Showing posts with label magyar_ellenzék. Show all posts
Showing posts with label magyar_ellenzék. Show all posts

Thursday, January 12, 2017

Civilvegzálás: a kirakós játék utolsó darabja

Már csak ez hiányzott. Nekik. A kormány és barátai a civil szervezetek elleni támadással kívánja megadni az "elmúltnyolcév" méltó lezárását. Így teljes az illiberális széria.


A tavaly decemberi lengyel ellenzéki lázadás (aminek kapcsán megpróbáltuk megjósolni, milyen hatással lehet majd a magyar belpolitikára) úgy tűnik, tényleg megadta a jelet a magyar kormánynak: indulhat a civilek elleni hadjárat. A felháborodás persze napról napra érezteti a hatását, azonban vélhető, hogy éppen ez volt a cél. Nem tűnik logikusnak? Akkor nézzük meg ezt az ügyet az eddigiektől kissé eltérő nézőpontból.


A politika ugyebár közügyekkel való foglalkozás és érdekek mentén zajlik. A civil szervezetek célja pedig szintén a közügyekben való érdekérvényesítés. Nyilván (elvileg/remélhetőleg) nem pártérdekeket szolgálnak, hanem valamilyen misszió mellett törnek lándzsát. Ettől azonban még közéleti tevékenységet végeznek. Vagyis: egy rafinált politikai manőverrel becsatornázhatók a politikai vérkeringésbe. Az pedig, hogy támogatással vagy épp vegzálással érjük-e el ezt a célt, tulajdonképpen módszertani kérdés. Eddig inkább az előbbi volt gyakorlat, ezért szokatlan, hogy most új korszak kezdődik. A civilek egy része immár elismerten az ellenállás szerves részévé válik. Akár tetszik nekik, akár nem.


Nyilván nem könnyű ezzel együttélniük. Hiszen a függetlenség zászlaja alatt sokkal kényelmesebben lehetett harcolni, teljesíteni saját missziójukat. De az Orbán-kabinet felismerte annak veszélyét (lásd: időközi választások, ill. kistelepülések jelöltjeinek sikere a Fidesszel szemben), hogy a "függetlenség" olyan hívószó lehet a választók számára, ami még komoly gondot okozhat egy téttel is bíró választáson. Tehát ki kell iktatni, meg kell szüntetni a függetlenséget. Mindenkinek tartoznia kell valahová. (Megjegyzés: ez a törekvés nagyszerűen illik a politikai korrektséggel való leszámolás missziójához is.)


cikk.jpeg


A másik fontos érv, hogy ha már ilyen harmatgyenge az ellenzék, érdemes egy kicsit segíteni neki. Új szereplőkkel, új mozgalmakkal, a korábbiaknál erősebb, hathatósabb megnyilatkozásokkal, amik elérik a választók ingerküszöbét. Nagyon is elképzelhető tehát, hogy Orbán Viktor és köre úgy döntött: ideje egy újra felpezsdíteni a közéletet, ideje vért pumpálni az ellenállásba - persze úgy, hogy a hatalom megtartására ne jelentsen igazi veszélyt.


Végülis mi támasztja alá ezt az elméletet? A magyar választópolgárok tetemes többsége teljesen inaktív és az immel-ámmal érdeklődők köre is egyre inkább visszavonulóban van. A totális passzivitás viszont nem lehet célja olyan rendszernek, amelynek létszükséglete "golyóra érett vadak hajtása". Pláne úgy, hogy a demokratikus állam és legitim kormányzás látszatát így vagy úgy, de fenn kell tartani. (Itt rejlik ugyanis a rendszer gőzszelepe, ami miatt nem robban fel a gépezet.)


Az Orbán-rezsim tehát nem engedheti meg magának, hogy elveszítse ellenzékét. Ezért kreál magának. Látjuk is elmúlt évekből: ha "elfogynak" a baloldali pártok, jön a Simicska-társulat. Ha az sem elég, majd beszáll a Jobbik is. És ha ez sem elég - mert a magyar választók aktivitása szükséges az ő további működésükhöz, erősödésükhöz, akkor jöhetnek a választáson, a népszuverenitáson kívüliek is. Azok a szervezetek, akikre egyébként senki nem szavazott. Most már ők is megfelelnek. Csak jöjjenek.


És immár ezek a civilek is a nagy család részei. Amolyan kreált "alvó ügynök"-szerepben. Hamarosan látni fogjuk, hogy kényszer alatt pontosan úgy kezdenek majd viselkedni, ahogyan azt a kormánypárti körök szeretnék: megpróbálnak harcolni, keresztbe tenni, segítségért kiáltozni. Az ellenzéki pártok pedig igyekeznek közel férkőzni hozzájuk. És így megyünk neki a 2018-as választásoknak. Mert a játék nem érhet véget.

Thursday, May 12, 2016

Népszavazást... akármiről!

Tombol a népszavazási láz az országban. Bár a vasárnapi nyitvatartás eltörlésével a Fidesz egy tök jó házibuliban kapcsolta fel a villanyt még éjfél előtt, azért van még itt miért izgulni. Kíváncsi vagyok hogy az MSZP/Liberális kérdések elérik-e a 200 000 aláírót (és ha nem, az mit jelent az ellenzék számára? Sírjunk, vagy nevessünk? Rajtuk, vagy magunkon?) Na persze a Fidesznek is megvan a magához való hatalommechanikai érzéke - a hatalomért bármit és bárkit, óvszer nélkül felárral - rá is cuppant a népszavazósdira. Nekem azért lenne pár ötletem a kérdésekre:


A Fidesz kérdése például meglepően polkorrekt, igazából az alábbi kérdést szerették volna feltenni:  


Egyetért ön azzal, hogy Angela Merkel lóháton, félmeztelen amazonként muzulmán tatárokat hordáit vezesse az országba, ahol felgyújtják templomainkat, leölik jószágainkat, megeszik gyermekeinket és stadionjainkban halomra nyilazzák futballistáinkat - a betelepítési kvóta ürügyén?


 


Az MSZP a boltzárral és a kopaszokkal az évtized sanszát kapta meg, hogy talpra álljon. Ezt a Fidesz is meglátta, úgyhogy kirúgta alóluk a széket. (Bevállalták, mert tudták, hogy azok a finom lelkű, jogbiztonságot kereső és elvek mentén politizáló jobboldali, centralista szavazók, akiket ez a gerinctelenség esetleg zavarna, már régen nem Fidesz szavazók.) Azért az MSZP még megkérdezné:


Egyetért ön azzal, hogy a Fidesz állítsa vissza a vasárnapi boltzárat, hogy mi eltöröltethessük, majd a győztes népszavazás estéjén kimondhassuk, hogy milliók támogatják az MSZP-t, szóval mindenki mehet a picsába, mi vezessük a kormányváltók listáját 2018-ban is?


 


Persze a DK sem maradna ki a jóból, noha be kell vallanom, mostanság kevesebb hülyeséget képesek kitermelni. Ezeknek nincs elég szabad idejük politizálni? Legalább valami gitáros mémet dobjatok már össze. Addig is a DK azzal küzd amivel nemhogy megalakulása óta, de már annál jóval korábban is küzdött, a politikusaival szembeni khm… előítéletekkel. Ha egyszer népszavazásra bocsájthatnának egy kérdést, azt tuti hogy Vágó Pista arcképével adnák el a szavazó lapon - akkor kérdezzük meg a közönsége!:


Egyetért ön azzal, hogy mindenki felejtse el a politikusok 2009 előtti botrányait? Amúgy meg nem volt sokkal jobb, hogy mi másfél évig legalább nem csináltunk semmit?


A) egyetértek                       C) megállnék


B) igen                                D) mindenki mondjon le!


 


A Jobbik úgy tűnik kezd belefáradni a cukiságkampányba. Furcsamód a menekültválság pont rosszkor jött. A mainstream médiában váltig állítják magukról,hogy mekkora józan életű néppártok - azért még másnaposan fel-fel büfögnek egy kis rasszizmust, fasiszta ideológiát, o pardon...  Két út áll előttük. Vagy visszahúzódnak radikálisba, (ahol épp két erős bástya, Kövér és Kósa spricceli olyan erővel a tudást mint egy trágyaszóró - jajj nektek, muzulmánok, nők, bevándorlók és kivándorlók!) és felteszik az alábbi kérdést:


Egyetért ön azzal, hogy Angela Merkel, Orbán Viktor hátán, félmeztelen amazonként muzulmán tatárokat hordáit vezesse az országba, ahol felgyújtják templomainkat, leölik jószágainkat, megeszik gyermekeinket és stadionjainkban halomra nyilazzák futballistáinkat - a betelepítési kvóta ürügyén?


 


Vagy pedig most csendben maradnak, és várják hogy a Fideszt végleg maga alá temesse a korupció. Esetleg egy szimbolikus népszavazással tudnák ébren tartani a zárt sorokban meneteléshez szokott szavazóbázisukat, egyben utalna a Jobbik új irányvonalára:


Egyetért ön azzal, hogy a Feszty körképen a honfoglaló magyar vezérek ruháját fessük át öltönyre, nyakkendőre és üvegzsebre, a kép alján (majdnem azt írtam, hogy a szélén) pedig fessünk egy honfoglaló elszámoltatási bizottságot, amely épp a vezérek által a honfoglalásra fordított összeget könyveli el hiánytalanul.


 


A korrupció persze a kispártokat is érdekli - ha már kihagyták őket,ne lopjon más se. Végül is bármelyik párt kezdeményezhetné az alábbi érdést:


Egyetért ön azzal, hogy adóztassuk meg a korrupcióból származó jövedelmet?


 


Az LMP persze továbbra is új rendszerváltásban gondolkodik, ők felette állnak a rendszernek. Ehhez már szinte minden megvan egy kivételével: a választók bizalma. Az LMP tehát egyetlen kérdésben érdekelt, hogy valóban más lehessen a politika:


Egyetért ön azzal, hogy a Lehet Más a Politika párt 2018-as parlamenti választásokon elért eredményében a tizedesvesszőt egy helyiértékkel jobbra tolja a választási bizottság?


 


A végére hagytam azt a pártot, amelyiken a legtöbbet tudok nevetni, ez a Munkáspárt. Nem ide tartozik, de láttam a Május elsejei Munkáspárt programot: Reggel gyülekező valahol Pesten. Beszédet mond Thürmer Gyula. Séta a Népligetbe. Megérkezés, beszédet mond Thürmer Gyula. Majális. Emberek, hát nincs két, azaz kettő nyomorult munkáspárti politikus, aki beszédet tudna tartani? Úgy tűnik a Munkáspártnak nincs is olyan receptje, ami megoldaná a mai helyzetet. Hihetetlen, de a szlogen a régi: világ proletárjai egyesüljetek. Nem is várnék más népszavazási kezdeményezést:


Egyetért ön azzal, hogy építsünk egy időgépet, és Thürmer Gyula utazzon vissza 1936-ba, hogy Magyarország felvételét kérje a Szovjetunióba? És ha már ott van, fogná a kis  Gorbacsovot, elcipelné a moszkvai pártház elé, ahol bucira pofozná a fejét, hogy az élete végéig elkerülje még a kommunista párt környékét is.  


Én kérek elnézést, nekem kellemetlen.


 

Thursday, April 16, 2015

Barátunk az MSZP?

