Showing posts with label terelés. Show all posts
Showing posts with label terelés. Show all posts

Thursday, February 23, 2017

Forradalmi momentum vagy momentumnyi forradalom?

Ahogy várható volt, a kormány megint kitáncol a hurokból, ami a nyakára került. Legyen az internetadó, vasárnapi boltzár vagy olimpia: ahol támadási felület keletkezik, ott inkább jobb nem harcba bocsátkozni.


Ez a sikamlós mozgás azonban győztes taktika is lehet. Nemcsak azért, mert megint lekerül a napirendről egy kellemetlen téma és vissza lehet venni a stafétabotot. Erről sokan írtak, sok helyen, nagyjából mindenki tisztában van vele. Ahhoz azonban, hogy megértsük, miért is annyira sikeres ez a manőverezés, ideje ránéznünk az épp aktuális ellenfél helyzetére is.


Mit látunk mindig az első momentumban? Bátor, harcias, szenvtelen ellenzékiek szabotázs-szerű akciót hajtanak végre a kormány valamely intézkedése ellen. Százezres felvonulást szerveznek, a polgári engedetlenség eszközéhez nyúlnak, szavazást harcolnak ki.


Ezek a sikerek egy-egy konkrét ügyet érintenek, aminek van egy előnye és egy hátránya: egyrészt könnyű sok embert maguk mögé állítani, hiszen egy értelmes ügyben a pártállás többnyire másodlagos (igen, még mindig!); másrészt viszont éppen ez a hirtelen jött erő az, ami ugyanolyan sebességgel tud eltűnni, mint ahogy keletkezett (hiszen a nézetek azért olyen gyorsan nem változnak). De talán eddig is sokszor eljutottunk már, amikor elemeztünk.


Most viszont nézzük meg a harmadik tényezőt is. Vegyük végre elő a félelmek ügyét, ami a társadalom formálódásának egyik meghatározója. Amikor egy elégedetlen polgár felindulásból cselekvésre szánja el magát, viszonylag könnyen talál magának barátokat, támogatókat, akikkel együtt egyre nagyobb és nagyobb csoportot alkotva, mozgalommá tudja transzformálni saját szándékait. Ehhez többnyire elegendő a közös pontok keresése.


Pontosan így szerveződnek/működnek a civil mozgalmak is. Azonban itt kell különbséget tennünk a civilek és a politikai pártok között: e szerint a definíció szerint a politikai párt az, amelyen nem lehet számonkérni az objektív felelősséget. Egy párttag - ellentétben egy mozgalom tagjával - nem fél felvállalni a véleményét és konzekvensen követni és kibontani azt, minden egyes soron következő ügyben. Egy civil mozgalom azonban itt rendszerint megáll. Egy ügy mellé leteszi a voksát, de nem kezd bele egy másikba (ami más témájú), nem köti össze azt egy másikkal. Miért nem? - Adódik a kérdés.


hullocsillag.jpg


Mert ha következetesen kezd el közügyekkel foglalkozni (=politizálni) akkor a tagjai személyes támadás alá kerülnek. És ez az, amit a legtöbben nem vállalnak fel. Mert aki már volt "tűz alatt" a véleménye miatt, az tudja, hogy ez egy rendkívül kegyetlen műfaj. Nemcsak morális, de emocionális igénybevétel is.


Attól a pillanattól fogva tehát, hogy egyetlen mondat is elhagyja valakinek a száját, ami a hatalom birtokosait kritizálja, tűz alá veszik, személyében támadják, sértegetik, megalázzák, felkutatják, fenyegetik, zsarolják. És ez az a pont, amikor egy eleinte bátor aktivista elgondolkozik az életén. Felteszi magának a kérdést: akarom én ezt? Hogy folyton vegzáljanak? Hogy kitaszítsanak? Hogy egyszer arra ébredjek fel, hogy egyesek gyűlölnek, mások azért nem mernek szóba állni velem, mert ők maguk is félnek?


És bármilyen furcsa, ez még az a pont, ahonnan van visszaút. Itt a hatalom ad még egy utolsó lehetőséget, hogy visszalépj. És a legtöbben itt vissza is lépnek.


Ez a félelem az, ami olyan erősen befolyásoló tényező, hogy az ellenállók csoportszintű viselkedésére is kihat: ezért van az, hogy az ellenzéki felbuzdulás vagy egy momentum alatt eltűnő csillagnak tűnik az égen, vagy tanácstalan, suta, erőtlen, béna kacsának - ami persze hamar lelombozza a kedélyeket.


Ezért van az, hogy hiába nagyobb a kormánnyal elégedetlenek tábora, mégsem talál magának benne táptalajt az ellenzék. Mert az emberek erő helyett vagy bizonytalanságot vagy gazemberséget sejtenek (általában joggal). Viszont azt sem árt megérteni, hogy az ellenzéki "hullócsillag-viselkedés" mögött emberi és egzisztenciális félelem a fő mozgatórugó, ami önmagában nem bűn, hanem alapvetően természetes viselkedés. Ha nem így lenne, akkor ez a hiányzó hős csapdájaként is leírható dillemmahelyzet rég megoldódott volna: a magyar szavazók szinte mindegyike bátran kiállna és elmondaná a véleményét, sőt, azt is, hogy épp melyik pártra szavazna. Közülük rég kikerültek volna már a véleményvezérek, akik bátran adnák a nevüket minden olyan ügyhöz, amit meggyőződésük szerint sikerre kell vinni. Ilyen azonban nálunk sci-fi-kategóriába esik.


Ehelyett folyton halk morgás hallatszik és összevissza beszélés. Felvállalásnak, kiállásnak híre-nyoma sincs. Így aztán ügyek jönnek, majd mennek, a kormány pedig marad. Vagyis ezt a helyzetet csak egy kritikus tömegnyi "félelem nélküli aktív polgár" tudja megváltoztatni (esetleg a félelem generálóinak szervezeti bomlása, de ez nagyon lassú folyamat). Előbbit talán célozhatja egy olyan új párt, amiben nemcsak a választók (ellenzékiek, bizonytalanok és kiábrándultak) találhatják meg a számításukat, hanem a párttagok, aspiránsok is biztonságra lelhetnek. Ez így már elég erős tényező lehetne ahhoz, hogy katalizátorként hasson és felgyorsítsa a NER bomlását.

Tuesday, December 9, 2014

Pakstól terel a drogteszt?

Amikor Kocsis Máté bedobta pénteken, mondhattuk, nem most volt hülye először, talán nem is utoljára. Amikor a Fidesz beleállt hétfőn, kicsit csodálkoztunk. Mára úgy tűnik, elengedik a drogteszt ügyét. Két nap alatt is sokat buktak rajta. Megérte? Talán igen, csak nem pont úgy, ahogy Török Gábor gondolta.


Szerinte ugyanis:



Remélem, senki nem gondolja komolyan, hogy a kommunikációban elképesztően tudatos Fidesznél véletlenül kerül elő éppen most egy ilyen horderejű javaslat. S azt sem, hogy egy képviselő sajátos szempontjai alapján pont úgy kerül megfogalmazásra, ahogy. Láthatóan nagy erőkkel keresik a Fideszben azt a témát, ami megállítaná a zuhanást, ami lezárná az utat azok előtt, akik elhagyni készülnek a tábort. Ilyenkor mi a legjobb megoldás? Olyan témát elővenni, ami két tekintetben is hatásos. Egyrészt a szavazótábor magja zsigerileg, ösztönösen rezonál rá, egyetért vele, függetlenül minden aktuálpolitikai problémától. Másrészt pedig alkalmas arra, hogy az ellenfelet diabolizálja, bármilyen kormányellenes akciót és szereplőt megbélyegezzen ("drogot támogatja").



Lehet, hogy felmérték, még az is lehet, hogy a maradék táboruk többsége tényleg "rezonál" erre. Ha így van, önmagában akkor is súlyos hiba lenne, mert tovább viszi a Fideszt a nyugdíjaspárttá válás veszélyes útján, hisz a fiatalok és a családosok - a párt valamikori bázisa - az egésztől eléggé felháborodtak. És ha most ki is áll Kocsis ötlete mögül a Fidesz, egy-egy ilyen terelésről soha nem tudhatjuk, nem lesz-e belőle törvény mégis, lásd vasárnapi zárvatartás. Ám ha a dolgot önmagáért lépik meg, csak nem kezdik el két nap múlva az elszakadási manővert, most meg mintha mégis. Változott valami közben? Történt valami érdekes a gazdaságban?


Hát igen. Történt. Aláírták a részletes paksi szerződést az oroszokkal.


Ettől volt hangos a média? Volt róla egyáltalán szó? Nem igazán.



Pedig ha valamiért kapjuk a kritikát az EU és Amerika részéről, az pont az orosz kapcsolat. Energiafüggetlenség, pénzügyi függetlenség, zsarolhatóság mind a pakliban vannak. Óriási pofon az államadósságnak évtizedekre. Részletek titkosítva, hisz "magáncégek" szerződnek, igaz, ezermilliárdos közpénzekből. És a közvetlen összefüggést nem állítom, de az ilyen eltitkolt részletekkel bíró megaprojektek bizony lehetséges forrásai sok kiskorúsítható szőlőbirtoknak és ismeretlen fedezetű luxusingatlannak is.


Elképzelhető, hogy ezt fedezte a drogteszt-botrány, s ha igen, akkor sikerrel. Viszont ezért nagyobb politikai árat kell fizetniük, mint egy nyilvános(abb) paksi disputáért.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot: