Showing posts with label cinizmus. Show all posts
Showing posts with label cinizmus. Show all posts

Wednesday, May 11, 2016

Nekünk épül az ország...

Örömmel olvasom, hogy a Központi Statisztikai Hivatal ismét az országot, és ezáltal engem, közepesen levegőnek nézett állampolgárát szolgálja. Emberek, megszüntetjük a szegénységet. Sokan mondták már ezt, jaj istenem, de sokan… drága világtörténelmünk utóbbi szakaszában aki nem így kezdte, az inkább bele se kezdett! (Bár ha belegondolunk, faramuci módon talán pont azokkal volt a legnagyobb baj, akik éppen így kezdtek neki a nagy világmegváltó délutáni foglalkozásokhoz.)


Azért a KSH sokat tanult a múltból. Sokan belebuktak abba, hogy a szegénység helyett csak a szegényeket sikerült eltüntetni, vagy a közéletből, vagy a föld felszínéről - hát nem lehet minden diktátornak ugyanannyira véres a keze, na. De mi ezen már túlléptünk, mi ezt már meghaladtuk. Csak ámulok azon, hogy a KSH bejelentette, változtatni óhajt a számítási módszerein, mert túl sok a szegény. Ennyi. Éhes vagy? Ne legyél. Vagy legalábbis ha már reggeliztél - teszem azt tegnap reggel -, akkor voltaképp te már nem lehetsz 100%-ban éhes, esetleg ha úgy 50%-ban. Na most, ha elmúlt 11, de még nincs dél, akkor azért vagy éhes, mert még nem ebédeltél, és nem azért, mert nem reggeliztél… egyáltalán nem mindegy, innen már jó ha csak 25%-ban vagy éhes, ami ugye ebéd előtt inkább csak étvágy érzete, nem éhség, ugyan már… Hát minek építenénk stadionokat, hogy halljuk egymás gyomrának korgását? Csak azt nem értem, az a sok hüly… bocsánat, tehetségtelen, ortodoxiába fulladó nyugati ország miért küszködik még a jóléti államok alulról jövő felépítésében, tudniillik úgy, hogy aki éhes azt - többnyire - megpróbálják jóllakatni. Ja, persze, tudom már. Mert ott vannak még választó polgárok, és nem csak szavazók. Mert a zsivány, vadkapitalista angolok, németek, amerikaiak, akárkik vannak olyan aljas, elvtelen és gerinctelen senkik, hogy foggal körömmel ragaszkodnak ahhoz a pénzhez, ami az övék. Gusztustalan harácsolás ez, hogy minden adófillérjükért úgy jajgatnak, mintha fogukat húznák, és a közpénzre nem átallanak úgy tekinteni, mintha az az ő pénzük lenne, amiből az ő országukat finanszírozzák. Jó hogy nem már ráhímeztetik a nemzeti lobogóra, hogy sponsored by John Smith. Szörnyű, nem? A közpénz ilyen fertő, kizsákmányoló helyeken elveszíti közpénz jellegét, és mindenki úgy tekint rá, mintha az övé is lenne, és ha lopnak, akkor úgy érzi tőle is lopnak, ha pedig hazudnak, akkor úgy érzi neki is hazudnak, az ő pénzéből hazudnak. És ha egy állami szerv hazudik, fel vannak háborodva, hogy az én pénzemből ezt ne... Pfuj, pénzközpontú, kapitalista söpredék.


Bezzeg nálunk. Ha a KSH azt mondja, sok a szegény - és nyilván nincs pénzünk etetni a szegényeket, horribile dictu költeni a gazdaságra, felzárkóztatásra (azért az alapjövedelemmel, meg a hasonló hülyeségekkel hagyjatok békén), oktatásra - hát valamit tennünk kell. Nem is értem, miért nem hozzák törvénybe, hogy mától szegénynek nevezzük a társadalom legszegényebb 10%-át. Nem kellene itt csűrni csavarni, kész. A többi lehetne a középosztály, úgyis azért jajgatnak, hogy ilyen meg nincs. Ezután pedig, ahogy fogy az ország lakosainak száma, úgy fogyna évről évre a szegények száma is. Ennyire egyszerű! Kádár beájulna. Mi pedig tapsolunk hozzá. Ha esetleg kevesen tapsolnának, a KSH majd megváltoztatja a módszereit, és az ökölbe szorított kézzel való hadonászást is tapsolásnak fog minősülni. A végén pedig megjutalmazzák a vezetőket, néhány strómant, hogy ím, milyen szépen sikerült megcsinálni a statisztikákat: nincsenek szegények, és nincsenek elégedetlenkedők. A tények azonban - még mindig - makacs dolgok, elvtársak. Bocsánat, polgártársak. Bocsánat, bűntársak.



Az unortodoxia diszkrét, öntömjénező éteri fellege lassan matériává válik. Mondhatni, valósággá válik, igen, itt a Földön. Talán a Kárpát-medence vonulatai azok, amelyek hatására a felfelé szálló éteri unortodoxiából kicsapódik a java, és visszacsorog ide, a nyakunkba. Nem kell kiabálni, én is érzem ám hogy büdös, csak félek, hogyha még jobban csapkodok, még több ömlik a nyakamba. Sose lehet tudni, holnap kit akar megmenteni a kormány… saját magától. Én a következő lépésben a nemzeti konzultációt is a KSH berkein belül folytatnám. (Csak egy dologra figyelnék oda. A leveleket  sokkal finomabb papírra nyomtatnám, három rétegűre, hogy az is fel tudja használni otthon, aki nem akarja visszaküldeni.) A fárasztó kérdezések, meg propaganda anyag helyett eleve csak a válaszokat küldeném ki, és egy rövid bemutatót, hogy a KSH milyen számítási módszerekkel érte el a kívánt eredményt, de ez pusztán a hogyan készült műsor rajongóinak szólna, nem lényeges...


Látva a magyar társadalom rezignáltságát, szerintem már csak egy fontos kérdésre kellene választ adni. A következő nemzeti konzultációban egy A4-es lapot küldenék ki, az alábbi feladattal. Kérem, nyissa ki a száját a lehető legnagyobbra. Még nagyobbra, fog az menni. Még egy kicsit. Nyomja a laphoz a száját, majd ceruzával, vagy tollal rajzolja körbe az ajkai körvonalát a papíron. Köszönjük.


Hogy miért? Jó lenne már tudni, mi az a legnagyobb dolog, ami még belefér a szánkba, végre a kormányzat sem aprózná el magát. Persze úgy 25%-ot rá kellene számolni, mert éles helyzetben mi magyar polgárok mindig többre vagyunk képesek.

Wednesday, January 22, 2014

Közéleti megszállás, öt léggyel

Hogyaszongya, "Magyarország német megszállásának emlékműve". No fene. Ha Orbán lennék, én is felállítanék most egy ilyen szobrot. Keveset visz, sokat hoz.


Nézzük, mit bukhatnék vele: egy kis dádá, mint a Horthy-szobornál (nemzetközi politika), egy kis hiszti, mint mindig (hazai közélet), oszt' jó napot.


Hoz-e/megtart-e szavazatot? Hogyne. Azért csináltam. Lássuk: ez az ügy tökéletesen illeszkedik az orbáni kettős beszéd eszköztárába: egyik oldalról kiszolgálja a szélsőséges nézetek tulajait, hiszen e Fidesz által is megcélozható (nem kicsi) réteg tagjainak biztosan megdobogtatja majd a szívét egy zsírúj birodalmi sas+vaskereszt látványa. A másik oldalról meg persze lehet bizonygatni, hogy mennyire szeretjük a zsidókat és ez az egész az ő érdekükben történik. Hopp, egy-két szavazat onnan is.


villamos_muvek.jpg


Két légy nem elég egy csapásra? Akkor legyen inkább négy: gyorsan megsértjük a "bűnös" országokat is ezzel a húzással - ez a szavazók nagy részének szintén tuti bejön, mert rohadt vagány húzás az oroszlán bajszát megrángatni. (német=náci, orosz=szovjet forever, höhöhö)


Ne felejtsük, hogy Orbán a mai Németország kvázi lenácizásának és Oroszország leszovjetezésének trükkjét már tavaly is alkalmazta, csak akkor épp "szabadságharcosként", ugye-ugye. Az oroszoknak viszont most nyilván nem megy neki, és persze tök véletlen az is, hogy a paksi bővítés nem épp egy "szovjet-emlékévben" került aláírásra...


Ja, és tálcán a negyedik legyünk is: az a rohadt széles közönyös tömeg, akit ez az egész kurvára nem érdekel. Csökkenjen a rezsi, oszt' jó napot. Ez az ügy az ő figyelemelterelésüket is célozza, hogy véletlenül se foglalkozzanak azzal, milyen áron fogják csökkenteni a villanyszámlájukat. Főleg ne a választások előtt.


Jöhet az adalék? Ötödik légy: a Fidesz szekértolói, kulturális tagozat. Ugye, hogy ez az intézkedés mennyire illik a Dörner-színházas, vagy a Fekete György-akadémiás sztorikhoz? Bocs, Kerényit kifelejtettem. Meg persze az összes olyan vezetőt, akit káderként neveztek ki kulturális intézmények élére. Nos, sokan vannak, akik még mindig nem kapták meg a zsoldjukat. Úgyhogy kell még szobor, kell még könyv, színház, film és zene is. Meg újság, meg tévé. És lesz. És a kultúrát irányítani kell, és a mi ötödik legyünk fogja megkapni mindezt. Na, ez a megszállás, kérem.


Azért kell emlékmű most. Most vitatkozzunk róla, így utólag, mert bár már 2010-ben is volt naptárunk és történelemkönyvünk, tehát akkor is tudtuk, hogy 2014 potenciális évfordulót jelent, de hát most sokkal több hozadéka van egy ilyen hisztériának, mint akkor lett volna. Szóval most kell, oszt' jó napot.


Nos, lematekoztam, nálam a politikai profit értéke pozitív. Nektek mi jött ki?


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Saturday, December 15, 2012

Góg és Demagóg fiai

Orbán Viktornak erős hete volt. Csökkentette a rezsiköltségeket, elfogadtatta a költségvetést, megoldotta a jövő évi minimálbért és ráadásként a hét végéig - de legkésőbb szerdáig - megoldja a felsőoktatási reformot is. Akinek kételyei támadnak korunk első számú politikai szuperhősének képességeivel szemben, emlékezzen csak vissza az elmúlt két és fél esztendő elsöprő lendületére.


Orbánék két hét alatt helyreállították a közbiztonságot. Egyetlen nagyobb huszárvágással (aztán még pár kisebbel) megvalósították a „nyugdíjvédelmi” reformot. Pár hónap leforgásával rendbe tették a jogállamiságot és megerősítették a sajtószabadságot. Kifehérítették a gazdaságot. Magyar kézbe került a stratégiai ágazatok nagy része.


Ki az, aki kibírta eddig röhögés nélkül?


És ki az, aki elhiszi ezek után, hogy a „felsőoktatási reform” valóban reform és nem lenyúlás, bedöntés? Orbán nem hitte el, amikor 2008-ban elemi erővel sújtott le a tandíj-tervezetre. Mi meg azt nem hittük el mostanáig, hogy egyszer ennyire szembe fogja köpni saját magát. Nem hittük el, hogy képes még a saját (stabil) választói rétegének tetemes hányadát is feláldozni Matolcsy tanár úr gazdasági fantazmáiért. A demagógiáért.


demagogia.jpg


Nem hittük el, hogy az államadósság ellen harcoló Fidesz adósságcsapdába akarja hajszolni a diákokat. Mert ép ésszel nem fogható fel, hogy mit érez egy 21-23 éves friss diplomás, amikor 2-5, vagy akár 10 millió mínusszal vág neki a nagybetűs életnek. Demagógia? Aligha.


A Fidesz Gyurcsányékkal szembeni sikerét nemcsak az garantálta, hogy Fletóék öngólok egész sorát lövöldözték be hálójukba, hanem az is, hogy az emberek mindennapjaira leselkedő veszélyekkel tudtak riogatni nyolc éven keresztül. Kezdve a „gáz-ár-emelés”től a tandíjon és az egészségbiztosításon keresztül a devizahitelekig minden olyan témára ráültek, amiről tudták, hogy biztosan érdekli a népet. Populizmus volt? Hát persze. Demagógia? Aligha.


Most viszont a rontás visszaszáll. Ezt pedig maguknak köszönhetik. Ma-guk-nak. Hiába kürtölik szét a jobboldali médiumokban, hogy az egész műbalhé, amit az ellenzék generál. Hiába sírnak, prüszkölnek, őrjöngnek, mert „az egész világ összefogott ellenük”: saját híveiken kívül már senkit nem érdekel. A tandíj nemcsak 2008-ban, hanem ma is életbevágó kérdés. É-let-be. Az ellene ágálás populizmusnak populizmus, de nem demagógia.


És ez az a pont, ahol Orbán Viktor „reform”-lendülete megtört. Rajta kívül talán már mindenki tudja - csak még nem merik megmondani neki. Bátorság.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Monday, November 12, 2012

Hőbörgő mélység

Mi történt, Kapitány? Pánik a kormányrúdnál? Unortodoxia-járvány ütötte fel a fejét a fedélzeten? Netán valami öngyilkos hajlamú matrózlázadás készül? Vagy csak elgurult a legénység gyógyszere - egyenesen bele a politika háborgó tengerébe? Az elmúlt egy-két hétben nem kellett sem a közvélemény-kutatási adatokat, sem a politológusok előrejelzéseit látnunk ahhoz, hogy észrevegyük: kiakadt a politikai barom-méter. Ennyi sötétséget – ilyen rövid idő alatt, ilyen töménységben - tuti nem kaptunk még idén. Öt dózis egy helyen.


Így kezdődött...



„…olyan fontos célokat szeretnénk teljesíteni, mint hogy az úgynevezett harmadik világ országaiból jöhet tőke befektetni, az államadósság-csökkentést pedig ilyen módon is finanszírozzuk.”



Rogán Antal ábrándját láthattuk és hallhattuk a 250 ezer euró államkötvényért érkező kínaiak rémmeséjéből. Az Állami Számvevőszék hamar rá is érzett a fiatal politikus tehetségére. Felismerte, hogy a Hagelmayer István-díjat szinte neki találták ki: hiszen ő az, „aki kiemelkedő tevékenységével nagyban hozzájárul a közpénzek „hatékonyabb” felhasználásához”. Uramisten. (Domokos László elnök egyébként ezúttal könnyű helyzetben volt és biztos döntést tudott hozni, hiszen egykori, hűséges Fideszes padtársként igen jól ismeri Tóni munkásságát.)


Aztán láttuk, hogy a pénzügyeinkkel mégiscsak gondok lesznek...



„Reálbércsökkenés lesz jövőre, de ha az eddigi évek reálbércsökkenéseit összeadjuk, az összességében reálbéremelést jelent”.



Ő ugyanaz az ember, aki a leghátrányosabb helyzetű térségekben élők számára a regionális minimálbért a fiatal munkavállalókra is kiterjesztené és pályakezdőknek a minimálbérnél is alacsonyabb (!) jövedelemplafont vezetne be. Igen, ő Czomba Sándor, a foglalkoztatásért felelős államtitkár - aki állítólag nem is mondott ilyet. Vagy mégis? (Javaslom, olvassa el mindenki a helyreigazított verziót is és döntse le maga.)


...és nemcsak a matekkal lesznek bajaink...


Miután Hoffmann Rózsa titokban elismerte: nincs meg a pénz az oktatás államosítására, rögtön mondott olyat is, amiről pontosan tudta, hogy (inkább) azon fognak majd csámcsogni:



„Angol helyett a német lesz az első nyelv.”



Aranyos kis gumicsont volt, ha azt vesszük, hogy bevetésétől kezdve már senkit nem érdekelt a pedagógus életpálya-modell bukása – ahogyan Hoffmann Rózsa bársonyszékben maradása sem. Pedig az „auf Wiedersehen, Frau Hoffmann!” nagyon megérett már - és a Fidesz-KDNP (2014 felé tekintve) jobban járt volna a fejcserével. (Így - talán - nem égett volna rájuk a ház oktatáspolitikában. Most már késő.)


Persze, ha nem értünk a pénzhez, akkor majd értünk a joghoz...


Egy Vas Imre által benyújtott (és azóta elfogadott) indítvány szerint nem lehet politikai reklámot közzétenni körzeti és helyi médiaszolgáltatónál, kereskedelmi médiaszolgáltatónál, ilyen fenntartású internetes honlapokon, képújságokban, teletexteken - de még mozikban sem. Tisztánlátás végett: mondja és akarja ezt ugyanaz az ember, aki szerint viszont:



„…a Kormány tájékoztatása nem minősül politikai reklámnak…” (lásd: IMF elleni kampány)



Ez is ügyes húzás. A cél összességében nyilván az, hogy minél kevesebb szó essék majd a politikáról - s így a kormányzás hibáiról. Mindeközben - az álcivil-hadtest és az állam vígan (értsd: legálisan és közpénzből) kampányolhat majd a Fidesz mellett - így mind Csizmadia László (az állami támogatásokról döntő Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) elnöke - a Civil Összefogás Fóruma (CÖF), a hírhedt kormánypárti „civil” szervezet vezetője), mind Simicska Lajos uralkodó köztéri hirdetési felületei készen állnak a „jó ügy érdekében” eljárni. (Jó kezekben az ország?)


De nem elég, hogy átírjuk a jogrendszert úgy, hogy rossz kormányzásunk ellenére is mi nyerjünk: még meg is fenyegetjük az akadékoskodó polgárokat...na, ez már tényleg primitív!


Hogy mennyire komolyan gondolják ezt a cenzúrázós őrültséget, arra a legfrissebb példa Papcsák Ferenc kirohanása két sajtóorgánum ellen, pontosabban azok kommentelői ellen:



„Nemcsak a Népszava, hanem a Hír24 (FN24) egyes kommentelőinek személyes adatait is kéri a XVI. kerületi rendőrkapitányság.”



Egészen elképesztő, hogy bárki komolyan gondolja ebben az országban (főleg egy közszereplő!): a büntetőjog eszközével a szólás szabadsága korlátozható.



les_visiteurs.jpg


Ha valaki blődségi sorrendet kérne számon rajtam, ne tegye. Képtelen volnék igazságot tenni köztük. Egyet tudok biztosan. Amit a kormánypártiak - egykoron büszkén, manapság inkább dühödten - hangoztatnak magukról, miszerint: „mi vagyunk itt, kérem, a konzervatívok” – nos, melldöngető kijelentésük minden nap megcáfoltatik a Nemzeti Együttműködés (egyre sötétebb középkori) Rendszerében.


Mert amit itt látunk, az biztosan nem konzervativizmus. Maximum konzerv. Annak is az alja.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Monday, March 12, 2012

Minden kényszer nélkül

A mai nap megszólalása nálam Hoffmann Rózsáé. A hallgatói szerződéssel kapcsolatban annyit közölt, hogy az "szabad döntés alapján megkötött polgári jogi szerződés, amelynek az aláírásáról a fiatal mindenféle kényszer nélkül dönt".

Azt azért még hozzáteszi, hogy "Ha nem írja alá, akkor tanulhat a diákhitel segítségével, ha viszont megköti az állammal a szerződést, akkor kötelezettséget vállal, hogy idejében befejezi a tanulmányait, és a diplomaszerzés utáni húsz évből körülbelül tizet Magyarország javára dolgozva visszaadja a segítséget annak a közösségnek, amely a tanulmányait fizette".

Érdekesen fogja fel a Fidesz és a KDNP a "minden kényszer nélkül" kitételt. Nyilván egy bő éve a magánnyugdíjpénztári tagok 97%-a is minden kényszer nélkül lépett vissza az állami rendszerbe, amikor belengették az azóta nagyrészt visszavont javaslatot, hogy majd jól nem kap senki állami nyugdíjat. Szóval itt is valami ilyesmi van. Nem kötelező aláírni, de ha nem írod alá, akkor fizetsz az egyetemért (mert e veretes mondatban a diákhitel, az kb. ezt jelenti).

Az megvan, amikor Hitler, Churchill és Sztálin vitatkoznak, hogyan lehet egy macskát rávenni, hogy megegye a mustárt?
Hitler erőből beleveri a macska orrát a mustárba, az harap, karmol, de nem eszi meg.
Churchill bemustároz egy szelet sonkát, betekeri, hogy a mustár legyen belül, de a macska kitekeri, lekaparja a mustárt és megeszi a sonkát.
Sztálin csak annyit mond: amatőrök vagytok! Fogja a mustárt, és bekeni vele a macska fenekét. Azt nagyon csípi a mustár, és rettenetesen nyivákolva próbálja lenyalni.
Látjátok - teszi hozzá a grúz-orosz tanítómester - Önként és dalolva!

Itthon azért már nem tőle kéne tanulni.