Showing posts with label hallgatói_szerződés. Show all posts
Showing posts with label hallgatói_szerződés. Show all posts

Monday, February 11, 2013

Zsoldos patrióták

Balog Zoltánt meglepte a hallgatók tiltakozása a röghöz kötési szándék miatt. De csak egy picit. Talán azért ilyen csekély mértékben, mert valamelyest emlékszik még ő is szabadság ízére.


De ha Miniszter Urat mégiscsak (értsd: tényleg, őszintén) meglepte a tiltakozóhullám, úgy azt kell gondolnom, hogy Balog úr nem érti, miről is van itt nagyban szó. (Ez esetben viszont alkalmatlan a felsőoktatási rendszer kormányzására.) Ha pedig érti - miközben azt mondja, hogy nem: akkor sajnos hazudik. Utóbbi „megoldásnak” van racionalitása: az elmúlt hetek jobboldali propagandáját tekintve teljesen világos, hogy a Fidesz törekszik „az ügyet lezártnak tekinteni” (ez amúgy is szokása) és a további ellenállókat ellenforradalmároknak bélyegezni (akiket természetesen maga Ron Werber fegyverzett fel és képzett ki – talán még egy kis Krav Maga oktatásban is részesültek, hátha közelharcra kerül majd sor). És ezzel beindul az összeesküvés-gyár, beindul a kommunikációs önvédelmi rendszer. Mint eddig minden alkalommal: "aki nincs velünk, az ellenünk". Pont.


roghoz_kotes.jpg


Csakhogy Balog úrék ezúttal nagyon melléfogtak. A hallgatókból ugyanis nem az ellenzék csinált zsoldosokat, hanem a Kormány szeretne. Méghozzá legálisan. A hallgatói szerződés nem más, mint fizetett patriotizmus: az állam így próbálja kifizetni a diákok haza iránti hűségét. Ez azonban nonszensz. A hazafiság ugyanis nem pénzkérdés. A hazaszeretetet nem szabad idomítás útján kikényszeríteni. Annak egyrészről belülről kell fakadnia, másrészt nemcsak a Hazának kell megfelelni, hanem a Hazának is meg kell felelnie.


Nem az a hazafi, aki adót fizet, hanem aki hazafi, az adót is fizet. De az adózásnak több formája is lehetséges. Így az is lehet hazafi, aki elmegy külföldre, mert talán valamikor az életben tesz majd valami olyat, amire büszke lesz a hazája. Például jó hírét viszi az országnak. Például kapcsolatokat teremt és szélesít a külföld, a külhon és Magyarország között. Például megosztja tapasztalatait azokkal, akik majd egyszer hazajönnek. Például kintről támogat itthoniakat. Például befogadja, segíti olyan honfitársainkat, akik valamilyen okból kimennek. Például reményt ad, hogy nem vagyunk egyedül, bezárkózva.


Ellenben a zsoldost csak addig érdekli megbízója, amíg az fizet neki.


Ha a Kormány így folytatja tovább, a részben feldühödött, részben elkeseredett emberek aligha fognak hazatérni. Aligha fognak adózni országunknak. Aligha fognak szeretettel gondolni hazájukra.


De ha Balogék még mindig nem értik, tessék, elmagyarázom nekik a lóvé nyelvén: Magyarország jelenlegi csúfos gazdasági helyzetében nem engedheti meg magának, hogy szelektáljon „hazafi és kevésbé hazafi” hallgatója között. Annyira le vagyunk maradva, olyan kilátástalan a helyzetünk, hogy minden egyes emberünkre szükségünk van. Orbánék most nem játszhatják el a szigorú edző szerepét, aki leteremti csapatát az öltözőben a félidei vesztes állás miatt. Fenyegetőzéssel, zsarolással ez a csapat ugyanis nemhogy veszíteni fog, de egy része fel sem megy már a pályára. Inkább elmenekül jó messzire és vissza se néz többet. Maximum az eredményjelzőt.



Miniszter Úr kijelentésére, miszerint "a hallgatói szerződést több ezer fiatal egyébként tavaly ősszel aláírta, mindenfajta tiltakozás nélkül” nem szívesen reagálok. Főként annak tükrében, hogy ma már tudom: a Fidesz szerint a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások lenyúlása is „óriási siker”, hiszen csupán néhány tízezren írtak alá visszalépési nyilatkozatot. Az én logikám szerint a kényszer, illetve a megfélemlítés és a közöny nem siker. De az is lehet, hogy rosszul látom.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:


Monday, March 12, 2012

Minden kényszer nélkül

A mai nap megszólalása nálam Hoffmann Rózsáé. A hallgatói szerződéssel kapcsolatban annyit közölt, hogy az "szabad döntés alapján megkötött polgári jogi szerződés, amelynek az aláírásáról a fiatal mindenféle kényszer nélkül dönt".

Azt azért még hozzáteszi, hogy "Ha nem írja alá, akkor tanulhat a diákhitel segítségével, ha viszont megköti az állammal a szerződést, akkor kötelezettséget vállal, hogy idejében befejezi a tanulmányait, és a diplomaszerzés utáni húsz évből körülbelül tizet Magyarország javára dolgozva visszaadja a segítséget annak a közösségnek, amely a tanulmányait fizette".

Érdekesen fogja fel a Fidesz és a KDNP a "minden kényszer nélkül" kitételt. Nyilván egy bő éve a magánnyugdíjpénztári tagok 97%-a is minden kényszer nélkül lépett vissza az állami rendszerbe, amikor belengették az azóta nagyrészt visszavont javaslatot, hogy majd jól nem kap senki állami nyugdíjat. Szóval itt is valami ilyesmi van. Nem kötelező aláírni, de ha nem írod alá, akkor fizetsz az egyetemért (mert e veretes mondatban a diákhitel, az kb. ezt jelenti).

Az megvan, amikor Hitler, Churchill és Sztálin vitatkoznak, hogyan lehet egy macskát rávenni, hogy megegye a mustárt?
Hitler erőből beleveri a macska orrát a mustárba, az harap, karmol, de nem eszi meg.
Churchill bemustároz egy szelet sonkát, betekeri, hogy a mustár legyen belül, de a macska kitekeri, lekaparja a mustárt és megeszi a sonkát.
Sztálin csak annyit mond: amatőrök vagytok! Fogja a mustárt, és bekeni vele a macska fenekét. Azt nagyon csípi a mustár, és rettenetesen nyivákolva próbálja lenyalni.
Látjátok - teszi hozzá a grúz-orosz tanítómester - Önként és dalolva!

Itthon azért már nem tőle kéne tanulni.