A tapolcai választások eredményét azt hiszem mindenki ismeri. TGM után szabadon: radikálisok 70%, többiek - ezt kénytelen vagyok a demokratáknak gondolni - 30%. Nem mondom, hogy örülök a Jobbik győzelmének, de azt sem állítom, hogy a másik két jelölt sikerének jobban tudnék örülni. Ez persze nem jelenti azt, hogy Rig Lajos miatt nincs görcs a gyomromban vasárnap óta. De van, ám egyelőre csak amolyan pszichoszomatikus nyavalygás ez, mondhatni zsigeri jövőféltés. Talán annak a gyomorgörcsnek az előszele ez, amit majd akkor fogok érezni, ha a betyársereg félig hivatalos kormányőrségi szerephez jut 2018 után, én meg mennék tüntetni a Kossuth-térre. Science fiction? Remélem igen, de a Jobbik 2018-as kormányra kerülését már baloldalon is egyre többen tényként kezelik.


Én azért nem adnám fel a harcot azért, hogy ha már én nem is, de legalább gyerekem egy normálisabb Magyarországon élhessen - és bocsássa meg nekem a világ, de ebbe egy fasisztoid, xenofób és szélsőjobb párt nem fér bele, még ha el is játsszák a szendét. Mégis, mi lehet a megoldás? Hallgass a gyomoridegre, szavazz a Fideszre? Rémálom, hogy 2018-ban a választás éjszakáján majd megkönnyebbülten lélegzünk fel, hál’istennek, nyert a Fidesz. Rémálom, ez a javából még ha kicsit kevesebb verejtékezéssel is jár, mint a Jobbik feltételezett győzelme. Na de merjünk nagyot álmodni, hiszen azt tanultuk a főnöktől.


Jó reggelt Magyarország.


Jó reggelt, netadósok, jó regelt kishantosiak, jó reggelt ökotársak, jó reggelt norvég pénzesek, trafik-károsultak, földmutyi-károsultak, vasárnapi tescóba járók ésatöbbiek. Fel kéne ébredni. Tényleg kurva jó volt, hogy az őszön csináltatok egy világító telefonos kis flashmobot a hídon…. de ez még kevés. Innen nézve a legjobbkor jött a Jobbik győzelme. Na nehogy azt higyjük már, hogy egy telefon felmutatása az éccaka közepén, az már parlamenti képviselet. Sajnálom, nem az, és az sem érdekel senkit, hogy tüntetés közben sikerült szintet lépni az Angry birdsben. Ehelyett fel kellene építeni egy országos szervezetet, megkérdezni az embereket, mit akarnak, és igen, meggyőzni a csendes többséget arról, hogy most már nem oké otthon maradni, és leszarni, hogy a két rossz közül épp melyik alakít kormányt. Nagyobb a tét annál, hogy épp ki fogja megtömni a zsebeit a mi adóforintjainkból. Hogy ez rengeteg munka? Hogy 3 év alatt kellene vagy másfél millió szavazót összekaparni, hogy legalább egy vasárnap délutánra összekapják magukat? Attól tartok nem fog menni. A semmiből legalábbis nem. Párszáz ezer embert meg lehet mozgatni, talán még párszáz ezret megmozgatnak a ma is aktív mozgalmak, alapítványok, pártok, de ez még mindig semmi ahhoz, hogy megvédjük a demokráciát. Esetleg félmillió bizonytalant fel lehet rázni 3 év alatt, de ne álltassuk magunkat. Nem sikerült az áttörés sem az LMP-nek, sem a többi kispártnak.


Félmillió civil magában tehát nulla, de ha hozzáadjuk az MSZP állítólagos egymillás táborát… már másfél. És most lehet szidni, hogy na tessék, kibújt a szög a zsákból, biztos pénzelnek is, álnéven én vagyok mesterházi, satöbbi, mindenki kap öt percet anyázásra. A politika azonban nem a tündérmesék otthona. Itt a legkisebb királyfi nem győzi le a sárkányt, esetleg koalíciós kormányt alkot a kurtafarkú malaccal, meg a vasorrú banyával. Tudom, hogy arról, illetve azokról a pártokról van szó, amelyek egyszer-kétszer már komolyan leszerepeltek, amelyek közvetlenül felelősek a magyar demokrácia pusztulásáért, de ilyen a demokrácia. Ez a mi országunk, ezek vagyunk mi, magyarok. Hogy szeretjük azt gondolni magunkról, mi ennél jobbat érdemlünk? Hogy szeretünk sértődötten legyinteni a politikára, mondván szaros, mocskos és gusztustalan? Kérem alássan, az ott a mi szarunk, mocskunk, és ne álltassuk magunkat: a Jobbik épp porcelántányérra szedi, hófehér abroszt terít és már eteti is. Na nem velünk, büszke magyarokkal, hanem - hamarosan - a gyerekeinkkel. Én még középiskolában tanultam, hogy József Attila így köszöntötte Thomas Mannt: fehérek közt európai. Nem biztos 2018 után ez még tananyag lesz. Így elmerengve pedig Gyurcsány, Mesterházy és a többiek bűnei egyre jelentéktelenebbnek hatnak. Ezek sosem voltak, vagy lesznek annyira erősek, hogy egy diktatúrát lenyomjanak a torkunkon, én ezektől nem félek. Abban sem bízom igazán, hogy majd képesek lesznek megmenteni az országot, de arra a cirka egymilla baloldali szavazóra szükségünk lesz, hogy legalább 4 évvel eltoljuk a katasztrófát. Barátunk az MSZP.


Hál’ istennek Tapolcán az MSZP nem tudott egyedül győzni. Akkor jött volna csak a pökhendiség, hogy mit akartok ti ott, odalent, mától csókolommal és hangosan előre köszönni az elvtársaknak… És ebből lett volna a tuti bukás 2018-ban. Ehelyett most meg kell tanulnia az MSZP-nek, hogy a civilek nélkül 2018-ban (is) kitörölhetik a 25%-os eredményükkel a valagukat. Vörös róka fogta civil csuka, civil csuka fogta vörös róka? Csúnya 3 évünk lesz.



Szép is lenne, ha 2017-re felépülne egy civil kezdeményezés, masszív, több százezres támogatottsággal, de az összefogás akkor is elkerülhetetlen lenne. Hiába is várjuk, ha az MSZP eddig nem tűnt el, 2018-ig sem fog nagyságrendekkel tovább gyengülni. Az lehet még fontos, hogy ki megy oda kihez, listás helyekért kuncsorogni. A veszprémi választás megmutatta, járható út az, ha az MSZP beáll a sorba, és vezérbika szerepe helyett szimplán húzza az igát, ahogy az az ökrökhöz illik. De ezt önszántából nem fogja megtenni országos szinten, csak ha lesz aki rákényszeríti. Jó lenne látni az MSZP-t ahogy pitizik, vegyék be a buliba őket is, és nem fordítva. Nem beszélve arról, hogy a DK-t is csak akkor lehet távol tartani bármilyen összefogástól, ha van aki odaáll, és kijelenti, én lelépek az 500 000 szavazómmal, ha ezt ide beengeditek. A helyzet nem kicsit paradoxon, hiszen a politikából kiábrándultakat, a civileket épp azzal lehet megmozgatni, hogy takarodjon mindenki. Azoknak kellene az MSZP-vel közös listát állítani akik legszívesebben a börtönben látnák az MSZP vezetőségét. Nem tudom, a demokráciaféltés elég erős kapocs-e egy ilyen helyzetben. 


Adalék a bejegyzéshez: Pár hónapja beregisztráltam az összes baloldali párt hírlevelére, gondoltam majd lehet belőlük szemezgetni hülyeségeket. Nos, a Liberálisok havonta küldenek egy levelet, plusz húsvéti jókívánság. Az Együtt, PM, Moma le se szarnak azóta. Viccből még a Munkáspárt hírlevelére is jelentkeztem, nem hiszitek el, havonta jön egy levél, na azon tényleg lehet röhögni.(év végén lesz egy best of munkáspárt)  Na és mit küld az MSZP? Nem havonta, hanem naponta egy levelet. Most nem az a fontos mi van benne (amúgy semmi váratlan, szimpla agitprop), hanem az, hogy - tetszik vagy nem - a demokratikus oldalon csak egy pártnak van valamire való országos szervezete, és az az MSZP. (Az is jó kérdés, hogy az MSZP mennyire demokratikus, és mennyire populista. Megérne egy vitát, nem mondom, de ha odaállítjuk a Jobbik mellé...)


Aki tudja a varázsszót, amivel 2018-ra legalább másfél millió “civil” szavazót az urnákhoz lehet vinni, az kérem most szóljon. Ha nincs ilyen, úgy látszik meg kell tanulnunk csukott szemmel szexelni, mert Magyarországon már csak ilyen a demokrácia.

Wednesday, February 25, 2015

Magyarország - ahol a politika az ezotéria altudománya

Kéréssel fordulok a kedves internetező polgártársaim felé.... ja nem polgártársat nem írhatok, mégiscsak egy politikai termék.... á nem érdekel, szóval, polgártársak! Ja nem jó, ez így Gyurcsányos, vagyis Orbános, ja nem Gyurcsányos... Akkor elvtársak, végül is az elvekről lenne szó... Á, Horn Gyula kimászik. Akkor... Bajtársaim a monitorok előtt! ...á, ez így túl újbaloldali. Tehát: Nemzetem! Na nem a Magyar Nemzetre gondoltam, vagyis arra, csak nem nagybetűvel, vagyis de, nagybetűvel, csak nem újságban, mert nem vagyok simicskista... hagyjuk. Magyarok, hozzátok fordulok! Illetve a magyar állampolgárokra, a külhoni magyarokra, kivéve azokra akik vették a magyar (kettős)állampolgárságukat, plusz a hazánkban tartózkodó magukat magyarnak érző, de máshol született giroszosok, arab orvosok, á mindegy... Harcostársaim! ja nem, erre dübörög a jobbik meg a gárda... vagyis dehogy dübörög. békésen sétál, már-már lopakodik, nehogy felébressze Rikárdót... Akkor internetező béketársaim! De nem a putyini értelemben vett béke társai, vagyis társtettesei... mindegy... 


Kedves olvasó!


Segítségre lenne szükségem. Valaki szedje már össze, hogy ki kicsoda a magyar nemzeti nagycirkuszban? 


Ha Orbán és bandája jobbközép, akkor miért a focival, a külföldi békaemberekkel és a bevándorlók nem létező seregével riogatja a szavazókat - azt hittem ez szélsőjobbos flancolás. De ha putyinnak lefekszik, aki épp háborút vív nyugati szomszédaival és úgy kvázi egész Európával, akkor nem szélsőbaloldali? Apropó, a Jobbik mióta jobbközép párt? Hány vizslasimogatás radíroz ki egy cigánybűnözést? Pulisimogatás kettőt ér? Vagy a végletek kioltják egymást? Ha egy rasszistát összeköltöztetünk egy antiszemitával, akkor a kettő kioltja egymást, és lesz két jobbközép, átlagmagyar? Olyan ez mint az anyag-antianyag? Ja nem, hiszen a jobbik is szélsőbal, máskülönben nem ábrándoznának az eurázsiai birodalomról. Meg az iszlámról, mint a nemzet megmentőjéről - ja, vallásos párt nem lehet szélsőbal, a francba. Apropó baloldal. Gyurcsány mostmár nem baloldali, hanem jobboldali polgári? Vagy most is csak politikai termék a polgárság? Termékmintát lehet kérni? Deha már Gyurcsány, lesz öszödi beszéd kettő? Hazudtunk éjjel nappal, már akkor is mikor hazudtunk éjjel nappal... Na majd az MSZP, az baloldali, meg is mondták magukról, a baloldal mi vagyunk. tessék, most például bejuttattak a parlamentbe egy kapitalistát! A francba. Ez lenne Tóbiás nagy baloldali fordulata? Sebaj, Tóbiás, a politika hál' istennek olyan mint a gyurma, lehet alakítgatni bátran. Elsütöttem már egy párszor, de az Együtt akkor most kivel van együtt? A PM, meg miért nincs együtt az LMP-vel, végülis csak egy betű különbség. Tudtommal azért váltak ki (a pártszakadás robajának rezgéseit csillagászok már összetévesztették az ősrobbanás zajával) mert támogatták Bajnait. Hát, Bajnai nincs. Jó magyar szokás szerint azt mondta, hogy nem hagyja abba. Aki leélt már pár évtizedet ebben az országban, kapásból tudta ez mit jelent - azt hogy még kereste a fogkeféjét, de az útlevél már farzsebben volt. Apropó LMP, a párt, amelyik romba dönti a farizeusok hatalmát, kisöpri a pénzváltókat az úr házából... most épp újra ünnepelhetik az 5% körüli eredményüket, ahogy teszik már a franc tudja hányadik választás óta. Kicsinek is tudnak örülni, na. Azt ezért mondja már meg valaki, hogy a nagy fidesz-buktató LMP hogy jutott el odáig, hogy épp beperli Kész Zoltánt, a kvázi demokratikus ellenzék aktuális világbajnokát? Meg mosakszik Kubatov miatt?? Apropó Kész. Ezúton is gratulálok, csak nem tudom hogy fogalmazzak: Gratulálok, hogy a parlamenti pártok támogatásával győzött, vagy írjam azt hogy a pártok támogatása ellenére győzött?



