alatt. De aztán épp a minden nem lett más.

Innen tényleg nincs már mit nyerni. Ráadásul ez a fránya Európai Unió is észbe kapott, hogy mire is emlékeztet ez a rendszer (ami kiváló apropóul szolgál a nyugati pénzügyi érdekeltségek sérelmeinek ellenzéséhez), és kezdi kihúzni a tételeket, még ha egyelőre nem is a tényleg fontosakat. A nép meg csak ábrándul kifelé. Ideje tehát gondolni egy nagyot, itt a ciklus fele, eddig forradalmárok voltunk, mostantól inkább polgárok leszünk. A kettő ugye pont ellentéte egymásnak.

Nincs kételyem abban, hogy tudják, miért teszik, és ahhoz is bőven elég profik, hogy tudják: fél év alatt az istenadta nép olyan sok mindent elfelejt a fenti listából. A nagy része nem is érdekli, amivel meg súrlódásba kerül, nem köti össze a kormányzati tevékenységgel. Jó sok kékfényt a híradóba (persze úgy, hogy a rendőrség már mindenkit elkapott), néha egy-egy felvillanó szocialista expolitikust egy bírósági tárgyalóteremben, mosolygó, minden problémára békés megoldást kínáló kormánypártot. És ennyi.

Egy akadálya van ennek. Az istenadta nép sok mindent elfelejt ebből, leszámítva a saját keresetét. Amelyen keresztül épp a napokban találkozik a még újabb adórendszerrel, amivel még mindenki jól jár - legalábbis a magyarázatok szerint. Szép dolog a konszolidáció, de még mindig nincs - sőt, egyre inkább nincs! - meg a gazdasági alapja. Az idei költségvetést már akkor át kellett írni, amikor el sem fogadták, és nem igazán találni olyan független szakértőt, aki szerint ezzel minden rendben lesz. Még mindig mi kuncsorgunk az IMF-hitelért, és nem ők ragaszkodnak hozzá, hogy adhassanak. Megint megszorítások jöhetnek, meg még újabb adók.

Nem állítjuk persze, hogy az anyagiak mindent meghatároznak, sőt az erkölcsi, morális kérdéseket e blogon is előbbre tartjuk ezeknél. Egy konszolidációban is meg lehet próbálkozni megszorításokkal, persze úgy, hogy az állam képviselői elmagyarázzák, hogy mire miért van szükség (én speciel eleve ezt vártam a Fidesztől, de hát közismerten nem vagyok reprezentatív minta). A konszolidáció ezt igényli, az "így van és kész, punktum", az forradalmi tempó, amitől most valamiért szabadulni kellene.

A gond az, kedves kormánypárt, hogy nem nagyon van, aki magyarázzon. Azt, hogy miért keressen sok polgártársunk kevesebbet, meg miért kell majd esetleg további megszorítás, miért veszítik el sokan a munkájukat, miközben az egymillió munkahely egyre inkább mínuszban látszik tervnek. Hogy magyarázza ezt el valaki, aki, vagy akinek a párttársai tízmilliókat kerestek a saját maguknak írt végtörlesztéssel, miközben százezreknek csak a miniszterelnöki levél jut, nem a megoldás? Hogy lehet ezt elmagyarázni a lézerblokkolós állami extra Audi volánja mögül? Hogy magyarázza ezt el valaki, akinek a képviselői fizetése százezrekkel nőtt, miközben azt kéne magyaráznia, hogy Józsi bácsinak miért csökkent? "Miért, miért? Hát hogy az enyém nöjön, azért!" - ez nem magyarázat. Illetve az, de nem jó. Nem olyan konszolidációs.

Szóval bele lehet vágni, uraim, de kéne néhány vállalható arc hozzá.