Showing posts with label családon_belüli_erőszak. Show all posts
Showing posts with label családon_belüli_erőszak. Show all posts

Tuesday, November 4, 2014

Nő a baj

Magyarország lányai folyamatosan átesnek a vak komondoron – erre próbálják felhívni a figyelmet egyre durvább és durvább adatok itthonról és a világból. Ezzel a fiúk is szívnak.


Sokszor mondjuk, hogy nem vagyunk normálisak, de a nők társadalmi helyzetét és férfiakhoz fűződő viszonyát tekintve tényleg kezdjük egy nagyon beteg ország képét mutatni. A hímsovinisztáknak jó hír, hogy szövetséges van dögivel és a magyarországi trendek a keleti nyitás politikájához nagyon jól illeszkednek. Ugyanakkor mindannyiunknak rossz hír, hogy a nyugati zárás politikájához is.


Tény, hogy nálunk nem végzik ki azokat a nőket, akik megerőszakolójukat tettlegességgel próbálják maguktól távol tartani – bár védelmet gyakran nem kapnak. És az is tény, hogy nálunk nem zárják börtönbe azokat, akik meg akarnak tekinteni egy férfi röplabdamérkőzést és savval sem öntik le őket, ha túl kihívó ruhát vesznek fel.


 


No_Violence_against_women_by_pincel3d.jpg



Azonban új generációs lányainkban is megmaradnak azok a félelmek, amik az erőszakos esetek eltitkolásának irányába mozdítják őket. Ennek persze nem kéne így lennie, hiszen Európának pontosan itt jut(na) komoly védőszerep és nemcsak jogi téren, hanem a társadalmi szolidaritás terén is. Igen, azt állítom, hogy ahol a női egyenjogúságot jog biztosítja és ahol az emancipáció a kultúra részévé válik, ott biztonság és pozitív attitűdök alakulnak ki. És ez a sokat szidott modern nyugati civilizáció egyik legcsodálatosabb vívmánya.


Azonban hosszú és kínkeserves út vezetett idáig. Kellettek hozzá áldozatok és felismerések: a nők is emberek. Kellett hozzá a haszonelvűek kielégülése is: a nők is a gazdaság hajtómotorjai. Kellettek hozzá elismerések: van, amiben a nők jobbak, mint a férfiak és van, amiben ugyanolyanok. És lehetnek ők is bűnösök és ártatlanok.


Magyarország lányaira most új veszélyek leselkednek. Ennek egy részét maguknak köszönhetik – így maguk is változtathatják meg. Gondoljunk arra, hogy maguk is gyakran keleti szellemben gondolkodnak és ítéltetnek magukról. Van azonban, ami mindannyiunk felelőssége: a keleti szellem politikai térnyerése. Ez egy felülről jövő csapás, amely azt hirdeti, hogy a nőknek nincs helye a társadalom bizonyos szektoraiban, bizonyos szokásaiban - és előre meghatározott szereppel bírnak. Látjuk, hogy minden érvelés mögött a „rendpártiság” bújik meg: folyton azt sugallják, hogy a nők visszaszorítása a konyhába és a hálószobába a társadalmi béke érdeke. E szerint a nők (=feministák=őrült lázadók) csupán bajt hoznak ránk és folyton csak követelnek, egyre többet és többet. Sőt, a végén átveszik az uralmat.


E szélsőséges nézetek talán valamiféle kisebbségi komplexust rejtenek magukban. A helyzet persze nyugaton sem idilli, viszont a világ élhetőbb. Még akkor is, ha a férfiaknak immár nemcsak egymással, hanem gyakran a nőkkel is versenyezniük kell, például ugyanazon állásért vagy pozícióért. És akkor is, ha egyébként senki épeszű feminista nem állítja, hogy a nők értelmi-érzelmi világa a férfi hasonmása, esetleg tükörképe volna. De élhetőbb a világ, mert férfi és nő végre megpróbálja megérteni egymást, megpróbál igazi párbeszédet folytatni, vitázik egymással, összeveszik és kibékül. És együtt kormányoz.


Magyarországon az elmúlt években nő a baj, mert „a nő a baj”. A véleményformálók, a közéleti személyiségek a politikától a bulvár világáig ontják magukból a hímsoviniszta rigmusokat, gúny tárgyává tesznek áldozatokat, lekicsinylik vagy megkérdőjelezik a tragikus eseteket, maszatolják és szőnyeg alá söprik a tényeket. És ostoba nők tömkelege asszisztál ehhez. Csak azért, hogy „rend” legyen.


De miközben magunk alatt vágjuk a fát, valahogy nem akarjuk észrevenni, hogy a nyugati civilizáció hódításának köszönhetően már új rend van. Amikor tehát a keleti szellemmel kacsintgatunk, valójában háborút vívunk a nyugattal.


Ennek a háborúnak rengeteg ártatlan áldozata van már most. Maximum nem tudunk róla, vagy nem vesszük komolyan, mert sokszor maguk a nők sem mernek beszélni róla. Szégyellik. Pedig nekünk kellene szégyellni magunkat.


Meg kell végre fékeznünk ezt az őrületet.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Monday, April 29, 2013

Házast verik a gazda

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) dicsőséges országgyűlése már tavaly szeptemberben véleményt alkotott a családon belüli erőszak jogi kezeléséről, amikor rendkívül önkifejező, bátor, gavallér - és főleg kulturált - módon hajnalban sikerült megtárgyalnia és lesöpörnie egy olyan törvényjavaslatot, amely mindössze egész társadalmunkat érintő, elvi kérdésekre adott (volna) válaszokat, ami mindössze egy több mint 100 ezer fő aláírásával történt népi kezdeményezésen alapult és ami egy (állítólag) civilizált európai országban történt. Akkor Varga István képviselő úr (Fidesz), az ügy önnön felkent szellemi vezetője bizonyította: igenis lehetséges, hogy egy magát keresztény konzervatívnak valló tömörülés a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül támogathatja a barbárságot, sőt, a „pater familias”-elv kiforgatásával („az apai hatalom korlátlansága”) tulajdonképpen a családi rend helyreállítását kívánja biztosítani. És példát is tud mutatni, ha kell. Sajnos azonban ez nem csak egy hazai valóságshow a derék (kis)gazdáról.


Azóta tudjuk, hogy Varga képviselő úr szerint az asszony helye a konyhában van és ha verik, azt lehet, hogy megérdemli, ráadásul ha szülne 4-5 gyereket, akkor talán még a pofonokat is megúszhatná. És igen, fideszes női párttársai megvédték, mert Varga igenis „tiszteli a nőket, előre engedi őket az ajtóban” és még virágot is tud nekik venni, ha kell. Tudjuk, hogy a magyar társadalom igen tetemes része még mindig egyetért a Varga-elvekkel (ehhez nem szükséges Századvég-felmérés: elegendő belekóstolni az internetes hozzászólások tengerébe). És azt is tudjuk, hogy nők is vannak köztük – akik amúgy ebben a környezetben szocializálódtak (magyarul: lejt a pálya).


Nos tehát, ebből kell kiindulnunk. És nemcsak nekünk, hanem Balogh József egykori kisgazda, most fideszes országgyűlési képviselőnek, Fülöpháza polgármesterének. Mert ha igazak a vádak, akkor ő bizony dicséretért házalhat Vargánál: a gyakorlatban alkalmazta a NER-előírást. Nyilván jogosan, hiszen az asszonynak fel kellett őt bosszantania ahhoz, hogy üssön. És így már tök jogos. A NER-ben biztosan.


asszonyveres.jpg


Balogh úr „bűnössége” esetén (igen, idézőjelben, mert csak a civilizálatlan, nyugati szellemű, szélsőségesen liberális emberjogi aktivisták nevezhetik bűnnek az asszonyverést!) kénytelen lesz felvásárolni egy kisebb virágüzletet és előreengedni mindenkit a parlamenti ülésterem bejáratánál. Szegény ember ő, akit bántanak. Még szerencse, hogy ezzel el lehet majd intézni a dolgot. Szerencse, hogy nem kell komolyan venni a családon belüli „erőszak” című marhaságot (különben is, miféle család? Hiszen csak az élettársáról van szó, hoppá! Lám, mi mindenre lehet jó a negyedik alkotmánymódosítás...). Egyébként meg be volt rúgva, így pláne el lehet nézni az ilyesmit. Hiszen így meg sem történt az egész. És a pia a hibás. (Ezúton javaslom az ittas vezetés büntetésének törlését is a BTK-ból.) Meg a feleség, aki meg majd szépen meggyógyul.


Nos, kedves olvasóink. Ideje felébrednünk végre ebből a rémálomból (és most nem Balogh vélt vagy valós bűnösségéről, hanem az elvről esik szó). Ideje tisztán és világosan fogalmaznunk: a konzervativizmusba ez nem fér bele. A kereszténységbe ez nem fér bele. Az alapvető társadalmi normák rendszerébe (legyenek azok bármilyen politika által befolyásoltak) ez nem fér bele. Nem fér bele a szabadságba, nem fér bele a demokráciába és nem fér bele jogállamiságba. Így egyetlen férfi, férj, apa, gazda, országgyűlési képviselő, polgármester sem viselkedhet. Egy ilyen ember nem mutathat példát a társadalomnak. Nem bátoríthatja férfitársait efféle bűnök elkövetésére.


Az emancipáció nem bűn, az asszonyverés viszont igen. A tavalyi Varga-botrány is azért volt súlyosabb, mint annak elsőre tűnt, mert olyan elvi állásfoglalást jelentett a kérdésben, amely az egész társadalomra kihatással volt/van/lesz. És ha hagyjuk, hogy ez a „szellemiség” továbbra is ott legyen bebetonozva a társadalomban, úgy soha nem fogunk megindulni az emberré válás útján.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Wednesday, October 3, 2012

Prostitúció felsőfokon

Miközben a hatalom államosítani szándékozik minden iskolát, a felsőoktatás világában nagyüzemi kiárusítás zajlik: egyre kevesebb képzést támogatnak és egyre magasabbak a tandíjak (akárhogy is nevezi azokat T. Miniszterelnök Úr). A legújabb fejlemény – amit eddig is tudtunk, csak nem volt még aláírva -, hogy a közgazdász és jogász képzéseket térdre akarja kényszeríteni a Kormány: 2013-tól kizárólag fizetősek lesznek ezek a szakok. Csakhogy – mindamellett, hogy e politikai lépés immár az etikusság határát feszegeti – nemcsak az esélyegyenlőség és a szabad karrierválasztás elvét ássa alá, hanem tisztességtelen ajánlattal is "kecsegtet" a hölgyek számára.


"Egyetemista bőkezű támogatót keres" – jó esélyünk van rá, hogy egyre több hasonló felhívással találkozzunk a közeljövőben, ha marad a Hoffmann Rózsa-féle felsőoktatás. Ó, nem a tandíj bevezetése miatti jótékonysági felhívásról van itt szó, hanem a diákprostitúció egy rejtjelezett üzenetéről. A teljes kilátástalanság ugyanis számos egyetemista hölgyet visz rá a tiltott kéjelgésre.


Mielőtt még gyorsan rákontráznánk a Diákhitel 1-2-vel, szólok, hogy a kurválkodással szerzett pénzt az állam hiába kérné vissza: kétlem, hogy a kényszer-szexelők számlaképes szolgáltatást nyújtanának ügyfeleiknek. S bár a „nagyszerű” hallgatói szerződésben foglaltak (röghöz kötés) szerinti tandíj-visszafizetés kényszere kapcsán az állami ellenőrzés (NAV) komoly nehézségekkel küszködik is jelenleg (a diákoknak 20 év alatt kétszer annyi időt kellene majd Magyarországon dolgozniuk, mint ahány támogatott szemesztert eltöltöttek a felsőoktatásban); nem hiszem, hogy a szóban forgó hölgyeket meggyőznék mindezek.


ugyes marketing.jpg


A nők által különösen preferált szakok (pl. jogász, közgazdász) kizárólagosan fizetőssé válása talán nem a véletlen műve: hiszen jól illik a Kormány nőképébe és nőpolitikájába. A Varga István-féle ki/elszólás csak egyetlen apró jel volt, amely arról tanúskodott, hogyan is gondolkodik a Fidesz-KDNP szövetség az emancipáció kérdéséről. Talán egyesek szerint az egyenlőség elve feminista támadás a férfitársadalom ellen, a „gyengébbik nem” elleni erőszak pedig általában annak köszönhető, hogy a nő felidegesíti a férfit, vagy egyszerűen ellenkezik parancsának, ezért ő kénytelen jól megverni az asszonyt (az ókori római „pater familias”-elv végtelenül primitív utánérzése).


Cáfoljanak meg, ha nem ezekkel az óhajokkal találkoztunk volna eddig a Fidesz-KDNP nő- és családpolitikája kapcsán: az abortusz lehetőségét szeretnék valamilyen módon korlátozni (még mindig); a családon belüli erőszakot szeretnék magánügynek tekinteni; a nőket sem a munkaerőpiacon, sem a politikában, sem a felsőoktatásban nem szeretnék (meg)támogatni. Ezzel szemben a szaporodási ráta nagyon foglalkoztatja őket (lásd legutóbb Kövér László nyilatkozatát). És bocsánat, ha kihagytam volna a fenti felsorolásból: de az nálam nem nőpolitika, hogy Hegedűs Zsuzsának adunk havi 2 milliót, meg egy sofőrrel felszerelt Audi A6-ost – amitől amúgy nem fog Minden Gyerek Jóllakni.


A nő személyes sorsa szerintük lényegében magánügy - a gyerek bezzeg nem. Akkor viszont tegyük helyre őket. Kedves Kövér Úr és elvbarátai: a nő és a gyerek ugyebár együtt kell a társadalomnak, úgyhogy tessék mindkettőjüket támogatni, ellenkező esetben tessék kifáradni a hálószobából. Akit pedig csak annyira érdekli a nők/gyerekek/bántalmazottak kiszolgáltatottsága, mint például Önt (aki szerint "a családon belüli erőszak nem olyan súlyú ügy, ami nagyobb figyelmet érdemel" – nem felejtjük), annak nem javaslom, hogy rátegye a kezét a gyerekre, mert az bizony kínos emberi jogi kérdéseket fog felvetni. Ha viszont ez nem zavarja - és valóban kardinális kérdés az Ön (és elvbarátai) számára szabad döntésükben korlátozni az anyákat -, akkor javaslom importálni a - ma már nem is olyan távoli - Török Köztársaság jogi szabályozását - így egy huszárvágással az apa kezébe kerülhet a gyerkőc (alanyi jogon) – és a gonosz feministáknak végre megint kuss lesz. A szexuális kihívások ellen javaslom a jól bevált csador/burka/hidzsáb/nikáb és az esti kijárási tilalom használatát; lázadás megelőzésére pedig a nők szavazati jogának megvonását és kizárásukat a felsőoktatási intézményekből. Vagy csak tegyék fizetőssé (és méregdrágává) azokat a képzéseket, amelyeket ők preferálnak. Ja, hogy épp ezt teszik?


Így a 21. század magyar világának ideális nője lényegében kétféle funkciót tölthet majd be: lehet „háztáji rabszolga” (lehetőleg sok gyermek nemzésének potenciáljával – „Lex Varga István”); esetleg "kurtizán", művelt prostituált (avagy olyan megtűrt feminista, aki tandíját kurválkodással szedi össze és akit szépsége és intellektusa okán megkívánnak a férfiak). Ha tényleg ez a valódi perspektíva, akkor azt is javaslom a Kormánynak, hogy segítse a magyar egyetemista lányokat a boldogulásban legalább egy "seekingarrangement"-kezdeményezéshez hasonló internetes „társkereső” közösségi felület létrehozásával (természetesen nálunk szigorúan "Nemzeti Kölcsönösen Előnyös Együttműködés Programja" címszóval): minimális állami befektetéssel így a ma még anyagi nehézségekkel küzdő hallgatók és a magányos, idősebb hölgyek és urak könnyebben egymásra találhatnának; üzletkötéseiknek köszönhetően - a kollégiumi ágyak mellett - a gazdaság is dübörögne. A tandíjak mértékét pedig így egyre feljebb és feljebb lehetne majd tornászni, további bevételek reményében - nem beszélve a szép magyar lányokért áhítozó gazdag külföldi uraságokra épülő turizmus fellendüléséről.


Előtte azért nem ártana, ha Orbán Viktor és Semjén Zsolt egyeztetne: mert „keleti szél” ide vagy oda, ez még mindig a keresztény nyugati világhoz tartozó ország. Ja, és Mária Országa is. Ha már.



Nagy-Britanniában „a diákprostitúció 50 %-kal emelkedett 2000 óta”. - Ron Roberts pszichológus, kutatásvezető
(És ez az adat még a brit parlament tavalyi tandíjemelése előtti - azóta megháromszorozódtak a költségtérítések!)





Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Sunday, September 16, 2012

A kontrollcsoport mi vagyunk

Sajnos már nem emlékszem a forrásra, linket sem tudok adni, így lehet, hogy városi legenda, de hihető: egy amerikai elnököt megkérdeztek, kiknek van a legnagyobb hatalmuk az Államokban? A válasz ez volt: a közvéleménykutatók által kiválasztott kontrollcsoportnak, akiken szondázzák a választói véleményt. Nem róluk lesz tehát szó, viszont tippelhetünk a kormánypárt legutóbbi korrekciójának okairól: mégis tárgyalják, méghozzá érdemben a családon belüli erőszakról kérdését a Parlamentben.

A sztori nem túl bonyolult, ámde tanulságos. 106 ezer aláírással népi kezdeményezés érkezett az Országgyűléshez az említett kérdés megtárgyalására. A Ház illetékes bizottsága aztán már az éjszakába hajló órákra tűzte ki a napirend szerinti tárgyalást, amelyen talán másfél tucat képviselő volt jelen. Könnyen lehet, hogy a világon semmi nem történt volna, ha a fideszes Varga Istvánnak nem száll el az agya, és nem mond olyanokat, amiből instant mém születik: "szültél ma már?". Ez viszont már átvitte a nyilvánosság közönyének falát, ráadásul leginkább a hölgyek körében. A kezdeti hírek szerint a fideszes hölgyek kiálltak Varga mellett, majd a párt elhatárolódott nevezett képviselőjétől. Végül, a hét végén már az volt a hír, hogy a kormánypárt az élére áll a kezdeményezésnek, és lesz BTK-módosítás.


Az ok meglehetősen prózai: vannak annyira profik, hogy szondázzák a közvéleményt, és ne csak a saját környezetük véleménye alapján döntsenek - persze az adott esetben ez is ütősebb lehetett a szokásosnál. Egyszerűen nem mérték fel elsőre a probléma tényleges társadalmi súlyát, aztán a hét közepére a kontrollcsoport dobhatott egy 80% körüli elutasítást - ebbe pedig senkinek nem szabad beleállni. Pont ugyanúgy, hogy Schmitt Pál nemlemondásába sem lehetett. 3 nap alatt ott is megvolt a hátraarc.

A Fidesz és a kezdeményezők szempontjából ez a végeredmény egy majdnem win-win szituáció. A kezdeményezők elérik céljukat, lesz ilyen törvény, a kormánypárt pedig megpróbálhatja feledtetni, hogy képviselője milyen otromba szöveggel állt elő zsigerből múlt hétfő éjjel. Azt azért tippelném, hogy a párt közhangulata valószínűleg továbbra is Varga és mondandója mellett áll (ha ez megváltozott, annak meg csak örülhetünk) - ahogy feltehetően még mindig sajnálják kicsit Schmittet is, még ha Áder meglepően jó korrekciónak bizonyult is eddig.

Ja igen: mondhatja bárki, hogy a Fidesz "meghátrált", meg "180 fokos fordulatot hajtott végre" az ügyben, de ennek nem szabad bedőlni. Ha egy párt felismeri, hogy a tömeghangulat ellen megy, és ennek megfelelően korrigál, akkor az éppen a normális működés jeleit mutatja. Az pedig minket, a "kontrollcsoportot" minősít, hogy Schmitt és a családon belüli erőszak ügyében láthatóan elterelhetetlen és határozott a véleményünk, Közgép-ügyben meg nem. Meg persze az is lehet, hogy ott is megvan a 80%, de abban az ügyben nincs hátraarc. De hát ugye ezért fogom megkapni a kommenterektől, hogy Fletót várom vissza, pedig hát Isten őrizz.


Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Tuesday, September 11, 2012

Az asszony verve jó, hejhó!

Még hogy nem lehet szembehugyozni a széllel? Ugyan már! Csak hajnalban kell csinálni, amikor mások alszanak: így a pisifolt a nadrágon megszárad reggelre. Na, ezt csinálták a mi honatyáink is tegnap/ma. Hajnali gusztustalankodás.


A „Tisztelt” Háznak sikerült ismét alulmúlnia magát. Tekintélye immár totális nulla, intellektusa a pince padlóját nyaldossa, empátiája elpárolgott. Mert az aztán nagyon fontos, hogyan büszkélkedik Orbán saját kormányzásáról, meg hogy éhes-e Gyurcsány a Kossuth téren. Az, hogy a családon belüli erőszak legyen végre úgy büntethető, hogy annak elrettentő hatása is legyen a suttyóra, az nem menő. Az nem érdekes, az le van szarva. Majd éjfél után adásba kerül, amikor már lement a Himnusz.


eroszak-csaladon belul.jpg


Azon merengek, vajon milyen kérdések fogalmazódhattak meg azon képviselő hölgyek/urak fejében, akik éjjel bent ültek az ülésteremben (mind a 18-an, ÁFA-val). Jó, nyilván nem érdekelte mindegyiküket a téma, de hát miért is érdekelte volna? Hiszen ez csak egy buta népi kezdeményezés volt.


Kit érdekel az egész? Azt a potom 106 ezer embert, aki aláírta az ívet? Na jó, meg még néhány felnőtt hozzátartozót, pár ezer gyereket, egy-két feminista hajlamú férfit (vagy mit?). 


Miért érdekelne ez bárkit is? Tavaly is csak 44 nő halt meg családon belüli erőszak következtében Magyarországon. Ennyi szavazóval kevesebb, na bumm. (Úgyse tudtak volna elmenni az urnáig. Gyerekek meg nem szavazhatnak.)


Miért probléma ez? Hiszen ennek népi hagyományai vannak! És ha az araboknak lehet, akkor nekünk miért nem? Különben meg el lehet válni, igaz? (Az elvált nők közel 70%-a bántalmazó kapcsolatból menekül. Semmi gáz.)


Ja, és magánügy: a rendőrség ne jöjjön már be a hálószobámba! Én se futkosok betörők után!


Amúgy meg mindenki csinálja: most olvastam, hogy „az orvosok, a bírók és a politikusok is verik a feleségüket”. Milyen megnyugtató. Ez aztán a Nemzeti Együttműködés.


És mi ez a baromság, hogy a társadalom „ne tekintse a családon belül elkövetett erőszakot az idegenekkel szembeni bűncselekményekkel egyenrangú jogsértésnek”? Hölgyeim! E-gyen-ran-gú-ság! Önök egyenrangúan agyon lesznek verve! Ez a helyzet!


„Az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága hétfői ülésén nem támogatta a népi kezdeményezést. Arra is nemet mondtak a kormánypárti képviselők, hogy Halász Pálma (a kezdeményező civil) e késői órában felszólalhasson a parlamentben.” – írja a hír24. Na ugye! A szakértőkre kell bízni az ügyet: mert a jogász lányok-fiúk aztán tudják, hogy mi fontos és mi nem az. Hiszen már Varga István (Fidesz) is megmondta, hogy „a Btk. jelenleg is bünteti a családon belüli erőszakot” – és hozzátette, hogy „a nők legfontosabb dolga a gyereknevelés”. Nem értik? Fogják be a pofájukat és húzzanak vissza a fakanál mögé!


Na, hát nagyjából a fenti „elveket” képviselték tegnap/ma a „Tisztelt” Házban. Az okosok. A szakik. Csak hogy tudják.


Szép volt, fiúk!



Magyarország Alaptörvénye (részlet)
(2011. április 25.)



Nemzeti hitvallás


"Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet."



L) cikk


"(1) Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.


(2) Magyarország támogatja a gyermekvállalást.


(3) A családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza."



Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához: