Showing posts with label magyar-román_kapcsolatok. Show all posts
Showing posts with label magyar-román_kapcsolatok. Show all posts

Wednesday, October 30, 2013

Egyetlen kérdés Romániához (is)

Hírek az utóbbi évekből. Székely autonómiatörekvések. Önálló magyar egyetem igénye Kolozsvárott. Magyar gyógyszerészkar igénye Vásárhelyen. Vontatottan haladó kárpótlás. Kisebbségi helységnévtáblák. A napi ügyek egy része helyi jelentőségű, bár ebből van sok. Ugyanakkor az egész katyvasz visszavezethető egy, egyetlenegy kérdésre, és az arra adandó román válaszra:


Kedves Románia, kívánod-e hogy magyar (székely) polgáraid továbbra is magyarként (székelyként) éljenek Romániában?


Nem kell ezen himihumizni, ez ilyen egyszerű: igen vagy nem.


Emlékezzünk csak. 1918, Gyulafehérvár: akkor ugye azt mondtátok, hogy igen (kép itt fent), frissen szabadulva abból az állapotból, amelyben az előző magyar rezsim bizony szívesebben látott volna benneteket magyarnak, mint románnak). Szóval ha a válasz ma is igen, akkor ebből minden más egyenesen következik. A kérdés eleve úgy van feltéve: Romániában, tehát a szuverenitás sérelme, a határmódosítás fel sem vetődik. Ahogy a székely menet transzparensei írták is: "România este ţara noastră a secuilor", vagyis "Románia a miénk, székelyeké is". Ez az ajánlat. Ha a válasz tényleg "igen, szeretnénk, ha magyarokként maradnátok", akkor eszerint kell dönteni autonómiáról, egyetemről, gyógyszerészkarról, és így tovább.



Amennyiben a válasz viszont "nem" (figyelem: eddig deklaráltan - talán Ceauşescu-t kivéve - nem mondott ilyent Románia), az egy érdemben új helyzet. Ennek taglalásába nem is szívesen mennék bele, mert a "háborús helyzet" kifejezés erősen félreérthető lenne. Akkor ennek figyelembevételével kell politizálni az erdélyi magyar pártoknak, és Magyarországnak is.


A válasz viszont szükséges. Persze "Románia" nehezen tud erre válaszolni, de Romániának, a román polgárok összességének is jót tenne, ha megpróbálná. Kézenfekvő helyszíne a kinyilatkoztatásnak a bukaresti parlament, de az odáig vezető társadalmi vita értéke sem elhanyagolható.


Erről nem is érdemes sokkal többet mondani - másról viszont igen. A kérdést ugyanis feltehetjük Szlovákiának is a felvidéki magyarokról. Az Uniónak, a környező magyar kisebbségekről. És saját magunknak is, a saját kisebbségeinkről - akár azért is, hogy érezzük a románok döntésének nehézségét. E kérdésekhez persze bátorság kell - ahogy a válaszokhoz is - de nagyon megéri feltenni őket.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Tuesday, July 30, 2013

Védhatalom, Erdély, Tőkés, Ponta?

Nagy vihart kavart Romániában Tőkés László kijelentése a tusnádfürdői nyári szabadegyetemen: Magyarország vállaljon "védhatalmi" státust Erdély felett, hasonlóan ahhoz, ahogy Ausztria tette Dél-Tirol esetében. Számos román politikus és elemző bírálta Tőkés javaslatát, majd kedden Victor Ponta kormányfő ennél is tovább ment:



Sajnálom, hogy Romániának nincs olyan elnöke, aki ellátná alkotmányos feladatait, és állást foglalna, amikor Románia területi épségét és függetlenségét éri támadás (...) Tőkés és a többiek kijelentései szerintem nemcsak sértők, hanem a büntető törvénykönyvet is sértik. Talán akad majd valaki – nem mi, mert az igazságszolgáltatás független –, aki utánanéz, hogy miként történhetnek ilyen dolgok egy magára adó európai országban.



Az analógiák, bár több ponton sántítanak, a hasonlóság azért egyértelmű: az első világháború utáni békerendszer mind magyar-román, mind osztrák-olasz viszonylatban is az etnikai határokon jóval túlterjedő módon juttatott területeket a győzteseknek, nagy létszámú osztrák-német kisebbséget hagyva Észak-Olaszországban és magyart Erdélyben. Az is hasonló a két esetben, hogy a teljes átcsatolt területen az olaszok illetve a románok többséget alkottak, de az elcsatolt területek egy-egy része szín-német illetve szín-magyar volt és nagyrészt maradt is: az osztrák-németek Dél-Tirolban (vigyázat: ez a "történelmi" Dél-Tirolnak csak az északi része), a magyarok pedig a Székelyföldön és a határ menti sáv északi részén élnek többségben. Itt sajnos véget is ér a hasonlóság, de a dél-tiroli megoldásokat és tanulságokat megszívlelhetnénk magyar és főleg román viszonylatban is.


Ausztria nem egyoldalúan vállalt védhatalmi státust (az angol szakirodalomban "kin state" = "rokon állam" néven is említik ezt), hanem az 1946-os Gruber - De Gasperi (osztrák-olasz) megállapodás részeként. A megállapodás pontjainak konkrét jogi keretbe öntése több mint fél évszázadot vett igénybe, terrorista tevékenységgel, ENSZ-hez és döntőbírósághoz fordulással, tárgyalásokkal, és több, egymásra épülő kiegészítéssel. Az önmagában is érdekes sztoriról például itt lehet angol nyelven olvasni. Azt azonban az egymást követő osztrák-olasz megállapodások egymás után megismétlik, hogy az olasz-osztrák határt véglegesnek tekintik, az autonómia megadása pedig olasz belügy, bár gyakorlatilag megvonhatatlanná teszik azt.


Én a mostani disputában két dolgot nem értek. Ha a dél-tiroli példára hivatkozunk, akkor Magyarország esetleges "védhatalmi" státusza csak a magyar többségű tömbre, a mai gyakorlatban a Székelyföldre lenne vonatkoztatható. Sokkal érdekesebb viszont, hogy - tekintve hogy a Tőkés által hivatkozott dél-tiroli megállapodásrendszer elismeri az államhatárokat - miért gondolja Ponta, hogy bárki Románia függetlenségét és területi épségét veszélyeztetné ezzel? Miért emleget büntetőjogi felelősséget? Pláne, hogy ne lenne Európában elfogadott megoldás ez? Kétségtelen, hogy az olaszok sem önszántukból állapodtak meg Ausztriával, hanem a II. világháború végén a szövetséges hatalmak nyomására - mára azonban a dél-tiroli autonómia Olaszország-szerte elfogadottá, mondhatni természetessé vált.


Egy dologban korlátozná a dolog "Románia függetlenségét": nem asszimilálhatná kedvére a magyar kisebbséget. Ez tényleg fáj nekik? Akkor még tényleg ezt akarják?


szekelymatrica.jpg


A lényeg pont az, hogy Dél-Tirolban a volt vesztes Ausztria elfogadta véglegesnek az államhatárt, Olaszország viszont lemondott az átcsatolt osztrák-német népesség asszimilációjáról. Ezt a kompromisszumot ajánlja Tőkés, a napi gyakorlatban pedig ennek különös jelentőséget ad Románia belső közigazgatási átszervezésének folyamata, amelyben bizony fennáll a veszély, hogy a Székelyföld nemcsak hogy nem lesz önálló régió, de akár szét is szabhatják. Egy ilyen kompromisszum viszont hosszabb távon bizony szükséges - ha nem is feltétlenül elégséges - a magyar-román együttéléshez.


És figyelembe véve a román és magyar (meg vegyük még ide a bolgárt és szerbet is) demográfiai hanyatlást meg a törökök népességi dinamikáját, egy ilyen megegyezésnek - gyakorlatilag a székely autonómiáról való megállapodásnak - történelmi skálán bizony nagyon is ideje lenne. Tőkés javaslatát - kicsit pontosítva, a dél-tiroli modell alkalmazására vonatkoztatva - inkább egy kompromisszumos megállapodásra kinyújtott kéznek kéne felfogni Bukarestben.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!