Össze vagyok én itt zavarodva mint egy spermium a fogtömésnél - nem tudom merre induljak, de rosszat sejtek. Jajj, ilyen hasonlatot már nem szabad... Simicska, a mi hősünk, a nép barátja, bocsánat, az állami pénzek, adóforintok feneketlen nyelője kimondta azt amit már sokan kimondtak, de a Blikk neki le is hozta címoldalon - szemérmesen g.ci. Hogyan lehet tovább rombolni Orbán sérthetetlennek hitt nimbuszát? Úgyhogy beleordítod a világba: Nem geci! De, az! De nem! De igen, de nem!  :D :D Veszekedjünk még róla pár napig, a végén mindenki Orbánon, azaz Orbán G Viktoron fog röhögni. Majd Áder kiír egy népszavazást: "Egyetért ön azzal, hogy Orbán Viktor egy geci?" Most komolyan, a célpontosok nem ismerik a média világát? Vagy azt akarták, hogy megint Viktor és a G közötti kapcsolatról tobzódjon az ország?


Ha lennétek oly szívesek... tegyetek már rendet kis fejemben, és bogozzátok ki nekem ezt a katyvaszt. Építő jellegű kommenteket előre is köszönöm. 


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Monday, May 26, 2014

"Koldusbot és függetlenség" - Interjú Bősz Anettel

A Magyar Liberális Párt nincs egy éves, Fodor Gábor személyében mégis parlamenti pártról beszélünk. Hogy üde színfoltja lesz-e a magyar közéletnek, vagy csak a történelem múló szeszélye, majd elválik. Bősz Anettel, az MLP alapító tagjával és ügyvivőjével beszélgettem.  


Outisz: Az MLP döntése, hogy kihagyja a májusi választást meglepett. A párt nagyon fiatal, talán túl korán jött a parlamentbe jutás? Nem félnek, hogy a hirtelen jött figyelem - és a liberálisokkal kapcsolatos túlzó elvárások - hamar átcsap kiábrándultságba?


Bősz Anett: Ez számunkra is egy fájó döntés volt. Lassan egy hónapja, hogy bejelentettük, de még most is igyekszem ezt feldolgozni. Egy ilyen kampány alsó hangon 100-300 millió forintba kerül. Ennek a töredéke áll most a rendelkezésünkre. Ha nekivágunk, akkor feléltük volna az utolsó energiatartalékainkat, holott nekünk az önkormányzati választásokra is gondolnunk kell. Gőzerővel készülünk őszre, nem tehettük meg, hogy kiürítjük a kasszát. Nagy arányú belépési hullám indult el az Ön által is említett médiafigyelem miatt, és talán amiatt is, hogy Fodor Gábor nem engedett a financiális csábításnak, és nemet mondott a Demokratikus Koalícióval való közös frakcióra. Halkan jegyzem meg, hogy én semmilyen más döntést nem tartottam volna elfogadhatónak. Rögtön a választás után világossá tettük: az ellenzéki kudarc ellenére komolyan gondoljuk, hogy önálló politikát kívánunk folytatni, hiszen hosszú távon gondolkodunk. Az út elején járunk, és nem először mondjuk ki: "koldusbot és függetlenség" a jelszavunk. Rendkívül izgalmas időszaka ez az én személyes életemnek, de ahogyan körülnézek, a nálam tapasztaltabb kollégáim is élvezik, hogy valami egészen új épül. Persze, hogy sok benne a bizonytalanság, gyakori a pénzhiány, és egyelőre még nehéz látszódnunk, de ez hónapról hónapra javul, és én hiszem, hogy egy olyan pártot építünk, amely megkapaszkodik majd a magyar közéleti palettán.


O: "koldusbot és függetlenség” - kicsit olyan mintha az LMP-ről beszélnénk. Csak én érzem úgy, hogy a két párt a jövőben konkurenciája lesz egymásnak? mármint a bizonytalan szavazók között...


BA: Én nem mondanék koldusbottal rendelkezőnek egy pártot, amely a kampány nagyjából felénél már 350 millió forintot költött el a parlamenti választásokra. Nekik bejött a befektetésük, volt is miből. A "koldusbot és függetlenség" egyébként az egyik kedvenc Petőfi versemből való idézet. A címe "Ha férfi vagy, légy férfi". Annak idején minden cselgáncsversenyem előtt elolvastam. Jót tett. Máig jót tesz. A két párt nem konkurenciája egymásnak. az LMP egy antiglobalista zöld párt. A Magyar Liberális Párt egy piacpárti, Európa-párti formáció. Számunkra az ember áll a középpontban. Megjárva a német fővárost (mind egyetemistaként, mind munkavállalóként, mind vállalkozóként, edzőként és még sorolhatnám) - amelyet sokan neveznek az Európai Unió fővárosának is - mondhatom: egy olyan társadalom működik jól, ahol az ember a fontos, nem az állam, vagy a nemzet. Rajtunk kívül egyetlen közéleti formáció sem koncentrál az emberre, az egyénre, arra, ami kiveszett a magyar társadalomból: az egymás iránti tisztelet, a tolerancia, az elfogadás. Az én személyes motivációm ez volt, amikor hazajöttem külföldről, hogy a párt felépüléséért és az újbóli liberális képviseletért dolgozzak. Semmi hasonlóságot nem látok az LMP és a Liberálisok között, bár kétségtelen, hogy 2010-ben a liberális szavazóbázis adta a velejét a szavazataiknak, és ez még most is így volt. Azért dolgozunk, hogy a liberálisok újra megtalálhassák pártjukat.


O: Nyilván visszatérő kérdés az MLP-vel kapcsolatban, hogy akkor itt az új SZDSZ? Jó, tudom, erre az a válasz, hogy nem, de a párt tisztelettel emlékszik a korábbi magyarországi szabadelvű pártok eredményeire, ilyen az SZDSZ és a korai Fidesz. Legalábbis Fodor Gábor mindig ezt válaszolja. Azt viszont nem lehet nem észrevenni, hogy az MLP nem a nulláról indul. Mit gondol, előny, vagy hátrány az szdszes múlt?


BA: Talán mindkettő. Nem szabad elfelejteni, hogy az SZDSZ és a korai Fidesz is a rendszerváltás zászlóshajói voltak. Később a Fideszből ki, majd az SZDSZ-be belépők valahol a politikai tisztesség, az elveik mellett való kiállás szimbólumaivá váltak. Nem szeretek a Szabad Demokraták "ősbűnéről" hallani, amikor '94-et emlegetik, nem szeretek arra gondolni, mi lett a pártból, hiszen tagadhatatlan, hogy nem véletlenül vesztette el minden támogatottságát 2010-re. Sokan már 2006-ban leírták, hogy a párt akkor került be utoljára a parlamentbe. Én akkor 19 éves voltam, élveztem a kampány utcabál jellegét, szerettem a Liberálisok Házában lebzselni és nagyon szerettem volna megismerni Kovács Pistit. Nem lehet kitörölni az azt követő négy évet, a hibákat, és nem kérhetjük a magyaroktól, hogy felejtsenek el mindent, ami a párt hőskora és diadalmenetei után következett. Ugyanakkor politikában jártas, tapasztalt emberek nélkül ma egy velemkorú társaságot egy pillanat alatt lesöpörnének az ellenfelek és a potenciális szövetségesek a színpadról. Anno a Közgázon, a rektor Newtont idézte a köszöntőjében, amikor gólya voltam: "azért nőhettem olyan nagyra, mert óriások vállára álltam". A Magyar Liberális Pártban odatartják a vállukat az idősebbek. Ez mindenképpen jó.


O: ...és akkor a küzdelem már a fiatalokra marad?


BA: A küzdelem közös. Majdnem olyan, mint amikor az ember tornyot épít a Balatonban, barátokból. Nem tudom, melyik a nehezebb feladat, tartani a szerkezetet az alján, vagy a tetején egyensúlyozni. Mindenesetre csapatmunka ez, amelyben szükség van minden generációra, szükség van mindenkire, aki hasonlóan gondolkodik, mint mi.


O: Márpedig küzdelem az lesz bőven. Ahogy néztem mostanában a hozzászólásokat, jobboldalról a liberális egyértelműen szitokszó – minden, ami elfajzott. Baloldalról pedig sokan a liberalizmus bűnének tartják a baloldal bukását. Mit gondol, merre lehet ebből kitörni? Kik lesznek azok, akiket először tudna meggyőzni az MLP?


BA: Én úgy látom, hogy azokat, akik nyitottak a világra, akik hisznek abban, hogy a jelenlegi helyzet javítható, és akik az egyetlen kiutat nem a külföldre költözésben látják. Én lepődtem meg a legjobban, amikor az egyik filmes esténkre beesett két fiatal fiú. Azt sem tudtam, honnan értesültek az eseményről. Kis híján csókolomot köszöntek nekünk. Kiderült, hogy az egyik még csak tizenegyedikes középiskolás, a másik most végez alapképzésen, egyetemen. Több olyan tinédzser van a közvetlen környezetemben, akikkel napi szintű munkakapcsolatba kevert bennünket a párt. Néha inkább arra kell figyelni, hogy a bennük tomboló energia ne százfelé szaladjon... hiszem, hogy ennek a tükörképe a szimpatizánsaink közt is megvan. A másik fele a körnek, akiket elsők közt meggyőzött - és győzhet a párt -, akik a rendszerváltáskor az önkényuralmat igyekeztek legyőzni, tüntetni jártak, demokráciáért kiáltottak. Jól látszik, hogy egészséges a korfánk, még akkor is, ha sokakat visszatart a félelem. Van igény a szabadelvű gondolatokra, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy sajnos nehéz kitörni a skatulyából. Ez a küzdelem engem személy szerint nagyon megerősített az elmúlt egy évben. Be kell bizonyítanom az embereknek, hogy nem olyan vagyok, mint amilyennek hisznek. És az egész párt nem olyan. Egyre többen látják meg - hála az égnek.


O: Önkormányzati választások. Mire számítanak?


BA: El kell mondanom, hogy listát állítani Budapest minden kerülete mellett, számos nagyvárosban is tervezünk. A fővárossal lassan készen vagyunk, nemsokára megismerhetik majd a választók is, mely kerületekben kik a jelöltek. Én magam Terézváros alapszervezetét vezetem, itt az átlagéletkor 26. De csak azért, mert a legidősebb tagunk felhúzza a maga 40 évével. Dinamikus, lelkes csapat, örülnek a lehetőségnek, hogy megmérettethetik magukat. Kemény csata lesz, bizonyosan lesz olyan kerület, ahol nem sikerül majd liberális tagot bejuttatni a testületbe, de ezek az első önálló lépéseink. Vidéken is vannak olyan szervezetek, amelyek képesek arra, hogy jól teljesítsenek, és ez az országos kampányban megmutatkozott. Meglepetésre Békéscsaba lett a legerősebb városunk, de épülgetnek az ország több pontján is hozzájuk hasonlóan jó társaságok, mint például Székesfehérváron, Dunaújvárosban, vagy Szegeden. Itt lehetnek meglepetések.


O: Lesznek önálló liberális polgármesterjelöltek, vagy újabb összefogás várható?


BA: Lesznek polgármesterjelöltjeink, és készek vagyunk önállóan megmérettetni magunkat. Amennyiben az ellenzéki pártok lépnek egymás felé, és számunkra elfogadható kompromisszum születik - amely hozzásegít leváltani Fideszes városvezetéseket és önkormányzati testületi túlsúlyt -, ez lehet irányadó is. Sok olyan tényező van a politikában, amit az ember néhány napra sem lát előre, a helyhatósági választások pedig csaknem négy hónap múlva lesznek. Állunk a megmérettetés elébe, bármilyen formában is érkezik majd.


O: Akkor vegyük konkrétabbra ezt a dolgot. Adott egy borsodi kistelepülés, teszem azt 4-500 lakosú, mondjuk a fele roma. Odamegy egy liberális képviselőjelölt, megáll a főtér közepén. Mit tud tenni, amit előtte még nem tettek meg, vagy más nem tudna megtenni helyette? ... és most lépjük át az eszmék világát. konkrét dolgokra vagyok kíváncsi.


BA: Decemberben jártunk Bódvalenkén, a Freskófaluban. Egy 200 fős, mélyszegénységben élő település, ahol télen nyári ruhában járnak a gyerekek, ahol annak ellenére is megkéri a faluvezetés a "jobb módú" családokat, hogy Szentestére fogadják be a fűteni képtelen szomszédot a saját, egyetlen fűtött helyiségükbe, hogy legalább egyetlen estén ne kelljen fázniuk. Ebben a faluban azonban van egy közös cél, egy közös projekt. Egy olyan iroda, amely koordinálja, hogy a faluban a cigány művészek művei miatt egyre több látogató legyen, egyre többen igyekezzenek akár önkéntesként segíteni, akár munkahelyet teremteni a turizmus miatt. Bódvalenkének - a fentiek ellenére - ma sokkal jobban megy, mint akár két évvel ezelőtt. Közgazdászként a lokális programokban hiszek. Abban, hogy elég egy EU-s forrás, amely elindít egy folyamatot, egy falu határában működő biogazdaságot, vagy fakitermelést, amely munkát biztosít az első fecskéknek. A megtermelt javakkal el kezdenek kereskedni, ez szállítót és rakodót kíván. Az EU a szubszidiaritás pártján áll. Igenis képesek kirángatni önmagukat a kis települések a kátyúból. De ehhez meg kell mutatni a társadalmaiknak, hogy az egymás iránti elfogadással kezdődik minden, mert a gyűlölet korlátja minden együttműködésnek. Bódvalenkén visszaszorult a bűnözés, a javuló közbiztonság mellett egyre többeknek jut egy picivel több a tányérba. Sok a feladat, ez tagadhatatlan, de a megoldás kulcsa bizonyosan nem a kisebbségek megfélemlítése, vegzálása, vagy nemzetiségi alapon elkövetett gyilkosságok, esetleg folyamatos grasszálás az utcán, hogy a 4 éves cigánygyerek ki se merjen jönni a kertjéből, és azzal a tudattal nőjön fel, hogy mi ellenségek vagyunk.


bodvalenke.JPG


Bódvalenke (http://hu.wikipedia.org/wiki/Bódvalenke)


O: Hasonlóan gondolkodik az LMP is, ha jól sejtem.


BA: A biogazdaságot már hallottam Széll Bettitől egy kerekasztal-beszélgetésen. Az EU-pártiságot, a szubszidiaritás elvét, a piacpárti megoldásokat kevésbé. Ilyen értelemben közgazdasági különbség húzódik közöttünk. Ha jól tudom, ők amolyan önkormányzati gazdaságokat képzelnek el, de nem szeretnék tippelni. Szigorúan magánvállalkozások képesek ezeket megcsinálni, persze, olyan településvezetés szükségeltetik hozzá, amely képben van az EU-s pályázatokkal és szót ért a nemzetközi mezőnnyel. Ilyenből ma kevés van itthon. Ezen kell változtatni.


O: Nem lesz könnyű feladat a leszakadó kistérségeket bedobni a piacgazdaság sűrűjébe… Sokan épp ebben látják a vidék vesztét.


BA: Nem lehet örökké visszanyúlni az állami segélyezéshez, ahhoz, hogy valahonnan elveszem a pénzt, aztán eljuttatom máshová, mert az egyre nagyobb szükség egyre nagyobb deficithez, az pedig egyre nagyobb mértékű államadóssághoz vezet. Éppen ezért tette fel a Szabadságért Alapítvány konferenciáján a kérdést Fodor Gábor Surányi Györgynek és Chikán Attilának, hogy vajon okolható-e a neoliberális gazdaságpolitika azért, amilyen kátyúba jutott a magyar fiskális politika. Egybehangzó véleményük volt, hogy ők még olyan liberális gazdaságpolitikát nem láttak, amely két kézzel szórja a pénzt a kiadási oldalon. Mindenhol meg kell találni a piac nyújtotta lehetőségeket, amennyiben nem megy, ott következhet az állami segítség. De alapvetően a verseny senkit sem tesz tönkre. Az állami beavatkozás rossz üteme, a térségek leszakadását végignéző kormányzatok már annál inkább. Az egy európai gondolat, hogy segítem a gyengébbet, hogy felzárkózzon. Az Európai Unió kohéziós alapjából Magyarország nagyjából 5,5 ezer milliárd forintot kapott az elmúlt költségvetési ciklusban Ez óriási összeg. Mi nem vagyunk mások, mint a kontinens "leszakadó térsége". Ezek a támogatások azért érkeztek, hogy elkezdjünk önmagunkon segíteni. Ezt egy országon belül is meg lehet tenni. Ma az ország nagyjából 10%-kal lenne szegényebb az EU-tagság nélkül. Ezt kaptuk az elmúlt évtizedtől. Ha ezeket a leszakadó kistérségeket éppen úgy segítenénk, ahogyan az EU tette velünk, 10 év múlva nem itt tartanának. A gazdasági fellendülés a társadalmi feszültségeket is csillapítja. Ez a jó irány.


O: Tervezi a MLP, hogy a vidék felé fordul, vagy első körben inkább a hagyományosan liberálisabb fővárosban próbál megerősödni. Kérdezem ezt azért, mert szembetűnő, hogy a vidék problémáját eddig a Jobbik kezeli a leghatékonyabban.


BA: A Jobbik nem kezeli hatékonyan a vidék problémáját, csupán meglovagolja az iszonyatos indulatokat, amelyek a vidék társadalmán eluralkodtak. Kiszámolták: államcsődhöz vezet a Jobbik gazdaságpolitikai programja, politikája pedig polgárháborúhoz. A Jobbik a "kibicnek semmi sem drága" típusú, rendkívül kényelmes székben ücsörög az országban, mindenki megdöbbenne, mennyire nem képesek elvezetni az országot, ha hatalomra kerülnének. Nekik is addig jó, amíg az ellenzékből kiabálhatnak, mert eddig növekedhet a népszerűségük biztonsággal. Önmagukat tennék tönkre, ha a kezükbe kerülne a kormányrúd. Ahogyan mondtam, szépen épülnek a vidéki alapszervezeteink is. Ha valaki nekem egy éve azt mondja, hogy Békéscsaba liberális fellegvárként lesz számon tartva a fejemben - figyelembe véve az ott tevékenykedő csapat lelkesedését, létszámát, korfáját és mindenféle programját -, biztosan megmosolygom. Építkezünk vidéken is, elég csak arra gondolni, hogy egy hagyományosan rendkívül konzervatív, sokrétű társadalmi problémával küzdő kisvárosban, Fóton 13%-ot szerzett a jelöltünk, tavaly novemberben. Az ő csapata most járja egész Pest megyét, itt is alakulnak a szervezetek folyamatosan, megyünk előre az egész országban.


A békéscsabai szervezet - hogy dicsérjem őket még egy picit - abban is segédkezett, hogy létrejöhessen a szegedi alapszervezetünk, mert onnan csupa olyan ember találta meg a Magyar Liberális Párt országos szervezőjét, akik még sosem építettek pártot. Szerettek volna tenni, de nem tudták, hogyan. A csabaiak nekik is segítettek és segítenek épülni. Ezt nevezem én szép dolognak!


O: Fodor Gábor többször hivatkozott arra, hogy ha egy országban a liberalizmus megerősödik, visszaszorulnak a szélsőségesek. Nyilván okos piaci pozícióépítés is ez - látva a választási eredményeket -, de van az MLP-nek konkrét válasza is a szélsőségesek térnyerése ellen?


BA: Szerintem a lokális projektekre, EU-s pályázatokra, önsegélyező mechanizmusok első lépéseire vonatkozó javaslatom elég konkrétum volt. Amit Fodor Gábor mond, az nem pozícióépítési húzás, hanem közéleti törvényszerűség. Most egész Európa azt a harcot vívja, amit mi idehaza: erősödnek a szélsőségesek, nem csak jobb-, de baloldalon is. A liberális erőtér pedig egyre hangosabban kiabálja, hogy a populizmus nem megoldás. Ha konkrétumra kérdez: mindenkinek megmutatnám azt az iskolát, ahol halmozottan hátrányos helyzetű, többségében roma gyerekek tanulnak, és ahol átvettek az Egyesült Királyságban, spanyol ajkú, speciális igényű tanulókra kifejlesztett tanítási módszert. Ez társadalmat kovácsol a település gyerekeiből, megtanítja őket együttműködni, megtanítja őket tanulni, és kivétel nélkül továbbtanul minden nebuló, aki ott végzi a nyolc osztályt. Tanulnunk kell ezektől a már bevált intézményektől, már jól teljesítő kistelepülésektől, mnit mondjuk Bódvalenke. Ezek konkrétumok. Húsvér emberekkel. Működő mechanizmusokkal, amelyek az elfogadást, a nyitottságot, a versenyben való talpon maradást és a fenntartható fejlődést szolgálják. Mi ez, ha nem a liberalizmus gyakorlatban való megvalósulása?


Ez a válaszunk a szélsőségekre. Hogy minden egyes ember fontos. És nem rúghatom bele az árokba azért, mert olyannak született, amilyen, vagy oda született, ahová, és mert esetleg analfabéták a szülei.


Ehhez viszont az önkormányzatok kiüresítése helyett újra erős önkormányzatok kellenek, kivéreztetett települések helyett újra forrást kell biztosítani számukra, amelyek projekt alapon folyósíthatók, valamint segíteni kell őket abban, hogy sikeresen pályázzanak EU-s pénzekre, az oktatásügyi minisztériumnak nem a bezárkózást, a gyerekek uniformizálását kellene elősegítenie, hanem azt, hogy a legjobb képességű, legmotiváltabb, legelfogadóbb pedagógusok eljussanak a hátrányos kistelepülésekre, és egy újfajta szemléletet adjanak át az új generációknak, függetlenül attól, hogy roma vagy nem roma származású gyerekekről van szó.


O: Tehát a megoldás az oktatás és a felzárkóztatás lenne.


BA: Részben.


O: Miből lenne erre pénz? Tudtommal az MLP a kisebb államban bízik. kevesebb bevétel, de kevesebb kiadás is


BA: Hát hiszen a felzárkóztatás lényege éppen az, hogy a kistelepülések elkezdjenek önállóan is fejlődni, képesek legyenek - akár csak néhány évre - "leigazolni" képzett, Nyugat-Európát (akár ösztöndíjas egyetemistaként) megjárt szakembereket, akik segédkeznek beindítani a gépezetet, legyen szó akár egy új iskola alapításáról, vagy a régi megreformálásáról.


Ha az önkormányzatok képesek azokat a lokális projekteket véghezvinni - EU-s forrásokra való pályázatokhoz segíteni a térségek vállalkozóit, vagy iskoláit, bábáskodni kisebb-nagyobb termelőtevékenységet végző újoncok talpra állásában -, akkor a lokális adóbevételek növekménye is elegendő lehet egy sikeres út elindításában. A hólabdát meggurítani kell, ez egy fölfelé gyűrűző spirál, gazdasági törvényszerűségek működtetik, azonban a jelenlegi társadalmi és állami berendezés ennek korlátja. Mind az elfogadás mentesség, mind a vállalkozások túladóztatása, mind a munkanélkülieket közmunkaprogrammal megalázó központ, amely piaci alapú munkahelyteremtés helyett betömködi a statisztikákon tátongó lyukakat, mindenfajta mesterséges eszközökkel. Ez a lufi egyszer kipukkad, de sajnos máris minden harmadik ember szegény ebben az országban, én a magam részéről nem szeretném megvárni, hogy minden második az legyen. Azokban a kistérségekben, amelyekről beszélünk, gyakorlatilag 100%-os a szegénység. Elég arra gondolni, hogy a minimálbér nettója 27 ezer forinttal marad el a létminimum szintjétől.


Nem szabadott volna idáig hagyni csúszni a magyar gazdaságot. Ez minden reménytelenség, feszültség okozója. Elképesztő pusztítást végzett az elmúlt néhány év, rendkívül dinamikus, fejlesztő gazdaságpolitikát kell kombinálni nagyon jól működő intézményrendszerrel, lendületes beruházás-ösztönzéssel és olyan hatékonysággal, amely képes mihamarabb átpörgetni a rendszeren a beruházások elfogadását, hogy azok mihamarabb megvalósulhassanak. A gazdaság-politikai főtanácsadónktól, Bodnár Zoltántól tudom, hogy erre a fenti feltételek mellett is igen szűkös négy év. Óriásiak a károk. Rendkívüli helyreállítási munkálatokat sürgetnek.


O: Az ország mégis elsöprő többséggel újra megszavazta az Orbán kormányt. Nem lehet hogy csak az elégedetlenkedőkkel van baj? Nem lehet, hogy a kádári rendszer túlélése nem véletlen?


BA: Alapvetően paternalista, bezárkózó és intoleráns a magyar társadalom nagy hányada, ezt a Tárki 2009-es társadalomkutatása többrétű tanulmányában megmutatta. Ehhez térek vissza mindig. Igaza van, Orbán Viktor megtanult azon a nyelven beszélni, amelyen a magyarok többsége ért, és ezt remekül csinálja. Nem szabad elfelejteni ugyanakkor, hogy a kétharmados parlamenti többség mindössze 44%-os szavazati hányadnak köszönhető, a győzteskompenzáció és az átszabott választókörzetek ellenére is világosan látszik: a Fidesz több mint félmillió szavazatot veszített 2010 és 2014 között. Ez beszédes különbség. Mintegy 2100000 szavazatot szerzett a kormánypárti pártszövetség, míg a 2003-as EU-csatlakozási szavazáson a válaszadók közül hozzávetőlegesen 3100000 ember húzta be az ikszet az igenre. Az EU tagságunk mégis megkérdőjeleződik, ugyanakkor a kétharmad legitimitását nem. Különös, faramuci dolog ez. Nagy felelőssége van benne a médiának, és annak a hihetetlenül magasra kúszott ingerküszöbnek, amelyen már szinte csak a kormányzat üvöltözött jelszavai nyomakodnak át. Ha ér bennünket valamifajta támadás valamelyik közkedvelt hírportál részéről, amely érzékenyen érinti a Magyar Liberális Pártot, azzal hűtöm le magam: "majd holnap születik egy kétfejű panda valahol, és az úgyis elviszi az összes címlapot". Persze, liberálisként mi más mellett állhatnék ki, mint a sajtószabadság, de ha már olyan sokan az arcomba vágják - más okból -: "a szabadság nem egyenlő a szabadossággal". Ezzel mélységesen egyetértek.


Félreértelmezett és tudatosan igaztalanul kommunikált információhalmazok rabjai sokan, akik hisznek abban, hogy az elmúlt négy év egy sikerszéria volt. Ez egyszerűen nem igaz. Nekünk meg kell találni rá a módot, hogy a saját oldalunk olyan hatékonyan kommunikáljon, mint a jelenlegi kormány. Nem mutogathatunk ujjal másokra. Először önmagunkban kell keresni a hibát. Ha megtaláltuk, jöhet az építkezés.


O: Honnan ez a magabiztosság? Miért olyan biztos abban, hogy az MLP lesz képes arra, amire - ha körbenézünk - a többi ellenzéki párt nem képes.


BA: Nem csak a Magyar Liberális Pártról beszélek. Ha nem érkezik meg ez a felismerés a baloldalra és a liberális erőtérbe, akkor köszönhetünk az új Kádár Jánosnak.


O: Jól értem, hogy a feladat közös. Liberálisok és a baloldal?


BA: Hozzáteszem, a konzervatív oldalról is hiányzik egy józan eszű, konzekvens párt. Nem szabad kihagyni a jobboldalt és a konzervatív gondolkodókat sem. Ha a közélet többi szereplője nem képes ésszerű, szerethető alternatívát mutatni, akkor a Fidesz valóban évtizedekre rendezkedhet be. Persze, ehhez a gazdaságnak is lesz egy-két szava. Eljön az a pont, amikor a kormányzati propaganda nem lesz már képes felülírni a valódi folyamatokat, hiszen az elszegényedés tapintható, vékony jégen jár a fiskálispolitika: a magánnyugdíj-vagyon elkobzását szinte azonnal elégette a MOL-részvények felvásárlásával, azonban a cég akkora teljesítmény-visszaesést könyvelt el a következő időszakban, hogy az a 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíj-megtakarítás semmivé vált a kormányzat kezében. Említettem az interjú elején, hogy ennek az összegnek nem egész a dupláját kaptuk az EU-tól 7 év alatt. Ironikusan azt mondanám, hogy tehetség kell ahhoz, hogy valaki véghez vigye ezt a malőrt, de maradjunk a konkrétumoknál: a fiskálispolitikai éleslátás teljes hiánya és a politikai gátlástalanság elképesztő méreteket öltő mivolta szükségeltetett hozzá.


Nem kell tehát megvárnunk Orbán Viktor nyugdíjba vonulását, a gazdaság előbb maga alá gyűri a Fideszt, mint hogy a miniszterelnök igazán megöregedne. Ez így talán még szomorúbb.


O: Akkor most játszunk időutazósat. 2018 választások, hol lesz akkor az ország és az MLP?


BA: Biztos vagyok benne, hogy a Magyar Liberális Párt addigra megugorja a parlamenti küszöböt. Amiben nem vagyok biztos, hogy ez egy normális kerékvágásban lezajló parlamenti ciklus lesz. Én előrehozott választással számolok, és ez azt jelenti, hogy ennek az oldalnak jóval kevesebb ideje van arra, hogy ne csak felálljon a vereségből, hanem kormányzóképes erővé váljon. Nem szeretek találgatni. Egy biztos: az építkezést nem szabad holnapra halasztani. Ez nagyon kemény munka lesz, mind a Liberálisok, mind a baloldal pártjai számára.


O: Köszönöm a lehetőséget.


 


Wednesday, January 15, 2014

Paks 2 és az inkompetens ellenzék

Magasra csaptak az indulatok kedd és az Orbán-Putyin találkozó, a magyar-orosz energetikai megállapodás óta. A két vezető a paksi atomerőmű két újabb blokkja építéséről állapodott meg. Az ezzel kapcsolatos ellenérzések négy irányban jelentkeztek:



  1. A felhatalmazás hiánya miatt. Egy szerda esti hír lábjegyzete szerint ugyan februárban tárgyalja a megállapodást a parlament, több mint egy napig a közvélemény kész tényként kezelte a kérdést. (Politikai szempontból most is az, a jogi különbség azonban jelentős - de ezt csak szerda este óta tudjuk);

  2. Az atomenergiát ellenzők emellett a döntés lényegét és irányát is vitatják;

  3. Ellenérzéseket kelt technológiai és pénzügyi elköteleződésünk az iránt az Oroszország iránt, amelyet ellenzékből még a Fidesz is fő-mumusként kezelt, és amely az utóbbi 170 évben nem igazán lépett fel irántunk barátilag, még ha erre sokszor mi sem adtunk okot, és amely ma ismét egyre inkább birodalmi módon viselkedik, szemben állva a mi szövetségünkkel.

  4. Akik a Közgép elmúlt időszaki közpénzügyi tarolását figyelik, különösen Illés Zoltán 2008-as aggodalma nyomán arra is gondolhatnak, hogy itt a valódi cél a felvett hitelösszeg baráti csatornákra történő minél hatékonyabb terelése egy egyszerű atomerőmű közbeiktatásával, mindezt alig három hónappal a választás előtt.


Többen megjegyezték, hogy érdekes egybeesés: ugyanezen a napon jelentette be szoci vezérkar, hogy négy éves zseniális politikai manőversorozat után sikerült feltenni az i-re a pontot, és összeáll gyakorlatilag ugyanaz a csapat, amelyik 2010-ben is együtt volt, kiegészülve néhány arccal, akik bő éve még megesküdtek, hogy a szocikkal meg pláne Gyurcsánnyal persze nem, de most azért valahogy mégiscsak. Mesterházy szerint az összefogás eredményeképp már a kétharmad is lehetségessé válik (ezzel egyetértünk, csak nem úgy).



De ugorjunk csak vissza a paksi ügyhöz. Egy ilyen kérdésben, a kedd délutáni hírék nyomán a fenti négy pont bármelyike önmagában elég lenne egy nyugati államban egy pár tízezres demonstrációra. De nem is kell ilyen messzire menni, maradjunk csak itthon és emlékezzünk 1998-ra, amikor a választás előtt Horn Gyula kormánya próbálta meg felhatalmazás nélkül feladni a hágai perben elért magyar pozíciókat a nagy büdös semmiért a probléma "gyors megoldása" oltárán. Az ellenzéki Fidesz valóban szervezett ellenzéki pártként tömegdemonstrációt szervezett az ügyben, meg is töltöttük a Kossuth teret. Hogy ennek volt-e szerepe a Horn-kormány bukásában, a véleményt mindenkire rábízom.


Az ellenzék alapműködéséhez kellene tartoznia, hogy képes legyen fókuszálnia a kormánnyal szembeni ellenérzéseket. Ha erre sem képes, akkor mégis miért van? Hogy összefogjon? Láthatóan pedig a Mesterházy körüli összefogás nem kívánja megadni ezt a "szolgáltatást" a tiltakozóknak. Ennek oka lehet, hogy ők is egyetértenek a paksi bővítéssel (simán belefér, 2009-ben is eszerint szavaztak), de az is, hogy tudják: a saját, pl. a Műegyetem rakpartok október 23-án mozgósított híveiken kívül olyan nagyon más most nem (most sem) menne ki mellettük tüntetni. A Milla néhány október 23-i vagy március 15-i tömegének érdemi része már biztos nem. Az összefogás lehet sikeresnek tűnő a választási rendszer szempontjából (erre azért térjünk vissza áprilisban), de bizony kérdéses hatásfokú a politikailag bizonytalan, de a kormány egyes intézkedéseit elutasító választók megszólításában, akár annak demonstrálásában, hogy ők nincsenek egyedül.


A kapcsolódó konteót már csak félve, és hangsúlyozott fenntartásokkal merem leírni. Bár jómagam nem gondolom ezt, de a gondolat kétségkívül felmerül, hogy a baloldali "2010 reloaded" bejelentését nem épp azért időzítették keddre, hogy tompítsák a paksi hír élét, megszerezve a hírek fontosságát a várható hatás helyett a várható érdeklődés szerint rangsoroló média fő figyelmét?


Az atomellenesek és a döntés módját ellenzők már csak az LMP-re figyelhetnek. A párt eddig nem igazán tudta áttörni a 300 fős álomhatárt a saját szervezésű tüntetések esetén, de épp ezért az esetleges újabb alacsony létszám már nem negatív hír, hanem semmilyen. Ám csak egyszer kell sikerüljön.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Sunday, September 1, 2013

Kötelező napközi: benyeljük ezt is?

A közoktatási törvény módosításai ismertek voltak eddig is - a gyakorlatban azonban sok százezer iskolás és szüleik most, az új iskolaév kezdetével ismerkednek meg a friss rendelkezésekkel. Nem fogok a törvény által előírt változások mindegyikével foglalkozni, kizárólag a 16 óráig kötelező bentlét, gyakorlatilag a kötelező napközi intézményével és annak fogadtatásával. Meg az ellenzék töketlenségével, már elnézést.


Az, hogy a tanulóknak reggel 8-tól délután 4-ig, tehát teljes napi 8 órában az iskolában kell tartózkodniuk, bizony sok évfolyam számára újdonság. Én ugyan jó 35 éve koptattam az általános iskola padjait, akkor az első évfolyamokban ez emlékeim szerint kötelező és természetes volt, de máig emlékszem, amikor ötödik végén szüleim úgy döntöttek, hogy az utolsó óra után nem kell bent maradnom, hazajöhetek, foglalkozhatok a leckével, vagy bármi mással, ami az eszembe jut, az micsoda felszabadult érzést adott. Aki bent maradt, foglalkozhatott a leckével Károly bá napközis foglalkozása alatt, vagy lementünk a játszótérre - érdemi tanulás csak otthon jöhetett szóba. Tartok tőle, hogy ez most is így lesz. Amennyiben az iskolák rendszerszerűen azt várják el, hogy a házi feladatok a 16 órás hazamenetel után, otthon készüljenek el, az bizony még - meglepő módon - az emberi jogok nyilatkozatát is sérti, és tényleg miért várnánk el egy gyerektől napi 8 óránál több irányított tevékenységet, ha felnőttkorban is ezt tekintjük irányadónak?


brick_in_the_wall.jpg


Mondom, a problémával több százezer, esetleg millió iskolás és szülő most szembesül a gyakorlatban. Egy részük számára ez nem egyszerűen durva beleszólás a mindennapok megszokott családi rendjébe, hanem nyilván vannak, akik ezt gyermekükre nézve károsnak tartják. Egy szülő számára pedig kevés olyan dolog van, ami az ilyesminél felháborítóbb. Ismerőseim körében látom a visszafojtott indulatot, de nem látom azt a csatornát, ahol ez megfogalmazódhatna. Ahol elmondhatnánk, jó (illetve nem jó, de most hagyjuk), mutyiztatok a földdel, a trafikokkal, a takarékokkal, közgépeztek, de EZT NEM!


Amin főként csodálkozom, az az ellenzék teljes érdektelensége a kérdésben. Az MSZP és az E2014 láthatóan még egy ideig egymás ledarálásán dolgoznak, ilyesmire valahogy nem marad figyelem és energia - súlyos intő jel mindazoknak, akik azon töprengenek, hogy esetleg rájuk szavazzanak. Az LMP annyira beleszeretett a frissen megtalált - és nem is helyteleníthető - határontúli érdeklődésébe, hogy csak Verespatak és más semmi.


Ki fogja azt mondani nekünk, szülőknek, hogy aki a kötelező napközit nem szeretné, az ezen és ezen a napon, itt és itt nyilváníthatja véleményét tüntetésen? Hogy itt írja alá a népszavazási ívet? Nem azért mondom ezt, mert a szociknak vagy Bajnaiéknak hívei lennénk (nem vagyunk azok), de hát egy demokráciában az ellenzéki pártok valók erre. Márpedig ha ellenzékben sem csinálják a dolgukat, miért várnánk mást kormányon?


Ébredjetek már fel!


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Tuesday, March 26, 2013

Dezodoros összefogás

A patikamérlegelés alapján úgy néz ki, győzhet az ellenzék. Legalábbis ez derül ki Karácsony Gergely elemzéséből, már ha persze elfogadjuk logikáját. Semmi esetre sem szeretném, ha úgy tűnne, hogy nem tisztelem a „tudományos” mérlegelés erőfeszítéseit. A választási logika elemzése mindig érdekfeszítő tud lenni, még akkor is, ha végül nem jön be. Konkrét esetünkben még azt sem lehet mondani, hogy a felvázolt logika alapja ne lenne igaz. Nagyon úgy néz ki, hogy a Fidesz legyőzéséhez elkerülhetetlen az „egységes ellenzéki fellépés”, és ami fontos, hogy az „egy blokkhoz tartozó szavazók meglepő fegyelmezettséggel szavaznak át a másik párt jelöltjeire”. Nosza rajta, induljon a szavazatmaximalizálás.


Kampány van. Mindenki elemzi az időközi eredményeket, még abban is megállapodnak, hogy egy időközinek nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani, na de mégis… és már szállnak is az érvek. Az ellenzéki főbika szerepe még nincs eldöntve, a mocorgás neszei egyre erőteljesebbek. Körvonalazódik, hogy az Együttműködők az ősznek már úgy mennének neki, hogy egyértelmű viszonyok legyenek. No de lehet-e úgy működő és életképes együttműködést létrehozni, hogy közben, ha a leendő szobatársamat látom, minduntalan befogom az orrom és fintorgok? Büdös, de hát ez van. Korszakváltás. Erős dezodorral menni fog.



Ha igaza van az elemzésnek, akkor legkésőbb jövő ilyenkor már letisztult pártversenyt látunk. A Kormány a jobb sarokban, az Ellenzék balban, a többiek a mellékutcában hőbörögnek, de ők nem számítanak. A Blokkok mobilizálási maximumuk csúcsán dübörögnek.  Jönnek sorra az aduászok, „a „klasszik” baloldali pozícióhoz képest középen” álló jelöltek. A pártot választani nem tudó tömeg cserzett tenyere ekkor önmaga homlokán csattan. Még szerencse, hogy erős az a dezodor. 


Így lesz? Elég, hogy Bajnai idején 26 forint volt a tojás? Egy kis arculatrenoválás, Szanyi kapitány középsőujjára apró bábot húzunk? Ebből korszakváltás lesz? Ebből lesz a korszakváltás? Egy blokkhoz tartozunk! - szenvtelenül… Ilyen egyszerű? Csak a jelzőink lennének mások? Ennyi kell a győzelemhez?


A Győzedelmes Ellenzék leül kormányt alakítani, korszakváltó kormányt. A jövőbe látó szem pislant egy nagyot...


Vagy a bizonytalanok maradnak, ahol vannak.


 


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Thursday, October 11, 2012

LMP végveszélyben?

Nem az ő hetük ez. Kiszorítják őket a "harmadik erő" még csak vizionált pozíciójából, prominens képviselőjük elkövet egy ki nem kényszerített szarvashibát Chávezzel, és kijönnek egy, Matolcsyt is leköröző tündérmesével gazdaság-ügyben. Lehet - bár még korántsem biztos - hogy a Fidesz lefelé spirálba került, de nekik még van honnan esni, lehet korrigálni. Az eddig is az észrevehetőségi határon álló LMP ezt a luxust nem engedhetné meg magának.


Bajnai és a Milla bejelentése, hogy a volt miniszterelnök az immár egyesületté szerveződő csoport október 23-i tüntetésén mond beszédet és lép vissza ezzel a hazai politikai életbe, pont az LMP-t hozza gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe. A párt elképzelése, hogy Orbánt úgy kell leváltani, hogy ez ne vezessen a szocik visszatéréséhez - most egy pillanatra ne menjünk bele abba, hogy ez a számunkra is szimpatikus elképzelés reális-e - úgy körvonalazódott eddig, hogy a bizonytalan bázisú, és a politikában ismeretlenségük és szervezetlenségük miatt eddig gyakorlatilag súlytalan rendszerkritikus szervezetekkel, elsősorban pont a Millával, esetleg a 4K-val lépjenek szövetségre. Kicsik a kicsikkel, ez önmagában is elég illuzórikus elképzelésnek tűnt. Ezután Schiffer András, a párt pillanatnyilag is egyik legerősebb arca kijelentette, hogy na Bajnaival aztán nem, őt is az elutasítandó szocik közé sorolva. Erre most Bajnai - aki valószínűleg önmagában komolyabb tájékozódási pont az ellenzékben, mint az LMP, a Milla és a 4K együtt - épp a Millával látszik összefogni. És ha az is erősen kérdéses, hogy egy erő vagy csoport megél-e a Fidesz és az MSZP között, akkor az viszont biztos, hogy kettő nem. És ki bukhat itt nagyobbat?


Ez már önmagában elég kellemetlen, de legalább az LMP eddigi arculatát folytatja. Erre jön Scheiring Gábor, az LMP parlamenti képviselője, és leírja a blogján, hogy Venezuela nem túl jogállami módszereket alkalmazó elnöke mekkora faszagyerek és micsoda modell a dél-amerikai baloldalon, amely így akár alternatívája is lehetne a korrupt hazai jobb- és baloldalnak. Na azt hiszem, ezt hívják ki nem kényszerített hibának. A részletes bírálatba nem megyek bele, megtette azt a HVG publicistája (érdemes elolvasni, nagyon jó!), elég legyen itt annyi, hogy felveti egy egalitáriánus, kőkeményen szocialista párt világképét.


lmp_gabika.jpg


Ezután ma bejelentik a költségvetési elképzeléseiket. "Igazságosabb adórendszert" - írják, meg "3 kulcsos progresszív jövedelemadót". Ami ugyan nincs az anyagban, de 4 milliós éves jövedelem felett 45%-os SZJA-t vezetnének be. Mondom, kőkeményen szocialista program. Az pedig, hogy ez a tervezet a szokásos módon tele van a "zöld" és "öko" jelzőkkel, amelyeknek a valóságra vetítése feltehetően amúgy matolcsysan, vagyis ki tudja hogyan történne, már meg sem lep.


Értem én, mindig is értettem, hogy ők váltópárt akartak lenni. Meg is írtuk, hogy talán még az év elején nem lett volna teljesen esélytelen a dolog - ehhez azonban például elnököt kellett volna választaniuk, és inkább a csalódott, Fideszből kiábrándult, de az LMP vonalától feltehetően valamelyest jobbra álló szavazók megnyerésére koncentrálni, esetleg Ángyánt a csapathoz hívni. Ezekből szinte semmi nem történt. Most a csalódottakat majd elviszi Bajnai, ha ő nem tudja, akkor az MSZP, ha nem lesznek elegen, akkor marad Orbán. De az LMP innen nem tudom, hogy áll fel. Chávezzel meg 45%-os SZJA-val biztosan nem fog.


Kár.


Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Monday, October 1, 2012

Offenzívát!

Érzi a Fidesz is, hogy megint szembemegy a közhangulattal: a családon belüli erőszak büntetésének vitája után a választási előregisztráció vitáját is éjjelre tették a heti parlamenti napirendben. Sir Robin csettintene: így kell ezt csinálni!

80%-os vélemény ellenében azonban ez nem egyszerűen kockázatos: ez nem működik. Ahogy a múlt héten írtuk, a labda az ellenzék térfelén van: ha sikerül ráébresztenie a masszív többséget alkotó ellenzőket, hogy valóban többségben vannak, akkor lehet éjszakára tenni, lehet szóvinni, írhat a kormánypárti sajtó amit akar, ott vagy a visszakozás van, vagy a nagyon súlyos politikai ár.

A múlt hetiek után még egyet várok az ellenzéktől: offenzív fellépést. Politikai győzelemhez két dolog elengedhetetlen: hiteles jövőkép, program, és olyan fellépés, ami azt sejteti, hogy hirdetője képes is a megvalósítására. Ehhez pedig át kell venni a kezdeményezést! Amíg a hírek arról és csak arról szólnak, hogy a kormány meg a Fidesz így meg úgy dönt, az ellenzék pedig sajtótájékoztat és tiltakozik, addig lassan nullára amortizálhatja magát a vezetés, csak a bizonytalanok tábora nő. Aki elhiszi magáról, hogy győz, arról a többiek is könnyebben elhiszik.




Ezért jó gondolat az LMP népszavazási kezdeményezése a regisztráció ügyében, amit tovább lehetne vinni bármilyen további alkotmánymódosítás ügyére is: végül is pont a Fidesz mondta az új alaptörvényt "ércnél maradandóbbnak", aztán valakinek ötlete támad reggeli zuhanyozás közben és már módosítgatunk? De a lényeg, hogy meg kell találni a tiltakozásnak azt a formáját, amelyben az állítólagos 80%-os ellenző tömeg is résztvevőnek érezheti magát. A Fidesz megoldotta ezt 2008-ban, azt LMP a tavaszi népszavazási bohóckodásával kicsit rontotta saját mostani esélyeit, de a helyzet még mindig adott. Az MSZP is megtalálhatja saját önbizalmát Dunaföldvár után. A hadseregben azt mondják: ha bizonytalan vagy, támadj. Ha pedig támogatóid száma a minimumbázison van, mit kockáztatsz vele?

Csak védekezve, csak reagálva nem lehet háborút nyerni. Márpedig aki beszáll a politikai arénába, az nyerni akar, vagy nem? Első lépésként: ugye minden ellenzéki képviselő ott lesz kedd este a Parlamentben?



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Friday, September 28, 2012

Védjük meg a választást!

Kicsit fideszesre sikerült ez a cím, tudom, de hát ez olyan ügy. 78-17: Ennyi a választási regisztráció ellenzőinek és támogatóinak százalékos aránya a HVG által bemutatott szeptember közepi Medián-felmérés alapján. Amint tegnap írtuk, ez a klasszikus 80-20-as ügy, amikor a társadalom véleménye gyakorlatilag egységes, illetve a regisztrációt illetően egységesen elutasító. Ami számomra meglepő, hogy eddig a média és az ellenzéki mozgalmak ezt az adatot mintha nem kezelnék értékén. Pedig könnyen lehet, hogy ezzel megvan a fogás a Fideszen.


Bár augusztus végén még volt némi bizonytalanság a kormánypárt frakciójában, a sárvári frakcióülésről már úgy jöttek haza szeptember elején, hogy ez lesz a frankó, majd Lázár úr tolja egyéni indítványban a javaslatot, és az milyen szép lesz. Pedig még a Nézőpont Intézet is azt hozta ki augusztus közepén, hogy a regisztráció intézményét a megkérdezettek 70%-a utasítja el - mégis belementek. Olyan már korábban is volt, hogy valamilyen kérdésben nem tűnt egységesnek a fideszes álláspont, majd az összetartás összefogást hozott - de emlékeim szerint még soha nem olyan ügyben, amely ekkora elutasítással találkozna a társadalomban.

Az ellenzéki pártok a kötelező körökön túl nem igazán léptek: az MSZP-nek nem tetszik, a DK éhségsztrájkol, az LMP tiltakozása mellett egy prominensük a blogján szedi darabokra a kormánypárti javaslatot és indoklását - és közben folytatják a "ki kivel nem" országos népi játékot. Amikor csütörtökön nyilvánosságra került a fenti "80-20", nem láttam rá reakciókat. A médiában sem sokat. Mintha Janics Natasa ügye, az X-faktor részletei vagy Mága Zoltán nemvitézsége fontosabb lenne. Pedig nem. Ekkora aknát még nem tolt maga alá a Fidesz, tulajdonképp önszántából.

Kedves ellenzéki pártok és mozgalmak! Vegyétek észre a magas labdát! Semmi más feladatotok nincs, mint ráébreszteni a 80%-ot hogy ő a 80% ! Népszerű, könnyen magyarázható, amolyan fideszes módra indokolható ügy: "Védjük meg a választásokat!". Pláne amíg a túloldal Kubatovot és Selmeczit is vitába küldi, addig ez sétagalopp. Tudom, hogy a Fidesz nap mint nap ad muníciót, új témát a vitához, tiltakozáshoz, de ne hagyjátok magatokat eltéríteni: ennél nagyobb véleményegység semmilyen más ügyben nem valószínű, miközben a regisztrációnál és az átlátható választások dolgánál nincs ma fontosabb: első helyen csak erről beszéljetek!

A Fidesz 2 éve azzal foglalkozik, hogy mindig kiemel egy adott kisebbséget (rendvédelmisek, magánnyugdíjpénztári tagok, rokkantnyugdíjasok), és elveszi valamely jogát. Belefásultunk már, azt gondoljuk, hogy úgysem tiltakozunk elegen. De ez most más, ez most tényleg "lehet más" :-) Csak annyi a feladat, hogy rájöjjünk: most az ellenzők vannak többen, sokkal.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Friday, September 21, 2012

A magyar Olajfa vége?

Nem mintha lett volna, de az elmúlt napok fejleményei eldönteni látszanak: nem lesz klasszikus értelemben vett össz-baloldali összefogás Orbán ellen. Az MSZP nyilvánosságra került stratégiai számvetése eleve a Fidesz-MSZP kétosztatú politika fenntartását jelölte meg célként, ez viszont a lehetséges partnerek többsége számára elfogadhatlan és vállalhatatlan. Nem mellékesen elég sok választó van úgy vele, hogy Orbánt nem, de azért a szocikat sem.

Eztán a Szolidaritás a bejárotottnak tekintett október 23-i délutáni ellenzéki tüntetés mellé alternatív felvonulást hirdetett az Operához. Klasszikus rászervezés, nyilvánvaló elkülönülési szándékkal. A szocialisták és a DK mintha a Szoli felé hajlana ebben. Ez, ha tényleg így van, rendesen letisztázza a képet: van a Fidesz és támogatóik, van a Szolidaritás-MSZP-DK csoport, lényegében a klasszikus baloldal, és a harmadik csoport (nevezzük Millásoknak, talán az LMP-vel), akiknek egyik sem jön be. Akiknek konkrétan az ő váltógazdálkodásuk eredményeivel van bajuk.


A fenti két dolog után a szoci táborból küldött fogjunkmárösszepatásorbánellen üzenetek őszinteségét és relevanciáját a nullához közelítőnek vehetjük.

Ebben a felállásban különös jelentősége van a Milla-tüntetés üzenetének és szónokainak. Már tavasszal megírtuk, hogy a politika tagadása itt már kevés, politikusokat kell állítani, programot kell hirdetni. Utóbbit már meg is ígérték. Ha ennek olyan személyiségek adnak majd hangot, akikért és mondandójukért magukért is odamennénk, az nagyon érdekes fejlemény lehet. Említettünk itt a blogon olyanokat, akikért bizony akár. Sok múlik rajtuk, a szervezőkön, és az értük-velük összefogó politikai csoportokon. A politikai árvák nevében hadd reménykedjem ebben.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Monday, September 17, 2012

Szoci stratégia: de ki fog itt gólt lőni?

A Fent és Lent blog jót gurított: nyilvánosságra hozták az MSZP 2012-2014-es választási stratégiáját, pontosabban a szocialisták politikai önpozicionálását elemző tanulmányt. Érdekes az egész, és érdekes minden olyan pont, amelyet a FentÉsLent kiemel, de a mostani posztban hadd koncentráljunk kettőre: hogyan képzelik a szocialisták viszonyukat progresszióhoz és populizmushoz, illetve hová pozícionálnák magukat a hazai pártrendszerben. És hát a lényeg, hogy mi, illetve ki lesz ebből 2014-ben?

Az MSZP hosszú-hosszú ideig úgy szerette magát meghatározni, mint az európai haladás, a "progresszió" (itt kérek elnézést a ProgBlogtól, nincs közük a szocikhoz - sem) hazai letéteményesét, amely a széljobbal is kokettáló, mucsai Fidesz, meg populista Orbán ellen küzd. Na, ezzel most elkezdenek leszámolni. "Az MSZP-nek újra kell definiálnia viszonyát  a megszorításokhoz és a populizmushoz. Pusztán azért, mert egy ígéret népszerű, az MSZP-nek nem kell elleneznie", meg "semmilyen olyan lépés nem támogatható, s főleg nem kezdeményezhető, ami a nyugdíjasokat a legkisebb mértékben is hátrányosan érintené" és "az  MSZP nem állhat elő semmilyen megszorító programmal" Láttunk olyan pártot, amely a legdurvább megszorításait is ezzel próbálja eladni mostanában? Szép kis műsor lesz, amikor ők ezen a pályán fognak versenyezni.

"Az MSZP számára minél inkább kétosztatú a politikai verseny, annál jobb. A választók továbbra is képesek és hajlandók Fidesz-MSZP versenyben gondolkodni" - ebből, ahogy a FentÉsLent is írja, az következik, hogy a Jobbik akármilyen vad dolgára sem szabad reagálni. Nincs kényelmes antifasiszta attitűd, erre a pályára akkor sem szabad többé rámenni, ha a tagság szereti és bármikor utcára is megy érte, hiszen nem a Jobbik az ellenfél hanem a Fidesz. Az LMP-ről meg éppenséggel tudomást sem szabad venni. Persze ezt meg kéne mondani a baráti blogoknak is, hogy a Marcia su Veszprém nem téma, nem is kell azzá tenni.

A kérdés ezek után, hogy ki is lesz az MSZP arca - pláne győzelemre akár halványan is esélyes arca - 2014-ben? Mesterházy? Ugyan kérem, ő olyan színtelen-szagtalan, hogy az már fáj. Ki jut még az emberek eszébe a szocikról? Lendvai, Kiss Péter, Szekeres - ők a stabil emberek, már vagy 15 éve, és? Szanyi kapitány passzolna is az új, populista stílushoz. Ez lenne a nyerő csapat?

Na, azért kérdezem ezt, mert eléggé elterjedt azért az a verzió is, hogy Bajnai - akit valószínűleg többen el tudnának képzelni kihívóként mint Mesterházyt - a szocialista párt infrastruktúráján jöhetne vissza a jelöltségbe. Nem tudom, hogy ezt ő eddig vállalta volna-e, de ha az MSZP Bajnai stílusa ellenében határozza meg magát - és a mostani tervezet pont erről szól! - akkor ez egyik fél részéről sem fog menni.

Mi meg, a politikai árvák, keresgélhetjük tovább azt a jelöltet, csapatot, amely az aktívak, az adófizetők és a vállalkozók érdekeit képviseli a parlamentben - az, hogy ez nem a szocik lesznek, eddig sem volt kérdés, Bajnai azért egy kicsit igen.


Vagy meg kell csinálnunk.


Saturday, March 17, 2012

És mit mondjon Godot, hogy tényleg várjuk?

Tegnapi bejegyzésemben (Bajnai Godot-ra várva?) sürgettem, hogy a civil ellenzéki megmozdulások, de általában a jelenlegi kormányt leváltani igyekvő ellenzék találjon egy olyan arcra, akivel a támogatók azonosíthatják a törekvéseiket. Legalább ilyen fontos azonban, hogy milyen mondandót, programot, jövőképet képviseljenek. A politikai vezető, az ikon kiválasztása is része ennek, hisz már ismert politikusok esetében tudjuk, mire számíthatunk tőlük - de a programhirdetés nem úszható meg akkor sem, ha már lenne ilyen ikon, amilyen most még nincs is.

Megint a 15-i Milla-tüntetéshez kapcsolódom: jó néhány beszéd elhangzott, egy bő órán keresztül. Mégis: nem igazán tudom felidézni, kik beszéltek (ez a tegnap már vázolt probléma), de a még nagyobb baj, hogy nem mondtak semmi újat. Nem volt olyan gondolat, amelyet ne lehetett volna három mondattal előre pontosan kitalálni. Halványan rémlik, hogy volt talán egy diák, hogy jaj de rossz lesz most nekik (mondjuk a leendő diákok esetén ennek van is némi alapja), aztán egy oktató kollégám, hogy ők meg szolidárisak, de aztán ennyi, a többire tényleg nem emlékszem.

És még a Himnuszt is csak az oldalról zavarni igyekvő jobbosok kezdeményezésére énekeltük el, ami azért március 15-én elég gáz.

De - kicsit jobb koreográfiával - ez volt múlt hétvégén a Szolidaritáson is: a kötelező körökön túl nem volt semmi új infó. Persze, nem ezt ígérte a Fidesz. Meg rosszabban érezzük magunkat, meg honfitársaink sok csoportjának érdekeit sértette a kormány, sokszor az idézeteink ellenére is. De mitől, és főleg hogyan lesz jobb nekik, ha bekövetkezik a vágyott kormányváltás? Önmagában attól, hogy más a kormányfő, nem lesz jobb senkinek. Azt is meg kell mondani, mit akar csinálni ez az új kormányfő.

És most jön a lényeg: ha erről nem mond semmit az ellenzék (pl. mert az ötlethiány vagy a megosztottság miatt nem tud), akkor ezek a most sértett és erre hivatkozva felmutatott társadalmi csoportok - jellemzően eltartottakról, inaktívakról van szó! - azt gondolhatják, hogy egy kormányváltás esetén az ő helyzetük jobbítása lenne az első cél. Azt viszont bárki láthatja, hogy még a mostani gazdaságpolitika is deficites, tehát ez nem megy. Nem azt mondom, hogy nem lehetne jobban csinálni, de azt azért meg kéne mondani, hogy ennek hogyan, és nagyjából mikor lesz, lehet olyan eredménye, amelyet a mostani sértettek is érezhetnek. Ebben a helyzetben megint benne van az "A-t mondok és B-t csinálok" helyzet veszélye, és ezt többször nem szabad eljátszani!

Tegnapi bejegyzésemhez érkezett olyan komment, hogy a "baloldalnak" (értelmezésem szerint: az ellenzéknek) be kell látnia, esélye csak akkor van, ha a 2010-es Fidesz-szavazókat is meg tudja szólítani jelöltjével és programjával. Ez kétségtelen. Nem mindegy azonban, milyen a megszólítandó volt fideszes szavazó: 2008-ban a népszavazáson "átállított" nyugdíjas, vagy az adó- és adminisztratív terheket és a Gyurcsány-éra tehetetlenkedését már sokalló aktív dolgozó vagy vállalkozó. Merthogy a 2010-es "kétharmadban" mindkettő benne van! Ez a blog következetesen azt mondja a kezdetektől, hogy az utóbbiaknak kell főleg elmondani, hogy hogyan lesz a dolog elviselhetőbb, számukra kell könnyebbé tenni a munkát, hogy jobban dolgozhassanak a többiekért is.

És ha már tegnap Bajnait említettem, őt olyannak tartom, aki úgy vállalható az ellenzéki spektrum nagy részének, hogy ilyen irányú programhirdetésre képes. És talán a nemzeti ünnepen olyan beszédet mondana, amely az ünnepről, annak mai tanulságairól is szól.

Friday, March 16, 2012

Bajnai Godot-ra várva?

A 15-i napra vonatkozó baljós forgatókönyv, amelyet e blogon is felvetettünk, szerencsére nem vált valóra. Bár a Kossuth téri gyűlésen nyilvánvalóan többen voltak, mint a Milla erzsébethídi összejövetelén, a Két tömeg uralta az ünnepet üzenetet azért sikerült elérni. Arra viszont számos publicisztika felhívja a figyelmet, hogy a Milla és a Szolidaritás által szervezett civil tüntetések, elsősorban új politikai üzenetek hiányában kifulladóban vannak. Nem azt mondom, hogy ne lenne nagyszámú elégedetlen ember hazánkban, azt viszont igen, hogy a kormánypolitika kritikája, ellenzése most, a választási ciklus félidejében már kevés. A kormánypártok felé inkább megértő Nívó blogon teljes joggal vetik fel a kérdést: ki kormányozná jobban az országot, mint Orbán? Erre a - talán most már legfontosabb - kérdésre egyik ellenzéki tüntetés, egyik akció sem adott választ.

Olyan embert keres, illetve kell keresnie az erősen megosztott ellenzéknek, aki egy vonzó alternatív jövőképet vázol Orbán kurzusával szemben.
Ez a jövőkép alakulhat az azt képviselő vezető szuggesztív képességein (emlékezzünk az 1998-as Orbánra!), alapulhat a korábbi teljesítményén is - állásinterjúkon azt kérdeznék: milyen referenciái vannak? Elfogadott és népszerű, de legalábbis jól népszerűsíthető politikus kell tehát. Ráadásul olyan ember kell, aki mind az ellenzéki pártok, mind a párton kívül szerveződő ellenzéki civilek számára elfogadható. Ha szétnézünk, túl sok jelölt nincs. És túl sok ídő sincs a válogatásra.

A civilek nem találtak, nem neveltek ki ilyen vezetőt. Kónya Péter és Árok Kornél egy ideig nem voltak teljesen esélytelenek e versenyben, azonban a Szolidaritáson belüli, nehezen követhető belharcok már azelőtt megszüntették indulási esélyeiket, hogy azok egyáltalán bebizonyosodtak volna. Mesterházy lehet mégoly népszerű az MSZP-n belül, kifelé a tényleg új üzenetek hiánya fájdalmas versenyhátrányt jelent; a 2010 előtti MSZP-re azért a nagy többség még mindig nem lenne kíváncsi kormányon. Az LMP-ből Schiffer már épp elkezdett komolyabb respektet szerezni a nem baloldaliak körében is, amikor hátrébb lépett, és nem nyilvánvaló, hogy kit indíthatna a párt ebben a versenyben. Hacsak Jávor Benedeket nem, de ő azért finoman szólva sem lehetne a jelenlegi miniszterelnök esélyes kihívója, a tegnapi Pilvax közi közönség alapján pláne.

A jövőképet felvázolni képes jelöltek mezőnyét így pillanatnyilag kétfősnek (nagyon halványan esetleg háromfősnek) látom, a referencián azonban egyikük látványosan elbukik. Gyurcsány bármikor képes jövőképet vázolni majdnem bárkinek, ez talán a legnagyobb erőssége, és ebben valószínűleg bárkinél jobb idehaza. De hát ki tudná elfeledni a DK-s szimpatizánsokon kívül, hogy az "A-t ígérem és B-t csinálok" stílust ő emelte ipari szintre hazánkban, a jelenlegi kurzus ezt legfeljebb tökéletesítette - ráadásul, nem csekély mértékben emiatt, a potenciális ellenzéki támogatói bázis nagyobb része számára ő nem vállalható, sokunk körében még az "Orbán kontra Gyurcsány" választásból sem valószínű, hogy ő jönne ki győztesen.

Eséllyel marad Bajnai Gordon, aki messze nem annyira szuggesztív - bár én már hallottam zsúfolt egyetemi előadó-teremben, és kifejezetten jó előadó, de nem tudom, milyen szónok - viszont a tapasztalatai vitathatatlanok, sokan rá tekintenek lehetséges alternatívaként, elsősorban a baloldalon pesti szemszögből sokszor nem eléggé értékelt vidéki honfitársaink körében. A bejelentkezést erre a posztra kulturáltan meg is tette pár hónapja. Párthoz gyakorlatilag nem kötődik, nem valamelyik rivális ellenzéki párt vagy csoport tagja, viszont valószínűleg bármelyikük inkább választaná a 2009-2010-ben megismert kormányzati stílusát a mostani helyett. És figyeljük csak a Nívó szavazását!

(Azt mondtam fentebb, hogy nagyon halványan háromfős is lehet a mezőny. Én a lehetséges jelöltek közt tartanám számon Tétényi Évát, az esztergomi polgármestert is, bár referenciája kizárólag helyi és ismertsége emiatt alacsony. A "fideszes nyomulással dacoló kedves hölgy" arc viszont egy érzelmek alapján dönteni hajlamos országban akár be is jöhet, nagyon jó médiatéma, és félig már fel is van építve. Persze nem tudom, vállalná-e, vagy elég neki a helyi perpatvar kezelése, de megemlíteni minimum meg kell. Hátha.)

De vissza Bajnaihoz: ha jelölt, akkor kinek a jelöltje legyen? Itt juthat még nagyon fontos, mondhatni főszerep a most hanyatlani látszó civil szerveződéseknek. Miközben az ellenzéki pártok, szervezetek egymással is versenyeznek, a jelöltállításnál túl sok egyéni mozgásterük nem lesz. Az viszont gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy a legnagyobbjuk, az MSZP saját jelöltjét a többiek támogatnák. A Milla azonban akár fel is vállalhatja a magyar Olajfa szerepét, elindítva a közös jelöltet. Fél év múlva akkor viszont ezzel kéne próbálkozniuk, nem dr. Dopemannal és az alternatív bohóckodással. Mert most még kiment jópár tízezer ember csak a kormányellenes demonstráció kedvéért, de hátha legközelebb még többen kimennének azért, hogy meghallgassák, milyen jövőképet kínál az ellenzék jelöltje.

Hátha erre többen lennénk kíváncsiak. Hátha többen azok közül is, akiket a Milla tegnap még nem tudott megszólítani. Talán érdemes lenne megpróbálni.
 

- * -* - * -


(A blog indításakor vázolt kétfajta jövőkép közül elvi alapon továbbra is a mérsékelten konzervatív és gondolkodásában - nem önálló értékrendjében! - liberális alternatívát választanám, ha lenne ilyen. De nincs, és fogy az esély meg az idő, hogy legyen. A stílust persze eszerint visszük, de én ma 2012 márciusában a fent leírt forgatókönyvet látom reálisnak.)