Showing posts with label diáktüntetés. Show all posts
Showing posts with label diáktüntetés. Show all posts

Monday, February 11, 2013

Zsoldos patrióták

Balog Zoltánt meglepte a hallgatók tiltakozása a röghöz kötési szándék miatt. De csak egy picit. Talán azért ilyen csekély mértékben, mert valamelyest emlékszik még ő is szabadság ízére.


De ha Miniszter Urat mégiscsak (értsd: tényleg, őszintén) meglepte a tiltakozóhullám, úgy azt kell gondolnom, hogy Balog úr nem érti, miről is van itt nagyban szó. (Ez esetben viszont alkalmatlan a felsőoktatási rendszer kormányzására.) Ha pedig érti - miközben azt mondja, hogy nem: akkor sajnos hazudik. Utóbbi „megoldásnak” van racionalitása: az elmúlt hetek jobboldali propagandáját tekintve teljesen világos, hogy a Fidesz törekszik „az ügyet lezártnak tekinteni” (ez amúgy is szokása) és a további ellenállókat ellenforradalmároknak bélyegezni (akiket természetesen maga Ron Werber fegyverzett fel és képzett ki – talán még egy kis Krav Maga oktatásban is részesültek, hátha közelharcra kerül majd sor). És ezzel beindul az összeesküvés-gyár, beindul a kommunikációs önvédelmi rendszer. Mint eddig minden alkalommal: "aki nincs velünk, az ellenünk". Pont.


roghoz_kotes.jpg


Csakhogy Balog úrék ezúttal nagyon melléfogtak. A hallgatókból ugyanis nem az ellenzék csinált zsoldosokat, hanem a Kormány szeretne. Méghozzá legálisan. A hallgatói szerződés nem más, mint fizetett patriotizmus: az állam így próbálja kifizetni a diákok haza iránti hűségét. Ez azonban nonszensz. A hazafiság ugyanis nem pénzkérdés. A hazaszeretetet nem szabad idomítás útján kikényszeríteni. Annak egyrészről belülről kell fakadnia, másrészt nemcsak a Hazának kell megfelelni, hanem a Hazának is meg kell felelnie.


Nem az a hazafi, aki adót fizet, hanem aki hazafi, az adót is fizet. De az adózásnak több formája is lehetséges. Így az is lehet hazafi, aki elmegy külföldre, mert talán valamikor az életben tesz majd valami olyat, amire büszke lesz a hazája. Például jó hírét viszi az országnak. Például kapcsolatokat teremt és szélesít a külföld, a külhon és Magyarország között. Például megosztja tapasztalatait azokkal, akik majd egyszer hazajönnek. Például kintről támogat itthoniakat. Például befogadja, segíti olyan honfitársainkat, akik valamilyen okból kimennek. Például reményt ad, hogy nem vagyunk egyedül, bezárkózva.


Ellenben a zsoldost csak addig érdekli megbízója, amíg az fizet neki.


Ha a Kormány így folytatja tovább, a részben feldühödött, részben elkeseredett emberek aligha fognak hazatérni. Aligha fognak adózni országunknak. Aligha fognak szeretettel gondolni hazájukra.


De ha Balogék még mindig nem értik, tessék, elmagyarázom nekik a lóvé nyelvén: Magyarország jelenlegi csúfos gazdasági helyzetében nem engedheti meg magának, hogy szelektáljon „hazafi és kevésbé hazafi” hallgatója között. Annyira le vagyunk maradva, olyan kilátástalan a helyzetünk, hogy minden egyes emberünkre szükségünk van. Orbánék most nem játszhatják el a szigorú edző szerepét, aki leteremti csapatát az öltözőben a félidei vesztes állás miatt. Fenyegetőzéssel, zsarolással ez a csapat ugyanis nemhogy veszíteni fog, de egy része fel sem megy már a pályára. Inkább elmenekül jó messzire és vissza se néz többet. Maximum az eredményjelzőt.



