Showing posts with label tandíj. Show all posts
Showing posts with label tandíj. Show all posts

Monday, February 11, 2013

Zsoldos patrióták

Balog Zoltánt meglepte a hallgatók tiltakozása a röghöz kötési szándék miatt. De csak egy picit. Talán azért ilyen csekély mértékben, mert valamelyest emlékszik még ő is szabadság ízére.


De ha Miniszter Urat mégiscsak (értsd: tényleg, őszintén) meglepte a tiltakozóhullám, úgy azt kell gondolnom, hogy Balog úr nem érti, miről is van itt nagyban szó. (Ez esetben viszont alkalmatlan a felsőoktatási rendszer kormányzására.) Ha pedig érti - miközben azt mondja, hogy nem: akkor sajnos hazudik. Utóbbi „megoldásnak” van racionalitása: az elmúlt hetek jobboldali propagandáját tekintve teljesen világos, hogy a Fidesz törekszik „az ügyet lezártnak tekinteni” (ez amúgy is szokása) és a további ellenállókat ellenforradalmároknak bélyegezni (akiket természetesen maga Ron Werber fegyverzett fel és képzett ki – talán még egy kis Krav Maga oktatásban is részesültek, hátha közelharcra kerül majd sor). És ezzel beindul az összeesküvés-gyár, beindul a kommunikációs önvédelmi rendszer. Mint eddig minden alkalommal: "aki nincs velünk, az ellenünk". Pont.


roghoz_kotes.jpg


Csakhogy Balog úrék ezúttal nagyon melléfogtak. A hallgatókból ugyanis nem az ellenzék csinált zsoldosokat, hanem a Kormány szeretne. Méghozzá legálisan. A hallgatói szerződés nem más, mint fizetett patriotizmus: az állam így próbálja kifizetni a diákok haza iránti hűségét. Ez azonban nonszensz. A hazafiság ugyanis nem pénzkérdés. A hazaszeretetet nem szabad idomítás útján kikényszeríteni. Annak egyrészről belülről kell fakadnia, másrészt nemcsak a Hazának kell megfelelni, hanem a Hazának is meg kell felelnie.


Nem az a hazafi, aki adót fizet, hanem aki hazafi, az adót is fizet. De az adózásnak több formája is lehetséges. Így az is lehet hazafi, aki elmegy külföldre, mert talán valamikor az életben tesz majd valami olyat, amire büszke lesz a hazája. Például jó hírét viszi az országnak. Például kapcsolatokat teremt és szélesít a külföld, a külhon és Magyarország között. Például megosztja tapasztalatait azokkal, akik majd egyszer hazajönnek. Például kintről támogat itthoniakat. Például befogadja, segíti olyan honfitársainkat, akik valamilyen okból kimennek. Például reményt ad, hogy nem vagyunk egyedül, bezárkózva.


Ellenben a zsoldost csak addig érdekli megbízója, amíg az fizet neki.


Ha a Kormány így folytatja tovább, a részben feldühödött, részben elkeseredett emberek aligha fognak hazatérni. Aligha fognak adózni országunknak. Aligha fognak szeretettel gondolni hazájukra.


De ha Balogék még mindig nem értik, tessék, elmagyarázom nekik a lóvé nyelvén: Magyarország jelenlegi csúfos gazdasági helyzetében nem engedheti meg magának, hogy szelektáljon „hazafi és kevésbé hazafi” hallgatója között. Annyira le vagyunk maradva, olyan kilátástalan a helyzetünk, hogy minden egyes emberünkre szükségünk van. Orbánék most nem játszhatják el a szigorú edző szerepét, aki leteremti csapatát az öltözőben a félidei vesztes állás miatt. Fenyegetőzéssel, zsarolással ez a csapat ugyanis nemhogy veszíteni fog, de egy része fel sem megy már a pályára. Inkább elmenekül jó messzire és vissza se néz többet. Maximum az eredményjelzőt.



Miniszter Úr kijelentésére, miszerint "a hallgatói szerződést több ezer fiatal egyébként tavaly ősszel aláírta, mindenfajta tiltakozás nélkül” nem szívesen reagálok. Főként annak tükrében, hogy ma már tudom: a Fidesz szerint a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások lenyúlása is „óriási siker”, hiszen csupán néhány tízezren írtak alá visszalépési nyilatkozatot. Az én logikám szerint a kényszer, illetve a megfélemlítés és a közöny nem siker. De az is lehet, hogy rosszul látom.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:


Saturday, February 2, 2013

Tandíj-ügy: visszahozza a keretszámokat a kormány

A decemberi diáktiltakozásokat és a kormány párhuzamosan folyó, szélkakasként forgó véleményét a keretszámok ügyében már egy jó hónappal magunk mögött hagytuk. Volt közben egy ünnepi időszak, meg egy vizsgaidőszak, illetve a hallgatók választott képviselőivel egy részleges megállapodás. Most azonban kezdődhet minden elölről. Ismét itt a felülről korlátos keretszám, csak ezúttal intézményi kapacitásnak hívják.


Először volt az egyetemek költségvetési kiadásainak visszavágása. Ezzel párhuzamosan jelentette be a kormány, hogy a teljes állami finanszírozású képzési helyek számát az alap- és felsőfokú szakképzésben harmadára veszi vissza. Elvileg az így visszatartott pénzt kétszer annyi "félfinanszírozású" helyre költötte volna, de ezek a helyek már érdemi tandíj (oppardon: képzési hozzájárulás, de itt megint csak a név változik) ellenében tölthetők be. Emiatt tavaly a lényegesen kevesebb félfinanszírozású hely töredékét sem sikerült betölteni. A harmadolás a hallgatói szervezetek véleménye szerint a tandíj bevezetését jelentette. Meg is indultak a tiltakozások, és folytak országszerte mintegy két hétig.


Az első hét végére Orbán felismerte az ebben rejlő veszélyt. Le is ült egy kirakat-konzultációra a diákság képviselőivel (oppardon: a Fidelitas néhány tagjával) egy romkocsmában, hogy távozáskor kijelentse: nincsenek keretszámok: aki megüti a szintet, felveszik. Hogy mi a szint, azt 3 napon belül a miniszter megmondja. Közben ugyan Matolcsy tovább vágta az egyetemek apanázsát, de lássuk, mire jutunk keretszám nélkül.



Aztán persze nem lett 3 napon belül semmi, meg aztán szilveszterig sem, sőt - a 16, eredetileg teljesen fizetőssé tett sztár-szak esetét leszámítva - máig sem. Van viszont újra keretszám: itt lehet megnézni, hogy államtitkárság mekkora létszámban limitálja a vidéki, itt pedig, hogy mekkorában a fővárosi egyetemekre felvehető létszámot. Ha csak a nappali tagozatos létszámokat nézzük, 2012-höz képest intézményi szinten inkább az enyhe növekedés a jellemző (mondjuk az ELTE esetében pont nem). Azt is el kell mondjam, valahol logikus a limitálás, csak azt nem tudom, miért kellett akkor dumálni a levegőbe az ellenkezőjét. Gond 3 ponton jelentkezik:


1. A HVG értesülése szerint a szakos eloszlás már komolyabb eltéréseket, több népszerű szakon érdemi csökkenést mutat. Összeállításuk szerint néhány kritikus esetben az államtitkárság, és nem az intézmények döntöttek a kapacitásokról.


2. Továbbra is érvényes a felsőoktatási szektort érintő 20-25%-os forráselvonás. Nem világos, hogy ha ezt a kormány komolyan gondolja, és fűnyíró-elven mindenkitől elvon ekkora pénzt, akkor ötödével-negyedével kevesebb oktató tanítson átlagban ugyanannyi diákot?


3. Amit Orbán csodaszerként mondott a tiltakozások leszerelésére: "nincs keretszám", az most megdőlt.


Összességében: a teljes decemberi-januári huzavona eredménye eddig az, hogy kb. megmaradnak a 2012-es keretszámok, 20-25%-kal alacsonyabb állami finanszírozás mellett. Itt tartunk ma.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:


Thursday, December 20, 2012

Felsőoktatás: egy lépés előre, kettő hátra

A kormány elmúlt két hétben produkált felsőoktatás-ügyi csavarjai mintha a világvégére játszanának: pénteken úgyis lehúzzák a rolót, akkor minek megcsinálni rendesen? A rossz hír, hogy - legalábbis ha ezeket a sorokat olvasni lehet - nincs vége a világnak, és a kormányzati ciklusnak sem. Mégiscsak le kell tenni valami tervezet-félét az asztalra, lehetőleg olyant, ami emlékeztet az ígéretekre. Jó nem a 2-4 évvel ezelőttiekre, de legalább a tegnapelőtt mondottakra.


Keretszámok nincsenek - mondja a nagyfőnök és megbízza a minisztert, hogy három nap alatt dolgozza ki. Legalább ötvenötezer állami finanszírozású helyre veszünk fel jelentkezőket jövőre, akik teljesítik az elvárt minimális pontszámot. Pontszámlista Karácsony előtt - mondja a kormányszóvivő szerdán. Csütörtök este meg azt mondják, hoppá, mégsem, sőt újévig sem. Az ugye világos, hogy innentől kormányszóvivői bejelentéseket senki nem fogad el tüntetéseket lezáró problémamegoldásnak?



Hát hogy a jó életbe lehet ekkora betűkkel kiírni a kormány cégérére, hogy: NEM ÉRTÜNK HOZZÁ, csak dumálunk a levegőbe? És ezt középiskolás gyerekek simán megértették szerda este, pedig akkor még az újabb fordulat legfeljebb a minisztériumi irodákban érett. Nem tudja a kormány, hogy (a pár tízmilliárdos, ekkora balhét messze nem érő forráskivonás mellett) mit is akar pontosan a felsőoktatástól, az pedig kifejezetten riaszthatja, hogy akarjon bármit, az rengeteg, nem látványos aprómunkával jár. Persze ha nincs ötlet és képesség a változtatásra, akkor lehetne azt is csinálni, hogy nem nyúlnak hozzá, de hát nagyon kellenek a tízmilliárdok a TEK költségvetés-növelésére, pár stadionra, hogy a Közgépet ne is említsem.


