Showing posts with label zűrzavar. Show all posts
Showing posts with label zűrzavar. Show all posts

Tuesday, November 4, 2014

Nő a baj

Magyarország lányai folyamatosan átesnek a vak komondoron – erre próbálják felhívni a figyelmet egyre durvább és durvább adatok itthonról és a világból. Ezzel a fiúk is szívnak.


Sokszor mondjuk, hogy nem vagyunk normálisak, de a nők társadalmi helyzetét és férfiakhoz fűződő viszonyát tekintve tényleg kezdjük egy nagyon beteg ország képét mutatni. A hímsovinisztáknak jó hír, hogy szövetséges van dögivel és a magyarországi trendek a keleti nyitás politikájához nagyon jól illeszkednek. Ugyanakkor mindannyiunknak rossz hír, hogy a nyugati zárás politikájához is.


Tény, hogy nálunk nem végzik ki azokat a nőket, akik megerőszakolójukat tettlegességgel próbálják maguktól távol tartani – bár védelmet gyakran nem kapnak. És az is tény, hogy nálunk nem zárják börtönbe azokat, akik meg akarnak tekinteni egy férfi röplabdamérkőzést és savval sem öntik le őket, ha túl kihívó ruhát vesznek fel.


 


No_Violence_against_women_by_pincel3d.jpg



Azonban új generációs lányainkban is megmaradnak azok a félelmek, amik az erőszakos esetek eltitkolásának irányába mozdítják őket. Ennek persze nem kéne így lennie, hiszen Európának pontosan itt jut(na) komoly védőszerep és nemcsak jogi téren, hanem a társadalmi szolidaritás terén is. Igen, azt állítom, hogy ahol a női egyenjogúságot jog biztosítja és ahol az emancipáció a kultúra részévé válik, ott biztonság és pozitív attitűdök alakulnak ki. És ez a sokat szidott modern nyugati civilizáció egyik legcsodálatosabb vívmánya.


Azonban hosszú és kínkeserves út vezetett idáig. Kellettek hozzá áldozatok és felismerések: a nők is emberek. Kellett hozzá a haszonelvűek kielégülése is: a nők is a gazdaság hajtómotorjai. Kellettek hozzá elismerések: van, amiben a nők jobbak, mint a férfiak és van, amiben ugyanolyanok. És lehetnek ők is bűnösök és ártatlanok.


Magyarország lányaira most új veszélyek leselkednek. Ennek egy részét maguknak köszönhetik – így maguk is változtathatják meg. Gondoljunk arra, hogy maguk is gyakran keleti szellemben gondolkodnak és ítéltetnek magukról. Van azonban, ami mindannyiunk felelőssége: a keleti szellem politikai térnyerése. Ez egy felülről jövő csapás, amely azt hirdeti, hogy a nőknek nincs helye a társadalom bizonyos szektoraiban, bizonyos szokásaiban - és előre meghatározott szereppel bírnak. Látjuk, hogy minden érvelés mögött a „rendpártiság” bújik meg: folyton azt sugallják, hogy a nők visszaszorítása a konyhába és a hálószobába a társadalmi béke érdeke. E szerint a nők (=feministák=őrült lázadók) csupán bajt hoznak ránk és folyton csak követelnek, egyre többet és többet. Sőt, a végén átveszik az uralmat.


E szélsőséges nézetek talán valamiféle kisebbségi komplexust rejtenek magukban. A helyzet persze nyugaton sem idilli, viszont a világ élhetőbb. Még akkor is, ha a férfiaknak immár nemcsak egymással, hanem gyakran a nőkkel is versenyezniük kell, például ugyanazon állásért vagy pozícióért. És akkor is, ha egyébként senki épeszű feminista nem állítja, hogy a nők értelmi-érzelmi világa a férfi hasonmása, esetleg tükörképe volna. De élhetőbb a világ, mert férfi és nő végre megpróbálja megérteni egymást, megpróbál igazi párbeszédet folytatni, vitázik egymással, összeveszik és kibékül. És együtt kormányoz.


Magyarországon az elmúlt években nő a baj, mert „a nő a baj”. A véleményformálók, a közéleti személyiségek a politikától a bulvár világáig ontják magukból a hímsoviniszta rigmusokat, gúny tárgyává tesznek áldozatokat, lekicsinylik vagy megkérdőjelezik a tragikus eseteket, maszatolják és szőnyeg alá söprik a tényeket. És ostoba nők tömkelege asszisztál ehhez. Csak azért, hogy „rend” legyen.


De miközben magunk alatt vágjuk a fát, valahogy nem akarjuk észrevenni, hogy a nyugati civilizáció hódításának köszönhetően már új rend van. Amikor tehát a keleti szellemmel kacsintgatunk, valójában háborút vívunk a nyugattal.


Ennek a háborúnak rengeteg ártatlan áldozata van már most. Maximum nem tudunk róla, vagy nem vesszük komolyan, mert sokszor maguk a nők sem mernek beszélni róla. Szégyellik. Pedig nekünk kellene szégyellni magunkat.


Meg kell végre fékeznünk ezt az őrületet.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Sunday, February 24, 2013

Kommunikációs Bábel a kormánysleppben

Rengeteg elemzés és blog foglalkozott Orbán Viktor év értékelő beszédével. Ezt a kört mi kihagyjuk, nem csak azért, mert feleslegesnek érzünk egy sokadik bejegyzést a témában, hanem leginkább azért, mert azt gondoljuk, hogy az ilyen gondosan előre megkomponált politikai performanszokon elhangzottaknál sokkal nagyobb jelentősége van a váratlanul, a semmiből érkező politikai megnyilvánulásoknak, melyek véleményünk szerint pontosabb képet mutatnak egy adott politikai formáció morális és mentális állapotáról.


Szép sor kezdődött ugyanis a múlt héten, Pleschinger Gyula NGM államtitkár rádióinterjújával, melyben kerek perec kijelentette, hogy ők bizony meglepődtek a tavaly utolsó negyedévi borzalmas GDP adat láttán. A szokásos sallang tárgyalásától - ti.: külső körülmények áldozatai vagyunk - most tekintsünk el és pusztán szögezzük le a tényt, miszerint valóban úgy tűnik, hogy Matolcsyéknál konkrétan az a helyzet amit leginkább az alant linkelt videóval tudnák illusztrálni:




A szomorú az, hogy tulajdonképpen a magyar gazdaságot irányító csúcstestületről beszélünk. Ha ők meglepődnek egy rossz gazdasági adaton, az bizony azt jelenti, hogy vagy nem dolgozik ott valóban egy épkézláb közgazdász sem, vagy pedig nem vesznek tudomást róluk. 


Erre tromfolt rá Széles Gábor, az 50 éve soha nem látott fellendülés misztériumával. Ez egy szintén érdekes fejlemény, több szempontból is. Olyan, mintha Matolcsyt próbálnák hátrébb vonni a színpadról, a nagyotmondós hülyeségekkel való előhozakodást pedig kiszerveznék a kormány körüli sleppnek. Tekintve a kormánykommunikáció körüli zajt, az is lehet, hogy Széles egyszerűen csak már nem bírta tovább és valamit mondania kellett a saját megnyugtatására. Hogy ez csak egy pillanatnyi megingás volt tőle, vagy valóban egy új kommunikációs koncepció első felvonása, azt hamarosan megtudjuk.


Mindenesetre Matolcsy sem maradhatott nyilvánosság nélkül és a Heti Válaszba írt szokásos fejtegetésével sikerült egy olyan témával előhozakodnia, ami akárhonnan is nézzük, a magyar politikai beszéd legaljához tartozik, nevezetesen a "korábbi ciklusokat nem lehet egy ciklus alatt helyrehozni" lózunggal. Ez a mondás tulajdonképpen törvényszerűen előkerül minden aktuális kormány kommunikációjában a rendszerváltás óta, de csak akkor, amikor már magyarázkodni kell és legbelül érzik ők is, hogy ezt bizony elkúrták. Az ilyen kijelentések teszik nyilvánvalóvá, hogy az aktuális kormány képességei is maximum az elődjének a szintjét érik el, de leginkább azokat sem.


Azt eddig is tudtuk, hogy a kormány viszonylag kevésbé érti a piacgazdaság működését és kommunista gyökereinek megfelelően a tervgazdálkodás felé szeretné tolni az országot, ugyanakkor mindig van annak valami bája, amikor valamelyik kormányzati kisdobos ennek hangot is ad. Az ügyeletes elvtárs ezen a téren Németh Szilárd volt, aki nem átallott felháborodni azon, hogy az Elmű szép, átlátható levélben hívta fel a lakosság figyelmét arra, hogy ingyen leves márpedig nincsen, még a NER-ben sem. A lakossági áramár csökkentését pedig majd szépen kifizetjük vállalkozásokra terhelt magasabb költségek miatt például a magasabb kenyérárakban. 


Az elmúlt egy hétben az Orbán-beszédig a kormány és a holdudvara felől olyan, az eddig patikamérlegen kiszámított kommunikációtól eltérően, szokatlanul összefüggéstelenül és kiszámíthatatlanul áramlott az információ amire talán az elmúlt három évben nem volt példa. Ebből messzemenő következtetéseket levonni még dőreség lenne, ugyanakkor fokozott figyelmet kíván a közéletet követőktől. Véleményünk szerint a dolgot lesarkítva két eset lehetséges. Az egyik, hogy a kormányzati zaj szándékos és a közbeszéd túlterhelésével próbálják elterelni a figyelmet a valójában fontos témákról, mint amilyen az MNB elnökcsere. A második lehetőség, hogy az eddig profin működő propaganda gépezet lassan megroggyan a rá terhelődő súly alatt és már nem képes fenntartani azt a kontrollt, ami korábban jellemezte.



Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd meg a posztot: