Showing posts with label demokrácia. Show all posts
Showing posts with label demokrácia. Show all posts

Monday, December 17, 2018

Itt a forgatókönyv: nyomás alatt azonnal hibázik a rezsim

Nem is tudom, hogy mi vagyunk jobban meglepődve vagy Habony Árpád. Már a múlt héten is csak meredten pisloghattunk, amikor a lassan tíz éve kakatón delíriumban vegetáló ellenzék az ébredés jeleit mutatta a túlóratörvény parlamenti szavazásásán, az MTV székháznál zajló események pedig már-már az elképzelhetetlen határait feszegetik.


resistance-is-fertile.jpg


Lényegében semmi olyan nem történik, amire eddig ne lehetett volna példa. Videoképes mobiltelefonnal ma már mindenki rendelkezik, ahogy az Országgyűlésről szóló törvény pedig kimondja:



A képviselői igazolvány valamennyi közigazgatási szervhez, valamint a közintézetekhez és közintézményekhez belépésre jogosít.



Legyünk nagyvonalúak és lépjünk túl azon, hogy miért volt szükség közel egy évtizednyi tehetetlen vergődésre ellenzéki oldalról az ilyen megoldások helyett és nézzük inkább a jövőbe, mi a tanulsága a jelenleg zajló eseményeknek:




  • A rendszer elkényelmesedett




Ne legyen kétségünk afelől, hogy a túlóratörvény valójában a közigazgatási bíróságok felállításának egyik elterelése, ahogy a Karácsony előtti időzítés is. Valószínűleg számoltak azzal, hogy lesz majd némi tiltakozás, esetek valami szakszervezeti tüntetés, de majd a hideg meg az ünnepek megoldják a rezsim pedig egy újabb jogi biztosítékot hoz létre a saját fennmaradásához. Az eddigi alacsony intenzitású látszat tiltakozás helyett azonban napokon át tartó protest események és váratlan húzások történtek, az eredmény pedig: a hatalom teljes bénultsága.




  • A kézzel irányított kontraszelektált adminisztráció képtelen a korrekcióra




Jól látható, hogy amint a központi irányítás bénázik, a rendszert működtető, önálló akarat és felelősség nélküli csinovnyikok azonnal a saját alkalmatlanságuk foglyai lesznek. Mi történt volna, ha tegnap este beengedik a képviselőket, felveszik a közlményüket, vagy akár még ott helyben le is adják hajnal háromkor? Látta volna néhány tucat álmatlan, mindenki megnyugodott és hazament volna, lám működik a demokrácia. Központi engedély nélkül ezt senki nem merte megtenni, így pedig már a hatalom körmén égnek az események.




  • A rendszerbe kódolva van a totális ellenőrzés




A rezsim ostobaságát korrigáló egyéni bátorság hiánya magába a rendszerbe kódolja a totális uralomra való törekvést. A demokratikus működés látszatának fenntartásához szükség lenne gesztusokra, pillanatnyi engedményekre. A kontraszelektált szolgákból álló állami stáb azonban proaktívan már képtelen erre, így a rezsim hatalma, önmaga súlyával vonza magához a diktatórikus elemeket. 




  • A korrekció hiánya utat nyit a hibák kikényszerítésének




Mivel a rendszer képtelen a hibák javítására, a legkisebb nyomás alatt is összeomlik a szervilizmuson álló felépítmény. Ez tulajdonképpen az események legfontosabb tanulsága. A törvényes keretek betartásával, ugyanakkor kezdeményező és eddig nem látott megoldások felmutatásával lényegében azonnal mattot kapott a regnáló hatalom. Minimális nyomásra azonnal megmutatkozik a rendszer valódi arca és nevetségessé válnak a díszletek.



Az ellenzék a mai napon egy olyan eszközt és témát kapott a kezébe, ami némi kreativitással és kitartással az EP választásokig (2019.05.26) fenntartható, mindezt önerőből, saját kezdeményezésre érték el, amire már nagyon régen nem volt példa. 


Az Kunigunda utcában zajló események világosan megmutatták a rezsim gyenge pontját. Az önállóságra képtelen adminisztráció megbicsaklik a nyomás alatt. 


Az ellenzéknek még a jelenlegi állapotában is van esélye állandó hibákra kényszeríteni az adminisztrációt, ha helyi és országos szinten is elkezdik a rendszer túlterhelését. Ehhez pedig nem kell semmi mást tenniük, csak élni a - jelenleg még meglévő - jogosultságaikkal. 



 


 

Saturday, December 17, 2016

A lengyel ellenzéki lázadás legfőbb tanulsága a magyarok számára

Nem, nem az, hogy van remény. A magyarok - ha valóban nem értettek volna egyet az elmúlt hat évben kiépült politikai rendszerrel - már rég kitalálhattak volna valami alternatívát, aminek köszönhetően ma lenne valódi ellenállás. De nincs.


És nemcsak az ellenzéki pártok minősége miatt (amire imádunk hivatkozni). Egyszerűen nem érezzük annyira szörnyűnek a helyzetet, hogy minden mindegy legyen. Talán nem is az. Végülis; a politikusok is abból indulnak ki, hogy 8 millió szavazópolgár nem tévedhet.


Így tehát a lengyel lázadás tanulsága nem az (amit talán az olvasó várt, mielőtt olvasni kezdte a cikket), hogy "nézzétek magyarok, a lengyelek nem hagyják magukat, meg tudjuk mutatni mi is!", hanem az, hogy mi várható nálunk ezek után. Ebből az esetből ugyanis megint nem a kormánnyal szemben állók fognak tanulni és példaként tekinteni rá, hanem maga Orbán Viktor. A miniszterelnök számára ugyanis jelzésértékű, hogy ha nem szerez elég erős/nagy hatalmat/kormányzati többséget, akkor bármelyik pillanatban felfordulás várhat rá. A dolog előnye (volna) ugyanakkor, hogy így könnyebb lenne fenntartani a demokratikus, megdönthető rendszer látszatát.


Csakhogy Orbán Viktor már 2002-ben sem az utóbbi lehetőségét mérlegelte. A gyengeségtől mindig is viszolygott, ezért váltott minden korábbinál agresszívabb stílusra mind a politikai irányítás, mind a médiaszabadság tekintetében. Vagyis a lengyel példa számára talán inkább a média végleges térdre kényszerítésének és a civil szerveződések felszámolásának szükségességét jelentheti.


jocivil.jpg


Talán ezért vetíti előre - így üzenve sajátjainak elsősorban -, hogy 2017 a "Soros-háború" éve lesz. Itt nem csupán Soros György személyéről, démonizálásáról lesz szó. Ellene a migráns-kampány receptje elég lesz (láttuk az eredményét). A civil szervezetek, a vélt vagy valós hálózatok lehetnek majd a célkeresztben. Hiszen Lengyelországban is ezek szítják az igazi tüzet, ezek tudnak tömegtüntetéseket és látványos akciókat szervezni. Ők a mostani tekintélyelvű kormányok kis házi terrorista szervezetei.


A nagy vadászat tehát megkezdődik, amihez képest a Norvég Civil Alapos vegzálás, meg civil-vadász hivatal (KEHI) beüzemelése kutyafüle volt. A kormánypárti többség abban reménykedhet, hogy a tömegpszichózis most is eléri majd a célját és ne felejtsük: az őszi népszavazással ellentétben, itt 3,3 millió szavazat több mint elég lenne egy totális győzelemhez. Vagyis nincs más feladat, mint rávenni ennek a 3,3 millió embernek a többségét, hogy "tartson ki" a félelmei mellett.


Minden másra ott a rezsicsökkentés.

Saturday, October 1, 2016

Nem félek

Tisztelt Orbán Viktor úr, tisztelt Fidesz, én nem félek. A kijelentés önmagában ugyan semmit nem jelent, írhattam volna azt is, ma nem ettem paprikás krumplit, esetleg azt is, ma nem gondoltam a kivándorlásra - és az egyik igaz is lenne. A kijelentés, miszerint nem félek számomra mégis fontos, és az is fontos, hogy ezt ország világ előtt tudassam. Bár önök - az én adófizetői pénzemből - igen sokat költöttek arra, hogy én és a hozzám hasonló senkik féljünk, nekem valahogy nem jött át a dolog.


Én kérek elnézést, nekem kellemetlen. Próbáltam én félni, sőt, feleségemmel is megvitattuk a dolgot, de azon túl, hogy ezt meg azt féltek, összességében nem félek. Sajnálom, azt hiszem hazaáruló vagyok, de állapotom talán nem reménytelen. Féltem ugyanis a lányomat, mert nekem olyanom is van. Féltem attól, hogy mi van ha rátámadnak az utcán, a folytatást leírni sem tudom mert a tehetetlenségtől máris ökölbe szorul a gyomrom, elszorul a torkom - a lányos apák tehetetlensége. A feleségemet ugyanígy féltem, reggelente elmegyek itthonról, és nem tudok másba kapaszkodni csak abba, hogy mire hazaérek, minden rendben lesz. A fiamat szintén féltem, nem az a típus, aki el tudja kerüli a problémás helyzeteket, ritkán szokott csendben leülni a leghátsó sorban - pedig néha de jó lenne. 


Az, hogy mégis félek, az nem a magyar állam érdeme. A gyorstalpalós határvadász madarász egységek, a kerítés engem nem nyugtatnak meg, mert ott van mögöttük Rogán, Habony, Lázár, Pintér, Kövér, Orbán, Vona. Ezekről az emberekről mindig az jut eszembe, hogy egy vár falai mindig csak annyit érnek, amilyen bátrak a katonák a falakon. És aki félelmet kelt, maga is gyáva. Én itt csak idegen szívű zsoldosokat látok, Zrínyi, Hunyadi, Dobó, vagy akár csak egy Nemecsek, vagyis NEMECSEK sehol nincs közöttük. Ezek nem a puskaport tartják szárazon, hanem az útlevelüket. Na persze, a helyükben én is mást hazudnék. Amíg csak jön az ellen, mindenki tudja rázni a pajzsát, csörgetni a kardot. És igen, a Fidesz az országért küzd, csak egészen más értelemben... Közeleg már a következő csata: A 2018-as választás, parasztáldozatokra tessenek felkészülni.


phobophobia.jpg


Hogy akkor miért nem félek? Mert valami ostoba módon bátornak érzem magam. Ránézek Európa térképére, és úgy érzem, nem vagyok egyedül. Ráadásul - leírni sem merem - lehet hogy nem mindenki hülye, aki nem magyar. Lehet hogy mégiscsak lesz egy bátor európai döntéshozó, aki azt mondja, emberek, legyünk már bátrak, a kurva életbe. Mi vagyunk 500 millióan, nem a menekültek. A mi kezünkben van a világ GDP-jének jelentősebb része, nem az iszlám állam, vagy Szíria, Oroszország, vagy Afganisztán kezében. Nálunk van a labda, észrevettük már? Nálunk van a legnagyobb fegyver, csak használni kellene: az európaiak szabadságszeretete. Mert ezt a kontinenst nem más kovácsolta össze az elmúlt 50 évben, mint a szabadság. Az emberek szabadsága, a pénz szabadsága. Egymással évszázadok óta háborúzó nemzetekből lett egy világhatalom alig évtizedek alatt! Tessék elővenni a történelemkönyveket. Lehet hogy nem vagyunk a világ vezetői, de basszátok meg, dobogósok vagyunk! (Kábé, attól függ mit nézünk) Mi, európaiak.


A Fidesz súlyosan mellélőtt az EU - Brüsszel - fikázásával. A hanyatló nyugatot temette már Virág elvtárs és maffiatársai évtizedekig, és lám, ki élte túl. (Szeretnék én úgy élni, ahogy a nyugat haldokol - Hofi) Lesz még ennek böjtje attól félek. Ha egyszer az EU megembereli magát, és sikerül valami érdemleges választ kicsikarnia magából, mi kapkodhatunk, hogy hádde csak a jószándék, meg a féltés beszélt belőlünk. Ennyire ők sem lesznek hülyék. 


Én nem félek. Féltem ugyan a családomat a bevándorlóktól, de féltem őket az utcán masírozó szélsőjobbtól is. Meg féltem őket a katedra mögül agymosást végző tanároktól, papoktól is hogy egy életre megnyomorítják a világképüket, mert - szülői nevelés hatására - nem állnak be a gyűlölködők sorába. Az sem hagy nyugodni, hogy lábbal tapossák a liberalizmust épp azok, akik maguk is a liberalizmusnak köszönhetnek mindent, és nem, nem szitokszó. Az is aggaszt, hogy az iszlám bigott vallási gondolat- és tettdiktatúrájára (na ezt a határokon kívül kell hagyni srácok, nincs alku) a gyávák és álszentek egy keresztény vallási gondolat- és tettdiktatúrába menekülnének vissza. Nem óhajtok a saria szerint élni, de a Jehova tanúi se tiltsák már meg nekem a vérátömlesztést, oké?


Egy fontos dolgot azonban fel kell ismernünk: Európát nem a menekültválság és az iszlám terror fogja legyőzni. Ezek együtt sosem lesznek képesek érdemben ártani Európának. De a menekültválságtól és az iszlám terrortól való félelem, az igenis legyőzheti Európát.

Friday, May 22, 2015

Deutsch Tamás kapcsán

Emlékszem, anno, ültünk a TV előtt, mentek a választás előtti párt hirdetések, viták, a híradóban egymást ekézték a politikusok. Választásra készült az ország. Szabad választásra, nagy szó volt még ez akkor. Okosabbak akkor sem voltunk, de még volt véleményünk. Az a fülbevalós mit keres ott? Pár éve az ilyennek még járt a nyakleves ha az utcán lődörgött -- egy sértett vélemény, mindegy kitől. Egy olyan embertől, aki végig gürizte a szocializmust, elhitte amit el kellett hinni, nem gondolkozott azon amit elrejtettek előle, és 89 után pofára esett. Nem volt ő rossz ember, nem volt kommunista, még csak párttag sem, semmi nem volt, csak elhitte, amit el kellett hinni ahhoz, hogy az ember 8 óra munka után nyugodtan lemehessen egy sörre a kocsmába. És akkor jöttek ezek a ficsúrok, ezek a loboncosok, fülbevalósok, pofátlanok, bátrak. Dühös volt rájuk, mert egész életében azt hazudták, hogy ez nem történhet meg. Azt hazudták, hogy neki van igaza, és 40 év meló után nem fogja egy kis mitugrász a szemébe vágni -- még ha nem is ezzel a szavakkal --, hogy hülye vagy, öreg, átvertek, neked meg az volt a legfontosabb, hogy barna vagy zöld üveges sört kapjál. 


Mégis megtörtént, és sokaknak -- köztük nekem is -- megtetszett a Fidesz stílusa, fülbevaló ide vagy oda: Naésaztán fülbevaló, arra figyelj inkább, mit mond. Nem mintha meg lettem volna győzve, teszem azt Deutsch hozzáértéséről, szakmai kompetenciájáról, vagy mondjuk, fogalmam nem volt, hogy az a másik, az a Viktor éppen miből diplomázott. Lószart voltam, nem is lehettem, nem is ez volt a fontos. Azóta is sokszor eszembe jut. Hallgass a szívedre. Telitalálat volt ez a szlogen, meg az egész kampány is. Pont azt mutatták meg, milyen lenne az élet pártállam nélkül, nyugatiasan.



index.hu

De térjünk vissza inkább arra a melósra, aki évtizedekig abban a hiszemben geccsolt -- nyugati szemmel nézve -- éhbérért egy totálisan piacképtelen gyárban, egy életképtelen gazdaság részeként, hogy ez itt minden elképzelhető világok legjobbika -- mert neki ezt hazudták. Lehet hogy már sejtette, hogy nem stimmel valami, de sokaknak egyszerűbb volt homokba dugni a fejüket, mintsem bevallani maguknak, ők is hibáztak. A nyugodt lelkiismeret első törvénye anno ez volt: nem én hazudok, én csak elhiszem.


Most újra kanyarodjunk vissza a fülbevalóshoz. Idővel sajnos kiderült, hogy szakmailag nincs behozhatatlan előnye egy átlag magyar politikussal szemben, és akkor finom voltam. Nem lehet mindenki világmegváltó politikus, ez rendben van. Attól függetlenül maradhatott volna az, ami számomra is volt. A Fidesz arca, egy srác közülünk, aki megjeleníti a szabadságot, az előttünk álló lehetőséget, hogy nem az öltöny, meg a nyakkendő teszi az embert, hanem a bátorság, meg az ész. És ezt akár 80 évesen, öltönyben és nyakkendőben is tudta volna képviselni, mert ez a valami, ez belülről fakad -- ha fakad. (A fülbevaló épp csak egy hozzátartozó, ideiglenes külsőség volt, nem ez a fontos.) Hősünk idővel kiesett az első vonalas harcosok közül, de ez már nem hatott meg. Addigra már látszottak Deutsch szellemének határai, és a Fidesz is nagyon messzire került attól, ami volt. Azt azonban már fáj látni, hogy Deutschot (is) ma legszebben úgy tudom leírni, hogy ha a juhász füttyent, a puli ugrik. Most Tamás a puli, nyílván. Orbán elfüttyenti hogy multikulti, Tamás megy és csahol.  



444.hu

Nem ismeretlen a jelenség, csak régen úgy hívták a juhászt, hogy Kádár. A tv most már internet, a híradó fészbuk, de legalább a birkák birkák maradtak, már bocsánat. Az a csalódott melós is igazi archetípus. Ott van ő is, csak nem morog hanem kommentel. Nem a Fideszt szidja, hanem épp azt, aki szemben áll azzal (lásd még: a nemzet nem lehet ellenzékben). A csalódottság is ugyanaz. Neki is hazudtak egy szép új világot, ő is elhitte, és most kelepcébe került. Akik egykor a hősei voltak, mára bohócot csináltak magukból. Szentül meg vagyok ugyanis győződve arról, hogy ha '89-ben valamelyik szenilis pártállami vezető füttyenti el magát, hogy multikulti, Deutsch ugrott volna oda elsőként, hogy nem addig ám, papa. Furcsa dolog látni azt, hogy akik anno felvették a harcot a pártállam szörnyetegével, maguk váltak szörnyeteggé. Most ők hazudnak és mi hisszük el, mi a rendszerváltó generáció.


 

Thursday, March 19, 2015

Hol az a két pofon a szélsőségeseknek, Viktor?

Anno, Orbán azt mondta -- úgy 2010 körül, a választási győzelme után --, hogy a szélsőségesek kapnak két pofont és haza lesznek zavarva.


Miniszterelnök úr, ha kérhetném, jöhetne az első pofon.


Merthogy megírta az újság, a Fidesz szavazóbázisa stagnál, míg a Jobbik immár csak 3 százalékkal marad le a kormánypárttól, sőt, a 30 év alatti korosztályban átvette a vezetést. (Minden ötödik fiatal…) Hogyan jutottunk el idáig, miniszterelnök úr? Illetve, jobban érdekel a miért? Nem tudok elmenni amellett, hogy a Fidesz a mai napig folyamatosan a baloldalon feszül, a hazaárulókon, Gyurcsányon, Bajnain, MSZP-n, az összefogáson, a visszajönnek a kommunistákon, az elveszik a rezsicsökkentésen ésatöbbi. Nincsen ezzel semmi baj, be van gyakorolva a szöveg, megvannak a díszletek. A Macskákat meddig játszották Londonban? 21 évig, és rohadtul nem lett más a sztori vége, mégis érdekelte az embereket. A baj csak az, hogy bármennyire is szórakoztató a baloldalba, vagy álbaloldalba rúgni, kezd feleslegessé válni. Veszprém megmutatta, hogy van élet Gyurcsány után úgy, hogy még Gyurcsánynak is jut a saját, szervdonorként felajánlott szerveiből -- ha szabad ennyire hülyén fogalmaznom.


Kíváncsi voltam, mivel áll elő Orbán az évértékelőn és márc. 15-én. Semmi újjal. A dolgozó kisember kliséjét már most szétkapták, ezen kívül nem maradt más, mint a harcba hívás. Ezt pedig már ismerjük, és ismerik már a fideszes, pardon, volt fideszes tömegek is. Lehet is kivont, véres karddal végignyargalni az országon, leesett már a tantusz. Nem vér az, csak a vérnarancs ragacsos, piros leve. Aki pedig erkölcsi magasságokból szónokol, többet lopott már mint a baloldali kormányok együttvéve. Lehet hogy dolgozó kisemberek vagyunk, de nem hülyék.


Ezzel szemben a Jobbik töretlenül díszeleg az erkölcsi patyolat és a béke hírnökének szerepében. Kilóg persze a lóláb, hogy mindez hátrafelé nyilazó cukiságkampány, de szerintem a dolgozó kisemberek népe ezt magasról leszarja. Szerintem mi magyarok 2015-ben (is) vagyunk annyira rasszisták és fasiszták, hogy beleférjen még a nyomokban felbukkanó cigányozás, zsidózás, illiberálozás is. És a Fidesznek ebben elévülhetetlen érdemei vannak. Mégis hogyan fogja Orbán Viktor elindítani azt a két hatalmas pofont? Nem tud hova ütni, mert amit támadhatna, azt ő maga is képviseli. Hogy Vona már az illiberális állam szükségességéről beszélt 15-én? Egy normális országban a miniszterelnök felelősségre vonná. Ja, hogy Magyarországon pont Orbántól tanulták? Vagy csapjunk már oda a Jobbik vállalhatatlan keleti nyitásának, az egész eurázsiai birodalom álmával. Izé, hogy ez is visszapattanna a Fideszre, akkor inkább hagyjuk… Na majd a szabadságjogok tiprásáért jól rájuk szólhatunk! Hát… mondjuk a civilek vegzálása után nem tűnne olyan őszintének… Akkor inkább szidjuk le őket azért mert a bevándorlókból csinálnak politikai cirkuszt. Ja, bocs, az is a Fidesz volt, a Jobbik csak rákontrázott. Nem marad más hátra, vágjuk a képükbe hogy eltávolodnak Európától, attól az Európától… amitől a Fidesz is próbál eltávolodni. Soroljam még?


Egy dolgot nem értek, és egyre jobban aggaszt a dolog. A Fideszben ezt nem látják? Nem látják azt, hogy akárhányszor hiszterizálták a közvéleményt és elmozdultak a szélsőségek felé (politikailag), mozdult velük az egész rendszer? Anno Moldova mondta a rendszerváltás után, nem én lettem baloldalibb, a helyzet mozdult el jobbra.



forrás: nepszava.com

Na ugyanez van most is. Mozdul -- menekül -- a Fidesz jobbra, csak nem veszi észre, hogy ott már vannak. Márpedig a náciknál nácibbnak lenni elég nehéz, és ebben van pár év lemaradásuk a Jobbikkal szemben. Ami aggaszt a dologban, hogy a kormányzati kommunikáció  a mai napig szinte észre sem veszi a szélsőjobb erősödését. Miért?


Talán mert tudják, hogy a négymillió szegény országában rohadt nehéz lesz kifogni a szelet a szélsőségesek vitorlájából. Igen, helyette talán egyszerűbb odafurakodni melléjük, végül is ha marad ez a 3% 2018-ban, még kormányon maradhatnak. Ha viszont nekimennének a Jobbiknak, még az is lehet hogy elveszítenék a saját választóik egy részét.


Talán mert tudják, hogy ma már nem jobb és baloldalról szól a harc, hanem demokratikus és illiberális világképről, nyugati és keleti modellről, ebben pedig a Jobbik természetes  szövetségesük. (Na persze nem a szív szava vezényel itt senkit, vigyázó szemeteket a kisgazdákra, az MDF-re (és részben a KDNP-re) vessétek. Nem egészséges a Fidesz szövetségesének lenni. (Más: és most ne menjünk bele abba hogy baloldalon ki a demokrata és ki a populista, legközelebb) Plusz adalék, Tamás Gáspár Miklós írásában vesézte ki, hogy Rogán Antal az egyenlőség elvetéséről beszél, mintha az a komcsik gumicsontja lenne -- pedig polgári érték. Amit viszont a Fidesz most képvisel, az a feudalizmus, és ez persze szintén fekszik a Jobbiknak.


Talán mert keletről más szelek fújnak? Szerintetek ki gratulálna elsőként a Jobbiknak, ha megnyernék a választásokat? поздравляю! Ettől az eshetőségtől ver ki a víz, és remélem csak fantáziálok. Putyin persze jobban örülne a Jobbik kormányra kerülésének, mintha a Volgába vodka folyna. Mehetne ez az idedörgölőző-odadörgölőző kis senki a stadionos falujába vissza, helyette meg kapna egy csődbejutó Magyarországot egy olyan vezetővel, akivel szóba sem állnak nyugaton. Ezzel szemben Vona már most a legelborultabb arcokkal keresi a szövetséget keleten, Alexandr Duginnal, az eurázsiai birodalom főmágusával.



kép innen: http://hvg.hu/vilag/20140527_Alexandr_Dugin_eurazsiai_birodalom

 Persze az is esélyes, hogy a Fidesz hátországában ennyire tehetséges agytrösztök ülnek. Látva az elmúlt évek szakmai mélyrepülését, nem elképzelhetetlen, hogy dilettánsok kezébe került a Fidesz stratégiája, és az adatok láttán hamarosan célpontot vált a Fidesz.


A Bourbonokról azt mondták, nem tanultak, és nem felejtettek semmit. A Fidelitas besúgórendszerének botránya ezt igazolja a Fidesszel kapcsolatban is. Pont abba a keményvonalas, fasiszta, besúgókra, harcosokra, üres ideológiá(k)ra épülő, velünk vagy ellenünk úton haladnak tovább, ami szerintem a lehető legrosszabb az ország számára.


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:



kardlog.png

Wednesday, February 25, 2015

Magyarország - ahol a politika az ezotéria altudománya

Kéréssel fordulok a kedves internetező polgártársaim felé.... ja nem polgártársat nem írhatok, mégiscsak egy politikai termék.... á nem érdekel, szóval, polgártársak! Ja nem jó, ez így Gyurcsányos, vagyis Orbános, ja nem Gyurcsányos... Akkor elvtársak, végül is az elvekről lenne szó... Á, Horn Gyula kimászik. Akkor... Bajtársaim a monitorok előtt! ...á, ez így túl újbaloldali. Tehát: Nemzetem! Na nem a Magyar Nemzetre gondoltam, vagyis arra, csak nem nagybetűvel, vagyis de, nagybetűvel, csak nem újságban, mert nem vagyok simicskista... hagyjuk. Magyarok, hozzátok fordulok! Illetve a magyar állampolgárokra, a külhoni magyarokra, kivéve azokra akik vették a magyar (kettős)állampolgárságukat, plusz a hazánkban tartózkodó magukat magyarnak érző, de máshol született giroszosok, arab orvosok, á mindegy... Harcostársaim! ja nem, erre dübörög a jobbik meg a gárda... vagyis dehogy dübörög. békésen sétál, már-már lopakodik, nehogy felébressze Rikárdót... Akkor internetező béketársaim! De nem a putyini értelemben vett béke társai, vagyis társtettesei... mindegy... 


Kedves olvasó!


Segítségre lenne szükségem. Valaki szedje már össze, hogy ki kicsoda a magyar nemzeti nagycirkuszban? 


Ha Orbán és bandája jobbközép, akkor miért a focival, a külföldi békaemberekkel és a bevándorlók nem létező seregével riogatja a szavazókat - azt hittem ez szélsőjobbos flancolás. De ha putyinnak lefekszik, aki épp háborút vív nyugati szomszédaival és úgy kvázi egész Európával, akkor nem szélsőbaloldali? Apropó, a Jobbik mióta jobbközép párt? Hány vizslasimogatás radíroz ki egy cigánybűnözést? Pulisimogatás kettőt ér? Vagy a végletek kioltják egymást? Ha egy rasszistát összeköltöztetünk egy antiszemitával, akkor a kettő kioltja egymást, és lesz két jobbközép, átlagmagyar? Olyan ez mint az anyag-antianyag? Ja nem, hiszen a jobbik is szélsőbal, máskülönben nem ábrándoznának az eurázsiai birodalomról. Meg az iszlámról, mint a nemzet megmentőjéről - ja, vallásos párt nem lehet szélsőbal, a francba. Apropó baloldal. Gyurcsány mostmár nem baloldali, hanem jobboldali polgári? Vagy most is csak politikai termék a polgárság? Termékmintát lehet kérni? Deha már Gyurcsány, lesz öszödi beszéd kettő? Hazudtunk éjjel nappal, már akkor is mikor hazudtunk éjjel nappal... Na majd az MSZP, az baloldali, meg is mondták magukról, a baloldal mi vagyunk. tessék, most például bejuttattak a parlamentbe egy kapitalistát! A francba. Ez lenne Tóbiás nagy baloldali fordulata? Sebaj, Tóbiás, a politika hál' istennek olyan mint a gyurma, lehet alakítgatni bátran. Elsütöttem már egy párszor, de az Együtt akkor most kivel van együtt? A PM, meg miért nincs együtt az LMP-vel, végülis csak egy betű különbség. Tudtommal azért váltak ki (a pártszakadás robajának rezgéseit csillagászok már összetévesztették az ősrobbanás zajával) mert támogatták Bajnait. Hát, Bajnai nincs. Jó magyar szokás szerint azt mondta, hogy nem hagyja abba. Aki leélt már pár évtizedet ebben az országban, kapásból tudta ez mit jelent - azt hogy még kereste a fogkeféjét, de az útlevél már farzsebben volt. Apropó LMP, a párt, amelyik romba dönti a farizeusok hatalmát, kisöpri a pénzváltókat az úr házából... most épp újra ünnepelhetik az 5% körüli eredményüket, ahogy teszik már a franc tudja hányadik választás óta. Kicsinek is tudnak örülni, na. Azt ezért mondja már meg valaki, hogy a nagy fidesz-buktató LMP hogy jutott el odáig, hogy épp beperli Kész Zoltánt, a kvázi demokratikus ellenzék aktuális világbajnokát? Meg mosakszik Kubatov miatt?? Apropó Kész. Ezúton is gratulálok, csak nem tudom hogy fogalmazzak: Gratulálok, hogy a parlamenti pártok támogatásával győzött, vagy írjam azt hogy a pártok támogatása ellenére győzött?



Össze vagyok én itt zavarodva mint egy spermium a fogtömésnél - nem tudom merre induljak, de rosszat sejtek. Jajj, ilyen hasonlatot már nem szabad... Simicska, a mi hősünk, a nép barátja, bocsánat, az állami pénzek, adóforintok feneketlen nyelője kimondta azt amit már sokan kimondtak, de a Blikk neki le is hozta címoldalon - szemérmesen g.ci. Hogyan lehet tovább rombolni Orbán sérthetetlennek hitt nimbuszát? Úgyhogy beleordítod a világba: Nem geci! De, az! De nem! De igen, de nem!  :D :D Veszekedjünk még róla pár napig, a végén mindenki Orbánon, azaz Orbán G Viktoron fog röhögni. Majd Áder kiír egy népszavazást: "Egyetért ön azzal, hogy Orbán Viktor egy geci?" Most komolyan, a célpontosok nem ismerik a média világát? Vagy azt akarták, hogy megint Viktor és a G közötti kapcsolatról tobzódjon az ország?


Ha lennétek oly szívesek... tegyetek már rendet kis fejemben, és bogozzátok ki nekem ezt a katyvaszt. Építő jellegű kommenteket előre is köszönöm. 


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Thursday, February 5, 2015

Magyar vagyok nem fasiszta

Hát jó reggelt 900 000 magyar választópolgár! A nézőpont szerint kb. itt állt meg a Fidesz szavazóbázisának sorvadása az ősz óta. Szép szám ez kies hazánkban, ennyit állítólag még az MSZP sem bukott öszöd után. Nemhiába, Magyarország jobban teljesít - na de ebben is elvtársak… bocsánat, polgártársak, vagyis harcostársak, á mindegy!


Nem szeretnék most kárörvendően trollkodni a Fideszen, majd a kommentelők hangyaszorgalommal elvégzik ezt helyettem pro és kontra. Beszéljünk inkább arról, hogy most ott áll vagy egymillió ember az út szélén, és csikorgatja a fogát, hogy nem erről volt szó. Rezsicsökkentés ide vagy oda, trafikmutyi, földmutyi, NAV-botrány, tolmácsot kérek, vízumot kérek, stadiont nem kérek ésatöbbi, sorolhatnám. Anno írtam arról, hogy vajon mennyi fekáliának kell legurulni a nemzet torkán, hogy belefáradjunk. Úgy látszik el kellett menni odáig, hogy a mindennapos botrányok miatt a fekália adagolás elérje a gépi libatömés tempóját. Elérte.


Most persze lehet okoskodni, hogy ott vannak a rendszerkritikus tüntetések, lassan már ki kellene adni egy ki-kicsodát, annyi itt az újdonsült szónok. Nincs is ezzel semmi baj, én mindig híve voltam annak, hogy mindenki hallassa a hangját, mindenki vegye kezébe a demokráciáját, csak előtte és utána mosson kezet, új országot csak tiszta kézzel, ha lehet… Arra viszont senki ne számítson hogy a fenti majdegymillió majd meg fog jelenni a tüntetéseken. Ugyanis egyel több CCCP-s pólós ürge volt a szinpadon, mint amennyit egy jobb oldali szavazó elvisel. Kezd körvonalazódni, ez itt most a baloldal csoportterápiája - csoportok kizárásával. Nem baj ez, sőt, kellett már ez nagyon, kíváncsian várom a folytatást, de...


Már csak arra leszek kíváncsi, ki fogja észrevenni, hogy az a 900ezer továbbra is finnyáskodik? A Jobbik - a béke bakancsos hírnökeként - már rázendített: elmúlthuszonötév, fújj! A Nézőpont számai azonban azt jelzik, a csalódottak nem óhajtanak tömegesen belépni a gárdába, akkor sem ha vizslasimogatós dedikált fotó jár érte. Csalódottak, de nem hülyék. Csalódottak de (még) nem szélsőségesek. Úgy tűnik ez a Fidesz legnagyobb baklövése - minél arrogánsabban “ellen-kommunikálja” a botrányait, annál több szavazó morzsolódik le középről. És minél arrogánsabban akar új választókat szerezni (bevándorló-kamu) annál nehezebb lesz ezt a jobbközép réteget visszacsábítani - ha még akarja egyáltalán. Ebből adódik - szerintem - hogy lassan megérett a helyzet egy jobbközép párton gondolkozni.


Magyar vagyok nem fasiszta!


Ha valaki ezzel a szlogennel fog kampányolni, én rá szavazok. Álmaimban vannak még ilyen óriásplakátok, mint például: Ne tartson el az állam! - Aki többet dolgozik, keressen többet! -  Kapitalista vagyok, nem kizsákmányoló!. Emberek, csak nekem hiányzik egy normális, magyar érdekeket reálisan védő és reálisan felismerő; piacgazdaságban gondolkozó, de szolidáris; fontolva haladó de innovatív; nem atyáskodó, trendi jobbközép párt? Szerintem az a csalódott 900ezer is ráharapna a dologra, ahogy valószinűleg ráharaptak a Fideszre 90-ben, 94-ben, vagy 98-ban. Akkor hallgattak a szívükre - most is.


Már csak azért is aggódom, mert ha most vasárnap tartanák a választásokat, a Fidesz igencsak bajban lenne. Kétharmad?! ÁÁ, esetleg többség. Netalán jönne egy koalíciós kormány? Akkor most nyújtsa fel a kezét aki szerint Orbán nem hajlandó odaadni teszem azt a kulturális, vidékfejlesztési, esetleg oktatási tárcát a Jobbiknak, csak hogy kormányt alakíthasson. Zokszó nélkül. Vigyázó szemeteket Athénra vessétek.


Minden tiszteletem a most tüntetéseket szervezők előtt, hajlandó vagyok elhinni, hogy tiszta szándékból cselekednek, de jó lenne megmozgatni a jobboldalt is, ha másért nem hát azért, hogy 2018-ra legyen egy vállalható koalíciós partner a jobboldalon. Mármint nekünk, magyar szavazóknak vállalható partner, odafent, már nem annyira finnyásak az urak.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:



kardlog.png

Monday, October 20, 2014

Álmaimban Amerika…

…nem mondhat nemet. De. Ebben a rémálomban biztosan.


Csak nem képzelte bárki, hogy az USA – amit egyébként is sokan a világ csendőr-államának írnak le – nem fogja elvégezni azt a piszkos munkát, amit a magyar népnek kellett volna? Hát most elvégzi – legalábbis azt, ami őt is közvetlenül érinti.


Ezzel az első gyakorlati lépéssel nemcsak azt üzenik nekünk, hogy ha szövetségesként demokráciát leépíteni szíveskedünk, akkor azt nagyon rosszul tesszük és hogy Orbán miniszterelnök barátai nem az ő barátaik, hanem azt is, hogy amit most főztünk, azt fogjuk megenni. Márpedig a mi kotyvalékunk keleti kaja, nagyon rágós, várhatóan kellemetlen utóízzel, rengeteg orosz, közel-/közép-/távol-keleti adalékkal, de mi akkor is meg fogjuk enni, mert mi ezt akartuk. És tényleg.


 


keep_out.jpg



Ilyenformán tehát érthetetlen is, hogy Orbán barátai miért akartak nyugat felé menni, amikor kelet a helyes irány? És miért fáj nekik annyira, hogy az új ellenség nem engedi be őket hanyatló országába?


Ha Orbán lennék, biztos azt mondanám: itt a keménykedés ideje. Tiltsunk ki mi is amerikaiakat. Mutassuk meg a magyar népnek, hogy nem a brüsszeli oslói washingtoni bürokraták fogják megmondani nekünk, hogy mit szabad és mit nem!


Hajrá.


Monday, July 29, 2013

A nemlétező demokrácia

A demokrácia az egy fogalom. Igen, pont olyan sunyi fajta, amit a barkóbába minden hülye utál. (Személy? Nem. Tárgy? Nem. Ó... deszemétvagy...) Márpedig a fogalommal egy baj van, nem lehet megfogni, megenni, falra kenni, mert kvázi nincs. Ellenben jókat lehet róla fantáziálni, becézgetni, tovább gondolni, magyarázni, hivatkozni rá ésatöbbi. Kicsit olyan ez mint a Starwars. Elméletileg nincs, otthon mégis a birodalom mind a nyócvanezerféle űrhajóját, lépegetőjét, zetorját, rotációs kapáját kirakhatod a polcra. A Starwars azért mégiscsak egyszerűbb. Van a Disney, és megmondja, hogy mi igaz abból, ami nem is létezik. Ez a jedi jófej, ez másik gonosz. Ez a hajó gyors, ez másik lassú ésatöbbi.

A demokrácia ennél kicsivel bonyolultabb, de nem azért, mert létező fogalom. Francokat. A demokrácia nem eldöntendő kérdés, hogy igen, vagy nem. A demokrácia szimplán nem más, mint az emberiség tuskósági skálájának egy kicsike intervalluma. Ettől jobbra diktatúra, ettől balra Jézus és a hippikolóniák, de a határ elég ingoványos ugye, és ez sok mindenkit elbátortalanít. Kicsit messzebbről kezdem, hogy érthető legyek.

A rendszerváltás körül  a demokrácia különös fajtáját ismertük, a tv-demokráciát. Volt a Dallas, a Knight Rider meg a többi ámerikai filmek. Mit tanultunk mi ezekből? Hogy a kapitalizmus kőkemény világát a tőke mozgatja, hgy kőkemény munkával egy szabad országban - ki tisztességesen, ki gonoszul - kurva sokra viheted? Nem, csak azt vettük észre, hogy ezek állandóan whiskyt isznak. Felmerült bárkiben, hogy a Kitt és Michael Knight munkaadója egy magánalapítvány? Értitek, egy politikától, államtól független (civil?) szervezet, amely khmm... hát végülis társadalmi szerepet tölt be. Francokat. A kocsi vagány volt, Hasselhof meg józan.



A dezodor-demokrácia már kézzelfoghatóbb volt, sőt szagolhatóbb. Mi rácsodálkoztunk Bécs és München boltjain, az osztrákok meg csak lesték a trabantokat, hogy ez most ilyen motoros kerekesszék, vagy mi? Na persze, volt aki azért ment külföldre, hogy megtanulja, hogyan épül fel a demokrácia, hogyan szervezik meg önmagukat a helyi érdekképviseletek, pártok, lobbik, diákok, sorolhatnám. Én sem ezért voltam Olaszországban, hanem dömpingáron vettünk cipőt, meg bőrdzsekit a sikátorban. (De akkor aztán az egész családnak!) Pár év kellett, hogy elüljön a vihar, és kiderüljön, az istenadta nép számára a demokrácia = gazdagság. Soha senkit nem hallottam vitázni az EU, vagy az USA politikai berendezkedéséről, ellenben névnapozásokon komoly eszmefuttatásokra adott alkalmat a három színű fogkrém tubusba paszírozása, hogy a szíinek nem keverednek!! Hogy a francba rakják így bele? Na látjátok feleim, erre képes a demokrácia!

Nem akarom senkin elverni a port, közemberként én se agyaltam (akkoriban) azon, hogy jó-e a közvetlenül választott elnöki rendszer, vagy sem. Nem is kell. Legalábbis eddig azt hittem. Mert jöttek a pártok, és megmondták. Beköszöntött hát a többpárti-demokrácia hangzatos kora. Egyvalamire azonban senki nem figyelt: hogy a demokrácia nem eldöntendő kérdés. Ezt tanulni kell(ett volna), de megragadtunk a háromszínű fogkrém problematikáján. Na persze a jó öreg kádárkorban ez pontosan elég volt. A Gabi fogkrém ugyan egyszínű volt, azon is lehetett agyalni, annyi különbséggel, hogy aki hamarabb rájött, hogy hátulról töltik fel, az a továbbiakban feladat nélkül kussolt.

Érdekes, hogy az amerikai stand-up humoristákat hallgatva néha komolyan lehet hallani, ki a republikánus, ki a demokrata. Abortusz, terrorizmus, szabadságjogok, fegyverlobbi, gyógyszerlobbi, munkanélküliség, bevándorlás szigorítása/legalizálása még a humorban is markáns különbségeket gerjesztenek. Nekem az utolsó véleményformáló humorista például Hofi Géza (nemcsak a cocializmusban, de utána is) és Nagy Bandó (kocka u. 13) volt. A pártok persze eltérő intenzitással vezették a demokrácia meghonosítását, de valljuk be őszintén, kinek nem az volt a fontosabb, hogy választókat szerezzen? Választáshoz meg nem tudás kell, hanem papír meg toll. Meg ígéretek persze, ami minél egyszerűbb annál jobb. (Különös ambivalencia: Kádár alatt sokkal többet magyarázták a népnek a nemlétező demokráciát meg a gazdasági folyamatokat. Ma, amikor lenne mit, mindenki lózungokat dobál. [A nyugdíjasok ezer órája - ó igen, szeretném látni a tanulmányokat gazdaságra gyakorolt várható hatásokról. Mert biztos vannak, nem?])

A baloldal komoly leamortizálódása nemcsak Gyurcsány gyógyszerekre költött kiadásaiban mutatkozik. Sokkal nagyobb kárt okozott a rendszerváltás után húsz évvel is alig bimbódzó demokráciatudatban. Mert mit csinál legszívesebben a magyar, mikor látja, hogy valami elsőre nem sikerül, és valószínűleg kétszer ennyi munkával fog csak sikerülni másodjára? Legyint, és kijelenti: ennyi. Vissza a Gabi fogkrémhez, az legalább finom volt, ha az ember megszokta az ízét. Márpedig meg kellett szoknunk.

Most komolyan, Te, kedves olvasó (többesszámba nem merem rakni) mit tettél volna Orbán helyében, miután a nyakukba hullott a kormányzás? Dolgozzunk 4 évig azon, hogy felépítsük a nép demokrácia igényét, hogy civil, helyi közösségekre alapuló szervezetek jöjjenek létre, hogy megtanítsuk az embereket arra, hogy legyen véleményük? És hogy ezt a véleményt hogyan kell mások számára is megformálni, és együtt kiállni érte? Hogyisne! Hozzuk vissza inkább a kádári ál-demokráciát. Rá lehetne hímezni a magyar zászlóra: Azt mi jobban tudjuk. A gyurcsányi kiábrándulás után pedig pont ez kellett az embereknek, nehogy már valaki azt higgye, hogy ez pusztán egy ember, egy párt vezetőségének brutális hibája volt. Nem, ez a komplett rendszerváltás utáni demokrácia nyakába lett varrva.

Az Orbán-klikk legnagyobb bűne, hogy visszafordítja a magyarok demokrácia-tudatát. Mindent központosít, mindent leépít és elsüllyeszt ami nem az övé. Média, alkotmány, civil szféra, kultúra, foci, közgép, földtörvény, minden kipipálva. A legújabb közvéleménykutatások alapján az emberek többsége kormányváltást akar. Csak nem tudja hogy ezt hogyan kell csinálni, mert nem tanulta meg. Akire meg lehetne építeni, már külföldön van - Orbán Viktor legnagyobb örömére. Senki ne gondolja, hogy azt a 3-400000 embert haza akarja hozni ellenzéki szavazónak. Hülye lenne, inkább választójogot ad a határontúli magyaroknak, akik meg még nem tuják, de sosem fogja Orbán hazahozni őket. Szavazni onnan is lehet, ennyi.

Demokrácia pedig apolitikus környezetben sokáig nem tartható fenn, csak csökevényes formában, dehát sokaknak az is elég. Ha belegondolunk, a demokrácia sosem volt olyan hűde elengedhetetlen része a világnak. Magyarországon összesen nincs 50 év demokratikus múltunk (ha 1867-1919-et nem számoljuk), mégis min lepődünk meg? Jókai még úgy ír a politikai és gazdasági  előmenetelt segítő rokoni szálakról, mint a világ legtermészetesebb dolgáról. A világ tényleg így működik? Akkor viszont én kérek elnézést.

Ha van valaki, aki elolvasta a bejegyzést most nagyjából kétféleképp reagálhat. Az ellenző szerint  tudatlan kommunista/hippi/hazaáruló/bolond/félművelt vagyok, felhörög és fegyvert ragadva folytatja a fülkeforradalmat, azaz posztol valami kioktatót, majd nem csinál semmit. A helyeslő, aki legalább foltokban egyetért, most hümmög, esetleg öklét rázza, felhörög, hogy vissza az országot, majd… fegyvert ragad: azaz lájkol, majd nem csinál semmit.

Az ellenző fajtának jobban örülök, mert a második - bármilyen szimpatikus is - teljesen veszélytelen az orbánklikkre. Míg az ellenző talán túltrollkodja magát, lejáratva a rendszerét.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Monday, April 29, 2013

Házast verik a gazda

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) dicsőséges országgyűlése már tavaly szeptemberben véleményt alkotott a családon belüli erőszak jogi kezeléséről, amikor rendkívül önkifejező, bátor, gavallér - és főleg kulturált - módon hajnalban sikerült megtárgyalnia és lesöpörnie egy olyan törvényjavaslatot, amely mindössze egész társadalmunkat érintő, elvi kérdésekre adott (volna) válaszokat, ami mindössze egy több mint 100 ezer fő aláírásával történt népi kezdeményezésen alapult és ami egy (állítólag) civilizált európai országban történt. Akkor Varga István képviselő úr (Fidesz), az ügy önnön felkent szellemi vezetője bizonyította: igenis lehetséges, hogy egy magát keresztény konzervatívnak valló tömörülés a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül támogathatja a barbárságot, sőt, a „pater familias”-elv kiforgatásával („az apai hatalom korlátlansága”) tulajdonképpen a családi rend helyreállítását kívánja biztosítani. És példát is tud mutatni, ha kell. Sajnos azonban ez nem csak egy hazai valóságshow a derék (kis)gazdáról.


Azóta tudjuk, hogy Varga képviselő úr szerint az asszony helye a konyhában van és ha verik, azt lehet, hogy megérdemli, ráadásul ha szülne 4-5 gyereket, akkor talán még a pofonokat is megúszhatná. És igen, fideszes női párttársai megvédték, mert Varga igenis „tiszteli a nőket, előre engedi őket az ajtóban” és még virágot is tud nekik venni, ha kell. Tudjuk, hogy a magyar társadalom igen tetemes része még mindig egyetért a Varga-elvekkel (ehhez nem szükséges Századvég-felmérés: elegendő belekóstolni az internetes hozzászólások tengerébe). És azt is tudjuk, hogy nők is vannak köztük – akik amúgy ebben a környezetben szocializálódtak (magyarul: lejt a pálya).


Nos tehát, ebből kell kiindulnunk. És nemcsak nekünk, hanem Balogh József egykori kisgazda, most fideszes országgyűlési képviselőnek, Fülöpháza polgármesterének. Mert ha igazak a vádak, akkor ő bizony dicséretért házalhat Vargánál: a gyakorlatban alkalmazta a NER-előírást. Nyilván jogosan, hiszen az asszonynak fel kellett őt bosszantania ahhoz, hogy üssön. És így már tök jogos. A NER-ben biztosan.


asszonyveres.jpg


Balogh úr „bűnössége” esetén (igen, idézőjelben, mert csak a civilizálatlan, nyugati szellemű, szélsőségesen liberális emberjogi aktivisták nevezhetik bűnnek az asszonyverést!) kénytelen lesz felvásárolni egy kisebb virágüzletet és előreengedni mindenkit a parlamenti ülésterem bejáratánál. Szegény ember ő, akit bántanak. Még szerencse, hogy ezzel el lehet majd intézni a dolgot. Szerencse, hogy nem kell komolyan venni a családon belüli „erőszak” című marhaságot (különben is, miféle család? Hiszen csak az élettársáról van szó, hoppá! Lám, mi mindenre lehet jó a negyedik alkotmánymódosítás...). Egyébként meg be volt rúgva, így pláne el lehet nézni az ilyesmit. Hiszen így meg sem történt az egész. És a pia a hibás. (Ezúton javaslom az ittas vezetés büntetésének törlését is a BTK-ból.) Meg a feleség, aki meg majd szépen meggyógyul.


Nos, kedves olvasóink. Ideje felébrednünk végre ebből a rémálomból (és most nem Balogh vélt vagy valós bűnösségéről, hanem az elvről esik szó). Ideje tisztán és világosan fogalmaznunk: a konzervativizmusba ez nem fér bele. A kereszténységbe ez nem fér bele. Az alapvető társadalmi normák rendszerébe (legyenek azok bármilyen politika által befolyásoltak) ez nem fér bele. Nem fér bele a szabadságba, nem fér bele a demokráciába és nem fér bele jogállamiságba. Így egyetlen férfi, férj, apa, gazda, országgyűlési képviselő, polgármester sem viselkedhet. Egy ilyen ember nem mutathat példát a társadalomnak. Nem bátoríthatja férfitársait efféle bűnök elkövetésére.


Az emancipáció nem bűn, az asszonyverés viszont igen. A tavalyi Varga-botrány is azért volt súlyosabb, mint annak elsőre tűnt, mert olyan elvi állásfoglalást jelentett a kérdésben, amely az egész társadalomra kihatással volt/van/lesz. És ha hagyjuk, hogy ez a „szellemiség” továbbra is ott legyen bebetonozva a társadalomban, úgy soha nem fogunk megindulni az emberré válás útján.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Friday, October 26, 2012

Magyarország, menjország


Az elmúlt hónapban egy érdekes fejlemény vezető politikusainkat is felkavarhatta (ami az Index október 11-i cikkének köszönhető). Orbán Viktor tőle szokatlan módon nem állta meg nyilatkozni arról, hogy (szerinte) „ha 2014-ben újra nyer a Fidesz, hazajönnek a fiatalok”; Bajnai Gordon pedig nem volt rest válaszolni erre a Milla tüntetésén: „mi nem olyan országot akarunk a gyerekeinknek, amelybe egyszer talán majd jó lesz visszatérni – hanem olyat, ahonnan nincs miért elmenni”. Egy alapvető hibát azonban mindketten elkövettek: csupán a vágyaikat vetítették ki – miközben az okok és a tények kinyilatkoztatásától eltekintettek. „Elfelejtették” ugyanis feltenni a kérdést: miért is vágyódnak el a polgárok ilyen tömegesen ebből az országból? Abból az országból, amelyet - nem mellesleg - a szóban forgó politikusaink irányítottak az elmúlt években?


A TÁRKI Társadalomkutatási Intézet márciusi kutatása szerint minden ötödik magyar felnőtt tervezi, hogy rövid- vagy hosszú távon külföldön vállal munkát vagy véglegesen kivándorol. Az Index október elején közzétett cikkének szavazógépét pedig közel húszezren vették eddig igénybe és az eredmények még az előbbinél is jóval drasztikusabb képet mutattak:
















































Tervezi, hogy elköltözne Magyarországról?



    Igen, a közeljövőben biztosan költözöm



4187



22%



    Igen, bár még csak szervezem



4997



26%



    Még nem döntöttem el



2420



13%



    Ha rosszabb lesz a helyzet, biztosan



3427



18%



    Ha rosszabb lesz a helyzet, esetleg



2427



13%



    Semmiképpen



1708



9%



Összesen



19166



az Index októberi felmérése (október 11-25.)





A rendszerváltás éveit közvetlenül kísérő nyugati fény, pompa és csillogás okozta káprázat ma már nem tartozik a fő „felbujtók” közé. Annál inkább hozzájárul a menekülési ösztönök felszínre töréséhez a gazdasági és politikai kilátástalanság; az állandósulni látszó lúzer-szerep; a depresszív munkakörülmények; az aljasság, a közöny és a cinizmus halálos szimbiózisa; a korrupció természetessége; a hírnév helyett a hírhedtség felértékelődése; az ál-jólét és műmosoly kényszerű vetítése – és persze a negatív társadalmi morál (mert itt lassan már mindenki negatív, mindenki pesszimista, mindenki csak bűnbakokat keres). És persze amikor ezeket dühödten hozzávágjuk „bölcs” vezetőink fejéhez, ők csak csodálkozó, ártatlan tekintettel pillantanak vissza ránk. Mint akik nem értik, miért piszkáljuk folyton őket ezekkel a problémákkal? Miért téblábol népszerűségi indexük tartósan 50 százalékpont alatt? Miért fordulnak el tőlük – és az országtól! - a választók ekkora tömegben?


Ők azok, akik komolyan elhiszik: ha jobb lesz a foci, ha több lesz az olimpiai érem, mint korábban; akkor sikk lesz magyarnak lenni. Ha most még kicsit rosszabbul is élünk, de jövőre teszünk egy lépést előre, akkor mindenki meg fog nyugodni. Ha röghöz kötjük a fiatalokat, akkor majd szépen itthon maradnak. Hát nem. Nagyon nem.


almosoly.jpg


Kik mennek és kik maradnak? Mennek a számítók és a rettegők. Maradnak az erőszakos ostobák és a reménykedők. Mindkét csapatban vannak kormánypárti és ellenzéki érzelműek is. Mi azonban csak az itthon maradottakkal tudunk foglalkozni. Őket kellene meggyőzni arról, hogy maradjanak - és segítsenek megmaradni. A sikernek viszont három olyan alapvető feltétele van, amit rendszerváltó politikusaink közül eddig senki nem tudott megteremteni: közbiztonság, jogbiztonság, létbiztonság. Pedig ezek miatt tényleg érdemes volna itthon maradni.


Persze mit várunk egy olyan kiépült klientúrától, amely úgy telepedett rá a magyar választó (de lassan választani nem tudó) agyára, hogy az még véletlenül se találhasson alternatívát? Megpróbáltam ábrázolni, milyen dilemma előtt állunk 2014-ig:


politikai helyzet_MO2012.jpg


Amint látjuk, két nagy csapat szeli a magyar politika egét - a hozzájuk tartozó kicsik pedig csupán szatelit-pártként aposztrofálhatók. Az ő feladatuk, hogy a bizonytalankodó választók számára alternatívát színlelve behúzzák a szavazatokat a szélekről. Valójában azonban a nagy csapatok táborát hizlalják: nincs valódi filozófiai, felfogásbeli, értékrendbeli eltérés köztük és „gazdáik” között. Hol mérsékeltebb, hol radikálisabb álláspont felé húzódnak: azonban leszakadni sohasem fognak.


A politikai árvák számára az egyedüli érdekes formációt az LMP jelentheti. Illetve: jelenthette. Az ő elkeseredett küldetésük nagyjából arról szól, hogy folyamatosan próbálják bizonyítani a választóknak: nem szatelitek, nem válnak egyik nagy csapat hűbéresevé sem. Azonban erős „rugókkal” kénytelenek felszerelkezni, hiszen politikai filozófiájuk olyan satnya, hogy képtelenek volnának önállóan lebegni a politikai térben. Hol baloldali, hol konzervatív, hol jogvédő szerepet játszanak - nem valami jól. Sajnos így 2012-ben is nagyon látszik rajtuk, hogy a protest szavazók juttatták őket a parlamentbe - viszont ők is fogják kipenderíteni őket onnan. Egyszerűen azért, mert nincs elég önálló arculatuk ahhoz, hogy bárkit meggyőzzenek arról: ők egy olyan célt, ügyet szolgálnak, ami csak „az övék” – és csak velük lehetünk képesek azt elérni. Tipikus ellenzékiek. Széthullásuk nemcsak belső instabilitásuknak, széthúzásaiknak lesz köszönhető (mint arról blogtársam írt is mostanában), hanem csigalassú felfogásuknak, egoizmusuknak, személyi állományuk kvalitásainak - és persze naivitásuknak is. Ha így folytatják tovább, nekik tényleg fájni fog 2014. És nekünk is, mert így megszűnik minden akadály a kétpólusúvá válás előtt.


Az elkeseredett választó éppúgy forgatókönyveket gyárt, mint a politikai pártok. Nézzünk egy végtelenül leegyszerűsített - azonban mégis lehetséges - példát a következő két évre vonatkozólag:



























































az elkeseredett politikai árvák ("Én") lehetőségei



 



IMF



Orbán



Bajnai



Szatelitek



Én



IMF



jön



megy



marad



marad



marad



Orbán



megy



jön



megy



marad



megy



Bajnai



marad



megy



jön



marad



marad



Szatelitek



megy



marad



megy



jön



megy



Én



senkit nem érdekel



jön



Szatelitek = Jobbik vagy Gyurcsányék (kormánytényezőként)




E szerint a forgatókönyv szerint lényegében akkor érdemes maradni, hogy Orbán megy, illetve ha Bajnai jön. Ez azonban nem azért van, mert kevés a Fideszes és sok az MSZP-s. Inkább olyan tényezőknek köszönhető, mint hogy: kormányon maradni eleve nehezebb; Bajnai szövetsége egy új(abb) reményt hoz és ez sokak számára vonzó; Orbánék pocsékul kormányoznak és máshogy nem lehet leváltani őket; a szélsőségek hatalomra segítésével pedig nem lesz jobb és biztonságosabb az életünk.


A felvázolt helyzet azért elég lesújtó. A két nagy pártszövetség között lebegő felhő egy betöltetlen politikai tér – amit úgy tűnik, nálunk senki nem kíván betölteni. Nyilván Orbán és Bajnai is áhítozik a „nagy nemzeti közép” megszerzésére – azzal azonban nem számolnak, hogy ott olyan gondolkodású választók bújnak meg, akiket mindenkettőjük  - tetteik okán – taszít. Ők volnának a politikai árvák: akik elutasítják a demagóg, hazug, álságos kortesbeszédeket, akik elutasítják a szélsőséges, udvariatlan megnyilvánulásokat. Akik alternatívát keresnek – nem pedig hitet. Az ő álmuk a valódi alternatíva: őszinte beszéd a gazdaságról, a jóléti rendszerek fenntarthatóságáról, a jogbiztonságról, az esélyegyenlőségről. Számukra egy rossz hír nem jelent automatikus kiábrándulást: nem sértődnek meg azon, ha nem jutalmazzák őket (a saját pénzükből). Ők akkor maradnak itthon szívesen, ha látnak és hallanak egy kis őszinteséget is. Ha tudják, hogy a köz-, jog- és létbiztonság ügye rajtuk is múlik.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

Wednesday, September 26, 2012

Törölköző

A Fővárosi Törvényszék harmadszor is a Klubrádiónak adott igazat a 95,3-as frekvenciáért folytatott perben. A bíróság kimondta, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nem zárhatja ki a pályázatból a Klubrádiót, és hatályon kívül helyezte az erről szóló határozatot. Kedves Szalai Annamária, itt az ideje feladni a küzdelmet. Mert három a magyar igazság.


Már a fiktívnek tűnő  „Autórádió” nevű pályázó elmeszelésekor is világos volt mindenki számára, hogy jogállami keretek között ezt a meccset nem lehet megnyerni. Persze, ha a gombhoz varrták volna a kabátot, akkor esetleg ki lehetett volna találni olyan (visszamenőleges hatályú?) jogszabályt, amivel a Klubrádió jött volna ki vesztesen az ügyből. Vagy berakni az Alaptörvénybe, hogy „…65 év felett senki nem lehet bíró…frekvenciapályázat győztese pedig nem lehet a Klubrádió…vagy olyan cég, ahol Bolgár György alkalmazásban áll”. Ugye, hogy ennek semmi értelme?


throw-in-the-towel.jpg


Szerintem összességében nagyon kevés ember veszített ebben az ügyben. Talán csak az NMHH, meg esetleg néhány fideszes érdekember. A Klubrádió csapatán és a baloldali/liberális érzelmű embereken kívül ugyanis a jobboldaliak is győztek: mert mindenki számára bebizonyosodott, hogy igenis van jogállam; mert szerencsére maradnak „játszópajtások a homokozóban” (ha tetszik: van kit anyázni); mert a nyilvánosság palettája nem szűkül (az ügyek megfelelő szintű feltárásához fontos a sokszínű média); mert a sajtószabadság szintje nem süllyed (például azért, mert a médiahatalom nem válik egypólusúvá); és mert nem csináltak mártírt Bolgárék csapatából.


Kedves Szalai Annamária és az Ön csapata, a helyükben most dobnám be a törölközőt és együtt ünnepelnék az ellenféllel.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Saturday, July 28, 2012

A féleurópai szakács boszorkánykonyhája

Sikerült ismét valami egészen különlegeset kifőznie T. Miniszterelnök Úrnak. Ezúttal a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) ülésén tartott ínyenc politikai tanfolyamot. Mestermunka.


T. Miniszterelnök Úr (a továbbiakban: Séf) gondban volt: milyen frappáns, meggyőző érvet lehetne még felvonultatni (a továbbiakban: kifőzni) a magyarok számára, amivel el(le?)választhatják magukat Európától(ról), s megszabadulhatnak attól a keserű mellékíztől, amit 2004 májusa óta a szájukban éreznek? (Már ha éreznek persze: mert vannak azok a "hazaáruló magukfajták", akik talán még azt sem érzik.) Netán vigyen be több euroszkepticizmus ízt? Adjon hozzá több magyarkodást? Biggyessze oda mindenhova a „nemzeti” szót? Mit kéne továbbá (t)enni ahhoz, hogy a nép (a továbbiakban: kotyvaszkritikus) ismét felkapja a fejét, s elismerően csettintsen, amikor csak a Séf nevét meghallja?


Miközben ezen tűnődött, - a drága időt nem fecsérelve – hozzányúlt régi, jól bevált receptjéhez és megkezdte a (ki)főzést.


A főzőtanfolyam helyszíne: Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) ülése, Budapest, 2012. július 26.


Gondolatai csak úgy sziporkáztak, sorra mormolta magában „varázsigéit”, halkan felmondta azt a leckét, amelyet ő (ki más?) diktált le egykoron magának:


„Hmm…nos, igen…kezdjünk el beszélni, igen…legyünk magabiztosak és nyugodtak. Ez lesz az, kérem! Mélyhűtőből kivett mondanivalónkat lassan kezdjük el felmelegíteni, magyarázkodásunkhoz keverjünk hozzá egy kis foci-hasonlatot („...egyelőre más ligában focizunk…”), a már forrásban lévő kotyvaszunkba dobjunk bele egy evőkanálnyi hanyatló nyugatozást („…a történelmi felemelkedésből Magyarország kimaradhat…(…)…ebben az esetben mi is a hanyatló nyugat része leszünk…”).


Az így elkészült gazdasági vészjóslat-mártást szórjuk meg gyorsan egy csipetnyi elmúltnyolcévezéssel („….visszatérünk arra a pályára, amire 2002-ben tértünk rá és ami félrevitte az országot…”), lopjunk ide észrevétlenül egy hangyányi őszödi beszédet („…a közszférában senki nem számíthat béremelésre…”), majd tegyük rá a fedőt. Mialatt fő, bátran húzzuk ki magunkat és illedelmesen, de továbbra is magabiztosan magyarázzuk el különleges kotyvaszunk fogyasztásának általános szokásait („…nem hagyhatunk egyetlen forintot sem a közös kasszában…”).


Feltétlenül hívjuk fel vendégeink figyelmét az esetleges veszélyek elkerülésének fontosságára („…ne hagyjanak teret olyan politikai erőknek a következő években…” - némi képmutatással fűszerezve: „…amelyek programjukban felelőtlen osztogatást ígérnek…”). Amikor úgy érezzük, hogy kotyvaszunk már megfőtt, de vendégeink még mindig nincsenek meggyőződve finomságáról, szórjuk meg némi stílusos félelemkeltéssel („…reméljük, a demokrácia helyett nem kell új politikai rendszert bevezetni…”) - Don Corleone-módra.


