Showing posts with label kereszténység. Show all posts
Showing posts with label kereszténység. Show all posts

Monday, December 12, 2016

Oktatásügy: nem PISA, hanem Róma az irány

A legutóbbi PISA-jelentés a kormány számára nemhogy sokkoló nem lehetett, de épp ellenkezőleg: elvárt eredmény, az elmúlt hat esztendő sikerének visszaigazolása. És ne a népbutítási célokra gondoljunk most elsősorban.


Természetesen ismerjük ezt az oldalát is a dolognak: lezülleszteni az oktatást, drasztikusan visszanyesni a komplexebb folyamatokat átlátó és politikailag is aktívabb rétegeket. Igen, az elmúlt 6 év oktatáspolitikája mintegy takitikai csapássorozat volt, ahol már annyi pusztítás és lőtt seb bizonyítja, hogy a cél a "márpedig összeszerelő üzem leszünk és más semmi" lesz, hogy ezt már tényleg nem lehet kidumálni.


De van itt valami más is, amit látnunk kell. Nem értelmetlen pusztításról van szó csupán. A Fidesz-KDNP-hadtest ugyanis nem megsemmisíteni kívánja a teljes oktatási rendszert, hanem taktikai csapásokat mér rá a kijelölt pontokon, hogy aztán olyan elemeket építsen be, amelyek hosszú távon szolgálják érdekeit. Nem iskolabezárás vagy leépítés a cél, hanem új elvek és új gondolkodásmód helyzetbe hozása.


Miért? Azért, mert haszonelvűen gondolkodik. Ha "csak" javítja az oktatás színvonalát, az nem feltétlenül jövedelmező üzlet számára. (Bár ezzel az álláspontjával tudnánk vitatkozni.) Ha viszont az egyébként régóta barát/szövetséges egyházak kezére tud játszani minél több közoktatási intézményt, azzal nemcsak gesztust gyakorol feléjük, hanem saját jövőjét építi: értelmiségi/döntéshozó keresztény fiatalokat neveltet, akiknek nem nehéz kitalálni, döntő hányada milyen politikai attitűdökkel rendelkezik majd.


És még valami: amíg az egyház kapujának kulcsa az ő kezében van, addig sem juthat be oda más - így a másik jobboldali konkurenciapárt sem. Hiszen ne feledjük: ők is régóta próbálkoznak azzal, hogy a maguk oldalára állítsák a keresztény egyházi vezetőket, ez azonban eddig csak mérsékelt sikerrel járt.


8609_egyhisk.jpg


Az igazi problémát az iskolák közötti különbségek jelentik. Sokan azt hiszik, hogy a kormány ezt sem ismerte fel. Pedig nagyon is felismerte, csak épp nem úgy kívánja megoldani ezt a problémát, ahogy a (főleg baloldali/liberális) közéleti szereplők követelik. Az iskolák közötti különbséget ugyanis a kormány az egyháziak erősítésével kívánja csökkenteni. Ők azok a beépített új elemek, amelyek az eddigieknél jóval nagyobb erővel terjednek majd szét az oktatási rendszerben (a szülők pedig lassan hozzászoknak és elfogadják, hogy gyermekeiket egyházi intézményekbe kell íratniuk, ha szebb jövőt akarnak nekik - vagy mehetnek külföldre). A siker pedig sorsszerű: hiszen az ilyen intézmények létszámának emelkedése törvényszerűen idézi elő az oktatási színvonal emelkedését. Ahhez pedig lényegében elég néhány jogszabály módosítása: az iskolák önkormányzatoktól való elvételével ugyanis a misszió neheze már le van tudva.


A legtöbben észre sem fogják venni a változást - ahogyan eddig sem. A Fidesznél megtanulták, hogy teljes fejcserés támadást lehet indítani anélkül, hogy komoly ellenállásba ütköznének (lásd: Alkotmánybíróságtól az utolsó közintézményig). Türelmes szoktatással pedig szépen lassan, lépésről lépésre az összes vezető intézmény (vagy akár újak) az egyház kezébe vándorolhat; az pedig tudjuk, hogy kiknek kedvez.

Tuesday, January 17, 2012

Miért büntet Európa?

Ismeretségi körömben egyre terjed egy nézet: Európának, de főleg Amerikának és a Világbanknak az a baja velünk, hogy vissza kívánunk térni a keresztény erkölcs útjára, és ezt a szándékot az új alaptörvényben is rögzítjük. Tényleg erről van szó? Mire szolgálhat ez az érvelés, és milyen veszélye van akkor, ha történetesen nem igaz?

Az Európai Bizottság egy hete megmondta, hogy mivel van baja nálunk. Konkrétan három törvénynek az európai alapjogokkal való ütközését valószínűsítették, és minthogy a "nincs azokkal semmi baj" típusú választól eltérőt máig sem kaptak, ma elindítják a kötelességszegési eljárást. A múlt heti nyilatkozat nyitva hagyja továbbá, hogy esetleg más törvények európai kompatibilitását is megkérdőjelezik.

Kétségtelen, Európa most esik át a ló túloldalára. Az alapjogok sérelme már 2010-ben megvalósult, a visszamenőleges hatályú törvénykezéssel és a magánnyugdíjpénztári tagok jogorvoslat lehetősége nélküli visszazsarolásával. Az Unió oda sem figyelt - gondolom, manyup-ügyben azért arra emlékeztek azért, hogy pont ők nem engedték, hogy a hazai költségvetési egyensúly uniós normák szerinti számításakor a manyup-befizetésekkel csökkenteni lehessen a hiányt. A másikat meg valószínűleg nem tartották elég fontosnak a fellépéshez. Az első komolyabb homlokráncolás a médiatörvény módosítása kapcsán érkezett, de nyilván az EU soros elnökével nagyon nem akartak összeveszni, és mire az elnökség lejárt, "hozzászoktak" a dologhoz. Az év végén azonban átszakadt a gát: olyan ütemben érkeztek az újabb és újabb sarkalatos törvények és utolsó pillanatos alaptörvény-módosítások, hogy hirtelen divattá vált Magyarországgal foglalkozni. Ennek lehetőségét tovább fokozta, hogy hazánk hol deklarálta, hogy IMF-segítségre szorul, hol meg nem, ráadásul végig úgy tettünk, mintha az IMF meg az Unió tenne nekünk szívességet. Válaszul a hitel felvételének feltételeit kezdék egyre inkább törvénymódosításokban meghatározni, ezt tetőzte be (eddig) a Bizottság mai eljárás-indítása. Ahol gyalulnak, ott hull a forgács - a mostani hangulatban pedig simán megpróbálhatnak kihúzatni olyan törvényeket is, amelyek felett pár hónapja szemet hunytak volna.

Azért - mégannyira elfogadom, hogy teljesen hibás gazdaságpolitikát folytatunk majd' két éve - ilyen jellegű alapjogi problémák felmerülhettek volna pl. a felvidéki magyarokat sújtó szlovák nyelvtörvény kapcsán is. Nem merültek fel, valószínűleg azért, mert az Unió csak akkor vállal konfliktust, ha már nagyon muszáj. Emiatt azért némi joggal berzenkedünk.

A kormány kommunikációja, felerősítve a teljesen vezérelt állami médiával és a pártorgánumokkal, elkezdte azt a magyarázatot adni, hogy "hazánkat támadás éri", és egyre inkább megjelenik a kormány maradék, de nem kevés hívének beszélgetéseiben, hogy a fő ok valójában keresztény hitünk következetes megvallása - ezt "nem hagyhatják" Európában, de főleg az Obama-vezette Amerikában és az IMF "idegenszívű" berkeiben. Egyszerű, nem? Ha elég sokan elhisszük, megint lehet alternatív valóságot teremteni. Legalább olyan egyszerű, mint hogy amikor mi kérünk pénzt, akkor a másik fél szeretne valami biztosítékot kapni, hogy vissza is kapja.

Én most tisztelettel megkérek minden olyan olvasót, aki szerint tényleg ez a helyzet, kommenteljen be ide a cikk alá olyan forrásokat, amelyek ezt megerősítik! Hangsúlyozom: forrásokat, nem elemzéseket, hírmagyarázatokat, nyilatkozatokat, pártos újságcikkeket, magánleveleket - a helyes megfejtések az europa.eu, az imf.org illetve a .gov domain cikkeire kell mutassanak. (A Magyar Nemzetet kérem különösen kihagyni, ők ugyanis még azt is belicitálták, hogy a melegházasság meg Gyurcsány felmentése a feltétel - és hát nem jött be). Lássuk, mikor és hol mondta az Európai Unió, az USA vagy az IMF, hogy a keresztény hit felvállalásával van alapvető bajuk!

Ámde ha nincs ilyen, akkor kérem, ne hergeljük magunkat, egymást. Ez most nem az a helyzet, ahol ezt megengedhetjük magunknak. Arról nem is szólva, hogy mennyivel könnyebb ezt mondogatni, mint elismerni, hogy pl. az egypárti alaptörvény írója feleségének mindenható bírói hivatali elnökké tétele azért nem frankó dolog - gondolom szerintük sem.