Wednesday, October 9, 2013

Párnagáz a Parlamentben: az unortodox geofizika

Ahogy a parlamenti bizottságok sorra fogadják el Németh Szilárd javaslatát "Egyes törvényeknek a rezsicsökkentés végrehajtásához szükséges módosításáról", újra az érdeklődés homlokterébe kerül a földgáztárolók párnagázának eladhatósága. A javaslat szerint a gázellátási törvény így módosul:



„141/G. § (1) Az a földgáztárolói engedélyes, amelynek az egyes törvényeknek a rezsicsökkentés végrehajtásához szükséges módosításáról szóló 2013. évi ... törvény hatálybalépésekor a tulajdonában van legalább 120 millió m3 mobilgázzá átminősített párnagáz, köteles a miniszteri rendeletben meghatározott napon ajánlatot tenni a 120 millió m3 mobilgázzá átminősített párnagáz könyv szerinti értéken történő értékesítésére az egyetemes szolgáltatók földgáz forrásainak biztosítása érdekében a 141. § (I) bekezdése szerinti, egyetemes szolgáltatási engedéllyel nem rendelkező közüzemi nagykereskedő részére, 5 munkanapig tartó ajánlati kötöttség mellett.
.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti ajánlat nem kerül elfogadásra, a mobilgázzá átminősített párnagázt a földgáztárolói engedélyes az üzletszabályzatában meghatározott módon értékesítheti."



Elsőre lendüljünk át olyan apróságokon, hogy a javaslatban kipontozott törvényhely szerepel, vagy hogy ismét egyéni képviselői indítvány formájában kerül a Parlament elé egy normális esetben kőkemény szakmai előkészítést igénylő javaslat. Azt nézzük, mit kockáztat Magyarország a dologgal, ehhez pedig meg kell futni azt a kötelező kört, hogy mi az a gáztároló, és hogyan működik.


Gáztárolóra azért van szükség, hogy ellátásunk akkor is hosszabb ideig stabil maradjon, ha mondjuk az orosz és ukrán felek (keleti nyitás...) szokás szerint valamelyik hideg januárban esnek egymás torkának, és lezárulnak a térségünkbe gázt hozó vezetékek (ez meg a "keleti zárás"...). Eddig az ilyen tározók magáncégek birtokában voltak, az állam épp most vásárolja meg ezeket - nem olcsón, ez bizony százmilliárdos tétel. Hogy megéri vagy nem, erről lehet vitázni, most induljunk ki abból, hogy igen, ez a stratégiai elem legyen állami kézben.


A gáztárolót ne úgy képzeljük el, mint egy olajtartályt. Ez a föld alatt van, geológiai rétegekben, a falait (már ha a "fal" fogalom egyáltalán értelmezhető itt) maguk a kőzetek adják. Kialakítható sórétegben, vizes kimosással, kialakítható vízadó rétegekben is. A hazai tárolók ezekkel szemben a harmadik típusba tartoznak: ezek eredetileg gázmezők voltak, gyakorlatilag kimerültek, és kedvező geológiai körülmények közt alkalmasak visszasajtolt gáz tárolására. Nincs tehát egyáltalán hagyományos értelemben vett "faluk", az eredetileg is gázt tartalmazó kőzet repedéseibe, pórusaiba lehet visszanyomni a gázt, és ha kell, újra kiszedni.


A probléma ott kezdődik, hogy ezt nem lehet akárhogy. Sok-sok tervezés, és körülményes "próbálgatás" eredménye egy olyan betárazási és újrakitermelési rezsim, amelynek eredménye, hogy a tároló megbízhatóan működik. A kulcs a nyomásviszonyokban rejlik. Ha az összes gázt kiszedjük, nagyon könnyen lehet, hogy a kőzetek finom pórusait, repedéseit víz borítja el, esetleg a fölötte levő kőzetek nyomásától a pórustér lecsökken, vagy "csak" átjárhatatlan lesz a gáz számára. Ebben az esetben a végeredmény az, hogy volt tároló, nincs tároló ("jobb" esetben csak a kapacitása csökken). Az ilyen szituáció elkerülésére valamennyi (arányaiban nem is kevés) gázt bent kell hagyni a tárolóban - ezt hívják párnagáznak (ha valaki nemzetközi oldalakon akar utánanézni, 'cushion gas' vagy 'base gas' néven kereshet). Hogy mennyi kell legyen a párnagáz optimális mennyisége/aránya, ismétlem, hosszas modellezést, kutatást és - ne szépítsük, hisz nem vagyunk a bölcsek köve birtokában - próbálgatást igényel. Pénzügyi szemlélettel akár jó ötletnek is tűnhet a párnagázból rezsit csökkenteni, de túl komolynak tűnik az emiatt a nemzeti vagyont terhelő kockázat. A politikának nincs helye a szénhidrogén-gazdálkodás szakkérdéseiben - még ha erre hazánkban van is előzmény. És hát tegyem hozzá: a párnagáz kereskedelmi célú kezelését nem a mostani kormány kezdte.


Nem azt mondom tehát, hogy ha elkezdjük kiszedni és eladni a tárolókkal megvásárolt párnagázt, akkor a tároló biztosan megy a kukába - de azt se, hogy biztosan nem megy. Mehet, van rá esély. És ennél az állam által frissen megvett tároló többet ér! Ha 120 millió köbméter olcsó gázt akar adni az állam a rezsicsökkentésre, akkor kisebb kockázat megvenni ezt a szabadpiacon (kb. 10 milliárd forintért, ha jól számolok, 400 dolláros 1000 köbméterenkénti árral), semmint negyvenszer akkora értékű tározókapacitást kockáztatni. Persze lehet esetleg  más, olcsóbb gázt használni párnagáznak, de ez megint olyan dolog, amit célszerű előre megtervezni, nem a politika után rohanni az ötlettel. Összefoglalva: előzetes vizsgálat nélkül ez nem vállalható kockázat! Az elsődleges célt (nemzeti tárolókapacitás) veszélyezteti egy pillanatnyi ötlet kedvéért.


És hát azt se felejtsük el, hogy nem lehet akármekkora tárolókapacitást kialakítani hazánkban. Erre alkalmas kimerült gázmező nincs akármennyi. Esetleg van még pár olyan, amit fel sem fedeztek, de azért erre nem fogadnék nagy összegben. A meglevők vannak. Ha ezeket eltoljuk, akkor el vannak tolva, a jelenlegi technológiai szinten örökre.


Hogy is mondta a vicc a nyolcvanas években a politikai érdekeknek alárendelt szakmai kérdésekről? "Mi a szocializmus? Hát az eszme győzelme a józan ész felett!"


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Saturday, September 28, 2013

Baj van Baján

Meglepő hírt tudhattunk meg szombaton: a Kecskeméti Törvényszék felülbírálta a helyi és a területi választási bizottságok döntését - amelyek szerint nem történt törvénysértés a bajai időközi önkormányzati választáson - és egyetlen szavazókörben, az inkriminált 32.-ben meg kell ismételni a szavazást. Az ítélet jogerős: tényleg meg kell ismételni a szavazást.


Ez az a szavazókör, ahol a Fidesz annyira nyert, hogy a másik négy szavazókörben szerzett minimális baloldali előnyt bőven megfordította. A bíróság megalapozottnak látta a szabálytalan szavazó-utaztatás tényét annyira, hogy törölje az eredményt. Az MSZP és az Együtt2014 közleménye szerint a Fidesznek mostantól papírja van róla, hogy csalt. A megismételt szavazás, a körzet sajátosságait figyelembe véve pedig igazi szép magyar abszurdnak ígérkezik.


Ebben a helyzetben, a többi szavazókör eredményeit figyelembe véve enyhe balos előnyről indul a második félidő - azonban a szavazás kimenetelétől szinte függetlenül, az ismétlés ténye mindenképp rossz a kormánypártnak. Ha vesztenek, ez egyértelmű. De még ha nyernek is az ismétlésen, a stigma - bírósági ítélettel, uraim! - már rajtuk. Hogy hasonló helyzetben ők milyen eposzi jelzőkkel ruháznák fel az ellenfeleiket, arról lehet némi fogalmunk.



Az sejthető, hogy mindkét tábornak van taktikája az ehhez hasonló, nagyobb részt roma polgártársak által lakott körzetek megnyerésére, és e taktikák vélhetően elég hasonlóak. A dolog egy általános választáson, vagy akár egy, a Jobbik által stabilan megnyert helyi időközin nem érte el az igazságszolgáltatás ingerküszöbét, most azonban igen - garantált tehát, hogy a sajtó, a rendőrség és maguk a pártok árgus szemekkel figyelik a feleket és egymást, miközben esetleg - akár a vélt vagy valós tét miatt - talán próbálkoznak is. Ez az a szép kis magyar abszurd, amire utaltam.


És hát van még egy érdekes üzenete az eddigi történetnek. Ez pedig a legenyhébb megfogalmazásban is az, hogy a választási bizottságok és a törvényszék teljesen másképp ítélték meg ugyanazt a sztorit. Az ennél hangsúlyosabb véleményalkotást mindenkire magára bízom. Azt azonban érdemes lesz figyelni, hogy történik-e a közeljövőben váratlan személyi változás a Kecskeméti Törvényszéken.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Sunday, September 22, 2013

Leves előtt túrórudi

“Aki szerint a rezsicsökkentés rossz dolog, az meg egész egyszerűen hülye”

Nem, a fenti idézet nem Arany Jánostól, sem József Attilától vettem, az egyik korábbi cikk alatti kommentekből mazsoláztam, és az hiszem, emellett nem tudok elmenni szó nélkül - pláne most, mikor megtudtam, hogy 2014 a rezsiháború éve lesz. Na mondjuk nekem már a 2013 is az volt, meg a 2012 is, úgyhogy nem érzem magam meglepve Viktor bejelentése miatt. Egyszer már azt is szeretném megérni, hogy egy év ne a csekkek tologatásából álljon, de azt hiszem nem vagyok egyedül.

...és erre Viktor is rájött. Mondjuk nem volt nehéz, a választások után cirka 3 évvel letekintettek a felhők közül, és látták, hogy a magyar gazdaságot csak nem sikerült bedurrantaniuk, csak amolyan unortodox módon, ami az egyszeri választópolgár számára úgy hangzik, mint egy gyógyszer neve, de csak a x miatt a végén. Nem volt mit tenni, gyorsan más fa… vagyis profitjával kell verni a csalánt, hátha kisüt a nap, így választások előtt kicsivel.

Már csak azt tudnám, hogyan fér ez bele a merjünk nagyot álmodni mondakörbe? Mert én mertem azt álmodni, hogy legalább 5 évente kicsit nőni fog a fizetésem (nem nőtt, sőt csökkent - kajajegy, üdülési csekk, sziasztok). De arra rémálmomban sem gondoltam, hogy egyszer majd a visszaállamosítás menti meg a családi kasszát, az egyre gonoszabbnak tűnő kapitalistáktól. Sokat gondolkoztam azon, hogyan mehet át - láthatóan sikerrel - egy ilyen abszurd kezdeményezés a magyar társadalmon. Írtam már a magyarok demokráciatudatának hiányáról, most ide illene a piacgazdaság-tudat hiánya, de ennél egyszerűbb a helyzet.

Dögöljön meg a szomszéd tehene is.

Mert ugye ha a szomszédban most fordult fel a riska, nekünk meg már évek óta üres az istálló, akkor statisztikailag utolértük a szomszéd életszínvonalát. Hurrá. A rezsicsökkentés számomra pont valami ilyesmi. Na nehogy már egy eonos főmufti vegye ki a gyerekem szájából a parizert, vegye csak ki a részét a fülkeforradalomból ő is! De mint öngyilkos merénylő? - kérdem én. Csak engem zavar, hogy egy ilyen törvényből süt a kormány tanácstalansága? Elvesztettem a fonalat. Hogyan jutottunk a merjünk nagyot álmodni-tól, az unortodoxián keresztül a lassítsunk az ország elszegényedésén rezsicsökkentésselig? Nem mondom, a gondolat nem ördögtől való, miszerint vészhelyzetben maximalizáljuk, vagy csökkentsük egy bizonyos általánosan használt termékkör árait, például a rezsit. Ez a tűzoltás, és egy működő piacgazdaságban nem is lehet más, mint egy vészforgatókönyv ideiglenes lépése. És ezt illene így is kommentálni: Emberek, a gazdaságélénkítő csomagunk még nem érezteti a hatását, addig is jövőre csökkentjük a rezsit, hogy az emberekre nehezedő nyomáson ideiglenesen enyhíteni tudjunk. De szép is lenne, ha egyszer egy politikus kiállna, és őszintén megmondaná, ez van. Mondjuk ezt már a bankadó kapcsán megcsinálhatták volna, nem beszélve a magánnyugdíjpénztárak milliárdjairól.


Ezzel szemben a fülkeforradalmárok újra lecsapnak a békaember formájában megjelenő, egyben vérszívó közszolgáltatók ellen. És újra előveszem kedvenc vesszőparipámat: mi lesz ennek a hosszútávú, morális következménye?

Az hogy már nem merünk nagyot álmodni. Hogy az ország győzelemnek ítéli meg már azt is, hogy kicsivel több marad a kevésből. Hogy pár ezer forintért hajlandóak vagyunk elhinni, hogy a piacgazdaság csak kizsákmányolás lehet, hogy minket mindig meg kell védeni valaki ellen. Hogy ennél több nekünk már nem lesz, de nem baj, mert másnak se. Arról persze szó sem esik, hogy elmaradnak az érintett szférában a fejlesztések, esetleg minőségbeli romlás jöhet - akár csak pár év múlva, vagy hogy a cégek menekítik a pénzüket az országból ésatöbbi.

“Aki szerint a rezsicsökkentés rossz dolog, az meg egész egyszerűen hülye.” De, rossz dolog, mint ahogy rossz dolog a húsleves előtt túrórudit adni a gyereknek, pedig nagyon tud neki örülni, kipróbáltuk.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Monday, September 9, 2013

Kövér Hitlertől másol?

Nem tudom, meg legyek-e lepve vagy nem? Azon, hogy Kövér László házelnök úr keményeket mond, nem. De hogy a demokratikus rendszert ennyire az alapjaiban kérdőjelezze meg? Nézzük csak:



Kövér László megemlítette még, hogy a parlamentnek nagyobb mozgásteret kellene adnia a mindenkori kormánynak. "Azt tartanám normálisnak, függetlenül attól, hogy a következő ciklusokban milyen kormányok lesznek, ha a parlament csak a legalapvetőbb garanciális szabályok megalkotására tartana igényt, és adna egy felhatalmazást négy éven keresztül a kormánynak" - mutatott rá az Országgyűlés elnöke. Hozzátette: ez egyfajta rendeleti kormányzás lenne, a rendeleti kormányzás rossz íze nélkül.



A történelemben nem újdonság ez, bár a demokratikus államok értelemszerűen nem szoktak ilyent csinálni. A dekrétumokkal kormányzás ugyanúgy nem a demokráciát jelentette, mint hazánkban a Minisztertanács széleskörű rendeletalkotási joga (törvényeket azért ők sem, más kérdés, hogy nem két- hanem háromharmaduk volt, csak nem szabad választáson). A nagy klasszikus azonban Hitler, és az 1933. március 23-i felhatalmazási törvény, az Ermächtigungsgesetz.


felhat_hitler.jpg


Mivel angolul talán több olvasó tud, ideírom azt a változatot is, benne a szöveg eredeti és angol verziójával. Azt mondja: (1) a birodalmi kormány törvényeket hozhat (2) ezek akár az alkotmánytól is eltérhetnek, amíg a parlament alsó- és felsőháza intézményét nem érintik, az elnök jogai változatlanok maradnak (3) a kormány által meghozott törvényeket a kancellár [Hitler] adja ki a Birodalmi Közlönyben és a kiadást követő nap lépnek hatályba, kivéve, ha más határidő szerepel bennük (4) a nemzetközi szerződéseket a parlamentnek nem kell jóváhagynia, csak jogba foglalni azok végrehajtását. Nem véletlenül írta a náci párt lapja (itt fent a címlapon), hogy a Reichstag átadta Hitlernek az uralmat. Pontosan ez történt. Jogi értelemben ez tette a hitleri rendszert azzá, ami, ez nyitotta meg az utat a teljes hatalomátvétel felé.


Amit a házelnök úr mond, az nincs ilyen szépen kifejtve, lehet, hogy nem is pont erre gondol de a lényeg mégis valami ilyesmi. Hogy nem lenne rossz íze ennek? Ízlés dolga, én nem kedvelném, már most mondom. Hirtelenjében nem is nagyon tudok felidézni más történelmi példát, amikor egy demokratikusan megválasztott parlament maga mondott volna le jogalkotói hatalmáról, a törvényhozó-végrehajtó-bírói hatalmi ágak következetes szétválasztásáról. Amiről a Fidesz jogász végzettségű politikusai is nyilván hallottak, csak kósza pillanataikban itt is előjön az unortodoxia. Az elképzelés "enyhébb" (a már említett kádári rendszerre hajazó, vagyis azért nem kispályás) változata egyébként másfél éve már - szintén Kövér úrnál - felmerült, de szerencsére eddig nem került elő újra.


És nem ám akárki adná át a Parlament hatalmának nagy részét a kormánynak: a Parlament elnöke. Zsír.


Én már csak azt nem értem, hogy miért kell ez annyira? Azt nyomnak át a szavazógé parlamenten, amit akarnak. Vagy már arra készülnek, hogy jövőre ugrik a kétharmad? Az ilyen ötletekkel lehet ezt siettetni, és a végén már negatív rezsit kell ígérni, hogy ellensúlyozzák.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Sunday, September 1, 2013

Kötelező napközi: benyeljük ezt is?

A közoktatási törvény módosításai ismertek voltak eddig is - a gyakorlatban azonban sok százezer iskolás és szüleik most, az új iskolaév kezdetével ismerkednek meg a friss rendelkezésekkel. Nem fogok a törvény által előírt változások mindegyikével foglalkozni, kizárólag a 16 óráig kötelező bentlét, gyakorlatilag a kötelező napközi intézményével és annak fogadtatásával. Meg az ellenzék töketlenségével, már elnézést.


Az, hogy a tanulóknak reggel 8-tól délután 4-ig, tehát teljes napi 8 órában az iskolában kell tartózkodniuk, bizony sok évfolyam számára újdonság. Én ugyan jó 35 éve koptattam az általános iskola padjait, akkor az első évfolyamokban ez emlékeim szerint kötelező és természetes volt, de máig emlékszem, amikor ötödik végén szüleim úgy döntöttek, hogy az utolsó óra után nem kell bent maradnom, hazajöhetek, foglalkozhatok a leckével, vagy bármi mással, ami az eszembe jut, az micsoda felszabadult érzést adott. Aki bent maradt, foglalkozhatott a leckével Károly bá napközis foglalkozása alatt, vagy lementünk a játszótérre - érdemi tanulás csak otthon jöhetett szóba. Tartok tőle, hogy ez most is így lesz. Amennyiben az iskolák rendszerszerűen azt várják el, hogy a házi feladatok a 16 órás hazamenetel után, otthon készüljenek el, az bizony még - meglepő módon - az emberi jogok nyilatkozatát is sérti, és tényleg miért várnánk el egy gyerektől napi 8 óránál több irányított tevékenységet, ha felnőttkorban is ezt tekintjük irányadónak?


brick_in_the_wall.jpg


Mondom, a problémával több százezer, esetleg millió iskolás és szülő most szembesül a gyakorlatban. Egy részük számára ez nem egyszerűen durva beleszólás a mindennapok megszokott családi rendjébe, hanem nyilván vannak, akik ezt gyermekükre nézve károsnak tartják. Egy szülő számára pedig kevés olyan dolog van, ami az ilyesminél felháborítóbb. Ismerőseim körében látom a visszafojtott indulatot, de nem látom azt a csatornát, ahol ez megfogalmazódhatna. Ahol elmondhatnánk, jó (illetve nem jó, de most hagyjuk), mutyiztatok a földdel, a trafikokkal, a takarékokkal, közgépeztek, de EZT NEM!


Amin főként csodálkozom, az az ellenzék teljes érdektelensége a kérdésben. Az MSZP és az E2014 láthatóan még egy ideig egymás ledarálásán dolgoznak, ilyesmire valahogy nem marad figyelem és energia - súlyos intő jel mindazoknak, akik azon töprengenek, hogy esetleg rájuk szavazzanak. Az LMP annyira beleszeretett a frissen megtalált - és nem is helyteleníthető - határontúli érdeklődésébe, hogy csak Verespatak és más semmi.


Ki fogja azt mondani nekünk, szülőknek, hogy aki a kötelező napközit nem szeretné, az ezen és ezen a napon, itt és itt nyilváníthatja véleményét tüntetésen? Hogy itt írja alá a népszavazási ívet? Nem azért mondom ezt, mert a szociknak vagy Bajnaiéknak hívei lennénk (nem vagyunk azok), de hát egy demokráciában az ellenzéki pártok valók erre. Márpedig ha ellenzékben sem csinálják a dolgukat, miért várnánk mást kormányon?


Ébredjetek már fel!


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Friday, August 2, 2013

A Fidesz Taigetosza a 2014-es választásokon

A Fidesz hatalomra kerülése után a KARD blog stábján belül az általánosan elfogadott gondolatmenet az volt, hogy Orbánék az ország devizahitel-kitettségének mihamarabbi felszámolására törekednek, ami elengedhetetlen követelménye lett volna a meghirdetett gazdaságpolitkai fordulatnak. A kinyilvánított - un.: unortodox - új gazdásági irányvonalat a kormány kommunikációja alapján úgy képzeltük el, hogy a magyar gazdaság devizakitettségének gyors felszámolása után a kormány rendkívül agresszív forint expanzióba (pénznyomtatásba) kezd, melynek segítségével az államadósság nagy ütemű leépítését és döglődő gazdaság sokkszerű élénkítését is egy csapással kívánja megoldani. Minden további nélkül elképzelhetőnek tartottuk, hogy a kormány valóban átlépi a Rubicont, az MNB megszerzése után felrúgja a közgazdasági dogmákat és az államadósság, valamint a magyar gazdaság krónikusan tőkehiányos helyzetét nemes egyszerűséggel forint nyomtatással oldja meg (pl.: az MNB állampapírokat vásárol).


A jelenleg érvényes közgazdasági felfogás szerint a jegybank nem lehet az állam közvetlen irányítása alatt, hogy ezzel megakadályozzák a nagy költségvetési hiányok pénznyomtatáson keresztül megvalósuló foltozgatását, ezáltal az infláció elszabadulását. Ez a tétel ugyan lassacskán erodálódik, mely nyomon követhető a FED és a újabban a japán jegybank gazdaságélénkítő pénzpumpájában, de egy olyan, globális szinten jelentéktelen gazdasági entitás, mint a magyar, minden bizonnyal valóban a forint drasztikus csökkenésével és az infláció emelkedésével reagált volna erre. Az már más kérdés, hogy a hiányt az egyes nemzetgazdaságok így kénytelenek hitelfelvétellel pótolni, ami ugyanúgy pénz bevonása a gazdaságba, mint a pénznyomtatás, csak a hitelre még kamatot is kell fizetni. Ez a téma azonban már az összeesküvés-elméletek ingoványos talajára vinne minket, ezt a területet pedig meghagyjuk más blogoknak.



Bár a következő verziót nem tartom túl valószínűnek, de a monetáris helyzet elfajulását (a forint kibocsátás miatt esetlegesen elszabaduló infláció kezelését) a Fidesz akár olyan egy radikális megoldással is helyre rázhatta volna, mint mondjuk az euró egyoldaló bevezetése. Minden ország maga dönt a pénzneméről, az egyoldalú euró bevezetéssel az adott ország - ilyen pl.: Montenegró - "csak" a monetáris politikába való beleszólásának jogáról mond le, de ha az államadósságot és a friss forráson keresztül megvalósuló gazdaságélénkítést a kormány letudta, erre már valójában nem sok szükség lenne (a nemzeti öntudaton kívül), ráadásul az ország lényegében azonnal az eurózónába került volna, élvezve annak minden előnyét, kimaradva ugyanakkor a hárányaiból. Joggal mondhatnánk például nemet például az olyan kérésekre, hogy fizessünk Görögország megmentésére, mivel a közös monetáris politikából kimaradunk.


A Fidesz gazdasági szabadságharc retorikájába nemzetközi hitelpiac mellőzése és a saját jogú pénzkibocsátás minden további nélkül belefért volna, és tulajdonképpen - miután az államcsődöt nem merték bevállalni a kormányváltás után azonnal, utána pedig már nem lett volna túl elegáns - ez az egy lehetősége maradt a Fidesznek arra, hogy egyszeri, radikális lépéssel új, gyorsabb folyású mederbe terelje a magyar gazdaság algásodás durva jeleit mutató folyóját.


Azt gondoltuk, hogy a különböző devizahiteles-mentő lépések (árfolyamgát, ócsai gettó, adminisztrációs intézkedések) csak a olyan kommunikációs eszközök, melyek az MNB átvételéig hátralévő időben szolgáltatnak gumicsontot a témán csámcsogóknak. A végtörlesztés már a devizahitelek teljes kivezetése felé mutatott, a taktika nyilván az lett volna, hogy aki saját erőböl megoldja az oldja csak meg, annyival is kevesebb problémája lesz az MNB-nek. A manyup pénzek lenyúlása és az azáltal nyert pénzügyi puffer, illetve az MNB-tartalék csökkentésének gyakori felemlegetése is ebbe az irányba mutatott, csakúgy mint az IMF-től való szabadulás állandó igénye.


A kormány átvette az MNB-t majd sokáig nem történt semmi (vegyük ezt úgy, hogy Matolcsynak idő kellett, míg befészkel). Az elmúlt hetekben ismét felmerült a devizahitelek kivezetésének gondolata, immáron olyan - eredetileg Róna Pétertől származó - gondolatmankók átvételével, minthogy a devizahitel hibás termék, a kormánynak már csak ezért is kötelessége ezeket kivezetni. A gépezet ismét beindult, Csányi gyorsan el is adta az OTP részesedését, a kormány kiszivárogtatta, hogy a következő ülésen majd jól megmentik a devizehiteleseket megint. Az előbb említett új radikálisabb retorika és Csányi részvényeladása után tűkön ülve vártuk a fejleményeket, de persze ismét nem történt semmi. Varga ugyan azóta naponta megszólal, minden nap új elemet és új ellentmondást fűzve az előző napi nyilatkozatához, de ezzel együtt teljesen világossá vált, hogy a Fidesz már nem gondolkozik radikális megoldásokban.


Mindezek után felmerül a kérdés, hogy akkor most mi a Fidesz valódi célja a devizahitelesekkel. Ez pedig továbbvezet oda, hogy mi a Fidesz valódi gazdaságpolitikai célja. Ez a téma innen nagyon sok irányba folytatható lenne, talán még egy könyvet is meg lehetne tölteni a lehetséges találgatásokkal, de minket igazából már csak az érdekel, hogy mindez hogyan hat ki a jövő évi választásokra.


Háromnegyed év van hátra a szavazásig, a Fidesz biztosan vezet a biztos pártválasztók között, de az 50%-nyi bizonytalan választói tömeg olyan kiszámíthatatlan tényező melynek súlya már önmagában is maga alá temethet minden kormány-aspiráns pártot. Az idő viszonylagos rövidsége és egy ekkora mértékű entropikus faktor minden rossz lépést végzetessé tehet, ez pedig már nyomonkövethető a devizahitel-problematika kapcsán is. Ha a fentebb felvázolt drasztikus megoldás volt a cél valóban (más nem lehetett, feltételezve, hogy a Fidesznek egyáltalán volt elképzelése az új irányú gazdaságpolitikát illetően az ország kifosztásán és haverok jutalmazásán túl), akkor arra már egész egyszerűen nincs idő. Egy ilyen új irány bevezetése olyan mértékű turbulenciákat kelthet, ami, ha nem jól sül el, bőven elsöpörheti a Fideszt 2014-ben. Az idő halogatása szintén kezd egyre kínosabbá válni, hiszen több százezer családot ilyen hosszú időn keresztül frusztrálni a megmentés ígéretével, poltikailag nem túl kifizetődő. Arról már nem is beszélve, hogy ugye azokkal is kellene kezdeni valamit, akik forintban vettek fel hitelt. Meg ugye a cégekkel. Meg azokkal akiket mondjuk egy új mentőakció sokán bevezetett kondícióknál rosszabb feltételekkel mentettek meg korábban. És akkor azokról még nem is ejtettünk szót, akik egyáltalán nem adósodtak el, míg az összes akció az ő adójukat is igényli.


A devizahitel-probléma újbóli felmelegítésével nagyon úgy tűnik, hogy a Fidesz jó alaposan megrázta a pofonfát és ha az elmúlt hetek idétlenkedése után nem állnak elő valamivel akkor a téma alaposan rájuk éghet a választások előtt minden bizonnyal egyre viharosabbá váló csetepaték során. Persze lehet, arra várnak, hogy Széles Gábor kivegye az éterből az energiát és akkor minden meg van oldva.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!



Amennyiben tetszik blogunk tartalma, kérünk, hogy a Goldenblog 2013-as szavazáson a  közéleti témában szavazz A KARD blogra! Köszönjük!

Tuesday, July 30, 2013

Védhatalom, Erdély, Tőkés, Ponta?

Nagy vihart kavart Romániában Tőkés László kijelentése a tusnádfürdői nyári szabadegyetemen: Magyarország vállaljon "védhatalmi" státust Erdély felett, hasonlóan ahhoz, ahogy Ausztria tette Dél-Tirol esetében. Számos román politikus és elemző bírálta Tőkés javaslatát, majd kedden Victor Ponta kormányfő ennél is tovább ment:



Sajnálom, hogy Romániának nincs olyan elnöke, aki ellátná alkotmányos feladatait, és állást foglalna, amikor Románia területi épségét és függetlenségét éri támadás (...) Tőkés és a többiek kijelentései szerintem nemcsak sértők, hanem a büntető törvénykönyvet is sértik. Talán akad majd valaki – nem mi, mert az igazságszolgáltatás független –, aki utánanéz, hogy miként történhetnek ilyen dolgok egy magára adó európai országban.



Az analógiák, bár több ponton sántítanak, a hasonlóság azért egyértelmű: az első világháború utáni békerendszer mind magyar-román, mind osztrák-olasz viszonylatban is az etnikai határokon jóval túlterjedő módon juttatott területeket a győzteseknek, nagy létszámú osztrák-német kisebbséget hagyva Észak-Olaszországban és magyart Erdélyben. Az is hasonló a két esetben, hogy a teljes átcsatolt területen az olaszok illetve a románok többséget alkottak, de az elcsatolt területek egy-egy része szín-német illetve szín-magyar volt és nagyrészt maradt is: az osztrák-németek Dél-Tirolban (vigyázat: ez a "történelmi" Dél-Tirolnak csak az északi része), a magyarok pedig a Székelyföldön és a határ menti sáv északi részén élnek többségben. Itt sajnos véget is ér a hasonlóság, de a dél-tiroli megoldásokat és tanulságokat megszívlelhetnénk magyar és főleg román viszonylatban is.


Ausztria nem egyoldalúan vállalt védhatalmi státust (az angol szakirodalomban "kin state" = "rokon állam" néven is említik ezt), hanem az 1946-os Gruber - De Gasperi (osztrák-olasz) megállapodás részeként. A megállapodás pontjainak konkrét jogi keretbe öntése több mint fél évszázadot vett igénybe, terrorista tevékenységgel, ENSZ-hez és döntőbírósághoz fordulással, tárgyalásokkal, és több, egymásra épülő kiegészítéssel. Az önmagában is érdekes sztoriról például itt lehet angol nyelven olvasni. Azt azonban az egymást követő osztrák-olasz megállapodások egymás után megismétlik, hogy az olasz-osztrák határt véglegesnek tekintik, az autonómia megadása pedig olasz belügy, bár gyakorlatilag megvonhatatlanná teszik azt.


Én a mostani disputában két dolgot nem értek. Ha a dél-tiroli példára hivatkozunk, akkor Magyarország esetleges "védhatalmi" státusza csak a magyar többségű tömbre, a mai gyakorlatban a Székelyföldre lenne vonatkoztatható. Sokkal érdekesebb viszont, hogy - tekintve hogy a Tőkés által hivatkozott dél-tiroli megállapodásrendszer elismeri az államhatárokat - miért gondolja Ponta, hogy bárki Románia függetlenségét és területi épségét veszélyeztetné ezzel? Miért emleget büntetőjogi felelősséget? Pláne, hogy ne lenne Európában elfogadott megoldás ez? Kétségtelen, hogy az olaszok sem önszántukból állapodtak meg Ausztriával, hanem a II. világháború végén a szövetséges hatalmak nyomására - mára azonban a dél-tiroli autonómia Olaszország-szerte elfogadottá, mondhatni természetessé vált.


Egy dologban korlátozná a dolog "Románia függetlenségét": nem asszimilálhatná kedvére a magyar kisebbséget. Ez tényleg fáj nekik? Akkor még tényleg ezt akarják?


szekelymatrica.jpg


A lényeg pont az, hogy Dél-Tirolban a volt vesztes Ausztria elfogadta véglegesnek az államhatárt, Olaszország viszont lemondott az átcsatolt osztrák-német népesség asszimilációjáról. Ezt a kompromisszumot ajánlja Tőkés, a napi gyakorlatban pedig ennek különös jelentőséget ad Románia belső közigazgatási átszervezésének folyamata, amelyben bizony fennáll a veszély, hogy a Székelyföld nemcsak hogy nem lesz önálló régió, de akár szét is szabhatják. Egy ilyen kompromisszum viszont hosszabb távon bizony szükséges - ha nem is feltétlenül elégséges - a magyar-román együttéléshez.


És figyelembe véve a román és magyar (meg vegyük még ide a bolgárt és szerbet is) demográfiai hanyatlást meg a törökök népességi dinamikáját, egy ilyen megegyezésnek - gyakorlatilag a székely autonómiáról való megállapodásnak - történelmi skálán bizony nagyon is ideje lenne. Tőkés javaslatát - kicsit pontosítva, a dél-tiroli modell alkalmazására vonatkoztatva - inkább egy kompromisszumos megállapodásra kinyújtott kéznek kéne felfogni Bukarestben.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!