De a kotyvasz igazi esszenciáját, magát a díszítést a tálalás idejére tartogassuk: mondjunk valami olyan falrengetőt, amitől még a szomszéd szobában ülő lehallgató ügynökök is felvisítanak.” Ekkor a Séf szeme megcsillant, arca mosolyra fordult, s örömében felkiáltott: - Igen, megvan az újabb remek!


Hangozzék hát így: „Az összefogás nem szándék kérdése, hanem erő kérdése. Lehet, hogy vannak országok, ahol ez nem így működik, például a skandinávoknál, de egy ilyen félázsiai népség, mint mi, akkor tud összefogni, ha erő van. Ez nem zárja ki a konzultációt, a vitát és a demokráciát, de kell egy központi összefogás, ami az ország történelmi tapasztalataiból is levonható.” – Ez igen! Csettintett elégedetten. - Erre biztosan fel fognak figyelni még a károgó varjak is!


feleuropai szakacs cikk 2.jpg


S a Séfnek igaza lett. A megszokott recept ugyan ma már láthatólag nem érné el a kotyvaszkritikusok ingerküszöbét, e mesteri újítás mellett azonban tényleg nem lehet csak úgy elmenni szó nélkül.


Mert mi ez az őrültség a félázsiaiakról? Ez valami új fajelmélet akar lenni? Ugyan miben különbözünk mi annyira a skandinávoktól? Milyenek ezek a félázsiai magyarok? Most akkor egy kicsit azért lehetünk még európaiak is? Mi lesz a „keverékekkel” és az újonnan honosítottakkal? Egyébként meg biztos, hogy ezen a szellemi színvonalon kell megrekednünk? (Mert erről a témáról utoljára egy bizonyos Ján Slota nevű homo politicust hallhattunk elmélkedni, aki hajmeresztő históriájával borzolta a kedélyeket. Egy a tábor?)


Mielőtt valamiféle nagy (ál)tudományos érvvel szeretnénk meggyőzni a hallgatóságot igazunkról, nem kellene előtte legalább egy tudóssal egyeztetni (pl. antropológussal, genetikussal, néprajzkutatóval)? És a magyaroknál ugyan miért ne működhetne összefogás? Azért, mert „genetikailag alattvalók” tetszenénk lenni? Ezért hozakodott elő ezzel az ázsiaizással? (E botrányos elmélet egyébként szintén megbukott a közelmúltban. – Sőt,valójában már évtizedekkel ezelőtt.)


Miféle erőről tetszik beszélni? Ugyan, kinek van erre szüksége? Miféle történelmi tapasztalatokról tetszik beszélni? Az a rendszer (totális diktatúra?) pedig miért volna jobb annál, mint ami most működik? Segítsen, Séf! Nem értjük a főztjét - és így megenni sem tudjuk.


T. Miniszterelnök Úr azonban rafinált szakács: pontosan tudja, hogy a tőle fent idézett gondolatrészletek mindegyikére szükség van egy ilyen beszédben ahhoz, hogy rabul ejtse vele hallgatóságát (értsd: majdnem feltétlen híveit). Mert igen, a boszorkánykonyha termékének (értsd: Orbán-beszéd) akkor jön ki igazi ízhatása, ha ott van benne egy kis nyugatellenesség, egy kis Gyurcsányozás, egy kis foci, egy kis fenyegetés, egy kis félelemkeltés. És persze az esszencia. Ami most valami beteges fajelmélet és értelmezhetetlen nacionalizmus keveréke.


A legnagyobb bűne ennek a kommunikációs trükknek, hogy erősíti az olyan sztereotípiákat, amik sajnos még mindig nagy népszerűségnek örvendenek a közgondolkodásban: például, hogy népekre ráragaszthatók pozitív és negatív jelzők (a stigmatizálás világhírű példái: „szorgos németek”, „lusta déliek”, „hűvös északiak”, „fukar skótok”, „buta tótok” stb.). Vagy hogy a népek között olyan áthidalhatatlan kulturális (és genetikai?) szakadék tátong, ami megakadályozza őket az együttélésben („mifajtánk”, „őfajtájuk”, „bűnöző népség”, „szolganépség” stb.). Ezt sugallja minden „félázsiaizás” és bizonyos „központi erők” szükségességének felvetése is. És erről tényleg van történelmi tapasztalat.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:


Monday, May 28, 2012

Temessük újra Kádárt?

Úgy érzem magam mintha a Roland Garroson lennék, csak kapkodom a fejem jobbról balra, balról jobbra. Egy szoboravatás ott, egy újratemetés itt, egy szálasis ott, egy terrorista itt... emberek, a normálisok elmentek nyaralni? (OFF: amúgy igen, csak már olyan régen, hogy vissza se várjuk őket, de ez megint más.)


Messziről kezdem, de jó lesz. Állítólag Elvis Presley rasszista volt, de azért tudta hol a határ, ezért csak a feketéket utálta, a fehéreket nem. Kérdem én, ez vajon hallatszik a zenéjén? Vagy az a búgó hang, az az lenne? És ha teszem azt egyszer kiderül, hogy lelkes KKK tag volt az öreg, be kell darálni a lemezeit? Nyilván Nyirőről beszélek, bár ő sosem turnézott együtt a királlyal. Ő inkább nemzetvezetőkkel szeretett barátkozni, van ilyen. Most akkor mi legyen Nyirő novelláival? 


Meddig tart az irodalmár, és hol kezdődik a politikus? Egy pillanatra azt hittem, hogy feltettem a nap kérdését, de rá kell jönnöm valamire. Már megint átvertek. Ugyanis már megint nem arról van szó, hogy Nyirő meddig politikus, meddig fasiszta, és meddig novellista. A fenéket. 


Kell a muníció, még akkor is, ha te állsz győzelemre, ezt orbánék is tudják. Pár éve az LMP azzal kampányolt, hogy a jobb meg a baloldali felosztás értelmetlen, ilyen már nincs, ezek megkövesedett, értelmetlen szlogenek. Nos, nem lehet más a politika. Mindig lesz szegedi halászlé, és mindig lesz bajai halászlé. Mindig lesz Stan és Pan, reál és barca, tiltsuk be-legalizáljuk, verekedjünk-szaladjunk. Szerintem a magyar jobboldal-baloldal is ilyen általános világleíró fogalompár. (ebben amúgy erősek vagyunk, Hunor-Magor, Buda-Pest, kuruc-labanc, megasztár-xfaktor, abbás-boneyemes) Az persze már egészen más, hogy ezek üres szavak, miután a jobboldal államosít, a baloldal meg a magyarokért sír. Abban pedig mégiscsak igaza lehet az LMP-nek, hogy mi van ha egyszer valaki átértelmezi ezt a jobboldal-baloldal dolgot? Nekem senki ne mondja, hogy az átlag amerikai választópolgár (az átlag, és nem egy Woody Allen szereplő) tisztában van a republikánus-demokrata gazdaságfilozófia és politika fejlődésével kb. 100 évre visszamenőleg. Lófaszt. De mindig van valaki, aki odaáll, és készségesen elmagyarázza neki, úgy 3 szóban, és minden a helyére kerül. Jobb helyeken nem találnak ki évtizedről évtizedre új kliséket, mikor egyiknek sincs semmi értelme.


Márpedig most a fidesznek egy dologra van szüksége, hogy fenntartsa a mai, már-már archaikus jobboldal-baloldal definíciót. Minél keményebb jobboldali dinoszauruszt rántanak elő a kalapból, annál keményebb baloldali választ kapnak. Szerintem Orbán vihogva tapsolt, mikor látta Kádár mobilszobrát, meg Biszkut, aki ki mert menni egy temetőbe - hát én félnék a halottaktól, nem tudom. A jó öreg baloldal, kb azt a szerepet tölti be, mint a zsaluzás a beton körül, és már megint a fidesz nyert.


Kövér László zengő szavai Nyírőről csak dekoráció. Adjunk a gyerekek kezébe Nyirő kötetet? Tudod mit, adjunk. Csak el kellene mesélni hozzá a kor egyéb jellemzőit is. Nagyvonalakban, dehát majd a Kádár János baráti kör hőzöng emiatt eleget, élükön Moldovával, akit azért sajnálok. Pont azt a szerepet játsza, amit az istenek rámértek. Ő lett a baloldali író, a Kádárt visszasíró klasszikus kiszerelésben. Kár érte, nem baj, majd őt is újratemetjük, csak akkor majd az lesz a hívószó, hogy a forradalmat leverő diktátort istenítő baloldali... (amúgy a mobil szobor zseniális találmány. Kb. azt jelenti, tudjuk hogy mindenki utál minket. Én mondjuk a pártház helyett egyenesen a vidámparkba vinném a céllövöldébe, csakhogy tisztába rakjuk a dolgokat, és hogy megelőzzem a magyar gárda titkos küldetését: aki elhozza az orrát, felkerül a kurucinfóra, fotóval.) 


Szóval haladunk tovább, a megkezdett úton. Le van osztva a pakli, a fidesz pedig mindent megtesz azért, hogy elhitesse velünk, ez az út egy ezeréves birodalom felé vezet. 


A legrémisztőbb dolog, hogy már csak egy kérdés merül föl: Akkor most újra kell definiálni a baloldalt, vagy ki kellene találni helyette valami jobb hívószót. Az idő sürget, és a helyzetet látva egyre többen ugranak bele a hagyományos, - kb. Kádártól Mesterházyig tartó - baloldali szakadékba, nélkülük viszont elúszni látszik a többség.


Én mondjuk jobban örülnék egy demokrata oldal elnevezésnek, ami - horribile dictu - tényleg az lenne ami a neve: demokratikus. Legfeljebb ezt is elmagyarázhatná valaki 3 szóban a tömegeknek.