Showing posts with label Victor_Ponta. Show all posts
Showing posts with label Victor_Ponta. Show all posts

Sunday, November 16, 2014

Romániának sikerült

Az első részeredmények, és különösen a nagyon magas választói részvétel miatti valószínűségek szerint borult a papírforma Romániában: az elnökválasztás második fordulójában Nagyszeben szász származású polgármestere, Klaus Iohannis maga mögé utasította Victor Ponta miniszterelnököt, aki a híradások szerint már gratulált is ellenfelének.


bukarest.jpg


Várjuk persze ki a hivatalos végeredményt (ez még nem a végleges), ám  olyan nagyon más végeredményt a már a több városban utcára vonult tömegek nem fognak elfogadni. A kormány ugyanis - amelynek ugye Ponta a vezetője - nagyon súlyosan elszámolta magát a külföldi szavazókkal kapcsolatban. Román vendégmunkásból ugyanis sokkal több van, mint magyarból, a választási szabályok se olyan diszkriminatívak, mint a mieink, így aztán ők tízezerszámra rohamozták meg a konzulátusaikat, hogy szavazzanak. Volt olyan hely, ahol több mint kétszer annyian jelentek meg, mint ahány szavazólapot oda sikerült juttatni. Ezen szavazók érdemi része nem tudta leadni voksát román idő szerint 21 óráig, és az első forduló adatai alapján a román diaszpóra (Moldova kivételével) egyértelműen Iohannis-párti. Komoly balhét előz meg Ponta azzal, ha maga gratulál ellenfelének.


Az elmúlt két hétben a hazai sajtó leginkább a választás területi, regionális jellegére koncentrált, hisz Erdély inkább a jobboldali Iohannist, míg a román Ókirályság és két dél-erdélyi megye Pontát emelte pajzsra. Ez azonban félrevisz, és a jelenség magyarázata inkább a klasszikus jobb- és baloldali szerepekben, és az ezekhez kapcsolódó választók lakhelyében van. Iohannis mindig is a munkát tartotta a célkeresztben, és referenciaként rekétasebességgel fejlődő városát tudta felmutatni. Ponta ezzel szemben az inaktívak embere volt, az ő félelmeikre próbált játszani. A foglalkoztatottság pedig Erdélyben - illetve Bukarest környékén - sokkal magasabb, mint a román Ókirályságban.


Ami Romániában végbemegy Iohannis győzelmével, na az valóban egy fülkeforradalom. Arrafelé Bethlen Gábor óta nem győzött Erdély mentalitása a Balkán felett. Persze Iohannisnak sem lehet bármit elhinni, de az, hogy egy Románia-jellegű országban az aktív rétegek képviseletét felvállalva elnökválasztást lehet nyerni, egy nagyon biztató dolog. Talán nekünk is, mert nálunk is valami ilyesmi lehetne a kitörés iránya. Nekünk persze egyelőre nincs Iohannisunk - 1998-ban még volt, de ő aztán mára inkább Pontát csinált magából.


Ami a különösen reményteli, hogy Romániában milyen közösségi élményként élik ezt meg sokan. Menne ez nálunk is? Persze, hétfő este lesz most "közösségi élmény" Budapesten és sok városban - én azt látnám már szívesen, amikor az érdeklődő hazai közönség egy "aktív-párti" program mentén érzi át ezt a katarzist, amit ma Románia.  Kell ez az élmény a következő évekre nekik - és de jó lenne nekünk is


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Tuesday, July 30, 2013

Védhatalom, Erdély, Tőkés, Ponta?

Nagy vihart kavart Romániában Tőkés László kijelentése a tusnádfürdői nyári szabadegyetemen: Magyarország vállaljon "védhatalmi" státust Erdély felett, hasonlóan ahhoz, ahogy Ausztria tette Dél-Tirol esetében. Számos román politikus és elemző bírálta Tőkés javaslatát, majd kedden Victor Ponta kormányfő ennél is tovább ment:



Sajnálom, hogy Romániának nincs olyan elnöke, aki ellátná alkotmányos feladatait, és állást foglalna, amikor Románia területi épségét és függetlenségét éri támadás (...) Tőkés és a többiek kijelentései szerintem nemcsak sértők, hanem a büntető törvénykönyvet is sértik. Talán akad majd valaki – nem mi, mert az igazságszolgáltatás független –, aki utánanéz, hogy miként történhetnek ilyen dolgok egy magára adó európai országban.