Úgyhogy változtatunk, ha fene fenét eszik, akkor is. Igaz, hogy megígérem szerdán, hogy aki megüti a mércét az mind ingyen tanulhat, de csütörtökön azért megmondom, hogy a valamiért feketelistás jogászokon és a közgazdászokon kívül hány más szakmában sem lehet tandíj nélkül egyetemre járni. A Fidesz tevékenységét eddig is nagymértékben az befolyásolta, hogy mondatai és tettei hogyan adhatók el a médiában, hogy reagál rá a kontrollcsoport. Az viszont, hogy az erre alapozott optimalizálás naponta változzon, új fejlemény. Az eredmény: a felsőoktatás kilátásai ma rosszabbak mint 2 hete, a tiltakozások megkezdődésekor: a jövő évi büdzsé még 11 milliárddal kevesebbet szán a szektornak és a tisztán fizetős szakok listája is hosszabb lett. Eközben bármit mondanak, nem lehetünk biztosak benne, hogy nem pont az ellenkezőjét készítik-e elő.


És ezt már a tizenévesek is látják.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Monday, December 17, 2012

Tandíj-ügy: ezerrel pörög a Fidesz-szélkakas

Az ember azt hinné, nem lehet fokozni. 2008-ban népszavaztat a Fidesz a tandíj ellen, most meg bevezetné... vagy bevezette volna... vagy nem is tudjuk szerdáig, hogy mit akarnak. Erre jön a minden- és közgépvédelmi szóvivő asszony, és teker akkorát a szélkakason, hogy az rögtön elfelejti a perdületmegmaradást meg a precessziót fordultában.


Azt mondja minden fideszesek Gabriellája, hogy



A Fidesz egyetért azzal, hogy ingyenes legyen a felsőoktatás azoknak, akik Magyarországon szeretnének dolgozni. Nagy várakozással tekintünk a szerdai kormányülés elé, ahol döntenek a részletekről. Addig is a Fidesz oktatási kabinetje minden támogatást kész megadni, hogy a diákok számára legjobb megoldás megszülessen. Az MSZP-t pedig felszólítjuk, hogy ne hergeljék a tanulni akaró, jó szándékú, jövőjükért aggódó diákokat.



 



Mivanmivanmivan? Tessék mondani, ezt akkor nem lehetett volna, amikor a Kedves Vezető még nem mondta meg, hogy mégse legyen tandíj? Múlt szerdán ez még ütött volna, így meg inkább stand up comedy, vagy inkább 1984:



Óceánia Keletázsia ellen visel háborút: Óceánia mindig is Keletázsia ellen viselt háborút.

Öt esztendő politikai irodalmának nagy része most tökéletesen elavult. Villámgyorsan helyesbíteni kell mindenféle tudósítást és feljegyzést, újságokat, könyveket, röpiratokat, filmeket, hanglemezeket és fényképeket. Noha semmiféle utasítást nem adtak ki, mindenki tudta, hogy az osztály vezetői azt szeretnék: egy hét múlva egyetlen célzás se maradjon sehol az Eurázsiával való háborúra vagy a Keletázsiával való szövetségre.



Nekem nem is az a fő kérdésem, hogy a múlt héten ennél kevesebb cinizmusért a hídra vonuló diákok ezt beveszik-e? Még csak nem is az, hogy mit csinált a Fidesz emlegetett "oktatási kabinetje" az elmúlt hónapokban, években? Hanem mit fognak szólni Orbán sajtóbeli szőcsövei, illetve a meggyőződéses fideszes kommenterek ezután? Ezt a dupla kanyart azért nehéz lehet elmagyarázni, elsősorban saját maguknak.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:


Saturday, December 15, 2012

Góg és Demagóg fiai

Orbán Viktornak erős hete volt. Csökkentette a rezsiköltségeket, elfogadtatta a költségvetést, megoldotta a jövő évi minimálbért és ráadásként a hét végéig - de legkésőbb szerdáig - megoldja a felsőoktatási reformot is. Akinek kételyei támadnak korunk első számú politikai szuperhősének képességeivel szemben, emlékezzen csak vissza az elmúlt két és fél esztendő elsöprő lendületére.


Orbánék két hét alatt helyreállították a közbiztonságot. Egyetlen nagyobb huszárvágással (aztán még pár kisebbel) megvalósították a „nyugdíjvédelmi” reformot. Pár hónap leforgásával rendbe tették a jogállamiságot és megerősítették a sajtószabadságot. Kifehérítették a gazdaságot. Magyar kézbe került a stratégiai ágazatok nagy része.


Ki az, aki kibírta eddig röhögés nélkül?


És ki az, aki elhiszi ezek után, hogy a „felsőoktatási reform” valóban reform és nem lenyúlás, bedöntés? Orbán nem hitte el, amikor 2008-ban elemi erővel sújtott le a tandíj-tervezetre. Mi meg azt nem hittük el mostanáig, hogy egyszer ennyire szembe fogja köpni saját magát. Nem hittük el, hogy képes még a saját (stabil) választói rétegének tetemes hányadát is feláldozni Matolcsy tanár úr gazdasági fantazmáiért. A demagógiáért.


demagogia.jpg


Nem hittük el, hogy az államadósság ellen harcoló Fidesz adósságcsapdába akarja hajszolni a diákokat. Mert ép ésszel nem fogható fel, hogy mit érez egy 21-23 éves friss diplomás, amikor 2-5, vagy akár 10 millió mínusszal vág neki a nagybetűs életnek. Demagógia? Aligha.


A Fidesz Gyurcsányékkal szembeni sikerét nemcsak az garantálta, hogy Fletóék öngólok egész sorát lövöldözték be hálójukba, hanem az is, hogy az emberek mindennapjaira leselkedő veszélyekkel tudtak riogatni nyolc éven keresztül. Kezdve a „gáz-ár-emelés”től a tandíjon és az egészségbiztosításon keresztül a devizahitelekig minden olyan témára ráültek, amiről tudták, hogy biztosan érdekli a népet. Populizmus volt? Hát persze. Demagógia? Aligha.


Most viszont a rontás visszaszáll. Ezt pedig maguknak köszönhetik. Ma-guk-nak. Hiába kürtölik szét a jobboldali médiumokban, hogy az egész műbalhé, amit az ellenzék generál. Hiába sírnak, prüszkölnek, őrjöngnek, mert „az egész világ összefogott ellenük”: saját híveiken kívül már senkit nem érdekel. A tandíj nemcsak 2008-ban, hanem ma is életbevágó kérdés. É-let-be. Az ellene ágálás populizmusnak populizmus, de nem demagógia.


És ez az a pont, ahol Orbán Viktor „reform”-lendülete megtört. Rajta kívül talán már mindenki tudja - csak még nem merik megmondani neki. Bátorság.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Thursday, December 13, 2012

Felvételi matek vagy matek felvételi?

Számoljunk egy kicsit. Nem lesz olyan bonyolult, mint egy matek felvételi, ez csak egy kis felvételi matek, játék a számokkal, a négy alapművelet elég hozzá. Egyszerűnek is tűnik, így aztán csak a miértet nem értem. Miért kell ez az egész keretszámos balhé a kormánynak most?


A 2012/13-as tanévben (tehát idén) elkezdhette tanulmányait 30 ezer teljes állami finanszírozású hallgató, és az erdetileg meghirdetett 15 ezerhez helyhez képest kb. kétezren a "félárú" képzésben (alapszakokról, illetve az ötéves, osztatlan képzésekről beszélünk). Most a bili azon borult ki, hogy a 2013/14-es tanévtől (jövő szeptembertől) lenne 10 és félezer teljes állami finanszírozású hely, és kb. 40 ezer "félárú" - utóbbiról szólnak az aggodalmak, hogy (1) ez az átlag felvételiző, illetve családjaik számára még mindig megfizethetetlen, és emiatt (2) mi van, ha erre ugyanúgy nem jelentkezik senki, mint idén?


Nade. Akkor miért csinálja ezt a kormány? Ha vissza-felezné a 40 ezret, és adna a maradék félannyi diáknak teljes állami finanszírozást, pénzben ugyanott lenne. Ekkor ugyanis ez a 20 ezer hely jönne hozzá az eleve is tervezett tíz és félezerhez, ami kb. 30 ezer - annyi mint idén. Ha erre van pénz a tervben, akkor miért nem marad úgy, ahogy idén van - és ami politikusok számára is ehető: amit már lenyeltek az érintettek? És hát ne felejtsük el: az idei szám is elég jelentős csökkentés a korábbi évekhez képest, tehát ha ide jutunk vissza, örülni meg győzelmet ünnepelni azért nem kellene.


Innentől csak találgatok - mert indok, az persze szokás szerint nem volt. Négy lehetőséget látok:



  1. Azért, mert így kétszer annyi hallgatót lehetne "röghöz kötni"?

  2. Azért, mert hátha tényleg nem jelentkeznek ennyien, és akkor jöhet a 27 milliárdos spór Széll Kálmán-módra?

  3. Netán azért, hogy érezze a diák, hogy mekkora kakiban van az ország (megjegyzem, ez Bokrosnak sem jött be, pedig ő érvelt is mellette)?

  4. Arra már gondolni sem merek, hogy netán azért, hogy lehessen nyomni a rizsát: "kétszer annyi hallgató tanulmányait finanszírozza a jóságos állam"?


A fentiek közül mindenki válassza ki a vérmérsékletéhez illőt, de persze simán lehet, hogy más ok is van. Amennyiben pedig a lemorzsolódást, vagy az "évekig lébecolást" (bocsánat a jól tanuló hallgatóktól, ezek az érvek hangzottak el a napokban) akarnánk elkerülni, azt meg nem így kell. Ahhoz felvételiztetni kellene, megint. Érdekes, hogy ez nem került szóba, pedig nem kézenfekvő?


Matolcsy salátatörvénybe bújtatott végszavazás előtti módosítója pedig még ebben a helyzetben is tovább faragja a felsőoktatás állami forrásait. Ez már nemcsak a hadüzenet, ez maga a háború!


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Wednesday, December 12, 2012

Diáktüntetések: a hazugság ára

Hétfő után szerdán is utcára vonultak az egyetemisták és középiskolások a diákhitel mögé bújtatott költségtérítéses képzés, magyarul a tandíj ellen. Ráadásul fagyos hideg ide vagy oda, valószínűleg folytatás is lesz, márpedig ez ismét egy nagyon kellemetlen szituáció a kormányoldal számára. De miért az indulatok?


1. A legnagyobb részt mindenképpen a nyilvánvaló hazugságok számlájára kell írnunk. Feltehetően nem lenne ekkora, és főképp nem lenne a tandíj kérdésén ennyire túlmutató a tiltakozás, ha pont a Fidesz nem állt volna ki ellenzékben többször is a tandíjnak még az ötlete ellen is. Az, hogy 2008-ban népszavazásra vitte Gyurcsány tandíj-elképzelését, majd elég komoly kampány végén leszavaztatta, mindenkiben azt a jogos hitet ültette el, hogy kormányon nem fog tandíjat szedni. Ráadásul ekkor már túl voltunk Öszödön, és a Fidesz végig kritizálta Gyurcsányt amiatt, hogy elismerten hazudott, emiatt elveszett legitimációról és leválthatóságról is beszélt. Most pedig ez hullik rá vissza együtt. Ha most tandíjat szed, akkor a 2008-as kampány nyilvánvalóan nem a tandíjról, csak és kizárólag támogatásról és hatalomról szólt, vagyis hazugság volt. Hazug kormány pedig nem lehet legitim, mondták ők maguk. Az akkori lépések politikai árát kell megfizetni most.



Lerágott csont ez már persze és régen is volt. Lehet felejtésre is játszani, és ha ma elkezdenének érvelni, számokat mutatni, talán több esélyük lenne (persze hogy ez miért nem megy, a következő pontban látjuk). Ehelyett most is, hát hogy mondjam, nem fejtik ki az igazság minden részletét. Mert amikor azt mondják, hogy az ideinél sokkal többen tanulhatnak majd ingyen, az így elég durva hazugság, lévén a hitel nem ingyen pénz. Hadd tegyem itt hozzá, hogy Gyurcsány meg Bajnai ellen komoly fideszes érv volt a közelmúltban, hogy nem léptek fel a lakossági eladósodás ellen, hogy nem hívták fel a figyelmet a kockázatokra. Ehhez képest az, hogy most úgy írunk kommünikét, hogy hitelből = ingyen, az megint elég érdekes bakugrás. És a hallgatók ráadásul nem Habony úr átlag célcsoportja, amely bevesz mindent, ha elégszer ismételgetik neki: szépen megmondják, hogy értik ők, csak nem szeretik, ha hülyének nézik őket. Arra meg kifejezetten berágnak, hogy mindez értük van.


2. A következő gond ugyanis a céllal van. Akár még értük is lehetne, de nem. Azt még meg lehetne magyarázni (bár mint 2008-ban láttuk, nem egyszerűen), hogy szedjünk valamilyen tandíjat, amelynek az összegével növekedjen a felsőoktatásra fordítandó összeg. Most azonban nem erről van szó: kell a pénz a sorozatos Matolcsy-csomagokhoz, így a tandíj bevezetését évi több tízmilliárdos forráskivonás mellett tervezi a kormány. Persze, szorító gazdasági szükség is van a világon; azt azonban kifejezetten nehéz elmagyarázni, hogy miközben innen kivonjuk a pénzt és tandíjat szedünk, a profi focira az itteni kivonás többszöröse megy,a közmédia költségvetése kiemelten nő, egyházi rendek különösebb indoklás nélkül kapnak milliárdokat, és miközben szinte minden intézmény a csőd szélén áll, most kell teljesen kistafírozott közszolgálati egyetemet építeni. Ja, és nagyjából ennyi a Szajol-Püspökladány közti vasúti pályafelújítás Közgéphez köthető keretösszeg-növekménye is.


3. A harmadik baj a mérték és az időzítés. A tandíjmentes helyek harmadára vágása, mindez két hónappal a jelentkezési határidő előtt, ez nagyon durva dolog. Lehetett volna előbb mondani? Talán igen, hisz amire hivatkoztak (Széll Kálmán terv 2. ütem), az másfél éve ismert. Az ember fejében ott motoszkál a gondolat, hogy kivárták a vizsgaidőszakot meg a fagyokat, hátha kisebb lesz a tüntetési kedv. És tényleg, eddig egy-két-háromezer ember ment ki az utcákra, hidakra.


Most vagy kitart a tüntetéssorozat addig, amíg a kormány úgy ítéli meg, hogy ennyit már nem ér meg a huszonvalahány milliárdnyi kivonás a szektorból, vagy nem, és marad minden a régiben. Ez a döntés nagyrészt a tüntető hallgatók és gimnazisták, illetve az esetleg hozzájuk csatlakozók kezében van. Köztes út nincs, és ez megint a kormány politikájának következménye. Ígéretekben ugyanis már senki nem hisz, ilyen irányú hitelességüket (is) elvesztették, gondoljunk csak a pedagógus életpálya-modell visszavont ígéretére, vagy a többször becsapott Bankszövetségre. Ennek a vége vagy fekete lesz, vagy fehér. Viszont legalább a mai fiatalság is tétre játszhat, mint fideszék 88/89-ben. Ellenük.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Monday, December 10, 2012

Diáktüntetés: olaj volt a tűzre a nyilatkozat

Érdekes volt a hétfői, Lágymányosról induló diákdemonstráció. Az állami finanszírozású felsőoktatási keretszámok drasztikus megvágása, gyakorlatilag a tandíj bevezetése miatt eleve elégedetlen volt a hangulat. A követeléseket tartalmazó 5 pont elfogadása után felvetődött a "hogyan tiltakozzunk" kérdése is, ötlet hangzott el az EMMI (emberi erőforrás-minisztérium) illetve az egyetem elfoglalására, nyilvánvaló célként pedig felmerült valamelyik közeli híd is. A sorozatos szavazásokon azonban nem kapott többséget egyik ötlet sem.


akihulye.jpg


Közben megérkezett a szegedi egyetemisták kormányhivatal-foglalási akciójának a híre, de amennyire a helyszínen meg tudtam ítélni, az igazi olaj a tűzre az volt, amikor kiadták az EMMI nyilatkozatát. Ennek felolvasása paprikázta fel annyira a hangulatot, hogy végül a hídfoglalás ötlete bizonytalan többséget kapott, a tömeg elindult, lezárta a Petőfi hidat és lassan, már rendőri kísérettel Pest felé vonult. Majd - ezt már nem követtem közelről - nyilván spontán ötletek döntötték el, merre legyen az arra. Szigorúan szubjektív véleményem szerint az EMMI-nyilatkozat nélkül nem ez lett volna a végkifejlet.


hidon.jpg


Két dolog mindenképp kiemelendő. Egyrészt a hallgatóságban megvolt az öntevékenység, és amikor a hatalom túlment egy általuk elfogadhatónak tartott határon, megmutatták, hogy nem akarnak beletörődni. Ilyen spontán diáktüntetés nagyon régóta nem volt Magyarországon, reménykeltő példáját adva az önszerveződésnek! A másik, az az EMMI nyilatkozata, a - szerintem - kiváltó ok, benne ilyenekkel:



Míg korábban 50 ezer diák tanulhatott állami segítséggel az egyetemeken, főiskolákon, mostantól a rendszer lényegében teljesen nyitottá válik, és akár 100-120 ezer diák is tanulhat ingyen.



Meg kell magyaráznom, hogy a Diákhitel 2 (mint általában minden hitel), az nem "ingyen"?. Hát a jelenlevőknek nem kellett. Ahogy a Hallgatói Hálózat elnöke megjegyezte: "vagy hülyék írták a közleményt, vagy minket néztek hülyének". A kormányzati kommunikátorok kezdhetnek feltenni valami új lemezt. Az 1984 reloaded láthatóan nem jön be a hallgatóknak. Lehet viszont, hogy nincs más?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Saturday, December 8, 2012

A felsőoktatás védelmében: ez csak együtt fog menni!

A magyar felsőoktatás, a mostani- és leendő hallgatók, családjuk, az oktatók és minden érintett hadüzenetet kapott a kormánytól: nincs vége az eddig is súlyos elvonásoknak - jövőre soha nem látott nemmegszorítás indul, nemtandíjjal és nemröghözkötéssel párosítva. Ha hagyjuk. Tiltakozni kell minden érintettnek, belső vitákat félretéve, és együtt kiáltani: ezt így nem!


A héten a kormány véglegesítette álláspontját: a teljes állami ösztöndíjas képzési helyek számát az egyébként is csökkentett idei szint nagyjából egyharmadára tervezik csökkenteni jövőre. A részfinanszírozású helyekből hiába kínálnak sok tízezret: idén kétezernél kevesebben választották ezt a - súlyos terheket jelentő - rendszert. Az idei jelentkezések alapján jövőre így 20-22 ezer fő körüli valóban kihasznált teljes- és részfinanszírozású hallgatói hely valószínűsíthető, vagyis az alap- és osztatlan képzésben majdnem feleződne az idei létszám. A kormánypártok tökéletesen szembefordultak a 2008-as népszavazáson képviselt álláspontjukkal.


panic_organise.jpg(klikk a képre és zene is lesz)


A döntés ellen megindult a tiltakozás a felsőoktatásban. A Hallgatói Hálózat hallgatói-oktatói fórumot hirdetett hétfő délutánra az ELTE lágymányosi kampuszára. Nem fogunk elférni: e sorok írásakor az esemény Facebook-oldalán 2300-an jeleztük részvételünket - nemhogy ekkora aula nincs, de az épületben összesen nincs ennyi hely a tantermekben. És ez csak felvezetése a szerveződő szerdai diáktüntetésnek, miközben a szegedi diákság sztrájkbizottságot állít fel. Az egyetemeket képviselő Magyar Rektori Konferencia is elutasítja a kormány határozatát.


A helyzet valóban nem rózsás. Jómagam egy fővárosi egyetem természettudományi karának helyzetére látok rá valamennyire. Jövőre az idei költségvetésének minimum negyedét, de lehet hogy harmadánál is többet veszíti el az intézmény, és ebben még nincs benne a mostani döntés hosszú távú hatása! Nem panaszként mondom ezt (na jó, egy kicsit...), hanem helyzetképként: ha az ország nemzetközileg legjobban jegyzett állami egyetemének az a kara, amely a kormány által megjelölt prioritási irányban oktat, ilyen helyzetben van, akkor mi lehet máshol? Tényleg az utolsó órában vagyunk, ha tiltakozni akarunk.


Három dolgot szeretnék a várható megmozdulások szervezőinek figyelmébe ajánlani.


Az első az, hogy ebben a helyzetben én nem igazán látok veszíteni valót. Persze, elegáns, és "politikailag nagyon korrekt" az az egyetemi és értelmiségi attitűd, hogy én tanulok, oktatok, kutatok, a tudománynak szentelem életem, politikával nem foglalkozom, vagy legalábbis nem diákként, tanárként teszem. Most a helyzet olyan, hogy ez az attitűd pontosan azt a tevékenységet veszélyezteti, amit szeretünk csinálni: a tudományokkal foglalkozást. Tessék megnézni a számokat, tessék hinni nekik: igen, ez rólunk szól, a mi jövőnkről. Ilyen egyszerű. Akkor is rólunk szól, ha nem politizálunk, hanem homokba dugjuk a fejünket.


A második, hogy az érintettek bizony sokfélék, sokféle prioritással, sokféle belső sérelemmel, adott esetben egymás felé is. Hallgatók, oktatók, nagy egyetemek és kis főiskolák, "prioritást" jelentő irányokban oktató orvosi és tanárképző intézmények, mérnöki, természettudományos és informatikai iskolák, illetve támogatásmegvonásra ítélt jogászok, közgazdászok; még mindig kormánypárti politikai szimpatizánsok és ellenzékiek: kicsit más helyzet, sok belső vita. Ezeket pedig most félre kell tudni tenni. Itt az egész rendszert érte támadás. Tisztában vagyok vele, hogy a fejkvóta-alapú tömegképzés nem jó rendszer. Ám amikor baltával jönnek változtatni, akkor erre nem jó válasz a patikamérleg: nem veszi rá a baltást a mérleg használatára.


Ha sikert akarunk elérni, ha ki akarjuk kényszeríteni a szektort lehetetlenné tevő döntés visszavonását, akkor tehát fel kell lépnünk, és ezt egységesen kell tennünk. Sem idő sem lehetőség nincs most a belső véleménykülönbségek cizellálására: együtt kell kiáltanunk: ezt így nem hagyjuk!


És ennek formájára vonatkozik a harmadik gondolatom. Nem érdemes a tiltakozási formákon sem sokat vitatkozni: ezek nem zárják ki egymást. Nem kérdés, hogy érdemes-e népszavazást szervezni, akár a 2008-as szórólapokkal: érdemes. Azt viszont látni kell, hogy még ha egységesen lépünk is fel, a kormány csak akkor fog engedni, vagy akár tárgyalni, ha úgy látja, sokat veszthet az ügyön. Ehhez pedig elsősorban látszani kell! A közmédiában sajtóvisszhangra nem számíthatunk, és a kereskedelmiek sem fognak diákfórumokról közvetíteni. Ehhez bizony utcára kell menni, ehhez akár a többi, sérelmet szenvedett csoportot is hívhatjuk. Ne féljünk tőlük: közalkalmazottként, tanárként, kisvállalkozóként, kirúgott gyári munkásként, tűzoltóként, még rendőrként is hasonlóan jártak; csak ők nem tudták elég hatékonyan képviselni az érdekeiket. Kitartónak is kell lenni: egy megmozdulás biztosan nem lesz elegendő. Annak az ábrán látható nagyhal-kontúrnak össze kell állni és kitartani.


Ismétlem: a felsőoktatási szektor hadüzenetet kapott. Ilyenkor a belső vitákat félre kell tenni, és olyan üzemmódra váltani, amely ezzel szembehelyezkedik. De kevesebbet követelni nem lehet, mint legalább a 2012/13-as keretszámok megtartását és az egyetemirányítás kancellári rendszerének visszavonását. Ha ez megvan, akkor pedig kitalálni együtt - egymással, és talán, ha ehhez partner, a kormánnyal - hogy mit is kell tenni a felsőoktatással ahelyett, hogy egy kormányzati ciklus alatt felezzük a költségvetési forrásait.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Tuesday, December 4, 2012

Felsőoktatás: jön a tandíj, meg a fal

Nyilvánosságra kerültek a 2013. szeptemberben induló felsőoktatási évfolyam állami finanszírozási keretszámai. Bár a hivatkozott cikkben elég zavarosan vannak összedobálva a számok, az világos, hogy a már eleve igen súlyos vágást hozó 2012-es évhez (az Elrugaszkodás Éve, ugye) képest is komoly elvonást tervez a kormány a szektorban.


Az idei évfolyamban alap- és osztatlan képzésben (ez a "bolognai rendszerre" áttért intézményekben az első 3 éves, ún. B.Sc. képzéseket, illetve a néhány továbbra is egységes, 5 éves képzést folytató szakot jelenti) 30 ezer teljes állami ösztöndíjas hallgató felvételével számoltak, emellett 15 ezer hallgató jelentkezhetett volna "részösztöndíjra", vagyis nekik az önköltség felét kellett megfizetniük. Illetve kellett volna, mert az oktatási tárca csodafegyverének szánt képzési formára nagyon kevesen jelentkeztek.



Ehhez képest jövőre (ez már az Emelkedés Éve - valaki szólhatna a főnöknek, hogy ez a másik irány...) ugyanebben a képzési körben 10480 fő jelentkezhetne teljes állami ösztöndíjra. A teljes állami támogatású felsőoktatási helyek száma ebben a körben egy év alatt a harmadára csökken! A részösztöndíjas helyek száma - itt a felsőfokú szakképzéssel együtt - 46330 fő lenne, ami ahhoz képest, hogy idén a 15 ezres eredeti tervből harmadolt 5000-es keretszámot is csak kb. felében sikerült feltölteni, elég drámai változást tételez fel a fiatalok jelentkezési prioritásaiban. Ha ez mégsem következik be, több tízezerrel csökkenhet az egyetemi jelentkezések száma, és ezzel arányosan lehetetlenül el ekkora hallgatói tömeg képzési kapacitása. És hát ezt - a felsőoktatásban résztvevők nagy többsége számára félévenként sok helyütt több százezres költséget jelentő rendszert - ugyanaz a párt rendeli el kormányon, amely 2008-ban elsöprő többséget állított fel e népszavazási kérdése mögé:



3. Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?



A HÖOK már kimondta: a tervezet elfogadása gyakorlatilag a tandíj bevezetését jelenti. Emellett folytatják a hallgatói szerződések alkotmányossági vizsgálatát is.


Lehet, hogy a számokat némileg árnyalja majd a mesterképzés finanszírozási módja. A miniszterelnök víziója az önfenntartó felsőoktatásról mintha programmá kezdene válni. Persze lehet, hogy úgy gondolja: nem is kell felsőoktatás egyáltalán, legalábbis az államnak mintha nem lenne érdeke, hogy legyen. És hát nem tudom kihagyni, bocs: az önfenntartó profi futball mintha nem lenne kormányzati cél. Az értékrend pedig egy magát konzervatívnak tartó kormány részéről egészen elképesztő. Az pedig, hogy a győzelmükhöz vezető kampányban kőkeményen képviselt álláspontjukon most már totálisan fordítottak, számomra felér egy öszödi beszéddel.


Lehet persze, hogy azt gondolják, hulljon a férgese, majd a jelentkezések elmaradása miatt elvérzik a valóban túl sok hazai felsőoktatási intézmény nagy része. Ám ha ez lenne a kormány célja, tessék felvállalni, mondják meg, lehet róla vitatkozni, és meg lehet csinálni - tervezetten. Mondják meg azoknak a fideszes képviselőknek, akik közül minden harmadik választókörzetében ott egy kisebb vidéki főiskola vagy egyetemi kar. De ezt nem merik. Helyette jöjjön a vízözön, ami viszont elmoshatja az egészet.


UPDATE: Annak a poszt írása óta nyilvánosságra került elképzelésnek, miszerint a közvetlenül a képzési szakokhoz rendelnék az állami támogatást (tehát nem az egyetem kapná egyben és osztaná el saját döntése szerint) még értelme is lenne. Ám ha ez a cél, akkor miért nem ezzel kezdik?


(a szerző egyetemi oktatóként a felsőoktatás átalakításában személyesen is érintett)



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről