Showing posts with label államhatalom. Show all posts
Showing posts with label államhatalom. Show all posts

Monday, January 13, 2020

Elfogytak a migránsok? Hűha...

Sok rosszat és csúnya dolgot mondtunk már itt a blogon a Fideszről, de egyvalamit el kell ismernünk. 1-2 év kemény munkával elérte azt, amit előtte nem jogy kormányoknak, de komplett rendszereknek lvtizedek alatt nem sikerült. Tudniillik sikerült nekik felemelni a magyar cigányságot egy nagyon fontos dologban. Az elmúlt években ugyanis végre nem a cigányság volt a leggyűlöltebb cimke a magyar közéletben. Roma, nem roma végre együtt gyűlölhette a közös ellenséget, a migránst. Az óriásplakátok árnyékában azonban már akkor volt aki kimondta: vigyázzunk, az ellenségem ellensége a barátom elv (ha elv ez egyáltalán) csak ideig-óráig működhet, és tessék. 


Tavaly tragikus mértékben csökkent a határainkhoz érkező illegális bevándorlók száma, és nincs már az az ellenfényben felvett, békaperspektívába állított felvétel amelyen vérszomjas tömegként lehetne ábrázolni azt a pár tucat embert aki maga se tudja hogy hol van. Edzett, kemény emberek vannak az m1 híradójánál, napi szinten készítenek hazaáruló fából nemzeti vaskarikát, de ez már nekik is sok, vagyis kevés. Több a határőr, mint a határsértő, emberek, el kell dugni a rendőröket, mert már olyan, mintha egymást őríznék a kerités előtt: Józsi, el ne essél, itt vagyok, foglak, át ne essél nekem Jugoszláviába, izé, Szerbiába... 


...és eddig tartott a magyar cigányság felemelkedése is. Az embereknek kenyér kell és cirkusz, amiből (a dietetikusok és a független közgazdászok ellenvetése ellenére is) a népnek mindig a cirkusz lesz a fontosabb. Márpedig ha a nép megszokta, hogy tegnap még gladiátorok küzdöttek afrikai oroszlánokkal, holnap már húzni fogja a száját ha csak egy afgán agarat löknek be az arénába, hiába afgán... 


Ilyenkor persze nincs más hátra, mint hátraarc, gyorsan elővenni a jó öreg kliséket, és bedobni a porondra a parazita kisebbségek örök témáját. Tudták, hogy ha nincs a magyar cigányság aknamunkája, ma már magyar holdbázisok lennének a Holdon? Hajdú-kráter és Holdakarattya mesés városaink csak azért nem valósultak meg, mert a pénzt másokra, a "tudjátok kikre akik nem érdemlik meg"-re kellett költenünk? Nem tudta? Na majd jövő héten biztos kiderül ez is, kell a cirkusz...


A szomorú, hogy ezek után minden felzárkóztatást, a szegregációt megszüntető támogatás, program mind mind meg lesz bélyegezve. ezek után nem azért ad az állam pénzt a rászorulóknak, hogy legalább a tehetségeket kiemelhessük a nyomorból, hogy minél több hátrányos helyzetűnek tudjunk utat mutatni, ... hanem hogy tartsák a szájukat. A politika újra belökte a romákat az arénába, és aprópénzért most elvárja, hogy meg is tapsolják a gladiátorokat.  


kardlog.png

Monday, December 17, 2018

Itt a forgatókönyv: nyomás alatt azonnal hibázik a rezsim

Nem is tudom, hogy mi vagyunk jobban meglepődve vagy Habony Árpád. Már a múlt héten is csak meredten pisloghattunk, amikor a lassan tíz éve kakatón delíriumban vegetáló ellenzék az ébredés jeleit mutatta a túlóratörvény parlamenti szavazásásán, az MTV székháznál zajló események pedig már-már az elképzelhetetlen határait feszegetik.


resistance-is-fertile.jpg


Lényegében semmi olyan nem történik, amire eddig ne lehetett volna példa. Videoképes mobiltelefonnal ma már mindenki rendelkezik, ahogy az Országgyűlésről szóló törvény pedig kimondja:



A képviselői igazolvány valamennyi közigazgatási szervhez, valamint a közintézetekhez és közintézményekhez belépésre jogosít.



Legyünk nagyvonalúak és lépjünk túl azon, hogy miért volt szükség közel egy évtizednyi tehetetlen vergődésre ellenzéki oldalról az ilyen megoldások helyett és nézzük inkább a jövőbe, mi a tanulsága a jelenleg zajló eseményeknek:




  • A rendszer elkényelmesedett




Ne legyen kétségünk afelől, hogy a túlóratörvény valójában a közigazgatási bíróságok felállításának egyik elterelése, ahogy a Karácsony előtti időzítés is. Valószínűleg számoltak azzal, hogy lesz majd némi tiltakozás, esetek valami szakszervezeti tüntetés, de majd a hideg meg az ünnepek megoldják a rezsim pedig egy újabb jogi biztosítékot hoz létre a saját fennmaradásához. Az eddigi alacsony intenzitású látszat tiltakozás helyett azonban napokon át tartó protest események és váratlan húzások történtek, az eredmény pedig: a hatalom teljes bénultsága.




  • A kézzel irányított kontraszelektált adminisztráció képtelen a korrekcióra




Jól látható, hogy amint a központi irányítás bénázik, a rendszert működtető, önálló akarat és felelősség nélküli csinovnyikok azonnal a saját alkalmatlanságuk foglyai lesznek. Mi történt volna, ha tegnap este beengedik a képviselőket, felveszik a közlményüket, vagy akár még ott helyben le is adják hajnal háromkor? Látta volna néhány tucat álmatlan, mindenki megnyugodott és hazament volna, lám működik a demokrácia. Központi engedély nélkül ezt senki nem merte megtenni, így pedig már a hatalom körmén égnek az események.




  • A rendszerbe kódolva van a totális ellenőrzés




A rezsim ostobaságát korrigáló egyéni bátorság hiánya magába a rendszerbe kódolja a totális uralomra való törekvést. A demokratikus működés látszatának fenntartásához szükség lenne gesztusokra, pillanatnyi engedményekre. A kontraszelektált szolgákból álló állami stáb azonban proaktívan már képtelen erre, így a rezsim hatalma, önmaga súlyával vonza magához a diktatórikus elemeket. 




  • A korrekció hiánya utat nyit a hibák kikényszerítésének




Mivel a rendszer képtelen a hibák javítására, a legkisebb nyomás alatt is összeomlik a szervilizmuson álló felépítmény. Ez tulajdonképpen az események legfontosabb tanulsága. A törvényes keretek betartásával, ugyanakkor kezdeményező és eddig nem látott megoldások felmutatásával lényegében azonnal mattot kapott a regnáló hatalom. Minimális nyomásra azonnal megmutatkozik a rendszer valódi arca és nevetségessé válnak a díszletek.



Az ellenzék a mai napon egy olyan eszközt és témát kapott a kezébe, ami némi kreativitással és kitartással az EP választásokig (2019.05.26) fenntartható, mindezt önerőből, saját kezdeményezésre érték el, amire már nagyon régen nem volt példa. 


Az Kunigunda utcában zajló események világosan megmutatták a rezsim gyenge pontját. Az önállóságra képtelen adminisztráció megbicsaklik a nyomás alatt. 


Az ellenzéknek még a jelenlegi állapotában is van esélye állandó hibákra kényszeríteni az adminisztrációt, ha helyi és országos szinten is elkezdik a rendszer túlterhelését. Ehhez pedig nem kell semmi mást tenniük, csak élni a - jelenleg még meglévő - jogosultságaikkal. 



 


 

Thursday, January 12, 2017

Civilvegzálás: a kirakós játék utolsó darabja

Már csak ez hiányzott. Nekik. A kormány és barátai a civil szervezetek elleni támadással kívánja megadni az "elmúltnyolcév" méltó lezárását. Így teljes az illiberális széria.


A tavaly decemberi lengyel ellenzéki lázadás (aminek kapcsán megpróbáltuk megjósolni, milyen hatással lehet majd a magyar belpolitikára) úgy tűnik, tényleg megadta a jelet a magyar kormánynak: indulhat a civilek elleni hadjárat. A felháborodás persze napról napra érezteti a hatását, azonban vélhető, hogy éppen ez volt a cél. Nem tűnik logikusnak? Akkor nézzük meg ezt az ügyet az eddigiektől kissé eltérő nézőpontból.


A politika ugyebár közügyekkel való foglalkozás és érdekek mentén zajlik. A civil szervezetek célja pedig szintén a közügyekben való érdekérvényesítés. Nyilván (elvileg/remélhetőleg) nem pártérdekeket szolgálnak, hanem valamilyen misszió mellett törnek lándzsát. Ettől azonban még közéleti tevékenységet végeznek. Vagyis: egy rafinált politikai manőverrel becsatornázhatók a politikai vérkeringésbe. Az pedig, hogy támogatással vagy épp vegzálással érjük-e el ezt a célt, tulajdonképpen módszertani kérdés. Eddig inkább az előbbi volt gyakorlat, ezért szokatlan, hogy most új korszak kezdődik. A civilek egy része immár elismerten az ellenállás szerves részévé válik. Akár tetszik nekik, akár nem.


Nyilván nem könnyű ezzel együttélniük. Hiszen a függetlenség zászlaja alatt sokkal kényelmesebben lehetett harcolni, teljesíteni saját missziójukat. De az Orbán-kabinet felismerte annak veszélyét (lásd: időközi választások, ill. kistelepülések jelöltjeinek sikere a Fidesszel szemben), hogy a "függetlenség" olyan hívószó lehet a választók számára, ami még komoly gondot okozhat egy téttel is bíró választáson. Tehát ki kell iktatni, meg kell szüntetni a függetlenséget. Mindenkinek tartoznia kell valahová. (Megjegyzés: ez a törekvés nagyszerűen illik a politikai korrektséggel való leszámolás missziójához is.)


cikk.jpeg


A másik fontos érv, hogy ha már ilyen harmatgyenge az ellenzék, érdemes egy kicsit segíteni neki. Új szereplőkkel, új mozgalmakkal, a korábbiaknál erősebb, hathatósabb megnyilatkozásokkal, amik elérik a választók ingerküszöbét. Nagyon is elképzelhető tehát, hogy Orbán Viktor és köre úgy döntött: ideje egy újra felpezsdíteni a közéletet, ideje vért pumpálni az ellenállásba - persze úgy, hogy a hatalom megtartására ne jelentsen igazi veszélyt.


Végülis mi támasztja alá ezt az elméletet? A magyar választópolgárok tetemes többsége teljesen inaktív és az immel-ámmal érdeklődők köre is egyre inkább visszavonulóban van. A totális passzivitás viszont nem lehet célja olyan rendszernek, amelynek létszükséglete "golyóra érett vadak hajtása". Pláne úgy, hogy a demokratikus állam és legitim kormányzás látszatát így vagy úgy, de fenn kell tartani. (Itt rejlik ugyanis a rendszer gőzszelepe, ami miatt nem robban fel a gépezet.)


Az Orbán-rezsim tehát nem engedheti meg magának, hogy elveszítse ellenzékét. Ezért kreál magának. Látjuk is elmúlt évekből: ha "elfogynak" a baloldali pártok, jön a Simicska-társulat. Ha az sem elég, majd beszáll a Jobbik is. És ha ez sem elég - mert a magyar választók aktivitása szükséges az ő további működésükhöz, erősödésükhöz, akkor jöhetnek a választáson, a népszuverenitáson kívüliek is. Azok a szervezetek, akikre egyébként senki nem szavazott. Most már ők is megfelelnek. Csak jöjjenek.


És immár ezek a civilek is a nagy család részei. Amolyan kreált "alvó ügynök"-szerepben. Hamarosan látni fogjuk, hogy kényszer alatt pontosan úgy kezdenek majd viselkedni, ahogyan azt a kormánypárti körök szeretnék: megpróbálnak harcolni, keresztbe tenni, segítségért kiáltozni. Az ellenzéki pártok pedig igyekeznek közel férkőzni hozzájuk. És így megyünk neki a 2018-as választásoknak. Mert a játék nem érhet véget.

Saturday, December 17, 2016

A lengyel ellenzéki lázadás legfőbb tanulsága a magyarok számára

Nem, nem az, hogy van remény. A magyarok - ha valóban nem értettek volna egyet az elmúlt hat évben kiépült politikai rendszerrel - már rég kitalálhattak volna valami alternatívát, aminek köszönhetően ma lenne valódi ellenállás. De nincs.


És nemcsak az ellenzéki pártok minősége miatt (amire imádunk hivatkozni). Egyszerűen nem érezzük annyira szörnyűnek a helyzetet, hogy minden mindegy legyen. Talán nem is az. Végülis; a politikusok is abból indulnak ki, hogy 8 millió szavazópolgár nem tévedhet.


Így tehát a lengyel lázadás tanulsága nem az (amit talán az olvasó várt, mielőtt olvasni kezdte a cikket), hogy "nézzétek magyarok, a lengyelek nem hagyják magukat, meg tudjuk mutatni mi is!", hanem az, hogy mi várható nálunk ezek után. Ebből az esetből ugyanis megint nem a kormánnyal szemben állók fognak tanulni és példaként tekinteni rá, hanem maga Orbán Viktor. A miniszterelnök számára ugyanis jelzésértékű, hogy ha nem szerez elég erős/nagy hatalmat/kormányzati többséget, akkor bármelyik pillanatban felfordulás várhat rá. A dolog előnye (volna) ugyanakkor, hogy így könnyebb lenne fenntartani a demokratikus, megdönthető rendszer látszatát.


Csakhogy Orbán Viktor már 2002-ben sem az utóbbi lehetőségét mérlegelte. A gyengeségtől mindig is viszolygott, ezért váltott minden korábbinál agresszívabb stílusra mind a politikai irányítás, mind a médiaszabadság tekintetében. Vagyis a lengyel példa számára talán inkább a média végleges térdre kényszerítésének és a civil szerveződések felszámolásának szükségességét jelentheti.


jocivil.jpg


Talán ezért vetíti előre - így üzenve sajátjainak elsősorban -, hogy 2017 a "Soros-háború" éve lesz. Itt nem csupán Soros György személyéről, démonizálásáról lesz szó. Ellene a migráns-kampány receptje elég lesz (láttuk az eredményét). A civil szervezetek, a vélt vagy valós hálózatok lehetnek majd a célkeresztben. Hiszen Lengyelországban is ezek szítják az igazi tüzet, ezek tudnak tömegtüntetéseket és látványos akciókat szervezni. Ők a mostani tekintélyelvű kormányok kis házi terrorista szervezetei.


A nagy vadászat tehát megkezdődik, amihez képest a Norvég Civil Alapos vegzálás, meg civil-vadász hivatal (KEHI) beüzemelése kutyafüle volt. A kormánypárti többség abban reménykedhet, hogy a tömegpszichózis most is eléri majd a célját és ne felejtsük: az őszi népszavazással ellentétben, itt 3,3 millió szavazat több mint elég lenne egy totális győzelemhez. Vagyis nincs más feladat, mint rávenni ennek a 3,3 millió embernek a többségét, hogy "tartson ki" a félelmei mellett.


Minden másra ott a rezsicsökkentés.

Monday, November 28, 2016

A Fidesz-médiabirodalom visszavág

Ha valamit megtanulhatott a kormánypárt az elmúlt majdnem két évtizedben (kereskedelmi médiakorszak), az az, hogy a hatalmat ugyan média-ellenszélben is meg lehet szerezni (lásd: 90-es évek baloldali médiatúlsúlya vs. első Orbán-kormány), megtartani azonban már csak úgy lehet, ha szövetséget kötnek, vagy átveszik felette az uralmat. Nem nehéz kitalálni, melyik utat választották.


A Fidesznél régóta tervezték és már építik a média-halálcsillagot, vagyis egy olyan hír- és kulturális hálót, aminek segítségével nemcsak átvehetik az uralmat a médiapiacon (hiszen ez már rég megtörtént), hanem átvehetik az uralmat a közgondolkodásban is. Olyan az egész, mint egy bizarr pszichológiai kísérletsorozat a 30-40-50-es évek Amerikájából, amikor embereket zártak be szobákba és tették ki őket különböző hatásoknak, hogy aztán végignézzék személyiségük átalakulását. Nem csoda, hogy a Vajna-Habony-Mészáros-irányította médiában meglehetősen idejétmúlt, nosztalgikus módszerekkel is találkozunk, mint a film-képkockák közé rejtett Paks2-reklámokkal, vagy pontosan ugyanolyan címlappal rendelkező újságokkal.


Ez az egész koncepció lényege: ha nem tudnak minőségi különbséget hozni a baloldali médiafelülettel szemben, akkor egyszerűen lefedik. A közönség pedig eszi vagy nem eszi; ezt kapja. Ha nincs más, akkor előbb-utóbb úgyis megeszi.


Hol tart most az építkezés? Nos, azt látjuk, hogy a médiumok felvásárlása szüntelenül zajlik, igaz, meglehetősen időigényes misszió, hiszen a legértékesebb felületekhez nem könnyű hozzájutni. Nyilvánvaló, hogy a baloldal politikai birodalmának bukása nem járt automatikusan az utolsó (média)bástyák feladásával, így Népszabadságtól az ATV-ig mindenhol meg kell(ett) találni azt a hátsó titkos bejáratot, aminek segítségével szinte belülről lehetett szétrobbantani az "objektumot".


Ne felejtsük el, hogy ebben az országban valaha létezett azért elvi alapú politizálás is (az, hogy milyen elveken alapult, abba most jobb, ha nem megyünk bele...), ami azt jelentette, hogy egy médiacsomag tulajdonosát nem lehetett csak úgy rávenni arra, hogy megszabaduljon termékétől. Ravaszabb módszerekhez kellett folyamodni: meg kellett támadni, le kellett járatni a főszerkesztőt; ki kellett rúgatni a főszerkesztőt; le kellett cserélni a teljes stábot; stróman kezébe kellett adni a kiadót; vagy el kellett venni a sugárzási jogot. Eközben a túloldalon állami hirdetéseken keresztül kellett hízlalni a nyájat.


the-making-of-star-wars-the-empire-strikes-back-image-picture-8.jpg


Ha azt hinnénk, hogy a munka befejeződött, tévednénk. A helyzetet jól jellemzi az a viselkedés, ahogy a baloldali médiumok képviselői állnak hozzá az ügyhöz: minden alkalommal tébolyultan kiáltják ki a sajtószabadság végét (ami mindig attól a ponttól kezdődik, amikor épp elsüllyesztik egyik-másik médiahajójukat) és persze sajnáltatják magukat. Aztán szépen hazamennek. Vagyis: tökéletesen aszerint tesznek, ahogy az a Fidesz-médiabirodalomnak tetszik. Nem csoda, hogy összeesküvés-elméletek özöne terjed szájról szájra, miszerint a ballibek rég lepaktáltak a Fidesszel és lépésről lépésre játsszák a kezükre a sajtóorgánumokat.


Azért ne legyünk igazságtalanok: ebben a médiabirodalom-építésben érezhető a bosszú íze is. Szóval vannak még olyanok, akik elvi kérdést csinálnak a hatalomépítésből, a visszavágásból. Ide tartoznak például azok a sajtómunkások, akik hihetetlenül motiváltak a nagy feladat végrehajtásában és közéleti szerepet arccal és névvel vállaló képviselőik mindig kaján vigyorral, őszinte örömmel fogadják az újabb trófeák begyűjtését (a Simicska-, illetve Széles-féle televíziók politikai vitaműsoraiban heti rendszerességgel nyomon követhetők, amelyek nyilván a legelkötelezettebb közönségnek készültek).


Szépen lassan tehát mindenki átáll a "sötét oldalra" - ha nem is mindig tudatosan (lásd: bulvár médiapiac átalakulása). S talán vannak köztük olyanok, akik mindig is oda tartoztak. Persze, lassan kell haladni, hogy a közönség folyamatosan szokja, elfogadja. Hiszen most még nem mindenki akarja átélni a párthoz tartozás katarzisát. Sőt, a legtöbben valószínűleg egyszerűen csak békét akarnak, ezért kisebb, halkabb csetepatékkal kell jó háttérmunkát végezni. Személycserék, fokozatos átállás, néha visszakozás. Semmi hirtelen mozdulat. Ráérünk.

Wednesday, May 11, 2016

Nekünk épül az ország...

Örömmel olvasom, hogy a Központi Statisztikai Hivatal ismét az országot, és ezáltal engem, közepesen levegőnek nézett állampolgárát szolgálja. Emberek, megszüntetjük a szegénységet. Sokan mondták már ezt, jaj istenem, de sokan… drága világtörténelmünk utóbbi szakaszában aki nem így kezdte, az inkább bele se kezdett! (Bár ha belegondolunk, faramuci módon talán pont azokkal volt a legnagyobb baj, akik éppen így kezdtek neki a nagy világmegváltó délutáni foglalkozásokhoz.)


Azért a KSH sokat tanult a múltból. Sokan belebuktak abba, hogy a szegénység helyett csak a szegényeket sikerült eltüntetni, vagy a közéletből, vagy a föld felszínéről - hát nem lehet minden diktátornak ugyanannyira véres a keze, na. De mi ezen már túlléptünk, mi ezt már meghaladtuk. Csak ámulok azon, hogy a KSH bejelentette, változtatni óhajt a számítási módszerein, mert túl sok a szegény. Ennyi. Éhes vagy? Ne legyél. Vagy legalábbis ha már reggeliztél - teszem azt tegnap reggel -, akkor voltaképp te már nem lehetsz 100%-ban éhes, esetleg ha úgy 50%-ban. Na most, ha elmúlt 11, de még nincs dél, akkor azért vagy éhes, mert még nem ebédeltél, és nem azért, mert nem reggeliztél… egyáltalán nem mindegy, innen már jó ha csak 25%-ban vagy éhes, ami ugye ebéd előtt inkább csak étvágy érzete, nem éhség, ugyan már… Hát minek építenénk stadionokat, hogy halljuk egymás gyomrának korgását? Csak azt nem értem, az a sok hüly… bocsánat, tehetségtelen, ortodoxiába fulladó nyugati ország miért küszködik még a jóléti államok alulról jövő felépítésében, tudniillik úgy, hogy aki éhes azt - többnyire - megpróbálják jóllakatni. Ja, persze, tudom már. Mert ott vannak még választó polgárok, és nem csak szavazók. Mert a zsivány, vadkapitalista angolok, németek, amerikaiak, akárkik vannak olyan aljas, elvtelen és gerinctelen senkik, hogy foggal körömmel ragaszkodnak ahhoz a pénzhez, ami az övék. Gusztustalan harácsolás ez, hogy minden adófillérjükért úgy jajgatnak, mintha fogukat húznák, és a közpénzre nem átallanak úgy tekinteni, mintha az az ő pénzük lenne, amiből az ő országukat finanszírozzák. Jó hogy nem már ráhímeztetik a nemzeti lobogóra, hogy sponsored by John Smith. Szörnyű, nem? A közpénz ilyen fertő, kizsákmányoló helyeken elveszíti közpénz jellegét, és mindenki úgy tekint rá, mintha az övé is lenne, és ha lopnak, akkor úgy érzi tőle is lopnak, ha pedig hazudnak, akkor úgy érzi neki is hazudnak, az ő pénzéből hazudnak. És ha egy állami szerv hazudik, fel vannak háborodva, hogy az én pénzemből ezt ne... Pfuj, pénzközpontú, kapitalista söpredék.


Bezzeg nálunk. Ha a KSH azt mondja, sok a szegény - és nyilván nincs pénzünk etetni a szegényeket, horribile dictu költeni a gazdaságra, felzárkóztatásra (azért az alapjövedelemmel, meg a hasonló hülyeségekkel hagyjatok békén), oktatásra - hát valamit tennünk kell. Nem is értem, miért nem hozzák törvénybe, hogy mától szegénynek nevezzük a társadalom legszegényebb 10%-át. Nem kellene itt csűrni csavarni, kész. A többi lehetne a középosztály, úgyis azért jajgatnak, hogy ilyen meg nincs. Ezután pedig, ahogy fogy az ország lakosainak száma, úgy fogyna évről évre a szegények száma is. Ennyire egyszerű! Kádár beájulna. Mi pedig tapsolunk hozzá. Ha esetleg kevesen tapsolnának, a KSH majd megváltoztatja a módszereit, és az ökölbe szorított kézzel való hadonászást is tapsolásnak fog minősülni. A végén pedig megjutalmazzák a vezetőket, néhány strómant, hogy ím, milyen szépen sikerült megcsinálni a statisztikákat: nincsenek szegények, és nincsenek elégedetlenkedők. A tények azonban - még mindig - makacs dolgok, elvtársak. Bocsánat, polgártársak. Bocsánat, bűntársak.



Az unortodoxia diszkrét, öntömjénező éteri fellege lassan matériává válik. Mondhatni, valósággá válik, igen, itt a Földön. Talán a Kárpát-medence vonulatai azok, amelyek hatására a felfelé szálló éteri unortodoxiából kicsapódik a java, és visszacsorog ide, a nyakunkba. Nem kell kiabálni, én is érzem ám hogy büdös, csak félek, hogyha még jobban csapkodok, még több ömlik a nyakamba. Sose lehet tudni, holnap kit akar megmenteni a kormány… saját magától. Én a következő lépésben a nemzeti konzultációt is a KSH berkein belül folytatnám. (Csak egy dologra figyelnék oda. A leveleket  sokkal finomabb papírra nyomtatnám, három rétegűre, hogy az is fel tudja használni otthon, aki nem akarja visszaküldeni.) A fárasztó kérdezések, meg propaganda anyag helyett eleve csak a válaszokat küldeném ki, és egy rövid bemutatót, hogy a KSH milyen számítási módszerekkel érte el a kívánt eredményt, de ez pusztán a hogyan készült műsor rajongóinak szólna, nem lényeges...


Látva a magyar társadalom rezignáltságát, szerintem már csak egy fontos kérdésre kellene választ adni. A következő nemzeti konzultációban egy A4-es lapot küldenék ki, az alábbi feladattal. Kérem, nyissa ki a száját a lehető legnagyobbra. Még nagyobbra, fog az menni. Még egy kicsit. Nyomja a laphoz a száját, majd ceruzával, vagy tollal rajzolja körbe az ajkai körvonalát a papíron. Köszönjük.


Hogy miért? Jó lenne már tudni, mi az a legnagyobb dolog, ami még belefér a szánkba, végre a kormányzat sem aprózná el magát. Persze úgy 25%-ot rá kellene számolni, mert éles helyzetben mi magyar polgárok mindig többre vagyunk képesek.

Friday, May 22, 2015

Deutsch Tamás kapcsán

Emlékszem, anno, ültünk a TV előtt, mentek a választás előtti párt hirdetések, viták, a híradóban egymást ekézték a politikusok. Választásra készült az ország. Szabad választásra, nagy szó volt még ez akkor. Okosabbak akkor sem voltunk, de még volt véleményünk. Az a fülbevalós mit keres ott? Pár éve az ilyennek még járt a nyakleves ha az utcán lődörgött -- egy sértett vélemény, mindegy kitől. Egy olyan embertől, aki végig gürizte a szocializmust, elhitte amit el kellett hinni, nem gondolkozott azon amit elrejtettek előle, és 89 után pofára esett. Nem volt ő rossz ember, nem volt kommunista, még csak párttag sem, semmi nem volt, csak elhitte, amit el kellett hinni ahhoz, hogy az ember 8 óra munka után nyugodtan lemehessen egy sörre a kocsmába. És akkor jöttek ezek a ficsúrok, ezek a loboncosok, fülbevalósok, pofátlanok, bátrak. Dühös volt rájuk, mert egész életében azt hazudták, hogy ez nem történhet meg. Azt hazudták, hogy neki van igaza, és 40 év meló után nem fogja egy kis mitugrász a szemébe vágni -- még ha nem is ezzel a szavakkal --, hogy hülye vagy, öreg, átvertek, neked meg az volt a legfontosabb, hogy barna vagy zöld üveges sört kapjál. 


Mégis megtörtént, és sokaknak -- köztük nekem is -- megtetszett a Fidesz stílusa, fülbevaló ide vagy oda: Naésaztán fülbevaló, arra figyelj inkább, mit mond. Nem mintha meg lettem volna győzve, teszem azt Deutsch hozzáértéséről, szakmai kompetenciájáról, vagy mondjuk, fogalmam nem volt, hogy az a másik, az a Viktor éppen miből diplomázott. Lószart voltam, nem is lehettem, nem is ez volt a fontos. Azóta is sokszor eszembe jut. Hallgass a szívedre. Telitalálat volt ez a szlogen, meg az egész kampány is. Pont azt mutatták meg, milyen lenne az élet pártállam nélkül, nyugatiasan.



index.hu

De térjünk vissza inkább arra a melósra, aki évtizedekig abban a hiszemben geccsolt -- nyugati szemmel nézve -- éhbérért egy totálisan piacképtelen gyárban, egy életképtelen gazdaság részeként, hogy ez itt minden elképzelhető világok legjobbika -- mert neki ezt hazudták. Lehet hogy már sejtette, hogy nem stimmel valami, de sokaknak egyszerűbb volt homokba dugni a fejüket, mintsem bevallani maguknak, ők is hibáztak. A nyugodt lelkiismeret első törvénye anno ez volt: nem én hazudok, én csak elhiszem.


Most újra kanyarodjunk vissza a fülbevalóshoz. Idővel sajnos kiderült, hogy szakmailag nincs behozhatatlan előnye egy átlag magyar politikussal szemben, és akkor finom voltam. Nem lehet mindenki világmegváltó politikus, ez rendben van. Attól függetlenül maradhatott volna az, ami számomra is volt. A Fidesz arca, egy srác közülünk, aki megjeleníti a szabadságot, az előttünk álló lehetőséget, hogy nem az öltöny, meg a nyakkendő teszi az embert, hanem a bátorság, meg az ész. És ezt akár 80 évesen, öltönyben és nyakkendőben is tudta volna képviselni, mert ez a valami, ez belülről fakad -- ha fakad. (A fülbevaló épp csak egy hozzátartozó, ideiglenes külsőség volt, nem ez a fontos.) Hősünk idővel kiesett az első vonalas harcosok közül, de ez már nem hatott meg. Addigra már látszottak Deutsch szellemének határai, és a Fidesz is nagyon messzire került attól, ami volt. Azt azonban már fáj látni, hogy Deutschot (is) ma legszebben úgy tudom leírni, hogy ha a juhász füttyent, a puli ugrik. Most Tamás a puli, nyílván. Orbán elfüttyenti hogy multikulti, Tamás megy és csahol.  



444.hu

Nem ismeretlen a jelenség, csak régen úgy hívták a juhászt, hogy Kádár. A tv most már internet, a híradó fészbuk, de legalább a birkák birkák maradtak, már bocsánat. Az a csalódott melós is igazi archetípus. Ott van ő is, csak nem morog hanem kommentel. Nem a Fideszt szidja, hanem épp azt, aki szemben áll azzal (lásd még: a nemzet nem lehet ellenzékben). A csalódottság is ugyanaz. Neki is hazudtak egy szép új világot, ő is elhitte, és most kelepcébe került. Akik egykor a hősei voltak, mára bohócot csináltak magukból. Szentül meg vagyok ugyanis győződve arról, hogy ha '89-ben valamelyik szenilis pártállami vezető füttyenti el magát, hogy multikulti, Deutsch ugrott volna oda elsőként, hogy nem addig ám, papa. Furcsa dolog látni azt, hogy akik anno felvették a harcot a pártállam szörnyetegével, maguk váltak szörnyeteggé. Most ők hazudnak és mi hisszük el, mi a rendszerváltó generáció.


 

Thursday, April 23, 2015

Habony, a nemzet önkéntese és a Fidesz kétségbeejtő esélyei

Rogán minap azt nyilatkozta az RTL Klubbon, miszerint Habony Árpád magánemberként ad tanácsot a miniszterelnöknek, ezzel le is van zárva a Vuittonos Habony ügye. Ingyen, magánemberként. Bejelentett munkája ugyan nincs, jövedelme se nagyon, mégis mi az első? A nemzet. A haza. 


Kérem alássan, ha ez igaz, én itt befejezném. Uszítottam, hazaárultam, rágalmaztam, kérem kapcsolja ki. Habony a mi Teréz anyánk, a mi Mahatmánk (és lám, az itt felsoroltak ruházata is jellegzetes, azonnal felismerhető stílusú volt. Az ilyen nagy lelkek úgy látszik adnak az öltözetükre, így van ez rendjén.)


De mi van ha nem igaz? Az Orbán kormány eddig -- sajnos -- úgy hazudott, mint a vízfolyás, és úgy látszik, a problémákkal való szembenézés, az őszinte kommunikáció hiánya az időközi bukták után sem változik. Mintha ez lenne a belső jelszó: Nem hazudtunk eleget, hát hazudjunk többet, jobban, hihetőbben! Nekem ugyanis nem fér össze az, hogy Habonynak van parlamenti belépője, komoly részesedése az új fideszes propaganda gyárban, de hivatalosan nem is létezik. Kérem szépen, én is szívesen adnék tanácsot a kormánynak, lenne pár gondolatom a kibelezett szociális rendszerről, vagy akár az egyetemek autonómiájáról, mégsem ültem még ott a fidesz frakció ülésén. Nem akarok én álszenteskedni. Tudom én, hogy a személyes ismeretség a demokrácia berkein belül is fontos, hogy nem lehet mindenkinek papírt, rangot adni aki megszólal. Nem kell ahhoz szerződést írni, ha a parlament portása jó tanácsként odavakkant a távozó Orbánnak: vegyen kalucsnit fiam, latyakos az idő! Tudom én, hogy az informális csatornák ugyanúgy működnek egy jogállamban is, de akkor miért nem lehet ezt mondani? Miért kell pökhendi módon ködösíteni, kioktatni, népesség nyilvántartóhoz küldeni a kérdezőt? Ez ugyanaz az Orbán Viktor, aki egykor még a nép gyermeke volt? Hát... a gyerekek felnőnek, és kirepülnek a családi-népi fészekből. Itt is ez történt, csak a mi fiunk jó magasra repült, ahonnan már csak lenézni tud -- ránk. Sokan bízhattak abban, hogy az időközik után Viktor leszáll a földre. Megvolt az esélye egy kommunikációs váltásnak, egy vissza a választókhoz programnak, de úgy tűnik ez most elmarad. Nem hazudtunk eleget, hát hazudjunk többet, jobban, hihetőbben!


Belegondolva nem is meglepő, hiszen ez a váltás csak egy őszinte kommunikációt -- vagy legalább csak egy kicsivel őszintébbet, hogy ne legyünk telhetetlenek, mégiscsak politikáról van szó --  igényelne, ami kb. 180 fokos fordulat lenne a keleti nyitásra, atyáskodásra, bólogatásra tréningelt pártapparátussal, választókkal szemben egyaránt. Mi lett volna ha Orbán azt nyilatkozza: Habony a személyes tanácsadóm, megbízom a mélyreható gazdasági, szakmai tapasztalataiban, éleslátásában, így meghallgatom a véleményét döntéseim előtt. Habony úr jelenleg nem áll a kormány alkalmazásában, mint jó barátom ad tanácsokat. Jogilag talán rendben lett volna, de máris itt a következő bökkenő: ezután már Habony úrnak kellett volna kiállni a saját feddhetetlenségéért, becsületéért. Aha, persze... Lázár, Rogán, Szíjjártó, Habony (csak a jéghegy csúcsa), akiknek most a hátukon kellene vinni az őszinte, választók felé forduló (nem csak kommunikációs) váltást. Na most lehet röhögni. Mindazonáltal van olyan szeglete az univerzumnak, ahol a kapcsolatok lepapírozása és a hivatalos formák használata igencsak kerülendő, úgy hívják: maffia.



Régi a kép, de a hangulat nem változott, csak az arcok cserélődnek -- így van ez minden bűnszervezetben.

Ahogy több elemző is írta, beindult a hazugságspirál. Úgy tűnik a Fidesz ebből -- ezekkel a nevekkel és ezzel a hozzáállással -- valóban nem tud szabadulni. Már csak 3 kényelmetlen kérdés bújkál bennem, engedem hadd menjenek:


Van-e Orbán annyira vak, vagy vakmerő, hogy ezzel a bandával nekivágjon a következő 3 évnek?


Van-e Orbán annyira elkeseredett és magára maradt, hogy kénytelen ezzel a bandával nekivágni a következő 3 évnek?


Van-e Orbán annyira aljas és körmönfont, hogy direkt ezzel a bandával vágjon neki a következő 3 évnek?


Ha a fenti kérdések egyikére is igen a válasz, bajban vagyunk.


 

Thursday, February 5, 2015

Magyar vagyok nem fasiszta

Hát jó reggelt 900 000 magyar választópolgár! A nézőpont szerint kb. itt állt meg a Fidesz szavazóbázisának sorvadása az ősz óta. Szép szám ez kies hazánkban, ennyit állítólag még az MSZP sem bukott öszöd után. Nemhiába, Magyarország jobban teljesít - na de ebben is elvtársak… bocsánat, polgártársak, vagyis harcostársak, á mindegy!


Nem szeretnék most kárörvendően trollkodni a Fideszen, majd a kommentelők hangyaszorgalommal elvégzik ezt helyettem pro és kontra. Beszéljünk inkább arról, hogy most ott áll vagy egymillió ember az út szélén, és csikorgatja a fogát, hogy nem erről volt szó. Rezsicsökkentés ide vagy oda, trafikmutyi, földmutyi, NAV-botrány, tolmácsot kérek, vízumot kérek, stadiont nem kérek ésatöbbi, sorolhatnám. Anno írtam arról, hogy vajon mennyi fekáliának kell legurulni a nemzet torkán, hogy belefáradjunk. Úgy látszik el kellett menni odáig, hogy a mindennapos botrányok miatt a fekália adagolás elérje a gépi libatömés tempóját. Elérte.


Most persze lehet okoskodni, hogy ott vannak a rendszerkritikus tüntetések, lassan már ki kellene adni egy ki-kicsodát, annyi itt az újdonsült szónok. Nincs is ezzel semmi baj, én mindig híve voltam annak, hogy mindenki hallassa a hangját, mindenki vegye kezébe a demokráciáját, csak előtte és utána mosson kezet, új országot csak tiszta kézzel, ha lehet… Arra viszont senki ne számítson hogy a fenti majdegymillió majd meg fog jelenni a tüntetéseken. Ugyanis egyel több CCCP-s pólós ürge volt a szinpadon, mint amennyit egy jobb oldali szavazó elvisel. Kezd körvonalazódni, ez itt most a baloldal csoportterápiája - csoportok kizárásával. Nem baj ez, sőt, kellett már ez nagyon, kíváncsian várom a folytatást, de...


Már csak arra leszek kíváncsi, ki fogja észrevenni, hogy az a 900ezer továbbra is finnyáskodik? A Jobbik - a béke bakancsos hírnökeként - már rázendített: elmúlthuszonötév, fújj! A Nézőpont számai azonban azt jelzik, a csalódottak nem óhajtanak tömegesen belépni a gárdába, akkor sem ha vizslasimogatós dedikált fotó jár érte. Csalódottak, de nem hülyék. Csalódottak de (még) nem szélsőségesek. Úgy tűnik ez a Fidesz legnagyobb baklövése - minél arrogánsabban “ellen-kommunikálja” a botrányait, annál több szavazó morzsolódik le középről. És minél arrogánsabban akar új választókat szerezni (bevándorló-kamu) annál nehezebb lesz ezt a jobbközép réteget visszacsábítani - ha még akarja egyáltalán. Ebből adódik - szerintem - hogy lassan megérett a helyzet egy jobbközép párton gondolkozni.


Magyar vagyok nem fasiszta!


Ha valaki ezzel a szlogennel fog kampányolni, én rá szavazok. Álmaimban vannak még ilyen óriásplakátok, mint például: Ne tartson el az állam! - Aki többet dolgozik, keressen többet! -  Kapitalista vagyok, nem kizsákmányoló!. Emberek, csak nekem hiányzik egy normális, magyar érdekeket reálisan védő és reálisan felismerő; piacgazdaságban gondolkozó, de szolidáris; fontolva haladó de innovatív; nem atyáskodó, trendi jobbközép párt? Szerintem az a csalódott 900ezer is ráharapna a dologra, ahogy valószinűleg ráharaptak a Fideszre 90-ben, 94-ben, vagy 98-ban. Akkor hallgattak a szívükre - most is.


Már csak azért is aggódom, mert ha most vasárnap tartanák a választásokat, a Fidesz igencsak bajban lenne. Kétharmad?! ÁÁ, esetleg többség. Netalán jönne egy koalíciós kormány? Akkor most nyújtsa fel a kezét aki szerint Orbán nem hajlandó odaadni teszem azt a kulturális, vidékfejlesztési, esetleg oktatási tárcát a Jobbiknak, csak hogy kormányt alakíthasson. Zokszó nélkül. Vigyázó szemeteket Athénra vessétek.


Minden tiszteletem a most tüntetéseket szervezők előtt, hajlandó vagyok elhinni, hogy tiszta szándékból cselekednek, de jó lenne megmozgatni a jobboldalt is, ha másért nem hát azért, hogy 2018-ra legyen egy vállalható koalíciós partner a jobboldalon. Mármint nekünk, magyar szavazóknak vállalható partner, odafent, már nem annyira finnyásak az urak.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:



kardlog.png

Tuesday, November 4, 2014

Nő a baj

Magyarország lányai folyamatosan átesnek a vak komondoron – erre próbálják felhívni a figyelmet egyre durvább és durvább adatok itthonról és a világból. Ezzel a fiúk is szívnak.


Sokszor mondjuk, hogy nem vagyunk normálisak, de a nők társadalmi helyzetét és férfiakhoz fűződő viszonyát tekintve tényleg kezdjük egy nagyon beteg ország képét mutatni. A hímsovinisztáknak jó hír, hogy szövetséges van dögivel és a magyarországi trendek a keleti nyitás politikájához nagyon jól illeszkednek. Ugyanakkor mindannyiunknak rossz hír, hogy a nyugati zárás politikájához is.


Tény, hogy nálunk nem végzik ki azokat a nőket, akik megerőszakolójukat tettlegességgel próbálják maguktól távol tartani – bár védelmet gyakran nem kapnak. És az is tény, hogy nálunk nem zárják börtönbe azokat, akik meg akarnak tekinteni egy férfi röplabdamérkőzést és savval sem öntik le őket, ha túl kihívó ruhát vesznek fel.


 


No_Violence_against_women_by_pincel3d.jpg



Azonban új generációs lányainkban is megmaradnak azok a félelmek, amik az erőszakos esetek eltitkolásának irányába mozdítják őket. Ennek persze nem kéne így lennie, hiszen Európának pontosan itt jut(na) komoly védőszerep és nemcsak jogi téren, hanem a társadalmi szolidaritás terén is. Igen, azt állítom, hogy ahol a női egyenjogúságot jog biztosítja és ahol az emancipáció a kultúra részévé válik, ott biztonság és pozitív attitűdök alakulnak ki. És ez a sokat szidott modern nyugati civilizáció egyik legcsodálatosabb vívmánya.


Azonban hosszú és kínkeserves út vezetett idáig. Kellettek hozzá áldozatok és felismerések: a nők is emberek. Kellett hozzá a haszonelvűek kielégülése is: a nők is a gazdaság hajtómotorjai. Kellettek hozzá elismerések: van, amiben a nők jobbak, mint a férfiak és van, amiben ugyanolyanok. És lehetnek ők is bűnösök és ártatlanok.


Magyarország lányaira most új veszélyek leselkednek. Ennek egy részét maguknak köszönhetik – így maguk is változtathatják meg. Gondoljunk arra, hogy maguk is gyakran keleti szellemben gondolkodnak és ítéltetnek magukról. Van azonban, ami mindannyiunk felelőssége: a keleti szellem politikai térnyerése. Ez egy felülről jövő csapás, amely azt hirdeti, hogy a nőknek nincs helye a társadalom bizonyos szektoraiban, bizonyos szokásaiban - és előre meghatározott szereppel bírnak. Látjuk, hogy minden érvelés mögött a „rendpártiság” bújik meg: folyton azt sugallják, hogy a nők visszaszorítása a konyhába és a hálószobába a társadalmi béke érdeke. E szerint a nők (=feministák=őrült lázadók) csupán bajt hoznak ránk és folyton csak követelnek, egyre többet és többet. Sőt, a végén átveszik az uralmat.


E szélsőséges nézetek talán valamiféle kisebbségi komplexust rejtenek magukban. A helyzet persze nyugaton sem idilli, viszont a világ élhetőbb. Még akkor is, ha a férfiaknak immár nemcsak egymással, hanem gyakran a nőkkel is versenyezniük kell, például ugyanazon állásért vagy pozícióért. És akkor is, ha egyébként senki épeszű feminista nem állítja, hogy a nők értelmi-érzelmi világa a férfi hasonmása, esetleg tükörképe volna. De élhetőbb a világ, mert férfi és nő végre megpróbálja megérteni egymást, megpróbál igazi párbeszédet folytatni, vitázik egymással, összeveszik és kibékül. És együtt kormányoz.


Magyarországon az elmúlt években nő a baj, mert „a nő a baj”. A véleményformálók, a közéleti személyiségek a politikától a bulvár világáig ontják magukból a hímsoviniszta rigmusokat, gúny tárgyává tesznek áldozatokat, lekicsinylik vagy megkérdőjelezik a tragikus eseteket, maszatolják és szőnyeg alá söprik a tényeket. És ostoba nők tömkelege asszisztál ehhez. Csak azért, hogy „rend” legyen.


De miközben magunk alatt vágjuk a fát, valahogy nem akarjuk észrevenni, hogy a nyugati civilizáció hódításának köszönhetően már új rend van. Amikor tehát a keleti szellemmel kacsintgatunk, valójában háborút vívunk a nyugattal.


Ennek a háborúnak rengeteg ártatlan áldozata van már most. Maximum nem tudunk róla, vagy nem vesszük komolyan, mert sokszor maguk a nők sem mernek beszélni róla. Szégyellik. Pedig nekünk kellene szégyellni magunkat.


Meg kell végre fékeznünk ezt az őrületet.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Thursday, October 23, 2014

Híresek és gazdagok

Az elmúlt 25 év adópolitikája nem véletlenül emlékeztet egy véget nem érő dél-amerikai szappanoperához. Itt bármilyen kormány jön és megy, mindegyik csak hozza magával a hülyébbnél hülyébb sarcolási koncepcióit és persze hiába vezet ki vagy csökkent néha egyes adónemeket, az embernek olyan érzése van, mintha folyton csak növekedne a teher. És persze ilyenkor felmerül a kérdés: hová lehet még emelni? Van-e annyi pénz a rendszerben, hogy még ki lehessen venni?


Az Internetadó, vagyis az újabb (aktuális) baromság esetében tudjuk, hogy nincs, tehát halálra van ítélve az egész ötlet - és igen: még akkor is, ha az eredeti tervhez (blöffhöz?) képest jelentősen „szelídült”. Társadalmi szempontból egyébként is csődszagú a buli, nem beszélve a hazai innovációra leselkedő újabb veszélyekről, ami egyébként is mostohagyermeke a magyar gazdaságnak.


Az ilyen idióta adóötletekkel ráadásul azt is elérjük, hogy a viszonylag értelmes adónemeket is elsöpri a népharag. Például a környezetvédelmi vagy egészségvédelmi célú adókat.


És mára azt is elértük, hogy az egész világ megismerhette ezt a szappanoperát. Immár a konzervatív lapok is megtisztelnek minket azzal, hogy vezércikkben ismertetik meg a világ népeit a magyar adópolitika „meglehetősen sajátos elképzeléseivel” - egyben felhívva a figyelmet demokráciánk állapotára. Figyelem, ez az országimázs a végén sokba fog kerülni.


stock-vector-sheep-shearing-54838072.jpg


De miért tartunk itt? Hogy pattanhatott ki e becses elmék fejéből az Internetadó ötlete? Tekintettel arra, hogy korábban az MSZP-SZDSZ-kormány is játszott e gondolattal, ugye mondhatjuk, hogy nem most találták ki. A válasz a magyar politikai korrupció helyzetében és az ahhoz kapcsolódó társadalmi immunreakcióban, az adóelkerülési morálban rejlik. Nézzük lépésről lépésre.



  1. A bölcs kormányok rosszul és pazarlóan osztják el a pénzeket, ráadásul a haveroknak…

  2. ...tehát senki nem akar adót fizetni („ezeknek?!”)…

  3. …tehát folyton üres/hiányos az államkassza…

  4. …erre válaszul nem a hatékonyságot és a tisztaságot, hanem az adóterheket akarják valahogy növelni+kiterjeszteni…

  5. …a társadalom így magasról leszarja ezt az egészet (és az adózási morál marad vagy romlik)…

  6. …a hatalom marad korrupt és a társadalmi passzivitás miatt egyre kevésbé kordában tartható…

  7. …a buli az államcsődig tart.


Addig pedig jöjjön egy kis Internetadó.


Wednesday, October 22, 2014

Népszavazási kezdeményezés az Internetadó ellen!


„Egyetért-e Ön azzal, hogy Internet-szolgáltatásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen a 2014. október 20-i állapothoz képest további adót fizetni?”



Ha bevezetik az Internetadót, úgy népszavazást kezdeményezünk a kivezetés érdekében.


Ez a KARD üzenete a jogalkotók felé.


 


nepszavazas_KARD.jpg


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:


Friday, October 17, 2014

Nekünk a vég, nekünk a kezdet

Felébredtünk, kijózanodtunk és förtelmes látvány fogadott minket. Tájkép csata után. huszonöt évvel a rendszerváltoztatási kísérletet követően megállapíthatjuk, hogy csúfosan megbuktunk. Jóléti demokrácia: zengtük. Se jólét, se demokrácia.



Mindenki bizonyította alkalmatlanságát. A jobboldalinak nevezett és a baloldalinak nevezett pártok. A jobboldalinak nevezett és a baloldalinak nevezett kormányok. A semminek sem nevezett nép.



A nép, amelyről mindig azt mondták a hatalomba igyekvő, hazug és hízelgő jelöltek, hogy milyen bölcs és milyen jól tud választani. Általában a kisebb rosszat. Pedig nem. Ez csak akkor lett volna igaz, ha négyévente mindig más színezetű kormányunk lett volna és más önkormányzatunk. De nem. Kétszer sem.


startend.jpg



A tanulságos kísérlet végeredménye: kétmillió Fidesz-hívő, egymillió Jobbik-hívő, egymillió baloldal-függő, pár százezer protest, hárommillió örökké passzív. Konstans politikai attitűdök, észrevehetetlen generációváltás. A többiek? Már külföldön.



Nekünk ez a vég.



És most jön a kezdet. Legfőbb ideje begyűjteni a szétkergetett politikai hajléktalanokat. Azokat, akiknek az eddigi etetőanyagok közül egyik sem ízlett. Azokat, akiknek esetleg elfogadtató egy valamiféle, talán olykor homályos-zavaros-túlkomplikált, de mégis úgy igazán konzervatívnak-liberálisnak nevezhető gondolatvilág, amely nyomokban sem tartalmazza azt a szociális demagógiát, amely végül huszonöt évnyi kísérletet vágott tönkre.



Nekünk ez a kezdet.


Thursday, January 30, 2014

Atomvoks-sorompó

A Nemzeti Választási Iroda elutasította az Együtt-PM népszavazási kezdeményezését Paks 2 ügyében, lényegében formai (eljárási) okokra hivatkozva. Ha az indítványozók táborához tartoznánk, most felháborodottan kiáltanánk: „Na ugye! Nesze neked demokrácia!”. Ha kormánypártiak lennénk, elégedetten csettintenénk: „Na ugye! Nesze nektek, okoskodó ballibák!”. Mi azonban valami egészen mást gondolunk. Vigyázat, konteó következik.


Mi (továbbra is) azt gondoljuk, hogy ami itt folyik, az nem több ócska színjátéknál. Egyrészt egyre kevésbé hisszük azt, hogy a véletlennek köszönhető, miszerint Orbán moszkvai kalandja (Paks 2 aláírása) és a baloldali Össze(vissza)fogás bejelentése épp ugyanarra a napra esett. Mert két dudás egy csárdában bizony nagyon össze tudja zavarni a vendégeket, azaz minket, választókat: a két nagy hírértékkel bíró esemény antagonisztikus hatásának köszönhetően, néhány gagyi tüntetésen – a másik oldalon pedig unalmas Gyurcsányozáson – kívül nem is történt semmi különös. Ezt erősíti a mainstream média megosztottsága is azokon a napokon, ahol (csak egy kiragadott példa) az Index folyamatosan címlapon tartotta a Paks-témát, míg a konkurens Origo ehelyett inkább a baloldali összefogósdival foglalkozott. Kétséges, hogy munkamegosztás céljából tették volna mindezt.


nuclear_power_smile.jpg


A népszavazási kezdeményezés a színjáték része lehet: az a baloldal, amely nyakig benne van az ilyen volumenű üzletekben, mint Paks 2, s amely baloldal az egészhez készséggel asszisztált saját kormányzása idején, most mégis fel kell, hogy mutasson valamit, ami a biznisznek ugyan nem árt, de a szavazótábort mégis meggyőzi arról, hogy ők „a jó oldalon állnak”. Tehát mi itt teendő? Adjunk be egy kamu népszavazási kezdeményezést, amit persze majd („hála Istennek”) visszadobnak és ezzel a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.


Ezzel megállítottunk egy száguldó (s talán az üzletünket elsöprő erejű) atomvoksot, ráadásul el is szívtuk a levegőt mindenki más elől, hiszen azzal hitegettük az országot, hogy: „Emberek, mindenki nyugodjon le a p.…ba! Senki ne csináljon semmit! Mi már beadtuk a népszavazási kérelmet!”.


Ugye, az nem lehet, hogy milliós szavazótábort és számos szakértőt maga mögött tudó, több évtizedes politikai és jogi tapasztalattal bíró baloldal nem tud megfelelően végigvinni egy szimpla népszavazási kezdeményezést? Ugye, nem? A választások után pedig úgyis mindenki beletörődik mindenbe és elfelejti ezt az egész őrületet. Ugye-ugye? Na ugye.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Wednesday, January 15, 2014

Illés Zoltán ugye lemond?

Most, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr hazatért Oroszországból és megkezdődik a Paksi Atomerőmű blokkjainak bővítése, ugye nincs más hátra, mint hogy Illés Zoltán környezetügyekért felelős államtitkár úr lemond?


Ahhoz a környezetpolitikához ugyanis, amely egyszerre volt környezetromboló és egyszerre mulasztó, s amihez szégyenszemre Illés Zoltán az elmúlt majdnem 4 évben asszisztált, elérkezett mélypontjához.


bucsu.jpg


Pedig bíztunk benne, bíztunk elveiben, bíztunk józanságában és őszintén elismertük korábbi elszántságát, bátorságát. Egészen addig, amíg meg nem bizonyosodtunk róla, hogy bársonyszékében helyet foglalva "szinte varázsütésre" indult szembe saját korábbi megnyilatkozásaival, elveivel, cselekedeteivel. Csak egy sort hadd idézzünk tőle:



Az atomlobbi és más gazdasági körök pedig állami pénzből 1000-1500 milliárdért akarják meghosszabbítani a paksi atomerőmű élettartamát, annál is inkább, mert az ilyen adófizetői pénzből finanszírozott állami nagy beruházásból jó sokat lehet lopni. - lásd 2008-as nyilatkozatát.



Szégyenletesnek tartjuk, hogy Illés Zoltán környezetügyekért felelős államtitkárként a környezet ügye helyett a miniszterelnökhöz való feltétlen hűséget választotta. Rendíthetetlen támogatásával azonban nemcsak a környezet ügyét árulta el, hanem immár őt is: mert nem figyelmeztette, nem kényszerítette őt annak belátására, hogy a paksi bővítés vállalhatatlan.


Nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarországon az elmúlt évek környezetpolitikája nemhogy nem tudta végre érdemi elképzelések és intézkedések révén javítani, óvni környezetünket és lépéseket tenni egy biztonságosabb és fenntartható jövő felé, hanem folytatta azon ámokfutását, amely a korábbi években, évtizedekben is tapasztalható volt, s amely mindannyiunk és utódaink jövőjét veszélyezteti. Ebben vállalt Illés Zoltán aktív szerepet, s ezért kell most egyszer s mindenkorra felelősséget vállalnia. Ezzel a felelősségvállalással azonban - államférfihez méltó módon - még utoljára példát mutathat a társadalomnak és példát mutathat a Miniszterelnöknek: figyelmeztethet mindannyiunkat arra, hogy az az út, amelyen most elindultunk, zsákutcába vezet.


Ez Illés Zoltán becsületbeli ügye. Ezért nem maradhat más választása, mint hogy lemond.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Monday, April 8, 2013

Gáz helyzet

A szabad véleménynyilvánítás ügye újabb kihívás előtt áll. Eddig a sajtószabadság miatt viaskodott az ellenzék a kormányoldallal, most viszont szélsőségesek felbukkanása miatt hirtelen egy platformra kerültek. A morális elveken és indulatokon egyaránt alapuló szellemi ütközet végeredménye azonban így is kétséges.


Pedig a jelenség nem kiszámíthatatlan, mivel a radikalizmus szellemi vezetőinek minden demokratikus országban ugyanaz a stratégiája: provokálják a mérsékelt többséget; megpróbálnak minden morális határt átlépni, amitől azt remélik, káoszt tudnak teremteni. Ezek a „ki tudja, miféle - honnan jött - hová tartó” motorosok is erre játszanak. Az „Adj gázt”-szlogen ötletét Németországból lopták: két éve az Udo Voigt-vezette (náci) Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD) plakátolt ki ilyen förmedvényeket. Ők is és most ezek a magyar „valakik” is politikai tőkét kívánnak kovácsolni polgárpukkasztásukkal.


gasgeben_NPD.jpg


Azt már látjuk, hogy figyelemfelkeltő akciójuk sikeres volt. A betiltással ők legalább olyan jól járnak, mint ha engednék nekik a felvonulást. A véleménynyilvánítás szabadságának szellemében megtehetnék, hogy a budapesti zsinagóga előtt berregtessék a szarjaikat. S meg is tennék, mert akármekkora tahók, azt pontosan tudják, hogy „lenne rá igény”. Az elmúlt 24 órát átböngészve bizton állíthatom, hogy a magyar internetes portálok fórum-hozzászólóinak igen tetemes hányada lelkesen támogatta e „valakik” tervét. Nemcsak a szokásos vita és anyázás vette kezdetét: gyorsan rákapcsoltak a holokauszt-tagadó trollok, akik hozzászólásaikban sorra tették közzé az „alternatív” történelmi portálok és videók linkjeit, amelyekben természetesen „bebizonyították”, hogy nem is volt holokauszt. Az Élet Menete immár kizárólag gúnynevén neveztetett: az „Élősködők Menete”. Megjelentek az ál-naiv hozzászólások is: „az Adj gázt!-szlogenből nem lehet Auschwitzra, vagy a Zyklon-B gázra következtetni!”, illetve a „várjuk meg, hogy mi lesz, nem tudhatjuk, hogy mit akarnak ezek a motorosok!”. Aztán persze jöttek a zsidó világi összeesküvés-elméletek, amik eleve különös népszerűségnek örvendnek. Meg egy kis „izraelezés-palesztinozás”. Kiderült az is, hogy nemcsak Izrael „az igazi náci állam”, hanem az Élet Menete „az igazi provokátor”, a „cionisták kutyája”.


A motoros taktika már most bevált: egy rendezvény körüli vitát minél gyorsabban át kellett terelni a gyűlölködés medrébe. Ezzel lépéselőnybe kerültek a szélsőségesek. A miniszterelnök ennek veszélyes következményeit (külföldi bírálatok, hazai közéleti hisztéria, Gyurcsány táncot lejt a Dohány utcában, rendőri biztosítás kockázatai stb. stb.) hamar felismerte, ezért mai felszólalásában megpróbálta „megfogni a gyeplőt”: tudta, tudja, hogy a magyar társadalom jelentős része fogékony a fenti megnyilvánulásokra, ezért neki kell a maga határozottságával fellépnie. (Rá azért még mindig sokan hallgatnak.)


Azt is átlátta, hogy bár az ügynek lehet számára politikai haszna is - s talán reménykedtek is a szélsőségesek, hogy emiatt hagyni fogja a balhét -, a néhány hétig figyelemelterelésre alkalmas eseménynek közép- és hosszútávon csúnya következményei lennének (lásd: riogatásra épülő választási kampány az elmúlt másfél évtizedben és napjainkban). Ezenkívül feltételezhetjük azt is, hogy Orbán Viktor gusztustalan, ízléstelen politikai gesztusnak tartja az akciót.


A harc azonban nem ígérkezik könnyűnek – mint mondtam, annak ellenére, hogy az ellenfél stratégiája világos, mint a nap. A Kormány ugyanis olyan módszerek bevetésével kíván leszámolni a szélsőségesekkel, amelyek eredményesek ugyan, viszont korántsem demokratikusak: a jogállami kereteken túllépő rendészeti eszközök bevetése aggályos - igaz, van mögötte racionalitás. A miniszterelnök már az előző választások előtt pedzegette a „két pofon kiosztásának” alternatíváját és az elmúlt három esztendőben szisztematikusan hozzászoktatta a népet a „kevesebb szabadság, cserébe több biztonság” elvéhez.


A jelenlegi állás szerint tehát a szélsőségesek jól járnak („mártírok, akiket a csúnya Viktor betiltott, de ők harcolni fognak”), a Fidesz-KDNP jól jár („ők a megmentők, akik biztosítják a rendet”) - az ellenzéknek pedig kifogták a szelet a vitorlájából. Gyurcsány hiába rohan oda üvöltözve, Bajnai és Mesterházy hiába nyilatkozik kézenfogva, Schiffer hiába jogászkodik. Eddig nincs is semmi baj: a gond a felszín alatt van. A magyar társadalom gondolkodása, „szélsőségességi igénye” ugyanis ettől még nem fog jelentősen megváltozni. A Fidesz-hívők ugyan kénytelenek lesznek számot vetni néhány gondolatukkal, amelyekről eddig úgy vélték, hogy szalonképesek (és nocsak, mégsem!): azonban félő, hogy ettől még nem alakulnak ki bennük igazi konzervatív polgári attitűdök. Kezdésnek azonban ez sem rossz.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Friday, March 29, 2013

Az állam ifjú ellenségei

Magyarországnak kemény rendőrsége van. Bármilyen körülmények között képes leszámolni vérgőzös, terrorista-gyanús, különösen erőszakosnak tűnő, jól kiképzett, 14-17 éves korú középiskolásokkal. És most bebizonyította, hogy akár a 18-21 éves semmirekellő egyetemistáktól sem retten meg.


Olyan szívmelengető, hogy egy békésebb világ jön. Ahol a rendőrség már a bűn elkövetése előtt leleplezi a tettest. Gondolom, olyan telepatikus képességekkel rendelkező lények segítségével, mint a Különvélemény c. filmben. (Nemrég egy ilyen különleges embert meg is ismerhetett az ország: Szaniszló Ferencnek hívják – a szerk.) Persze, ezúttal könnyű dolguk volt, hiszen visszaesőkről van szó: egy 22 nappal ezelőtti eset gyanúsítottai készülnek holnap a Fidesz-székház elfoglalására - sőt várhatóan fel is robbantják majd azt. A túszok között lesz Selmeczi Gabriella is. Luke Skywalker esetleges részvételéről egyelőre nincs hír. A TEK nagy erőkkel keresi.


minority report_orfk.jpg


Fantasztikus, hogy a rendőrség előre tudja, mit fognak holnap elkövetni a támadók. Csak azt nem értem, hogy ha ennyire élesen látják a jövőt, akkor miért kellett várni 22 napot egy már elkövetett bűntény elkövetőinek elfogásához? Csak nem fenyegetőzni tetszenek? Példát statuálni, hátha holnap kevesebben mernek majd elmenni ilyen áron?


Azt is mondja már meg nekem valaki, hogy akkor most ki számít ártatlannak? A tüntető Orbán Viktor, akit a 80’-as években elvitt a rendőrség? Orbán Viktor és képviselőtársai, akik 2007. február 2-án jogszerűtlenül kordont bontottak a Kossuth téren? Vágó Gábor, akit 2011. december 23-án Orbán Viktor elvitetett a Kossuth térről? A tavaly decemberben előállított érettségi előtt álló, felsőoktatás-politikai intézkedések ellen tüntető diákok? A Fidesz-székház tüntetői, akiket 2013. március 7-én Orbán Viktor „önkéntes biztonsági őrei” csapdáztak be az épület udvarába? A két héttel ezelőtti 16 középiskolás diák, akik a Parlament előtt tüntettek az alaptörvény módosítása ellen? Tessék választani.


Akik ilyen „békésebb” világot szeretnének, kénytelenek lesznek elfogadni a kettős mérce rutinszerű alkalmazását. És kénytelenek lesznek tudomásul venni, hogy nem lehet ellenvéleményük. A fenti példák is mutatják: mindegy, milyen formában, mindegy, hogy jogszerűen vagy jogszerűtlenül hangoztatnák: azt a karhatalmisták nem fogják tolerálni.


Az áhított „béke” ilyen áron nem éri meg. Ilyen áron ugyanis lehet mást is kapni, amit úgy hívnak: „szabadság”. Szólásszabadság, véleményszabadság, gyülekezési szabadság, sajtószabadság. Kicsit nehezebb megszokni, néha kicsit polgárpukkasztó, kicsit több konfliktussal jár: de jobb is. A szabadság a minőségi élet és a minőségi társadalmi lét szerves része. És természetesen benne van a béke is. Ne tessék már ennyire félni tőle.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Monday, November 12, 2012

Hőbörgő mélység

Mi történt, Kapitány? Pánik a kormányrúdnál? Unortodoxia-járvány ütötte fel a fejét a fedélzeten? Netán valami öngyilkos hajlamú matrózlázadás készül? Vagy csak elgurult a legénység gyógyszere - egyenesen bele a politika háborgó tengerébe? Az elmúlt egy-két hétben nem kellett sem a közvélemény-kutatási adatokat, sem a politológusok előrejelzéseit látnunk ahhoz, hogy észrevegyük: kiakadt a politikai barom-méter. Ennyi sötétséget – ilyen rövid idő alatt, ilyen töménységben - tuti nem kaptunk még idén. Öt dózis egy helyen.


Így kezdődött...



„…olyan fontos célokat szeretnénk teljesíteni, mint hogy az úgynevezett harmadik világ országaiból jöhet tőke befektetni, az államadósság-csökkentést pedig ilyen módon is finanszírozzuk.”



Rogán Antal ábrándját láthattuk és hallhattuk a 250 ezer euró államkötvényért érkező kínaiak rémmeséjéből. Az Állami Számvevőszék hamar rá is érzett a fiatal politikus tehetségére. Felismerte, hogy a Hagelmayer István-díjat szinte neki találták ki: hiszen ő az, „aki kiemelkedő tevékenységével nagyban hozzájárul a közpénzek „hatékonyabb” felhasználásához”. Uramisten. (Domokos László elnök egyébként ezúttal könnyű helyzetben volt és biztos döntést tudott hozni, hiszen egykori, hűséges Fideszes padtársként igen jól ismeri Tóni munkásságát.)


Aztán láttuk, hogy a pénzügyeinkkel mégiscsak gondok lesznek...



„Reálbércsökkenés lesz jövőre, de ha az eddigi évek reálbércsökkenéseit összeadjuk, az összességében reálbéremelést jelent”.



Ő ugyanaz az ember, aki a leghátrányosabb helyzetű térségekben élők számára a regionális minimálbért a fiatal munkavállalókra is kiterjesztené és pályakezdőknek a minimálbérnél is alacsonyabb (!) jövedelemplafont vezetne be. Igen, ő Czomba Sándor, a foglalkoztatásért felelős államtitkár - aki állítólag nem is mondott ilyet. Vagy mégis? (Javaslom, olvassa el mindenki a helyreigazított verziót is és döntse le maga.)


...és nemcsak a matekkal lesznek bajaink...


Miután Hoffmann Rózsa titokban elismerte: nincs meg a pénz az oktatás államosítására, rögtön mondott olyat is, amiről pontosan tudta, hogy (inkább) azon fognak majd csámcsogni:



„Angol helyett a német lesz az első nyelv.”



Aranyos kis gumicsont volt, ha azt vesszük, hogy bevetésétől kezdve már senkit nem érdekelt a pedagógus életpálya-modell bukása – ahogyan Hoffmann Rózsa bársonyszékben maradása sem. Pedig az „auf Wiedersehen, Frau Hoffmann!” nagyon megérett már - és a Fidesz-KDNP (2014 felé tekintve) jobban járt volna a fejcserével. (Így - talán - nem égett volna rájuk a ház oktatáspolitikában. Most már késő.)


Persze, ha nem értünk a pénzhez, akkor majd értünk a joghoz...


Egy Vas Imre által benyújtott (és azóta elfogadott) indítvány szerint nem lehet politikai reklámot közzétenni körzeti és helyi médiaszolgáltatónál, kereskedelmi médiaszolgáltatónál, ilyen fenntartású internetes honlapokon, képújságokban, teletexteken - de még mozikban sem. Tisztánlátás végett: mondja és akarja ezt ugyanaz az ember, aki szerint viszont:



„…a Kormány tájékoztatása nem minősül politikai reklámnak…” (lásd: IMF elleni kampány)



Ez is ügyes húzás. A cél összességében nyilván az, hogy minél kevesebb szó essék majd a politikáról - s így a kormányzás hibáiról. Mindeközben - az álcivil-hadtest és az állam vígan (értsd: legálisan és közpénzből) kampányolhat majd a Fidesz mellett - így mind Csizmadia László (az állami támogatásokról döntő Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) elnöke - a Civil Összefogás Fóruma (CÖF), a hírhedt kormánypárti „civil” szervezet vezetője), mind Simicska Lajos uralkodó köztéri hirdetési felületei készen állnak a „jó ügy érdekében” eljárni. (Jó kezekben az ország?)


De nem elég, hogy átírjuk a jogrendszert úgy, hogy rossz kormányzásunk ellenére is mi nyerjünk: még meg is fenyegetjük az akadékoskodó polgárokat...na, ez már tényleg primitív!


Hogy mennyire komolyan gondolják ezt a cenzúrázós őrültséget, arra a legfrissebb példa Papcsák Ferenc kirohanása két sajtóorgánum ellen, pontosabban azok kommentelői ellen:



„Nemcsak a Népszava, hanem a Hír24 (FN24) egyes kommentelőinek személyes adatait is kéri a XVI. kerületi rendőrkapitányság.”



Egészen elképesztő, hogy bárki komolyan gondolja ebben az országban (főleg egy közszereplő!): a büntetőjog eszközével a szólás szabadsága korlátozható.



les_visiteurs.jpg


Ha valaki blődségi sorrendet kérne számon rajtam, ne tegye. Képtelen volnék igazságot tenni köztük. Egyet tudok biztosan. Amit a kormánypártiak - egykoron büszkén, manapság inkább dühödten - hangoztatnak magukról, miszerint: „mi vagyunk itt, kérem, a konzervatívok” – nos, melldöngető kijelentésük minden nap megcáfoltatik a Nemzeti Együttműködés (egyre sötétebb középkori) Rendszerében.


Mert amit itt látunk, az biztosan nem konzervativizmus. Maximum konzerv. Annak is az alja.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Thursday, August 23, 2012

Személyes előregisztráció? Ezt mégis ki kérte?

Érdekes, és elég súlyos következményeket előrevetítő témával látszik kezdődni a politikai ősz: a régóta lebegtetett, köztudatban tartott választási előregisztráció - csak azok a választók vehetnek részt majd a terv szerint a parlamenti választáson, akik e szándékukat előzetesen jelzik - kezd konkrét formát ölteni. Elég baj, mert azt mondhattuk eddig is, hogy ilyen lovat nem akartunk, de az biztos, hogy nem pont ezt a részét.

A részleteket feltárja az origo, és véleményt ír róla Poldi bá megmondója is. A tervezet leglényegesebb eleme az, hogy a regisztrációt személyesen, vagy meghatalmazott útján lehessen megtenni.

Mikor is nyúlt legutóbb a Fidesz a kötelező személyes megjelenés fétiséhez? Ja igen, 2010 végén, a nyugdíjeinstandkor. Akkor, aki maradni akart, annak személyesen kellett elmennie a hivatalba (akkor még a meghatalmazást sem tették lehetővé: poénkodtunk is mindenórás feleségemmel, hogy szerencsére a nyugdíjbiztosító és a szülészet közel vannak egymáshoz). Akkor nyilvánvaló - és sikeres - volt a szándék, a hivatali procedúrát zsigerből rühellő polgárok döntő része nem ment el. Egy részük nyilván azért, mert egyetértett nyugdíjalapjának államosításával, de azért kíváncsi lettem volna arra, hogy ha az államiba átlépéshez kell a hivatali út személyes megjelenéssel, hányan is lépnek oda.





Na és most megint ez. Ráadásul szó nincs szakmai anyagról. Ez az egész nem más a tudósítás szerint, mint a Fidesz elnökségének véleménye. Nekem ez a második, talán még az előzőnél is messzebbre vezető bajom. Ki az, ki választotta? Én biztos nem, de a Fidesz-szavazók sem. Az, hogy egy párt elnöksége gyakorlatilag kontroll nélkül - és nyilván az adott párt érdekében! - megtehessen bármilyen érdemi változtatást a közjogi rendszerben, itthon talán 1988-ban, a Kádár-rendszer végnapjai előtt fordulhatott elő utoljára. Jó, tudom, kétharmad, meg a nép legitimálta. Csak azt felejtjük el mindig, hogy nem ezt legitimálta! Erre sehol nem kért felhatalmazást a választóktól a Fidesz (meg a nyugdíjeinstandra se persze, sőt). A nép pontosan arra adott felhatalmazást, hogy gyurcsánytakaroggy, ezt azért nem lehet biankó csekként értelmezni. Illetve lehet, ha nem kell szembenézni a következő választás hasonló közvéleményével. Meg azzal, hogy a Fidesz olyan párt, amely a választót a hivatalokba küldi egy plusz körre, ha valamit nagyon el akar érni.

Az meg külön kis színes, hogy miközben idehaza menjen csak mindenki (vagy a meghatalmazottja) személyesen a hivatalba előregisztrálni, a határon túl levélben, meg elektronikus ügyfélkapun, naja. Olyan már nincs az AlkAlaptörvényben, hogy nem lehet megkülönböztetést tenni a magyar állampolgárok között? Abban, amit másfél éve az Asztalnál (jujj) kértem, még volt.


Én azért egyetértek a KIM véleményével: az előregisztrációt a lehető legegyszerűbbé kéne tenni. Például úgy, hogy ne is legyen. Gumicsont lerágva, lássuk a következőt.


UPDATE: "Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter szerdán a Magyar Nemzetnek azt mondta, hogy a kormány tervei szerint elsősorban a választási irodákban lehetne feliratkozni a 2014-es országgyűlési választásokra" - írja az Index. Ez a megoldás a kistelepüléseken élőket érintené a leghátrányosabban. Hm, nem pont ez a csoport a Fidesz egyik legstabilabb bázisa?


Kérés az előregisztrációt esetleg lelkesen pártoló kommenterekhez: gondolják végig, ha kétharmaddal Horn húzza elő ezt a tervet anno, akkor is tetszett volna?


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Wednesday, August 22, 2012

Az álomalapító védelmében

Tisztelt Balavány Úr, rövid leszek, ígérem. Véleményem szerint Ön téved, amikor azt gondolja, hogy augusztus huszadikán "hazugságot ünneplünk" és nemzeti öntudatomban is durván sért, amikor azt mondja, hogy „testvérgyilkos szadista fenevadat emlegetünk szentként”.


Szerintem az államalapítás nem hazugság, hiszen megtörtént - ráadásul tudatosan (ahogyan ezt Ön sem vitatta). István királyunk pedig számunkra nemcsak államszervezetet, hanem álmot is alapított: lényegében ez volna Magyarország. Lehet szeretni vagy nem szeretni, de ez már a miénk. Az Öné is. Tudom, kissé szentimentális ez az „álom” elnevezés, de az a helyzet, hogy a magyar közösséget ez tartotta össze eddig, nem pedig az államgépezet. Az állam egy eszköz, ami a vázát adta/adja közösségünknek, hogy szét ne hulljon. Ennek megépítését és fenntartását vállalta magára István (és méltó utódai is).


Hogy Magyarország sohasem volt keresztény állam? Szerintem igen. Abban persze lehet vita, hogy a magyar nép mennyire volt keresztény - vagy most mennyire az. Csakhogy, - mint tudjuk - az állam és a nép nem ugyanaz. Izraelt például több mint hatvan éve "zsidó államnak" nevezik, pedig a ma élőknek maximum háromnegyede lehet zsidó vallású. Laknak tehát ott bőven mások is, akik persze attól még izraeliek. És nem tiltakoznak az államuk megnevezése ellen.


1355_8246_Szent_Korona.jpg


István módszerei? Kétségtelen, hogy mai világfelfogásunk, normáink az ő módszereit már nem fogadnák el, azonban az ő idejében ez (is) az életben maradás eszköze volt. Ahogyan több tízezer évvel ezelőtt élt őseinktől is hiába vártuk volna, hogy állatvédelmi programokban vegyenek részt: erre esélyük sem lett volna. Vagy a farkas/medve lakott jól, vagy ők.


Mi viszont kitüntetett helyzetben vagyunk, mert immár nem ellenségként, hanem barátként tekinthetünk a nagyragadozókra. Barátként és nem ellenségként a körülöttünk levő országokra, népekre. Ha István nem figyel oda akkor, ha nem olyan keménykezű és politikailag nem annyira következetes: akkor ebből az álomból talán semmi sem valósul meg. És akkor most nem vagyunk itt. És Ön sem, aki szabadon elmondhatja a véleményét Istvánról.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.