Az analógiák, bár több ponton sántítanak, a hasonlóság azért egyértelmű: az első világháború utáni békerendszer mind magyar-román, mind osztrák-olasz viszonylatban is az etnikai határokon jóval túlterjedő módon juttatott területeket a győzteseknek, nagy létszámú osztrák-német kisebbséget hagyva Észak-Olaszországban és magyart Erdélyben. Az is hasonló a két esetben, hogy a teljes átcsatolt területen az olaszok illetve a románok többséget alkottak, de az elcsatolt területek egy-egy része szín-német illetve szín-magyar volt és nagyrészt maradt is: az osztrák-németek Dél-Tirolban (vigyázat: ez a "történelmi" Dél-Tirolnak csak az északi része), a magyarok pedig a Székelyföldön és a határ menti sáv északi részén élnek többségben. Itt sajnos véget is ér a hasonlóság, de a dél-tiroli megoldásokat és tanulságokat megszívlelhetnénk magyar és főleg román viszonylatban is.


Ausztria nem egyoldalúan vállalt védhatalmi státust (az angol szakirodalomban "kin state" = "rokon állam" néven is említik ezt), hanem az 1946-os Gruber - De Gasperi (osztrák-olasz) megállapodás részeként. A megállapodás pontjainak konkrét jogi keretbe öntése több mint fél évszázadot vett igénybe, terrorista tevékenységgel, ENSZ-hez és döntőbírósághoz fordulással, tárgyalásokkal, és több, egymásra épülő kiegészítéssel. Az önmagában is érdekes sztoriról például itt lehet angol nyelven olvasni. Azt azonban az egymást követő osztrák-olasz megállapodások egymás után megismétlik, hogy az olasz-osztrák határt véglegesnek tekintik, az autonómia megadása pedig olasz belügy, bár gyakorlatilag megvonhatatlanná teszik azt.


Én a mostani disputában két dolgot nem értek. Ha a dél-tiroli példára hivatkozunk, akkor Magyarország esetleges "védhatalmi" státusza csak a magyar többségű tömbre, a mai gyakorlatban a Székelyföldre lenne vonatkoztatható. Sokkal érdekesebb viszont, hogy - tekintve hogy a Tőkés által hivatkozott dél-tiroli megállapodásrendszer elismeri az államhatárokat - miért gondolja Ponta, hogy bárki Románia függetlenségét és területi épségét veszélyeztetné ezzel? Miért emleget büntetőjogi felelősséget? Pláne, hogy ne lenne Európában elfogadott megoldás ez? Kétségtelen, hogy az olaszok sem önszántukból állapodtak meg Ausztriával, hanem a II. világháború végén a szövetséges hatalmak nyomására - mára azonban a dél-tiroli autonómia Olaszország-szerte elfogadottá, mondhatni természetessé vált.


Egy dologban korlátozná a dolog "Románia függetlenségét": nem asszimilálhatná kedvére a magyar kisebbséget. Ez tényleg fáj nekik? Akkor még tényleg ezt akarják?


szekelymatrica.jpg


A lényeg pont az, hogy Dél-Tirolban a volt vesztes Ausztria elfogadta véglegesnek az államhatárt, Olaszország viszont lemondott az átcsatolt osztrák-német népesség asszimilációjáról. Ezt a kompromisszumot ajánlja Tőkés, a napi gyakorlatban pedig ennek különös jelentőséget ad Románia belső közigazgatási átszervezésének folyamata, amelyben bizony fennáll a veszély, hogy a Székelyföld nemcsak hogy nem lesz önálló régió, de akár szét is szabhatják. Egy ilyen kompromisszum viszont hosszabb távon bizony szükséges - ha nem is feltétlenül elégséges - a magyar-román együttéléshez.


És figyelembe véve a román és magyar (meg vegyük még ide a bolgárt és szerbet is) demográfiai hanyatlást meg a törökök népességi dinamikáját, egy ilyen megegyezésnek - gyakorlatilag a székely autonómiáról való megállapodásnak - történelmi skálán bizony nagyon is ideje lenne. Tőkés javaslatát - kicsit pontosítva, a dél-tiroli modell alkalmazására vonatkoztatva - inkább egy kompromisszumos megállapodásra kinyújtott kéznek kéne felfogni Bukarestben.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Thursday, August 2, 2012

Orbán és a román politika - miért is ne?

A hajmeresztő tempójú román belpolitikai nyárnak talán az eddigi csúcspontja volt a hétvégi népszavazás: ezen a nép távolmaradásával úgy döntött, nem erősíti meg az államfő leváltását, Basescu maradhat.

Arányszámokban kifejezve nem sokon múlt: a jogosultak kicsit több mint 46%-a ment szavazni, és a résztvevők túlnyomó többsége támogatta az államfő leváltását. Az 50%+1-es érvényességi küszöb miatt viszont a kezdeményezés elbukott, az államelnök leváltása nem sikerült - tegyük hozzá, abszolút számokban a "hibádzó" 4% azért nem kevés.

Még folyt a szavazás, a leváltást kezdeményező Victor Ponta román miniszterelnök már azt nyilatkozta: a Tusnádfürdőn véleményt nyilvánító Orbán Viktor beavatkozott a román belpolitikába, amikor gyakorlatilag azt ajánlotta az erdélyi magyaroknak, hogy maradjanak otthon, ne szavazzanak. A szavazás során a magyarság részvétele valóban kiugróan alacsony volt: a Székelyföldön 15% körül alakult. Ponta érvelése nyilván arra utal, hogy ha a magyar megyék részvételi aránya hasonló lett volna a románokéhoz, talán meg is lehetett volna az érvényesség.

Az MSZP elnöke, Mesterházy Attila pedig, számomra nehezen érthető módon, Ponta érveit visszhangozta:



A miniszterelnök kijelentése nem értékelhető másként, mint a román belpolitikába való nyílt beavatkozás. Orbán Viktor nem tűri, hogy bárki beleszóljon politikájába és kritikát mondjon róla, miközben ő gátlástalanul megteszi ennek az ellenkezőjét. Ez az a kettős mérce, ami jellemzi az ő és pártja politikáját. Vizet prédikál és bort iszik. Orbán Viktor súlyos hibát vétett, aminek kárát az erdélyi magyarság látja, a következményeket ők szenvedik el.



Pontát még csak értem, Mesterházyt - és az őt, a múltkor kritizált jobboldalhoz hasonlóan egységben követő baloldali  kommentelőket - már kevésbé, a válasz azonban közös felvetésükre nyilvánvaló. A magyarság kicsit több mint egytizede Romániában él. Ha közjogilag talán nem is, morálisan mégis fontos lehet számukra az anyaország választott vezetőjének a véleménye. A román politikusok is többször nyilvánítottak véleményt egy független, bár kétmillió román nemzetiségű polgárral bíró állam, Moldova ügyeiben. Nem is tartom véletlennek, hogy tudtommal semmilyen hivatalos külügyi lépés nem követte Ponta kiakadását román részről: ők is tudják, hogy ez benne van a pakliban. Kicsit durvábban fogalmazva: akinek odaát nem tetszik, hogy Románia majd' másfél millió polgára magyarként gondolkodik, kezdeményezzen tárgyalásokat a határmódosításról, nem fogunk elugrani előle. Mesterházy utolsó fenti idézett mondatát pedig végképp nem értem: az a veszély, hogy Ponta "leveri a magyarokon" a mostani kiállást, akkor lett volna reális, ha sikeres a népszavazás. Így inkább az történt, hogy megakasztották az ottani "fülkeforradalmat", ami itthon az MSZP-nek nem igazán sikerül.


Azon meg végképp nincs mit csodálkozni, hogy a Ponta-Basescu meccsben az erdélyi magyarság túlnyomó többsége az utóbbi pártján áll. Bár a székely autonómiát mindig következetesen ellenezte (volt, amikor ezt épp Bálványoson közölte Orbánnal), Basescunak a kisebbséghez fűződő viszonya elfogadható volt. Ehhez képest Ponta alatt meg sem melegedett a kormányfői szék, első lépéseinek egyike volt, hogy megakassza a marosvásárhelyi egyetem magyar orvosi karának megalakulását. És hát nemcsak Orbán, de Basescu is távolmaradásra szólította fel híveit. Itt bicsaklik meg Ponta fent említett esetleges gondolatmenete: az erdélyi magyarság nagyon nem reprezentatív mintája a román társadalomnak, és e kérdésben sem az.

Tippem szerint így az eredmény Orbán nélkül is ez lett volna - mindazonáltal nehezen tehette volna meg Tusnádfürdőn a magyar miniszterelnök, hogy kitérjen e kérdés elől. És hát persze elvileg nem kizárt, hogy lehetne olyan román politikus, akire az ottani magyarság jobban hallgat, mint az erdélyi politikájáért ott is egyébként egyre inkább bírált Orbánra, de pillanatnyilag láthatóan nincs ilyen. Ez van, ez Trianon következménye a románok számára, ezzel együtt kell élniük - vagy elfogadottabb politikust kell találniuk.

És nekünk is, kedves Mesterházy Attila.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához: