Saturday, September 28, 2013

Baj van Baján

Meglepő hírt tudhattunk meg szombaton: a Kecskeméti Törvényszék felülbírálta a helyi és a területi választási bizottságok döntését - amelyek szerint nem történt törvénysértés a bajai időközi önkormányzati választáson - és egyetlen szavazókörben, az inkriminált 32.-ben meg kell ismételni a szavazást. Az ítélet jogerős: tényleg meg kell ismételni a szavazást.


Ez az a szavazókör, ahol a Fidesz annyira nyert, hogy a másik négy szavazókörben szerzett minimális baloldali előnyt bőven megfordította. A bíróság megalapozottnak látta a szabálytalan szavazó-utaztatás tényét annyira, hogy törölje az eredményt. Az MSZP és az Együtt2014 közleménye szerint a Fidesznek mostantól papírja van róla, hogy csalt. A megismételt szavazás, a körzet sajátosságait figyelembe véve pedig igazi szép magyar abszurdnak ígérkezik.


Ebben a helyzetben, a többi szavazókör eredményeit figyelembe véve enyhe balos előnyről indul a második félidő - azonban a szavazás kimenetelétől szinte függetlenül, az ismétlés ténye mindenképp rossz a kormánypártnak. Ha vesztenek, ez egyértelmű. De még ha nyernek is az ismétlésen, a stigma - bírósági ítélettel, uraim! - már rajtuk. Hogy hasonló helyzetben ők milyen eposzi jelzőkkel ruháznák fel az ellenfeleiket, arról lehet némi fogalmunk.



Az sejthető, hogy mindkét tábornak van taktikája az ehhez hasonló, nagyobb részt roma polgártársak által lakott körzetek megnyerésére, és e taktikák vélhetően elég hasonlóak. A dolog egy általános választáson, vagy akár egy, a Jobbik által stabilan megnyert helyi időközin nem érte el az igazságszolgáltatás ingerküszöbét, most azonban igen - garantált tehát, hogy a sajtó, a rendőrség és maguk a pártok árgus szemekkel figyelik a feleket és egymást, miközben esetleg - akár a vélt vagy valós tét miatt - talán próbálkoznak is. Ez az a szép kis magyar abszurd, amire utaltam.


És hát van még egy érdekes üzenete az eddigi történetnek. Ez pedig a legenyhébb megfogalmazásban is az, hogy a választási bizottságok és a törvényszék teljesen másképp ítélték meg ugyanazt a sztorit. Az ennél hangsúlyosabb véleményalkotást mindenkire magára bízom. Azt azonban érdemes lesz figyelni, hogy történik-e a közeljövőben váratlan személyi változás a Kecskeméti Törvényszéken.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Sunday, September 22, 2013

Leves előtt túrórudi

“Aki szerint a rezsicsökkentés rossz dolog, az meg egész egyszerűen hülye”

Nem, a fenti idézet nem Arany Jánostól, sem József Attilától vettem, az egyik korábbi cikk alatti kommentekből mazsoláztam, és az hiszem, emellett nem tudok elmenni szó nélkül - pláne most, mikor megtudtam, hogy 2014 a rezsiháború éve lesz. Na mondjuk nekem már a 2013 is az volt, meg a 2012 is, úgyhogy nem érzem magam meglepve Viktor bejelentése miatt. Egyszer már azt is szeretném megérni, hogy egy év ne a csekkek tologatásából álljon, de azt hiszem nem vagyok egyedül.

...és erre Viktor is rájött. Mondjuk nem volt nehéz, a választások után cirka 3 évvel letekintettek a felhők közül, és látták, hogy a magyar gazdaságot csak nem sikerült bedurrantaniuk, csak amolyan unortodox módon, ami az egyszeri választópolgár számára úgy hangzik, mint egy gyógyszer neve, de csak a x miatt a végén. Nem volt mit tenni, gyorsan más fa… vagyis profitjával kell verni a csalánt, hátha kisüt a nap, így választások előtt kicsivel.

Már csak azt tudnám, hogyan fér ez bele a merjünk nagyot álmodni mondakörbe? Mert én mertem azt álmodni, hogy legalább 5 évente kicsit nőni fog a fizetésem (nem nőtt, sőt csökkent - kajajegy, üdülési csekk, sziasztok). De arra rémálmomban sem gondoltam, hogy egyszer majd a visszaállamosítás menti meg a családi kasszát, az egyre gonoszabbnak tűnő kapitalistáktól. Sokat gondolkoztam azon, hogyan mehet át - láthatóan sikerrel - egy ilyen abszurd kezdeményezés a magyar társadalmon. Írtam már a magyarok demokráciatudatának hiányáról, most ide illene a piacgazdaság-tudat hiánya, de ennél egyszerűbb a helyzet.

Dögöljön meg a szomszéd tehene is.

Mert ugye ha a szomszédban most fordult fel a riska, nekünk meg már évek óta üres az istálló, akkor statisztikailag utolértük a szomszéd életszínvonalát. Hurrá. A rezsicsökkentés számomra pont valami ilyesmi. Na nehogy már egy eonos főmufti vegye ki a gyerekem szájából a parizert, vegye csak ki a részét a fülkeforradalomból ő is! De mint öngyilkos merénylő? - kérdem én. Csak engem zavar, hogy egy ilyen törvényből süt a kormány tanácstalansága? Elvesztettem a fonalat. Hogyan jutottunk a merjünk nagyot álmodni-tól, az unortodoxián keresztül a lassítsunk az ország elszegényedésén rezsicsökkentésselig? Nem mondom, a gondolat nem ördögtől való, miszerint vészhelyzetben maximalizáljuk, vagy csökkentsük egy bizonyos általánosan használt termékkör árait, például a rezsit. Ez a tűzoltás, és egy működő piacgazdaságban nem is lehet más, mint egy vészforgatókönyv ideiglenes lépése. És ezt illene így is kommentálni: Emberek, a gazdaságélénkítő csomagunk még nem érezteti a hatását, addig is jövőre csökkentjük a rezsit, hogy az emberekre nehezedő nyomáson ideiglenesen enyhíteni tudjunk. De szép is lenne, ha egyszer egy politikus kiállna, és őszintén megmondaná, ez van. Mondjuk ezt már a bankadó kapcsán megcsinálhatták volna, nem beszélve a magánnyugdíjpénztárak milliárdjairól.


Ezzel szemben a fülkeforradalmárok újra lecsapnak a békaember formájában megjelenő, egyben vérszívó közszolgáltatók ellen. És újra előveszem kedvenc vesszőparipámat: mi lesz ennek a hosszútávú, morális következménye?

Az hogy már nem merünk nagyot álmodni. Hogy az ország győzelemnek ítéli meg már azt is, hogy kicsivel több marad a kevésből. Hogy pár ezer forintért hajlandóak vagyunk elhinni, hogy a piacgazdaság csak kizsákmányolás lehet, hogy minket mindig meg kell védeni valaki ellen. Hogy ennél több nekünk már nem lesz, de nem baj, mert másnak se. Arról persze szó sem esik, hogy elmaradnak az érintett szférában a fejlesztések, esetleg minőségbeli romlás jöhet - akár csak pár év múlva, vagy hogy a cégek menekítik a pénzüket az országból ésatöbbi.

“Aki szerint a rezsicsökkentés rossz dolog, az meg egész egyszerűen hülye.” De, rossz dolog, mint ahogy rossz dolog a húsleves előtt túrórudit adni a gyereknek, pedig nagyon tud neki örülni, kipróbáltuk.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Monday, September 9, 2013

Kövér Hitlertől másol?

Nem tudom, meg legyek-e lepve vagy nem? Azon, hogy Kövér László házelnök úr keményeket mond, nem. De hogy a demokratikus rendszert ennyire az alapjaiban kérdőjelezze meg? Nézzük csak:



Kövér László megemlítette még, hogy a parlamentnek nagyobb mozgásteret kellene adnia a mindenkori kormánynak. "Azt tartanám normálisnak, függetlenül attól, hogy a következő ciklusokban milyen kormányok lesznek, ha a parlament csak a legalapvetőbb garanciális szabályok megalkotására tartana igényt, és adna egy felhatalmazást négy éven keresztül a kormánynak" - mutatott rá az Országgyűlés elnöke. Hozzátette: ez egyfajta rendeleti kormányzás lenne, a rendeleti kormányzás rossz íze nélkül.



A történelemben nem újdonság ez, bár a demokratikus államok értelemszerűen nem szoktak ilyent csinálni. A dekrétumokkal kormányzás ugyanúgy nem a demokráciát jelentette, mint hazánkban a Minisztertanács széleskörű rendeletalkotási joga (törvényeket azért ők sem, más kérdés, hogy nem két- hanem háromharmaduk volt, csak nem szabad választáson). A nagy klasszikus azonban Hitler, és az 1933. március 23-i felhatalmazási törvény, az Ermächtigungsgesetz.


felhat_hitler.jpg


Mivel angolul talán több olvasó tud, ideírom azt a változatot is, benne a szöveg eredeti és angol verziójával. Azt mondja: (1) a birodalmi kormány törvényeket hozhat (2) ezek akár az alkotmánytól is eltérhetnek, amíg a parlament alsó- és felsőháza intézményét nem érintik, az elnök jogai változatlanok maradnak (3) a kormány által meghozott törvényeket a kancellár [Hitler] adja ki a Birodalmi Közlönyben és a kiadást követő nap lépnek hatályba, kivéve, ha más határidő szerepel bennük (4) a nemzetközi szerződéseket a parlamentnek nem kell jóváhagynia, csak jogba foglalni azok végrehajtását. Nem véletlenül írta a náci párt lapja (itt fent a címlapon), hogy a Reichstag átadta Hitlernek az uralmat. Pontosan ez történt. Jogi értelemben ez tette a hitleri rendszert azzá, ami, ez nyitotta meg az utat a teljes hatalomátvétel felé.


Amit a házelnök úr mond, az nincs ilyen szépen kifejtve, lehet, hogy nem is pont erre gondol de a lényeg mégis valami ilyesmi. Hogy nem lenne rossz íze ennek? Ízlés dolga, én nem kedvelném, már most mondom. Hirtelenjében nem is nagyon tudok felidézni más történelmi példát, amikor egy demokratikusan megválasztott parlament maga mondott volna le jogalkotói hatalmáról, a törvényhozó-végrehajtó-bírói hatalmi ágak következetes szétválasztásáról. Amiről a Fidesz jogász végzettségű politikusai is nyilván hallottak, csak kósza pillanataikban itt is előjön az unortodoxia. Az elképzelés "enyhébb" (a már említett kádári rendszerre hajazó, vagyis azért nem kispályás) változata egyébként másfél éve már - szintén Kövér úrnál - felmerült, de szerencsére eddig nem került elő újra.


És nem ám akárki adná át a Parlament hatalmának nagy részét a kormánynak: a Parlament elnöke. Zsír.


Én már csak azt nem értem, hogy miért kell ez annyira? Azt nyomnak át a szavazógé parlamenten, amit akarnak. Vagy már arra készülnek, hogy jövőre ugrik a kétharmad? Az ilyen ötletekkel lehet ezt siettetni, és a végén már negatív rezsit kell ígérni, hogy ellensúlyozzák.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Sunday, September 1, 2013

Kötelező napközi: benyeljük ezt is?

A közoktatási törvény módosításai ismertek voltak eddig is - a gyakorlatban azonban sok százezer iskolás és szüleik most, az új iskolaév kezdetével ismerkednek meg a friss rendelkezésekkel. Nem fogok a törvény által előírt változások mindegyikével foglalkozni, kizárólag a 16 óráig kötelező bentlét, gyakorlatilag a kötelező napközi intézményével és annak fogadtatásával. Meg az ellenzék töketlenségével, már elnézést.


Az, hogy a tanulóknak reggel 8-tól délután 4-ig, tehát teljes napi 8 órában az iskolában kell tartózkodniuk, bizony sok évfolyam számára újdonság. Én ugyan jó 35 éve koptattam az általános iskola padjait, akkor az első évfolyamokban ez emlékeim szerint kötelező és természetes volt, de máig emlékszem, amikor ötödik végén szüleim úgy döntöttek, hogy az utolsó óra után nem kell bent maradnom, hazajöhetek, foglalkozhatok a leckével, vagy bármi mással, ami az eszembe jut, az micsoda felszabadult érzést adott. Aki bent maradt, foglalkozhatott a leckével Károly bá napközis foglalkozása alatt, vagy lementünk a játszótérre - érdemi tanulás csak otthon jöhetett szóba. Tartok tőle, hogy ez most is így lesz. Amennyiben az iskolák rendszerszerűen azt várják el, hogy a házi feladatok a 16 órás hazamenetel után, otthon készüljenek el, az bizony még - meglepő módon - az emberi jogok nyilatkozatát is sérti, és tényleg miért várnánk el egy gyerektől napi 8 óránál több irányított tevékenységet, ha felnőttkorban is ezt tekintjük irányadónak?


brick_in_the_wall.jpg


Mondom, a problémával több százezer, esetleg millió iskolás és szülő most szembesül a gyakorlatban. Egy részük számára ez nem egyszerűen durva beleszólás a mindennapok megszokott családi rendjébe, hanem nyilván vannak, akik ezt gyermekükre nézve károsnak tartják. Egy szülő számára pedig kevés olyan dolog van, ami az ilyesminél felháborítóbb. Ismerőseim körében látom a visszafojtott indulatot, de nem látom azt a csatornát, ahol ez megfogalmazódhatna. Ahol elmondhatnánk, jó (illetve nem jó, de most hagyjuk), mutyiztatok a földdel, a trafikokkal, a takarékokkal, közgépeztek, de EZT NEM!


Amin főként csodálkozom, az az ellenzék teljes érdektelensége a kérdésben. Az MSZP és az E2014 láthatóan még egy ideig egymás ledarálásán dolgoznak, ilyesmire valahogy nem marad figyelem és energia - súlyos intő jel mindazoknak, akik azon töprengenek, hogy esetleg rájuk szavazzanak. Az LMP annyira beleszeretett a frissen megtalált - és nem is helyteleníthető - határontúli érdeklődésébe, hogy csak Verespatak és más semmi.


Ki fogja azt mondani nekünk, szülőknek, hogy aki a kötelező napközit nem szeretné, az ezen és ezen a napon, itt és itt nyilváníthatja véleményét tüntetésen? Hogy itt írja alá a népszavazási ívet? Nem azért mondom ezt, mert a szociknak vagy Bajnaiéknak hívei lennénk (nem vagyunk azok), de hát egy demokráciában az ellenzéki pártok valók erre. Márpedig ha ellenzékben sem csinálják a dolgukat, miért várnánk mást kormányon?


Ébredjetek már fel!


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Friday, August 2, 2013

A Fidesz Taigetosza a 2014-es választásokon

A Fidesz hatalomra kerülése után a KARD blog stábján belül az általánosan elfogadott gondolatmenet az volt, hogy Orbánék az ország devizahitel-kitettségének mihamarabbi felszámolására törekednek, ami elengedhetetlen követelménye lett volna a meghirdetett gazdaságpolitkai fordulatnak. A kinyilvánított - un.: unortodox - új gazdásági irányvonalat a kormány kommunikációja alapján úgy képzeltük el, hogy a magyar gazdaság devizakitettségének gyors felszámolása után a kormány rendkívül agresszív forint expanzióba (pénznyomtatásba) kezd, melynek segítségével az államadósság nagy ütemű leépítését és döglődő gazdaság sokkszerű élénkítését is egy csapással kívánja megoldani. Minden további nélkül elképzelhetőnek tartottuk, hogy a kormány valóban átlépi a Rubicont, az MNB megszerzése után felrúgja a közgazdasági dogmákat és az államadósság, valamint a magyar gazdaság krónikusan tőkehiányos helyzetét nemes egyszerűséggel forint nyomtatással oldja meg (pl.: az MNB állampapírokat vásárol).


A jelenleg érvényes közgazdasági felfogás szerint a jegybank nem lehet az állam közvetlen irányítása alatt, hogy ezzel megakadályozzák a nagy költségvetési hiányok pénznyomtatáson keresztül megvalósuló foltozgatását, ezáltal az infláció elszabadulását. Ez a tétel ugyan lassacskán erodálódik, mely nyomon követhető a FED és a újabban a japán jegybank gazdaságélénkítő pénzpumpájában, de egy olyan, globális szinten jelentéktelen gazdasági entitás, mint a magyar, minden bizonnyal valóban a forint drasztikus csökkenésével és az infláció emelkedésével reagált volna erre. Az már más kérdés, hogy a hiányt az egyes nemzetgazdaságok így kénytelenek hitelfelvétellel pótolni, ami ugyanúgy pénz bevonása a gazdaságba, mint a pénznyomtatás, csak a hitelre még kamatot is kell fizetni. Ez a téma azonban már az összeesküvés-elméletek ingoványos talajára vinne minket, ezt a területet pedig meghagyjuk más blogoknak.



Bár a következő verziót nem tartom túl valószínűnek, de a monetáris helyzet elfajulását (a forint kibocsátás miatt esetlegesen elszabaduló infláció kezelését) a Fidesz akár olyan egy radikális megoldással is helyre rázhatta volna, mint mondjuk az euró egyoldaló bevezetése. Minden ország maga dönt a pénzneméről, az egyoldalú euró bevezetéssel az adott ország - ilyen pl.: Montenegró - "csak" a monetáris politikába való beleszólásának jogáról mond le, de ha az államadósságot és a friss forráson keresztül megvalósuló gazdaságélénkítést a kormány letudta, erre már valójában nem sok szükség lenne (a nemzeti öntudaton kívül), ráadásul az ország lényegében azonnal az eurózónába került volna, élvezve annak minden előnyét, kimaradva ugyanakkor a hárányaiból. Joggal mondhatnánk például nemet például az olyan kérésekre, hogy fizessünk Görögország megmentésére, mivel a közös monetáris politikából kimaradunk.


A Fidesz gazdasági szabadságharc retorikájába nemzetközi hitelpiac mellőzése és a saját jogú pénzkibocsátás minden további nélkül belefért volna, és tulajdonképpen - miután az államcsődöt nem merték bevállalni a kormányváltás után azonnal, utána pedig már nem lett volna túl elegáns - ez az egy lehetősége maradt a Fidesznek arra, hogy egyszeri, radikális lépéssel új, gyorsabb folyású mederbe terelje a magyar gazdaság algásodás durva jeleit mutató folyóját.


Azt gondoltuk, hogy a különböző devizahiteles-mentő lépések (árfolyamgát, ócsai gettó, adminisztrációs intézkedések) csak a olyan kommunikációs eszközök, melyek az MNB átvételéig hátralévő időben szolgáltatnak gumicsontot a témán csámcsogóknak. A végtörlesztés már a devizahitelek teljes kivezetése felé mutatott, a taktika nyilván az lett volna, hogy aki saját erőböl megoldja az oldja csak meg, annyival is kevesebb problémája lesz az MNB-nek. A manyup pénzek lenyúlása és az azáltal nyert pénzügyi puffer, illetve az MNB-tartalék csökkentésének gyakori felemlegetése is ebbe az irányba mutatott, csakúgy mint az IMF-től való szabadulás állandó igénye.


A kormány átvette az MNB-t majd sokáig nem történt semmi (vegyük ezt úgy, hogy Matolcsynak idő kellett, míg befészkel). Az elmúlt hetekben ismét felmerült a devizahitelek kivezetésének gondolata, immáron olyan - eredetileg Róna Pétertől származó - gondolatmankók átvételével, minthogy a devizahitel hibás termék, a kormánynak már csak ezért is kötelessége ezeket kivezetni. A gépezet ismét beindult, Csányi gyorsan el is adta az OTP részesedését, a kormány kiszivárogtatta, hogy a következő ülésen majd jól megmentik a devizehiteleseket megint. Az előbb említett új radikálisabb retorika és Csányi részvényeladása után tűkön ülve vártuk a fejleményeket, de persze ismét nem történt semmi. Varga ugyan azóta naponta megszólal, minden nap új elemet és új ellentmondást fűzve az előző napi nyilatkozatához, de ezzel együtt teljesen világossá vált, hogy a Fidesz már nem gondolkozik radikális megoldásokban.


Mindezek után felmerül a kérdés, hogy akkor most mi a Fidesz valódi célja a devizahitelesekkel. Ez pedig továbbvezet oda, hogy mi a Fidesz valódi gazdaságpolitikai célja. Ez a téma innen nagyon sok irányba folytatható lenne, talán még egy könyvet is meg lehetne tölteni a lehetséges találgatásokkal, de minket igazából már csak az érdekel, hogy mindez hogyan hat ki a jövő évi választásokra.


Háromnegyed év van hátra a szavazásig, a Fidesz biztosan vezet a biztos pártválasztók között, de az 50%-nyi bizonytalan választói tömeg olyan kiszámíthatatlan tényező melynek súlya már önmagában is maga alá temethet minden kormány-aspiráns pártot. Az idő viszonylagos rövidsége és egy ekkora mértékű entropikus faktor minden rossz lépést végzetessé tehet, ez pedig már nyomonkövethető a devizahitel-problematika kapcsán is. Ha a fentebb felvázolt drasztikus megoldás volt a cél valóban (más nem lehetett, feltételezve, hogy a Fidesznek egyáltalán volt elképzelése az új irányú gazdaságpolitikát illetően az ország kifosztásán és haverok jutalmazásán túl), akkor arra már egész egyszerűen nincs idő. Egy ilyen új irány bevezetése olyan mértékű turbulenciákat kelthet, ami, ha nem jól sül el, bőven elsöpörheti a Fideszt 2014-ben. Az idő halogatása szintén kezd egyre kínosabbá válni, hiszen több százezer családot ilyen hosszú időn keresztül frusztrálni a megmentés ígéretével, poltikailag nem túl kifizetődő. Arról már nem is beszélve, hogy ugye azokkal is kellene kezdeni valamit, akik forintban vettek fel hitelt. Meg ugye a cégekkel. Meg azokkal akiket mondjuk egy új mentőakció sokán bevezetett kondícióknál rosszabb feltételekkel mentettek meg korábban. És akkor azokról még nem is ejtettünk szót, akik egyáltalán nem adósodtak el, míg az összes akció az ő adójukat is igényli.


A devizahitel-probléma újbóli felmelegítésével nagyon úgy tűnik, hogy a Fidesz jó alaposan megrázta a pofonfát és ha az elmúlt hetek idétlenkedése után nem állnak elő valamivel akkor a téma alaposan rájuk éghet a választások előtt minden bizonnyal egyre viharosabbá váló csetepaték során. Persze lehet, arra várnak, hogy Széles Gábor kivegye az éterből az energiát és akkor minden meg van oldva.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!



Amennyiben tetszik blogunk tartalma, kérünk, hogy a Goldenblog 2013-as szavazáson a  közéleti témában szavazz A KARD blogra! Köszönjük!

Tuesday, July 30, 2013

Védhatalom, Erdély, Tőkés, Ponta?

Nagy vihart kavart Romániában Tőkés László kijelentése a tusnádfürdői nyári szabadegyetemen: Magyarország vállaljon "védhatalmi" státust Erdély felett, hasonlóan ahhoz, ahogy Ausztria tette Dél-Tirol esetében. Számos román politikus és elemző bírálta Tőkés javaslatát, majd kedden Victor Ponta kormányfő ennél is tovább ment:



Sajnálom, hogy Romániának nincs olyan elnöke, aki ellátná alkotmányos feladatait, és állást foglalna, amikor Románia területi épségét és függetlenségét éri támadás (...) Tőkés és a többiek kijelentései szerintem nemcsak sértők, hanem a büntető törvénykönyvet is sértik. Talán akad majd valaki – nem mi, mert az igazságszolgáltatás független –, aki utánanéz, hogy miként történhetnek ilyen dolgok egy magára adó európai országban.



Az analógiák, bár több ponton sántítanak, a hasonlóság azért egyértelmű: az első világháború utáni békerendszer mind magyar-román, mind osztrák-olasz viszonylatban is az etnikai határokon jóval túlterjedő módon juttatott területeket a győzteseknek, nagy létszámú osztrák-német kisebbséget hagyva Észak-Olaszországban és magyart Erdélyben. Az is hasonló a két esetben, hogy a teljes átcsatolt területen az olaszok illetve a románok többséget alkottak, de az elcsatolt területek egy-egy része szín-német illetve szín-magyar volt és nagyrészt maradt is: az osztrák-németek Dél-Tirolban (vigyázat: ez a "történelmi" Dél-Tirolnak csak az északi része), a magyarok pedig a Székelyföldön és a határ menti sáv északi részén élnek többségben. Itt sajnos véget is ér a hasonlóság, de a dél-tiroli megoldásokat és tanulságokat megszívlelhetnénk magyar és főleg román viszonylatban is.


Ausztria nem egyoldalúan vállalt védhatalmi státust (az angol szakirodalomban "kin state" = "rokon állam" néven is említik ezt), hanem az 1946-os Gruber - De Gasperi (osztrák-olasz) megállapodás részeként. A megállapodás pontjainak konkrét jogi keretbe öntése több mint fél évszázadot vett igénybe, terrorista tevékenységgel, ENSZ-hez és döntőbírósághoz fordulással, tárgyalásokkal, és több, egymásra épülő kiegészítéssel. Az önmagában is érdekes sztoriról például itt lehet angol nyelven olvasni. Azt azonban az egymást követő osztrák-olasz megállapodások egymás után megismétlik, hogy az olasz-osztrák határt véglegesnek tekintik, az autonómia megadása pedig olasz belügy, bár gyakorlatilag megvonhatatlanná teszik azt.


Én a mostani disputában két dolgot nem értek. Ha a dél-tiroli példára hivatkozunk, akkor Magyarország esetleges "védhatalmi" státusza csak a magyar többségű tömbre, a mai gyakorlatban a Székelyföldre lenne vonatkoztatható. Sokkal érdekesebb viszont, hogy - tekintve hogy a Tőkés által hivatkozott dél-tiroli megállapodásrendszer elismeri az államhatárokat - miért gondolja Ponta, hogy bárki Románia függetlenségét és területi épségét veszélyeztetné ezzel? Miért emleget büntetőjogi felelősséget? Pláne, hogy ne lenne Európában elfogadott megoldás ez? Kétségtelen, hogy az olaszok sem önszántukból állapodtak meg Ausztriával, hanem a II. világháború végén a szövetséges hatalmak nyomására - mára azonban a dél-tiroli autonómia Olaszország-szerte elfogadottá, mondhatni természetessé vált.


Egy dologban korlátozná a dolog "Románia függetlenségét": nem asszimilálhatná kedvére a magyar kisebbséget. Ez tényleg fáj nekik? Akkor még tényleg ezt akarják?


szekelymatrica.jpg


A lényeg pont az, hogy Dél-Tirolban a volt vesztes Ausztria elfogadta véglegesnek az államhatárt, Olaszország viszont lemondott az átcsatolt osztrák-német népesség asszimilációjáról. Ezt a kompromisszumot ajánlja Tőkés, a napi gyakorlatban pedig ennek különös jelentőséget ad Románia belső közigazgatási átszervezésének folyamata, amelyben bizony fennáll a veszély, hogy a Székelyföld nemcsak hogy nem lesz önálló régió, de akár szét is szabhatják. Egy ilyen kompromisszum viszont hosszabb távon bizony szükséges - ha nem is feltétlenül elégséges - a magyar-román együttéléshez.


És figyelembe véve a román és magyar (meg vegyük még ide a bolgárt és szerbet is) demográfiai hanyatlást meg a törökök népességi dinamikáját, egy ilyen megegyezésnek - gyakorlatilag a székely autonómiáról való megállapodásnak - történelmi skálán bizony nagyon is ideje lenne. Tőkés javaslatát - kicsit pontosítva, a dél-tiroli modell alkalmazására vonatkoztatva - inkább egy kompromisszumos megállapodásra kinyújtott kéznek kéne felfogni Bukarestben.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Monday, July 29, 2013

A nemlétező demokrácia

A demokrácia az egy fogalom. Igen, pont olyan sunyi fajta, amit a barkóbába minden hülye utál. (Személy? Nem. Tárgy? Nem. Ó... deszemétvagy...) Márpedig a fogalommal egy baj van, nem lehet megfogni, megenni, falra kenni, mert kvázi nincs. Ellenben jókat lehet róla fantáziálni, becézgetni, tovább gondolni, magyarázni, hivatkozni rá ésatöbbi. Kicsit olyan ez mint a Starwars. Elméletileg nincs, otthon mégis a birodalom mind a nyócvanezerféle űrhajóját, lépegetőjét, zetorját, rotációs kapáját kirakhatod a polcra. A Starwars azért mégiscsak egyszerűbb. Van a Disney, és megmondja, hogy mi igaz abból, ami nem is létezik. Ez a jedi jófej, ez másik gonosz. Ez a hajó gyors, ez másik lassú ésatöbbi.

A demokrácia ennél kicsivel bonyolultabb, de nem azért, mert létező fogalom. Francokat. A demokrácia nem eldöntendő kérdés, hogy igen, vagy nem. A demokrácia szimplán nem más, mint az emberiség tuskósági skálájának egy kicsike intervalluma. Ettől jobbra diktatúra, ettől balra Jézus és a hippikolóniák, de a határ elég ingoványos ugye, és ez sok mindenkit elbátortalanít. Kicsit messzebbről kezdem, hogy érthető legyek.

A rendszerváltás körül  a demokrácia különös fajtáját ismertük, a tv-demokráciát. Volt a Dallas, a Knight Rider meg a többi ámerikai filmek. Mit tanultunk mi ezekből? Hogy a kapitalizmus kőkemény világát a tőke mozgatja, hgy kőkemény munkával egy szabad országban - ki tisztességesen, ki gonoszul - kurva sokra viheted? Nem, csak azt vettük észre, hogy ezek állandóan whiskyt isznak. Felmerült bárkiben, hogy a Kitt és Michael Knight munkaadója egy magánalapítvány? Értitek, egy politikától, államtól független (civil?) szervezet, amely khmm... hát végülis társadalmi szerepet tölt be. Francokat. A kocsi vagány volt, Hasselhof meg józan.



A dezodor-demokrácia már kézzelfoghatóbb volt, sőt szagolhatóbb. Mi rácsodálkoztunk Bécs és München boltjain, az osztrákok meg csak lesték a trabantokat, hogy ez most ilyen motoros kerekesszék, vagy mi? Na persze, volt aki azért ment külföldre, hogy megtanulja, hogyan épül fel a demokrácia, hogyan szervezik meg önmagukat a helyi érdekképviseletek, pártok, lobbik, diákok, sorolhatnám. Én sem ezért voltam Olaszországban, hanem dömpingáron vettünk cipőt, meg bőrdzsekit a sikátorban. (De akkor aztán az egész családnak!) Pár év kellett, hogy elüljön a vihar, és kiderüljön, az istenadta nép számára a demokrácia = gazdagság. Soha senkit nem hallottam vitázni az EU, vagy az USA politikai berendezkedéséről, ellenben névnapozásokon komoly eszmefuttatásokra adott alkalmat a három színű fogkrém tubusba paszírozása, hogy a szíinek nem keverednek!! Hogy a francba rakják így bele? Na látjátok feleim, erre képes a demokrácia!

Nem akarom senkin elverni a port, közemberként én se agyaltam (akkoriban) azon, hogy jó-e a közvetlenül választott elnöki rendszer, vagy sem. Nem is kell. Legalábbis eddig azt hittem. Mert jöttek a pártok, és megmondták. Beköszöntött hát a többpárti-demokrácia hangzatos kora. Egyvalamire azonban senki nem figyelt: hogy a demokrácia nem eldöntendő kérdés. Ezt tanulni kell(ett volna), de megragadtunk a háromszínű fogkrém problematikáján. Na persze a jó öreg kádárkorban ez pontosan elég volt. A Gabi fogkrém ugyan egyszínű volt, azon is lehetett agyalni, annyi különbséggel, hogy aki hamarabb rájött, hogy hátulról töltik fel, az a továbbiakban feladat nélkül kussolt.

Érdekes, hogy az amerikai stand-up humoristákat hallgatva néha komolyan lehet hallani, ki a republikánus, ki a demokrata. Abortusz, terrorizmus, szabadságjogok, fegyverlobbi, gyógyszerlobbi, munkanélküliség, bevándorlás szigorítása/legalizálása még a humorban is markáns különbségeket gerjesztenek. Nekem az utolsó véleményformáló humorista például Hofi Géza (nemcsak a cocializmusban, de utána is) és Nagy Bandó (kocka u. 13) volt. A pártok persze eltérő intenzitással vezették a demokrácia meghonosítását, de valljuk be őszintén, kinek nem az volt a fontosabb, hogy választókat szerezzen? Választáshoz meg nem tudás kell, hanem papír meg toll. Meg ígéretek persze, ami minél egyszerűbb annál jobb. (Különös ambivalencia: Kádár alatt sokkal többet magyarázták a népnek a nemlétező demokráciát meg a gazdasági folyamatokat. Ma, amikor lenne mit, mindenki lózungokat dobál. [A nyugdíjasok ezer órája - ó igen, szeretném látni a tanulmányokat gazdaságra gyakorolt várható hatásokról. Mert biztos vannak, nem?])

A baloldal komoly leamortizálódása nemcsak Gyurcsány gyógyszerekre költött kiadásaiban mutatkozik. Sokkal nagyobb kárt okozott a rendszerváltás után húsz évvel is alig bimbódzó demokráciatudatban. Mert mit csinál legszívesebben a magyar, mikor látja, hogy valami elsőre nem sikerül, és valószínűleg kétszer ennyi munkával fog csak sikerülni másodjára? Legyint, és kijelenti: ennyi. Vissza a Gabi fogkrémhez, az legalább finom volt, ha az ember megszokta az ízét. Márpedig meg kellett szoknunk.

Most komolyan, Te, kedves olvasó (többesszámba nem merem rakni) mit tettél volna Orbán helyében, miután a nyakukba hullott a kormányzás? Dolgozzunk 4 évig azon, hogy felépítsük a nép demokrácia igényét, hogy civil, helyi közösségekre alapuló szervezetek jöjjenek létre, hogy megtanítsuk az embereket arra, hogy legyen véleményük? És hogy ezt a véleményt hogyan kell mások számára is megformálni, és együtt kiállni érte? Hogyisne! Hozzuk vissza inkább a kádári ál-demokráciát. Rá lehetne hímezni a magyar zászlóra: Azt mi jobban tudjuk. A gyurcsányi kiábrándulás után pedig pont ez kellett az embereknek, nehogy már valaki azt higgye, hogy ez pusztán egy ember, egy párt vezetőségének brutális hibája volt. Nem, ez a komplett rendszerváltás utáni demokrácia nyakába lett varrva.

Az Orbán-klikk legnagyobb bűne, hogy visszafordítja a magyarok demokrácia-tudatát. Mindent központosít, mindent leépít és elsüllyeszt ami nem az övé. Média, alkotmány, civil szféra, kultúra, foci, közgép, földtörvény, minden kipipálva. A legújabb közvéleménykutatások alapján az emberek többsége kormányváltást akar. Csak nem tudja hogy ezt hogyan kell csinálni, mert nem tanulta meg. Akire meg lehetne építeni, már külföldön van - Orbán Viktor legnagyobb örömére. Senki ne gondolja, hogy azt a 3-400000 embert haza akarja hozni ellenzéki szavazónak. Hülye lenne, inkább választójogot ad a határontúli magyaroknak, akik meg még nem tuják, de sosem fogja Orbán hazahozni őket. Szavazni onnan is lehet, ennyi.

Demokrácia pedig apolitikus környezetben sokáig nem tartható fenn, csak csökevényes formában, dehát sokaknak az is elég. Ha belegondolunk, a demokrácia sosem volt olyan hűde elengedhetetlen része a világnak. Magyarországon összesen nincs 50 év demokratikus múltunk (ha 1867-1919-et nem számoljuk), mégis min lepődünk meg? Jókai még úgy ír a politikai és gazdasági  előmenetelt segítő rokoni szálakról, mint a világ legtermészetesebb dolgáról. A világ tényleg így működik? Akkor viszont én kérek elnézést.

Ha van valaki, aki elolvasta a bejegyzést most nagyjából kétféleképp reagálhat. Az ellenző szerint  tudatlan kommunista/hippi/hazaáruló/bolond/félművelt vagyok, felhörög és fegyvert ragadva folytatja a fülkeforradalmat, azaz posztol valami kioktatót, majd nem csinál semmit. A helyeslő, aki legalább foltokban egyetért, most hümmög, esetleg öklét rázza, felhörög, hogy vissza az országot, majd… fegyvert ragad: azaz lájkol, majd nem csinál semmit.

Az ellenző fajtának jobban örülök, mert a második - bármilyen szimpatikus is - teljesen veszélytelen az orbánklikkre. Míg az ellenző talán túltrollkodja magát, lejáratva a rendszerét.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!