Miniszter Úr kijelentésére, miszerint "a hallgatói szerződést több ezer fiatal egyébként tavaly ősszel aláírta, mindenfajta tiltakozás nélkül” nem szívesen reagálok. Főként annak tükrében, hogy ma már tudom: a Fidesz szerint a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások lenyúlása is „óriási siker”, hiszen csupán néhány tízezren írtak alá visszalépési nyilatkozatot. Az én logikám szerint a kényszer, illetve a megfélemlítés és a közöny nem siker. De az is lehet, hogy rosszul látom.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:


Wednesday, December 19, 2012

Diáktüntetés: elszakadt a cérna a hatalomnál?

Szerda este a szervezett megmozdulás lezárultával a tömeg nem oszlott fel, hanem spontán tüntetés jelleggel a Lánchídra ment (1986. március 15, megvan?). Az eddig a tüntetőkkel, még a spontán szakaszban is együttműködő rendőrség innen több fiatalt bekasztlizott, bevitték őket a rendőrségre. Nem gondolom, hogy a saját elhatározásuk lett volna: NER-Magyarországon ehhez ugyanúgy utasítás kell, mint pár éve az Astorián, az akkor sokkal durvább attakhoz.



Elszakadt a cérna? Türelmetlenség, vagy mi ez? Pedig ez egy sima chicken game játék volt, a kormány és a diákság autója addig ment egymás felé, amíg a kormány higgadt javaslatokat tett, tárgyalást, engedményeket szimulált, a diákok pedig vonultak, vonultak, mindegy, hogy konkrétan miért. A diákok akkor szálltak volna ki, ha hazamennek, a kormány meg, ha bekeményít. Utóbbi most megtörtént. Nem értem, hogy miért. Délben még azt hittem, amikor a kormányszóvivő bejelentette a kormány módosított határozatát, hogy ügyes, ezzel kihúzhatják az ünnepekig, és januárban talán nem indul újra hasonló lelkesedéssel a tüntetéssorozat. De így?



Orbán diákokat vitet el? Mi van? Pont ő, akit anno szintén elvittek?


Ezzel két baj van, nagyon nagy bajok. A kisebbik, taktikai hiba az, hogy innen egyértelmű célt adnak a diáktüntetésnek (Táncsics-effektus), és jól fel is paprikázzák a hangulatot. A stratégiai hiba meg az, hogy a mai beszédekből láthatóan sokan nem hiszik el a mai, engedményként kezelt kormányhatározatban foglaltakat, és erre kontráz rá a hatalom a fellépéssel: ők sem hiszik el. Sem azt, hogy elfogadható lenne az ajánlat, sem azt, hogy igaz lenne. Az már csak hab a tortán, hogy ez, a kormány számára nagyon negatív hír lesz a nap híre, nem az ő pozitív, "kompromisszumos javaslatuk".


Innen megint bármi lehet. Hétfő este a Rádiónál is elég érdekes volt a hangulat, sok indulattal, hármas rendőrsorfallal diákok ellen. Most meg ez. Felesleges volt, de hát nyomás alatt lehet hibázni. Csak nem érdemes.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Wednesday, December 12, 2012

Diáktüntetések: a hazugság ára

Hétfő után szerdán is utcára vonultak az egyetemisták és középiskolások a diákhitel mögé bújtatott költségtérítéses képzés, magyarul a tandíj ellen. Ráadásul fagyos hideg ide vagy oda, valószínűleg folytatás is lesz, márpedig ez ismét egy nagyon kellemetlen szituáció a kormányoldal számára. De miért az indulatok?


1. A legnagyobb részt mindenképpen a nyilvánvaló hazugságok számlájára kell írnunk. Feltehetően nem lenne ekkora, és főképp nem lenne a tandíj kérdésén ennyire túlmutató a tiltakozás, ha pont a Fidesz nem állt volna ki ellenzékben többször is a tandíjnak még az ötlete ellen is. Az, hogy 2008-ban népszavazásra vitte Gyurcsány tandíj-elképzelését, majd elég komoly kampány végén leszavaztatta, mindenkiben azt a jogos hitet ültette el, hogy kormányon nem fog tandíjat szedni. Ráadásul ekkor már túl voltunk Öszödön, és a Fidesz végig kritizálta Gyurcsányt amiatt, hogy elismerten hazudott, emiatt elveszett legitimációról és leválthatóságról is beszélt. Most pedig ez hullik rá vissza együtt. Ha most tandíjat szed, akkor a 2008-as kampány nyilvánvalóan nem a tandíjról, csak és kizárólag támogatásról és hatalomról szólt, vagyis hazugság volt. Hazug kormány pedig nem lehet legitim, mondták ők maguk. Az akkori lépések politikai árát kell megfizetni most.



Lerágott csont ez már persze és régen is volt. Lehet felejtésre is játszani, és ha ma elkezdenének érvelni, számokat mutatni, talán több esélyük lenne (persze hogy ez miért nem megy, a következő pontban látjuk). Ehelyett most is, hát hogy mondjam, nem fejtik ki az igazság minden részletét. Mert amikor azt mondják, hogy az ideinél sokkal többen tanulhatnak majd ingyen, az így elég durva hazugság, lévén a hitel nem ingyen pénz. Hadd tegyem itt hozzá, hogy Gyurcsány meg Bajnai ellen komoly fideszes érv volt a közelmúltban, hogy nem léptek fel a lakossági eladósodás ellen, hogy nem hívták fel a figyelmet a kockázatokra. Ehhez képest az, hogy most úgy írunk kommünikét, hogy hitelből = ingyen, az megint elég érdekes bakugrás. És a hallgatók ráadásul nem Habony úr átlag célcsoportja, amely bevesz mindent, ha elégszer ismételgetik neki: szépen megmondják, hogy értik ők, csak nem szeretik, ha hülyének nézik őket. Arra meg kifejezetten berágnak, hogy mindez értük van.


2. A következő gond ugyanis a céllal van. Akár még értük is lehetne, de nem. Azt még meg lehetne magyarázni (bár mint 2008-ban láttuk, nem egyszerűen), hogy szedjünk valamilyen tandíjat, amelynek az összegével növekedjen a felsőoktatásra fordítandó összeg. Most azonban nem erről van szó: kell a pénz a sorozatos Matolcsy-csomagokhoz, így a tandíj bevezetését évi több tízmilliárdos forráskivonás mellett tervezi a kormány. Persze, szorító gazdasági szükség is van a világon; azt azonban kifejezetten nehéz elmagyarázni, hogy miközben innen kivonjuk a pénzt és tandíjat szedünk, a profi focira az itteni kivonás többszöröse megy,a közmédia költségvetése kiemelten nő, egyházi rendek különösebb indoklás nélkül kapnak milliárdokat, és miközben szinte minden intézmény a csőd szélén áll, most kell teljesen kistafírozott közszolgálati egyetemet építeni. Ja, és nagyjából ennyi a Szajol-Püspökladány közti vasúti pályafelújítás Közgéphez köthető keretösszeg-növekménye is.


3. A harmadik baj a mérték és az időzítés. A tandíjmentes helyek harmadára vágása, mindez két hónappal a jelentkezési határidő előtt, ez nagyon durva dolog. Lehetett volna előbb mondani? Talán igen, hisz amire hivatkoztak (Széll Kálmán terv 2. ütem), az másfél éve ismert. Az ember fejében ott motoszkál a gondolat, hogy kivárták a vizsgaidőszakot meg a fagyokat, hátha kisebb lesz a tüntetési kedv. És tényleg, eddig egy-két-háromezer ember ment ki az utcákra, hidakra.


Most vagy kitart a tüntetéssorozat addig, amíg a kormány úgy ítéli meg, hogy ennyit már nem ér meg a huszonvalahány milliárdnyi kivonás a szektorból, vagy nem, és marad minden a régiben. Ez a döntés nagyrészt a tüntető hallgatók és gimnazisták, illetve az esetleg hozzájuk csatlakozók kezében van. Köztes út nincs, és ez megint a kormány politikájának következménye. Ígéretekben ugyanis már senki nem hisz, ilyen irányú hitelességüket (is) elvesztették, gondoljunk csak a pedagógus életpálya-modell visszavont ígéretére, vagy a többször becsapott Bankszövetségre. Ennek a vége vagy fekete lesz, vagy fehér. Viszont legalább a mai fiatalság is tétre játszhat, mint fideszék 88/89-ben. Ellenük.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről