Showing posts with label beruházások. Show all posts
Showing posts with label beruházások. Show all posts

Tuesday, January 10, 2017

Olimpia Budapesten: kíméletlen verseny a megosztottságért

Ha csupán sportesemény lenne azon politikai adok-kapok, amit a budapesti olimpia rendezése kapcsán látunk, azt mondhatnánk: "még nézni is szörnyű". De készüljünk fel arra, hogy ennél akár még rosszabb is lehet.


A versenysport - mint nemzeti ügy - a kilencvenes évek óta tulajdonképpen a jobb- és baloldal egyik ütközőpontja - teljesen értelmetlenül. Nem kell ebbe belelátni nagy filozófiát, egyszerűen így alakult. (Nyilván volt régebben olyan balos elmélet, miszerint a sport népszerűsítése nacionalista/fasiszta történelmi hagyományra épül, ezért vészesen kerülni kell a hangsúlyozását - ez azonban nettó butaság volt már akkor is.) Mindenesetre azt látjuk, hogy baloldali gondolkodók igen nagy hányada végtelenül ragaszkodik a "kis ország, kis nemzet, kis sport"-elvhez és rendszerint minden olyan támogatást, beruházást, pályázást ellenez, amely valamilyen sportágazatot - pláne sportintézményt vagy nemzeti ügyet - kíván helyzetbe hozni. Ez az "általánosítás" (mert valójában nem az) még akkor is megállja a helyét, ha egyébként mind a kivételek, mind a racionális gazdasági ellenérvek is megjelennek a rendszerben.


Azt viszont egyszerűen képtelenek belátni, hogy ezzel a protest hozzáállással csak saját magukat hozzák kellemetlen helyzetbe. Sportügyek kapcsán már az első Orbán-kormány (1998-2002) idején is tapasztalható volt a mindennapi életben azon közös (!) szellemi kútmérgezés, ami a társadalom széles rétegeiben komoly indulatokat váltott ki. Rengetegen gondolták komolyan, hogy "az igaz magyar, a nemzeti szívű honpolgár sportpárti; a balos meg arra sem méltó, hogy a himnuszt énekelje". És fordítva: "a fideszes bunkók csak a szotyolaköpködéshez értenek; a sport csak egy hobbi, finanszírozzák azt maguk a sportolók".


n_olimpia.jpg


Az olimpiarendezés csodálatos alkalom arra, hogy az árkokat még mélyebbre ássuk, miközben az olimpiai eszme éppen ennek ellenkezőjét célozná meg. Csakhogy úgy tűnik, ez nem mindenkit hat meg. A jobboldali politika továbbra sem tesz mást, mint hogy megpróbálja kisajátítani a sportot; lényegében ezért veszi elő újra és újra a legnépszerűbb tömegsportok, élsportok és az olimpia ügyét. A baloldal húzószárnya pedig továbbra is demagóg érvekkel ("stadion kontra lélegeztetőgép"), kárörvendéssel (magyar futball sikertelensége) próbálja folyton megkérdőjelezni annak szükségességét.


Legalább következetesen politizálnak, mondhatnánk. Azonban van itt egy fontos tényező, ami mégis a jobbos stratégia felé billenti el a mérleg nyelvét. Az olimpia ugyanis nem csupán egy beruházás. Nem csupán azzal lehet érvelni mellette, hogy az infrastruktúrafejlesztés katalizátora: hiszen így legalább nem négyes metró tempóban épülnek majd meg - a többségében egyébként később is hasznos - épületek, hidak, utak és egyéb objektumok. Nem pusztán arról van szó, hogy Budapest és Magyarország a világ figyelmének középpontjába kerülhet, aminek komoly felhajtóereje lesz a jövőre tekintettel. És - hogy hozzunk most egy hathatós ellenérvet is - mutogathatnánk Görögországra, illetve az olimpia utáni rossz gazdasági helyzetére, a GDP 9%-ának ráfordítási kockázataira. Mert persze, ezek így mind együtt figyelembe veendőek.


Csakhogy az olimpia - és más jelentős nemzeti ügy - jóval túlmutat egy ország beruházásán. Ezért nem okos dolog ellenezni. Nem jó stratégia szembemenni olyan eszmével, amely mindenütt a világon megmozgatja az embereket, amely szabályosan lázba hoz százmilliókat. A baloldali politikusoknak és felkent civileknek meg kellene fontolniuk mindezt. Főleg ennyi év után. (Ha más nem, példát vehetnének az egykori MSZP-elnök bűnbánó gesztusáról, amit a határon túli magyarok felé tett.)


És félreértés ne essék: olimpiát rendezni nem olyan, mint az oroszokkal gyorsan, suttyomban lepaktálni Paks2-ért. Ettől még természetesen lehet róla népszavazni, csak nem biztos, hogy érdemes. (Megjegyzés: eddig nem is lehetett, de ez nem azt jelenti, hogy nem lehet újra megpróbálni.)


Az ellenzéknek és támogatóiknak tehát érdemes volna feladni ezt frontot és koncentrálni olyan ügyekre, ahol a társadalom is nagyobb támogatást, hátszelet tud adni. Paks2 ilyen lehetett volna, mégsem éltek a lehetőséggel. Ahogyan ezer más ügyben sem. Vagyis, mindezek után olimpia-ellenes mozgalmat szervezni nem túl jó lépés. Mert nagyon vissza fog ütni. Ha csak nem a megosztottság a cél továbbra is.

Friday, December 14, 2012

A neokommunizmus győzelme a távközlési vállalatok felett

Az orbáni neokommunizmus már eddig is számtalan területen kényszerítette térdre a vállalkozásokat, a távközlési rendszerek akadozásáról szóló hírdömping azonban új minőséget jelez ebben a folyamatban. A KARD blogon már korábban is foglalkoztunk a szánalmasan alacsony magyarországi beruházási rátával. Tényként elfogadható, hogy a beruházások immáron olyan alacsony szintre estek hazánkban, ami nem hogy a fejlesztésekre, de bizonyos esetekben a karbantartási munkálatok elvégzésére sem elegendő. Ennek egyenes következményei lesznek az ellátási zavarok a közmű-szolgáltatásban. 


Az elmúlt napokban több olyan rendszerleállás is volt a hazai telefon- és internet-szolgáltatóknál, ami világosan jelzi, hogy az első fecskék már megjelentek az égen. Pénteken megakadt a T-Home email-szolgáltatása majd pedig órákig akadozott az Invitel rendszere is. A különböző közösségi csatornákon egész nap felháborodott hozzászólásokban szidták a felhasználók a szolgáltatókat. Ezek azonban profitorientált vállalkozások, amelyek normál piaci környezetben a bevételeikből hajtják végre a karbantartásokat és a fejlesztéseket. Nem gondoljuk, hogy ezek a cégek szentek volnának, azt viszont igen, hogy a működésük szempontjából sok ilyen hibát és leállást nem engedhetnek meg maguknak, pláne nem szándékosan. A közműszolgáltatók ellen folytatott kormányzati hadjárat immáron sikeresnek tekinthető abból a szempontból, hogy ezek a cégek (is) úgy tűnik, most már a túlélésre játszanak, a kormányzati elvonások és adóterhelések miatt a költségeiket minimálisra fogják vissza, fejleszteni nem fejlesztenek, beruházást és karbantartást pedig csak akkor végeznek amikor az már elengedhetetlenül szükséges. Ez viszont egyértelműen növeli a hibák lehetséges számát. A jövőben egyre több leállásra kell számítanunk. 


Ez a fajta kormánypolitika persze nem csak ebben nyilvánul meg, hanem olyan közvetlen károkat is okoz Magyarországnak amit már nehezebb kimagyarázni. Ilyen bizonytalan üzleti környezetbe ugyanis nem fog beruházni semmilyen normális cég sem. Ennek tükrében egyáltalán nem meglepő, hogy Magyarország helyett Romániát választja a Vodafone az új szoftverfejlesztő központjának építésére. Ez vajon hány minőségi munkahelyet és mekkora adóbevétel-kiesést jelent?


A helyzet tragikomédiáját jelzi, hogy az EU által évekkel korábban idelapátolt pénzek és az általuk megvalósult telekommunikációs beruházások is a kormányzati "stratégia" áldozatává válnak. A közműadó-terhek és a vezetékdíj miatt a kisebb településeken egyszerűen nem éri meg ezeket a hálózatokat fenntartani, pedig részben EU-s forrásokból hozták őket létre, most pedig ezeket egész egyszerűen lebontják vagy hagyják ott megrohadni. Végső esetben a hálózatokat átvehetik az önkormányzatok - és valószínűleg át is fogják venni, hogy mentsék a menthetőt - hogy ezáltal mentesüljenek az adóterhelés alól. Na de kérem, ez vajon megállja majd a helyét egy EU versenybírósági vizsgálattal szemben? Milyen ország az ahol az állami entitások adó- és ezáltal versenyelőnyt élveznek a piaci cégekkel szemben? Kommunista.


Végül pedig óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy vajon nem szándékos rombolás zajlik-e a telekommunikációban? Vajon nem kormányzati cél-e a digitális írástudatlanság fenntartása és az információáramlás lassítása az országban? A mindenki által elérhető közmédiumok már régóta csak a kormánypropaganda szócsövei. A szabad internet ebbe csak belezavar, nem?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről